Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)
1972-07-16 / 166. szám
Minden osztályon felül... Ügy adódott hogy házon kívül kellett vacsoráz nőm. Egyedi!' Mint egy őrgróf. Vagy egy rendkívüli titkos tanácsos.- Nagyon izgatott lettem, mert otthonülő. otthonevő típus lévén, ritkán térek be hívságos helyekre. Tervszerűtlen bolyongásom közben egy fényesen kivilágított vendéglátóipari üzemhez érkeztem. A portás, mint kiderült, nem az igazolványomért nyújtotta tenyerét... Bent a csillogás, pompa ült orgiát. A falon tábla: „Osztályon felüli”. Láb- ujjhegyen a helyemre mentem, táskámat egy székre helyeztem és vártam, hogy rámkerüljön a sor. Az étkezés ténye valahogy egészen távoli, elvont ügynek rémlett. Kinyitottam egy bíborba merített fóliánst, melyben rég elhalt hadvezérek, zeneköltők és egyéb hírességek nevét örökítette meg a gasztronómiai kegyelet. Vajha egyszer á la én is túróscsusza lehetnék házi töpörtyű vei és tejföllel a többi híresség között! Rémülten vettem észre, hogy időközben két frakkos diplomata és egy fehérzakós főorvos konzultál körülöttem. Remegve olvastam fel néhány nehézveretű textust, de mondanivalóm csak az egyik attasét elégítette ki. Ó rövid meghajlással távozott. Valóban. Mint államfő, dolgozó- szobában ültem, körülöttem diplomáciai megbízottak, akik tőlem várják: népeink sorsa miként módosul? Fenkölt pillanat volt. Államgondoktól barázdált homlokom újra a tóliáns fölé borult. Megfontoltan — valójában vaktában —, két államférfit, a sorsdöntő ütközet színhelyét, majd egy világhírű kurtizán nevét és d-essertnek néhány halhatatlan zeneszerzőt említettem meg. Küldetésének teljesítése * második frakkos urat is elszólította. i Maradt a főorvos; 1 ?rl — Italt mit parancsol? — kérdezte finoman. _____ — Egy üveg konyakot kérek — mondottam. — Amennyiben lehetséges... Ha eltiltja, eltiltja. Valahol olvastam, hogy az őrgróf hapribék felemelt egy bűrát és alóla valami zöldes-lila füstölgő pacnit rakott érzéstelenítés nélkül a tányéromra. Egy köcsögből sistergő lávát öntött rá és pillantásom kereste. Mit akarhat még? „Hóhér teljesítse kötelességét”. Bólintottam. Rosszabb már nem jöhet. Kenyeret tolt elém. Áldott, puha, magyar kenyeret! Fél szemmel láttam, hogy két pincér egy pótasztalra folyamatosan hord ki tálakat, tégelyeket és további burákat. — Magasságos. segíts! ... enni kezdtem. Megkóstoltam egy államférfit, majd intettem a szemöldökömmel és máris friss tányér került elém. A világhírű kurtizánt elhúztam egy püspöknevű harcsa bizalmas közelségéből és beleharaptam, Ha ezt feleségem tudná?!... Aztán fogyasztottam néhány taktust Mozartból, beleszúrtam á la Napóleonba és az egészet ráraktam Szent Ilo nára. Rossiniről levakartam a szaftot és ráöntöttem á la Wellingtonra. Aztán valami kattant a fejemben és hogy igazságot tegyek, ketté vágtam a Tournedót á la Bölcs Salamon. Az egyik felét belegöngyöltem a konyakos üvegbe a másikat a fejemre tettem. Ez lesz a divat Aztán beleültem egy tál Makaróni á la Mi- lanésébe, Laokon és egy fésű, Az'ajtónál, ahol a diploma- valamint a ^ papírszalvéta seta és főorvos külsejű pincé- fttsegével eljátszottam a Kis _ AA 1 — A-i- TV iT, n 1- r-. — m »-WS nyag mozdulattal kér egy üveggel az ősök termében. Kissé elkésve, de én is hanyag mozdulatot tettem. Egy pillanat alatt mellettem termett a semmiből egy harmadik frakkos. — Parancsol...? Istenem, istenem mit lehet Itt még kérni...?! — A trafikost legyen szírek eltűntek, most nyüzsgés támadt. Az események a levegőben lógtak. Egy tolókocsi nyikorgására riadtam feL Mint súlyos műtétnél halkan tolták-tolták felém, rajta a műszerek, fogók, kések, kaparók, hatalmas búra, mint egy vastüdő. ismeretlen rendeltetésű műszaki kellékekkel körítve. Az egyik éji zenét. Miután nem szeretem a feltűnést letöröltem a fülemről a Worch ester szószt és hívtam a fizetőt. Az OTP segítségével havi törlesztésre fizetem a számlát. Azóta van vacsora otthon. Á la rendszeresen jóasszony- módra... Deák Gnsztáv BOŐR ANDRÁSI KESERGŐ Engedj futni rab világa Nem születtem árvaságra Belefájdult már a sorsom Nyugalmamat mind elosztom « Varangy-árnyék húz a földre Odavonna mindörökre Megölhetne hogyha várnék Tapogatva mint a szándék Becnocskolná könnyű vérem Mielőtt a jót elérem Nem fonódna rám a holnap S megátkoznának a holtak Eressz el hát rab világa Nem születtem árvaságra — Ne féljen, lelkem, ne fél- csövet, gondosan bedugaszol- képp nem akart. Á hideg jen. Nézzen meg engem. Már tf. rázta a gondolattól, hogy eltemettek odahaza, fél évet Fölkelt. A tükör elé állt, megmutatja azt az átültetést se jósolt Nagy János. Makk- megfésülködött. Tömzsi volt, az oldalába, ha vele marad, egészséges lettem, láthatja, öt vastag szálú szürke haját Mohón kapaszkodott gyámolí- és negyed órát feküdtem a kontyba tűzte a íejebúbján. tója karjába, műtőben. Kivágták az épé- Fiatalasszony korában is így — Nem akarok idebent lak- met, a gyomrom egy darabját, viselte, s lám, mire megszűr- ni — hadarta együgyűségében meg a vastagbélből is egy kült és a lányai is őszülnek, a folyceón. — Azt én nem keveset. Mindent kipucoltak, újra divatos lett! bírnám ki. Kórházban, ami beteg volt. Most farkas- — Hová megy? — riadt föl — Csacsiság — mondta étvágyam van. Én mondom, újdonsült betegtársa. Pislogó Etelka megmosolyogva. — sose volt még ekkora étvá- madárszemében friss keletű Innen mindenki hazamegy, gyám életemben! Üj epeve- ragaszkodás. — Kontrollra, lelkem. A cukrom miatt. De mindjárt jövök. Nekem nem kell várni a soromra, bármikor bemehetek. — Nem morognak? ______ ____ _____________ — Akadnak morgósak, de r embe. Ágyat cseréltek. Etel- hát itt senkinek sincs dolga, miatt van — mondta mente ka átadta neki a középső tárhat mindenki. Kitelik az getőzve. — A műtét legyön- ágyat. Tapasztalatból tudta, Idejéből. Nem mondom, ne- gitt az embert. De azért ne operáció után fontó*. hogy az kern 66 sietős. Csak hát soron féljen tőle, Rózsika. Itt jó ke- ápolók mindkét oldalról aka- kívül vesznek. Tudja, mert zekben van. A professzor" úr nagyon súlyos eset voltam. zetéket kaptam a professzor úrtóL Be kéne aranyozni a kezét Aranyat ér. Én mondom: aranykéz. A másik asszony is vidéki volt. Amolyan soványka, Hevesből. Tegnap került a körte. Jolánka különleges eset. De S se lakik itt hét éve. Megszakításokkal lakik idebent Jolánka túloz. Szeret túlozni. Időnként megálltak a hosz- szú, kanyargós folyosón, mert Etelkának pihennie kellett. — Ez már csak a gyengeség hozzáférhessenek Az szánnívalóan dálytalamul a beteghez, riadt volt — Ebben az ágyban mindenki meggyógyul, lelkem — mondta Etelka az ágy szélén csüggedten gubbasztó szobatársának. — Maga könnyen beszél — szólt nyersen az új beteg. — Már túl van rajta. — Mi baja, lelkem? — Epe. Azt mondták Egerben. — Ó, csak epe? — Nem elég az?! — Elég. Elég az, lelkem. De én örültem volna, ha csak az epe van megtámadva. Az enyém már tovább terjedt. Ügy volt, hogy nem lehet segíteni. A lányaim mégse nyugodtak bele, s felhozattak. Hát Valóságos orvosi szenzáció, hogy így rendbejöttem. A professzor úr tanulmányt akar írni rólam. — Akkor maga olyan protekciósféle — mosolyodott el bátortalanul a madánszernű, azért mondom, az epe semmi. Ne izgassa magát miatta. Az epét nem kunszt kipucolni a professzor úrnak. Nálam fennforgott a veszély, hogy a műtőasztalon maradok. A professzor úr egész beleizzadt, sovány asszony, mégse mondott le rólam. Há- Etelka^ magára öltötte vi- romszáztizenöt perc, képzel- cágmintás pongyoláját Tér- , “ÍV u., mészett.nl fo^vn hjrila-n/v: volt. meggyógyítja. — Én is kapok olyan gumicsövet? — firtatta Rózsika. — Minden epés kap, lelkem. De semmiben nem zavar. — Biztos? — Ha én mondom, elhiheti. — És, és biztos, hogy hazamehetek ? — Bár olyan biztos lenne a lottóm. A professzor úrnak nincs párja. Más orvosok is hozzá küldik a rokonaikat. A mi szobánkban volt egy asz- szony, akinek a fia orvos. Végignézte a műtétet, hogy a professzor úrtól tanulhasson. De képzelje, a professzor űr olyan gyorsan dolgozott, hogy nem tudta ellesni a titkát. — Maga ezt honnan tudja? — Mondom, mellettem feküdt az orvos anyja, és elmesélte. Akkor még én is úgy izgultam, mint maga, Rózsika. Megérkeztek az ambulanciára. A kilincs nélküli ajtón tábla: „Hívás nélkül tilos belépni !” A fal mentén padok, szabad egy se. Etelka gyámolthetL Ennyi ideig egyhuzam- nézettől fogva hajlamos volt ablakmélvedéshe hű ban talpon lenni is fárasztó, az elesettek ístápolasara. Meg- íaval 32 aDiaicméiyedasbe huhát még az ember felnyitott érezte most is, hogy az kell harsában dolgozni! Vigyázni ennek a szegénynek: a gyákell minden kis érre, idegre, moltalanság, meg a rémület Szegénykém, aznap már nem keveréke. — Ha kedve van, elkísérhet is nyűit más beteghez, annyira kimerült — Hangot váltott: — Jolánka, hány óra? — kérdezte. A harmadik asszony olvasott az ágyban. A tárt ablakon napfény illatú levegő áramlott a betegszobába. — Készülhet Etelka — felelte Jolánka. — öt perc múlva fél kilenc. jött,’ mint — szólt oda neki. — Legalább Ismerkedik egy kicsit a környezettel Hogy hívják, lelkem? — Rózsi — mondta a madárszemű. Az olvasó Jolánka most fölnézett a könyvéből. — Rólam már kész a tanulmány — szólt dicákedve. — Jolánkát állandóan taa belőle csüngött. Kihúzta *♦ *** ♦** «£♦ ♦ Szakszerűen saedelőzködött Derékig tűrt hálóinge mulmányozzák — mondta alól széles, fehér kötés látszott tömzsi a madárszeműnek. — ki. Hasa közepéből piros cső- Az ilyen esetek viszik előre vű gumikatéter nyűit ki. a az orvostudományt, vége egy dunsztosüvegbe — Hét éve — mondta Jolánka. — Éppen hét. Az új beteg összerezzent. Bodperere, kezében a gombócnyomóval, hátra-hátrarándít- ja a vállát — Legalább negyven fok... a hullámpala alatt Baromi meló ... — És a magáé? Vagy az enyém? A sorbanállók helyeslőén zúgtak? Minél jobb volt a fagylalt, minél szélesebben mosolygott Bzeremfia, minél buzgóbban ugrándoztak a fiai, annál jobban nőtt a fogyasztók ellenszenve, — Állítólag házat építtet a tóparton — mondta valaki. — Garázzsal. — Ezeknek mindenre telik... — Ahány karmozdulat, any- nyi forint. Ki lehet számítani... De csak egyszer legyen fagylaltmérgezés ... lecsukják, hogy belefeketedik... — Piszkos adócsalók. Ügy Játsszák ki az államot, ahogy akarják. A mérnök úr is megmondta. A mérnök úr a műút mellett építkezett, kétszintes nyaralót, saját kivitelben, teraszos kiképzésű kerttel. Ehhez kérte néha Kovács és Takács segítségét, kitűnő órabért fizetett, amellett nyájasan és értően társalgóit a világ dolgairól. — Maguknak — mondta és a pipát, amit dísznek tartott a szájában, jobbról balra csúsztatta —, maguknak meg kell mondta Takács és jámboran Lapátolta a sódert — Tizenkét órát egyhuzamban ... — Undorító... — a mérnök úr szippantott egyet a pipán. — Higgyék el, undorító. Nekem is van fiam. Mikor látták az én fiamat befogva? A mérnök úrnak se fiát, se lányát, se egyéb retyerutyá- ját nem látták, csak nőket, parókával, átutazóban, ezeket a mérnök úr ügyintézőknek nevezte. — Ez az, amikor robot, öncélú robot lesz a munka! — Bámultak utána.' — Most doktor, vagy mérnök? — kérdezte Takács. — Ahol én jogügyi szakértő vagyok — mondta másnap a férfiú — annál a melléküzemágnál először végeznek patko’ást... Mindenütt dolgoznak. Mindenütt kemény munka folyik. A névtáblát nem engedte kitenni. — Szerénytelenség — mondta. Bezzeg a Szeremfia nyár végére újat festetett. A pesti ci- mével. Házi sütemények, apA mérnök úr letelepedett egy ró pogácsák, egész télen át. műgombára, tapodta egy kicsit a földet maga alatt. — Nem kéne megengedni — mondta Kovács Takácsnak. — nekünk kéne fellépni az ilyen harácsolás ellen. Amig egy szövőnőnek ezeröt... — Szerintem, mielőtt elpa- lántázná az új paprikatöveket, ki kéne a mélyből hajtani... — vélekedett Takács. — De tulajdonképpen, mi a fene lehet? — PiszkálgatS ráadásul ezen a napon kifogyott a közkedvelt őszibarack! Az a jó, pikáns őszibarack. Kovács nem bírta. Bekiáltott az adagolón: — Maguk miatt néz ki így ez az ország... ez a rohadt maszekszemlélet... Már amúgy is nyár vége volt, többen helyeseltek. — ... mert a dolgozónak akármi jó ... minek a választók az üreges földet, eső se ték? Akármit megzabálunk... esett, kánikula volt, Szerem- Cia ontotta a pacnikat. — Pocok? Vagy ürge? — ... Mikor fürödnek ezek a szegény gyerekek? — A gyermekvédelmi is beleszólhat ... A mérnök úron keresztül... Kovácsoltvas-kaput hoztak, szakadni ahhoz, hogy a ke- kócsagmintával, azt kellett ne- nyérrevalót megkeressék ... ki betonba rakni. Tudják, mennyi haszon van egy-egy tölcséren? És hány tölcsért adnak ki naponta? , r~ De hatan dolgoznak — — Tessék aláírni a doktor úr helyett — mondta a teherautó sofőrje —, lehetőleg olvashatatlanul Szeremfia nem akarta abbahagyni a mosolygást. ígérte másnapra az őszibarackot. Sőt, Banánt is ígért. — Mi azt hittük, szeretnek minket — jött előre az asz- kacsul, s csak szony, a nylonköpeny ráta- zet. padt, a bikinipöttyök foltnak látszottak egyszeriben. — Merthogy jó az árunk és dolgozunk látástól vakulásig ... — Amíg egy szövőnő ezerötöt keres... Már úgyis őszre járt. - Szenem nyitott ki másnap sem. Később megvette a bódét a strand, pedikűr- és olajozófülkét nyitott a helyén. — Na, ugye — mondta Kovács elégedetten, s egy kan na vízzel lesben állt az ürgelyuknál. — Ezt elintéztük ... Ennek nem lesz, legalább itt, pofája... A szomszéd úr elhúzott a kert előtt, rájuk dudált, mint aki a tervet és a tevékenységet egyaránt helyesli. A nyaralójából már csak az olasz csempe hiányzott, a zuhanyo zó falára, azért ment éppen egy bizonyos helyre. A zöld ségesnél megsúgták: művész. Tulajdonképpen művész. Nem szabad zavarni. — Mindenesetre — mondta Kovács és tűnődve álldogált a locsolókannával a lyuk fölött —, biztos, hogy fontos ember. Na, öntsük a vizet. Most aztán kihajtjuk, az anyjajó- istenit... T akács lesbeállt a kapával. Hogyha az a ronda dög megjelenik, egybül hegyibe ... — Nem hangyaboly, ez szaki? — kérdezte aztán, csüggedten. — Amig egy szövőnő ezerötöt ... — mondta Kovács ma- öntötte a viÉs most? A helyzet változott? — kérdezte Takács. Nézte a kapát, a hiába csordogáló vizet, ahogy az ártatlan föld beissza, és riadtan szaladgálnak szerteszét mindenféle apró, fekete hátú, remfia lehúzta a redőnyt. És szánalmas kis bogarak. zódott Körülötte megindult a sustorgás. — Na, megjött — Utolsónak rendesen. — És mint rendesen, elsőnek megy be. — Mert protekciós! — Ezt egy piros pongyoláé nő moiv ta. Etelka hozzászokott már az ellenséges fogadtatáshoz, nem sokat törődött vele. Most merőben más volt a helyzet Rózsika előtt feketítik be. Rózsikénak szüksége van az 5 tekintélyére, mert még tapasztalatlan éá fél. De iránta bizalommal van, szemlátomást nyugodtabb, amióta pártfogásába .vette. — Lepénzelte az orvosokat — mondta valaki jó hangoSzűzanyám! mondta san. — Mevásárolta a kivéte. hüledezve. Ez olyan akkor, lgzést. Az ilyennek jó dolga mintha itt lakna. Van. , ~ Eltalálta _ mondta Ez már sok volt, vérforraló, könnyeden Jolanka. —- Innen Etelka előlépett az ablakmé- járok ki moziba, cukrászdába. Lyedésből, szeme harciasán — Vadonatúj belet csinált villant. Jolámkának a professzor úr — Kikérem magamnak ezt — magyarázta Etelka. — a gyanúsítást! Szegény asz- Szenzációsan sikerült! Akár szony vagyok, a lányaim tarstrandra is eljárhat azzal. Az tanak. A professzor úr külön- oldalába ültette át a profesz- ben sem olyan ember, aki szór úr, a dressz takarja. dugpénzakre pályázik. Maguk A madárszemű az ágya pe- t^em tudják, mit beszélnek. — remét markolászta ültében. Mind jobban belemelegedett Nyirkosodott már a tenyere a a pörlekedésbe, a meggyőzés sok rémségtől, ahogy egyikről vágya fűtötte, hogy eloszlassa a másikra tekintgetett. a felé áradó ellenszenvet. — Etelka csak most végzett l^a8nk nem tudják, milyen pongyolája begombolásávaL súlyos eset voltam — folytat— Magának ott mi lóg ki? — kérdezte viszolygós üveghangon. Etelka ösztönösen a tükörbe pillantott. — Hol lelkem? — Ott, a hasán. — Ja? — Etelka elnevette magát. — Már azt hittem, var- Lami rendetlenség. — Megfogta a piros cső végét — Ez gumikatéter. — Mindig a hasába lesz? — Dehogy lesz! Csak pár napig, amíg az új epevezeték összeforr... — Nem fáj? — Á, semmiség — legyintett Etelka. — Fő, hogy szépen' gyógyul a seb. A profesz- szor úr saját kezűleg kötözi. ta. — Egyszer már odahaza fölnyitottak, de mindjárt visz- sza is varrtak. Az orvosok lemondtak rólam. A lányaimat mindenről fölvilágosították. Jó, ha fél évig kihúzom. Sárgaság, az visz el közvetlen. A májam fölmondja a szolgálatot, megszűnik az anyagosé- ‘ rém, a kiválasztás, és kínhalál következik. Hát ezért mehetek én itt be elsőnek, mert egyszer már föladtak. Tessék — tette hozzá kifulladva — most irigyelhetnek! A pádon ülők izgatottan mozgolódtak. Elsőként a piros pongyolás nő ugrott föl a helyéről, majd mások is követték az ablakmélyedésbe. Az aranykezével. Áldja rrfteg Etelka nem értette, mi törtéérte az én Istenem. Az életemet neki köszönhetem... Na, jön Rózsika? Az menekülve kapkodta magára csíkos kórházi köpenyét. Nem akart kettesben maradni Jolánkával. Sernminik a háta mögött. Megfordult, és akkor minden világos lett. Gyámoltja, akiről e percekben megfeledkezett, elfehéredve ájultan csuklott össze. A piros pongyolás nő fogta föl estében. NÓGRÁD — 1972, július 16., yasárnap
