Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)

1972-06-30 / 152. szám

Hamar megszerették kedvezőtlen időjárás sem tudta korlátozni. Különösen jól sikerült a városi fórum, amely­ben Balassagyarmat vezetői válaszoltak a név nélkül föltett kérdésekre, s a kérdések soka­sága, főleg a javaslatok, szükségessé tették a fórum megismétlését. Értesüléseink szerint a város vezetői más helyen, augusztus 7-én is­mét találkoznak a lakossággal. A balassagyarmati Mikszáth Kálmán Mű­velődési Központ rendezésében minden év­ben megtartják a palóc nyár rendezvényeket, amelyek keretében ismeretterjesztés, egyéb kulturális rendezvények, hangversenyek, ve­télkedők, találkozók, kiállítások és sportren­dezvények szerepelnek. Mint értesültünk, az idei első havi rendezvények iránt rendkívüli érdeklődés nyilvánult meg, s ezek sikerét a Musica Viva - muzsikáló udvarban A nalóc nyár nyitó műso­ra már hagyományosan a „Muzsikáló Udvar" című ze­nei rendezvény volt. Az idén Rózsavölgyi Márk, Ba­lassagyarmat szülöttjének, halálának jubileuma került a balassagyarmati zenei élet középpontjába. Réti Zoltán a városi zeneiskola igazga­tója bevezető- és összekötő­beszédében méltó módon em­lékezett meg június 10-én, a Musica Viva koncertjén. Az időjárás nem kedvezett ugyan a szabadtéri rendez­vénynek, ezért a művelődé­si központban tartották meg kicsi, de lelkes közönség előtt. Mégis derűs szívvel, jólesően hallgatták meg ezt a nevezetes koncertet, amely­nek jelentőséget a három ősbemutató adott. A budapesti Musica Viva együttes . Rózsavölgyi és kor­társai műveit mutatta be Ma, pénteken délelőtt tíz órakor értekezletre jönnek össze Balassagyarmaton a já­rási-városi pártbizottságok nő­referensei. A tanácskozáson két napirendet tárgyalnak meg a résztvevők. Először Ozsvárt Istvánné. a megyei pártbizottság nőreferense szá­kamarazenei szinten. Már maga ez a feldolgozási mód is újszerű volt és hozzájá­rult a Rózsavölgyi-darabok népszerűsítéséhez. Igazán ün­nepélyessé annak a néhány műnek áz ősbemutatója va­rázsolta mégis a hangulatot, amely itt hangzott el elő­ször. Rózsavölgyi Márk, „Nógrádi emlék" című mü­ve, a Musica Viva kvartett­jének ihletett tolmácsolásá­ban. Geszler Capriccóját, amely- lyel aranyérmet nyertek Ka­posvárott, ugyancsak először hallhatták az itthoniak. A Fogarassi—Veres duója meg­érdemelten nagy közönség- sikert aratott. A balassa­gyarmati kvartett (tagjai: Für Éva, Nyíregyházi Ág­nes, Veres István, Fogarasl Béla) pedig eljátszotta Gon- da János egy művét, ugyan­csak forró hangulatot te­remtve és vastapsot aratva. mol be a következő hetek időszerű nőpolitikái feladatai­ról, majd a pártszervek és pártalapszervezetek nőfelelő­sei részére a napokban szer­vezendő tanfolyam előkészí­téséről. Az előadásokat vita követi, amelyen a résztvevő asszonyok mondják el tapasz­talataikat és javaslataikat. Térzene A palóc' nyár igen vál­tozatos programjában a zene, a muzsika minden formában és „minden mennyiségben” megtalálható: a térzene új „szolgáltatás”, de már a kez­det tartós közönségsikert ígér. Fúvószene, cigányzene és beatzene váltják egymást a csütörtök esti utcai koncerte­ken. Legutóbb június 29-én, csütörtökön este a népszerű Baranyi népi zenekar lépett fel és muzsikált a balassa­gyarmati könyvtár teraszán. Népzenei vetélkedő A