Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)

1972-06-22 / 145. szám

illést tartott m megyei pártbizottság (Folytatás az 1. oldalról) nyezésr«, összefogásra, társtr n tömegpolitikai munkában lásra társadalmi erők bevo- pozitívan jelentkezik, nására nagyobb biztatást kell Ugyanakkor a helyi kezdemé- nyújtani. Hozzáértő a közvélemény Az elmúlt négy évben to­vább erősödött politikánknak az a vonása, hogy a közvé­leményt időben tájékoztatjuk a gazdasági élet tendenciái­ról. esetleges kedvezőtlen je­lenségeiről, a fejlődés által keletkezett feszültségek felol­dásának módjáról. A fejlődés követelménye­ként a propaganda- és tö­megpolitikai munka hatására az elmúlt években jelentősen növekedett a közgazdasági is­meretek szintje. A közvéle­mény hozzáértőbben ítéli meg gazdasági, társadalmi lehető­ségeinket, törekvéseinket. Kü­lönösen jelentős a közgazda- sági ismeretek szintjének nö­vekedése a párt-, a gazdasági és állami vezetőknél. A leg­nagyobb eredménynek azt tartjuk hogy megkezdődött a korszerűbb gazdaságpoliti­kai szemlélet kialakulása el­sősorban a párttagok körében, de szélesebb rétegekben is. A gazdaságpolitikai ismere­tek növekedése kedvezően hat a párt gazdaságszervező, eleniző munkájára, a felada­tok kidolgozására. A propa­ganda- és tömegpolitikai munka segíti azt a felisme­rést, hogy az intenzív sza­kaszban a vezetés és szerve­zés a termelőerők egyre fon­tosabb elemévé válik. A ve­zetés színvonalától nagymér­tékben függ, hogyan emelke­dik a munkáskollektivák- ban a tudatosság, a tudato­san cselekvők, a helyes intéz­kedéseket támogatók aránya, ez befolyásolja az üzem fejlődését, jövőjét, az üzem és a népgazdasági érdekek érvényesülését. A gazdaság­irányítás rendszerében bekö­vetkezett változások elfogadá­sát, az iránta megnyilvánuló bizalmat és támogatást jelen­tős politikai eredménynek te­kinthetjük, és kellőképpen kell értékelni. Az elmúlt néhány év bebi­zonyította, hogy a reform koncepciója bevált, általáno­san elismerik sikerét. A megyei pártbizottság ez­után megállapította, hogy a reform kibontakoztatásához lényegesen több időre van szükség, mint ahogy azt ko­rábban feltételeztük. A re­form bevezetésével nem vál­tozhattak meg egycsapásra a, termelés tényezői. A poli­tikai munka ezt fokozatosan ismerte fel és lassan továb­bította. De nem tudtuk sok­rétűen bemutatni, hogy a problémák egy része nem mai keletű, ezért több év türel­mes, következetes, szervezett munkájával oldaható meg. Nem hangsúlyoztuk eléggé a reform eszközjellegét, a terv- gazdálkodás tökéletesítésé­ben betöltött szerepét. Azzal számoltunk — álla­pította meg a megyei párt- bizottság, hogy a gazdasági szerkezetben, különösen az energiastruktúrában végbe­menő változások, a szabályo­zók hatásaként az élő munka racionálisabb felhasználása foglalkoztatási nehézségeket vált ki. Több tényező hatá­saként ez nem következett be, sőt a foglalkoztatottság jelen­tősen növekedett. Mindez a közvélemény egy részében nem kapott kellő értékelést. Munkaerőhiány keletkezett és a kívántnál nagyobb fluk­tuáció bontakozott ki. Ez egyes helyeken a bérek egészségtelen növekedését váltotta ki. Előny­höz jutottak a „vándormada­rak”, ez sértette a jól dolgo­zók, a törzsgárda tagjait. A kedvezőtlen tendencia megfé­kezésére, az egészségtelen fluktuáció visszaszorítására tett intézkedések hatását már észleljük, ez találkozik a jól dolgozók, a törzsgárda egyet­értésével, támogatásával. Az anyagi érdekeltség fo­kozottabb érvényre jutása he­lyenként és egyénenként el- torzultan, anyagiasságban ju­tott kifejezésre. A haszonszer­zés, a harácsolás, a fél- és másodállások hajszolása, a spekuláció nyíltabb jelentke­zése a társadalmi közvéle­ményből erőteljes reagálást váltott ki. Az utóbbi időben tett intézkedéseket a közvéle­mény helyesléssel fogadja és várakozó álláspontra helyez­kedik. Ezután az árak mozgásával foglalkozott az előterjesztés. Megállapította, hogy az árak mozgása a közvélemény figyel­mének középpontjába került. Az árak a gazdaságban alap­vetően betöltik szerepüket, szolgálják gazdasági, társadal­mi céljainkat. A bérek emel­kedése nem egyszerre, sőt gyakran üzemenként is eltérő időben jelentkezik, ezért olyan érzés alakult ki, mintha csak az árak emelkednének. Számos bírálója akad bérpolitikánk­nak. A helyes bérpolitikai tö­rekvések, a munka szerinti differenciált bérezés nem nyer kellő magyarázatot. A közvélemény formálását ne­hezíti, hogy társadalmilag in­dokolatlan ármozgások is elő­fordulnak üzemi, vállalati kez­deményezésekre. A szabadárak szerepét a közvélemény jelen­tős része ma sem érti, az ár­rendszeren belüli arányát erő­sen eltúlozza. A közvéleményben — bizo­nyos pozitív jelenségek, így: az alapvető fogyasztási cikkek árának változatlansága, a szezonvégi kiárusítások, az árak lefelé mozgása, a hiány­cikkek csökkenése, a minőség javulása, a választék jelentős bővülése szinte természetes jelenségnek számít Az előző évek szűkebb választéka a fo­gyasztói igényeket uniformi­zálta és a fogyasztás szerke­zete nem differenciálódhatott eléggé a végzett munka és az anyági lehetőségek szerint. A közvéleményben ez szokássá merevedett, és esetenként egyes rétegekben felfokozott és indokolatlan reagálások forrása. Növekszik azoknak a családoknak a száma, ame­lyek gazdasági erejükön felül költekeznek. A lakáskultúra fejlődése, a divat, a turizmus, a gyermekkultusz, a tartós fogyasztási cikkek iránti igény a jövedelmektől füg­getlenül jelentkezik, eltérő jö­vedelmű rétegeknél is. Egye­sek a szocializmust gazdasági egyenlőségként fogják fel, ká­ros egyenlősdit akarnak, a mechanizmust hibáztatják, mert szükségletük nehezen elégíthető ki. E szemlélet kép­viselői nem a munkából, a munkának eredményéből veze­tik le az igényeket, hanem a szükségletből, óhajokból, „rangkórságból”. Ezek politi­kai feszültségekként is jelent­keznek. A politikai munka még ma is nehezen birkózik meg ezek­kel a valóban összetett és bonyolult problémákkal. Rit­kán vállalkozik a reális gaz­dasági életvitel és ennek meg­felelő szemlélet kialakítására, sőt még a nyíltan jelentkező demagóg megnyilatkozásokat sem utasítja mindig vissza. Egységes szemlélet — egységes cselekvés Az érdek és az érdekviszo­nyok fokozottabb felhaszhálá- sánál nem vettük eléggé fi­gyelembe az érdeket tükröző társadalmi tudatnak azt a tu­lajdonságát, hogy a különböző egyének, csoportok Saját rész­érdekeiket össztársadalmi ér­dekként élik át. A jogok és kötelességek, az egyéni és tár­sadalmi haladás, az érdekvé­delem egyoldalú értelmezést kaptak, a közösség igényei, érdekei háttérbe szorulnak. Az érdekviszonyokban a maga­sabb — kollektív, társadalmi — érdekek nehezen kapják meg az elengedhetetlen el­sőbbséget — állapította meg az előterjesztés. Az üzemi, a területfejlesztési igények a vártnál és a lehetőségeknél 2 NÓGRAD — 1972. június 22., csütörtök gyorsabban növekedtek, több esetben elszakadva a realitá­soktól, sőt helyenként a tár­sadalmi felelősségtől is. Az igények felmérése, előterjesz­tése azonban csak abban az esetben lehet pozitív tényező, ha megkeresik a megvalósítás reális anyagi, társadalmi, po­litikai lehetőségét is. A megyei pártbizottság ezu­tán megállapította, hogy az üzemek megnövekedett önálló­ságával a vezetés figyelme az üzemen kívüli tényezők hatá­suk fokozottabb megismerésé­re irányul, ugyanakkor a bel­ső tényezők, amelyek tartósan befolyásolják az üzem ered­ményeit — munkafegyelmét, üzem- és munkaszervezés, ter­melékenység stb., az intenzív gazdálkodás lényege — nem kaptak kellő figyelmet. Külső tényezők bírálatát lehet ta­pasztalni olyan üzemi feltéte­lek mellett is, ahol elfogadha­tatlan a munka- és üzemszer­vezés, alacsony a termelékeny­ség, a hatékonyság, drágák és korszerűtlenek az áruk. A szabályozókra hárítják a fe­lelősséget akkor is, amikor a megoldás lehetősége főleg az üzemben van. A technikai tényezők mel­lett a politikai és mozgalmi tényezőkre — több helyen — az indokoltnál is kevesebb fi­gyelmet fordítottak. A refor­mot egyesek öncélúan és nem a szocializmus, a munkásha­talom erősítéseként fogták fel. Az önállóságot, a kezdemé­nyező készséget egyes gazda­sági vezetők helytelenül ér­telmezve olyan kockázatként fogták fel, amelyek a társa­dalom anyagi forrásainak in­dokolatlan igénybevételéhez, a dolgozó kollektívák sorsának bizonytalanságához vezetett, vagy vezethet. Ez joggal vált ki egyes esetekben türelmet­lenséget, utólagos elitélést, ugyanakkor a szocialista el­lenőrzés kibontakoztatására, a gazdasági nehézségek megelő­zésére — főként a tsz-ekben — nincs kellő törekvés. Megállapította a megyei pártbizottság, hogy a külön­böző választott testületek ál­tal tárgyalt témák, jelentések elemzések nem tárják fel kel­lően azokat a társadalmi, gaz­dasági összefüggéseket, politi­kai teendőket, amelyek alap­ján egyértelműbben jelent­keznének a politikai munka, a propaganda és az agitáció feladatai. Nehezen érvényesül a X. kongresszuson megfogal­mazott elv a gyakorlatban: „Aki politikai síkon intézke­dik, az számoljon döntéseinek gazdasági hatásával, aki vi­szont gazdasági kérdésekben dönt, mérlegelje a politikai körülményeket..Az egyol­dalú, az emberi viszonyokat nem kellően figyelembevevő értékelés, döntés a politika másodlagosságának látszatát, bizonytalanságot, esetenként a tehetetlenség érzését kelti. Ennek megszüntetése a politi­kai munka egészének feladata. Ezek tükröződnek társadal­munkban a X. kongresszus ha­tározatainak végrehajtása so­rán. Lassítják és nehezítik a kongresszusi határozatok vég­rehajtását, az egységes szem­léletű cselekvés megteremté­sét. A politika eszközeivel kellően felvértezve lényegesen kedvezőbb társadalmi, területi munkahelyi feltételeket tu­dunk teremteni a kongresszu­si határozatok végrehajtásához. A társadalomban a munkahe­lyi és lakóterületi közvéle­ményben, a közélet minden fórumán egyértelművé kell tenni gazdasági lehetőségein­ket, előrehaladásunk gazdasá­gi forrásait és ennek alapján az életszínvonal, az életkörül­mények további javulásának mértékét. Ehhez aktív, cse­lekvő részvételre van szükség minden becsületesen dolgozó részéről. Ez tömegpolitikai munkánk legfontosabb és leg­főbb feladata. ben végbemenő változás nagy létszámú, politikailag aktív munkásréteg — a bányászok — élet- és munkakörülmé­nyeit érintve okoz bonyolult gazdasági, társadalmi, terület- feljesztési problémát. Az el­múlt években jelentőségének megfelelően és eredményesen foglalkoztunk ezzel a Nógrád megye jelenét, jövőjét érintő kérdéssel és ezt kell tennünk a jövőben is. A végleges meg­oldásban fő figyelmünket az emberre és nem csupán az eszközökre fordítjuk. Szocia­lista rendszerünkben a párt- szervezetek és a kommunisták erejére, alkotókészségére tá­maszkodva bátran hirdethet­jük, hogy a megoldás méltó lesz — mint ahogy ma is az — szocialista rendszerünkhöz. A megoldáshoz feladataink egységes értelmezésére, cse­lekvési egységre, a kötelessé­gek pontos teljesítésére, áldo­zatos munkára van szükség. A megye mezőgazdasága az elmúlt években soha nem lá­tott és sokak által nem várt eredményeket, rekordokat mutathat fel. Ennek ellenére nehézségeink számottevőéit, mert a termelés szerkezete és költségszintje a kedvezőtlen természeti és közgazdasági adottságok miatt nem tud lé­pést tartani az országos fejlő­déssel. A problémák megoldá­sára átgondolt intézkedések is szükségesek. A demokratikus légkör fej­lesztése a dolgozók demokra­tikus jogainak gyakorlása 3 gazdaságban ma új módon és új igényként jelentkezik. Ezt az igényt kielégíteni, a jogot érvényesíteni alapvetően ott leheli, ahol az ember legfőbb formálása, alakítása, az elvek és a gyakorlat egysége meg­valósul. Ez alapvetően a munkahely. A propaganda- és tömegpo­litikai munka mutassa be és bizonyítsa, hogy a gazdaság­ban az intenzív fejlődés teljes kibontakoztatásához több idő­re, szervezettebb munkára van szükség. A reform beve­zetésével a népgazdaság, az üzemek nem változtak meg gyökeresen, a fejlődést alap­vetően befolyásolják az előző időszak emberei és technikai adottságai. A reform a terv- gazdálkodás eszköze. Ebből kiindulva a tömegpropagan- da, a tömegpolitikai munká­ban nem a szabályozók bo­nyolult- és közsazdaségi is­mereteket igénylő rendszerét. hanem társadalmi-gazdasági rendeltetésüket kell magya­rázni, elfogadtatni. A jelenlegi erőkkel fe'adataink megvalósításáért A tömegpropaganda és tömegpolltikal tevékenység feladatai Legfontosabb feladatunk a megszilárdult eszmei-politikai egység alapján a pártszerveze­tek szereplési egységének to­vábbi erősítése, a hozott dön­tések, határozatok következe­tes valóraváltása, a végrehaj­tásban egységes alkotó szem­lélet megteremtése. Ez egy­ben igényes eszmei, poli­tikai munkát kíván a párt- szervezetektől. Legfontosabb műhelye a pártdemokrácia, amely nélkül nem lehet igazi eszmei-politikai cselekvési egységet megteremteni, nem lehet belső meggyőződéssel alakuló magas fokú tudatos­ságot kifejleszteni. A pártde­mokrácia feladata és célja: a döntések demokratikus elő­készítése, az élet által felve­tett kérdések sokoldalú meg­vitatása, a különböző vélemé­nyek meghallgatása, figyelem­bevétele, a meghozott határo­zatok egységes értelmezése, kötelező és fontos végrehajtá­sa. Előrehaladásunk kulcskér­dése a párt vezető szerepének fejlesztése, erősítése, érvénye­sítése a gyakorlatban. Tovább kell erősíteni az alapszerveze­tek munkájának azt a vonását, hogy alkalmazkodik az irányí­tás, a döntés, a végrehajtás új feltételeihez, önállóbban, na­gyobb áttekintéssel és felelős­séggel vizsgálja a termelés összefüggéseit. Nógrád megyében határozot­tabb különbséget kell tenni új és régi problémáink, nehézsé­geink között — állapította meg a megyei pártbizottság. A ter­melés korszerűsítése, a mun­ka- és technikai feltételek, a termékösszetétel megváltozta­tása nem oldható meg vala­mennyi üzemben, műhelyben egyszerre és rövid idő alatt. Ez csak átgondolt, tervszerű, a lehetőségeket maximálisan fi­gyelembevevő munka eredmé­nye lehet, melyben a dolgozó embernek döntő szerepe van. A megoldásban a technika szerepet játszik, de a döntő szerep az alkotó emberre vár. Foglalkozik az irányelv a gazdaságszerkezeti változások­kal, s hangsúlyozza, hogy az intenzív fejlődés Nógrádot az átlagosnál érzékenyebben érinti. Az energiaszerkezet­További erőfeszítéseket kell tenni a Külőpbozö rétegekben kialakult, és állandóan válto­zó igények megismerésére, be­folyásolására. A reális, a tár­sadalmilag elfogadható igé­nyén szainoavcieie, amely az életszínvonal- és szociálpoliti­kánkkal összhangba álló tá­mogatással segíti céljaink re­alizálását, növeli a part be­folyását, a politika iránti bi­zalmat. Ezért nagy felelősseg­gei kell kezelni, politikai esz­közökkel támogatni, kielégíté­sének lehetőségeit bemutatni. A reális igényektől élesebben kell megkülönböztetni a ter­meléstől, a termelőerők és társadalmunk mai viszonyai­tól elszakított igényeket. Bírálnunk kell azt a felfo­gást, amely nem a reálig le­hetőségből, hanem a szükség­letből kiindulva Ítéli meg életszínvonal-politikánkat. A propaganda- és tömegpo- litikai munka bátrabban és sokoldalúbban közelítse meg életszínvonal-politikánkat. A tények azt igazolják, hogy a reform bevezetése óta emel­kedtek a bérek, javult az áru­ellátás, korszerűbb cikkek je­lentek meg, nőtt a választék, állandóan csökken a hiány­cikkek száma, javulnak a szociális életkörülmények stb. A propaganda- és tömegpo­litikai munka tartsa továbbra is fontos feladatának az anya­gi érdekeltség elvének ma­gyarázását. Ezt a problémát tárgyalja az eddigieknél ösz- szetettebben, az anyagi érde­keltség, a gyakorlatban több tényező együttes és összehan­golt eredményeként valósul­hat meg és szolgálhatja társa­dalmi céljainkat. Ezek: mun­ka- és üzemszervezés, a veze­tés, a munkaerő racionális A megyei pártbizottsági ülés résztvevőinek egy csoportja felhasználása, az egyéni adott­ságok és képességek tudatos fejlesztése, az anyagi-erkölcsi megbecsülés, az üzemi de­mokratizmus érvényesülése stb. Ebben a sokrétű munká­ban kell megmutatni az egyes dolgozók, a vezetés, a társa­dalmi szervezetek feladatait. Az irányelvek hangsúlyoz­zák, hogy a propaganda- és tömegpolitikai munka egész rendszerében fel kell dolgoz­ni a Központi Bizottság 1971. decemberi és a megyei párt­bizottság 1972. február 4-i, az üzem- és rpunkaszervezésre vonatkozó határozatát. Hang­súlyozza az irányelv, hogy az üzemekben arra kell felké­szülni, hogy a munkaerőforrás a következő években lényege­sen nem bővül. Ezért a jelen­legi munkaerővel, annak kép­zésével, átképzésével kell a termelési feladatokat megol­dani. Felhívja a figyelmet, hogy az eddiginél jobban tö­rődjünk a vezetés, szervezés színvonalának növelésével, hi­szen a vezetés a gyorsan fej­lődő termelőerők egyre na­gyobb szerepet játszó eleme. Politikai felelősséggel kell a közhangulatot ebben a kér­désben orientálni. Bátrabban kell a jó döntéseket, a jól dolgozó vezető kollektívákat támogatni, ha kell védelmez­ni, de bírálni kell a vezetés elmaradását, tehetetlenségét, a következetlenséget, az elha­markodott döntéseket, intéz­kedéseket. A gazdaság fejlettsége, fej­lődésének üteme, a foglalkoz­tatottság állandó és magas fo­ka megteremtik annak lehető­ségét, hogy valamennyi dolgo­zó réteg előre tervezze élet- körülményeinek alakulását. Állandóan nő a nagyobb ér­tékű fogyasztási javakkal ren­delkezők száma, aránya (la­kás, háztartási gépek, autó stb.), melynek alapvető forrá­sa a munka. A tartós fogyasztási cikkek megszerzésére törekvés olyan egészséges erőket szabadít fel, mint az aktivitás, a szorga­lom, a fegyelmezettség, a munka eredményességének fo­kozása, a képzettség és a ké­pességek továbbfeijesztése stb. Ez megfelel társadalmi céljainknak, politikánknak. Tapasztalható azonban, hogy az egyes emberek tudatában megmaradt kispolgári nézetek a javakat elszakítják a mun­kától, az eszközöket az embe­rek fölé emelik; az ember ér­tékét nem a társadalom szá­mára végzett munka mennyi­ségével, minőségével, hanem a használatában levő eszközök mennyiségével méri. Ezek tudatában az ember elveszti legfőbb értékmérőjét, élete célját, az élet, az öröm kiapadhatatlan forrását — az alkotó munkát. Ez az anti- szocialista gondolkodás egye­seknél hajbókoláshoz, törte­(Folytatás a 3. oldalén) ,

Next

/
Thumbnails
Contents