Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-16 / 166. szám

A* elmúlt két évben gombamódra nőttek a« Új. emeletes épületek Pásztó központjában. Egyre több cselédház és vályogból épített kunyhó kerül lebontásra, hogy szép és modem, a mai lakáskultúrának meglelek) lakóházaknak adja át helyét. Képünk egy ilyen 24 la­kásos ház építkezésénél készült. A munka jól és gyors ütemben halad, s így már szeptem­berben átvehetik kulcsaikat az új lakástulajdonosok %Mem kell komolyan venni A sportról a legritkább ecetben szoktam Írni, ha ezt mégis megteszem, akkor ennek nyomós oka van. Ugyanis az MTK—Egyetértés bajnoki lab­darúgó-mérkőzést követően korszakalkotó öt­letem támadt, hogyan is lehetne elkerülni bárminő verseny kockázatosságát és kiszá­míthatatlanságát az eredmény alakulásában "érthetetlen módon oly nagy szerepet játszó két tényező, a képesség és a szerencse, eset­leg az egész fárasztó verseny teljes kikap­csolásával. Nézzük például a szocialista munkaver­senyt E1Ó6ZQT is szükségeltetik egy szép, fe­hér asztal, ami mellé leülnek a gyárrészleg szocialista brigádvezetőd, élükön a csapatka­pitánnyal, aikarom mondani a gyárrészlegve­zetővel ás előre eldöntik a helyezések sor­rendjét. Sőt, azt Is, hogy kinek mennyire kell lázas „semmittenni”, hogy a rend véletlenül fel ne boruljon. Minek Is hajtanák magukat az emberek feleslegesen, nem igaz? Mindennek az a tit­ka, hogy egy csomó változóan nagyon gyen­ge produktum között már az elfogadható is kimagaslóan jó teljesítmény, pedig ezt akár láblógázva is el lehet érni. Csak arra kell vigyázni, nehogy valaki Igazán versenyezni akarjon. Ha hiszik, ha nem, vannak olyan megátalkodott emberek, akik nem tisztelik a „nagyszerű” teljesítmé­nyeket, állandóan azt bizonygatják, hogy lehet erűiéi jobban is csinálni a dolgot. Nem restellenék a képességeiket fitogtatni. Még szerencse, hogy akadnak józan emberek, akik néhol szóhoz sem engedik jutni az ilyeneket, nemhogy „pályára” engednék őket, hogy bi­zonyíthassanak. Hova is jutna a világ? Még mit nem?! A végén még tisztességesen kelle­ne dolgozni és versenyezni. Még az is elő­fordulhatna, hogy az utolsókból lennének az elsők, az elsőkből meg utolsók. Hát, kinek lenne ez jó? Tessék megértem, mindenkinek szüksége van arra a „betevő” biztonságérzetre. Hogyan U lehetne abban a tudatban nyugodtan dol­gozni, hogy az utánunk következők, a nálunk esetleg jobbak állandóan a sarkunkban tip- ródnak. Az ellenfelet, a vetélytársat leghe­lyesebb „leradfrozni” a térképről. No, nem teljesítménnyel., A, dehogy. Az esélyes távfutót leghelyesebb már a startvo­nalnál elgáncsolni, hogy a sporthoz vissza­kanyarodjunk. A ringben megteszi a tüsz- szentőpor, az úszómedencéből le kell engedni a vizet, esetleg dlszkvalifikáltathatjuk a ver­senytársat, és így tovább. Hogy akkor milyen verseny az, ahol nin­csen verseny? Semmilyen. De akik látták az említett labdarúgó-mérkőzést, azoknak ma­gyarázzam. f —is }funha»arß&h Nem csak saját érdeküket nézik Nem ások közé tartoznak, Időre járó 4,60 forintot, ha- ért és közösségi tevékenységé- akik a csengetést már a kapu- nem