Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)
1972-06-27 / 149. szám
Képernyő előtt rr Östehetség-felfedezés Habár egymástól merőben eltérő műfajok adták a programot — vagy talán éppen ezért —, az elmúlt műsorhét egyik legkiemelkedőbb napja a keddi volt. Mindjárt indokolnám is, hogy miért? Az adásnap gerincében a Magyar parasztfestők nyomában és Az oroszlánok szabadok című portré-, illetve riport- — dokumentumfilm állott —, s ha a folytatásként következő. Alattvalók és királyok című, Janus Pannonius életét, korát megidéző sorozat első részét nem számítanánk is —, az említett előbbi kettő bőségesen tartalmassá tette a műsornapot. A magyar parasztfestőkrőíl készült portréfilm ez alkalommal Benedek Pétert és Vankóné, Dudás Julit állította a kamerák fényébe, s méltán. Tulajdonképpen sem egyiknek, sem másiknak nem kellene különösebb bemutatás. Az ismertebb napjainkban kétségkívül Vankóné, pedig Benedek Pétert már a húszas években „felfedezték”, — az „östehetség-kutatás” akkori rendje és módja szerint el is feledték. Valami hallatlan akaraterő, művészi elhivatottság szükségeltetik ahhoz, hogy egy ilyen megcsalatott, romlatlanul hiszékeny és bizo- dalmas egyéniség ne roppanjon derékba arra a csalatko- zásra, hogy semmi egyébre nem szolgált, mint vásári mutatványul az adott kor művészetpolitikájában. Hála a sorsnak, Benedek Pétert keményebb fából faragta az élet, s ma is töretlen ambícióval alkotja ösztönös-tudatos remekműveit. Mert az ő munkáin már kétségkívül átüt egy bizonyos szintű művészeti iskolázottság is. Ha őt, és Vankóné, Dudás Julit kell egymás mellé állítani és egybevetni, a naívfestők sorában. határozottan Vankóné a „naivabb” —, de nézetem szerint önmaga korlátái közé zártabb is. Az pedig külön téma már, jó-e, ha a tehetséget meghagyjuk, vagy engedjük megmaradni adott kifejezési eszközeik és lehetőségeik között, avagy megnyitjuk számukra előttük a mesterségi ismeretek birtoklásához vezető utat. Az kétségtelen, hogy Benedek Péter jóval előbbre tart ebben, már-már a „hivatásosak” eszközeivel komponál. alkot — Vankóné megmaradt a saját „őseredetiségében”. Persze, ez a keddi tévéprogram nem a két népművész közötti pártállást kívánta eldönteni, mégis valamiféle állásfoglalásra késztette a nézőt. Elsősorban arra, hogy ítélkezzünk arról a korról, amely ilyen csodálatos kincseket az üzleties érdekek kiaknázása után érdektelennek ítélte. Azokat a tehetségtől duzzadó erőket vetette el. melyek pedig talán új irányt szabtak volna egész képzőművészetünknek. Benedek Péter és Vankóné, Dudás Juli példája erre figyelmeztet Arra. hogy a világért meg ne ismétlődhessék a húszas—harmincas évek ős- tehetség-kutató és -felfedező gyakorlata. Mert ez a veszély igenis nagyon reálisan kísért. Példázatként említhetném rá egy más művészeti területről, a színház világából többek között Horváth Teri, Szirtes Ádám — s ha élne, bizonyára Sós Imre útvonalát a felfedeztetéstől a mai foglalkoztatottságig. Életsorsukban bizonyos értelemben kitapintha- tóan érzékelhető ez a mellőzöttség. ez a nem éppen megnyugtató állapot. Egyébként a kiváló keddi program késő esti igényes folytatásának bizonyult Az oroszlánok szabadok ... című, játék- és dokumentumkeveré- kű angol film — amely jelenségeivel valósággal ámulatba ejti az embert —, valamint a Janus Pannonius emlékére készült sorozat első része. (barna) Könyvek fában, kőben, aranyban A