Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)

1972-06-09 / 134. szám

Elkészül-e határidőre? \ legfontosabb kérdések áruház épül, amely újabb szí nfoltja lesz a fejlődő megye- székhelynek (Kulcsár József felvétele) Mit vizsgál a népi ellenőrzés? Salgótarjánban lakberendezési Balázs Gyula művezető pár perccel előbb hagyta abba a logarléccel való számítást, majd a napi adminisztrációs munkához kezdett. A fiatal­ember, új dolgozó az AGRO- FIL-nél (építőipari szövetke­zet). Márciusban jött át a RIOLEX Építőanyagipari Vállalattól, ahol építésvezető volt. Akkor az építők a föld­szint feletti födémnél tartot­tak, s mivel télen tavaszias volt az időjárás, egyhónapos előnyt szereztek a Nógrád me­gyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat új lakberendezési áruházánál Salgótarjánban. — Megmaradt ez az előny? — Igen. Lehet, hogy vala­mivel több, mert elég jól megy most a munka. Van bő­ven anyagunk, elegendő a gép és a munkaerő. Június vegéig szerkezetileg befejez­zük ezt a háromszintes, két­emeletes épületet. — Biztos? ezt megelőzően a tanácsi iparban tevékenykedett, most ismerkedik meg a szövetkezeti vállalkozással. A munkások nincsenek egyedül. A vezetők biztosít­ják a folyamatos munka fel­tételeit. A művezető szerint itt jobban szervezték az irá­nyító munkát mint a RIO- LEX-nél. Ezt az alábbiakkal igazolja: az építkezésnél hasz­nálatos gépeket akkor javít­ják, amikor nem kell betonoz­ni. Ha esetleg valamelyik munkagép használat közben tönkre megy, akkor sem kell napokat várni a szakem.be- relöre, mert helyben vannak, azonnal hozzálátnak a hiba kijavításához. Jelenleg a szál­lítószalagok karbantartását végzik. A héten kőművesekkel bő­vül a létszám, ök készítik a padlócsatornát, ahová a fűtő­vezetékeket helyezik be. Ez a munka előreláthatólag a hó végéig eltart, utána jönnek majd a szakiparosok. — Mi csak bontó emberek­nek nevezzük őket — mondja a művezető: — Ha ők meg­jelennek, általában lelassul az építkezés tempója. Emiatt egy-egy részhatáridőnél csú­szás következhet be. A végső határidőt azonban feltétlenül tartani keli. — Ez azt jelenti, hogy el­vesztik a jelenlegi előnyt? — Az eddigi tapasztalatok ezt bizonyították. Szeretném, ha most másként lenne — szól bizakodással a hangjában a művezető. Reméljük, ezeket a sorokat ők is olvassák, s véget vet­nek a nem éppen dicséretes régi tradícióknak, és újabb időt nyernek az épület határ­idő előtti átadásáért folyó ne­mes vetélkedésben. V. K. A Nógrád megyei népi el­lenőrök a most következő fél­évben sem tétlenkednek. Idő­szerű és sokak által felvetett és válaszra váró kérdéseket vizsgálnak meg. A széleskörű tájékozódások. vizsgálódások munkatervét nemrégiben fo­gadta el Nógrád megye Taná­csa. A népi ellenőrök „érdek­lődése” a legégetőbb gondok­ra irányul. Amikor a megyei népi el­lenőrzés összeállította munka­tervét. figyelemmel voltak a korábban végzett vizsgálatok tájékozódások során szerzett tapasztalatokra. De igen érté­kes javaslatokkal szolgált az MSZMP megyei bizottsága, valamint a megyei tanács is. Azt bizonyára senki előtt nem kell különösképpen erő- sitgetni, mennyire fontos az ipari, kereskedelmi és áru- szállítási szolgáltatások fej­lesztése. Annál is inkább, mert rólunk, a megye lakóiról van szó. a mi mindennapi munkánkat, életünket könnyí­tik meg a jó és gyorsan igénybe vehető szolgáltatá­sok. Ezért vizsgálja meg a NEB részletesen ezt a terüle­tet. Bár két esztendővel ez­A napokban ülésezett a Salgótarjáni városi Tanács művelődésügyi bizottsága. A bizottság tagjai a tanács ve­zetőivel egyetértésben úgy döntöttek, hogy a bizottsá­got kibővítik. Olyan üzemi dolgozókat, fizikai munká­sokat, orvosokat és művelő­dési szakembereket vá­lasztottak a művelődési bi­zottságba, akik nem tagjai a tanácsnak, de tapasztala­taikkal sok irányú felké­szültséggel eredményesen se- gítihetik a művelődés mun­káját. A tizenöt tagúra bő­vült művelődésügyi bizottság előtt már foglalkoztak a kor­mányhatározat végrehajtásá­val, de az akkori vizsgálat megállapításai és az azóta szintén folyamatosan szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy Nógrádban a szolgálta­tások fejlesztése — tisztelet a kivételnek — a határozatban megjelölt ütemtől elmaradt. A tanácsok által tett erőfe­szítések ellenére sem fejlő­dött az elvárásoknak megfe­lelően a színvonal és így gya­korlatilag az ország más te­rületeitől való elmaradást nem sikerült felszámolni a megyében. A népi ellenőrök minden bizonnyal megszívle­lendő tapasztalatokat szerez­nek. A következő vizsgálat a má­sodállásokkal és mellékfoglal­kozásokkal foglalkozik, vala­mint azzal, hogy a szakértői és egyéb munkákra vonatko­zó megbízatások mennyiben felelnek meg a rendelkezések­nek. illetve jogszabályoknak. A téma nem új, mert részle­tes vizsgálat tárta fel a visz- szásságokat, melynek eredmé­nyeként egyre inkább a tör­vényes keretek közé szorult nagyobb segítséget tud adni a tanácsnak, többoldalú in­formációkkal, amelyek le­hetővé teszik, hogy a tanács a különféle területeken job­ban tudja érzékelni a felme­rülő gondokat. A művelődés- ügyi bizottság egyúttal olyan szervvé válik, amely koordi­nálja a feladatokat, ellenőr­zi és figyelemmel kíséri a határozatok megvalósulását. A művelődésügyi bizottság sokoldalú tevékenységét segí­ti elő az a részletes munka- program, amelyet legutóbbi ülésén fogadott el a bizott­ság. lékfoglalkozások gyakorlása. De még ma is tapasztalható néhány területen indokolat­lan másodállás, aminek díja­zása a kapott jelzések sze­rint nincs arányban a nyúj­tott teljesítménnyel. A népi ellenőrök most ismét kellő alapossággal vizsgálják mega másodállások és mellékfog­lalkozások kérdését a követ­kező félévben. Ez minden bi­zonnyal segít az indokolatlan kifizetések megakadályozásá­ban. A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság saját vizsgálatként foglalkozik az öregek társa­dalmi gondozásával. A törő­désre rászoruló idős emberek különféle gondozásban része­sülnek, melyek legtöbbje he­lyi kezdeményezésként való­sult meg. így lényegében pénzügyileg függvénye a ta­nácsok, vállalatok, intézmé­nyek, valamint a társadalmi szervezetek jó együttműködé­sének. Mivel társadalmunk­ban fontos érdek az öregek­kel való törődés, az, hogy megfelelő ellátásban részesül­jenek és kellő támogatást kap­janak, a népi ellenőrök meg­vizsgálják hogyan is valósul ez meg? De foglalkoznak az­zal is, miként lehet még job­ban, hathatósabban, szerve­zettebben gondoskodni a rá­szoruló öregekről? Egészen más jellegű. de hasonlóan fontos vizsgálat és a szakemberek érdeklődésére minden bizonnyal számot tarthat az öntvénytermelés és -ellátás. A vizsgálatot indokol­ja, hogy a vas- és acélönt- vény-termelés országosan ala­csonyabb, mint 1965-ben volt. így, az öntvényellátás a gép­iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben és egyéb te­rületeken feszültségeket okoz. Nógrád megye tudvalevőleg nehézipari megye, melynek iparában mind a termelésben, mind a felhasználásban je­lentős az öntvények aránya. A népi ellenőrzés olyan in­formációkat kapott, amelyek szerint sok tényező akadá­lyozza a termelést, de az el­látást is. vissza a másodállások és mel­Sokoldalú tevékenység — Utasításba kaptam. Meg­ölnének a vezetők — fogja tréfára a 6zót —, ha egy na­pot is késnék. Ezért, ha tö­rik, ha szakad, szerkezetileg készen lesz az épület. Ennek érdekében amikor be­tonozásra kerül a sor, két műszakot szerveznek. Az éj­szakások délután ötkor kez­denek, és hajnali háromig végzik a programban előírt feladatokat. Ez vonatkozik a szombati és a vasárnapi mű­szakra is. Legközelebb június 19-én a második ütemnél ter­veznek szombat—vasárnapi műszakot. — Szívesen vállalják a munkások? — Igen. Nekik is jó, mert így többet keresnek. Erre az időre ugyanis dupla bért kapnak. — Mennyi az átlagkerese­tük? — A kubikusok 3400—3600 forint között keresnek. Hason­lóképpen a szakmunkások is, bár az utóbbiak között van olyan is, amelyik 4000 forin­tot visz haza. Ez függ az alapbér-besorolástól is — vá­laszol Balázs Gyula. Jelenleg 13 ács, 3 vasbeton- szerelő és 12 kubikus tevé­kenykedik az építkezésen. .Amikor két műszak van, ak- Kor még egy 12 fős kubikus brigád száll be a munkába. — Nagyon elégedett vagyok a munkájukkal. Szeretnek, akarnak, és tudnak is dolgoz­ni. Emellett jó szelleműek. Vannak köztük fiatalok, a többségük azonban a közép korosztályhoz tartozik. Nem elhamarkodottan, meggondolatlanul dicsér, mond véleményt, 1967 óta ve­zető beosztásban dolgozik mint építésvezető, illetve mű­vezető. Ismeri az állami épí­tőiparban a munkaszellemet, A munkanormák és az üzemi demokratizmus ;,AZ ÉV ELEJÉN néhány műhelyben felülvizsgálták a munkanormákat és több mó­dosítást, változtatást végeztek rajtuk. Az intézkedések nagy része ellen a dolgozóknak nem volt kifogásuk, azt azonban sokan szóvá tették, hogy miért nem ismertették velük előre a normák megváltoztatásának okait?” — szerepelt egy Nóg­rád megyei üzemből küldött jelentésben. A munkások kifogása — mondhatnánk úgy is: bírála­ta — teljesen reális. Jogosan igénylik, hogy az olyan in­tézkedésekről, amelyek közvet­lenül érintik a napi munkát, a béreket, a kereseteket, idő­ben, kellő tájékoztatást kap­janak. Ez érdeke lenne a vál­lalatoknak is, hiszen — s ezt sok példa bizonyította — a dolgozókat érintő intézkedé­sek igazán sikeresen csak ak­kor hajthatók végre, ha is­merik, megértik az indító oko­kat. Ha ugyanis az a tuda­tukban egyetértésükkel talál­kozik, vállalják a közreműkö­dést, hogy a tervezett eljárás eredményes legyen és szolgál­ja a vállalat és a munkások kölcsönös érdekeit. Az említett példa — amely­ből az előbbi következtetést levontuk — normarendezés kapcsán történt. Miután a tel­jesítménynormák rendezése — vagy ahogy egy rossz szóval közismertebb: karbantartása — a vállalati munkaszervezés módszere lett, hasznos ismer­ni mindenkinek, hogy miért indokolt ez? Köztudott, hogy a jó telje­sítményrendszerek számottevő ösztönzői a termelésnek, a termelékenység növelésének, a jobb minőségnek. A teljesít­ménybérezést minden társa­dalmi rendszerben alkalmaz­zák és ösztönző hatása miatt a szocialista vállalatok sem mondhatnak le róla. A norma­feltételek elkészítésekor, vagy megváltoztatásakor azonban gondosan ügyelni kell arra, hogy azok műszakilag, tech­nológiailag és nem utolsósor­ban emberileg megalapozottak legyenek, minden részletében indokolni tudják a munka, a teljesítmény és az idő ösz- szefüggését. Érdemes visszaemlékezni az ötvenes évek elejének norma­rendezéseire. Azoknak nem­csak az volt a súlyos hibájuk, hogy központi utasításra haj­tották végre a vállalatoknál, hanem az is, hogy nagy részét kellő műszaki megalapozottság nélkül állapították meg és igen gyakran a szubjektív tényezőket — az embert, be­gyakorlottságát, fizikai képes­ségeit is csak elvekben — vették figyelembe. Ezt az alapjaiban hibás módszert el kell vetni. De csak a módszert és nem a teljesítménynormá­kat, mint azt számos válla­latnál tették. A jól szervezett üzemekben már a hatvanas évek közepén kezdett kialakulni a teljesít­ménynormák alkalmazásának helyes szemlélete, amely két elvvel számolt. Egyik az, hogy normákat megállapítani csak önálló vállalati előírásokkal lehet, amelyek képesek szá­molni a sajátos műszaki fel­tételekkel, a munkaszervezés adottságaival, az anyagellátás­sal és az emberi körülmények­kel. A másik pedig: a normák nem állandósulhatnak és a mun­kásoknak előre tudni kell, hogyha változnak a műszaki­technológiai-üzemszervezési feltételek, növekszik a mun­kások szakképzettsége, be­gyakorlottsága, akkor változ­ni kell a