abból, hogy az elveszett ért tavaly júliusban felvették ban várják, akiket úgy kell idő alatt mit lehetett volna a párttagok sorába. tartani, hogy maradjanak a termelni. E zavaró körűimé- Nehezen kerüi elő Rónási közösséget érdeklő termelési nyék ellenére sem kívánkozik Mária KlSZ-fiatal, aki az ál- tanácskozáson, nem húzódnak máshová, mondván: ezt szók- talános iskola elvégzése után akkor sem, amikor másokért tam meg, aztán hova menjek jött ide dolgozni. Bekötött ke- valamit tenni kell, nem csak ebben a korban, hisz’ hat zét igyekszik úgy tartani, hogy jaját egyéni érdeküket nézik, évem van hátra a nyugdíjig, ne lássam meg rajta a yizho­Mint párttag nemcsak jó lyagokat. Kérdem, mi történt példával jár elöl a munka- vele? ban, hanem amit tud, azt -— Megégettem —- mondja crupán közösségi megosztja a fiatalokkal is. zavartan. Mindhárman a Rónási Máriát, Kiss Margitot, — Szerintem a lapát törte hanem megpróbálják ötvözni a közösségi célkitűzésekkel. Nem hibátlanok, nem csalha­tatlanok, emberek. Kőbányai Porcelángyár ba- Kardos Margitot is ő vezette fel a tegnapi társadalmi mun­lassagyarmati telepén dolgoz­nak. X — Tizenkét évvel ezelőtt, mint alapító tag kezdtem, A betanulási idő letelte óta mindig teljesítettem a nor­dig még kifogástalanul goztam, be a kondenzátorgyártás alap-' kán. ismereteibe. — Hát már ezt is tudja? — .Garamvölgyi Györgyi az ál- Valóban, a lapát törte fel. — talános iskolából került az sója meg magát, majd így üzembe. folytatja: — Dugdosom, mert — Mivel másutt nem volt a többiek kinevetnek, s, azt munkalehetőség, előbb négy-, mondják, hogy kényes va- később hatórás voltam, fél gyök. mát. Teljesítményem 101—102 év után kerültem be egész , Megegyeztünk, hogy ezt nem százalék között váltakozik. Ed- műszakra. Utána megalakítot- kell szégyellnie, Inkább azok tűk a Furák Teréz ifjúsági szégyenkezzenek, akik kihűz- selejtlevonásom nem brigádot. Az akkoriak közül zák magukat az ilyen, vagy volt. Nyolc reszortot ismerek, hatan vagyunk, a többiek ehhez hasonló, közérdeket Értek a huzalozáshoz, a tár- újak. Az ifjúsági brigádok szolgáló munka alól, csaforrasztáshoz, a peremezés- versenyében a KISZ megyei — Négy—öt reszorton tu- hez, a feszültségezéshez stb. bizottságától oklevelet és pénz- dok dolgozni. A jusztífozást jutalmat kaptunk. Hogy a szeretem a legjobban, mert brigádtagok teljesítik-e a azl szoktam meg. Jól bele- többet tudok keresni. Egyéb- normát? — kérdez vissza, gyakoroltam magam, s ha a ként mindegy, hogy melyik majd így folytatja: — Van aki normát teljesítem — ami nem resszorton vagyok, csak le- igen, van aki nem. Sajnos, az mindig sikerül —, 1300 forin- gyen elegendő munka, hogy a utóbbi időben beteg voltam, fot keresek. Az én hibámból normát teljesíteni tudjam, emiatt nem nagyon tudtam volt selejt, mert nagyon Sajnos, mostanában elég gyak- foglalkozni a brigád tagjaival, vigyázok. Jól érzem itt ma­Egyébként az utóbbi időben gam: azon viszont még ^ nem nincs annyi munkánk, mint gondolkodtam, hogy a jelen- korábban. Elsősorban a minő- niunkahelyemen^ vagy az ségre törekszünk. Hogy szíve- uí automata gépgyártosornáJ varja a munkát — veti közbe sen mennék-e el innen a rö- érdekesebb a munka az alapszervezet párttitkára, videsen beállításra kerülő, új, Akárhogy is alakul, szeretném automata gépgyártósorhoz? a gimnáziumot befejezni, — Csak igennel válaszolhatok, szépséghiba nélkül — mond- Szeretem' a változatos mun- ia befejezésként Rónási Má­két, aztán betegségemnek sem ^ _ ■ .. • , S S Legjobban a jelenlegi reszor­ton szeretek dolgozni, mert itt ran kell kényszerpihenőt tar­tani. Nincs elég anyag. — Nem az anyaghiány, ha­nem a megrendeléshiány za­Bogyó Sándomé. — Ne haragudj, de ez nem az én dolgom. Tudod nagyon jól, hogy nem szeretek csel­lengem. Beteg vagyok, ha jó az ülőmunka. Ott, a gép nem dolgozhatom Elvégre mellett állni kell majd. Ha azért jövünk be, hogy tér- már itt tartunk, hadd mond- nrveljünk. — veszi vissza a szót Jam el további terveimet is. X portrékhoz nines mit hozzátenni, mert a cselekede- A marxista középiskola elvég- tek, a gondolatok, a tervek, a Arra a kérdésre, hogy sok- zérse után, az esti egyetemre, közösségért végzett tevékeny ­Szarvas Jánosné. szór volt-e munkahiány mi- gimnáziumba att odahaza, nemmel válaszol, és gépíróiskolába Ettől függetlenül bosszanko- menni, dik, mert nem abból indul ki, hogy úgyis megkapja az állás­vagy a gyors- s&3 önmagukért beszélnek, s szeretnék vonzók lehetnek a kívülállók­ra, a másképpen gondolko- Garamvölgyi Györgyi KISZ- óókra és cselekvőkre is. vezetőségi tagot jó munkájá- y. jj; Túléli-e Tokió a 70-es éveket?, s,Tokiót otthagyni — de minél előbb” — ez a véle­ménye a tokiói földrengés­jelző szolgálat vezetőjének, aki szerint Tokiót a 70-es években egy hatalmas föld­rengés fogja súlytani- Éven­ként 11 millió földlökést je­leznek a készülékek Tokió­ban, de a tokióiak e löké­seket csak a Richter-skála 1,5—2 fokát meghaladó erős­ségnél érzékelik. Az 1923. évi földrengés, amely Tokió és Jokohama nagy részét el­pusztította és 142 ezer em­ber halálát okozta, 7,9 erős­ségű volt. Ma — a lakosság számának a növekedése kö­vetkeztében — egy ilyen erősségű földrengés legalább egymillió áldozattal járna. A szakemberek szerint a védekezésnek csak egyetlen módja van: a legújabban ki­kísérletezett „földrengés- biztos” építési amely azon­ban redkívül drága. Tokió­ban és testvérvárosában, Jo- kohamában ma 17 millió ember él. de a házak nagy része fából van: a földren­gést követő tüzek tehát meg­oldhatatlan. problémát okoz­M inden hajnalban öt órakor megszólal az ébresztőóra. Parancsoló a hangja, talpra kényszeríti az alvót. Egy életen át gyakorol­hatja az ember, akkor sem szokja meg. Eljutni a mosa Messze az este igen számított arra, hogy Pa­zsitni figyeli szavát. Feléje szükség irr,Há=ia artán a hírieű víz £°róult, de nem szólt, hanem dolgozni őket. Fiatal, szaktu- erősödünk, SSS£» SS «Ä. * ««“£“• ÄVS?.*t,ás“1 més tei- ­többi már megy a megszokott “ módon: forró kávé, cigaretta í?0-/.*86-’ T1?®3, * ^ derült, és indulás. így egy csokorba 1ejét mosolyát*0“0’ h°Sy €p‘ szedve összegezte munkanapja lezze mosolyat' elejét Tóth János, a nógrád- —. No igen, de azért nyáron sápi tsz gépcsoportvezetője, mégis... Megnyúlt az arca és fakó. Nem volt nézeteltérés a két Mostanában több a gondja fiatal vezető között, hogy a Szemében a fáradság. Akkor nógrádsápi közösben télen, élénkült fel, amikor beleme- nyáron, ősszel nehéz az élei. legedett a tennivalók 6orolá- A múlt esztendőben belebuk­hat Most az aratás előtt Tóth Jancsi összehívta a sze­relőket, gépvezetőket és be­szélgettek. A feladatokról, elavult régi gépekkel, mert a végeznünk, akkor bízom ab- S!Äig^i“ kényszeríti ban, hogy anyagilag is meg ezekkel tosságról, amiről ilyenkor be szélni kell. Pál Pistának, a fiatal szakmunkásnak szavait ült Pazsitni szavainak falls- vértezett ~ szerelőkkel. De magutajjdTk ‘gLbon^be'takarí btlzéltsrőlUP3n 61X01 6 meg" ütötték’ sorsukat6*» "közöshöz mfsls va^Nem’Ä és szinte napról napra edződ- SSíl«“Jmindenkeppen eleget _ teszünk beszélge fültanúja. , , , , lendő feladat. Olyan, mint Naevon érdekes nek, okosodnak. Styevko Ti- amilyet Michel Janos, az ál- lésnek lehettem xuuanuia bor esete erre a legjobb pel- lattenvésztő adott nekik ami- mÍL„ leneuetn luuanuja. da. Fiatal, alig katonaság kor bejelentette azt £agy l8tva.n növénytermesztő «mi , Kon, F.UU . kom- Si6b'Ä lép. Somlóit ™í“,t,rÁlnldí,,bKk“b" ™ ~ íróasztal mailé, és toezgS vezetett Az idősebbek éberén talloban is, es a nehez kezek te az emberek telieutménvét figyeltek. A kombajnvezetot nem mindig idomulnak hozzá. Közben iMvállrol de indulá­sába. Tekintetében gondolata- tak a gazdálkodásba. Azóta igénybevevő arrafelé a terep. Akkor aztán nincs más hátra: tosan korholta inak lánca. Menti a helyse- fél esztendő múlott, még nem A Cserhat 68 a Naszaly hepe* ----------* —— *-------- tosan KO n01la t ét. sok eredménnyel. És ha a — Amikor a munka dán- vezetők gondoktól terhes na­dárja, akkor van így... pokat élnek, Tóth Jánosnak A gépcsoport telephelyének sem könnyebb. Azt mondta megviselt irodájában a másik Szalai István, a csúcstitkár, asztalnál papírjaiba mélyedve hogy a gazdaságnak a meg- Paasitni József, a növényter- újhodásért vívott küzdelmé- mesztő brigád vezetője, aki ben Tóthnak nagy szerepet percekkel ezelőtt került elő szántak. Ha az ember megis- valahonnan a hetedik határ- meri a fiatal gépcsoportve­. . .. ... ------- —--------a kint dolgozó h uDása fonódik eevmásba fepfsc!port' Javítani. A meg- traktorosokat, mert amikor bupasa fonódik e^as°a- tisztító gép Is beteges Az idei rájuk talált, az árnyékban is Óvatoskodni gazos gabonát istenkisertes hűsöltek Gyalogosan t|ől. Motorsisakja az asztal zetőt, megérti a tsz-vezetők toltál a nehezebbjébe is. szögletén, jelezvén, hogy útra bizalmát. Ez az ember a ta- készül, miután eligazodik nulmányai elvégzése kell. nem meg olyan gepko- magtárba vinni tisztítatlanul 'üv^ u ’ Pazsitni javasolta losszussal mind az aratókom- ™agtarDa, vmm tisztítatlanul. neki, hogy ne írjon a munka­losszussai, minő az ai a tokom Sajat erővel építik az üzem- időben hűsölőknek órát Az a'"3 marina é ^ Ä Tfit* h & tH-fzonhat ÄfeÄg £& nap Visszajött a műhelybe Ä Tel? 6 törtem nem markolják a kormánykereket, János azt mondta neki- megy. az idősebb gyalogosoknatc se­Janos azt mondta neki. Ezek a mostani napokban a gítenek a rakodásban, ha Nem baj., tiu, itt is bök- gépcsoport gondjai. Azért megpihennek, még nem ne­_ a_’.„a_v?g üL1? pe^e^os- olyan munkadandárérzés ez vezhető fegyelmezetlenségnek. Tóthnak. Eddig bírták. Ezu­Bíznunk kell az emberek­így lépésről lépésre halad- tán is bírniuk kell, Tóthnak ben, de merjünk fegyelmezni után nak előre, nevelve emberei- jó munkatársa Fehér Vince. js Csak fegyelmezett' munká papírjai között. Tóth szavára szinte lépcsőzetes fokozatos- két. De mindig csak előre. Több is mint munkatárs, ba- v~i lehet kiÍ4haini% haihéi feltekint, és derül. Fekete ha- Sággal jutott a gépcsoportve- Tóthnak most az idei aratás a rátja. Styevo Tibi is jelezte- ------ e J i­gépipari legfőbb erőpróbája. Erre gon- hogy így van. És jól meg­marós, dőlt az elején is, amikor a egyeznek. Amikor Tóthnak az munka dandárját említette, bent akad munkája, Fehér így fogalmazta meg, hogy megy a masinákhoz. Vezeti, legyen, mit akar szereli, minden porcikájában ismeri a gépeket. Ez a két — Ha most sikerül időben ember sokat ér a gazdaság­feltekint, és derül. Fekete ha- saggal jutott a jú. gömbölyded az arca, ame- zetői tisztre. így: lyen átsuhan a mosoly, ön- technikum, utána magának szóló mosoly, A majd esztergályos szava Tóthnak szól. állami gazdaságban, — Január végétől, decem- az államigazgatásban mint érthetőbb bér elejéig, mi? gépszakos előadó, aztán a kifejezni. A gépcsoport vezetője nem termelőszövetkezet. Itt pedig innen Élénk hangulat kerekedett a rozoga íróasztalok fölött. Az este még messze volt. Bobál Gyula nsának a tűzoltóságnál * & további áldozatokat szedné­nek. A tragédiát súlyosbíta­ná a város központja alatti több szintes metró, amely egy nagy erejű földrengéstől « beomlana, s a fölötte húzó­dó utcasorok belezuhannának az aknákba. Nem bírna ki egy nagyobb földrengést — néhány kivételével — Tokió száz hídja sem. A kormány illetékes szer­vei 48 evakuációs közpon­tot létesítettek Tokióban, s további 20 ilyen központot rendez be, de szakértők vé­leménye szerint ez nem so­kat segít: Tokió lakosságá­nak mentésére egy átfogó, komplex tervre és ennek sürgős megvalósítására len­ne szükség. „Nem célunk, természete­sen, hogy tömeghisztériát váltsunk ki — mondja a földrengésjelző állomás ve­zetője, — de előérzetem azt súgja, hogy Japán alatt és partjai mentén hatalmas erők vannak feltörőben.” Paul Czinner halálára Paul Czinner; a magyar származású rendező 82 éves korában elhunyt Londonban. 1933 óta volt Elisabeth Berg- ner férje. Az ő nevéhez fű­ződik azoknak a filmeknek a rendezése, amelyek Berg- nerből megteremtették a hú­szas évek eszményképét, a hollywoodi vamp európai vál­tozatát. Czinner Németországból Angliába emigrált és ott for­gatta további filmjeit Berg- nerrel együtt. Híressé vált a Bolsoj balettről készített do­kumentumfilmje, Prokofjev Rómeó és Júlia című tánc­játékának filmváltozata és Mozart: Don Juan, valamint Strauss: Rózsalovag című ope­rájának salzburgi előadásá­ból készített filmje. NÖGRÁD — 1972. július 16., vasárnap 3

Next

/
Thumbnails
Contents