palóc nyár folklórprog­ramjában központi helyet fog­lal el a Balassagyarmat szü­löttjére. Rózsavölgyi Márkra való emlékezés. Tiszteletére népzenei vetélkedőt hirdettek a megyében levő népi zene­karok számára. Már eddig is több nevezés érkezett a Mik­száth Művelődési Központba. Augusztus 19-én megrende­zésre kerülő népzenei ki mit tud jó szórakozást ígér. Alunap Balassa­gyarmaton A palóc nyár programban az idén is helyet kapott a termelést elősegítő ismeretterjesztés. A Ba­lassagyarmati Fémipari Vállalat és a művelődési központ közös rendezésében alunapot tartanak az üzemben. Téma: a „fehér arany” lesz... Az alumínium széles körű felhasználása izgalmas téma az Ilyen profilú üzemekben dolgozók számára. A budapesti előadó sze­mélye is aranyfedezet a magas* szintű előadás sikerére és arra, hogy a nemcsak szakmai érdek­lődők is eredményesen tájékozód­hassanak. Dr. Domony András, a műszaki tudományok doktora, az Alumínium Alkalmazástechnikai Intézet igazgatója tart előadást a fémipari vállalat kultúrtermében, július 4-én, kedden, délelőtt 10 órától. Sorsára hagyolt műemlék Alsópeiényben rongyosodé tetővel, roskadozó falakkol, üresen, magára hagyatva áll a Prónay-kastély, mely a XVIII. század első felében épült. Szomorú látvány nézni egy sorsára hagyott műemléket. Még szomorúbb tudni azt. hogy a községi tanács és a műemlékvédelem tétlenül nézi a kastély pusztulását, amit nemcsak az idő vasfoga, ha­nem barbár kezek munkája is siettet. Tudom, a községi tanács pénzügyi lehetőségeit meg­haladja a kastély helyreállításának költsége. Azt is elis­merem, hegy a műemlékvédelemnek az alsópetényi kastély­nál értékesebb műemlékek helyreállításához sincs elegen­dő anyagi ereje. De amikor arra törekszünk, hogy a fővá­rosból vidékre telepítsük az ipari üzemek zömét, elképzel­hetőnek tartanám, hogy a tanács és a műemlékvédelem Asszonyok fóruma A Nógrád megyei Vendéglátóipari Vállalat a balassagyarmati igények kielégítésére, a mozi melletti Rózsa eszpresszó alatt pincehelyiséget nyitott, amelyet rövid idő alatt nagyon megszerettek a város fiataljai. Mokher Istvánné, az eszpresszó vezetője elmondotta, hogy a nagy érdeklődésre és a fiatalok kérésére való tekintettel, mindent elkövetnek, hogy minél előbb zene és tánc is legyen az új „egységben”. (Kulcsár József felvétele) Sík Endreí Faji kérdés és marxizmus Több mint negyven esz­tendeje. 1930-ban jelent meg e mű Moszkvában, orosz nyel­ven. Most — az Akadémiai Kiadó gondozásában — nap­világot látott magyarul is. A két dátum közötti idő — saj­nos — nem csökkentette a té­ma aktualitását A faji kér­dés a modem világ legször­nyűbb betegségei közé sorako­zott fel. Sík Endre könyvének bevezető mondata — „A faji kérdést társadalmi problémá­nak tekintem” — nem látnoki jövendölésnek, hanem a gyö­kerek fölismerésének bizo­nyult. Ahogy a leglényegeseb­bet sűríti a szerző másik, ugyancsak egymondatos meg­állapítása is: „Az imperializ­musnak szüksége van a faj­elméletekre”. E mondat leí­rása után néhány esztendő­vel a Hakenkreuz, a horog­kereszt hivatalos állami ideo­lógiává avatta a faj elméletet, Alfred Rosenberg irománya — A 20. század mítosza — a népirtás iszonyatos program­jává vált. S bár a nácizmus szennyének nagy részét elsö­pörte a történelem, a fajelmé­letek — ha sűrűn új formák­ba bújva is — ismételten táp­talajra lelnek. Például a né­gerkérdés az Egyesült Álla­mok egyik legsúlyosabb belső problémája. Aligha fogható fel Sík End­re könyve úgy, mint értékes, történelmi kuriozitás. Vizsgá­lódása, nagy anyagismerettel végzett elemzése példáit te­kintve ugyan öregedett, de következtetéseit, mondaniva­lója lényegét nézve semmit sem. Az öt részre oszló mű a többi között olyan kérdés- csoportokat ölel fel, mint a faji tényezők szerepe a tör­ténelemben, a fajelméletek szociológiai elemzése, a faj és az osztály közötti kapcsolat helytelen értelmezése, a faji ellentmondások gazdaságai gyökerei, hogy csupán ízelítőt adjunk a széles körű — sőt, annak idején teljes körűnek nevezhető — témafeldolgo­zásból. Ma — legalábbis ha­zánk lakosainak jó része szá­mára — természetes tény, hogy az ember „társadalmi lény, akinek életére a faji ho­vatartozás nincs meghatározó befolyással. Életét a társadal­mi fejlődés törvényei hatá­rozzák meg” — ahogy ezt Sík könyve egyik lapján rögzíti. Ám e kézenfekvő megállapí­tás elfogadásáig — ahogy a könyv 1930-as megjelenését követően kirobbant vita is, az azóta bekövetkezett történel­mi események is tanúsították — minden népnek, s minden egyes embernek hosszú utat kell megtennie. S ezt az utat szenvedések, vérbe fúló küz­delmek, az igaz ügyért életü­ket feláldozok szegélyezik. Sík Endre érvelése tehát a jelenhez szól, a ma emberé­hez, hogy beláttassa azt, amit az UNESCO 1964-es moszk­vai értekezlete így fogalma­zott meg: „A faj elméletek a legkevésbé sem támaszkodhat­nak- bármiféle tudományos alapra”. Azokra valóban az imperializmusnak van szüksé­ge. A művet S. Nyíró József fordította, előszót a szerző, utószót dr. Kende István irt hozzá. átadja egy kitelepülni szándékozó üzemnek, amely hely­reállítja és gondoskodik karbantartásáról. Vagy ha a községi tanács és a műemlékvédelem le­mond az épületről, nem találják célszerűnek helyreállítá­sát, akkor legalább a lebontásáról gondoskodjanak! Az épület életveszélyes. Nincs olyan nap, hogy az épületben, vagy annak környékén ne lehetne látni játszadozó gyer­mekeket. Hogy melyik megoldás a helyesebb, azt döntsék el az illetékesek, de valamit már tenni kell a kastély ügyében. Laukó László Nógrád Szöszt Fotó: Kulcsár 4 NÓGRÁD - 1972. június 30., péntek Szécsény a török idők után (III.) Nagy per a földes úrral A Forgáchok és a mezővá­ros lakóinak viszonya 1815- től romlik meg igazán. A na­póleoni ~ háborúk idején a piacviszonyok jók, s ezeket a jobb körülményeket a földes­úr a maga számára jobban ki szeretné aknázni. Már említettük, hogy a la­kosság nem robotolt, hanem ezt a terhet egy összegben válthatta meg a földesúrtól. Az uraság azonban ezt a pénzbeli összeget önkényesen, a lakossággal való megegye­zés nélkül felemelte, s a me­zőváros ezért bepanaszolta a Forgáchokat a megyénél. Az uraság megharagudott, s meg akarta szüntetni a már máso­dik évszázadban érvényben levő kedvezményeket. Robotoltatási terv Az úrbér, a robot beveze­téséhez úgy látszott, hogy a földesúr megfelelő hatalom­mal és befolyással rendelke­zik. Hiszen a Forgáchok vol­tak a megyében az Eszterhá- zyak mellett a legtekintélye­sebb földesurak. Ez a két család még mindig rendelke­zett fővételi (pallos) joggal is. Aki a száját kinyitotta, csak­hamar „az uradalom Ipoly