teljesítmény feltéte­leinek is. Alapelv azonban az is, hogy a módosítások ará­nyosan történjenek és semmi­képpen se csökkenjenek a keresetek. íme a korszerű munkanorma kidolgozásának előfeltétele a demokratizmus, és még inkább szükséges élni ezzel a normák időnkénti mó­dosításakor. MIKOR lehet megváltoztat­ni a normákat? Az általában kialakult gyakorlat szerint akkor, ha azok eredeti meg­állapításakor meglevő feltéte­lek egy része, esetleg egésze megváltozik. Ilyen esetek elő­fordulhatnak, ha módosulnak a műszaki feltételek, korsze­rűbb technológiát vagy mun­kaszervezést vezetnek be. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az emberi körülményeket sem, a rutint, a begyakorlottságot, ezek azonban nem lehetnek elsődleges és kizárólagos té­nyezők. A reálisan gondolkodó munkások elismerik, hogyha változnak a teljesítmény-fel­tételek, indokolt és jogos vál­toztatni a normákat is. (A rendezés nemcsak szigorítást jelenthet. Előfordul, hogy egy- egy gépen sok éven át nem történik semmiféle változás, az idő, a használat viszont koptatja. Vajon nem indo­kolt-e ilyen esetekben csök­kenteni a teljesítményíelté^ telt?) A nagyobb és igen sok üzemben tapasztalt probléma inkább abban van, hogy a gazdasági vezetők még in­dokoltság esetén is félnek hozzányúlni az elavult nor­mákhoz. Előfordult olyan fur­csa helyzet; hogy egy új gép­re ugyanazt a teljesítményt írták elő, mint a szomszédsá­gában működő régi, elavult gépre — ami nyilvánvalóan ellentétet szült munkások és vezetők, munkások és munká­sok között. Az indokolt normamódosítás egyaránt érdeke a dolgozónak, a vállalatnak és a népgazda­ságnak — ösztönző hatása miatt. Erről talán elég egy példa; a műszaki, technológiai vagy szervezési változtatások miatt növekszik a teljesítmény és hatására a vállalati nyere­ség. Ezek következtében újabb bérnövekedés válik lehetővé — elsősorban az érdekelt dolgo­zók számára, de többet biz­tosíthatnak a vállalat többi dolgozójának is bérfejlesztésre és nyereségrészesedésre. Csak a közvetlen anyagi érdeket említem, bár az egyének szá­mára sem közömbös a terme­lés, a termelékenység növeke­déséből származó társadalmi­népgazdasági hasznosság. Mi a magyarázata mégis, hogy számos vállalatnál még akkor sem mernek a régi nor­mákhoz nyúlni, amikor jelen­tősen megváltoztak a munka- feltételek és a teljesítmény- rendszernek már nincs lénye­ges ösztönző hatása? Az egyik leggyakrabban hangoztatott érv ez: „A létszám kevés, ha a normákhoz nyúlnánk, még több dolgozó lépne ki.” — Az érv csak akkor lenne igaz, ha bürokratikus módon, s dol­gozókkal történt előzetes meg­beszélés nélkül intézkednének. (Erre utal egyébként a jelen­tésből vett kivonat is.) Demok­ratikus módszerekkel történő előkészítés után, az okát és a következményeket is előre tisztázva, a dolgozók többsége megérti, hogy a magasabb jö­vedelemnek a több, a jobb, a termelékenyebb munka a fel­tétele és a normák ezeket szolgálják. A normák rendezésétől va­ló „félelemnek” másik — de azt hiszem, a gyakoribb — oka a korszerűtlen munka- és üzemszervezés. Mi az össze­függés a szervezés és a nor­mák között? A teljesítmény­rendszerek alapkövetelménye a folyamatosság biztosítása a munkában, a zavartalan anyag-, alkatrész- és szerszám-, ellátás. Gyakran kiderült már, hogy nem a norma „szigorú”, hanem a munka- és az üzem- szervezés hiányos. Ennek tö­kéletesítése tehát feltétele, hogy a teljesítménybérezés rendszere az üzemekben reá­lis legyen. A NORMÁK kidolgozása és időnkénti indokolt rendezése kapcsán a vállalati demokra­tizmustól a korszerűbb üzem- és munkaszervezésig jutot­tunk el. De hiszen így is ter­mészetes ez, hiszen a jó mun­kának kölcsönös biztosítékai az objektív — műszaki-szervezé­si —, és a szubjektív — az emberi — feltételek. Kovács András NÓGRÁD — 1972. június 9., péntek 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents