Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)
1972-06-25 / 148. szám
Lopott motorokon A fiatalembert Kiss Bélának hívják, mindössze 20 éves, Salgótarjánban lakik és kocsirendezőként dolgozott a MÁV-nál. Fontos dátum életében 1972. január 6. Ekkor szabadult a börtönből, s úgy tűnt, hogy ez az év „sima” lesz. Nem ez történt... HÁZASSÁG DANUVIA JELLEMZÉS „Megtörtént nála, hogy igazolatlanul hiányzott és ittasan jelent meg muakansiyén... És a megengedettnél nagyobb mértékben fogyaszt szeszes > italt” — olvashatjuk a munkahelyi jellemzésekben. Egy más helyen: „Szereti a nagyfiút játszani.” Ebben is nagyvonalú volt. A bíróságon moridta: „Állítólag elváltam”... A feleség adta be a keresetet. Két napja ismert egy hölgyet. A harmadik napon a háziasságkötő terembe vezette. Az ifjú pár Budapesten töltötte volna a mézeslioteket, de a hetekből napok lettek. A harmadik napon ugyanis az ifjú férj összeáiit egy elvált asszonnyal és angolosan távozott nejétől. PANNÓNIA A szolgálatot teljesítő rendőr nem hitt a szemének. Száguld a motoros bukósisak nélkül. Lámpajelzés, igazoltatás és újabb meglepetés: nincs vezetői engedély sem. A Da- nuvia vezetője, Ki6s Béla, bűzlik a szesztől. Bevallása szerint 7 deci hubertust és 3 üveg sört ivott. A járművet Tarjánból, az Arany János utcából lopta. A ruhája is piszkos, mert elesett a motorral a Rákóczi úton. Valamit makogott, hogy véletlen az egész, neki ez a mániája... JELEK A fiatalember különös ismertetőjele az a néhány tetoválás, amelyet eltakar a ruha. Láthatunk teknősbékát, halálfejet, gólyát és rózsát. Két női név is ékesíti Kiss Bélát Éva és Ica. Az akasztófát is ott láthatjuk testén. Alatta a felirat: itt végzem. BÜNTETÉSEK Tiltott határátlépés kísérletéért és lopásért elítélte a Balassagyarmati Járásbíróság. Később jogtalan használatért és ittas állapotban való gépjárművezetésért kapott egy évet. Katonaévei alatt is ösz- szeütközésbe került a törvénnyel. Nem okult a történtekből .. Ez volt az első motor, amit március 15-én lopott. A tulajdonos, egy zagyvapálfalvi lakatos kétségbeesetten szaladt a rendőrségre és jelentette, hogy a lépcsőházból eltűnt a motorkerékpárja. Nem tudhatta, hogy Kiss Béla a tettes, akinek a tarjání szórakozóhelyeken megivott 5 deci hu bértus után motorozni szottyant kedve. Lejutott Zagyvapálfalváig, s itt felpattant a Pannóniára, még öcs- csét is maga mellé ültette, és meg sem állt KLterenyáig. Itt a járművet egy árokban hagyta. A tulajdonos nem kis örömére hamarosan megkerült a jármű, ám a tettesre még várni kellett... A TÁRGYALÁS Egykedvűen hallgatta a perbeszédeket. Arról is beszélt, hogy motorversenyző szeretett volna lenni. Gyakorolt is. Érdekes, hogy nincs vezetői engedélye. Elkísérte az édesanyja. A volt felesége is látni akarta mielőtt elítélik. Talán utoljára, hátha megjön az esze... ÍTÉLET IDEGORVOSNÁL „Terhelt alkoholistának tekinthető. Kényszerelvonó kezelés elrendelése indokolt. ” Részlet az idegorvosi véleményből. A Salgótarjáni Járásbíróság Kiss Bélát kétrendbeli lopás bűntettében és kétrendbeli közlekedési vétségben mondta ki bűnösnek, ezért ásszbünte- tésül egy év két hónap szigorított börtönre ítélte. Kizárta a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből, két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától és elrendelte a kényszerelvonó kezelést. Az ítélet jogerős. Szokács László Fémernyő a zaj eüen Manapság igen sokat írnak és beszélnek a zajártalomról. Számos különféle, olykor igencsak munkaigényes és bonyolult megoldást javasolnak, minthogy a zajforrások is változatosak és nagyszámúak. Az Egyesült Államokban újabb módszert dolgoztak ki a zaj elleni harcra: olyan fémötvözetről van szó, amelynek szerkezete és vegyi tulajdonságai lehetővé teszi a zaj elnyelését, úgy. ahogyan a szivacs magába szívja a vizet. Az ötvözet (réz, mangán és alumínium) ezt a tulajdonságot hőkezelés útján szerzi meg. Vajon miként nyeli el a vastag fém az ilyen ötvözetből készült ernyőnek ütköző hanghullámokat? Ez vagy a mikroszkopikus kicsinységű, antimagnetikus zónák rezgése által történik, amely a hangenergiát hőenergiává változtatja (minél hangosabb a zaj a szomszéd lakásban, annál melegebbé válik a válaszfal), vagy pedig a mangánnak az ötvözetben történő kicsapódása , útján. A zaj elhal az ernyő tömegében. Az ötvözet korróziómentes, mivel oxidvédőréteggel borítják. A felfedezés jelenleg még kísérleti stádiumban van. A titkos értelmű legendák könyvtára Az Ulánbátor! városi könyvtár most ötvenéves, fél évszázadban a tudományos élet és a könyvtárhálózat fontos központja lett. 1921-ben az alapítás évében kétezer kötete volt, ma kétmillióval rendelkezik, A könyvtári állományban igen sok a ritkaság, mint a „Gan- jour” 108 kötete és a „Dan- jour” 228 kötete, a „Mongolok titkos értelmű legendái”, amelyeket 1240 körül gyűj- tetett össze Ogotáj kán. A könyvtár a köztársaságban kiadott minden publikáció egy-egy példányát őrzi, s gyűjteményében jelentős helyet kapnak a külföldi kiadványok is. Több mint húsz! országgal, ötven világhíres könyvtárral, tudományos/ szervezettel és tudóssal tárj fenn állandó és gyümölcsöző kapcsolatot. meriege Elkészült az Állami Biztosítónál a két héttel ezelőtt megyénket végigsöprő jégeső kárfelmérése. A csapás elsősorban a balassagyarmati és pásztói járást érintette. Ma- gyarnándor községben az állami gazdaságnál 74 ezer forint értékű cseresznye, a termelőszövetkezetnél 1,4 millió forint értékű uborka, mák és szamóca ment tönkre. A szövetkezet kalászos, kukorica- és cukorrépa- termésében egymillió forint, az állami gazdaság gyümölcsösében 2—3 millió forint az előzetesen felbecsült kár. Balassagyarmaton 60 ezer forint értékű szamócát vert el a jég, valamint körülbelül 200 ezer forint értékű kalászost, burgonyát. Érsek- vadkerten málna és ribizli esett áldozatul a csapásnak 150 ezer forint értékben, s előzetes becslések alapján 7ÜÖ ezer forint értékű károsodás történt a dohány és mák várható termésében. A pásztói termelőszövetkezet málna- és ribizketerméséi 102 ezer forint értékben pusztította el a jég, a szövetkezet szőlőjében és kalászos termésében pedig várhatóan másfél millió forint kárt tett. idegenforgalmi start után IBUSZ-lovastúra a Blikkben Az országutakon már feltűntek a D és GB és USA, és F, és CS jelzésű autók, minden rendű és rangú márkák, utánfutós, lakókocsis sztrádacirkálóktól a szolid Skodákig és Trabantokig; a hotelnek tisztelt szállodák portásai már gyakorolhatják nyelvtudásukat; a Balaton-parti bungalók udvarán és a sátortáborok fái közt már olasz és holland fürdőruha is szárad. De a java még ezután jön, hiszen Magyar- országon a nagy szezon tulajdonképpen július közepétől augusztus végéig tart. Néhány hete Keszthelyen már láttam olyan cédulát, amely arra figyelmeztette és emlékeztette az idegenforgalom ügyeleteseit: augusztus 5-re egy árva ágy nem sok, de annyi sincs a Helikon városában szabadon. Így hát talán még nem késő néhány futó gondolatot a szezon, az idény elé bocsátani. A sokat emlegetett egységes idegenforgalmi szemlélet érdekében. Ennek a szemléletnek kétféle végletesség is útját állja. Az első az ájult idegenimádat. Amely legszívesebben térden imádná a kemény valutát hozó gépkocsit és utasait. Amely felsőbbrendű lénynek nézi a vendéget — ha „külföldiül” beszél, észre sem veszi, hogy magyar és kispénzű vendég is érkezik a szállodába, étterembe, strandra, presszóba, akár- hová. Ennek az idegenimádatnak felső fokán olyan torzulások jelentkeznek, mint amilyet a „Jó estét nyár, jó estét szerelem” furcsa főhőse használt ki, némely idegen szó bemagol lásával; persze, nem minden eset ennyire ellenszenves. De eléggé ellenszenvesek az „alacsonyabb” fokok is. A másik ennek az ajnározó külföldi-imádatnak a visszája és ellentétpárja az ellenszenves „antikülföldiség”, a magyarkodó, rosszízű, „maradtak volna otthon” szemlélet. Nagyon sokféle módon jelentkezik. Fő megnyilvánulási formája az idegenforgalmon belül a közömbös udvariatlanság azzal a kiindulóponttal, hogy „örüljön a müncheni vagy padovai pasas, ha Balatonnál nyaralhat”. Tehát a primitív féltékenység. Amely kiirigyli a turista gyerekének szájából a szalámit és poharából a coca-colát, vagy a vörösbort. Mintha bizony éhen kellene maradnunk, ha vendégeinknek is jut a magyar konyha vagy az ellátás egyéb területének világszerte elismert termékeiből. Mind a két véglet jó alapgondolatot torzít el. Az első azt a kötelező igényt, hogy vendégeinkhez, jöjjenek bármilyen világtájról, kedves hangon és udvariasan kell szólnunk, mert ez az üzleti — mondjuk ki, semmi szé- gyellnivaló nincsen benne — érdeken túlmenően is hasznos. Kapcsolatunkat jelzi a világgal, hazánk és népünk megismertetését szolgálja, hozzásegíti a más társadalmi rendszerből érkezett embert, hogy megértsen egy új normák szerint élő közösséget. Ezt a jó igényt rohamosan eltorzította a már említett idegenimádat, nem is egy helyen. A másik véglet kiindulópontja is realitás. Az a felismerés, hogy nekünk, miközben „szezon van”, a Veszprém, a Somogy, az akármilyen megyei magyar állampolgárral is törődnünk kell, az ő szódavíz-, vagy frisskifli- vagy urmabocsa’. szalámiigényét se dughatjuk az alsó polcra, mert furcsa csólád az, ahol a saját gyerek kevésbé drága, mint a jobban öltözött idegen. Ezt a felismerést lehet józan szinten tartani, évek óta cikkek és hozzászólások tucatja próbálkozik vele és mégis nagyon nehezen sikerül. Hallottam balatoni üdülővidéken olyan megjegyzést, hogy az idegenforgalmi idénykezdet előtt átadott új áruházak, éttermek stb. — nem a lakosságot szolgálják, tehát feleslegesek; noha teljesen biztos, hogy a lakosság egész évben helyben van, a vendégek csak néhány hétig. Van azonban a két végletnek egy különös találkozópontja