Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)

1972-06-07 / 132. szám

Zené* hétfők Sikeres szabadtéri nyitány Üvegbeton és muzsika + Hét kórus hangversenye MOZIÉLET Bergman-film a hét műsorában \ Most já lenni tanulónak Öeziöndí] — különjuttatás Kellemes este fogadta hét­főn Salgótarjánban, a Tanács- köztársaság téren a fellépésre váró kórusokat. A József Attila Művelődési Központ vezetői, hűen a tavalyi nyár hagyományteremtő program­jához, az idén is megszervez­ték a Zenés hétfők szabadté­ri hangversenysorozatot. Az első júniusi koncerten százak hallgatták a jobbnál jobb kóru­sok produkcióit. Hazafelé menve a munkából, egy-egy negyedórára megálltak a fel­nőttek, s jóleső érzéssel fo­gadták a pihentető muzsikát, Még a téren .látszó gyerekek­re is átragadt az éneklési kedv, néha versenyre keltek a szereplő kórusokkal. Már tavaly is megállapít­hattuk, hogy kitűnő kezdemé­nyezés a júniusi koncertso­rozat. Hírverése a muzsiká­nak, elismerése a kóruskultú­rának, hangszeres zenélésnek, szereplési lehetőség énekka­rainknak, zenei együtteseink­nek. Mindezen túl azonban, az üvegből és betonból alkotott téren életet lehel' az ember által született tárgyi világba, spontán hangulatokat szül: a nyitott ablakokon keresztül a legnemesebb ,, hangszer", az emberi hang. behatol a la­kásokba, a szállodai szobák­ba. Mindennapi életünk köz­vetlen részesévé válik, hat kedélyállapotunkra, örömet okoz. Az első zenés júniusi hét­fő estén hét kórus lépett fel. A Rákóczi úti Általános Is­kola vörös nyakkendős úttörői voltak az elsők. Könnyedén szólaltatták meg két ismeret­len szerző Virágom, virágom és Békakoncert című számát, majd Vecchi Néked zeng ez a dal és Joe Hill—Karai Jó­zsef Amerikai munkásdalok című kompozícióját, Nagy Zoltán értő kézzel vezette kó­rusét, Deák Pálma egyenran­gúan kísért zongorán. A zagyvapálfalvi általános iskolások kórusa — Tímár Ottó vezetésével — Bárdos— Raics Serkenj, ifjúság!, Ma- renzio Tavasz, Kodály Zöld erdőben, Balázs—Soltész Él­ni, de szép! című kórusmű- véit énekelte. Magabiztos elő­adásmód, egységes hangzás jellemezte előadásukat. A Mártírok úti zenei tagozato­sok énekkara — Szilágyi László vezényletével — Schu­mann Tavaszi üdvözletét, ezt követően A sellő című svéd népdalfeldolgozást, majd Ko­dály Egyedem, begyedem cí­mű kórusművét adták elő ki­forrottam Árnyalt kifejezési eszközök, dinamikus megszólaltatás jel­lemezte a Pedagógus Kórus műsorát. Programjukban Beethoven Tavaszi ének, Händel A nyár dicsérete, Dowland Drága perc és Scan- delli Bongiorno Madonna cí­Egy népszerű tanfolyam „Nem árt9 ha gépelni is tudunkl" — Gépírásra tetszik jönni? Nem? Érdeket, pedig ilyen­kor mindenki azért jön — így a TIT-székház portása. — Ha ötször annyi csoportot indítanánk, mint a meny­nyi jelenleg van, talán az sem lenne elég. Rendkívül népszerű ez a tanfolyam — nyilatkozik Pollágh Tibor városi TIT-titkár. A folyosón mér messziről hallatszik a gépek monoton kopogása. A terem tele van, minden szék foglalt; a hall­gatók éppen iratot „öntenek tormába”. A tanárnő, Gajzá- gó Aladárné az iratformák­ról, a gépelés hogyanjáról közöl néhány tudnivalót. Az­tán folytatódik a munka. — A tanfolyam október elején indult. Kilenc hónap alatt 110 órában sajátítják el a hallgatók a gépelés tudomá­nyát. Minden héten három­szor 45 perces órát tartunk. A sok jelentkező miatt három csoportban is folyik az okta­tás — mondja a tanfolyam vezetője. — Voltak-e nehézségeik az indulásnál? — A tanfolyamon való rész­vétel egyik alapfeltétele volt, hogy a hallgatók írógéppel rendelkezzenek. Nos, az első két hónapban néhányon olyan régi rossz „traktorral” je­lentek meg, hogy még én sem ismertem ki magam raj­tuk. Elavult, öreg masinák voltak ezek. A másik nehéz­séget az okozta, hogy a köny­vesbolt nem szerezte be idő­ben a könyveket, azért a táb­láról és magyarázat után gé­peltek a jelöltek. A kezdeti nehézségek meg­oldódtak. Elég csak végignéz­ni a teremben, hogy erről meggyőződjünk Mindenki előtt szinte vadonatúj gép (tetszetős formában es színek­ben), és a tankönyvek, ame­lyekből a gépelést tanulják. A tanfolyam költsége ötszáz forint. Ezt a jelentkezők sa­ját zsebükből fizetik. Akiket a vállalat patronál, azokért természetesen a vállalat fizet — Milyen tudást sajátíta­nak el a hallgatók kilenc hó­nap alatt? — Az oktatást az alapoktól kezdjük. A vizsga feladatai között a tízújjas gépelés, va- konírás szerepel. Teljesen ismeretlen szöveget gépelnek majd az előbbi módon. Tíz perc alatt minimum négyszáz szótag leírása kötelező. A fel­adatok között lesz még az egyszerű iratformák formába öntése is. A vizsga után a hallgatók oklevelet kapnak, amelynek elsősorban a fizetési besoro­lásnál veszik hasznát. Azt ugyanis, hogy valaki milyen gépírónő, úgyis a gyakorlat dönti el. — Minek tudható be a tanfolyam nagy népszerűsége? — Véleményem szerint an­nak, hogy kevés a kifejezetten gépírótanfolyamok száma. Pedig sokan akarnak gépíró­nők lenni, de vannak, akik azt tartják, hogy nem árt megtanulni a gépelést más foglalkozás mellett sem. Ilyen hallgató Bodor György- né is. Az Élelmiszer-kiskeres­kedelmi Vállalatnál dolgozik üzleti eladóként. A közgazda­sági technikum esti tagozatá­ra jár. Maga fizette be a pénzt a tanfolyamra. Miért tanul gépelni? — Soha nem tudhatja az ember, hogy mi­kor veszi hasznát — mondja. Szamkó Ferencné foglalko­zása sincs szoros kapcsolat­ban a gépírással. Bérelszámo­ló a ZIM-ben. — Mindig szerettem volna megtanulni gépelni. Most, hogy már tudok, levelezést is folytatok a gyárban. Szíve­sebben gépelek, mint „bérel­számolok”. A tanfolyam talán leifjabb résztvevői Borza Mária ée Kiss Katalin. Mari a kohásza­ti üzemekben dolgozik, ön­szántából iratkozott be a gép­írásra. Katit a vállalat, a ZIM küldte. Mindketten hat­órás munkán vannak, és 15 évesek. Ha a tanfolyamot elvégzik, nyolcórás munkára mehetnek. Szorgalmasan jár­nak a gyorsírásra is, . hiszen úgy szép az, együtt: gépelni is meg gyorsírni is. — A gyorsírás sokkal nehe­zebb, nagy a lemorzsolódás, harmincketten kezdtük és már csak tizenöten vagyunk — mondják. A TIT által szervezett gépirótanfolyam népszerűsége vitathatatlan. A nagy túljelentkezés miatt a következő tanfolyamra már csak azokat veszik fel, akik a rostavizs­gán (helyesírási ismeretek, általános műveltség) megfelel­nek. V. Kiss Mária 4 NOGRAD — 1972. június 7., szerda Jelenet a Szenvedély című színes, svéd filmből. mű műve szerepelt. Virág László karnagy a szabadtéri adottságoknak megfelelően vezette kórusát. Virág Lász- lóné plasztikusan kísért zon­gorán. A Bolyai Gimnázium énekkara egy ismeretlen szer­ző Quodlibetj ét, Regnart Nézd itt van már.,. és Kodály Bé­kedal című művét szólaltatta meg kiegyensúlyozottan. A R ozgonyi István vezetésével új erőre kapott kórus előa­dásmódjában külön örömet jelentett az a derű, ami átha­totta az előadott számokat. A művelődési központ ka­marakórusa Kodály Cohors generosa, Gastoldí Jókedvem ébred, A haragvó, majd egy