Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)
1972-07-21 / 170. szám
„Esküszöm, hogy munkámat mindenkor a legjobb tudásom szerint végzem el. Esküszöm, hogy az orvosi utasításokat pontosan teljesítem... a munkámból folyó kötelességeket pontosan, lelkiismeretesen és a nép érdekeinek szolgálatában teljesítem." Részlet az esküokmány szövegéből, amelyet az egészségügyi szakiskola 46 végzős hallgatója ünnepélyes keretek között megfogadott. f T i! II: * Csikós Margit Amikor az iskolában jártunk, még javában tartottak a vizsgák. A folyosón izgatott Lánysereglet. Várják, hogy rájuk kerüljön a sor, közben egymást biztatják és egy kicsit irigykedve néznek azokra, akik már túlestek az izgalmas kérdezősködésen. Egyikük már civilben van. Ugyanis akik jelenleg vizsgáznak, azok már a leendő hófehér ..egyenruhában’’ izgulnak a folyosón. Csikós Margit homoktere- nyei kislány. A nyolcadik osztály elvégzése után gimnázium, majd az egészségügyi szakiskola következett. 4,5-ös eredménnyel végezte a két évet. — Érzem: soha nem fogom megbánni, hogy ezt a hivatást választottam — mondja. — Szeptembertől a hatvani kórház gyermekosztályára kerülök. Addig még sok pihenés, az iskolával pedig egy csehszlovák és egy lengyel út áll előttem. tak nekünk a betegek. Néha még „súgtak” is. — Igazán a betegek révén, a gyakorlat során lehet megszeretni ezt a pályát — szól közbe Máté Marika, vagy ahogy társai két éven keresztül nevezték, „Csűrni”. — Pontosan a születésnapomon fogok vizsgázni és ezt jó jelnek tartom. Csak közbe ne jöjjön valami, mert akkor a születésnap sem segít — jegyzi meg nevetve. Közben folyik a teremben a vizsga. Az iskola volt KISZ- titkára, Duhonyi Anna most van a vizsgabizottság előtt. A lányokkal most érte izgulunk. Anna Szirákról került az iskolába és a kollégiumba. Végig kitűnő eredménnyel dicsekedhet. A lányok is nagyon szerették. Végre nyílik az ajtó, társai körülveszik a nagyon boldog Anna-nővért. Duhonyi Anna vörösdiplomával végez! Az iskola igazgatója, Szűcs Erzsébet elmondta, hogy a végzett 46 nővér közül 28 általános ápolónő, 18 pedig Kipirult nővérjelölt jön be az irodába. Arcán még az izgalom pírja, a fáradtság, de ugyanakkor már a feloldódás és a nyugalom jelei Banos Banos Erzsébet Erzsébet éppen most fejezte be a vizsgát. — Hidd el, minden vágyam az volt. hogy ápolónő legyek. Belefogtam a gimnáziumba, de amikor az iskola itt beindult, azonnal jelentkeztem. Sikerült! — Mi erősített abban az elhatározásodban, hogy ápolónő legyél? Hiszen siker és sikertelenség egyaránt jelentkezik ezen a pályán? — Ezek azonban kiegyenlítik egymást. Soha nem lehet elfelejteni, hogy a kórházi gyakorlaton, hogyan drukkolDuhonyi Anna gyermekápolónői szakon végez. Munkahelyüket pályázat útján szerezték meg. A végzettek a megye különböző egészségügyi intézményeiben fognak dolgozni. A lányok mindegyike valóban kitart választott élethivatása mellett. Akik csak a külsőségek, a hófehér ruha, a tiszta munkakör miatt választották ezt a pályát, idővel belátták, hogy ehhez a munkához hivatástudat kell, s önszántukból inkább elhagyták az iskolát. A sikeresen államvizsgát tett lányok azonban I komolyan, egészen magukévá teszik az eskü szövegét. Cs. Szabó Gyula Sörösüveg Egyik országos szervünk vezető beosztású munkatársával történt. Kisközség állomásán várta a személyvonat érkezését, hogy Budapestre utazhasson. Itt, a gyorsvonat nem áll meg, csak elzúg az indóház előtt- Most is így történt. Nem is érdemelne említést az eset. ha az egyik ablakból egy sörösüveg nem repült volna az álldogálók felé. Repült és nekiütődött a fiatal nő arcának. A pillanat töredéke alatt végbemenő inzultus ellen nem volt védekezés: az üveg bőrt szabdalt, arccsontot tört, s a gyógyulás — nem is teljesen nyom nélkül — hónapokat vett igénybe. Mindez nem történik, ha a gyorsvonat felelőtlen utasa — fittyet hányva mindennemű kulturáltságnak — Körmikrofon Azt lehetne mondani, hogy tipikus rádiós karrier. Hiszen Vértes Csaba rádió- és té^é- műszerész szakmában szabadult fel. Meséli is gyakran nevetve a Magyar Rádió bü‘ féjében, hogy mennyit vesztett vele a népgazdaság. Volt egy viszonylag jó rádió- ás tévéműszerészük. és most íme, lett egy rossz újságíró. No, az efféle önirónia megszokott az újságíró szakmában. Vértes Csabának is van mire szerénynek lenni! — A bevezető anekdbtikus mondatok után, kérdezem meg. hogyan lett belőle rádióriporter? — Lényegében úgy. ahogy leírtad. Az Orion Újsághoz kerültem először, és ott ismerkedtem meg az újságíró szakma alapjaival. A műszerész előtanulmányokat legfeljebb átvitt értelemben próbáltam hasznosítani, megpróbáltam az elém került ügyeket pontosan mérlegelni és levonni a tanulságokat. Ezután még mindig a betű következett a Vasas szakszervezeti lapnál. — Mióta rádiózol? — Hat éve. Több száz műsort készítettem, eleinte elsősorban gazdasági dokumen- tumjellegfl adásokat. — Érdekes, hogy önállóan ritkán jelentkezel a mikrofon előtt. A közönség a rádióhallgatók széles tábora, szinte észrevétlenül megszokta, hogy egy riporterpáros egyik tagja vagy: ,.A műsort vezette Mester Ákos és Vértes Csaba.” — Azt hiszem, ez a kollektív munka nagyobb alaposságot eredményezett. Jó úgy dolgozni, hogy két ember egymást kiegészíti. — Melyik a kedvenc műsorod? — Azt hiszem, hogy gondolkodás nélkül rávághatom, hogy a Körmikrofon. Ez az évek óta sok vihart kavart műsor, egyike az első olyan rádiós műsornak, ahol szinte minden előzetes begyakorlás nélkül, tényleg spontán mutatkoznak a résztvevők. Mi úgy hívjuk, hogy igyekszünk megteremteni az ideális presszóhangulatot. — Milyen volt a fogadtatás? — Kezdetben nem szívesen vették- hogy egymás szavába vágnak a vitapartnerek. Azt mondták, hogy az érthetőség rovására megy a vita hevessége. Aztán egyre inkább megkedvelték és megértették, hogy ez a szinte hajbakapós stílus a műsor sava-borsa. A műsor huszonöt perces. — Miről vitatkoztatok az utolsó adásokban, amire szívesen visszaemlékszel? — Nemrégiben a protekció volt napirenden. Vitapartnereink voltak a stúdióban; Bor Ambrús író, dr. Száméi Lajos, a pécsi Jogtudományi Egyetem professzora és Katona Éva újságíró. — Milyen műsorokat készítesz a Körmikrofonon kívül? — Nagyon szeretem a Reggeli Krónikában a Szót kérek jegyzetsorozatot. Ezekben a percekben, azt hiszem nagyon sok mindent el lehet mondani. — Ha most hirtelen válaszolni kellene, mit mondanál rádióriporter vagy, vagy újságíró? — Újságíró vagyok, és a rádióban élő riportokat csinálok. Azt hiszem, e kérdés eldöntésénél sokkal fontosabb, hogy 3kár riporterként, akár újságíróként mit produkálok?! (regős) Tárgyak nem az ablakon hajítja ki az üveget, hogy megszabaduljon tőle. Cigaretta Színhely: a balassagyarmati MÁVAUT-állomás. Nagy tömeg várakozik a Salgótarjánba induló buszra. Az autóbusz beáll, a tömeg az ajtóhoz tódul, amelyet a kalauz nyit ki. Lelép a járdára, közénk fu- rakszik, a forgalmi iroda felé igyekezve. Hirtelen égető fájdalmat érzek, a meglepetéstől fel is kiáltok. A fájdalom oka: a kaluz kezében tartott égő cigaretta végigsúrolta a hüvelykujjamat. Jaj szómra rámbámul. de nem szól semmit. Valami rendreutasítás fé\ tudomány a szocializmusban <115.) Hire képes a tudomány? Az EMBERI táreadalom szolgálatába állított tudomány szinte csodákra képes. Máig aktuális program minden ember felszabadítása a nehéz testi munka, valamint az egyhangú, gondolkodást, harmonikus tevékenységet nem igényló munkák terhe alól. Máig aktuális program, hogy mindenkinek legyen élelme, ruhája, lakása, vagyis, hogy a Föld minden lakóját valóban szabaddá kell tenni, hozzásegítve őket képességeikhez, tehetségükhöz mérten az alkotó élet öröméhez, a kulturális, szellemi értékek élvezetéhez. És a tudósok gyakran hangot adnak annak is, hogy ha az egész földgolyón olyan társadalmi rendszer lenne, amelyben a hatalom az anyagi és szellemi javak igazi megteremtőinek, a dolgozó embereknek a kezében van, akkor az emberiség már ma is teljes mértékben el lenne látva és hasznosíthatná a civilizáció minden áldását De, vajon milyen alapvető tudományos és műszaki-gazdasági problémák megoldása határozza meg elsősorban az emberek jólétét? Az ipari, mezőgazdasági és a mindennapi élet színvonala nagymértékben függ attól, hogy mennyi a rendelkezésre álló energia, de különösképpen a villamos energia mennyisége. Jelenleg a világban egy emberre mindössze 0,1 kilowatt kiépített, azaz felhasználható villamos energia jut. Ez túlságosan kevés, ezért a nehéz testi munka nélkülözhetetlen, különösen a gyengén fejlett országokban. A természeti erőforrások lehetővé tennék e mennyiség sokszoros növelését. Ha például a világ Ö6z- szes országában olyan ütemű lenne a villamosenergia-ter- melés fokozása, mint a Szovjetunióban, akkor az ezredfordulóig több mint ötvenszeresére fokozódnék a világ vili amosenergia-term elése. A legnagyobb lehetőséggel kecsegtető mesterséges energiaforrás, amelyen ma a tudósok dolgoznak, a termonukleáris reakció szabályozható megvalósítása. Ha ez sikerül — márpedig még ebben az évszázadban számíthatunk rá — a természet legnagyobb tartalékai tárulnak fel. Egy liter közönséges vízben tulajdonképpen 160 kilogramm szén elégetésével egyenlő energia lakozik, egy 230 méter élhosz- szúságú kockában levő víz- mennyiség pedig az egész világon egy év alatt megtermelt szénmennyiséggel egyenértékű energiaforrást jelent. Ilyen kis anyagmennyiségekből, ekkora energiamennyiségek felszabadítását ígéri a tudomány a szabályozott termonukleáris reakciók révén! Külön köteteket kellene írni ahhoz, hogy csupán ez a forradalmi technológia milyen változásokra vezethet a Földön. Mindez nemcsak az anyagiakat, a termelési módot, hanem az emberi gondolkodást és életet is, minden tartalmával együtt változtatná meg. De mindennek vannak határai, s a tudománynak számolnia kell a kedvei zőtlen körülményekkel is. Fontos kérdés például, hogy van-e határ a villamos erőművek összteljesítményének növelésében, hogy ha a termonukleáris energia hozzáférhetővé válik? A TUDOMÁNY ígéretei és lehetőségei nagyok, de megvalósulásuk a tudományok társadalmi helyzetétől és feladataitól is függ. A Közös Piac legutóbbi egyik minisztertanácsának határozata — amelyet a Francia Kommunista Párt leplezett le az utóbbi időben — „minden vonalon takaródét fúj” a tagországok gazdasági fejlesztésében. Túl sok nyersanyagot, túl nagy mennyiségű energiát és fogyasztási cikket emésztenek fel a Közös Piac országai a határozat szövege szerint. És a nyugati közgazdászok úgy ítélik meg a helyzetet, hogy a konjunktúra nem tartható, oly annyira nem, hogy vissza akarják tartani a népszaporulatot és Malthus elméletét elővéve, a terveket elméletileg megalapozottnak szeretnék feltüntetni. A szocialista országokban a tudományok szabadok és nincsenek kitéve efféle „recesz- szióknak”, s fejlődésük egyetlen feltétele, a társadalom töretlen szolgálata. De mi e szolgálat lényege? N. N. Saemjonov, Nobel-dí- jas szovjet akadémikus, szavait idézhetjük, aki szerint a tudomány legnagyobb feladata az, hogy a legszélesebb néptömegeket bevonjuk a sokoldalú alkotó tevékenységbe. Nemcsak arról van tehát szó a tudomány és a társadalom kapcsolatainak fejlesztésében, hogy egyes tudományos eredmények mennyiben lendítix fel a termelést, oldanak m^g bizonyos társadalmi, szociális problémákat, hanem enne! sokkal többről. „Egyesek talán nem helyeslik a boldogságnak azt a felfogását — mondja Szemjonov akadémikus —. amelyről beszélek. Természetesen sok ember ma nem az aktív alkotó tevékenységben látja boldogságát, hanem abban, hogy a munkahelyről eltávozva, vagy napi munkája befejeztével az élet más örömeinek — csendes vagy viharos örömeinek — adja át magát. Erős személyes meggyőződésem szerint azonban a boldogság effajta felfogása vagy a személyiség lelki szegénységéből é6 ürességéből fakadó, vagy pedig onnan, hogy hiányoznak azok a társadalmi feltételek, amelyek minden normális emberben meglevő alkotó törekvések és képességek megmutatkozását és kibontakozását lehetővé tennék. Röviden: ahhoz. hogy minden ember kifejthesse alkotó erejét és ebben örömét lelje, az ismereteknek, az esztétikai ízlésnek és a morálnak, vagyis az emberi társadalomhoz és önmagához való erkölcsi viszonyának meghatározott szintje szükséges.” AMIKOR tehát a tudomány szerepéről beszélgetünk a társadalomban, s például azokat a konkrét feladatköröket ismertetjük, amelyek a távlati tudományos kutatási tervekben szerepelnek, voltaképpen arról van szó, hogy az ember egészséges testi és szellemi életéhez szükséges feltételek megteremtésén hogyan, s miként dolgozunk. A szocializmusban mindenesetre ezt a munkát hosszú távra lehet tervezni, míg kialakul a tudomány és a társadalom mind tökéletesebb egysége, amely áthatja majd a hivatásos munka és a magánélet minden területét. Szluka Emil Vége A Magyar Mezőgazdaság Mííhelyfőnök a termelőszövetkezeti tag vezetők javadalmazásáról A Magyar Mezőgazdaság Július 19-én megjelenő 29. számában közli a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa 1/1972-es határozatát, a tsz- tag vezetők munkadíjazásának irányelveiről. A mintegy 30 ezer termelőszövetkezeti vezető munkadíjazását érintő irányelvek messzemenően figyelembe veszik a szövetkezeti mozgalomban végbement emberek lét mégis kellene kapnia — gondolom — és amikor később a jegyet váltorn szelíden megjegyzem: „Égő cigarettával nem szabad tömegben közlekedni.” A válasz: „Én egyedül Toltam.” Nocsak! És még azt vártam, hogy elnézést kér. Történt: 1972. július 6-án. a 13.15 órakor induló busznál. Ped A folyékony masószerek- ről már tudom, hogy a világosság felé kell tartani és megnézni, tele van-e a műanyagflakon. Nincs mindig változásokat; a gazdasági fejlődést, a vezetői munka bonyolultabbá válását. E nagy- jelentőségű dokumentum tanulmányozásához és a benne foglaltak alkalmazásához fontos érdekek fűződnek. Ezért hívjuk fel a figyelmet a Magyar Mezőgazdaság 29. számában megjelenő tájékoztató cikkre, és az INFORMÁCIOK- ban közölt irányelvekre. rint, de jeles tulajdonságai miatt vettem egyet a Pécs- kő ABC-áruházban. Otthon láttam, hogy pontosan félig van. Gondoltam, kicserélem, de valahány volt a boltban, mindből hiánvzott. Szó nélkül visszaadták a pénzt. (Másutt azután kaptam teledoboz Pedet.) Miért nincsen valamennyi mosószer, s a Ped is. úgy lezárva, hogy csak erőszakosan lehessen felnyitni, mint például az Unimót. amelynek a tetejéből le kell vágni, hogy a folyadékhoz jussunk. így elkerülhető lenne a kiömlés, szóródás veszélye, sőt a gyanúsítás is. hogy a fogyasztó tudatos megkárosításáról van szó. Folyik az aratás, ilyenkor nagy szükség van minden mozgatható gépre. A szerelők minden idejüket a gépek ápolására és javítására fordítják. A reggeli ápolást, karbantartást végzik és indulnak aratni. A központi anyagraktárban jó erőben levő, ősz hajú ember foglalatoskodik. Bérezés József ő, a szerelőműhely főnöke. Nagy tapasztalatú ember: 1948-ban Klsterenyére került, alapító tagja volt a gépállomásnak. Később mint főgépész tevékenykedett. A Betonútépítő Vállalatnál tíz évet töltött el főgépészi beosztásban. Később a mezőgazdaság kikérte és Varsányba került, végül Mikula Kálmán, a hollókői tsz elnöke javító- műhelyük élére helyezte Bérezés Józsefet. Szeretik, tisztelik beosztottai és felettesei egyaránt. Segít, nevel, utasít, és minden erénye megvan, ami egy jó vezetőnek szükséges. Ezért 1948-tól mindvégig vezető beosztásban dolgozott. Nemcsak a gazdasági, de a politikai munkából is kiveszi részét. 1960-ban szolgálatra jelentkezett a szécsényl mun- kásőregységnél. Ott is csakhamar megismerték Bérezés József vezető képességeit és alegységparancsnoki megbízatást kapott. Hogyan látja el kettős feladatát? öt- és tízéves Szolgálati érme, Kiváló Munkásőr és Kiváló/ Parancsnoki jelvénye. Sztahanovista és kétszeres Kiváló Dolgozó kitüntetése van. Kinn, a határban zúgnak az aratógépek. A szerelők ügyeinek, hogy munkájuk zavartalan legyen. tele. A Ped lábhintőporról azonban fel sem tételeztem ilyesmit. Elég drága; 10 foKemény Erzsébet Human Imre NÖGRÁD — 1972, július 21., péntek j|
