Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-16 / 166. szám

Minden osztályon felül... Ügy adódott hogy házon kívül kellett vacsoráz nőm. Egyedi!' Mint egy őrgróf. Vagy egy rendkí­vüli titkos taná­csos.- Nagyon iz­gatott lettem, mert otthonülő. otthonevő típus lévén, ritkán té­rek be hívságos helyekre. Tervszerűtlen bolyongásom köz­ben egy fényesen kivilágított ven­déglátóipari üzemhez érkez­tem. A portás, mint kiderült, nem az igazolvá­nyomért nyújtotta tenyerét... Bent a csillogás, pom­pa ült orgiát. A falon tábla: „Osz­tályon felüli”. Láb- ujjhegyen a helyemre mentem, táskámat egy székre helyez­tem és vártam, hogy rámke­rüljön a sor. Az étkezés té­nye valahogy egészen távoli, elvont ügynek rémlett. Kinyi­tottam egy bíborba merített fóliánst, melyben rég elhalt hadvezérek, zeneköltők és egyéb hírességek nevét örökí­tette meg a gasztronómiai ke­gyelet. Vajha egyszer á la én is túróscsusza lehetnék házi töpörtyű vei és tejföllel a töb­bi híresség között! Rémülten vettem észre, hogy időközben két frakkos diplomata és egy fehérzakós főorvos konzultál körülöttem. Remegve olvastam fel néhány nehézveretű textust, de mon­danivalóm csak az egyik at­tasét elégítette ki. Ó rövid meghajlással távozott. Való­ban. Mint államfő, dolgozó- szobában ültem, körülöttem diplomáciai megbízottak, akik tőlem várják: népeink sorsa miként módosul? Fenkölt pil­lanat volt. Államgondoktól barázdált homlokom újra a tóliáns fölé borult. Megfon­toltan — valójában vaktában —, két államférfit, a sorsdön­tő ütközet színhelyét, majd egy világhírű kurtizán nevét és d-essertnek néhány halha­tatlan zeneszerzőt említettem meg. Küldetésének teljesítése * második frakkos urat is el­szólította. i Maradt a főorvos; 1 ?rl — Italt mit parancsol? — kérdezte finoman. _____ — Egy üveg konyakot kérek — mondottam. — Amennyi­ben lehetséges... Ha eltiltja, eltiltja. Valahol olvastam, hogy az őrgróf ha­pribék felemelt egy bűrát és alóla valami zöldes-lila füstöl­gő pacnit rakott érzéstelení­tés nélkül a tányéromra. Egy köcsögből sistergő lávát ön­tött rá és pillantásom keres­te. Mit akarhat még? „Hóhér teljesítse kötelességét”. Bólin­tottam. Rosszabb már nem jöhet. Kenyeret tolt elém. Ál­dott, puha, magyar kenyeret! Fél szemmel láttam, hogy két pincér egy pótasztalra folya­matosan hord ki tálakat, té­gelyeket és további burákat. — Magasságos. segíts! ... enni kezdtem. Megkóstoltam egy államférfit, majd intet­tem a szemöldökömmel és máris friss tányér került elém. A világhírű kurtizánt elhúztam egy püspöknevű harcsa bizalmas közelségéből és beleharaptam, Ha ezt feleségem tudná?!... Aztán fogyasztottam néhány taktust Mozartból, beleszúr­tam á la Napóleonba és az egészet ráraktam Szent Ilo nára. Rossiniről levakartam a szaftot és ráöntöttem á la Wellingtonra. Aztán valami kattant a fejemben és hogy igazságot tegyek, ketté vágtam a Tournedót á la Bölcs Sala­mon. Az egyik felét belegön­gyöltem a konyakos üvegbe a másikat a fejemre tettem. Ez lesz a divat Aztán beleültem egy tál Makaróni á la Mi- lanésébe, Laokon és egy fésű, Az'ajtónál, ahol a diploma- valamint a ^ papírszalvéta se­ta és főorvos külsejű pincé- fttsegével eljátszottam a Kis _ AA 1 — A-i- TV iT, n 1- r-. — m »-WS nyag mozdulattal kér egy üveggel az ősök termében. Kissé elkésve, de én is ha­nyag mozdulatot tettem. Egy pillanat alatt mellettem ter­mett a semmiből egy harma­dik frakkos. — Parancsol...? Istenem, istenem mit lehet Itt még kérni...?! — A trafikost legyen szí­rek eltűntek, most nyüzsgés támadt. Az események a le­vegőben lógtak. Egy tolókocsi nyikorgására riadtam feL Mint súlyos mű­tétnél halkan tolták-tolták fe­lém, rajta a műszerek, fogók, kések, kaparók, hatalmas bú­ra, mint egy vastüdő. ismeret­len rendeltetésű műszaki kel­lékekkel körítve. Az egyik éji zenét. Miután nem szere­tem a feltűnést letöröltem a fülemről a Worch ester szószt és hívtam a fizetőt. Az OTP segítségével havi törlesztésre fizetem a szám­lát. Azóta van vacsora otthon. Á la rendszeresen jóasszony- módra... Deák Gnsztáv BOŐR ANDRÁSI KESERGŐ Engedj futni rab világa Nem születtem árvaságra Belefájdult már a sorsom Nyugalmamat mind elosztom « Varangy-árnyék húz a földre Odavonna mindörökre Megölhetne hogyha várnék Tapogatva mint a szándék Becnocskolná könnyű vérem Mielőtt a jót elérem Nem fonódna rám a holnap S megátkoznának a holtak Eressz el hát rab világa Nem születtem árvaságra — Ne féljen, lelkem, ne fél- csövet, gondosan bedugaszol- képp nem akart. Á hideg jen. Nézzen meg engem. Már tf. rázta a gondolattól, hogy eltemettek odahaza, fél évet Fölkelt. A tükör elé állt, megmutatja azt az átültetést se jósolt Nagy János. Makk- megfésülködött. Tömzsi volt, az oldalába, ha vele marad, egészséges lettem, láthatja, öt vastag szálú szürke haját Mohón kapaszkodott gyámolí- és negyed órát feküdtem a kontyba tűzte a íejebúbján. tója karjába, műtőben. Kivágták az épé- Fiatalasszony korában is így — Nem akarok idebent lak- met, a gyomrom egy darabját, viselte, s lám, mire megszűr- ni — hadarta együgyűségében meg a vastagbélből is egy kült és a lányai is őszülnek, a folyceón. — Azt én nem keveset. Mindent kipucoltak, újra divatos lett! bírnám ki. Kórházban, ami beteg volt. Most farkas- — Hová megy? — riadt föl — Csacsiság — mondta étvágyam van. Én mondom, újdonsült betegtársa. Pislogó Etelka megmosolyogva. — sose volt még ekkora étvá- madárszemében friss keletű Innen mindenki hazamegy, gyám életemben! Üj epeve- ragaszkodás. — Kontrollra, lelkem. A cukrom miatt. De mindjárt jövök. Nekem nem kell várni a soromra, bármikor bemehe­tek. — Nem morognak? ______ ____ _____________ — Akadnak morgósak, de r embe. Ágyat cseréltek. Etel- hát itt senkinek sincs dolga, miatt van — mondta mente ka átadta neki a középső tárhat mindenki. Kitelik az getőzve. — A műtét legyön- ágyat. Tapasztalatból tudta, Idejéből. Nem mondom, ne- gitt az embert. De azért ne operáció után fontó*. hogy az kern 66 sietős. Csak hát soron féljen tőle, Rózsika. Itt jó ke- ápolók mindkét oldalról aka- kívül vesznek. Tudja, mert zekben van. A professzor" úr nagyon súlyos eset voltam. zetéket kaptam a professzor úrtóL Be kéne aranyozni a kezét Aranyat ér. Én mon­dom: aranykéz. A másik asszony is vidéki volt. Amolyan soványka, He­vesből. Tegnap került a körte. Jolánka különleges eset. De S se lakik itt hét éve. Meg­szakításokkal lakik idebent Jolánka túloz. Szeret túlozni. Időnként megálltak a hosz- szú, kanyargós folyosón, mert Etelkának pihennie kellett. — Ez már csak a gyengeség hozzáférhessenek Az szánnívalóan dálytalamul a beteghez, riadt volt — Ebben az ágyban min­denki meggyógyul, lelkem — mondta Etelka az ágy szélén csüggedten gubbasztó szoba­társának. — Maga könnyen beszél — szólt nyersen az új beteg. — Már túl van rajta. — Mi baja, lelkem? — Epe. Azt mondták Eger­ben. — Ó, csak epe? — Nem elég az?! — Elég. Elég az, lelkem. De én örültem volna, ha csak az epe van megtámadva. Az enyém már tovább terjedt. Ügy volt, hogy nem lehet se­gíteni. A lányaim mégse