ismeretlen szerző Erdőn és Az ibolya című kórusművét mutatta be. Szép kamaraze­nei hangzások érvényesültek az előadásban. Az est méltó befejezése volt a Bányász fér­fikar szereplése, Maróthi Gyu­la vezetésével egy palóc nép­dalfeldolgozást. Marenzio Édes szép szemek, Zsolnay— Ady Góg és Magóg, Lehotka —Várnai Népért, hazáért cí­mű kórusművét adták elő. A bányász dalosok egységes hangzását mór sokszor meg­csodálhatták a kórusbarátok. Most is hagyományaikhoz hű­en szerepeltek. Kurucz Imré­vé példamutatóan kisérte zon­gorán a kórust. (M) Ajándékműsor a legjobbaknak Szerdán délelőtt tíz órakor ajándékműsorral kedvesked­nek a Kohász Művelődési Központ dolgozói a Mali- novszkij úti Általános Iskola diákjainak. Az összejövete­len az iskola legkiválóbb di­ákjai vesznek részt, képvisel­ve az osztályokat. Érdekes és változatos műsor várja a gye­rekeket. Lesz mese, vetítenek szebbnél szebb mese- és rajz- fimeket. Ezt követően vetél­kedőn mérik össze tudásukat és ügyességüket a meghívot­tak. Természetesen a jutalom sem maradhat el, a legjob­bak csokoládét kapnak. Három érdekes film sze­repel a következő műsorhé­ten a salgótarjáni November 7. Filmszínház „repertoárjá­ban”. Június 8—-11-ig a Rab­szolgák című, színes ameri­kai filmet, június 12—14-ig (csak fél 4 és háromnegyed 6 órától) A hét mesterlövész című, amerikai western- filmet, és június 12—14-ig (este 8 órától) a Szenvedély című színes, svéd filmet ve­títik. A Rabszolgák című színes, szinkronizált amerikai film a XIX. századba vezeti a nézőt, ahol a század első fe­lének Amerikájában a rab­szolgaság bonyolult emberi kapcsolatokat teremtett. Herbert Bibermann rendező több éves munka jelentős dokumentumai alapján igye­kezett a történelmi hűséget megőrizni, az amerikai né­gerek problémáját minél job­ban megérteni és megértetni. A film meséje nem újszerű, az újdonság inkább a bo­nyolításban található meg, amelyhez a rendező a zseni­ális néger színészt Ossie Da­nist hívta segítségül. Cassy szerepében egy nálunk ke­vésbé ismert, kitűnő és egyébként híres énekesnő, Dionne Warwick mutatkozik be. A történet romantikus és izgalmas, különösen a nagy­szerű színészi alakítások emelik színvonalát. A hét mesterlövész izgal­mas, szórakoztató, jól elké­szített vadnyugati film, a harc előkészítése, a fegyvere­sek toborzása, sokszínű jel­lemzését adja a szereplők­nek és már itt sem hiányoz­nak a feszült pillanatok. Amikor pedig megkezdődnek a központi akciók, a film ha­tásos, sodró látványossággá válik. A film elsődleges szán­déka a szórakoztatás. A cse­lekményt tetszetősen egészíti ki a természeti környezet megannyi csodálatos, hangu­latos, szép képe. Minden kétséget kizáróan a hét legszínvonalasabb filmje a Szenvedély, ame­lyet Ingmar Bergman írt és rendezett és Sven Nyk- vist fényképezett. A Szenve­dély lélektani kamaradráma, négy szereplővel, a már szo­kásos bergmani helyszínnel. A film hősei egy félreeső kis szigetre vonulnak vissza a világ kegyetlen valósága és önmaguk elől is. Itt döbben­nek rá azután újra, hogy az egyetlen, ami elől nem lehet elmenekülni, az éppen ön­maguk. A filmben központi helyet foglal el az erőszak, a legkülönbözőbb helyzetekben felvillan, hol mint a szerep­lőkön kívül eső világ jel­lemzője, hol álomban, hol pedig valamelyik hősben. A Szenvedély méltó helyet fog­lal el a rendező szinte egye­dülálló művészi sikersoroza­tában. A rendezés, a színész­vezetés ebben a filmben is tökéletes. Az általános iskolákban Is ezekben a napokban fejező­dik be a tanítás. Nem ér­demtelen tehát a szülőket és az érdeklődő fiatalokat tájé­koztatni arról, hogy több más vállalat mellett a Salgótar­jáni Kohászati Üzemekbe is várják az öntő, kovács, kő­műves szakmunkástanulók jelentkezését. Az említett három szak­mában valóban jó tanulónak lenni, hiszen a fiatalok a rendes tanulmányi ösztöndí­jon kívül még különjuttatás­ban is részesülnek. Megtud­tuk, hogy a kohászati üze­mekben az öntőtanulóknak havonta 300 forint rendkívüli ösztöndíjat adnak. Sőt, az ón- tőtanulók évente háromezer forint értékben ruhavásárlási utalványban Is részesülnek. A kovács és kőműves szak­munkástanulóknak havonta 250 forint ösztöndíjat fizet a gyár. Mivel a fenti három szakma a kormány által Is kiemelt húsz szakma közé tartozik, így az intézet az ön­tő-, kovács-, kőművesta­nulóknak havonta 200 forint ösztöndíj-kiegészítést fizet. Azok a fiatalok tehát, akik kedvet éreznek a három szakma iránt, még jelentkez­hetnek a kohászati üzemek oktatási osztályán, ahol egy­úttal részletes tájékoztatást nyújtanak az érdeklődőknek. Iskolákat korszerűsítenek A salgótarjáni járásban megtették az előkészületeket arra, hogy az iskolai szünet­ben zavartalanul hozzálássa­nak az iskolák rekonstrukció­jához. A járásban három köz­ségben végeznek nagyobb- arányú iskolakorszerűsítési munkát. Mátraverebélyen kö­zel egymillió forintot fordí­tanak a tantermek korszerű­sítésére. Ezenkívül külső ta­tarozást is végeznek, Homok- terenyén félmillió forint ér­tékben külső és belső átala­kításokat végeznek. Sóshar- tyánban 500 ezer forintot for­dítanak az iskola korszerűsí­tésére. A kivitelezési tervek elkészültek, az építő vállala­tokkal megbeszélték a részle­teket. 11. A borzalom trónusán Kitartóan ostromolta Dózsa Temes­várt, de a falak erősek voltak, a védő­sereg nagyszámú. Ennek ellenére ren­díthetetlenül hitt a keresztesek főve­zére Báthori vereségében, A temesi gróf sem ítélhette meg másként a helyzetet, hiszen segítségért könyörgött leggyűlöltebb ellenfelénél, Szapolyai János erdélyi vajdánál. Ekkor még nem tudta a gróf, hogy Szapolyai egyébként i6 köteles a vár felmentésé­re érkezni; megbízást kapott az or­szág úri vezetőitől, s a királytól a ke­resztesek fő erőinek szétverésére. Ehhez mérten készülődött a vajda Gyulafehérváron éjt nappallá téve. Sa­ját pénzén toborzott sereget, parancs­noksága alá rendelték a fegyverforgás­ra köteles nemességet, a királyi zsoldo­sokat, a székely könnyűlovasságot és a végvári nehézlovasságot. Csupa had­viselésben jártas embert állított fegy­verbe, a lovassághoz képest elenyésző­en kevés gyalogsággal. Fegyvernemi fölényéhez számbeli fölény járult. Mi­helyt együtt volt a sereg, azonnal meg­indult Temesvár felé. Mivel a Maros völgyében nem mehetett a keresztesek lippai és solymosi retesze miatt, óriási kerülővel, erőltetett menetben az Al- Duna felé igyekezett, hogy Herkules- fürdőnél északra fordulva délről talál­kozzon Dózsa seregével. Oly’ súlyosnak látta a temesvári veszélyt, hogy egyelő­re nem törődött a keresztének erdélyi jelenlétével, pedig Kolozsvárt is elfog­lalták. Dózsa pontosan tájékozódott, a hely­zetről. Hírt kapott az északi vereségek­ről és Szapolyai közeledtéről is. Vá­laszképpen nem tehetett egyebet, mint­hogy folytatta Temesvár ostromát még nagyobb eréllyel. Tudta, milyen óriási sereggel közeledik Szapolyai Ily rop­pant katonai tömeget nem zavarhatott meg rajtaütésekkel. Ügy látta jónak, ha bevárja Temesvárnál az ellenük vonuló sereget. Bízott a közeli csata szerencsés kimenetelében, mert a job­bágyseregek elszántaknak, fegyelme­zetteknek bizonyultak, ráadásul meg­érkezett Mészáros Lőrinc Temesvár alá tekintélyes csapatával. Amikor jelentették Szapolyai köze­ledtét, Dózsa nagy nyugalommal, ön­bizalmat sugárzó jókedvvel szólította csatarendbe katonáit. Július 15-én, szombaton, perzselő kánikulában sora­koztak fel egymással szemben az el­lenfelek. Dózsa a derékhad élére lova­golt, Gergely öccse a balszárnyat vezé­relte, Mészáros Lőrinc pedig a jobb­szárnyat. Szapolyai nem tagolta fel se­regét, hanem egyetlen hosszú vonalba állította nagytömegű lovasságát, hogy egyszerre támadhasson az egész arc­vonalon. Néma csendben, sokáig vára­kozott mindkét fél. Egyik sem akart kezdeményezni. Végül Szapolyai adott parancsot a rohamra. örákon át folyt a küzdelem, a köl­csönös irgalmatlan öldöklés. Ügy lát­szott, a legnagyobb erőfeszítések árán sem tud fölülkerekedni a vitathatat­lanul jobban fölfegyverzett és erősebb fajdai sereg. Végül a székely könnyű­lovasok, együtt a végvári nehézlovas­sággal mélyen behatoltak a pórsereg gyalogos tömegeibe. Dózsa figyelme megoszlott. Ritkította a reá rontó lovasokat, ugyanakkor hát­ráló katonáit lelkesítette. Hősi önfel­áldozása sebezhetetlenné tette a közel­harcban, mígnem egy távolról célzott dárdadöfés átverte a combját. Oly’sú­lyos volt a seb, hogy a dárda átszakít­ván izmait, nyergeslovába is belehasí­tott, amitől a ló megrémült és levetet­te ájult lovasát, fgy esett fogságba a keresztesek fővezére. Nélküle dühöngött tovább a csata, de csakhamar felbomlott a rend. a vezér nélkül maradt jobbágysereg soraiban.1 Gergely szintén a vmjda foglya lett, Mészáros Lőrinc, a Dózsa fivérek nél­kül kísérelte meg a lehetetlent, ám az egyenlőtlen küzdelemben arra kény­szerült, hogy mentse, ami menthető: Egyedül az ő seregrészének sikerült vi­szonylag rendezetten elhagynia a csa­tamezőt. A többi jobbágy , egyenként; vagy kis csoportokban védelmezte éle­tét utolsó leheletéig. Amikor kimerül­tek, a lovasok egyszerűen lemészárol­ták őket. Ugyanezt tették a keresztesek táborában tartózkodó asszonyokkal és gyermekekkel. Negyvenezer jobbágy teteme borítot­ta el a Temesvár alatti csatateret ezen a szombaton, 1514. július 15-én... Néhány nappal később, július húsza­dika táján vitte véghez Szapolyai Já­nos, a világtörténelemben is párját rit­kító kegyetlen gyilkosságot. Dózsát már a fogság napjaiban a felismerhetetlen- ségig eltorzították a válogatott kínzá­sokkal. A melléje rendelt hét ferenc- rendi szerzetes is akkora büntetésnek tartotta szolgálatát, hogy ennél csak az örök kárhozatot képzelték iszo­nyúbbnak. Egyetlen jajszó sem hagyta el a fő­vezér ajkát a megpróbáltatás óráiban,1 Csak becsének, Gergelynek kért ke­gyelmet. Már a tüzes trónuson ült, amikor Gergelyt a szeme láttára fejez­ték le. Dózsa ettől a pillanattól némán tűrt minden kínt. Rendkívüli fizikuma csak meghosszabbította szenvedését. A rettenetes szertartások után még órákig életben volt, bár eszméletlenül. Csen­desen halt meg a borzalom trónusán.' Estefelé a hóhér doronggal törte össze teteme csontjait, pallosával lefejezte, testét négy részre vágta. Bitóra kel­lett felfüggeszteni a testrészeket, Pes­ten, Budán, Fehérváron és Váradon. Fejét hosszú lándzsára tűzve vitték Szegedre. De ezzel még nem ért véget sem a harc, sem a bosszú. Gerencsér Miklós Következik: MOHÁCS KÜSZÖBÉN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents