Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)

1972-06-23 / 146. szám

Fokozott figyelemmel JÖL BEVÁLT szokás lett nálunk, hogy a kormány es a SZOT vezetői időnként tanács­koznak, döntés előtt egy-egy fontos kérdést vagy jelenséget vizsgálnak és megvitatnak. Az különösen örvendetes, hogy ilyen magas szin­ten a korábbi határozatok végrehajtását el­lenőrzik. Ez történt legutóbb, a sajtó, a rádió és a tv arról értesíti az ország lakosságát, hogy a kormány és a SZOT vezetőinek ko­rábbi megbeszélésén elhatározott célok és tennivalók teljesültek, illetve a végrehajtásuk­hoz szükséges intézkedések megtörténtek. Ígérték, elhatározták és az elmúlt időszak­ban ennek megfelelően emelték az alsó és középfokú iskolákban tanító pedagógusok, az egészségügy terén dolgozók és a gyógyszeré­szek fizetését. Országosan, és nálunk Nógrád- ban is javult a több és jobb munkát végző dolgozók, valamint a törzsgárda anyagi és erkölcsi megbecsülése. Igaz, a bérjavítások­nak kötött keretei vannak, de megyei lapunk hasábjain is beszámoltunk arról, hogy a kohászati üzemek, mindkét üveggyár, a Nógi'ád megyei Állami Építőipari Vállalat ás egyre több ipari, mezőgazdasági üzem mind­inkább olyan ösztönző bérformákat alKat- maz, amelyek alkalmasak arra, hogy az az átlagosnál többet és jobban dolgozók a ren­delkezésre álló bérkeretből és nyereségrésze­sedésből több fizetést, nagyobb jövedelmet érhessenek el. A kormány és a SZOT vezetői felhívták a figyelmet, hogy a bérből és a fizetésből élők egyes csoportjainak reáljövedelme nem nő, esetleg csökken. Ilyen jelenségeket tapasztal­tunk megyénkben is. A jelentések nyomán egyik-másik üzemben vizsgálatok kezdődtek. Meggyőződésem, hogy további intézkedésekre van szükség. A jelentkező ellentmondásokra, problémákra idejében és megfelelő figyelmet kell fordítani. Üzemekben és falun, hivatalokban és a piacon sok észrevétel hangzott el az utóbbi hónapokban a fogyasztói árak és a bérek alakulásáról. Tudjuk, ez a kérdés véglegesen a termelőmunka során dől el, de az is jogos igény, hogy indokolt esetben és közérdekből az állam avatkozzék be. Ennek megfelelően a kormány és a SZOT vezetői legutóbbi ülésü­kön megállapodtak, hogy az év hátralevő idő­szakában az illetékes állami és szakszervezeti szervek a fogyasztói árszínvonal és a bérek alakulását fokozott figyelemmel kísérjék, és gondoskodni kell arról, hogy az 1972. évre tervezett reálbér-növekedés megvalósuljon. Nem végeztem közvélemény-kutatást, de biz­tos vagyok benne, hogy főleg a kisebb jöve­delmű és több gyerekes családok, valamint a nyugdíjasok megyénkben is örömmel halljak az újabb intézkedéseket. A MUNKAERÖ-VANDORLAS megyénkben is csökkent, de még mindig magas, a káros jelenségek csökkentésére további erőfeszíté­sekre van szükség. A korábbi évekhez képest csökkent a túlórázás, javult a szervezési, ve­zetési színvonal. További igény jelentkezik, hogy egyes ágazatokban és munkahelyeken csökkentsék a munkaidőt. Erre fel kell ké­szülni, előbb a végrehajtás feltételeit te­remtsük meg. A tervezetet a kormány még ez év végén megtárgyalja és kijelöli az erre vonatkozó teendőket. Szinte mindenütt elismerik, hogy a szo­cialista brigádok munkájára, erkölcsi, emberi helytállására lehet számítani. Milyen sok észrevételt és javaslatot tettek a brigádok itthon és a szocialista brgiádvezetők IV. or­szágos tanácskozásán. Több jel arra mutat, hogy a legjobbak kezdeményezése megyénk­ben sem váltott ki kellő visszhangot, nem mindenütt használják ki a belső tartalékokat, nem élnek a munkaverseny lehetőségeivel. A kormány és a SZOT vezetői ebben a tekin­tetben is intézkedtek. Most az üzemek veze­tőin a sor. A dolgozók észrevételeit és javas­latait fokozott figyelemmel kell vizsgálni: hogyan lehet azokat hasznosítani, mit kell tenni nálunk, hogy tovább javuljon a mun­kások és a vezetők kapcsolata? Biztosak va­gyunk abban, hogy az átmeneti nehézségeket leküzdjük, együttes munkával közös céljain­kat megvalósítjuk. F. L, Ahány tag, annyi új lakást,,. A tatárok ötven éve A tatár nép lelkesen ké­szül a Szovjetunió megala­pításának félévszázados ju­bileumára, amelyet 1972. de­cember 30-án ünnepelnek meg. A Volga-menti auto­nóm köztársaság legfelsőbb tanácsa elnökségének tagja, Fikrjat Tabejev ezzel kap­csolatban elmondottéi, hogy a tatárok az elmúlt ötven év­ben akkora utat tettek meg, amelyhez a régi körülmé­nyek között több évszázad­nyi időre lett volna szükség. A testvéri szovjet népek se­gítségével a 68 000 négyzet- kilométer területű, mintegy 3 millió lakosú Tatárföldön épültek a Szovjetunió legna- g) óbb kőolajipari berendezé­sei, valamint repülőgép-, precíziós műszer- és műgu­migyárak. Már épül a hatal­mas autógyár-komplexum is. 1917-ig a tatárok között alig akadt írástudó; napja­inkban viszont ismeretlen az analfabétizmus. Az autonóm köztársaság tucatnyi felső- oktatási intézményében — közöttük a Kazányi Egyete­men — 60 000 fiatal tanul. A fővárosban a Szovjet Tudo­mányos Akadémia osztálya működik. Amiről a „na pkő” mesél A litvániai Palanga város borostyánkő-múzeuma mel­lett tudományos központot létesítettek. A páratlanul gazdag és változatos „nap- kó"-gyűjteményben több' mint 16 000 kiállítási darab szerepel. A borostyánokban történelem előtti csúszómá­szók bőrdarabkéi, rovarré­szecskék, ősi növények leve­lei és virágai láthatók. De találunk itt neolitkori, boros­tyánból faragott ember- és állatfigurákat is. A tudomá­nyos központ laboratóriumá­ban nemcsak a baltikumi borostyánt tanulmányozzák, hanem a Romániából, Bur­mából és más országokból származó megkövesedett, fossilisgyantákat is. Rejtvény verseny Balassagyarmaton A balassagyarmati műve­lődési központ rejtvényklub­ja június 25-én, vasárnap délelőtt 9 órai kezdettel ren­dezi meg a Palóc Kupa el­nevezésű országos rejtvény- versenyét, a Füles közremű­ködésével. A versenyre tizennyolc művelődési központ, illetve ház küldte el csapatnevezé­sét, míg az egyéni verseny­zők száma, akik az ország csaknem minden részéből neveztek, eléri a száz főt. Mint annak idején beszá­moltunk róla a Palóc Kupa vándordíját az elmúlt évi versenyen a balassagyarmati rejtvényfej tők nyerték el, . s ezt a sikert szeretnék az idén is megismételni, s az értékes kristálykupát itthon tartani. Egyébként a verseny díjainak összege meghaladja a hatezer forintot. A ver­seny színhelye a Balassa­gyarmati városi Tanács épü­letépek tanácsterme. Az egyéni versenyre nevezése­ket a helyszínen is elfogad­nak korlátozott számban. A hegyre futó viz Tádzsikisztánban új hidro­technikai létesítményt épí­tenek, amely további 8000 hektár, szárazsággal gyakran sújtott földterület öntözését teszi lehetővé. A Pjándzs fo­lyó jobb partjával párhuza­mosan 15 kilométeres öntö­zőcsatorna épül, amelynek összesen 22 kilométer hosz­szúak az elágazásai. A víz­gyűjtő és elosztóállomás má­sodpercenként 150 köbméter vizet továbbít: két szivaty- tyüéllomás nyomja fel a hegyek közé. A gyors épí­tési módszerek lehetővé te­szik, hogy még ebben az év­ben öntözzék a hegyen levő gyapotültetvényeket. Befejezés Sojc a csinos, új ház Kálión és a szomszédos községekben. Ez az idegen első benyomá­sa, amikor erre jár. Ha ér­deklődik, azt mondják a leg­több helyen: a vegyes ktsz építette. Építi ma is. A szom­szédos községben, Erdőkürtön nem lakást, hanem klub­könyvtárat építenek. A mun­ka már a befejező szakasznál tart. Nemcsak könyvtár, ha­nem párt- és KISZ-helyiség, szakköri helyiségek is lesz­nek itt. A község művelődé­sének, kulturált szórakozásá­nak központja lesz augusztus 20-a után. Az ünnepélyes avatást ugyanis ekkorra ter­vezik. Az építőkön már nem múlik. Tőlük tudtam meg, hogy egymillió 200 ezer forintba kerül. Ehhez a község lakos­sága nagyon sok társadalmi munkával járult hozzá. Itt is érvényesült az az építkezési módszer, amit már szinte ha­gyományosan alkalmaznak ezen a környéken. A szövetkezet központjá­ban Huszár Lászlóné főköny­velővel a gazdasági helyzetről Ha már megtörtént a baj Az elsősegélynyújtás élet­mentés. Számtalanszor olvas­tuk, hallottuk ezt a monda­tot, közhelyszámba megy már. Az a harminc üzemi elsőse­gélynyújtó azonban, aki a salgótarjáni belvásori körzeti pártház termében ült. nem a közhelyet, nem a plakátok, brosúrák jelmondatát látja benne. Számukra sok tanulást, felelősségteljes munkát jelent az elsősegélynyújtás. A város tíz üzeme küldte el elsősegélynyújtóit a ver­senyre. Jobbára nők ültek az asztalok mellett, de szép számmal akadtak férfiak is. Először egy 13+1-es tematikai TOTÓ-t kellett kitölteniök, majd betűintarziás, sakkjáté­kos formában válaszoltak a kérdésekre. Végül gyakorlati feladatokat oldottak meg; el­sősegélyben részesítettek áramütést, nyílt törést szen­vedett beteget, mentőládát szereltek fel a szükséges kel­lékekkel. Nem kis izgalmat jelentett a verseny. Nemcsak azért, mert szép díjak vártak gaz­dára — gyulai üdülés, tárgy- jutalmak —, hanem, mint a versenyzők mondták: leégni senki sem szeret. Kovács Istvánná, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat munkaügyi osztályá­nak gépírónője egy évvel ez­előtt lett üzemi elsősegély- nyújtó. — Hogyan? — A vöröskeresztes titkár szólt, nem lenne-e kedvem hozzá. Mindig is ápolónő sze­rettem volna lenni, hát per­sze, hogy szívesen vállaltam! — Volt-e már szükség az elsősegélynyújtói ismeretekre? — Szerencsére, nem. De azt hiszem, ha valaki balesetet szenvedne, most már nem okozna problémát az ellátása. A Vöröskereszt szervezetek­nek és az egészségügyi szak- szolgálatnak szívügye, hogy minél többen elsajátítsák az elsősegélynyújtás tudományát. Nem túl hízelgő az üzemekre, hogy többségükről nem lehet ugyanezt elmondani. Előfor­dul, hogy olyanok oktatják a dolgozókat baleset-elhárítási ismeretekre, akik maguk sin­csenek tisztában az elsőse­gélynyújtás alapszabályaival. Így aztán csak félmunkát vé­gezhetnek. Azt még csak el­mondják, hogyan kell vé­dekezni a baleset ellen, de hogy mi a teendő, ha már megtörtént a baj? ... Akad azért olyan üzem is. ahol egyenesen kötelezik a művezetőt, brigád vezet őt, hogy végezze el az elsősegély­nyújtási tanfolyamot. Ezeken a helyeken gyorsan, szaksze­rűen el tudják látni a sérül­tet. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben 42 elsősegélynyúj­tó helyet szereltek fel. Váltó­műszakban dolgoznak az első­segélynyújtók. sőt még he­lyettesük is van. Pálinkás Sándor, a Kohá­szati Üzemek kovácsoló „A”- üzemének műveletközi ellen­őre is indult a városi verse­nyen. — Még az úttörőben tanul­tam meg, hogyan kell a bal­esetest ellátni. Ráviszi az embert a szükség, hogy leg­alább az alapvető ismeretek­kel tisztában legyen. Gyak­ran előfordulnak az üzemben vágások, zúzódások, kisebb sérülések, magam is több al­kalommal nyújtottam elsőse­gélyt ilyen esetekben. A gyors segítségnek több­szörös a haszna. Egyrészt az, hogy kisebb sérülésekből is komoly baj adódhat, ha nem kezelik időben. Másrészt ki­előtt as erdőkürti klubkönyvtár építése beszélgetünk. Ha önmagának elismeri is az eredményeket, kifelé nem mutat elégedett­séget. Van ebben valamiféle óvatosság, vagy inkább még jobb munkára öe2tönözni aka­rás. Most is így kezdi: — Bizony, az idén sem hoz­tuk időarányosan az első ne­gyedéves bevételi tervet, hi­ányzott belőle 160 ezer fo­rint. — És tavaly? — Igaz, tavaly háromszor ennyi hiányzott az első ne­gyedév végén. Később azután bejött és biztos, hogy úgy lesz az idén is. Itt sajátosságok érvényesülnek, de erről maid az elnök mondhat többet. Ta­lán még annyit, hogy 12 éve alakult a szövetkezet, de azó­ta minden évben fizetett ré­szesedést. A legkevesebb az évi bér 6 százaléka volt, a legtöbb 14 százaléka. Tavaly csak 8 százalék. (Ezt bárhogy számolom is, csaknem egyha­vi keresetnek megfelelő ösz- szeg.) Ö viszont úgy érzi, ma­gyarázatra szorul, hogy eny- nyi volt. — Igaz, a béreket is fej­sebb balesettel nem kell rög­tön orvoshoz szaladni, tekin­télyes munkidő-kiesést taka­ríthatnak meg az üzemben. Az elsősegélynyújtás okta­tásán eddig javarészt a Vörös- kereszt szervezetek és az egészségügyi szakszolgálat fáradozott. Jó lenne, ha va­lamennyi üzem felfigyelne en­nek hasznára, s az eddiginél jobban pártfogásába venné a mozgalmat. X A városi elsősegélynyújtó verseny a következő ered­ménnyel zárult. Az első dijat, a gyulai üdülést Pálinkás Sán­dor, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek versenyzője nyerte el. Második Budai Lászlóné, szin­tén az SKÜ elsősegélynyújtó­ja lett. A két harmadik he­lyezett: Balogh István, a Víz- és Csatornamű Vállalat gép­kocsivezetője és Molnár Mária, a Budapest Kötő Htsz ver­senyzője. Nagyon jól szere­pelt. s csak egy ponttal gyűj­tött össze kevesebbet a harma­dik helyezetteknél Németh István, a bányagépgyár, Pál Simon, az öblösüveggyár és Simka István, a ZIM verseny­zője. Szendí Márta lesztettük, meg gépeket te vettünk. Üj teherautó is van. Hát ezért volt csak ennyi — mondja a főkönyvelő. — Télen itt mindig gond van. Mi elsősorban a lakos­ságnak, egyéni megrendelők­nek dolgozunk — ezt viszont már Czeba József, az elnök mondta. — A magánház-építtető ál-, tálában ragaszkodik az épít­kezés kezdésénél a jó Időhöz, őszintén mondom, én ma­gam is így lennék ezzel. A szövetkezet érdeke viszont az egész évi folyamatos munka­ellátottság lenne. Valahogy össze kell egyeztetni az érde­keket, és természetes alkal­mazkodni a megrendelőkhöz — mondta az elnök. — Mennyi új házat építe­nek évente? — Tavaly 65 új lakást ad­tunk át. Ahány tagunk van. annyit. Én bízom abban, hogy az idén is átadunk annyit, ahányan vagyunk, bár nehe­zebb lesz. A közületi megren­delésünk ugyanis több mint tavaly volt. Ezen a környéken elterjedt szokás, hogy ház­építésnél összefog a család, vagy a rokonság és az úgyne­vezett segédmunkát ők végzik. Kétségtelen, így olcsóbb is az építkezés. Tőlünk viszont el­sősorban a szakmunkát igény­lik. Jó ez nekünk is, mert nincs segédmunkásgondunk. Van azonban a dolognak má­sik oldala is. Átlagbérszín­vonalunk kötött, és talán ma­gasnak is tűnik, -pedig nem az. Azt is számításba kell venni, hogy túlságosan ma­gas a szakmunkásarány. Az idén öt, vagy hat kőműve­sünk elment a több kereset re­ményében. Naponta ebből a faluból legalább 15 autóbusz viszi a munkásokat. Lehető­ség tehát van, de nem biztos, hogy megéri az utazás. Ko­rábban is volt, aki azután visszajött. A meglevő létszám­ra viszont úgy több hárul, de azért úgy hiszem, meglesz a tervünk, ha kevesebben va­gyunk, akkor is. Sajátos igények sajátos módszereket követelnek a káliói vegyesipari szövetke­zettől. Ehhez mindeddig jól tudtak alkalmazkodni, és ta­lán ebben van sikerük titka. Mert kétségtelen siker, hogy ennél a szövetkezetnél meg­alakulás óta nem voltak még hullámvölgyek. Gazdálkodása, ahogy mondani szokták: sta­bil. Nem véletlen az sem, hogy jó hírnevük van a kör­nyéken, amit a korrekt mun­kával vívtak ki maguknak. NÚGRÁD — 1972. június 23., péntek 5

Next

/
Thumbnails
Contents