Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)

1972-06-11 / 136. szám

Kormányrendeletben foglalkoztak azzal, hogy az út menti árokpartokról, töltésekről, pa­takok mentéről június 10-ig le keil takarítani a füvet, mert ez igen értékes és nagy mennyiséget képviselő takarmány. Különösen jól hasznosíthatják ezt a takarmányt a ház­táji gazdaságokban. A határidő lejárta előtt Ludányhalászi körzetében megkezdték a szé­na letakarítását, amely az Otépítő Vállalat tulajdona Fotó: Kulcsár . Több óvodái, kevés pénzből Több óvoda kellene, de ke­vés a pénz. Mit lehet tenni? A válasz egyszerű és kézen­fekvő. Sok-sok lelkesedés, társadalmi munka, a közügyek iránti érdeklődés kell ahhoz, bogy a forint „megfiadzzon”. Es még valami. Törődni má­sok ügyével-bajával, felelős­séget vállalni a jövő nemzet dékért. Á s — Van-e az üzemben olyan édesanya, aki gyermekgondo­zási segélye lejártával vissza akar jönni dolgozni? — Nem is egy. — A gyerekeiket el tudják- e helyezni óvodában ? — Könnyebbet kérdezzen. Állandó fejfájást okoz nekünk ez a dolog. Pedig mindegyik édesanya jogosan kéri az óvo­dai elhelyezést, hisz rendsze­rint mind a két szülő dolgo­zik. De mit tegyünk, ha ke­vés a férőhely? Ilyenkor az­tán a dolgozni akaró anyuka vagy keres valamilyen áthi­daló megoldást — sokszor anyagi áldozatok árán is, vagy itthagy bennünket és olyan helyre megy dolgozni, ahol a gyerekét el tudják helyezni... A fenti beszélgetés Salgó­tarján szinte valamennyi üzemének igazgatói irodájá­ban így zajlott le Ferencz Imre, a városi tanács műve­lődésügyi osztályának vezető­je mondotta: — Amikor idáig jutottunk a beszélgetésben, megkérdez­tem: ha Salgótarjánban indí­tunk egy nagyszabású akciót az óvodai férőhelyek bővíté­sére, az üzem hajlandó-e se­gíteni? Először kicsit kétel­kedve néztek rám. Aztán a válasz gyorsan, egyöntetűen hangzott: „Ami tőlünk telik megtesszük. Miben tudunk segíteni?” Ami most Salgótarjánban elkezdődött, az egyedülálló a megyében. De az országban sincs rá sok példa, az biz­tos. Évek óta emlegetjük, hogy a salgótarjáni óvodákban a gyerekeket nem tudjuk elhe­lyezni, szinte kivétel nélkül minden egyes óvoda túlzsú­folt. A gondok pedig egyre súlyosabbá válnak. Egymás után jönnek vissza azok az édesanyák, akik három év el­teltével ismét dolgozni akar­nak. — Az év során körülbelül háromszáz gyereket kellett el­utasítanunk — mondja Kere­kes Imréné, városi óvodai felügyelő. — Háromszáz édesanyának t megmondani, hogy bár a gondjait meg­értjük, szívesen segítenénk, hiszen jogosan akarja beadni a kicsit óvodába, de sajnos nincs hely. Ha hozzátesszük ehhez, hogy már szeptember­ben kétszáz gyerekünk kima­radt, nem kell nagy képzelő­erő ahoz, hogy rájöjjünk, így nem mehet tovább. Ahol pe­dig lehetett, ott bővítettünk. De a falak nincsenek gumi­ból, és a kicsiket még job­ban összezsúfolni már nem le­het Ezt követően megmozdult a város. Salgótarján üzemei, vállalatai, az óvodák vezetőt a gyerekek szülei, fizikai munkások, gépkocsivezetők, tervezőmérnökök, pedagógu­sok, diákok és fiatal katonák fogtak össze, hogy minél több óvodai férőhelyet tudjunk te­remteni. Nézzük a számokat! A vá­ros pénze sajnos szabott ke­retek között mozog. Vagyis 1975-ig, a