vi­zétől ifi őrzött”' tömlöcének fogságába került. Á mezővá­ros lakosaiban azonban meg­volt az összetartó erő. Sok volt már az iparos-zsellér, a Lakosság csiszoltabb, „palléro- zottabb” volt mint a környék falvainak lakossága. A Forgách földesúr és a mezőváros között létrejött nagy perben a szécsényiek- nek lelkes ügyvédjük is akadt nemes Verbóti Plachy János személyében, akit a megye hivatalból küldött ki. Az ügy­véd azonban nagyon is a la­kossággal érzett. A felperes gróf Forgách képviseletében megjelenő Szí­jártó Mihály ügyvéd az ura., ság megbízásából a2t javasol­ta, hogy a szécsényi határban az összes irtásokat — termé­ketlen területből termővé tett területeket — becsüljék fel, hogy azok a földesúr birtoká­ba kerüljenek, miután az mi­nimális irtási költséget fizet a lakosságnak. Ha ez sikerül, a zsellérség teljesen föld nél­kül maradt volna. A meső váron védek esése Az irtásföldekhez a zsellér­lakosság, a szegényréteg véres izzadsága tapadt, erdőből, bo­zótból, gazos gyepből, vagy éppen mocsaras, lápos terület­ből a maga javára tette ter­mővé. Szécsény védőügyvédje, Verbóti Plachy János előadta, hogy a jelenlegi — értsd ak­kori — szécsényi lakosok 1754-ben a földesúrtól kapott földet unokáikra ráruházták. Ezt gróf Forgách József sem változtathatja meg, mert fenn­tartása ősi kötelezettségből ered. Egy korábbi egyezséget is felmutatott arra vonatko­zólag, hogy az irtások meg­maradhatnak a lakosság ke­zén. A helység védőügyvédje álláspontját nemcsak történel­mi hitelességgel, hanem er­kölcsileg is igazolta. Hivatko­zott a lakosság török alatti kegyetlen szenvedéseire, az újratelepítéses kedvezmények­re, a Forgáchok korábbi ígé­reteire és szerződéseire. A védő hivatkozott arra, hogy gróf Koháry István és a Szécsényt a török idők után benépesítő új lakosok között eredetileg más egyezség jött létre, amely szerint a telkek, házak apáról fiúra szánhat­tak. Az ügyvéd kérte, hogy a mezőváros lakóit eredeti jo­gaikban hagyják meg, s a lakosokkal kötött szerződése­ket továbbra is tekintsék ér­vényesnek. Hivatkozott a szer­ződésben tett ígéretre: „Mind­nyájatokat azon szabadság­ban hagyom, amelyben eddig voltatok.” A védő kérte to­vábbá, hogy a lakosság jogait és kötelességeit az eredeti formájukban állítsák vissza. A jobbágyparasztöktól elvett telkeket a tulajdonosoknak adják vissza. Győzelemmel felérő időnyerés Bár a bíróság döntését nem ismerjük, azt azonban tudjuk, hogy a per évtizedekig elhú­zódott, s ez a lakosság javara szolgált. Ezt bizonyítja a Forgách család birtokosazeírá- sa, mely szerint a „mezőváros lakosai úri munkát” — értsd az úr számára munkát — nem végeznek, hanem a régóta „bevett” szokás szerint pénz­beli fizetéssel váltják meg. A földesúr területszerzési törekvései azonban tovább tartanak. Több jobbágypa­raszti területet saját birtoká­hoz csatolt különböző ürü­gyekkel. Ezt bizonyítja az 1838-as megyei közgyűlési jegyzőkönyv, amely szerint a mezőváros lakossága a For­gách Pál által elvett jobbágy­földeket kéri vissza. Pedig Szécsény területének ekkor már 23/24 része földes­úri birtok. Baj van a legelők­kel is. A földesúr igyekszik elkülöníteni a magáét, s a lakosság részére csak 40 hol­dat akar hagyni. Az úriszéki ítélet nem segít. Dr. Kovács Antal (Folytatjuk) i

Next

/
Thumbnails
Contents