Mongol Népköztársaság írás, Valamint az Arany Hor- désnek. Az új kormány első kormánya nagy figyelmet da nyírfakéregre írott okleve- lépése a nyomdaipar megszentel a könyvkiadásnak és le. szervezése volt. 1921. július nyomdaiparnak. Évente 60 A könyvnyomtatás a XVII— 19-én, nyolc nappal a íorra- lap és képes újság jelenik meg XVIII. században buddhista dalom győzelme után, megatöbb, mint egymillió példány- kolostorokban fejlődött to- lapították a könyvnyomdászában; 500 könyv és nyomtat- vább. Ebben az időszakban ti bizottságot, s egvre na- vány, több mint hárommillió fordították és metszették fá- gyobb számú belföldi és kül- példányban. A nyomdaipar ba a 108-kötetes Gandzsurt, földi kötettel gazdagították az 1970. évi termelése elérte a és a 226 kötetes Dandzsurit; állami könyvtárat. 180 millió nyomdai ívet. indiai és tibeti tudósítók íiloötven év telt el azóta, s az PAPÍR A X. SZAZADBAN műveinek gyűjteményét. zófiai, logikai orvostudományi áUaml könyvtár, mely’ 1921mmroinolr ríTTiiitQmoni’űt _ 7 A mongolok az ÓKor óta nomád életmódot folytattak, de századok óta foglalkoztak a könyvkiadással. Történelmi KÖNYVKÉSZlTÖ ÉKSZERÉSZEK a XIX. században tovább dokumentumok igazolják, fejlődött a litográfia. Ekkor hogy a papír előállítása és a jelentek meg az indiai tün- fametszet készítése Mongóliá- dérmesék fordításai, kínai ban már a X—XII. században klasszikusok, valamint mongol ismert volt. tudósok és írók művei. Az állami közkönyvtár tulajdonában ben még csak 2000 könyvvel rendelkezett, ma már több mint egymillió kötetet számlál. Áz ismeretlen jövő Gondolatok a felnőtté válás folyamatáról A felnőtt társadalom szere- kítható és a jövőben is ké- rendszer, életvitel kialakitásápe mindig is jelentős volt az ifjúság nevelésében. Ez a szerepe, felelőssége napjainkban különösen megnövekedett. A mai fiatalok történelmi szerepe túlnő az egyszerű nemzedékváltáson. A felnövekvő ifjúságunk akaratlanul is részese egy világméretű küzdelemnek. Tetteivel, magatartásával, életformájával egyénileg is vállalnia kell a szocialista társadalom igenlését, a kezükbe adott tudományos es technikai bázis emberiség javára való működtetését. A társadalmi, gazdasági fejlődésünk meggyorsulása következtében az ifjúságot olyan életre szükséges felkészíteni, amelyet az idősebb nemzedék nem élt át és elképzelni is csak megközelítő pontossággal képes. A más gyereke a rossz önkéntelenül előtolakodik a kérdés: a mai ifjúság megfelel-e a jövendő megnövekedett feladatainak? Máris hallom a fiatalok erkölcsi állapotát megítélő, sommás — egyben egyoldalú — válaszokat, megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatásokat. Az állásfoglalások között nem ritka az egyes megnyilvánulásokból vagy külső formákból — ruha, hajviselet stb. — levont következtetés. A magam korosztályában elég sok azok száma is, akik szigorú mércével mérik mások gyermekét, de a saját csemetéjük esetén eltompul a látásuk. E szélsőséges megnyilvánulások közös eredője a saját elképzelés, egyéni értékrend és igényszint alapján történő követelménytámasztás, minősítés. Az ifjúságra gyakorolt fejlesztő és nevelő hatások helyes megszervezése tartósan nem nélkülözheti a felnövekvő nemzedék egységes és valóságos értékrenden nyugvó megközelítését. Az elfogadható mércét — ha nem akarunk tévedni —, a társadalmunk jelenlegi állapotából, fejlettségi szintjéből és a jövő szükségleteiből vezetjük le. Vagyis olyan eszményhez hasonlíthatunk, amely a jelenlegi társadalmi, gazdasági, kulturális fejlettségi szintünkön kialapes eligazodni, helyesen cselekedni, emberhez méltóan, boldogan élni. A felvázolt értékmérőt, embereszményt figyelembe véve, sokoldalúan képzett, fejlett személyiséghez jutunk. A helyes értékmérőt azonban csak az képes rendeltetésének megfelelően alkalmazni, aki nem téveszti szem elől, hogy az elvi és gyakorlati lehetőségek között még a mi viszonyaink mellett is találhatók eltérések. A minden- oldalúan fejlett szocialista emberré válás, a helyes társadalmi beilleszkedés a gyakorlati élet folyamatában valósul meg. A példa ragadós Az ifjúság nevelésével foglalkozók körében ismert, hogy a személyiség fejlődésének legfontosabb feltétele a saját adottságainak, értékes vonásainak optimális működtetése. Vajon a különböző nevelési színterek — a szülői ház, oktatási intézmény, ifjúsági’ szervezet stb. — a gyakorlatban felismerik-e a különböző adottságok kezdeti jelentkezését, rendelkeznek-e kellő hozzáértéssel, a nevelési eszközeik működtetését illetően? A válasz aligha lehet egyértelmű. Ma még nem kevés szülő vállalkozik gyermeknevelésre úgy, hogy az igényelt pedagógiai kulturáltság legszükségesebb elemeit sem birtokolja. Helyenként a nevelési intézmények is nékülözik a rendeltetésük által megkívánt pedagógiai és pszichológiai jártasságot. A formálisan tevékenykedő ifjúsági szervezeteket sem tekinthetjük ma még teljesen a múlténak. A nevelőtevékenységünkel alapvetően befolyásoló társadalmi gyakorlat megítélésében, úgy vélem, mégis akkor járunk el helyesen, ha nem ragadunk meg a helyenként megtalálható, néha nagyon is elszomorító vetületeknél, hanem építünk azokra a pozitív vonásokra, tendenciákra, amelyek helyes elveink érvényesítésének irányába hatnak. Mind szélesebb körben törekednek a társadalmilag elfogadott viselkedési formák, a szocialista együttélési szokások, a helyes emberi értékAz alapjaiban pozitív környezeti hatások következtében a fiatalok nagyobb része életkorának, egyéni adottságainak megfelelően érkezik a felnőttkor küszöbére, de egy jelentős hányadánál érvényesül a gyermekkorban elszenvedett személyiségártalom. Az ifjúkor sajátos problémái hű képet adnak az egyes nevelési színterek, társadalmi hivatásának teljesítéséről. A pályaválasztás során derül ki, milyen szintű egy fiatal önismerete, pályaismerete, jövő életéről és társadalmunkról alkotott képe, szándéka, törekvése. A hivatás, szakma elsajátítása az adottságokat, jellemvonásokat, igényszintet teszi nyilvánvalóvá. A párválasztás, családalapítás próbára teszi a fiatal hosszú nevelési folyamat eredményeként kialakuló érték- és szükségletrendszerét, a közösségekről alkotott ítéletét, szokásformáit, minőségét, önmaga és mások iránti felelősség- tudatát, érzelmi árnyaltságát, gazdagságát. Milyen a „tükör”? A társadalmi beilleszkedés, az önálló, céltudatos életvezetés megvalósítása, a hogyan éljünk helyes megválaszolása szintén több képességet feltételez. A problémalátó és -megoldó képesség, reális célok kijelölése, a legmegfelelőbb utak gyors felismerése, az akaraterő működtetése, a sikerek és kudarcok elviselése, a másokról való gondoskodás olyan személyiségvonások, amelyek csak következetes nevelőhatások eredményeként jöhetnek létre. A gyermekére panaszkodó szülő, a volt tanítványával elégedetlen nevelő, a fiatalok szakmai tudását ostorozó mester, az ifjúságot elmarasztaló felnőtt mielőtt ítéletét kimondja, helyes, ha elemzés alá veszi önmagát. Megvizsgálja mintául adott magatartását, átadásra szánt ismereteit, legszebb társadalmi kötelessége — a gyermeknevelés —, teljesítésének minőségét. Az ifjúságban — közötte gyermekeinkben, tanítványainkban —, a társadalom tükröződik. Nádházi Lajos A könyvnyomtatás külünö, , . . . .. , igen sok a ritkaság; a kiadott sen akkor tetrjedt eh amikor kön k között igen soknak a az írástudást kőtelezővé tét- borítólapját értékes fafaragások J?.z betűit az ujgur gokkai ezüsttel, arannyal és írásból vettek at) s beveze,- drágakövekkel díszítették. A tek az állami nyelvet-Dzsin- sanduizhud-kötetet például gisz kán idején. A XIII. száarany betűkkel, ezüst ivekre zad közepén elsősorban budd- n mták (a xx. „ázad ele- hista írásokat, kulonbozo ti- jén)) egy híres ékszerésZ) Dag lozófiai, orvosi és csillagásza ti, valamint költészetelméleti müveket bocsátottak ki. va kézművesei. A könyvben 222 aranylemez tartalmaz korállal és gyöngyszemekkel díszített imákat. Különös szépségű a „Vers nyolcezer stanzában” című, 1494 oldalas könyv, amelyet az ékszerészek A XI—XIV. századi irodai- vörösrézlemezekre véstek, mi emlékek közül fennmaPALMALEVÉL, nyírfa- kéreg radt például egy XI. századbeli, pálmalevélre írott és miniatűr festménnyel díszített, szanszkrit kézirat. Bámulatba NYOLC NAPPAL A GYŐZELEM UTÁN A Könyvkiadás a népi forejtő az 1240-ből fennmaradt radalom győzelme — 1921 — sziklába vésett dombormű- után indult rohamos fejlő!: ■ /v ■/ .■<* ■ 4. % J Leleményes hajótörött NŰGRÁD - 1972. június 27., kedd Harmat Endre: ŰYILK0SSÁ6 RT. (Dokumentumírás 16 részben) 11. Herr Strauss Amerikában Itt emlékeztetünk arra, den igényt kielégít”. Az edhogy amikor az emlékezetes digi lebukások tanúsága szeSpiegel-botrány nyomán nap- rint a lányok kerestük 5Ü szávilágra kerültek Franz Josef zalékét megtarthatták. Ezek Strauss akkori nyugatnémet után nem kell nagy fantázia hadügyminiszter viselt dolgai, ahhoz, mit jelent ez az üzletóriási vihart kavart egy ha- ág a szervezet urainak, sonló leleplezés: Straussot mind a két rakétagyártó amerikai óriáscég, a Lockheed és a Boeing lenge öltözetű hölgyekkel megtűzdelt „parlyk- ra” hívta meg. Az ilyen rep- Nostra elsősorban abban kü- rezentatív „call girlek” (ház- lönbözik szicíliai elődjétől, hoz hívható lányok) többségét hogy rugalmasan lépést tart a a Cosa Nostra hajtja fel, és változó időkkel. Nos, szédüle- száilítja dúsgazdag megrende- tes összegek folynak be egy lőinek. Aligha kell bővebben modem kereseti forrásból, az részleteznünk, hogy milyen országos méretekben megszerAB-hálózat Mondottuk, hogy a Cosa célt szolgál az effajta akció, vezett magzatelhajtásból. Az a befolyásos vendég, akit Amerika legtöbb államában ilyen kellemes meglepetés ér, rendkívül szigorúan veszik a valószínűleg hajlik arra, hogy tiltott műtétet. Az orvosnak milliós megrendeléseket te- csaknem bizonyosan a diplo- gyen lehetővé a vendéglátók májába kerül az ügy, és en- számára... A rendőrség nek megfelelően a honorá- egyébként megállapította, rium is. A CN a maga olajo- hogy az említett General zott gépezetével biztosítja a Electric-összejövetelen — há- lehető legnagyobb titkosságot, la Miss Bogartnak és társai- Egy előállított nő vallomásának — a cég 70 vagonnyi ér- bői kitűnt, hogy valóban fo- tékes elektromos árut adott galma nincs semmiről. Az ut- el. Ebben a műfajban a maf- cán kellett találkoznia egy fia legértékesebb szakembere jellegtelen arcú, középtermetű New York egyik ismert „Ma- hölggyel. Az gépkocsiba ültet- dame”-ja, Mrs. Dorothy Reis- te, megkérte, hogy állandóan ner, akinek 2500 lány névé- egy nagyalakú újságot tartson vei, adataival — derékbőség a szeme előtt, „valahol” egy stb. — és fényképével ellátott magánrepülőtéren sportgép vaskos könyve állítólag „min- szállt fel vele, é6 „valamelyik városban” végrehajtották a műtétet, majd hasonló módón visszahozták. Évi 500 millió dolláros forgalmat bonyolít le a maffia pornográfiával foglalkozó csoportja. Az amerikai határ közvetlen közelében, a mexikói Tijuanában van a világ legnagyobb pornográf film-, kép- és könyvtára. A kaliforniai San Diegóból sokan — jó részük serdülő fiatal — kifejezetten ezért „ugranak át” a 17 kilométerre levő mexikói városkába. A helyszínen való böngészgetés óránként egy dollár. Napi 10—15 ezer, hét végén 50 ezer látogató él ezzel a lehetőséggel. A vaskosabb filmek kölcsönzésének napidíja eléri a 20—25 dollárt. Ha a film ráadásul színes, a bérleti díj 50 dollár körül van. Változatlanul nagy jövedelmi forrás mindmáig az országos méretekben megszervezett zsarolás, egy-egy cég vagy dúsgazdag személy „védelméért” kicsikart sarc. A módszer: ha egy vállalat vagy az erre felszólított áldozat nem fizet rendszeres havi „adót”, megjelennek a CN fegyveresei, az úgynevezett „torpedók”, és feldúlják, felégetik a berendezést. Megkent rendőrtisztek Chicago jelenlegi alvilági ura, Momo Salvatore Giancana ilyen „torpedóból” emelkedett Al Capone bizalmasává. Gyakori mellékág a váltságdíj miatt elkövetett emberrablás. Az egyik híres eset a világhírű énekes, Frank Sinatra ugyancsak előadóművész fiának elrablása volt. A közvetlen tettesek ugyan lakat alá kerültek, de senkinek nincs kétsége aziránt, hogy az értelmi szerzők a CN vezérkarában keresendők. Hasonló, rosszul végződött, de csak a közvetlen tettesek számára balszerencsésnek bizonyult kísérlet volt a Fires- tone-ügy. Az 58 éves Leonard K. Firestone a világ egyik legnagyobb autógumigyárának tulajdonosa. A maffiától kél veterán gengszter, Cal Bailey és George Skalla kapott megbízást a multimilliomos elrablására. Skalla azonban úgy gondolta, hogy sokkal jobb üzlet számára, ha megnyeri a gumikirály kegyeit és előre értesítette Firestonet. Nem ment el a Baileyval megbeszélt randevúra, így az egyébként szintén olasz, csak amerikanizált fedőnevet viselő gengsztersegédei élén — egyedül jelent meg a pompás luxusvilla narancsligetes kertjében. Ahogy meglátta az első, a bokrok mögött rejtőző rendőrt, Bailey azonnal lőtt. Ez lett a veszte. Minden irányból megszólaltak a rendőrök géppisztolya i — ezúttal a saját módszerevei lőttek szitává egy banditát. Nagy business a fogadási szakma is. önmagában is jelentős jövedelmet biztosít, másrészt rendkívül gyakran illegális tevékenység kulisz- szája. Nemrég nagy letartőz- tatási hullám volt — a New York-i rendőrség kebelében. Magas rangú tisztek álltak bíróság előtt azzal a váddal: razziák előtt időben figyelmeztették a titkos játékbarlangokat. Aj kellemetlen ügyet egy bukméter letartóztatása robbantotta ki. aki elmondta: az elmúlt fél évtizedben több mint egymillió dollárt osztott ki a hálózatát figyelmeztető rendőrségi vezetőknek (Következik: A heroin vámszedői)