Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)

1972-06-22 / 145. szám

AZ OLVASÓK = ___ FÓRUMA L evél Homokterenyéről Homokterenye lakóinak egy része kéréssel fordulunk a Szerkesztőséghez. Kérésünk az volna, hogy egy munkatársuk kijönne a Kossuth utca 35— 45-ig terjedő útszakasz meg­tekintésére, megnézné a tűr­hetetlen állapotot. Mert ami­kor nagyobb esőzés van ezt az útszakaszt elárasztja az iszap. Évek óta kérjük ezért a köz­ségi tanácsot, hogy intézked­jék, de mind ez ideig nem tör­tént semmi. Pedig azon túl, hogy az itt húzódó családi há­zak előtti árkok is eltömítőd- nek, az úttest is veszélyessé válik. Ilyenkor a gépkocsik nem egyszer az iszapos tala­jon megcsúszva, az árkokban kötnek ki. A másik dolog, ami szintén Bzemély szerint érinti az em­lített útszakasz lakóit, nem más, mint a tsz földjéről le- hordódó vegyszeres csapadék­víz, amely a kutak vizeit is megfertőzi. Ez pedig a leg­különbözőbb betegségek ere­dője lehet. X A községi tanácsnál keres­tünk választ a panasz nyo­mán. A vb titkára a követke­ző tájékoztatást adta: a Kos­suth utca említett szakasza ag esőzések következtében va­lóban iszappal, hordalékkal telítődik. Ez hosszú évek óta okoz gondot, megszüntetése érdekében egy megoldási mód kínálkozik. A termelőszövet­kezetnek kellene változtatni ezen, éspedig úgy, hogy más termelési módot alakít ki azoni a táblán, amelyről az iszap az útra zúdul. A kapott tájékoztatás alapján szerkesz­tőségünk nem látja akadályát annak, hogy a termelőszövet­kezet ezt az igenis jogos ké­rést ne tudná megoldani a la­kossági és közlekedési pana­szok megszüntetése érdeké­ben. Hozzászólás a Rendreutasítani a garázdálkodókat c. cikkhez A június 6-i NÓGRÁD-ban egy nagyon időszerű cikket ol­vastam, melynek Rendreutasítani a garázdálkodókat... volt a címe. Tisztelt Szerkesztőség. Minden becsületes dolgozónak ez a kívánsága, vagyis az, hogy minden garázdálkodót sújtson a törvény szigora. Adjanak szabadabb kezet a rendőrségnek, mert az ilyen, és ehhez hasonló embernek, embereknek nem elég a majd megnevelem módszer. Hasonló eset történt Dorogházán is 1972. június 4-én a pedagógusnapon, amikor két rendbontó a mulatságban bűnöst, bűntelent összepofozott. Ezért csak helye­selni tudjuk, hogy az ilyen emberek megfelelő, de szigorú bün­tetésben részesüljenek. De arról is érdemes szólni, ha meg akar­juk szüntetni az ilyen garázda cselekedeteket, hogy gyakrabban kell felelősségre vonóst alkalmazni azoknak az italboltvezetőknek esetében is, akik megszegik azt a tiltó szabályt, hogy ittas em­bert kiszolgálni tilos! V. Sándor Dorogháza Uj neonok — fény nélkül Még két hete sincs annak a közlésnek, amit lapunkban, a N ÖGRÁD-ban olvashat tünk: „Intézkedett az EMÁSZ” a Rétság, Diósjenő és környéke áramszolgáltatási zavarainak ügyében. Most csak azért írunk, mert eléggé nehézkesnek látszanak az EMÁSZ intézkedései. Di- ósjenőn csak két-három hó­napja adták át a közel fél • millióba került új neon-köz- világítást, s máris bajok van­nak. Hol kigyulladnak, hol nem. De inkább nem. Jelen­leg is már harmadik hete, hogy egyáltalán nem ég a fél­falu hosszán. Nem tudjuk, hogy mi lehet az oka, de tény, hogy immár három he­te kell várni egy szerelőre, a bizonyára nem nagy hiba el­hárítása miatt. Nem csoda, ha sokan megkérdezik: miért volt szükség akkor százezrek kiadására, mert a régi vilá­gítás, ha halványabban is vi­lágított, de legalább műkö­dött. Még azt is megemlítem, hogy a vezetékhiba a környék­beli rádiókat és tévéket is zavarja. Bőgér András Diósjenő, Szabadság út 8. Az EMÁSZ főmérnökét Solcz Lajost kérdeztük meg, van-e tudomása az ÉMAsz­nak a levélben jelzett panasz­ról. — Eddig nem érkezett jelzés a központhoz Közvetle­nül.' a balassagyarmati kiren­deltségtől pedig az alábbi vá­laszt kaptuk: — A diósjenői közvilágítás­sal kapcsolatos panasz jogos. Sajnálatos módon az utóbbi 10—12 napban olyan időjárási viszonyok álltak be, hogy sok üzemzavar volt és van. A fő kérdés az elhárításnál a vil­lamos energia lakásokban való biztosítása, továbbá az üze­mek, a termelőszövetkezetek villamos energiával való ellá­tása. Tekintettel arra, hogy több termelőszövetkezetnél szivattyúk, keltetők üzemel­nek, ezek kiszolgálása gazda­sági érdekből előbbrevaló, mint a közvilágítás. Türelmet kérünk a lakosságtól, körül­belül egy héten belül a mun­kavégzés folyamatossága le­hetővé teszi Diósjenő közvilá­gításának teljes helyreállítá­sát. . Kiránduláson A balassagyarmati vasút­állomás KISZ-alapszervezete Pécs város és környékének megtekintésére háromnapos kirándulást szervezett. A pécsi vasútállomás KISZ- esei a vendég fiatalok részé­re éjszakai szálláshelyül na­gyon kényelmes, minden igényt kielégítő hálókocsit biztosítottak. A háromnapos program során Harkányfürdő, Siklós, Pécs város és környé­két, valamint a vasútállomá­sokat tekintették meg. A balassagyarmati vasút KISZ-fiataljainak ez volt az idei első kirándulása, mely sok sikerélményt nyújtott. A második féléves program ke­retében azonban nem kisebb élmény vár rájuk, mint a szegedi ünnepi heteken való részvétel. Mint ahogyan er­ről Zolán Attila, a KISZ- alapszervezet titkára tájékoz­tatott. a KISZ-esek a szép programok megvalósításához messzebbmenő támogatást kapnak az állomás gazdasá­gi, párt- és szakszervezeti ve­zetőitől, valamint azoktól az idősebb kollégáktól, akik vál­lalták a fiatalok helyett a szolgálatot. A 15 fős KISZ- csoport valamennyi tagja kö­szöni a kapott _ lehetőséget, melyet jó munkával igyekez­nek majd honorálni. Szűcs Ferenc Sok eső esett, így hát épp a fű ne nőjön meg? Balassagyarmaton, a Lenin-lakótelep kör. nyékén térdnél magasabb füvet kaszálnak a parkszépitő munkások, Gál István és Nagy József Salgótarjánból utaztam Debrecenbe és vissza A nyári menetrend' életbe­lépésével nagyon jó vonat indul vasárnap reggel Sal­gótarjánból Debrecenbe. Nem kell átszállni és a me­netideje is igen rövid. Kü­lönösen örülnek ennek a vo­natnak azok, akiket a fürdő­zésen kívül más szálak is fűznek Debrecenhez, mint engem is. Június 11-én reggel saját hibámból körülbelül 25 mé­ter választott el a vonattól, amikor az elindult. Szembe közeledtem a vonat felé. Le­késtem a vonatot. Kétségbe­esésemet látva a mozdony vezetője megállt, és szólt, hogy szálljak fel. Azt hittem, ilyesmi csak álmában tör­ténhet meg az emberrel. Debrecenbe érve szerettem volna megköszönni szemé­lyesen kedvességét, de mire a mozdonyhoz értem, nem találtam ott. Ügy gondolom mindenképpen érdemes szót ejteni a velem történtekről. Azt is tudom, hogy nem lehet gyakorlatot csinálni az ilyen esetekből, de azt is tudom, hogy ez is ember­ségesség kérdése volt. Mivel személyesen nem sikerült, ezúton köszönöm meg a mozdonyvezető kedvességét. A visszautazásnál azonban kicsit sem kellemes élmény­ben volt részem. Debrecen­ben a pénztárnál jegyváltás közben meg mertem kérdez­ni, hogy Füzesabony és Hat­van között milyen csatlako­zásom lesz, személy-e vagy gyors? Igaz, nagyon meleg volt, s ilyenkor nem kelle­mes dolgozni egy olyan nagy forgalmú állomáson mint Debrecen, de a válasz mégis meglepett. „Nem tudhatom betéve a menetrendet, kérdezősködjön az információs szolgálatnál, s álljon újra sorba a gyors- pótjegyért, ha kell!". Tettem amit mondott a pénztárosnő. Sort álltam az információ előtt. Kérésemre azt a választ kaptam, nem lesz csatlakozásom csak két és fél óra múlva, mert 5 JOGI T Jár-e fizetett szabadság a tsz-nyugdíjasnak? ACSHD9 perccel előbb jön el a vonat Salgótarján felé, mielőtt a miskolci gyors Hatvanba ér­kezik. Ezt menetrendből néz­te meg az informátor. Az előző napi esetemből tanul­va, a vonat indulása előtt jóval hamarább az állomá­son voltam. Nem bíztam a kapott válaszban, mert tel­jesen logikátlannak találtam. Vettem egy hivatalos me­netrendet, amely 1972/73-ra érvényes és magam néztem meg a csatlakozást. A me­netrendből világosan kitűnt, hogy 25 perc időm lesz az átszállásra Hatvanban. Nem tudom, ezek után meglepő­dik-e valaki a megdöbbené­semen. Azt hiszem a MÁV- nak is megérné, ha az infor­mációs szolgálatot ellátó nem többel, de a menetrend használatával tisztában len­ne még Debrecenben is. Ar­ról nem is beszélve, hogy mennyire megérné nekünk, utazóközönségnek. Fülöp Mária I Az olvasó kérdez, a Szerkesztős ág válaszol T. E. (Kisterenye): Milyen Ezzel szemben hátrányo- kedvezmények illetik meg a sabb helyzetbe kerül, akinek huzamosabb időn keresztül egy évben többször fizetett balesetmentesen közlekedő, kártérítést az ÁB. A máso- CASCO-biztosítással ren- dik karambolozás után a delkező gépkocsi-tulajdo- vállalt önrészesedés — mint nőst? eddig is 500 forinttal, a A balesetek megelőzésére harmadik és további bizto- ösztönző feltételek az új sítási káresetnél már 1000 CASCO-biztosításban régi forinttal emelkedik. Egy kívánságot teljesítenek. Ha éven belül maximálisan a biztosító az új CASCO 1500 forinttal. (A biztosítot- alapján két évig nem fize- tak azonban függetlenül át­tett kártérítést, a biztosított tói, hogy az előző évben visszakap egy havi díjat, hány káresetük volt, minden három és négy év után 2—2 esztendőben „tiszta lappal" hónapot, öt év után és a to- indulnak.) A nem baleset vábbi években pedig 3 hó- miatt keletkezett tűz, vil- napi díjat térítünk vissza, lámcsapás, robbanás, föld- (Ha a biztosított eladja a rengés, földcsuszamlás, vi- kocsiját és 30 napon belül har, árvíz, lopás, rablás, s a az új kocsijára ismét meg- nem baleset miatt bekövet- köti a CASCO-t, a biztosi- kezett ablaktörés eseteiben tást folyamatosnak tekinti az azonban az önrészesedés ÁB és a kedvezmény to- többszöri kártérítéseknél is vábbra is megilleti.) változatlan marad. Sz. Ferenc olvasónk (Balas­sagyarmat) tsz-rokkantsági nyugdíjasként raktárosi be­osztásba került. 1970-ben már 23 nap, 1971. évben viszont már csak 12 munkanap fize­tett szabadságot kapott. Tu­domása szerint a tsz-tagokat azonos jogok illetik meg, akár nyugdíjas, akár nem. Kérdése ezek után, hogy mint nyugdíjasnak jár-e továbbra is a 23 nap fizetett szabadság? Mind a régi (az 1967. évi III. tv), mind az új szövetke­zeti törvények a jogok és kö­telességek egységére épülnek. Az a tsz-tag aki a kötelezett­ségeit és elsősorban a munka- végzési kötelezettségét teljesí­ti, azt a törvényben, és az alapszabályban biztosított jo­gok is teljes egészében megil­letik, függetlenül attól, hogy nyugdíjas, vagy nem nyugdí­jas munkavállaló. Ha olva­sónk az azonos jogokat így ér­telmezi, ezen értelmezéssel teljes egészében egyetértünk. Nem szabad azonban fi­gyelmen kívül hagyni, hogy a tsz-tagsági viszonyban vannak olyan jogok, amelyeket mindig az előző évhez végzett mun­kamennyiséggel kell újból és újból megszerezni. Ilyen jo­gok többek között, a háztáji területhez és annak mértéké­hez való jog, a betegségi se­gélyhez, és az évi fizetett sza­badsághoz való jog is. Fizetett szabadság esetében ez azt jelenti, hogy a munka- viszonyban álló dolgozókkal azonos mértékű, vagyis 12. munkanap alap- és a munka-, illetve tagsági viszonyban töl­tött minden két év után egy munkanap pótszabadság csak azt a termelőszövetkezeti ta­got illeti meg — aki a meg­előző évben legalább 250 tíz­órás munkanapot ledolgozott. Bár olvasónk nem közli le­velében az évenként teljesí­tett munkanapjai számát, de elképzelhető, hogy szabadsá­gát azért csökkentették, mert az 1970. évi 23 munkanap fi­zetett szabadságához szükséges 250 tízórás munkanapot 1969. évben még ledolgozta, de 1970. évben, amely alapján az 1971. évi fizetett szabadságának a napjait meghatározták, már nem dolgozta le. Így ameny- nyiben az alapszabály a 250 tízórás munkanap alatt telje­sítők részére fizetett (jutalom) szabadságot nem ír elő, tör­vényerejénél fogva fizetett sza­badságra igényt nem is tart­hatott volna. Mint ismeretes a fizikai munkát végző tsz-tagok, nyug­díjuk korlátozása nélkül dol­gozhatnak a tsz-ben annyit, amennyit munkaerejük meg­enged, tehát módjuk van arra, hogy fenti jogokhoz szükséges munkát elvégezzék. Olvasónk munkaköre, vagyis a raktárosi munkakör azon­ban a termelőszövetkezetben szellemi foglalkozásnak számít, amelyre a nyugdíjjogszabályok évi 120 tízórás munkanapban határozzák meg azt a felső határt, amely alatt a nyug­díjának folyósítása nem esik korlátozás alá. Olvasónk te­hát már munkakörénél fog­va is ki van zárva abból a lehetőségből, hogy a jogsza­bály által előírt fizetett sza­badságban részesüljön. Ameny- nyiben azonban az alapsza­bály 250 tízórás munkanap alatt is biztosít tagjai részé­re fizetett szabadságot, úgy azt joga van követelni. Igényelhető-e újból ar egyszer mór megszakítón gyermekgondozási segély? Ifj. D. Ferencné (Zagyvapál- falva) olvasónk gyermekének egyéves korában megszakítot­ta a gyermekgondozási sza­badságát, de nem régi munka­helyére, hanem más munka­helyre ment dolgozni. Családi körülményeinek alakulása folytán ismét nagy szüksége volna arra, hogy a gyermek hároméves koráig újból folyó­sítsák részére a gyermekgon­dozási segélyt. Van-e erre le­hetőség — kérdezi levelében. A gyermekgondozási segély folyósításának előfeltétele, hogy az igénylő dolgozó nő részére munkaadója fizetés ■ nélküli szabadságot biztosít­son. Az Mt. 57. § (2) bekez­désében biztosított jognál fog­va kizárólag az anya döntheti el, hogy gyermekének három­éves koráig, mikor kívánja igénybe venni első ízben a gyermekgondozási szabadsá­got. Más a helyzet viszont akkor, ha az anya az egyszer már megállapított gyermekgondo­zási segélyt megszakította, új­ból munkába állt — függetle­nül attól, hogy más munka­adónál — és ismét igénybe kívánja venni a fizetés nélküli szabadságot, illetve a gyer­mekgondozási segélyt. Ilyen esetben két szabály alkalmaz­ható. Ha a gyermekgondozási se­gélyre igénybe vett fizetett szabadságot és természetesen a gyermekgondozási segélyt is az anya azért szakította meg, mert személyi és családi kö­rülményei indokolttá tették, akkor, a gyermek hároméves koráig az bármikor visszakér­hető. Az érvényben levő jog­szabályok szerint ilyen indok lehet: a férj, illetőleg az el­tartó halála, vagy tartós meg­betegedése, katonai szolgálat­ra való bevonulása, szabadság­vesztés-büntetése, az életkö­zösség megszakítósa, a nő újabb szülése, vagy hosszabb betegsége, a gyermek tartós kórházi kezelése. Ha a dolgozó nő a szabad­ságot nem ezek, hanem más indokok alapján szakította meg, a gyermek hároméves koráig fizetés nélküli szabad­ságra joga van ugyan, de er­re az időre gyermekgondozási segély már nem illeti meg. A vállalat azonban egy esetben ilyenkor is engedélyezheti a segély újbóli folyósítását. Több esetben azonban már a válla­latnak sincs joga a folyósítás engedélyezéséhez. Fentiek értelmében tehát amennyiben a felsorolt in­dokok fennállnak, a vállalat csak ezek alapján vizsgálhat­ja a segély újbóli engedélye­zésénél. Az anya tehát a se­gélyhez való jogát többszöri megszakítás esetén sem vesz­ti el. Ha azonban ezek az indokok a segély megszakítá­sánál hiányoztak, kizárólag a vállalat döntésén múlik, hogy a dolgozó nő még egyszer jo­gosulttá váljék a további se­gélyre. Dr. J. S. NOGRÁD — 1972. június 22., csütörtök T

Next

/
Thumbnails
Contents