és erről sem szabad hallgatni. Szocialista országok polgárait némely vendéglátóipari üzemünkben már pontosan olyan udvariasan szolgálják ki, mint a magyarokat — ám ez sajnos- nem jó jel. Ugyanis nem „felfelé nivelláltak”, hanem „lefelé”. Bolgár, csehszlovák, lengyel barátaink az esetek túlnyomó többségében udvariasabbak annál, hogy észrevegyék — szerencsésebb esetekben talán nem is veszik észre — ezt a „világ- rendszer szerinti” udvariasságot. De mi azért álljunk reális alapon: bizony van ilyen megkülönböztetés, még a két német márka között is, hát még dollár és cseh korona között... És gyorsan jegyezzük meg, hogy az „anti- külföldi” magyarkodás is inkább a szocialista országok kispénzű turistáit, a három gyerekkel Lipcséből érkező technikust, a prágai kistisztviselőt, a varsói mérnököt veszi célba: Itt találkozik és mutatkozik be igazán a két torz szemlélet: és mutatja meg közös gyökereit. Túl kemény szavak? Legfeljebb annak, aki szeretné behunyni a szemét a kellemetlen jelenségek előtt. Ne hunyjuk be, érdemes látni a „start” kezdetén a pálya egyenetlenségeit, gödreit, meredek szakaszait. Érdemes? Kötelező! Baktat Ferenc Muzsla alatt, a Rózsán É napsütés mintha fénytelen lenne. A kopasz betonoszlopokon, akár a csontvázon, eltompulnak a sugarak. A sebektől terhes szőlővel mint az élettelen testtel, a Mátra felől fújó szél foglalkozik. Szőllős Kálmán csatát vesztett keserűséggel, céltalanul bolyong a tőkék között. A kisöreg arca sápadt. Szemében az átélt izgalom. Kapaszkodik magasságával egyszintű botjába. Reszel a hangja. — Ilyet még nem láttam, pedig sok évet megéltem. Délelőtt szemerkélni kezdett az eső. Szép, csendes eső volt, Szőllős Kálmánt nem zavarta. Volt egy neylonkendője, azt tartotta a feje fölött és behúzódott a másfél ember magasságú tőkék alá. Lelke fiatalodott a szőlő nézésétől is. Vállas fürtképződmények ígértek jó termést. Finoman, akár egy villa kertjében megművelve a föld a tőkék között. Vasárnapi hangulatot keltett a félszáznál nagyobb táblában sétálni. Még a Mátra haragos zöldje is derűsnek tetszett innen. Az ég is hamarosan kiderült. Akár egy nagy gyémánt, csillogott a rózsási dűlő. Ebéd után néhány órára a Cserhát északi csúcsa fölött óriási sárkányként fekete felhő tódult elő. Délről is hasonló közelgett. Kettő közül kibírhatatlan meleget árasztott a nap. Szőllős Kálmán nem tudta mire vélni a kínzó hőRózsán, az a vihar... séget. Megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába. Az árnyékban sem tudott megnyugodni. A Cserhát fölött összecsapott a két sárkányforma felhő és színt változtattak. Hamuszürkén kavarogtak a nap felé. Sötét lett és olyan szél kerekedett, hogy a Muzsla nyögni tetszett tőle. Szőllős már sokat megért, de most mintha elvesztette volna egyensúlyát, markolta a halál- félelem. Ott kuporodott a középső soron a szőlőben. A szél üvöltött a feje felett és villámlott is. Aztán lezuhant az eső. Nézi a derült eget, fordítja tekintetét a sugarak elől. — Nem esett, lezuhant a jég. Nem gömbölyű jéggel, hanem rudassal, éles végekkel... őrzi a nylonját. Késsel té- pettnek látszik. Nem volt magánál amikor a házhoz ért. Az életösztöne vitte odáig. Amikor magához tért, a szőlőtábla helyén a betonoszlopok fehérlettek, összetépett, csupasz szőlőszárak lógtak a drótokról. Levél sem maradt. Szőllős Kálmánt megrémítette amit látott. Másnap tért magához. Kereste Kárpáti Istvánt, a főkertészt. Annyit mondott neki; — Maradjak még? Mert a Rózsáson nincs mit őrizni. X A kertészeti egyetem folyosóján két ember sietett. A szőnyeg felfogta lépteiket. Csend maradt a folyosón. Csepregi Pál egyetemi tanár ajtaja előtt megálltak. Alig hallhatón, hogy a csendet ne zavarják, kopogtattak. Amikor bentről szót hallottak beléptek. Az egyetemi tanár arca felderült, amikor tanítványa, Kárpáti István, Szokol Ferenc főagronómus társaságában a szobába lépett. — Megörvendeztettél, fiam — nyújtotta kezét. A következő percekben már szakemberekként tanácskoztak. Megelevenedett a rózsási vihar. A tanár jól tudta, micsoda érték van ott, mennyi munkája az embereknek. Sok jó tanáccsal segítette tanítványát, hogy olyan csemege érlelődjön a Mátra alatt, amilyen keresett messze piacokon. A szőlő az idén fordult volna igazán termőre. A kertész kétmillió forintot tervezett keresni belőle a közösnek. Ahogyan Kárpáti, hasonlóan a tagok is szívesen dolgoztak. Januártól mostanáig dédelgették, ápolgatták a növényt Az asszonyok, akik a legtöbbet tartózkodtak a Rózsán, sokat karon ragadták a keskeny arcú, sápadt kertészt, hogy együtt örüljenek. — Nézze, öröm ezeket a hajtásokat megfogni — vitték őt sorról sorra. A halk szavú Kárpáti elpanaszolta keservét. Csepregi Pál, a tudós, nem érzékelve a pusztulást, bíztatta tanítványát. — Búnak eresztett bánat mit sem ér. A természet mindennél erősebb. Ha láthatnék legalább egy vesszőt is. Kárpáti István lement a kocsihoz és felhozott egy néma tanút. A tanár nézte, forgatta a sebzett vesszőt, tekintete elborult. Mindent értett. — Fiam, az ilyen vessző két esztendő múlva sem hoz termést. Nyomasztó csend ülepedett a tanári szobára. X Vihar járta nyomok emlékeztetnek Muzsla alatt a pusztításra. A pásztói termelőszövetkezet főagronómusi irodájában öten ültek az asztal körül. A főagronómus, a főkertész tárgyaltak az Állami Biztosító képviselőivel, akik segíteni érkeztek a gazdaságba! Enyhíteni fájdalmas sebükön. Mert csak enyhíteni, gyógyítani senki sem képes. Tisztában voltak azzal, hogy a néhány esztendővel ezelőtt súlyos veszteséggel évet záró gazdaság most lábadozik. Az elmúlt esztendőben a gondos vezetés úgy irányította a munkát, hogy osztani is tudtak a tagoknak. Ez a szőlő volt az idén a nagy reménységük. Hat és fél millió forintot költöttek rá. Teljesen elpusztult. A biztosító hivatalos szaknyelvén „totál károsodás érte”. Tönkrement a szőlő szomszédságában levő piros ribizkéjük is. Végh Géza, a kárbecslő annyit mondott: — Az élet nem állhat meg. Muzslán, a Rózsán csend van. A megtépett vesszőkkel a szél foglalkozik. Szőllős Kálmán az őr, méretéhez hasonló botjára támaszkodva, szemével pásztázott a szőlőtáblán. Felvillant a tekintete. A betonoszlop árnyékában egy élénk levelet látott. Alatta vállas fürt bújt meg. Életerős, színe volt. Túl a Zagyván, a Cserhát alatt aratógépek zúgtak. Két gép a Rózsásra kapaszkodott földművelő szerszámokkal felszerelve. A szőlő keményre szikkadt közeit lazították. A vén pásztor a kéklő égre nézett... Bobál Gyula NÖGRÁD — 1972. június 25., vasárnap