nyu­godtak bele, s felhozattak. Hát Valóságos orvosi szenzáció, hogy így rendbejöttem. A professzor úr tanulmányt akar írni rólam. — Akkor maga olyan pro­tekciósféle — mosolyodott el bátortalanul a madánszernű, azért mondom, az epe semmi. Ne izgassa magát miatta. Az epét nem kunszt kipucolni a professzor úrnak. Nálam fennforgott a veszély, hogy a műtőasztalon maradok. A professzor úr egész beleizzadt, sovány asszony, mégse mondott le rólam. Há- Etelka^ magára öltötte vi- romszáztizenöt perc, képzel- cágmintás pongyoláját Tér- , “ÍV u., mészett.nl fo^vn hjrila-n/v: volt. meggyógyítja. — Én is kapok olyan gumi­csövet? — firtatta Rózsika. — Minden epés kap, lelkem. De semmiben nem zavar. — Biztos? — Ha én mondom, elhihe­ti. — És, és biztos, hogy haza­mehetek ? — Bár olyan biztos lenne a lottóm. A professzor úrnak nincs párja. Más orvosok is hozzá küldik a rokonaikat. A mi szobánkban volt egy asz- szony, akinek a fia orvos. Végignézte a műtétet, hogy a professzor úrtól tanulhasson. De képzelje, a professzor űr olyan gyorsan dolgozott, hogy nem tudta ellesni a titkát. — Maga ezt honnan tudja? — Mondom, mellettem fe­küdt az orvos anyja, és el­mesélte. Akkor még én is úgy izgultam, mint maga, Ró­zsika. Megérkeztek az ambulan­ciára. A kilincs nélküli ajtón tábla: „Hívás nélkül tilos be­lépni !” A fal mentén padok, szabad egy se. Etelka gyámolt­hetL Ennyi ideig egyhuzam- nézettől fogva hajlamos volt ablakmélvedéshe hű ban talpon lenni is fárasztó, az elesettek ístápolasara. Meg- íaval 32 aDiaicméiyedasbe hu­hát még az ember felnyitott érezte most is, hogy az kell harsában dolgozni! Vigyázni ennek a szegénynek: a gyá­kell minden kis érre, idegre, moltalanság, meg a rémület Szegénykém, aznap már nem keveréke. — Ha kedve van, elkísérhet is nyűit más beteghez, annyi­ra kimerült — Hangot vál­tott: — Jolánka, hány óra? — kérdezte. A harmadik asszony olva­sott az ágyban. A tárt abla­kon napfény illatú levegő áramlott a betegszobába. — Készülhet Etelka — fe­lelte Jolánka. — öt perc múl­va fél kilenc. jött,’ mint — szólt oda neki. — Legalább Ismerkedik egy kicsit a kör­nyezettel Hogy hívják, lel­kem? — Rózsi — mondta a ma­dárszemű. Az olvasó Jolánka most fölnézett a könyvéből. — Rólam már kész a ta­nulmány — szólt dicákedve. — Jolánkát állandóan ta­a belőle csüngött. Kihúzta *♦ *** ♦** «£♦ ♦ Szakszerűen saedelőzkö­dött Derékig tűrt hálóinge mulmányozzák — mondta alól széles, fehér kötés látszott tömzsi a madárszeműnek. — ki. Hasa közepéből piros cső- Az ilyen esetek viszik előre vű gumikatéter nyűit ki. a az orvostudományt, vége egy dunsztosüvegbe — Hét éve — mondta Jo­lánka. — Éppen hét. Az új beteg összerezzent. Bodperere, kezében a gombóc­nyomóval, hátra-hátrarándít- ja a vállát — Legalább negy­ven fok... a hullámpala alatt Baromi meló ... — És a magáé? Vagy az enyém? A sorbanállók helyeslőén zúgtak? Minél jobb volt a fagylalt, minél szélesebben mosolygott Bzeremfia, minél buzgóbban ugrándoztak a fiai, annál job­ban nőtt a fogyasztók ellen­szenve, — Állítólag házat építtet a tóparton — mondta valaki. — Garázzsal. — Ezeknek mindenre te­lik... — Ahány karmozdulat, any- nyi forint. Ki lehet számíta­ni... De csak egyszer legyen fagylaltmérgezés ... lecsuk­ják, hogy belefeketedik... — Piszkos adócsalók. Ügy Játsszák ki az államot, ahogy akarják. A mérnök úr is megmondta. A mérnök úr a műút mellett építkezett, kétszintes nyaralót, saját kivitelben, teraszos ki­képzésű kerttel. Ehhez kérte néha Kovács és Takács segít­ségét, kitűnő órabért fizetett, amellett nyájasan és értően társalgóit a világ dolgairól. — Maguknak — mondta és a pipát, amit dísznek tartott a szájában, jobbról balra csúsz­tatta —, maguknak meg kell mondta Takács és jámboran Lapátolta a sódert — Tizen­két órát egyhuzamban ... — Undorító... — a mér­nök úr szippantott egyet a pipán. — Higgyék el, undorí­tó. Nekem is van fiam. Mi­kor látták az én fiamat be­fogva? A mérnök úrnak se fiát, se lányát, se egyéb retyerutyá- ját nem látták, csak nőket, pa­rókával, átutazóban, ezeket a mérnök úr ügyintézőknek ne­vezte. — Ez az, amikor robot, ön­célú robot lesz a munka! — Bámultak utána.' — Most doktor, vagy mér­nök? — kérdezte Takács. — Ahol én jogügyi szakér­tő vagyok — mondta másnap a férfiú — annál a mellék­üzemágnál először végeznek patko’ást... Mindenütt dol­goznak. Mindenütt kemény munka folyik. A névtáblát nem engedte kitenni. — Szerénytelenség — mond­ta. Bezzeg a Szeremfia nyár vé­gére újat festetett. A pesti ci- mével. Házi sütemények, ap­A mérnök úr letelepedett egy ró pogácsák, egész télen át. műgombára, tapodta egy ki­csit a földet maga alatt. — Nem kéne megengedni — mondta Kovács Takácsnak. — nekünk kéne fellépni az ilyen harácsolás ellen. Amig egy szövőnőnek ezeröt... — Szerintem, mielőtt elpa- lántázná az új paprikatöve­ket, ki kéne a mélyből hajta­ni... — vélekedett Takács. — De tulajdonképpen, mi a fene lehet? — Piszkálgat­S ráadásul ezen a napon ki­fogyott a közkedvelt ősziba­rack! Az a jó, pikáns ősziba­rack. Kovács nem bírta. Bekiál­tott az adagolón: — Maguk miatt néz ki így ez az ország... ez a rohadt maszekszemlélet... Már amúgy is nyár vége volt, többen helyeseltek. — ... mert a dolgozónak akármi jó ... minek a válasz­tók az üreges földet, eső se ték? Akármit megzabálunk... esett, kánikula volt, Szerem- Cia ontotta a pacnikat. — Po­cok? Vagy ürge? — ... Mikor fürödnek ezek a szegény gyerekek? — A gyermekvédelmi is be­leszólhat ... A mérnök úron keresztül... Kovácsoltvas-kaput hoztak, szakadni ahhoz, hogy a ke- kócsagmintával, azt kellett ne- nyérrevalót megkeressék ... ki betonba rakni. Tudják, mennyi haszon van egy-egy tölcséren? És hány tölcsért adnak ki naponta? , r~ De hatan dolgoznak — — Tessék aláírni a doktor úr helyett — mondta a te­herautó sofőrje —, lehetőleg olvashatatlanul Szeremfia nem akarta abba­hagyni a mosolygást. ígérte másnapra az őszibarackot. Sőt, Banánt is ígért. — Mi azt hittük, szeretnek minket — jött előre az asz- kacsul, s csak szony, a nylonköpeny ráta- zet. padt, a bikinipöttyök foltnak látszottak egyszeriben. — Merthogy jó az árunk és dol­gozunk látástól vakulásig ... — Amíg egy szövőnő ezer­ötöt keres... Már úgyis őszre járt. - Sze­nem nyitott ki másnap sem. Később megvette a bódét a strand, pedikűr- és olajozó­fülkét nyitott a helyén. — Na, ugye — mondta Ko­vács elégedetten, s egy kan na vízzel lesben állt az ürge­lyuknál. — Ezt elintéztük ... Ennek nem lesz, legalább itt, pofája... A szomszéd úr elhúzott a kert előtt, rájuk dudált, mint aki a tervet és a tevékenysé­get egyaránt helyesli. A nya­ralójából már csak az olasz csempe hiányzott, a zuhanyo zó falára, azért ment éppen egy bizonyos helyre. A zöld ségesnél megsúgták: művész. Tulajdonképpen művész. Nem szabad zavarni. — Mindenesetre — mondta Kovács és tűnődve álldogált a locsolókannával a lyuk fölött —, biztos, hogy fontos ember. Na, öntsük a vizet. Most az­tán kihajtjuk, az anyjajó- istenit... T akács lesbeállt a kapá­val. Hogyha az a ron­da dög megjelenik, egybül hegyibe ... — Nem hangyaboly, ez sza­ki? — kérdezte aztán, csüg­gedten. — Amig egy szövőnő ezer­ötöt ... — mondta Kovács ma- öntötte a vi­És most? A helyzet vál­tozott? — kérdezte Takács. Nézte a kapát, a hiába csor­dogáló vizet, ahogy az ártat­lan föld beissza, és riadtan szaladgálnak szerteszét min­denféle apró, fekete hátú, remfia lehúzta a redőnyt. És szánalmas kis bogarak. zódott Körülötte megindult a sus­torgás. — Na, megjött — Utolsónak rendesen. — És mint rendesen, első­nek megy be. — Mert protekciós! — Ezt egy piros pongyoláé nő moiv ta. Etelka hozzászokott már az ellenséges fogadtatáshoz, nem sokat törődött vele. Most me­rőben más volt a helyzet Rózsika előtt feketítik be. Rózsikénak szüksége van az 5 tekintélyére, mert még ta­pasztalatlan éá fél. De iránta bizalommal van, szemlátomást nyugodtabb, amióta pártfogá­sába .vette. — Lepénzelte az orvosokat — mondta valaki jó hango­Szűzanyám! mondta san. — Mevásárolta a kivéte. hüledezve. Ez olyan akkor, lgzést. Az ilyennek jó dolga mintha itt lakna. Van. , ~ Eltalálta _ mondta Ez már sok volt, vérforraló, könnyeden Jolanka. —- Innen Etelka előlépett az ablakmé- járok ki moziba, cukrászdába. Lyedésből, szeme harciasán — Vadonatúj belet csinált villant. Jolámkának a professzor úr — Kikérem magamnak ezt — magyarázta Etelka. — a gyanúsítást! Szegény asz- Szenzációsan sikerült! Akár szony vagyok, a lányaim tar­strandra is eljárhat azzal. Az tanak. A professzor úr külön- oldalába ültette át a profesz- ben sem olyan ember, aki szór úr, a dressz takarja. dugpénzakre pályázik. Maguk A madárszemű az ágya pe- t^em tudják, mit beszélnek. — remét markolászta ültében. Mind jobban belemelegedett Nyirkosodott már a tenyere a a pörlekedésbe, a meggyőzés sok rémségtől, ahogy egyikről vágya fűtötte, hogy eloszlassa a másikra tekintgetett. a felé áradó ellenszenvet. — Etelka csak most végzett l^a8nk nem tudják, milyen pongyolája begombolásávaL súlyos eset voltam — folytat­— Magának ott mi lóg ki? — kérdezte viszolygós üveg­hangon. Etelka ösztönösen a tükörbe pillantott. — Hol lelkem? — Ott, a hasán. — Ja? — Etelka elnevette magát. — Már azt hittem, var- Lami rendetlenség. — Megfog­ta a piros cső végét — Ez gumikatéter. — Mindig a hasába lesz? — Dehogy lesz! Csak pár napig, amíg az új epevezeték összeforr... — Nem fáj? — Á, semmiség — legyin­tett Etelka. — Fő, hogy szé­pen' gyógyul a seb. A profesz- szor úr saját kezűleg kötözi. ta. — Egyszer már odahaza fölnyitottak, de mindjárt visz- sza is varrtak. Az orvosok le­mondtak rólam. A lányaimat mindenről fölvilágosították. Jó, ha fél évig kihúzom. Sár­gaság, az visz el közvetlen. A májam fölmondja a szolgála­tot, megszűnik az anyagosé- ‘ rém, a kiválasztás, és kínha­lál következik. Hát ezért me­hetek én itt be elsőnek, mert egyszer már föladtak. Tessék — tette hozzá kifulladva — most irigyelhetnek! A pádon ülők izgatottan mozgolódtak. Elsőként a pi­ros pongyolás nő ugrott föl a helyéről, majd mások is kö­vették az ablakmélyedésbe. Az aranykezével. Áldja rrfteg Etelka nem értette, mi törté­érte az én Istenem. Az élete­met neki köszönhetem... Na, jön Rózsika? Az menekülve kapkodta magára csíkos kórházi köpe­nyét. Nem akart kettesben maradni Jolánkával. Sernmi­nik a háta mögött. Megfordult, és akkor min­den világos lett. Gyámoltja, akiről e percekben megfeled­kezett, elfehéredve ájultan csuklott össze. A piros pon­gyolás nő fogta föl estében. NÓGRÁD — 1972, július 16., yasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents