Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)
1972-07-02 / 154. szám
I »» , , f Az állampolgár és az alkotmány írta: Dr. Bihari Ottó egyetemi tanár Pataki József rajza 5? EGÉSZ ÉLETEM MUNKÁBÓL ÁLLOTT...” A nevével először akkor találkoztam, amikor idegen- vezetőnek ajánlották egy Salgótarjánba látogató színházigazgató mellé, aki szerette volna megnézni a salgótarjáni öblösüveggyárat. .. — Nála jobban talán senki sem ismeri az üzemet — mondták róla. — Sokat tudna mesélni a régi dolgok- .ról. A véletlen aztán úgy hozta, hogy a megbeszélt találkozó ugyan elmaradt, de néhány nappal később mégis alkalmam nyílt egy kicsit — beszélgetni vele. Amíg a gyár Hajek Rezső utcai kul- túrotthona előtt reá várakoztam, elképzeltem magamban, milyen is lehet? Talán nehéz léptű, megfáradt ember, akinek arcára 'mély ráncokat véstek az évtizedek? Ruganyos léptekkel erős testalkatú, első látásra szinte meghatározhatatlan korú férfi közeledett felém a szűk mellékutcácskából. Ősz haj, kerek, egyenletes barna arc, a képeslapok címlapján lehet látni néha ehhez hasonlót, amikor valamelyik napolajmárkának akarnak hírverést csinálni, rajta alig- alig találni ráncot, a látvány mellé önkéntelenül még azt a sztereotip jelmondatot is „odagondolja” az ember, hogy a hosszú fiatalság titka a napfény. — Müller bácsi vagyok — mutatkozott be a nagypapák magától érthetődé természetességével és közvetlenségével. — Engem tetszik keresni? A kultúrház könyvtárában letelepedtünk az egyik asztalkához. Előbb mentegetőzött, miért éppen róla akarok írni, hiszen igazán nincsen az életében semmi különleges, meg aztán már a rivaldafény sem hiányzik — így mondta, „rivaldafény” — a nyilvánosság, ha nem is idegen világ számára a színpad, a dobogó, amelynek deszkái régebben sokszor megnyikordultak a léptei alatt, amikor amatőrként társaival felléptek egy-egy rendezvényen. — Nehéz nekem az életemről beszélni — mondta. — Hatvanhat éves vagyok, nem valami magas a nyugdíjam, ezerháromszáz-vala- hány forint, még szerencse, hogy melléje keresek ötszáz forintot a kultúrházi gondnoksággal. A gyerekek már felnőttek, a saját lábukra álltak, kettecskén élünk a feleségemmel. Tessék elhínpi, _ semmi . érdekes, nem''történt velem! - Mit” is tudhatnék mondani? Az egész életem munkából állott... Müller Sándor bácsihoz hasonlóan ezrek és ezrek vannak ebben az országban, akik valóban úgy érzik, hogy velük nem történt semmi olyan, amit érdemes lenne megörökíteni. „Csak” tizenkét—tizennégy éves koruktól kezdve a nyugdíjba vonulásukig mindig becsülettel dolgoztak, tisztességgel felnevelték gyerekeiket, „csak” átéltek forradalmakat, háborúkat, nehéz napokat, éveket, „csak” újjáépítették ezt az országot és megöregedtek. A Müller család az ezer- nyolcszázas évek végén költözött Salgótarjánba. Sanyi bácsi „gyárépítő” nagypapával büszkélkedhet, jómaga 1916-tól 1961-ig jóformán megszakítás nélkül dolgozott az öblösüveggyárban, hosszú évekig üvegfúvó volt, később művezető. Ha a szerénység mást is mondat vele, az az igazság, hogy talán napokig sem fogyna ki a szóból, ha a munkával töltött fél évszázad történetébe belekezdene, hiszen az öt évtized alatt a gyár az egykori kisüzemből a város egyik legkorszerűbb ipari üzemévé fejlődött. Müller Sanyi bácsi legszívesebben az ifjúmunkások tizenkilen- ces megmozdulásaira emlékezik. Arra a kérdésre, hogy melyik volt a legnehezebb időszak az életében, így válaszolt : — A katonaság. Akkor senki sem törődött azzal, hogyan él a család. Engem három gyerektől vittek el, a negyediket meg akkor vártuk. Szívesen dolgozik a gyári bultúrotthonban. Munkájához az is hozzátartozik, hogy felügyeljen a KISZ-klubra. Sokan járnak ide a gyárban dolgozó fiatalok közül: Már a munkaköre is úgy kívánja, hogy sokat forgolódjon közöttük, igyekezzen megérteni őket és közelebb férkőzni hozzájuk* De nem is esik nehezére. Szereti a fiatalokat : Talán ezért is tudott olyan fiatalos maradni. Kiss Sándor A mint ismeretes, a Magyar Népköztársaság alkotmánya módosításának egyik oka az volt, hogy társadalmi fejlődésünknek megfelelően újra kellett fogalmaznunk az állampolgárok egyes jogilag szabályozott viszonyait államunkon belül. Itt is, mint az alkotmány más fejezeteiben, az alkotmánymódosítást elfogadó országgyűlés az 1949. évi alkotmányban rögzített legfontosabb állampolgári jogokra és kötelességekre támaszkodhatott, amelyek nemcsak a múltban — az elmúlt 23 év alatt — hanem a jövőben is megfelelően körvonalazzák a szocialista állam és polgárai közötti viszonyt. Természetes, hogy a módosított alkotmány is alapvető intézményként emeli ki pl. az állampolgároknak a munkához való jogát — és a képességeiknek megfelelő munkálkodás kötelességét —, tehát azt az alapjogot, amelyet történelmileg mindenütt először a szocialista alkotmányok vezettek be. Mindaz, ami az alkotmánymódosítás során e területen történt, három gondolatban fejezhető ki. Elsősorban is — társadalmunk fejlődésének következtében — nem volt többé szükség arra, hogy az alkotmány megkülönböztetést tegyen a „dolgozók” és más állampolgárok közt. Bár eddig sem zártuk ki az állampolgárok egyetlen kategóriáját sem a jpgok és kötelességek gyakorlásából, az új seöveg mindenütt az „állampolgárok” jogait és kötelezettségeit határozza meg. Másodikként azt kell megemlítenem, hogy az új szöveg egyes jogokat, kötelességeket, amelyek magára népköztársaságunk társadalmi rendjére a legjellemzőbbek, s így társadalmunkat a legközvetlenebbül befolyásolják, kiemelte a VII. fejezetből, és az I. fejezetben bővebben — ebből a szemszögből nézve — fejtette ki. Végül, talán a legfontosabb továbbfejlesztésnek azt tekinthetjük, hogy a korábbi alkotmányos megfogalmazáshoz képest a módosított alkotmány erőteljesebben hangsúlyozta az állampolgárok és a társadalom egymás iránti felelősségének szükségességét, tehát az állam, a társadalom kötelezettségeit az állam polgárával szemben (az állampolgárok alkotmányos jogait) és az állampolgárok kötelezettségeit a szocialista társadalommal szemben (az állampolgárok alkotmányos kötelességeit). Ezért mondta ki a VII. fejezet élén levő 54. § (2.) bek., hogy „a Magyar Népköztársaságban az állampolgári jogokat a szocialista társadalom érdekeivel összhangban kell gyakorolni; a jogok gyakorlása elválaszthatatlan az állampolgári kötelességek teljesítésétől”. Az alkotmánynak ez a rendelkezése —, amely ilyen formában a korábbi szövegben nem szerepelt — a társadalom, az állam, és polgára egymás iránti felelősségét, közös céljait, együttműködésének szükségszerűségét fejezi ki. Nyilvánvaló, hogy a szocialista állam alkotmányában olyan jogokat biztosít polgárainak, amelyek lehetővé teszik boldogulásukat, életszínvonaluk, kulturális, tudományos ismereteik bővítését, emelését, személyiségük további kifejlesztését, tehát az egyén szocialista célkitűzéseinek elérését. Azonban a társadalom egészének is nyernie kell azzal, hogy az egyén, az állampolgár élete gazdagodik. Már a korábbi alkotmányos szerkezetben is az alaptörvény élén helyezkedett el a munkáról szóló szakasz. Ez a szöveg — kis változtatással — szerepel a módosított alkotmány 14. §-ában. Mivel a munka mind a társadalom, mind az egyes állampolgárok számára alapvető jelentőségű, az alkotmányszöveg két oldalról közelíti meg ezt a kérdést.' Szocialista társadalomról lévén szó, nálunk magának a társadalmi rendnek az alapja a munka. Másrészről a munka lehetőségének biztosítása a szocialista társadalomban az állampolgárok tisztességes emberi életének az alapja is. Ezért mondja ki a 14. és az 55. §, hogy államunk biztosítja az állampolgároknak a munkához való jogát (hogy ezen az úton hozzájussanak a szükséges javakhoz). A 14. § azonban arról sem feledkezik meg, hogy társadalmunk egésze sem lehet meg polgárainak szorgalmas munkája nélkül. Ezért minden munkaképes polgárnak kötelessége is egyúttal, hogy dolgozzék, s ezzel segítse államunkat céljainak elérésére. Az alkotmány 18. §-a többek között a tu- dományos munka, a művészet szervezését és támogatását, segítését írja elő állami szerveink részére. Nagyon fontos azonban, hogy mind a tudományos dolgozók, mind a művészek számára egy-egy jelzővel kötelezettségeket állapít meg, mondván, hogy a Magyar Népköztársaság „a társadalom fejlődését előmozdító tudományos munkát”, és „a haladást szolgáló művészetet” segíti. A támogatás, segítés nyújtotta jogok mellett tehát kötelezi a tudósokat és művészeket, hogy harcoljanak a társadalom fejlődéséért, a haladásért. Mindez azonban nem korlátozza a 60. §-ban külön is kiemelt tudományos és ' művészeti alkotó tevékenység szabadságát. Az alkotmány másik helyén, az 59. §-ban szól a művelődéshez való jogról. Mivel a szocialista társadalom fejlődését csak művelt állampolgárokkal lehet biztosítani, egy vonatkozásban az alkotmány művelődési kötelezettséget is kimond: az általános iskolai képzés kötelező voltát. Hasonlóképpen egészíti ki egymást jog és kötelesség a 61. §-ban, ahol egyrészt az állampolgárok törvény előtti egyenlőségét rögzíti, másrészt kötelezi az állampolgárokat arra, hogy maguk se részesítsék hátrányban polgártársaikat nemük, felekezetűk, vagy nemzetiségük alapján. V égezetül hadd említsem a teljesen új, 68. §-ban rögzített jogok és kötelességek egységét. Az alkotmány itt először az állampolgároknak arról a jogáról beszél, hogy részt vehetnek a közügyek intézésében. Másik oldalról azonban úgy is megközelíti a közügyek intézésében való részvételt, hogy a közmegbízatások lelkiismeretes teljesítését kötelességükké teszi. A közéletben való részvétel nemcsak a résztvevő „dicsőségét” jelenti, hanem a társadalommal, a többi állampolgárral szembeni elkötelezettségét is. Ezért jog és kötelesség egyúttal a közéleti tevékenység; a közügyek intézése. A jogok' és kötelességék együttes jelentkezése, mondhatni párhuzamossága a módosított alkotmány egyik legjellemzőbb vonása. Áz események tanúja Egy svájci szociológus, Werner Rings „Az ötödik fal” című könyvében játszott a gondolattal, hogy egy Mars-lakó a Földre érkezett és mikor benézett a házakba, azt tapasztalta, hogy a négy falon kívül egy ötödik fala is van a szobának. E falon képek jelentek meg, amelyek a falon kívüli eseményeket hozzák be a szobába. Ez az ötödik fal tehát tulajdonképpen ablak, amely a világra nyílik. Hazánkban még csak rövid múltra tekinthet vissza a televíziózás, amelynek legrégibb mű- sorszáma a híradó. 1357. július 2- án este 19.30-kor jelentkezett először a Magyar Televízió Híradója, amely azóta tájékoztatja a nézőket az ország, a világ eseményeiről. Eleinte hetenként egy alkalommal tűzték műsorra a híradót, de a televíziós film- és hangosító technika fejlődésével párhuzamosan egyre gyarapodott a híradók közvetítésének száma. Az 1957-ben készült „Keddtől— keddig” elnevezésű 12—15 perces híradótól hosszú utat tett meg a mai 30 perces híradó. A kezdeti időkben 3—4 munkatárs állította össze a műsorát, amely’iek egyik forrása a Magyar Filmhíradótól átvett részletek voltak, de 1S58- tól már úgyszólván teljesen a saját „stábra” támaszkodik, önállóan készít riportokat. A híradó létázáma ma már 100 munkatársa szerkesztők, operatőrök, vágók, laboratóriumi dolgozók, hang- és képteehnikusok, filmgépészek, szerkesztőségi adminisztrátorok, világosítók, gépkocsivezetők jól szervezett kollektívájának munkája biztosítja, hogy a Híradó vasárnap kivételével minden adásnapon a műsorban jelzett időpontban a képernyőn jelentkézzék. Magyar és külföldi filmriportokat, rövid filmhíreket, részletes kommentárokat, hírmagyarázatokat, rövid gloszákat, az információk tömegét nyújtja a Híradó, amelynek viszonylag nagyszámú kollektívája legfőbb feladatának (eldnti, hogy a televízió nézőit, a bel- és külföldön történő események szem- és fültanúivá tegye. A cél az, hogy a 'híreket ne csak hallják, hanem láthassák is az emberek, mert így rögződik meg az ismeret legtovább és így értik meg legkönnyebben a nézők az események lényegét. A TV-híradó 15 éves Születés napján számszerűleg is lemérhető az elmúlt évek során tapasztalt fejlődés. 1957-ben 25 híradót közvetített a Televízió 248 eseménnyel. 1972-ben előreláthatólag 262 híradót láthatnak a nézők, mintegy 6000 eseménnyel. Ma már n Televízió Híradó révén csaknem 4 millió ember közvetlen szem- és fültanúja a világban történő eseményeknek. Sényi fnure Száguld a gépkocsink Vízválasztó felé. Salgótarjánt, a városközpontot már elhagytuk. Körútra indulunk — nyitott szemmel járunk az országutakon. A baleseti veszélyeket keressük. Megérkeztünk az elsőhöz: autóbuszmegálló a Salgó úton, a Malinovszkij úti iskolánál. Sok a panasz a megállóra. Nincs kilátásuk a járművezetőknek. Tovább megyünk, s megvárjuk a helyijáratot, a kohászati üzemeknél, a Saígó- kapunál. Itt veszélyes kanyar várja a járművezetőt. — Nézze meg kérem, nem látok semmit. Az utasoknak is veszélyes a hely, mert amint leszállmak, gyalogosok lesznek, és sokszor úgy kell elugraniok a járművek elöl. A Vízválasztó felől jövő járművek pedig a kanyar után fékezhetnek, ha tudnak... Rossz helyen van a megálló — mondja Kakuk Tibor gépkocsivezető. l Igaza van, mert nem egy gépkocsivezető a megmondhatója, hogy a téren kell menedéket keresniök „beugrani- ok” Vízválasztó felől, hogy elkerüljék a balesetet. Tovább megyünk pár száz métert, s újabb megálló következik, & művésztelepi. Itt most nincs autóbusz, de elképzeljük, Elképzeljük, hogy kerülni akarjuk és máris a fékre kell lépni mert későn vesszük észre a szembejövő járműveket. Három megálló, amelyre panaszkodnak, amelyet át kellene helyezni. Utak, táblák, veszélyek Nyitott szemmel Nógrád útjain hetőbb lenne, ha kint lenne a kiegészítő tábía. Én isfne- rem a szakaszt, a magasabb- rendű útvonalat. A párbeszédet Balázs László gépkocsivezetővel folytattuk. Itt is — hajszálra, mint a vízválasztói táblánál, — hiányzik a kiegé- Közben egy baleset pereg le erre, nem tudja merre men- tábla, amely a magaújra a szemünk előtt. A közel- jen. sabhrendu útvonal vonalmúltban történt, itt ezen a Ez a véleménye Radies Ru- TsortmU^eia^v^tóniáf szakaszon es emberéletet kb- dolf aki d sorompo ieioi ]ovo gepjarvetelt. A baleset után embe- művezető ,is azt hiszi, neki rek jelentek meg a helyszí „kiegyenesítették” az utat. baleset után... nek éppen ^ Mátraszele felé elsőbbsége van. nen és esveneették a tatait V1?f az üí?a ^ Már kinlt Járunk a 21-es nen és egyengették a talajt soita a kiegészítő táblát, fő közlekedési úton. Kisterej-ezní’ a maSa" nye felé haladunk. Dicsére, .. sabbrendu útnak milyen a tes hogy letisztították a fákElkepesztoen rossz az út- vonalvezetese. lombozatát az út bal oldalán. fddkf ,Pmt™zta ,es. Y?f*: Visszaindulunk a városköz- Nagyszerű a kilátás, vagy lasztó kozott. Sok helyütt 20 pontba. Szóltunk az útpadká- mégse? Ne dicsérjünk korán,’ cm a szmtkulónbség az ut és ról, és közben arról is meg- mert pontosan a kanyarban, a P®dka, kozott. Pedig ezen jegyzést kell tennünk, hogy élő függöny fogadja a gép- az utón jelentős forgalom bo- a lakott területeken — Víz- kocsi vezetőt. Érthetetlen... nyolodik nem beszelve^ az választótól a Salgó-kapuig — — Kérem, mi már szólipari szállításokról. Megerkez- a2 útpadka magasabb, fűvel tunk. Pestről járok le az ,,e^ . erdekes táblához, van benőve. Forgalmi dugó üveggyárba. Veszélyes ez a Vízválasztó előtt vagyunk. vár majd az öblösüveggyár hely, mert nem látom be az — Ha a táblát nézi, mer- előtt? — morfondírozunk, útszakaszt — vélekedik a re menne? Nem! Dicséretes" hogy a Nysa vezetője, Vukovics Gyu— Jobbra megyek, mindig KPM táblát helyezett el és laarra szoktam! — válaszol a így csak az úttest egyik ol- És a példa — nem hiszkérdésre Maurer Sándor gép- dalán várakozhatnak a gép- szűk el, ha nem látjuk —; kocsivezető, aki megfelelő is- kocsik. A tiltott oldalon egy egy perc múlva helybe jön. merettel rendelkezik, mert „betévedt” Volgát éppen egy A pótkocsis tehergépkocsival tarjáni ember. Igen ám, de mit rendőrjárőr igazoltat. Zagy- előzésbe kezd Márczi Mihály tesz az a gépkocsivezető, aki vapálfalvóra értünk — a fa- és aztán villámgyorsan féke- először jár ezen az útszaka- Iun haladunk át, a Csokonai zéssel tud csak visszasorolni, Útkereszteződés aláren- úton. mert észrevette kocsinkat. — Én, kérem jobbra me- Helyzetelemzés, és Márczi gyek. azt, magyarázza, hogy hievgyükel neki" nem látta a kocsinkat. Igaza van: nem láthatta a fák lombja miatt. szón, delt útvonallal” — hirdeti a tábla, de hogy melyik az alárendelt útvonal, azt ember legyen a talpán, aki megmondja. Mátraszele, vagy Zagyvaróna — ez itt a kérdés — Veszélyes ez így. mert az az igazság, aki először jön — Nem Vizslás felé ? '— Nem ! — Ha először járna erre? — Igaza van. Sokkal ért-szokács— NÓGRÁD — 1972» július 2., vasárnap ő