negyedik ötéves terv végéig Salgótarján vá­ros Tanácsa minden erőfeszí­tése ellenére, összeszedve az utolsó filéreket is, mindössze kétszáz férőhelyet tud terem­tené Ez nagyon kevés. Ezután következett a nagy fordulat. Salgótarján város társadalmi munkával, a lehe­tőségek és anyagi erők ki­használásával, kevés pénzből oldja meg a férőhelyek gond­ját. Magyarán: bővítésekkel kétszáz gyermeknek teremte­nek lehetőséget, hogy óvodába járhasson. Nem lehet meghatottság nélkül beszélni arról a lel­kesedésről, segiteniakarásról, amelyet az üzemek munká­sai tanúsítanak. Ferencz Im­re a városi tanácson a dosz- sziéból előveszi a kiviteli terveket. Négy óvodát bővíte­nék most. A többi utána következik. A terveket a MEZŐBER szakemberei, a szénbányák tervezői és egy nagyon lelkes pedagógus, Marcsó Gábor, a Bolyai Gim­názium tanára készítette. Megmozdult a város. A RIOLEX munkásai két vasár­napjukat áldozták fel, hogy elkészítsék azokat a salak­blokkokat, amelyek az épít­kezéshez kellenek. A somos­kői termelőszövetkezet ingyen adta a követ a mátraszelei tsz a homokot a hőerőmű a gőzt. A tanács saját pénzé­ből csak a cementet fizette... De sorolhatjuk tovább: a Vo­lán gépkocsijai szállították az anyagot, segített a város­gazdálkodási üzem, a kenyér­gyár, a gépipari technikum. Az ingatlankezelő vállalat parkettát adott, a nógrádi szénbányák a munkákhoz szükséges vasat. A gépipari technikum és a Madách Imre Gimnázium ta­nulói ásták az alapot, hord­ták, a homokot, de nem ma­radtak el a munkától a fia­tal katonák sem. Nem is beszélve a síküveggyárról, a kohászati üzemekről, a bá­nyagépgyárról, amelyek mun­kával, pénzzel, egyformán segítenek. Külön „szervező bizottság” irányítja a munkát a városi tanácson is. Csak ki­lométerekben lehet kifejezni azt a távolságot, amennyit Rusvai Jánosné és Marcsó Gábor már szaladgált az ügy érdekében. 3. Jelenleg négy óvodában dolgoznak. Baglyasalján, a Május 1 úton, a Malinovsz- kij úton és Pálfalván. Már eddig legalább négyezer óra társadalmi munkát teljesítet­tek. Legalább kétszáz Óvodai férőhely kell. A gyerekekért mindent megteszünk. Csata! Erzsébet nTT ahol a Szőlők-fő­’ le, a Legelő, a Nyírásdűlők egymáshoz simul­nak csodálatos összhangot te­remtett a természet Pásztor József, az ipolyvecei közös gazdaság jól megtermett gépcsoportvezetője, ballóká- zott mellettem könnyű saru­jában. Felsőtestén is csak egy olajfoltos trikó volt. Így is izzadt szőrös, porlepte arca. A falu fölötti fennsíkon fel­nézett. Burgonya és burgonya. Ennek folytatása embernél magasabb rozs, azon túl zöld levél alatt lapuló, pirosló szamóca. Gépzúgás zavarta a csendet. Pásztor a távolba mutatott — Ott vannak.:; Egymással szemben, mint a randevún, találkoztak a bur­gonyát permetező gépek. Vegyszert tankoltak. A gépek körül emberek. Mítosz Fe­renc, aki birkózónak is beil- lene, a vegyszert keverte. A vékonydongájú Gombai Fe­renc a szippantómasinájából a vizet adagolta. Juhász Pali, a traktoros, aki fiatal kora ellenére szintén felszedett néhány kilót, permetez. Ok, hárman, a munka összhang­ját teremtették meg, Mítosz mondta is: — Itt csak teljes összhang­ban lehet dolgozni. Igaza van. Növényi kárte­vőkre mérget permetezni jó összhangban lehet. Ez kényes munka. Juhász Pali, akit én okos embernek ismertem meg, így filozofált. — Minden munkát csak jó összhangban, pontosan, szé­pen lehet végezni. Jó tanító- mestere ennek a természet — s tekintetével a messzeségbe pásztázott. IVT#» írvÁnlz- egyetlen vállalata sem jó- kedvéből vagy unalmából kőt termelési kooperációs szerződést, hanem azért, mert másképpen nem tudja megolda­ni bonyolult, egyre növekvő termelési felada­tát. A jövő követelményei is azt diktálják, hogy a hatékonyság érdekében, a gyárak to­vább bővítsék kooperációs kapcsolataikat. Ebben a kérdésben megoszlanak a vélemé­nyek, különbözőek a tapasztalatok. A Salgó­tarjáni Kohászati Üzemekben kesernyés száj­ízzel szólnak az ezzel kapcsolatos gondokról. Az öblösüveggyárban viszont kedvezőnek ítélik meg a helyzetet, mivel a parádi üveg­gyáron kívül nincs termelési kooperációjuk más vállalatokkal. Megint más a helyzet az Ipoly Bútorgyárban, ahol esetenként akado­zik az alapanyagok beszerzése, későn érkez­nek a fával telt vasúti szállítmányok, vagy nem a kért minőségben. Sok kellemetlenség­gel jár, nehézkes a különböző bútorokhoz szükséges segédanyagok és alkatrészek be­szerzése. Alkatrészbeszerzési problémái van­nak az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni gyárának is. Az említett visszás­ságok, zavaró körülmények miatt a legna­gyobb körültekintéssel elkészített üzem- és munkaszervezési elképzelés is zátonyra fut­hat. A kooperációs szerződések megszegésének vállalatra, adott esetben a népgazdaságra gyakorolt káros következményeiről már ed­dig is több megyei fórumon szó esett. Az előidéző, kiváltó okok ismertek fent is. Lé­nyegében arról van szó, hogy a jelenlegi körülmények között sok esetben érdemes szerződésszegőnek lenni, érdemes vállalni a gazdasági döntőbizottság által kiszabott nép­bírságot. Ez ugyanis annyit jelent egy vál­lalat költségvetésében, mint csepp a tenger­ben. Mivel a probléma káros hatása, fékező sze­repe ismert, elfogadott elv az is, hogy aka- dáiyközló levelekkel nem lehet jó termelési kooperációt létrehozni, folyamatos termelést biztosítani, tehát megoldásokon kell törni a fejünket. Kézenfekvőnek látszik, hogy a jelenlegi­nél jóval nagyobb öszegű kártérítéssel kel­lene sújtani a mulasztó vállalatokat, s ez na­gyobb megfontoltságra, alaposságra, körülte­kintésre kényszerítené őket a termelési koo­perációk vállalásakor. Valószínűleg meggon­dolnák, hogy erejüket meghaladó feladatok­ra vállalkozzanak. Ezzel azonban nem oldódik meg minden. Szükség volna olyan erkölcsi alapállás meg­honosítására, mely szerint a termelési koope­rációban a kommunista gazdaságvezetők sza­vukkal adjanak kezességet. Dóré dolog az ilyesmi, mondhatják egyesek, s egy kézle­gyintéssel megpróbálják elintézni ezt a té­mát. Talán azért, mert a temetés egy ki­csit szokatlannak, idegennek tűnik. Ettől füg­getlenül érdemes és szükséges ezzel foglal­kozni. Joggal feltételezzük — mert rászolgáltak —, hogy gazdasági egységeink első számú vezetői túllátnak az irányításukra bizott gyár falán, ismerik azokat az összefüggéseket, igé­nyeket, követelményeket, amelyek az egész népgazdaság fejlődését gyorsítják. Mégis, amikor a kommunista igazgató adott szavá­nak megalapozottságáról beszélünk, egyfajta, indokolatlan bizalmatlansággal is találko­zunk. Ez nem helyes még akkor sem, ha né­melyikük tévesen értelmezett egyéni érdekét védfre eljátszotta szavahihetőségét. vagy meggondolatlanul mondott igent, amikor a nem sokkal helyénvalóbb lett volna. Könnyebb helyzetben vannak azok a gyá­rak, amelyeknél központilag intézik a leg­fontosabb alapanyagok beszerzését, kötik meg az üzleteket, alakítják ki a termelési kooperációt. Még jobb ott, ahol ez utóbbit az összevont vállalaton belül a különböző gyáregységek munkájának összehangolásával tudják megoldani. Ezeknek száma azonban elég kevés. A f 11 11- q i fejlődés, a hatékony­ai. iecnniKdiság növelésének igé. nye viszont a termelési kooperációk szélesí­tését kívánja. Hogy ez ne legyen olyan aktus, amit fanyalogva, kényszerből tesznek meg a gyárak, az szükséges, hogy a termelési kooperációs szerződések betartására minden érdekelt vállalat, illetve azzal megbízott sze­mély nagy gondot fordítson, azt minden kö­rülmények között fontos, teljesítendő feladat­nak tartsa De szükség van a rendszeres szá­monkérésre is, ahol nem szabad teret en­gedni a mellébeszélésnek, a mosakodásnak a felelősség áthárításának. így kell lennie, mert a termelési kooperációban foglaltak megva­lósítása szerves része a munka- és üzemszer­vezés megjavítására hozott párthatározatnak. V. K. A somosi tanács kéri A Halló NÓGRAD telefon- beszélgetéseink alkalmával már többször előfordult, hogy amikor Somoskőújfalu közsé­gi tanácsát kértük, nem tud­tunk szót váltani és érteni. Tegnap átutaztunk a közsé­gen. Benéztünk a tanács vb- titkárához, úgy is mint lapunk hűséges levelezőjéhez, 6 meg­tudtuk, hogy a kapcsolás után miért nem hallhatjuk egymás hangját. így van ez az elmúlt év őszétől, amikor is a telefonvezetéket a falu­ban új kábelrendszerbe fog­lalta a posta. Azt mondja Nagy András, hogy azóta nem egy­szer kénytelenek felülni az autóbuszra és Tarjánba utaz­ni, mert valamennyi telefon- hívás elvész a kábelban. A minap is az Illetményhivatal- tól vártak fontos közlést. Mi­után a telefon — mint rend­szerint — csődöt mondott, kénytelen volt beutazni sze­mélyesen, hogy elvigye közr gégébe a közérdekű közle­ményt. Azt kérte, írjuk meg egy­szer az ő telefonpanaszukat is.- tj ­Növényápolás Csécsén Ä csécsei termelőszövetke­zetben szorgalmasan folyik a növényápolási munka. A kö­zelmúltban befejezték az 55 holdas kukorica sorközi műve­lését Ugyanis vegyszeres föld­be vetették. A növényápolók most a 24 holdas málnásban dolgoznak. Talajjavítást vé­geznek. A növényápolás mel­lett iparkodtak a takarmány betakarításával is. A lucerna kaszálását 315 holdon elvégez­ték. Folyik a rendsodrás és a beszállítása az értékes takar­mánynak. , Csillagos ötös Szép innen a látvány; Á fennsík ellenére katlanban ér­zi magét az ember. Körös­körül szürkéskék hegyek. Az Ipolyon túl a kékkői csipkék. Vele szemben a komor Bör­zsöny. S erre néz a könnyebb Cserhát. Kis faluk tornyai ágaskodnak .a sok zöldből, a völgyben pedig csillog az Ipoly vize. Ami szépség itt kitárulkozik, az hódító. Ju­hász Pali halkan mondta: — Engem is ez tartott itt­hon. A többiek már a gépen ül- tek, Pali még maradt néhány szóra. És hogy az idő se vesszen kárba. Pásztor Jóska indult el Juhász Pali gépével. Ml lekuporodtunk egy öreg kazal tövébe. A rozs ott bó­logatott felettünk. Azt mond­ta a traktoros, amikor egy kalászt akartam emlékbe hoz­ni, hogy ne nyúljak hozzá. Megfertőzték, hogy orvosság legyen belőle. Olyanok ezek a traktorosok, akár a tudósok. Értenek a vegyszerhez, a géphez, a föld megművelésé­hez. Juhász arcán az elége­dettség. — Szeretem a munkámat. Bármennyire is furcsán hangzik, Juhász Pali annak köszönheti kiegyensúlyozottsá­sát, hogy hét esztendővel ez­előtt Pesten, az egyik nö­vényvédő állomáson csökken­tették a létszámot és őt, mint a legfiatalabbat, elbocsátot­ták. Aranykezű gyerek, elhe­lyezkedhetett volna a szak­mában. Autót vezet, hegeszt, motort szerel, meg sok min­denhez ért. Áz édesanyja mondta, hogy vérében neki a szakma. Kicsi korában sem győzték tőle elvenni a fúrót, reszelőt, mindig azzal mester­kedett. Amikor felcseperedett, a kíváncsiság kisodorta őt a faluból. Ment országot látni. Nem bánta meg, mert amikor szabaddá tették volt munka­helyén, nem esett kétségbe. Eszébe jutott a szülőfaluja, és hazajött, hogy pihen néhány napot, aztán továbbáll. Ki­nek nem jut eszébe, ami a legkedvesebb, ha egy kicsit fellélegezhet a munkából. Ült az Ipoly partján és nézte a lusta vizet. Még arra sem fi­gyelt, hogy valaki megáll mö­götte. Kmety Sándor, a fő- agronómus volt. — Jól megy a sorod! Ilyen dologidőben itt ülni! — Adsz munkát? — Pali tréfának szánta. — Adok, de máris gyere! Akkor még nem sok új gép állt a gazdaság udvarán. Amelyiket Kmety megmuta­tott Juhásznak, az is vén, öreg masina volt. és szétszed­ve. Rámutatott Kmety. — Na, most mutasd meg mit tudsz? — Odaszólt Fran­kó Jóskának, a szerelőnek. —> Segíts neki!... Sarkonfordult és elment. Azt mondta Pali amikor a ka­zal tövében üldögéltünk, hogy olyan csakazértis érzés fog­ta el. De még akkor sem gon­dolta,' hogy lehorgonyzik a tsz-ben. Megcsinálták a trak­tort és Kmety kivezényelte Juhászt a jánoskai dűlőbe szöszöst vágni. Huszonöt asz- szony szedte mögötte a mar­kot — Izgalmas volt; Az izga­tott, mit szól majd Sanyi? Nagy pszichológus ez a fő- agronómus. Tudta mit csinál. A hiúságán keresztül fogta meg Juhász Palit. Kiment hozzá, megnézte, hogyan fo­rog gépével a táblán, aztán mikor megállt, odaballagott hozzá, de nem szólt semmit csak arcot vágva vizsgálódott Juhász türelmetlenkedett — Mondd meg, jól csinál­tam, vagy nem? Kmety felnézett a gépe mit; gül Juhászra Tekintetében az elégedettség. — Csillagos ötös.:: így lett traktoros Juhász Pali Ipolyvecén, a termelő- szövetkezetben. A kazal tövé­ben jót derült, hogy nekem tetszett a történet. Azt mond­ta, azért nem csupán érzelem­ből maradt otthon, bár ez so­kat nyomott a latban különö­sen, hogy a faluban minden olyan szép. Az sem volt mel­lékes, hogy megtalálta a szá­mítását. Az idén is egy újabb szobát ragasztanak a házhoz. Kell a két lánynak. Megnőt­tek. Az arca felderült:- ÖRÖM | nem & demes élni... Visszajött Pásztor Jóska Nem szólt, de Pali már tud­ta, mennie kell. A munka harmóniáját nem zavarhatja meg. Bobál Gyula NÓGRÁD — 1972. június 11., vasárnap \ \ 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents