Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)

1972-06-14 / 138. szám

Széles íront Hűé körzetében Újabb felsxólítá# a tárgyalásra szórták le bombáikat A George McGovern szenátor, a választási kampány során találkozott Martin Luther King özvegyével, Corettával és tiával. A szenátor ellátogatott a Harlembe, ahol a King cs3* iád megvendégelte Robotban Afrika haladásié?! Az amerikai légierő hétfőn és kedden is bombázta mind­két vietnami országrészt. Dél- Vietnamban pedig négy had­színtéren — az úgynevezett északi fronton, a központi fennsíkon, Saigontól északra és Saigontól nyugatra — je­lentős összecsapások zajlottak le a felszabadító erők és a kormánycsapatok között. A kormánycsapatok akcióit min. den alkalommal támogatta az amerikai taktikai légierő. A B—52-es amerikai ne­hézbombázók kedden is tá­madták a VDK területét. Egy saigoni szóvivő szerint a de- militarizált övezettől 70 kilo­méterrel északra fekvő Dong Hói városra és környékére Az amerikai szenátus meg­kezdte a vitát az Egyesült Államok 1,7 milliárd dolláros külföldi segélyprogramjának törvénytervezetéről. Nixon elnök a szenátushoz intézett levelében felszólította a törvényhozókat, hogy ne csonkítsák meg az eredeti programot, és szembehelyez­kedett azzal, hogy a külföldi segélyeket összekapcsolják a vietnami háború befejezésé­nek kérdésével. Éppen ezt tette Mansfield szenátor, a demokrata párti többség ve­zére, amikor a külföldi se­gélyprogram törvényterveze­téhez benyújtott módosító in­dítványában kijelentette: 1972. augusztus 31-ével törölni kell a dél-vietnami katonai segély pénzügyi alapjait. Mint Mansfield kijelentette, módosító indítványának az a célja, hogy a jelzett időpon­nyolcmotoros óriásgépek la­kott területeket bombáztak a demilitarizált övezettől délre, Dél-Vietnam két felszabadí­tott tartományában, Quang Triben és Thua Thienben is. Az úgynevezett északi fron­ton Huétól nyugatra a nyu­gati hírügynökségek szerint széles frontvonal bontakozott ki. A népi erők a dombvidék felől Hűé irányába közleked­tek kedden, s a kormánycsa­patok a többször gazdát cse­rélt úgynevezett Bastogne tü­zérségi támaszpontnál, Huétól 20 kilométerrel nyugatra pró­bálták feltartóztatni a táma­dó éket. A felszabadító erők tüzérsége 130 milliméteres dászbombázók szálltak fel az izraeli betolakodók elűzésére. Lelőttek két ellenséges gépet, kettőt pedig eltaláltak. A kairói szóvivő hozzáfűz­te még, hogy a légi csatában két egyiptomi harci repülőgé­pet is találat ért. Tel Avivban egy katonai szóvivő a légi harcról beszá­molva saját veszteségről nem tett említést, ellenben azt ál­lította, hogy az izraeli repü­lőgépek lelőttek két egyipto­mi vadászbombázót (MTI) egyesítése” címmel. Kétórás előadásában Velcsev ismertet­te a nyomdászból nemzetközi mércével mérve is kimagasló marxista vezetővé lett Dimit­rov életútját, a lipcsei perben tanúsított hősiességét, majd részletesen elemezte azt a szerepet, amelyet Dimitrov az összes haladó erők tömöríté­sében játszott, a monopolka­pitalizmus és a reakció elle­ni harc érdekében. A beszámoló elhangzása után, a konferencia délutáni ülésén megkezdődtek a fel­szólalások. Méltatta Dimitrov forradal­mi tevékenységének jelentő­ségét Borisz Ponomarjov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizott­ság titkára, az értekezleten résztvevő szovjet pártküldött­ség vezetője. Felszólalt Le Due Tho, a Vietnami Dolgo­zók Pártja Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára. (MTI) tig visszavonjanak Dél-Viet­namból minden amerikai ka­tonát, akár közvetlen harci feladatot lát el, akár az után­pótláshoz van beosztva, vagy kisegítő szerepet játszik. Mint a szenátor hangsúlyozta, a kivonulásnak nem lehetnek előfeltételei, s ő maga módo­sító indítványában ilyeneket nem is támaszt, nincsen ab­ban „ha és amennyiben”, avagy: „igen, de”. Mindemellett az amerikai hírügynökségek jelentései sze­rint a demokrata párti szená­tor az indokínai hadművele­tekben való amerikai részvé­tel beszüntetését három kö­rülménytől teszi függővé: tűzszünet az Egyesült Álla­mok és a „Vietkong” kö­zött, megállapodás az ameri­kai foglyok szabadon bocsátá­sáról, és a hadműveletek so­rán eltűnt amerikaiak szám­ba vétele. (MTI) ágyúkkal lőtte a kormánycsa­patok — Huétól 40 kilométer­re kiépített külső védelmi vo­nalát. A Saigontól északra fekvő térségben, az An Loc tarto­mányi székhely felé vezető 13. számú országúton és magá­ban a városban is folytatód­tak a harcok. A saigoni kor­mánycsapatok szóvivőjének közlése szerint a kormánycsa­patok egyik alakulatának si­került magát átvágnia az úton és behatolni An Locba. A résen megkezdték a több, mint két hónapja An Locban rekedt sebesült kormánykato­nák evakuálását. Az akciót erős amerikai légifedezettel próbálják végrehajtani. A 13. országúton gyakorlatilag to­vábbra is a népi erők ural­ják a terepet. Saigontól nyugatra, a kam­bodzsai határ mentén a leg­hevesebb összecsapásokra Ki­en Tuong tartományban ke­rült sor. A felszabadító erők tüzérségi előkészítés után gya­logsági támadást indítottak a kormánycsapatok Tuyen Binh városkában állomásozó alaku­latai ellen. W A VDK és a DIFK Párizs­ban tárgyaló küldöttségei kedden ismét felszólították az Egyesült Államokat, hogy szüntesse be a Vietnammal foglalkozó párizsi értekezlet öt hete tartó bojkottját és tér­jen vissza a tárgyalóasztalhoz. Szenátus előtt a SALT egyezmény Nixon elnök kedden be­nyújtotta az amerikai szená­tushoz a stratégiai fegyver- rendszerek korlátozására vo­natkozó szovjet—amerikai megállapodás szövegét, kérve, hogy haladék nélkül ratifikál­ják. A kongresszus két házához intézett üzenetében az ameri­kai elnök a megállapodást „első lépésnek” minősítette a fegyverkezési verseny megfé­kezésének területén. Hozzá­tette azonban, hogy a fenti megállapodás valóban csak >,első lépésként” értékelhető, és a SALT-tárgyalások követ­kező fordulójáig az Egyesült Államoknak folytatnia kell nukleáris fegyvertárának kor­szerűsítését (MTI) SORRENDBEN kilencedik csúcstalálkozóját tartja Ra- batban, Marokkó fővárosában az Afrikai Egység Szervezet. Még ha közhelyként hangzik, akkor is igaz, hogy ez a csúcs olyan körülmények között ta­nácskozik, amelyeket méltán illet meg a bizonytalan jelző. Amíg ugyanis a leghaladóbb afrikai rendszerek kormányai következetesen törekednek a régi és új gyarmatosítás fel­számolására, a kedvezőtlen gazdasági és politikai közeg megszüntetésére, a földrész igazi egységének megteremté­sére, addig azok, akik Afrika régi urai voltak, illetve, akik ott új urak szeretnének len­ni, egyre szorosabbra ková­csolják szövetségüket, s a ko- lonializmus és az apartheid politika nyílt vagy burkolt támogatásával visszafelé pró­bálják fordítani a haladás sze­kerét. Szaporítja Afrika haladó nemzeteinek gondjait két té­nyező. A földrész nyugati ha­tárainál Izrael vezetői tovább folytatják agressziójukat az arab országok ellen. Ezzel fo­kozzák a nemzetközi közös­ség kihívását, s igyekeznek el­hinteni a megosztottság csíráit az országok között. Ezzel egy- időben néhány nyugat-európai tőkésország kormányának védőszárnyai alatt, e kormá­nyok katonai és politikai tá­mogatását élvezve Portugália megsemmisítő csapást próbál mérni az afrikai felszabadító mozgalmakra, s szinte állan­dóan fenyegeti a földrész azon országainak egy részét is, amelyeknek népei megszaba­dultak a kolonializmubtól. Kurt Waldheim, aki jelen van a rabati csúcson, szemé­lyesen győződhet meg arról, hogy a világszervezet gyar­matosítás- és apartheidelle­nes intézkedései nem érték el a réméit eredményt. A dél­afrikai fehér kisebbségi rend­szerek továbbra is makacsul ragaszkodnak pozícióikhoz, s a legvadabb terrorral vála­szolnak a színes bőrűek füg­getlenségi törekvéseket tükrö­ző megmozdulásaira. Dél-Afri- ka változatlanul megszállás alatt tartja Namíbiát, holott a kivonulási kötelezettséget ENSZ-határozatban deklarál­ták. A máig is jelenlevő kolo- nializmus, a fajvédő rendsze­rek brutális apartheid politi­kája, egyes tőkésországok nyílt vagy titkos támogatása az őslakosság jogait csoroító elnyomóknak — mindez okkal vált ki nyugtalanságot Afriká­ban, s korbácsolja fel a szen­vedélyeket. Jogos a népek­nek az a követelése, hogy maguk intézhessék kontinen­sük ügyeit, mindenféle tőkés­hatalom beavatkozása és gya­nús gyámkodása nélkül. A haladás ugyaniß csak ezen az úton képzelhető el, mindenfé­le más machináció csak a gyarmati sors konzerválását szolgálja. VÉLETLENÜL sem szabad azonban azt hinni, hogy a baj, a közös gond már eleve egységet alakított ki a „feke­te kontinensen”. A külső be­avatkozási kísérletek mellett adódnak belső bajok is. Van ország, amelyik távoltartja magát a rabati csúcstól, s in­kább a Dél-afrikai Köztársa­ság irányába orientálódik, Szenegál és Guinea, valamint Csád és Líbia között pedig a közelmúltban került sor csak megbékélésre. S ha ehhez hozzávesszük, hogy Kongót, Guineát, Szenegált, Tanzániát és Zambiát imperialista ag­resszió sújtotta, a helyzetet joggal ítéljük nehéznek. A fentiek tükrében az is világossá válik, miért tűzött napirendre a csúcskonferencia 17 kérdést, s miért foglalko­zik a korábbiaknál behatób­Péntek óta viszonylagos csend volt ugyan a dél-afri­kai egyetemeken, hétfőn azon­ban a Dél-afrikai Köztársa­ság rendőrfőnöke bejeletet­te, hogy a kormány által ki­adott tiltó rendelkezések da­cára az egyik egyetemen újabb lázadás tört ki a rend­őrség politikája ellen. A szó-; ban a dél-afrikai fehér ki­sebbségi rendszerek felszámo­lásának problémáival, az af­rikai felszabadító mozgalmak támogatásának fokozásával, a katonai erőforrások összponto­sításával a gyarmatosítók el­leni védekezés céljára, vala­mint Portugália teljes kiközö­sítésével. Első hallásra úgy tűnik: az AESZ kilencedik csúcsérte­kezlete csupa regionális kér­déseket tárgyal. Való igaz, a legtöbb probléma megoldása elsősorban Afrika népeinek érdeke. Ám az sem tévedés; ha azt mondjuk: napjainkban a regionális kérdések döntő többsége egyben világpoliti­kai probléma is. Az a haladás; ami az utóbbi két évtizedben bekövetkezett Afrikában, ki­egészítője és szerves része az emberiség általános haladásá­nak és fejlődésének. Az et­től visszafelé mutató lépések tehát egyben azt is jelentik, hogy a haladás fordul vissza­felé. Jogos tehát a feltétele­zés: amikor Afrika progresz- szív kormányzatú országai a kolonializmus, az apartheid és más imperialista cselszövés ellen lépnek sorompóba, a regionális szempontok mellett általános, világpolitikai érde­keket is képviselnek. EZEKBEN a napokban Ra- batra figyel a világnak egy tekintélyes része. A várakozás annak szól: mennyire tudnak előrelépni az egység megte­remtésében az Afrikai Egy­ség Szervezet tagállamai. A szervezet tekintélye már több kérdésben kiállta a próbát. Különösen kitűnt a békeszer­zésben, s abban, hogy kér­lelhetetlenül visszaver minden olyan kísérletet, amely Afrika megalázására irányul. Az ed­digiek azonban még csak azt jelentik, hogy a „fekete föld­rész”, mint potenciális ténye­ző, mind nagyobb szerepet játszik. Ez az eredmény nem kevés, de még nem is sok. hiszen az imperializmus nem mondott le a világ e térségé­ben sem hódító törekvéseiről, és saját jószántából nem is fogja ezt megtenni. Visszavo­nulásra, a kolonialista tervek feladására csak kényszeríteni lehet. Ez a kényszerítés azon­ban csak akkor valósulhat meg, ha az AESZ valóságos egységbe tudja tömöríteni a kontinens népeit, s ezen az úton megteremti azt az Afri­kát, amelyik tényleges erő lesz az imperializmussal szem­ben a haladásért. Szolnoki István ban forgó egyetemet nem ne­vezték meg. Az ENSZ-nek a dél-afrikai apartheid politikával foglal­kozó különbizottsága hétfőn közleményt adott ki. amely­ben felhívja a világ vala­mennyi ifjúsági és diákszer­vezetét, hogy határozottan támogassák az- alapvető em­beri jogaiért küzdő dél-afri­kai ifjúság harcát. (MTI) 2 NÓGRÁD - 1972. június 14., szerelő Indira Gandhi indiai miniszterelnök megérkezett európai kőrútjának első állomására, Stockholmba, ahol Olof/ Fái­mé svéd miniszterelnök fogadta Ratifikálás Moszkvában A Szovjetunió Legfelsőbb Köztársasággal kötött barátsá­Tanácsának Elnöksége kedden gi, és együttműködési szerző- a Kremlben ratifikálta az dést, amelyet 1972. április 9; Iraki Népi Demokratikus én írtak alá Bagdadban. Egyiptomi—izraeli légi csata Egyiptomi harci repülőgé­pek kedden, a Földközi-ten­ger fölött lezajlott légi csatá­ban lelőttek két Mirage típu­sú izraeli sugárhajtású va­dászgépet — közölte kedden este Kairóban egy egyiptomi katonai szóvivő. A légi csata délután, közép­európai idő szerint, 14.20 óra­kor kezdődött, amikor 16 iz­raeli harci repülőgép a Nüus folyó egyik ágának torkolatá­nál, Port Saidtól 45 kilomé­terre nyugatra behatolt az or­szág légterébe. Egyiptomi va­ISemzetközi értekezlet Dimitrovról Kedden délelőtt Szófiában nemzetközi értekezlet kezdő­dött, amely Georgi Dimitrov születésének 90. évfordulója alkalmából felméri a bolgár és a nemzetközi kommunista mozgalom kimagasló szemé­lyisége elméleti és gyakorlati munkásságának jelentőségét Todor Zsivkov üdvözölte a résztvevőket, akik 48 kommu­nista és munkáspártot 11 szocialista és demokratikus pártot, öt nemzeti felszabadí­tás! mozgalmat, tíz nemzeti frontot 27 szakszervezetet és 12 nemzetközi szervezetet kép­viselnek. A bolgár párt első titkárá­nak, az államtanács elnöké­nek megnyitó szavai után Bo­risz Velcsev, a BKP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára tartot­ta meg bevezető előadását „Georgi Dimitrov és a bé­kéért, a demokráciáért és a szocializmusért küzdő forra­dalmi és demokratikus erők Mansfield szenátor javaslata Szeptembertől ne legyen saigoni alap Csak lázadnak a diákok

Next

/
Thumbnails
Contents