Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-18 / 167. szám

Balassagyarmaton, megyénk húsgyárában mintha már el is felejtették volna az aratási szalonna fogalmát. Régebben még azt is előírták, hogy na­ponta mennyinek kell készen allnia, hogy a kaszások bőven kaphassanak belőle. Hol van már a kaszásvi­lág? Kombájnnal aratják az „élet”-et, és téliszalámit ha­rapnak ebédkor a földeken. De egyre ritkább ez is. Már majdnem mindenhol korsze­rű éttermek fogadják az ara­tókat. Ä dejtári közös gazda­ságban például a nemrégen épített étteremben mindenki kedvére választhatja meg az ebédjét. Nem fogy már a szalonna! Polányi József né üzletvezető nem is bánja! „így jó nekünk, szalonna nél­kül, meleg étel kell a gyo­morba, nem száraz koszt! Ra­kosgatom inkább a nagy ol­dalszalonnákat egyik helyről a másikra — mondja elége­detten —, majd csak elfogy valamikor! Vannak még er­re fiatalok, majd elviszik egy kis csurgatásra, hadd legyen nekik romantika, ami nekünk régen jólétnek számított.” (Kulcsár) Tűzhelygyári tudósítónktól Kéfszázhuszonöt dolgozó, százhuszonöt gyarmek nyári pihenése Gyárunk dolgozói évről év­re nagyobb számban igénylik a szakszervezeti felnőtt- és gyermeküdülőjegyeket. Ez természetes dolog, hiszen az egész évi fáradságos munka után a pihenés, különösen azoknál, akik nehéz fizikai munkát végeznek, vagy me­leg üzemben dolgoznak, példá­ul az öntödében, zománcozó- ban, a különböző segédüze­mekben, rendkívül fontos a szervezet regenerálódása. Ismeretes az az országos gond. hogy a szezon időszaká­ban a SZOT családos és há­zaspárt — különösen a meleg vizű fürdőkbe szóló — beuta­lókkal korántsem tudja kielé­gíteni a felmerülő igényeket. Ezzel a problémával az el­múlt években foglalkozott a SZOT. s a szakmai központok is. Felhívással fordultak a vállalatokhoz, hogy saját ha­táskörükben, az anyagi lehe­tőségeket figyelembe véve se­gítsék elő a családos, illetve a házaspári és gyermeküdülte­tés problémáinak megoldását, hiszen az új gazdaságirányítá­si rendszerben nagyobb lehe­tőséget kaptak a vállalatok az üdültetés továbbfejlesztésére. Szakszervezeti bizottságunk már 1966-ban megkezdte a családos üdültetés továbbfej­lesztését. Gyárunk . gazdasági Ezzel a címmel jelent meg a Népszabadság különkiadvá- nya, amely az olvasók kérdé­seire válaszolva közérthetően ismerteti szinte az egész la­kosságot érintő nyugdíjszabá­lyokat. A kiadvány tájékoz­tatást ad a dolgozók társada­lombiztosítási nyugdíjrendsze­rérői, a termelőszövetkezeti, szakszövetkezeti tagok nyug­díjrendszerérői. s a kisiparo­sok kölcsönös nyugdíjbiztosí­tási rendszeréről, amely ma már a magánkereskedőkre is .érvényes. A Nyugdíjakról népszerűén, mindenkinek! cím egyben azt vezetésével egyetértésben vá­sároltunk egy 7 személyes ví- kendházat, melyet Heves köz­ség meleg vizű strandján állí­tottunk fel. Ezzel megterem­tettük a lehetőséget, hogy a nyári szezon időszakában 63 dolgozónk itt üdülhessen. Ugyancsak Heves községben dolgozóink gyerekei közül 40 apróságot részesítettünk ön­költséges üdültetésben, E fejlődés ellenére sem tud­tuk az igényeket kielégíteni, további megoldásokat kellett keresni, hogy minden korcso­port megtalálja a megfelelő pihenési, üdülési formát. Az idősebb pihenni vágyó dolgo­zók mellett jelentkeztek a fia­talok is, nagyobb szórakozási Lehetőséget adó üdülési igé­nyükkel. Ezért 1968-ban egy villát béreltünk Balatonza- márdiban, itt egy szezonban 90 dolgozónk töltheti szabad­ságát. Anyagi eszközeink gya­rapodásával Heves községben egy újabb víkendházat vásá­roltunk. Jelenleg már a két üdülőhelyen egy turnusban 25. egy szezonban pedig 225 dol­gozó üdülhet. A gyermeküdültetés terén az utóbbi időben nagymérté­kű fejlődés tapasztalható. Míg 1966-ban 40, az 1972-es évben már 125 gyermek részesült kedvezményes üdültetésben. is jelenti, hogy a kiadvány r a jogszabály-ismertetésen túl példákkal, magyarázatokkal segít eligazodni a bonyolul­tabb problémákban, olyan ha­táresetekben, amelyekre a jogszabály nem térhet ki, de az élet választ kíván. A kér­dés-felelet forma módot ad rá, hogy az olvasó szinte sze­mélyre szóló tanácsot kapjon mikor, hogyan, milyen felté­telek mellett élvezheti nyugellátás különböző jutta­tásait. A kiadvány ára 4 forint, kapható a hírlapárusoknál ét a postáskézbesítőknél. Eleinte sokáig problémát okozott, hogy nem volt étkez­tetés, önellátók voltak az üdü­lők. Ez azt jelentette, hogy az ellátásáról mindenkinek ma­gának kellett gondoskodni. Ez feszültséget okozott a 6ZOT és vállalati üdültetés között, ezért a legtöbb igény­lő SZOT-beutalót kért. Szak- szervezeti bizottságunk keres­te a megoldást, a feszültség megszüntetésére. Ebben az év­ben végre ez is sikerült. Ha­sonlóan a SZOT-beutaltákhoz, térítés ellenében étkezhetnek is dolgozóink a vállalati üdü­lőkben. Mizser László Még két hőnapig (szeptem­ber 25-ig) tart a szocialista brigádok várostörténeti ve­télkedőjének selejtezője. A brigádok által eddig össze­gyűjtött pontokból már sejte­ni lehet, hogy mely versenyző csoportok voltak szorgalma­sak, kik látogatták aktívan a Kijelölt rendezvényeket és vi­selték szívükön a vetélke­dő ügyét. Természetesen a két hónap alatt még módosul­hat a verseny állása, behoz- natók a lemaradások, fel lehet zárkózni a legjobbak mögé, il­letve mellé. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a bri­gádok haladnak az élbolyban, amelyeket az üzem vezetősé­ge, szakszervezeti bizottsága is .amogat, patronál. Nehézségek, jogos remények Célunk: a-döntőbe jutni — ezt mondták a Nógrád me­gyei Állami Építőipari Válla­lat villanyszerelő brigádjának versenyzői. Már eddig is sok pontot gyűjtöttek össze, és ezután is iparkodnak. — Az egyik problémánk, hogy negyed hatig dolgozunk mindennap, így a kiállítá­sok, rendezvények megtekin­tésére (általában hatkor zár­Nyugdíjakról népszerűén, mindenkinek] Vállalati célok—egyéni érdekek A reform, szemben minden feltételezéssel, nem az., egyén, ; hanem a csoportérdekek fel­erősödéséhez vezetett. A vál­lalatok, a szövetkezetek, a ta­nácsok növekvő önállóságával, fokozott anyagi érdekeltségé­vel az öntevékenység, a kez­deményezőkészség korábban szunnyadó energiái felszaba­dultak. De ezzel együtt gya­koribbá váltak a népgazdasági és csoportérdekek közötti ösz- szeütközések is. Az így fel­színre került ellentmondások­tól azonban nem szabad meg­riadni. A közvetlen (direkt) irányí­tási módszerek, a kötelező mutatók, a tervutasítások idő­szakában is léteznek ezek, de éppen azért, mert rejtve ma­radtak, több kárt okoztak. Gondoljunk csak vissza: a tervalkudozások idején még nyíltak voltak az érdekfron­tok, de később, a végrehajtás során már a terv szentesítet­te például az ország erőforrá­sainak és eszközeinek helyi pazarlását. Ha viszont az ér­dekütközések végig nyíltak, felismerhetőek, akkor lehető­vé válik az ellentmondások feloldása is. Ne féljünk az érdekek nyílt összeütközésétől, a fejlődés belső hajtóerői ezek az ellentmondások. feloldá­sukkal szükségképpen újak, mások keletkeznek és nem le­het őket véglegesen kiküszö­bölni. A gazdasági cselekvés fő mozgatórugója az érdek. Az irányítás, a vezetés, ha egy­séges cselekvést akar, akkor mindenekelőtt a különböző ér­dekeket egyezteti, hozza közös nevezőre. Így a központi irá­nyítás fő módszere, a közigaz­gatási szabályozás, a vállala­tok, a szövetkezetek, a taná­csok döntéseit, gazdálkodását igyekszik a népgazdaság cél­jainak, érdekeinek megfelelő­en befolyásolni. Olyan köz- gazdasági feltételek kialakítá­sa kívánatos, amelyek között az önálló gazdasági egységek saját érdekeik képviselésével népgazdasági célokat is szol­gálnak. Elképzelhetetlen per­sze tökéletes összhang, teljes érdekharmónia, mivel az egy­mástól elkülönült és az ön­magukban is változó csoport- érdekek valamennyi részlete abszolút módon nem integrál­ható népgazdasági szinten. Hasonló ellentmondás ta­pasztalható a vállalat, a szö­vetkezet kollektív, valamint a dolgozók egyéni érdekei kö­zött. Az egyéni érdekek, ha nem is vettünk róluk mindig tudomást. 5—10—15 évvel ez­előtt is éltek, léteztek, hatot­tak. Az idők során legfeljebb az változott, hogy felismertük szerepüket és céltudatosan igyekszünk az egyének boldo­gulását a kollektíva és a nép­gazdaság szolgálatától függővé tenni. Más szóval arra törek­szünk, hogy aki a szűkebb kö­zösség és az egész társadalom számára többet ad, az többet is kapjon vissza cserében. A megnövekedett vállalati önállóság lehetővé, a kollektí­va határozott anyagi érdekelt­sége pedig szükségessé teszi az egyéni ösztönzési módszerek szüntelen tökéletesítését. Min­denütt olyan bérezési és ju­talmazási módszert alkalmaz­hatnak például, amely az adott időpontban a helyi vi­szonyoknak a leginkább meg­felel. Gazdasági fejlődésünk során az idő-, a teljesítmény- és a darabbér számtalan kombiná­ciója és variációja jött létre. Jelenleg több mint kétezer fé­le különböző bérezési formát alkalmaznak üzemeinkben. S vajon ezzel már mindent megtettünk, hogy a szorgal­mat, a fegyelmet, a szaktu­dást kellőképpen honoráljuk és visszaszorítsuk a lógást, a haszonlesést, az ügyeskedést? Gyakran bírálják a közpon­ti irányítást, a közgazdasági szabályozást, hogy lehetővé teszi az ügyeskedést, a mani­pulációt, a munkaerővé’, való pazarlást. Kétségtelen tény, hogy a közgazdasági szabályo­zás alkalmazásában még min­dig nincs kellő tapasztalat es gyakorlat. De a közvélemény többnyire akkor is a központi irányítást marasztalja e., ami­kor a vállalati módszerekkel van baj. Az egyenlósdi felszá­molásának, a határozott dif­ferenciálásnak a lehetőségei és eszközei például teljes egészé­ben a vállalatok, az üzemek vezetőinek kezében vannak. Hasonlóképpen érdekeltté te­hetők az egyének, a szűkebb üzemi kollektívák a létszám­megtakarításban, az intenzitás növelésében, a munkafegye­lem megszilárdításában. Így az élenjáró vállalatok egyre Inkább nem a közpon­tilag szabályozott átlagbért bontják le üzemeikre, hanem meghatározott bértömeget ad­nak ki részükre. S azok az üzemek, amelyek létszámot takarítanak meg, magasabb bért fizethetnek dolgozóik­nak. Kovács József Nyár a gyermekkönyvtárban Fél éve költözött új otthon­ba Salgótarján város gyer­mekkönyvtára. Azóta kialakí­totta új kapcsolatait új olva­sógárdáját, s egy sereg olyan ötlettel, rendezvénnyel lépett elő, melyekre addig a régi helyiségben nem volt módja. Igen jó a kapcsolat a megyei művelődési központ gyermek­klubjával és a környező álta­lános iskolákkal. Év végén minden iskola legszorgalma­sabb olvasójának jutalom­könyvet küldtek, s egy osz­tályt, mely teljes létszám­ban beiratkozott, jutalomból elvittek a Bányamúzeumba. A város pedagógusai is egyre inkább tekintik oktatási se­gédeszköznek a könyvtárat. A nyár nem annyira az ol­vasás. mint inkább az üdülés, sport, játék évszaka. Ez meg­mutatkozik a könyvtár forgal­mán is. A vakáció kezdeté­től valamelyest csökkent az olvasók száma, mégis telt ház van a könyvtár minden prog­ramján. Az ifjú olvasók szó­rakoztatására jobbnál jobb rendezvényeket szerveznek. Könyvtárismertetés és könyv­tárismereti vetélkedők mel­lett mozgófilmvetítések, kiál­lítások, háromfordulós szelle­mi totó. író-olvasó találkozó és sok más érdekes esemény várja az érdeklődőket. Nemrég tartottak a ..Indiá­nok és hajósok” címmel, is­mertető délutánt a kalandos irodalom műveiből. Legutóbb mesekirakóst játszottak az ifjabbak. Különféle textilda­rabokból, rongyhulladékból rakták ki A róka és a holló történetét. A legjobban sike­rült „műveket” díjazták, és kiállításon mutatják be. A közeljövőben tervezik, hogy bábelőadásokat is rendeznek a legkisebbek szórakoztatására. A csökkent forgalom elle­nére a könyvtár dolgozói nem pihennek. Az elmúlt fél év alatt nagyot fejlődött az állomány. Az összes könyvet, témajelző színcsíkkal látták el. Gyerekek számára kézi­könyvtárat állítottak össze, s megismertették őket annak használatával Pillanatnyilag az állomány rendezése folyik, s készülnek az augusztusban megrendezendő három megye gyermekkönyvtárosainak ta­lálkozójára, melynek kereté­ben a nagybátonyi és a sal­gótarjáni gyermekkönyvtár is tart bemutató foglalkozást. Gondok persze most is van­nak, elsősorban anyagi oldal­ról. Az összes polc a megyei könyvtár tulajdona. Ezeket a gyermekkönyvtár kölcsönben használja. Sajnos, a kölcsön- polcok férőhelye már most szűkös. Külön problémát okoz, hogy az állomány gyarapítá­sára szánt idei összeget már elköltötték. Remélhetőleg előbb vagy utóbb ezek a gon­dok is megoldódnak, s mód nyílik az új helyiség terem­tette lehetőségek teljes kihasz­nálására. —g— „Célunk: a döntőbe jutás'* nak) kevés idő jut. A másik nehézség, hogy több vidéki van közöttünk — mondja Ru- zicska József. A nehézségek között kell megemlíteni azt is (ami egyéb­ként dicsérendő dolog), hogy a brigádból hárman tanulnak középiskolában. A brigád egyik korelnöke, Szakai József, az építőipari szállóban lakik. Elmondja magáról, hogy érdeklődő em­ber, szereti ezt a versenyt. Ha csan teheti, elmegy a rendez­vényekre. — A Bányamúzeumba még nem jutottam el, de feltétle­nül meg akarom nézni — mondja. A versenyző csoport patró- nusa a szakszervezeti bizott­ság részéről Király Attila. — Amikor megkaptuk a versenyfelhívást, igyekeztünk a legjobb brigádjainkat ösz­tönözni a benevezésre. Azóta Is figyelemmel kísérjük a te­vékenységüket. Mindig névre- szólóan megkapják a havi programot, egy példány ná­lunk is marad. A színházláto­gatásokra ingyen színházbér­letet is a versenyzők rendelke­zésére bocsátottunk. Pontjaik száma: 2600 Az Építőipari Vállalat ter­melési osztályának brigádja nevében Gáti Oszkárné nyi­latkozik. — Brigádunk 14 tagú. A versenyző hat tagot és a két tartalékjátékost nem tudtuk önkéntes jelentkezés alapján kijelölni, ezért kisorsoltuk, hogy kik vegyenek részt a versenyben. Komolyan vettük a vetélkedőt az első pillanat­tól kezdve. A szorgalmunkon, érdeklődésünkön kívül az ösz- szetartás is sokat segít. A jó kollektíva alapvető fel­tétele a versenyben való sike­res szereplésnek. A termelési osztály brigádja már eddig is sok közös feladatot oldott, il­letve old meg. Külön fizikai munkát vállalnak, három, örökbe fogadott gyereket pat­ronálnak. A vállalattól ők is kapnak ingyen színházbérle­tet, de két tagjuknak saját bérlete is van. A brigád pont­jainak száma jelenleg: 2600. Ajándék: egy „várostörténet’* Kese Antal, a ZIM Bánki Donát Műszaki Brigádjának vezetője, aktív tagja a ver­senyző csoportnak. — Nagy lelkesedéssel fogad­tuk a versenyt, önként jelent­keztek tagjaink a hattagú csoportba. Szeretünk színház- oa, moziba járni. Nemcsak a verseny meghirdetése óta, hi­szen már azelőtt is volt a brigádnak színházbérlete. Pat- rónusunk dr. Tóth István, a városi tanács elnöke egy vá- rosrörténeti könyvet ajándé­kozott nekünk, amely sok se­gítséget nyújt majd a további felkészüléshez. a versenyzők jegyzeteket készítenek;, tanulmányozzák a kijelölt irodalmat, mert bíz­nak abban, hogy eljutnak a döntőig. Pontjaik száma (2500) erre fel is jogosítja őket. Még egy érdekesség. Az egyik versenyző, Gáti Oszkár és felesége az Építőipari Vál­lalat előbb bemutatott bri­gádjában versenyez. Így csa­ládon belül is nagy a rivali­zálás. Mindketten bíznak ab­ban, hogy ott ülhetnek majd a döntőben, saját csapatukat támogatva. V. Kiss Mária 5 NÓGRAD - 1972. július 18., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents