Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)
1972-07-02 / 154. szám
Részeg ember É 'ppen zajlott a Duna. és — Voltam én, annak ide- — Meg ne verj — mond1 tizenöt fok volt, nulla jén, csendőrtiszthelyeltes. Bi- tam neki. alatt Az embernek az ilyen zon. — Sose vertem — húzta ki hidegben lefagy a füle. Igye- Nos, elfelejtettem eddig le- magat. keztem jól fülre húzni a Írni az urcat. Első látásra — Még szép. kucsmámat. A hajókikötő tudniillik megviselt. nyűtt — Kérdezd meg! Tiszántúkocsmájába be kellett térni, arca volt. Mint minden részeg li vagyok, ott csendőrködtem, embernek. A szeme bután csak aztán mentem a Dunán- csillogott, az arca csupa gyű- túlra bányásznak, mert nem rődés, törtség, mint a mose- vót más — hát énnekem a ía- gatórongy, a kucsmája nem lumba eriggy el- kérdezd hetykén, hanem lazán félre- meg, ki volt Szabó tiszthelyei- végva a fején. Ez volt az el- tes, ott engem máig is tyúksö látás. Hogy szürke pórusa- kai, kaláccsal fogadnak. He? iba beette magát a szénpor Elkapta a kabátom hajtoká- feketésszürke volt az arca, ját, maga elé rántott, hogy himbálózott, hogy buta — Nana — mondtam —. volt és csuklóit, ezt mind Megint verni akarsz? — Hogyhogy megint? Csak mellbe kellett lökni, Sarkadi Imre: vele. legalább belső meleg szer- szerzésére. Egy vendég volt Elég részeg. Avval fogadott: — Na. komám? Hát te hunnét? Így kezdődött az ismerkedésünk. Aztán ő vallatott egy darabig. — Hát te mi vagy? Menynyit keresel? Hun dógozol? Elmondtam, amit' tudtam. A másnak tudtam be. lrálvhn mpllpft Ült 6£6S2> kO“ Ekkor SZ61TlD6n6ZtGTT\ ?e/ya riíizfaita f°kete ön- * láttam, hogy ravaszul hu- kicsit, gyengéden, olyan rémttvas henJr alakú kályha- nyorog. hogy tulajdonképpen szeg volt, hogy lehuppant a hoz mindig féltem hogy bi!- üyen meg olyan ember, az mögötte levó székre. Lehupregve odatúien a vashoz!vagy ördög tud ............... f észkelődve odanyomja a tér- megint felálltam. ElmegjeK. dét. a lábaszárát. - Megállj - mondta. s Jó csizmát, jó vattabéléses visszafogott. — Nana! — Mit nana! Vágtak már úgy pofon, hogy... Erre nevettem egyet. A kocsmáros kiment az ivóból, ketten ültünk egymással szemben, egyedül. (Nem is nadrágot viselt, efölött vastag kötött ujjast, azon felül pedig azt a steppelt ujjú, rövid bőrkabátot, ami apró, kis kockadarabokból van összevarrva, öves. zárt nyakú, meleg, mert kétszeres vatelinbélésű. pant, lehajtotta a fejét, kicsit csuklóit, aztán felnézett véreres szemekkel. — Afene. Téged nem bántalak. Szeretlek. Fizettél egy féldecit. Hirtelen ráképzeltem a kakastollat. Ennyi volt az egész. ad5kPaPenehézálkSíső munkán év körüli kislányával.) dolgozó munkatársaiknak. Láttam, hogy ő 'is állami. — Mit iszol? — kérdezte. Azt mondtam, nogy immár semmit — mire várakozóan nézett rám. — Azt kérdeztem- mit iszol? — Semmit, köszönöm. — De te nem kérdezted meg, hogy én mit iszok! — Nem, valóban, ezt elfelejtettem. — No hát?! — Kérlek, elvtársam, mit Iszol? — Fél rumot. Néztünk egymásra. Akkof kakastollast veled szemben em Is öreg. Negyvenkét 1 eves — ahogy a sze- emlékjártam, utánam szólt bűnbánó— Komám! Én ezt az izét... an- , akarnám... izé... - Várjál meg, komám. Mer S kifelé bökött hüvelykújjá- hazudtam neked. Nem is voTTavonn.ha az ilvesmi tulal- kocsmáros volt, asszony. Ep- mélyl igazolványából érni, egyenruha az i^esm^tuUj^ ^ ^ e)ébb beszéleeíett tíz szem. Ahogy az ajtónál J val. Hagy az asszonyra gon- tarn tiszthelyettes, ősük őr- dol mester. Csak megígérték, hogy — Csúnya mesterséged volt még az év végére 'iszthelyettes leszek. Később ismerősöket küldöz gettem, nézzék meg és gyö nyörködjenek tegnapról itt felejtett, dicső hazánkfiában, de későn érkezhettek, akkoi- ra mar nem volt ott. ,, . Azért valahol csak van, — Hát te? Nem vót szép az most jg, Vannak. II a kakastoll? He? Hát ha te mentél az úton, oszt láttál — mondtam — Csúnya ? A továbbiakat inkább ügy próbálom elmondani, ahogy ő mondta, s mert élőszóra jól fényképező agyam van, ahogy emlékszem rá. Egy vonattal később Az átalakított váróterem — Semmiség. Az egész har- Csak féligmeddig járt ott as büféasztalánál kopott kis vi- mine másodperc. esze. déki nő ült egy katonaságot — No, ne mondja. _ Meg — felelt a fiataléiképpen letett vidéki fiatalem- — Tudja, hogy csinálom? bér valamely régi sértettség berrel, két üveg kőbányai mel- Fogom a lepedőt, visszahaj- maradékával, lett. lom, a legtöbb pancser beFélig ivott poharak álltak Syűri. Egyforma széles csík, előttük és beszélgettek. fz a £on,“os • • • No* nézzen ide, hogy megertse. — Maga elé A fiatalember beszélt in- húzta a papírszalvétát, és kább, dicsekedett a nő előtt, részletes rajzot készített. — A jelentéktelen kis nő figyel- ötször, hatszor is megcsinál- mesen hallgatta a sütővassal tatták némelyikkel, s akkor se hullámosított haja alól. Fi- tudta. Csak lógott neki. gyelmesen, ne lássák, hogy _ a magáé nem lógott? nem jár ott az esze. Maga se _ az enyém?... No nem, tudta, höl jár. no nem. — ...Tudja mi az, hogy A kisfiús pír végig átütött a elvágólag? Fogadjunk, hogy katonaságot letett fiatalember 7J nem tudja. Az ágyat úgy esi- arcán, melyen a máz, a fölény náljuk, hogy elvágólag áll- es magabiztosság volt, de most - . jón. Benyúlunk a szalmazsák- egy f0jt is kerekedett, mint *ílcs't felpillantott a nőre. Szép ba, a szalmát a négy sarkába egy elmerült hajó után az £ebér bőre volt- A- nő is felnyomkodjuk. Ez persze így 0laj karikája. A kis vidéki nő Pillantott, és forgatta a po- semmi, ahogy elmondom. De maga sem tudta, mit mondott, barát. Az °!csb gyuru az ül* megcsinálni! Szúrja az ember nem fogta fel. lan csillogott. A szemeben tolujját, hogy a vér is kiserked, _ £s Józsi? _ kérdezte a va^ félszeg érdeklődés csilD e nézik ám az időt, nem kis vidéki nő. — Józsival hogy lo8ottérünk rá szopogatni az ujjunk, vannak? — Honnan tudnám — mondRá a pokrócot. Mint a tégla- A kis’vidéki nő, és a kato- ta- .. , , . lap, úgy kell neki állni. Sár- naságot letett fiatalember föl- ... ® fiatalember kosán. Maga nem tudja, mi diek voltak. Látásból ismer- torte a hallgatást, az, hogy sarkosan. Megnyug- j^k egymást. Mindketten a vo- ■— Miért nem iszik? tatom, a legtöbb nem tudja, natra vártak a pályaudvaron, — Nem iszom, mert forsza van. Mindennek gs ki-ki magában unatkozott, — De miért? forsza van, csak ész kell hoz- mielőtt felfedezték egymásban — Köszönöm, nem kérek zá, a legtöbb süketnek meg az az ismerőst. már... Lekéssük a vonatot, nincs. Nem azért Jucika, de _ Persze _ emlékezett a _ Es aztán, az én nevemet akárhányszor fiatalember, ezek együtt jár- lem. kihozták a parancsba. Sorba tak mé odahaza. És meg_ _ jaj, de erőszakos. “ “»ft nézte egy kicsit jobban a nőt. - No, igyon, meg, hogyan kell csinálni. Jóska Rendes averek a “ Mondom, hogy nem iszom. — Ne mondja, maga így A L, ,.gy, _ felelte a nő elhirnnvtai» tud? - bájolgott a kis nő. Jóska... Maguk még mm- nodyalel” a?d tréfás-eavü^vűn A felszedett szólam üresen és dig?--. Hogy. smondjam ... hCnyorít™ _ ÍJcsak esetlenül ülegette magát az A fiatalember kérdőn fel- egész üveggel iszom vag SGrn. ajkán, gyakorlatlan kacsintas- mosolygott a nőre, csak olyan mjVej sál tódva. Forgatta a sörös- felületesen, nem mintha várná _ ai,]rnr poharat, hogy „mélyértelmű” a választ. A nő a poharat for- egy üveggel ^ Szeberényi Lehel — Maga egy verekedős, rossz ember — gügyögött a nő, csarc azért, hogy mondjon valamit. A forgó pohár mögül rebben- gette a szemét. Szemrehányós- dit játszott. — Egy szegény fiút bántani. Maga talán jobb? — Én? — szólt a fiatalember, a pfr az arcán megint foltot vetett, a fölénye megint megbicsaklott kissé, ahogv ott féloldalasán, hátradőlve ült a székén. — Maga jobban tudAhogy lenézett pohara elé, megNo, igyon vemosolya mögött ne lássék az gáttá, s együgyű, elkalandozó erőfeszítés, mellyel szellemi mosoly ragyogott a szemén, hátrányát igyekszik leplezni, A nő riadtan nevetgélt, kicsit butácskán. egyszer csak előszedett a zse- jönni, mit éreztél? Nem azt, béből egy gumiszalaggal átkö- hogy - megvédik a főded? A tött igazolványtokot, abból a vagyonod? személyi igazolványát, azt a2 orrom elé tartotta, abban írva vala, hogy ő SzaDÓ Ferenc, vájár. — Na! — Jól van. ! — Te mennyit keresel? Mondtam, hogy nekem nem volt földem. — De nekem volt! Harminckét hold? Na, mindegy. Ha főded nem vót, tisztességed vót. Becsületed vót! Mi? De mielőtt felelhettem volna, elmondta, hogy neki ötío- kakastól ason, mit éreztél? rintos órabére van és har- — Féltem, mincegy forintos napi kiszál- — Akkor te gazember válása, mert ide küldték vala- tál. Akkor te országos tolvaj mi erdőkitermeléöhez, ahon- vótál. tianis támasztófákat kell vin- Bejött az asszony. A kocs- ni a bányába. Ez nagyon marosné. Részeg ember módrendbelevönek látszott. — Hej... — azt mondta, ültünk egymással szemben, mint két bolond. Fel akartam állni, el akartam mar menni, de valahányszor kísérletet tettem rá, megfogott, nem engedett, visszanyomott a székre. — Várjál csak! jára akkor vele kezdett el alkudozni, rég elfelejtve, hogy velem mit beszélt. Megpróbálta karon fogni, cipelni, odább ráncigálni. Hogy ő akar valamit mondani neki. Aztán hirtelen hozzám fordult. — Hát te? Most ugye? Most S aztán elősorjázla, ami a a dolgozóké az ország? Mi? szívén fekszik. S nagyot köpött a padlóra. ZELK ZOLTÁN: NINCS Megteremtette a világot, aztán öngyilkos lett az laten, ezért születünk árvaságra, ezért taposnak be a földbe, mint füvet a csorda, az évek. Nincs aki körmünkre koppintson, kezünkből a kést kicsavarja, ajkunkról a vért letörölje, és lelkűnkről a verejtéket. Holnap meghalok, hát fennhangon elmondom utolsó imámat, fejem a lelakatolt égbe és a földi kövekbe verve, égtől földig hajlongva mondom, hogy Nincsen, nincsen, nincsen, és nincs és nincs és nincs és nincsen! Ámen! — Csak vicceltem. Arra jött egy vasutas. — Mondja kérem, mikor In-' dúl a szolnoki? — kérdezte a né— Ugyan, a Józsi! Egy ismerős ... — És semmi több? — Miért? Baj? — Dehogyis. Egy kicsit cső- fiatalember. dálkoztam is volna magán. A vasutas az órájára — Miért? Azt mondja, hogy zett. rendes gyerek. — Néhány perc múlva. — Rendes, rendes, csak nem — Es mikor indul az utánaéppen egy fej. következő? — Miért? Maga egy fej? — — Két óra múlva. A nő belenyalt sörébe, és ki- — Köszönöm — mondta a kacsintott a pohár mögül. fiatalember. A nő nem nézett — Én — vigyorgott a fia- a vasutasra. Forgatta a poha- talember —, hát mit mond- rat. A poharat nézte, s amő- jak... De mért nem iszunk? gül néha a fiatalembert. Felemelték a poharakat. A “ s mit szó1 a . felesége, nő csak forgatta, de a fiatal- “ogy egy vonattal később ember kiitta. A nő ujján ol- meg^? — kérdezte, amikor a csó gyűrűk voltak, hamis kő- vasutas elment. Gyűrűjének vei. A fiatalember a pohara Visszfénye az asztal muanyag- fölött nézte. lápján táncolt, ahogy a forgó — Maga nem iszik - mond- P0^ visszaverte. ta. A fiatalember arcan felgyűlt — Dehogyisnem — felelt a az olsjMt, a pohara után nő és egy kényszerűt kor- nyúlt, s ivott. tyolt. — A feleségem?... Egy kl— Egyszer meg kellett, hogy elhamarkodtuk mi ezt a ruházzam, mert szemtelen házasságot. Túl fiatalok vol- volt. — Kiről beszél? — kérdezte egész kocsma. A malaclopós észrevette a ráirányuló figyelmet. zavarodottan megállt; vé- gígsimított borostás egérarcán. Netán azt hihette volna, régies malaclopója váltotta ki ezt a közfigyelmet, ha nem törzsvendégként érkezik, aki napjában többször is megfordul itt a legkisebb feltűnés nélkül. Segélytkérően nézett a söntéspultnak tá masz te dó pincérre, aki olyasforma ember volt, mint ő, szikár, borostás arcú, csak kissé idősebb es persze nem malaclopót, hanem fehér, pincérkabátot viselt. A pincér jóságosán, biztatóan ránevetett, de a malaclopós figyelmét nem kerülte el a mosolyában bujkáló, ravasz cinkosság. De azért megindult befelé, második lépésénél felrivallt a kocsma. — Benne van! A malaclopós megmerevedett. most már végleg nem tudta mire vélni, mi történik. — Csapdában vagy — mondta egy apró, fellüktető csendszigetben A1 Capone és a malaclopós jobb lábára mutatott. Az lenézett a lába alá, meglátta a fekete követ — Milyen csapda? — A gyerek... tudja hogy van? — mondta mentegetődz- ve a férfi A1 Capone asztalától. A* agárképen ekkor egvmil- Üó ránc gyúródott, szétívelt, harmónikus rovátkák. A vadidegen is láthatta: mosolyog. — Ojjé — mondta —, ki* szabadítanál? A1 Capone szolgálatkészen — Fizetek — mondta sietve a pincér, mire A1 Capone kiszabadította. A pincér iobb lábát szemmel láthatóan húzva, odasánfelugrott, kibogozta a csapdá- tikált a pulthoz és azt mond- ba szorult lábat, s most a ma- ta a csaposnak: Laclopóstól kérdezte meg: — Vissza tegyem? — Világos — mondta 6 — tedd csak vissza. Sokáig nem jött senki, csak a pincér járt fel, s alá a rendelésekkel, de a veszélyes helyet valamennyiszer nagy Ívben elkerülte. Aztán mégis elérte a végzet, mert egy figyelmetlen hátraiépésnél (a szomszédos asztalt rendezgette) belecsúszott a sarka a csapdába. A kocsma megint Egy felet az úrnak. Az ezerráncú boldogan a fiú felé emelte a poharat és azt mondta: — Egészségedre Hüvelyk Matyi. De már jött Is a következő áldozat, egy daliás úr, látszott, most lépett ki az autójából, nemcsak abból, hogy lóbálta a slusszkulcsot. Lélegzetvisszafojtva figyelték, s mikor a slusszkulcsos könnyedén átlépett a csapdán, csafelrivallt. A malaclopós arcán, lódottan felmorajlott a nép. ha lehet, most még több ránc gyúródott, s a tűzkeresztségen átesettek jogán odakiáltott a kisfiúnak: — Ne engedd ki, csak ha fizet egy fél pálinkát A gyerek a málnája fölül az apjára nézett. — Mit bámulsz, tied a csapda. Aztán egy vállig érő hajú huligán jött. Beletrafáit. A hangorkántól megmerevedett, kicsit meg Is ijedt. De aztán nagyon könnyedén rájött, hogy csapdában van, majdnem olyan könnyedén, mint a malaclopós. Aztán egy szenesember. egy katona, egy tömeg felvisftott az örömtől, 5 is megállt, „Csapdában van”, mondták neki, de a kövér úr lebiggyesztette a száját, azt mondta: „Marhák” és tovább ment. A pincér arcán méla undor vibrált, amikor az asztalához ment és oda se nézett, amikor megkérdezte: „Mi tét* szik?” A duplátokéjú úr kétségtelenül rontott a mulatságon, de mikor újabb gyanútlanok estek áldozatul, látszott az arcán, szegyein magát bánja már, hogy nem hagyta magát megfogatni a csapdával. Aztán fölállt a férfi meg a gyerek. A1 Capone az ajtóban megfordult és a csapdára nézett. — Itt hagyjuk? — kérdezte az apját. — Miért, arany? — Az — suttogta titokzatosan a gyerek — meg ezüst. — Akkor hozd. A1 Capone visszament, föl- markolta a csapdát. Mikor az apjához ért. jobb kezéből a a kis nő. — A Jóskáról nem? — Ja, persze. — szólt a nő ábrándos-szórakozottan. tunk. Nem szabad ilyen fiatalon ... — Kis piros vigyor lebbent a száján, mint egy beszélünk henye legyintés, mely erősen ’ kétessé teszi a szó hitelét. A kis nő azonban megköny- nyebbült. A fejét is elfordí— Lepedőt húztam a fejére, totta> .hoSF ebben ne zavarja moccanni sem tudott. semmi. — Ejnye, ejnye, maga ilyen , yal?. dyen — mondta, ts tud lenni? — mosolygott gyuruaujja a poháron pihent, szemrehányón a kis nő. — a f mozdulatlanság erőlte- Nem szép magától. tettnek tunt. A fiatalember kicsit zavar- — Van — mondta a fiatalba jött. ember, pillantását a faluja— Na, ja. Én egy Jámbor béli nőre emelte, s állhatatotag vagyok, de ha valaki meg- san rajta tartotta. haragít... A nő ujja pedig csak akkor — És megharagította? — mozdult meg a poháron, amicsodálkozott a nő készségesen, kor elment a vonat — Most lépjen le, aki nem akar fizetni. Csapdában van. katonát Ä1 Capone kénytelen a pincér. — rikkantott vala- volt elsősegélyben részesíteni, rézóraláncos, meg egy füles baljába tette, hogy megfog- sipkás léptek a csapdába. A hassa, az apja kezét. ki. — Hó, engedj el gyorsan — mondta, már szinte nem is tettetett rémülettel a pincér — meglógnak a pénzemmel. — Fizetsz neki egy fél pálinkát? — kérdezte hivatalos hangon A1 Capone. mert valószínű, eltörte a bokáját a csapda. Az injekció azonban használt, a katona viszonylag peckes léptekkel jutott el a pultig. Aztán egy kövér, duplatokás, kopasz úr jött, ő volt az első aki bal lábbal lépett bele. Amikor a r gy mentek el kézenfogva. A1 Capone kissé gömyedten lépkedett. — Ni csak — mondta valaki — úgy megy az a gyerek, mintha cipelne valamit. — Hát persze, hogy cipel. Nem látja, egy csapda van nála. — mondta szomorúan a malaclopós. NÖGRÁD - 1972. július 2„ vasárnap t
