Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)
1972-07-15 / 165. szám
Vándorkiállítás lesz belőle Á salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum kiállítási csarnokában két benyomás éri a látogatót: az ízléses vitrinek friss, átható pácszaga és a színes, érdekes kiállítási anyag áttekinthető, szép elrendezése hat az érzékszervekre és az értelemre egyszerre. Amit egy demográfiai, történelmi jellegű kiállításról nem mindig mondhatunk el: izgalmas, érdekes adatokat közöl, a tárgyak a kis területhez jól méretezettek, szemléletessé teszik a szárazabb adatokat is. A feudális kort bemutató kisebb helyiségben rögtön Saigó-Tarján 1867-es térképe, ahol a bányaterület keskeny, sárga csíkja már jelzi a későbbi változások kiindulását, de a nagy fehér foltok még a magánbirtokok uralmát mutatják. A nagyobb folyosó végén a térképhez egy-két dimenziós, jól szemléltető makett is társul — ezek együtt tájékoztatnak az 1887—1944-ig történő változásokról, majd „befejezésül” az utolsó kisteremben egy, a fantáziát is megmozgató makett. amelyen a jelen mellett a jövő is helyet kap: félig kész. vagy csak a tervekben létező épületek kicsinyített másai képzeltetik el velünk a jövendő városképet. X Molnár Pál igazgatóval beszélgettem a város fennállásának ötvenedik évfordulójára rendezett kiállítás célkitűzéseiről, eredményeiről. — Az évforduló csak alkalmat adott erre a kiállításra, ezt állandó tárlatnak szánjuk. Az összeállításban az a didaktikai szempont vezérelt minket, hogy a látogatóik a demográfiai, településtörténeti adatok összefüggésében lássák, érzékeljék azt a folyamatot, amely során a kis faluból a szénenergia feltárásával, a bányára épülő gyáriparral és a munkásosztály kialakulásával, harcainak kibontakozásával hogyan alakult ki a mai helyzet. A május 18-1 megnyitó óta 1390 bejegyzett név van a látogatókönyvben — a látogatók száma ennél több, hiszen sokan nem írják be a nevüket, sokan kétszer, háromszor is eljönnek. A látogatók két nagyobb rétege: a diákok és a szocialista brigádtagok. Az iskoláknak „kihelyezett óraként” ajánlhatjuk ezt a tárlatot. Földrajzi, gazdaságpolitikai, történelmi ismereteik gyarapítása mellett az egészséges lokálpatriotizmus, a munkásmozgalmi hagyományok tisztelegnek kialakításában is szerepet játszhat ez a tanulmányi kirándulás. 1919- nek külön fejezetet szenteltünk — sok érdekes anyaggal. Külön termet kapott a két világháború közötti időszak is, ahol az 1926-os éhségfelvonulásról, az 1929-es sztrájkokról, a ’44-es ellenállási mozgalomról adnak tájékoztatást a dokumentumok, tárgyaik. X — A látogatók között kisebb számban vannak a szocialista brigádok tagjai, de a munkánknak fontos részét jeleni, hogy kérésükre külön- előadásokat is tartottunk: dr. Szabó Béla a várossá alakulásról, én pedig a város munkásmozgalmának történetéről. A várostörténeti vetélkedőre készülésüket segítik a múzeum kiadványai is. Számukra kulturális vállalás a múzeum- látogatás, de elmondhatjuk, hogy nemcsak formálisan teljesítik, nem csupán a bélyegzésért jönnek el. Sokan, különösen az idősebbek újra eljönnek, hogy alaposabban megnézzék az anyagot. Minden esetben szakszerű tárlat- vezetést biztosítunk. — Megmaradt annyi anyagunk, hogy tíz tablóból álló vándorkiállítást tudunk összeállítani belőle. Két hétig lesz megtekinthető — először a pásztói Lovász József Művelődési Központban majd a megye többi járási székhelyén. Búcsúzáskor még egyszer végigpásztáztam a vitrinek sorát, a képeket — tényleg érdemes gondosan végignézni, a szép fotók (sok közülük itt szerepel először) és a jól megválogatott tárgyak, dokumentumok megérdemlik a figyelmet. G. Kiss Magdolna brigádvezetők klubja Ifjúsági Két éve annak, hogy az El- zett szécsényi gyáregységében — az előd gépjavító állomás hagyományai alapján — megszervezték az első olyan brigádokat, amelyek a Szocialista cím elnyeréséért küzdenek. Ma a gyáregységnél a szocialista brigádmozgalom szinte az egész termelési területet átfogja, hatása mind jobban érződik a munkakedvben, a termelés eredményeiben, A mindennapos munka eredményei, a brigádnaplók bejegyzései, a brigádvezetők és a tagok időnkénti kezdeményezései mind arra utalnak, hogy helyes volt a szakszervezeti. gazdasági és KISZ-es elhatározás, a brigádok megalakítása. A brigádok tevékenységét folyamatosan figyelemmel kísérik. Az elmúlt évi értékelés is az igazsághoz híven jelzi, hogy mely területeken kell erősíteni a szocialista közösségeket. Az eredményes munka feltétele a brigád összetétele, a brigádvezető rátermettsége. Az értékelés során számos javaslat hangzott el a brigádmozgalom segítésére. ösztönzésére, a különböző szintű irányítás helyes értelmezésére. A javaslatok egyike, hogy tekintettel a brigádok jellegére, alakítsák meg a KISZ- és az ifjúsági brigádvezetők klubját. A javaslatból határozat lett. a határozat pedig éppen a napokban válik tetté. A héten indul a brigádvezietök folyamatos képzése. A képzés klubszerű keretek között történik. A klub vezetősége sokoldalúan tájékoztatja a klubtagokat a vállalati, gyáregységi, munkahelyi célokról, a megoldásra váró feladatokról, a munka eredményeiről. A brigádok „belső” életének javítása céljából konzultációkat rendeznek majd. Ezeken azt vitatják meg, hogy mi módon fejleszthetnék a brigád tagok tulajdonosi felelősségérzetét, közéleti aktivitását. szocialista munkakapcsolatait. emberi, erkölcsi viszonyait, hogyan bontakoztathatják ki segítőkészségüket. A brigádvezetők rendszeresen értékelik brigádjukat, s kidolgozzák — az Irányító szervekkel közösen — az anyagi és az erkölcsi elismerés követelményeit. Rá ez András főotdogtalm á^ámjok Jelenet a Meztelen vagy című, új, magyar filmből Gyöngyössy Imre második filmje, a Meztelen vagy, aligha lesz világsiker, de ha azzá lenne is, azt egy olyan hamis egzotikumnak köszönheti, amely túlontúl messze tart a mai valóságtól. Nem ő az első filmrendező, aki a cigányság elzárt világába nyúl témáért, de bizonyára nem is az utolsó, akinek alkotásán megtanulhatjuk: nehéz dolog ismeretlen közegből elfogadhatót, hát még nagyot alkotni. Valamiképpen úgy járt ő is, ha valamivel kisebb mértékben is, mint a Rózsa Sándor alkotói, akik megelégedtek a paraszti világ felszínes ismeretével és a Móricz-regény felszínes reprodukálásával. Természetesen nem állíthatja senki azt, hogy ennek a filmnek, amely a cigányság belső életének több fontos mozzanatába enged bepillantást, nem lennének erényei is. A folklór, a színek, néhány rendezői, operatőri és színészi fogás több emlékezetes jelenetet hoz felszínre. Elhibázot- tá nem a kivitelezés színvonala által, hanem a mondanivaló és a sovány cselekmény tisztázatlansága által válik. Jószerével ebben a filmben alig-alig található cselekmény, ebben rokon egynémely ik Jancsó-filmmel is, a rendezés is járt utakat tapos, montázsaival és a visz- szatérő elemekkel, amelyek nagyobbára hangulatiak, érzelmekre hatók. Két barát, egy cigány és egy magyar, eléggé soha meg nem magyarázható indokkal visszatér a faluba, a cigánytelpre, hogy halványan megfogalmazott céljaiért elképzelhetetlen megpróbáltatásokat vállaljon magára. Megváltók ők, akikre a megváltandók nem hajlandók hallgatni. Az ősi cigánytörvény erősebb a civilizáció és a kultúra vonzásánál, az egyik megváltó nyelvét beretvával metszik ki, a másikat a meszesgödörbe vetik, s csak az anyák és szeretők szíve képes őket ennyi megpróbáltatás után is életben tartani. Ez a csekélyke főváz csak annyi mellékágat bír el maga mellett, amennyit a búcsú, a halotti tor, s egyéb nép- rajzilag is fontos esemény megörökítése szükségessé tesz, éppen ezért többnyire erőltetett és kiagyalt. Mégsem ezek a részletnüanszok ölik meg a filmet, sokkal inkább időtlensége és pesszimista kicsengése. Ez a film állítólag napjainkban történik, de amit látunk többnyire a cigányélet múltjába nyúl, csak foszlányaiban élő kisértet. Szociológiai felmérés, évszázadok emlékeit a mába sűrítve. Olyan dolgok történnek, amiknek ma már még kuriózumként sem szabadna megtörténnie. S hogy ez a sötét világ a múltból betolakodik a mai cselekmény váz útvesztőibe, úgy érezzük, hogy a kép is túl komor, igaztalan. Legalább akkora az ellentét a ma valósága és a film képei között, mint a képen pergetett cselekmény és Balázs János illusztrációnak szánt, élénk színű, derűs képei között. A naivfestészetnek ezek a kitűnő alkotásai teli vannak napsugárral, mosollyal, s még a szellemidéző festményeket is áthatja az optimizmus. A film rémít, letaglóz, elkeserít, reménytelenséget terjeszt, egzotikus ritkaságokkal igyekszik pótolni azt, ami mai életünkből is érdekes, amellett hiteles lehetne, de ami menthetetlenül hiányzik ebből a néprajzi szándékú, muzeális törekvésű filmből. Lehet, hogy megőriz sok mindent cigánykutatók gyűjtéseinek megannyi ritkaságából, de szelleme avitt, még azt is eltúlozza, aminek jelenléte valóban gond: a kitörést a régi környezetből. Csak a szándék dicsérhető, ámde a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Kende János szép felvételei helyenként komorabbak a kelleténél, Petrovics Emil zenéje kénytelenül alkalmazkodik a forgatókönyv mondanivalójához. Oszter Sándor és Szeghö Tamás fontos, mégis igénytelen szerepét jól formálja meg, a legnagyobb felfedezés Rácz Irénke, aki Dina érdekes, ugyancsak szokatlan személyét is elhi- hetővé, széppé, tragikussá tudta tenni. Nagy örömünkre szolgált a film teljes cselekményén át Balázs János rendkívüli tehetségű, élénk színű festményeivel találkoznunk. Mindenesetre: a mozinézők már láttak boldog cigányokat Is. Az alkotók még aligha. Lakos György SZUTS DÉNES; Önqyilkosiság ? v4 Kaszinó utcában G. A bárónő szerény, kicsi ma- nócskának tűnt, amikor Éva bemutatta Szász Dánielnek. A nagyanyám! Érdemdús grófi es bárói famíliák sarja. Négy férjet fogyasztott el, de ő sziklaszilárd maradt, és a lánynevét hordja. — Ez olyan jópofásan hangzott. Szász derült is rajta, Dédi pedig diszkréten mosolyogva tiltakozott: — Ugyan, gyermekem, a férjed még azt hiszi, én egy nagyvilági dáma voltam. Esküvőjük után három héttel Szász meglátogatta a Dé- dit Pesten. Savanyú, áporo- dott ételmaradékbüz csapta meg Kutassyék cselédszobájában. Megpöckölte a molyrágta legyezőket, megkopogtatta az összerogyni ké6z bútorokat, köszönt, eltávozott. Egy hónap sem telt el, a vidéki városkában lakást bérelt neki, teherautóval Pestre ment érte, s szegényes holmijainak azt a részét, amelyről úgy tűnt kibír még egy utazást, felpakolta. — Drága nagyanyó — mondta nagylelkűen —, ahol ketten esznek, ehet a harmadik is! A bárónő azonban, mihelyt valamivel jobb körülmények közé került, felvette a „drei Schritt”-et, s a háta mögött így beszélt Szászról: — Szegény lányomnak, Alicenak is megvolt a keresztje Balátai- val. de az unokámnak is. .. Ám az előkelőség nemcsak külsőség volt nála. hanem magasztos erkölcsi színezet is: — A Carlton és a Ritz nem azért voltak jó helyek, mert jó konyhájuk volt és a rákot 4 NÓGRÁD - 1972. vörösborban készítették, hanem mert a szellem prófétái is ott étkeztek. Évával irritálják egymást — Szász - előtt ez világosnak tűnt —, s egymásból a leg- Eéktelenebb anyagi vágyata- vizmusokat váltják ki. De ez ma már nem érdekes. Sokkal inkább az, hogy hon-- nan ismeri Alfred Flessbur- gert?... Jó lenne megtudni! Mióta Szász a bárban folyt pezsgőzés utáni éjszaka megtudta, hogy Flessburger felesége nagyanjának szobájában járt, ez a felfedezés nem hagyta nyugodni. Figyelmét ezentúl meg kellett osztania közöttük és az iratok között. És hát természetesen közben szórakoztatnia kellett a feleségét, aki üdülni, nyaralni, kikapcsolódni jött, és Szásznak fürödnie, csónakáznia, udvariasan mosolyognia, társalognia is kellett, tűrni, hogy bemutassák vadidegen, unalmas nőknek, férfiaknak. Igyekezett viszont ezeket a találkozásokat is kihasználni, szemmel tartani a bárónőt és a kölni gyógyszerészt Alfred Flessburger a társaságukban a fő helyet foglalta el, de magatartását az indulatok állandó fékezése, az őszintén soha ki nem mondott vélemény, s a látszatok szigorú megelőzése jellemezte. Szász megkísérelte itallal megoldani a nyelvét, valami csekély, szótagnyi elszólásra csábítani, de nem sikerült. Az idős férfi meglepően jól bírta az italt, és nem is fogyasztott sokat. Szász a legkülönbözőbb témákat hozta elő, a magyar- országi export—import cég július 15., szombat ügyeit, de többet a férfi nem közölt vele, mint azt, hogy három évig egy duisburgi mező- gazdasági gépgyár megbízottjaként utazgatott Berlin—Budapest, Duisburg—Budapest, vagy München—Budapest között. Mire a háború kitört, Alfred Flessburger már otthon volt. Igaz, hogy a gyárat gépfegyverek készítésére állították át, de ő végig ott tartózkodott alacsony, számviteli beosztásban. „Wünschen Sie noch etwas, gnädige Frau?” — mosolygott rendszerint, hibátlan fogsorával Évára, és töltött a poharakba. Szász azt hitte, gúnyolódik vele, dühösen harapta össze ajkait. És mintha a férfi könnyedén beleegyezett volna aszótlan párbajba, ha a fasizmus, vagy a nácik kerültek szóba, gyermeki komolysággal és naív tudatlansággal beszélt róluk, és adott esetben ez a buta-komoly- gyermek kérdezési mód féktelen gúnyként hatott. Ha nevetve, vagy kézlegyintéssel kifejezett megvetéssel válaszol, veszít komikumából, de így megalázónak tűnt. — Nem vagyok esv érelmeszesedésben szenvedő trottli, aki csak az ürücombokról és a főzelékekről tud beszélni — jelentette ki egyszer, és Szászra kacsintott. — Van élet a témáimban, de a nácikról én semmit sem tudok. Szász gyanúja elaludt. Biztosan túlkomplikálja a dolgot — nyugtatta meg magát. Szász lenézett a lassan homályba burkolódzó tengerre. A sötétség, az éj kedvez mindig a titkos terveknek, tetteknek, a szökésnek és a szökte- téseknek. A bűntényeknek szinte csak egy tizede történik nappal, holott a bérházakban, lakásokban nappal néha nehezebb találkozni emberekkel, mint éjszaka. És ha találkoznak is, nappal semmi sem feltűnő, ami éjjel eleve gyanús lehet. A sötétség előnye és egyben hátránya is a bűn- cselekményeknek, illetve az elkövetőnek. Szász visszaemlékezett pár nappal azelőtti vállalkozására, és újra átélte a várakozás szörnyű, lélegzetvisszafojtó, ájulatos perceit. A vacsorát még együtt fogyasztotta el a bárónővel, és Évával, de azután a whist játszmából kimentette magát. Fellopódzc^tt a bárónő erkélyére. A szálló minden szobájához építettek erkélyt, s ott tartották a napozószékeket, a nyugágyakat, gumipárnákat. Szász feszülten és bor- zongva figyelt a sarokba húzódva, mikor nyílik majd az ajtó. Felkészült a félelemre, hozzáedzette magát, s mégis, amikor a lágy, csosszanó zajt, amit Dédi cipője okozott, felfogta, azt hitte, szíve megbénul. — Ha kilépne az erkélyre? Szász megállapíthatatla- nul hosszú időnek tartotta, amíg a bárónő megjelent, még hosszabbnak, ami a halk kopogás és a kölni gyógyszerész megérkezéséig eltelt. Arra meg éppenséggel nem gondolt, hogyan távozik az erkélyről. Feszült, fájó izgalmat érzett, amíg a sarokban kuporgott és szája cigaretta után sóvárgott. Néha nem orrán, hanem száján vette a levegőt, mert azt hitte, még a szuszo- gás is behallatszik a szobába. A parkolóhelyre beállt egy kocsi, tulajdonosa túráztatta a motort, mielőtt leállította volna. Szász hiába fülelt a függöny mögül, a Dédi és Flessburger beszélgetéséből egy szót sem tudott kivenni. De aztán közelebb jöttek. ... 1931-ben Münchenben — hallotta Szász a Dédi halk hangját... — Már akkor ... Nem!... Márkában kérem... ... Semmi közöm — ez Flessburger kissé rekedt moil- ja volt. — ... De, ha kijönnek ... mit csinálnak vele? ... ... Jugoszláviában — jegyezte meg a bárónő — nem szeretik túlságosan a németeket —, ez egészen tisztán hallatszott. — ... De én, egyedül... Engedélyt kell kérnem ... Különben is, holnap pakolhatok és... — ... Nagyon rosszul tenné —, s a Dédi olyan fenyegetően mondta ezt, hogy Szász összerezzent. — Az unokám férje Kölnben is intézkedhet... Újságíró..,. Elég egy mondat ... és ott sem szeretik, ha kompromittálják a - egy hajókürt búgása megint túlharsogta a Dédi hangját... — Nézze Alfréd, a sors akarta, hogy magával itt találkozzam. Többször nem könyörgök ... — Legyen türelemmel... — Flessburger még valamit suttogott, aztán becsukta az ajtót. Hosszú csönd következett, majd egy vízcsap csorgása. Ügy hallatszott, a bárónő a fürdőszobába ment, de kijön-e rögtön onnan? Ha visszalép a szobába? ... Mindegy, ha most nem távozik, akkor hajnalban itt találják, és lentről észreveszik, akik a parkot söprik össze, a teraszt takarítják. Szász tudta, azonnal cselekednie kell. Levetette cipőjét, és a szobába kukkantott. A bárónő még mindig a fürdőszobai vízcsapot engedte. Szász lábujjhegyen a szobába lépett, de ehhez az erkélyajtót jobban ki kellett nyitnia. Az ajtó, akár egy tank hernyótalpa lenne, kibírhatatlah zajt okozott. Talán most. .■. Elsurrant a fürdőszobaajtó előtt és kinyitotta a folyosóra nyíló ajtót. Senki. Felrán- lotta a cipőjét, az egyiknek a sarkán a bőr behorpadt, törte a sarkát. Semmiség, fene se bánja! Csak túllenni, túllenni ezen! A földszinten egy fotelba roskadt. Az asztalról a Vie Nuove képeslap égy régi számát vette fel, és arca elé tartotta, hogy a portásnak ne tűnjön fel, ne nézze őt, mint csorog a veríték a homlokáról. — Dániel! — felszólításra összerezzent, és rémülten nézett fel a lapból. Éva állt előtte, vörös nyári nadrágjában, fehér pulóverében. — Már annyit kerestelek — mondta szemrehányóan. — Ha tudom, hol vagy, nem izgulok, de azt mondtad, lefekszel. — Sétáltam —, s kedveskedő mozdulattal átkarolta felesége vállát. — Drágám, csak egy kicsit sétáltam ... (Folytatjukj ,
