Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)

1972-06-20 / 143. szám

losip Broz Tito jugoszláv államfő Varsóba érkezett. Tito Edward Gierek, a LEMP KB el­ső titkára kíséretében érkezése után üdvözli a varsóiakat Ötödik kísérlet a felvonulási területért Thieu ellenoffenasívát ígért Amerikai vadászbombázók hétfőn reggel újból bombáz­ták a VDK-nak a 20. széles­ségi körtől északra levő, sűrűn lakott területeit, Hanoi fővá­ros és Haiphong kikötő térsé­gét. Elkeseredett küzdelem bon­takozott ki Dél-Vietnamban a My Chanh folyó körzetében, Quang Tri tartományban, ahol a frontvonal húzódik. A sai- goni parancsnokság vasárnap reggel három zászlóaljat — megközelítőleg 2000 embert — dobott erre a fróntszakaszra. Az utóbbi időben a bábhadse­regnek ez az ötödik kísérlete arra, hogy felvonulási területet szerezzen a folyó északi part­ján. Vasárnap hajnalban számos robbanás rázkódtatta meg a Saigontól 25 kilométerre észak-keletre levő területeket, ahol egy nagy amerikai tá­maszpont van. Az AFP fran­cia hírügynökség tudósítója szerint a dél-vietnami parti­zánok aknái öt benzinnel teli tartályt semmisítettek meg. Súlyos harcok folynak a Me­kong folyó völgyében, An Loc környékén, valamint Thuyen ' A Népi Egységet támogató chilei sajtó egyöntetű véle­ménye, hogy az Allende elnök által végrehajtott kormányát­alakítás tovább erősíti a kor­mány politikai irányvonalát és biztosítékul szolgál a kor­mányprogram következetes végrehajtására. Az El Siglo. a Chilei Kom­munista Párt lapja kiemeli, hogy a munkásosztály, a kommunisták és a szocialis­ták egysége a leghatékonyabb erő a reakciós tervek meg­hiúsítására. A Prensa Latina kubai hírügynökség jelentése sze­rint az újjáalakult chilei kor­Binh város közelében, nem messze a kambodzsai határtól. A felszabadító erők támadják a Hűé városához vezető uta­kat Quang Da és Quang Nam tartományokban a népi felsza­badító fegyveres erők június 6-tól 11-ig több mint 560 el­lenséges katonát tettek harc- képtelenné, megsemmisítettek 9 katonai gépkocsit, elsüllyesz­tettek egy hajót és lelőtték az ellenség egy repülőgépét. Emelkedik a dezertálások száma a saigoni bábhadsereg­ben. A Felszabadítás hírügy­nökség adatai szerint ez év áprilisában és májusában a. dél-vietnami központi tarto­mányokban a bábhadsereg 1700 katonája ment át fegyve­resen a hazafias erők oldalá­ra. Nguyen Van Thieu saigoni elnök hétfőn a dél-vietnami fegyveres erők napja alkal­mából rádió- és televízió­beszédet mondott. „Megígérte” a dél-vietnami kormánykato­naság ellenoffenzíváját, és a népi erők által felszabadított területek visszahódítását. mánv főbb tárcáit az alábbi­ak kapták: Belügyminiszter: Hernan Del C-anto (szocialista), had­ügyminiszter: Jósé Toha (szo­cialista) , külügyminiszter: Clodomiro Almeyda Medina (szocialista), munkaügyi és népjóléti miniszter: Mireya Baltra asszony (kommunista), a mezőgazdasági földterületek minisztere: Humberto Marti­nez (radikális), földművelés- ügyi miniszter: Jacques Chonchol (keresztény balol­dal) egészségügyi miniszter: Juan Carlos Concha (MAPU), közmunka- és közlekedésügyi miniszter: Pascual Barraza (kommunista). (MTI) Szovjet —francia együttműködés Dolgozik a „nagy bizottság” Hétfőn megkezdte munká­ját Párizsban az 1956-ban lét­rehozott szovjet—francia „nagybizottság”, amelynek feladata a két ország közötti gazdasági, kereskedelmi, mű­szaki és tudományos együtt­működés fejlesztése és elmé­lyítése. Az ülésszak egyik fő témá­ja a két ország közötti áru­csere-forgalom fejlődési üte­mének meggyorsítása, az 1969—74 évekre szóló keres­kedelmi szerződés ugyanis a két ország közötti árucsere­forgalom megkétszerezését irányozta elő. (MTI) Szinte általános a véle­mény: néhány év alatt roha­mosan megnőtt a világ ener­giaéhsége. Kis és nagy álla­mok egyaránt fokozzák erő­feszítéseiket az igények kielé-' gítése érdekében. E nem ke­vés vesződséggel járó tevé­kenység nagyobbik hányada a kőolajlelőhelyek megszerzésé­re, kiaknázására irányul. S bár a világon 1971-ben 2 464,72 millió tonna kőolajat termeltek, számottevő tartalé­kok nem alakultak ki: a gaz­dasági termelés technikai ap­parátusa szinte teljesen fel­emésztette a felszínre hozott olajmennyiséget. A technika mérföldes léptű fejlődése, az energiaistruktúra átalakulása a jövőben még jobban megnöveli az olaj je­lentőségét. Érthető tehát, ha e fotos nyersanyagért világmé­retű versenyfutás indult meg. Megfigyelők szerint ez azon­ban még csak a starthelyze­tet fejezi ki, a finis messze van, s annak hevességét egye­lőre fel sem mérhetjük. Hogyan is állunk napjaink­ban ezzel az. arannyal veteke­dő nyersanyaggal? A már említett mennyiség 5,5 száza­lékkal több, mint amennyit 1970-ben termeltek. A szocia­lista világban a kitermelés növekedésének üteme 7,4 szá­zalék volt, míg a kapitalista országokban csak 5,1 százalé­kot ért el. Rohamosan — 15,4 százalékkal fejlődött egy * év alatt — a Közel-Kelet kőolaj- termelése. Abu Dabi 33,7, Szaúd-Arábia 25,5, Irán 18,4 Katar 15,9, Irak 8,4, Kuwait 5,5 százalékkal növelte 1971- ben a kitermelt olajmennyi­séget. A fejlődési arányok szerint az ellátatlanságnak csökkenni kellett volna, ez azonban xé­Közös közlemény Berlinben Hétfőn Berlinben folytató- Erich Honecker, az NSZEP dott az eszmecsere a Fidel KB első titkára, kubai részről Castro vezette kubai párt- és dr. Fidel Castro Ruz, a Kubai kormányküldöttség és az Kommunista Párt KB első tit- NSZEP központi bizottságának kára, a forradalmi kormány székházában megtartott tár- miniszterelnöke látott el kéz- gyalások befejezéseként a fe- jegyével. A közlemény szöve- lek közös közleményt fogadtak gét később hozzák nyilvános­éi, amelyet az NDK részéről ságra. (ADN) 2 NÖGRAD - 1972. június 20., kedd Megalakult Chile új kormánya Magas vendég indiáből Vendégünk, In­dira Gandhi, aki európai útján Ma­gyarországra is ellátogat — több mint nat éve mi­niszterelnöke a világ második leg­nagyobb lélekszá­mú országának, az öt és fél száz mil­lió lakosú Indiá­nak. Indira Gan­dhi egész élete a régi ellen, az új­ért vívott harc­ban telt el. Négy­esztendős volt, amikor az angol bíróság előtt vád­lottként megjele­nő nagyapja ott, a vádlottak padján térdére ültette. És apja Dzsavahar- lal Nehru volt, a függetlenségi harc legendás vezéré­nek, Gandhinak és leg Közelebbi társa. Indira Gandhi a legmélyebb és legátfogóbb politikai ta­pasztalatot akkor szerezte, amikor anyja 1936-ban bekö­vetkezett halála után édesap­jának, India vezetőjének és a harmadik világ kiemelkedő államférfiának politikai bizal­masa és állandó kísérője lett. Anélkül, hogy bármilyen hi­vatalos pozíciót töltött volna be, évtizedekig naponta mód­ja volt arra, hogy „belülről szemlélje” nemcsak az indiai belpolitikai mozgást — ha­nem a nagy nemzetközi ese­ményeket is. 1955-ben jutott először hivatalos pozícióhoz, amikor a kongresszus munka- bizottságának tagjává válasz­tották. Négy évvel később, 1959-ben a kongresszus elnöke lett. Ezt a tisztséget viszonylag rövid ideig töltötte be, egy időre visszavonult és csak Nehru halála után, 1964-ben lépett ismét a politikai szín­térre, a Sasztri-kormány tájé­koztatási minisztereKént. Alig két esztendő múltán újabb, hirtelen haláleset rázta meg az indiai politikát. A taskenti pakisztáni—indiai megegyezés másnapján Sasztri hirtelen meghalt. Ebben az időben az indiai kormánypártot, a Kong­resszust heves belső válság gyötörte. A párt jobbszámyá- nak, az indiai nagytőkével összefonódott Szindikátusnak a tevékenysége miatt a töme­gek egyre inkább elfordultak a párttól. Amikor hosszas belső harc után az egymással csatázó frakciók megállapod­tak abban, hogy Indira Gan­dhi lesz a miniszterelnök. — azt hitték, hogy „Nehru lá­nyát” választják meg erre a tisztségre. Tehát: olyan sze­mélyiséget, akinek feje felett apja tekintélye lebeg, s akit az indiai milliók mélységesen tisztelnek —, de aici nem elég erős ahhoz, hogy útját állja a Szindikátus törekvéseinek. Az évek bebizonyították, hogy az indiai jobboldal sú­lyosan tévedett. Indira Gan- ihi méltónak bizonyult a fel­adathoz. Volt ereje ahhoz, hogy szembeszálljon a Szindi­kátussal, heves belső harcok­ban legyőzze az indiai jobb­oldalt és a Kongresszus Párt centrumának és baloldalának támogatásával új reformprog­ramot dolgozzon ki. Ennek a reformprogramnak a győzelmét hozta meg az 1971-ben megtartott választás. Ez söpörte el a Kongresszus szakadár jobbszárnyát és gya­korlatilag abszolút többséget adott Indira Gandhi megújult oártjának. A második, világpolitikai fordulatot hozó és óriási bá­torságot igénylő politikai telte az emlékezetes pakisztáni vál­ságban tanúsított merész, de körültekintő politikája vóltj Ennek végeredményeként tel­jesen megváltozott India stra­tégiai helyzete: megszűnt két- frontos veszélyeztetettsége. A Kongresszus Párt megújulásá­val és India külpolitikai hely­zetének megerősítésével Indira Gandhi megteremtette a nyu­galomnak és a stabilitásnak azt a légkörét, amelyre az In­diára váró óriási gazdasági feladatok megoldásához szük­ség van. A feladatok gigásziak, mint maga Indira. De Indira Gan­dhi személyében olyan vendé­get fogadunk, aki képes arra, hogy megoldja azokat. Vannak nyitott kérdések is Az angol szakszervezetek nagy győzelme Az angol dokkmunkások hétfőn üzemi gyűléseken tár­gyalták meg a bizalmiak aján­lását, hogy keddtől térjenek vissza munkahelyükre. A mun­ka a legtöbb kikötőben ked­den folytatódni fog, de a gyű­léseken, amelyeken munkások tízezrei vettek részt, azt is el­határozták, hogy nem hagyják abba a konténercégek bojkot­tálását. A bojkott miatt ren­delte el az ipari viszonyok osztálybírósága három ember letartóztatását. Ezt azonban nem merték foganatosítani, mert a múlt hét végén nem hivatalos dokkmunkássztrójk robbant ki Angliában. A ke­let-londoni kikötők dolgozói­nak gyűlésén Bernie Steer, az egyik bizalmi, akinek letartóz­tatását a dokksztrájk akadá­lyozta meg, kijelentette: a végzés visszavonása az angol szakszervezetek történetének egyik legnagyobb győzelme volt. A sztrájk elmúltával bi­zonytalan maradt a helyzet, mert az ipari viszonyok bíró­sága a helyén maradt, és a bonyolult konténerprobléma nem oldódott meg. (MTI) Viták és megállapodások Nem elvinni letlenül sincs így. Sőt. A jo­gos és az egyes országok gaz­dasági-társadalmi haladását szolgáló nacionalizálási törek­vések reakciójaként az olaj- kérdésben megszaporodtak a nézeteltérések és a viták. Né­hány esetben már nem is vál­lalat és vállalat tárgyal egy­mással, hanem kormányszintű megoldásokra törekednek. Különösen reflektorfénybe kerültek mostanában az OPEC-be tömörült olajtermelő országok, s érzékenyen érin­tette a nyugati államok egy részét az algériai és iraki ál­láspont, amelynek lényege, hogy az addig aránylag olcsó ártarifát váltsa fel egy reáli­sabb, méltányosabb. Ugyanak­kor a korábban koncessziókat élvező nyugati országok a jö­vőben ne vigyék az olajat, hanem vásárolják. Párizsban. Londonban, Rómában, de még Washingtonban is éles megnyilvánulásokat váltott ki az OPEC álláspontja, mivel az említettek részben az olajter­melő országokra vannak utal­va, s ha pozíciójuk változik, hátrányosabb helyzetbe kerül­hetnek. Számukra ugyanis a szabadpiaci olaj sokkal drá­gább. mint az, amelyiket sa­ját tőkésük által telepített vállalat termel ki. nem be­szélve azokról a politikai kö­vetkezményekről, amelyeket a külföldi érdekeltségek államo­sítása kiválthat az olajterme­lő országokban. Érthető tehát, ha a fő fo­gyasztók már tavaly erős el­fiz olajról — vásárolni! lentámadásba lendültek, s el­sősorban arra törekedtek, hogy megtörjék az OPEC tag­jainak ellenállását. Ez azon­ban nem járt eredménnyel, pontosabban szólva olyan eredménnyel járt, amilyet a Bejrútban tartott legutóbbi OPEC-tanácskozás hozott. A határozatban Irak került az első helyre, mégpedig úgy, hogy a Kőolajtermelő Orszá­gok Szervezete jogosnak és törvényesnek mondta ki az iraki kormány államosító rendeletét, s leszögezi: az OPEC-tagországok nem enge­dik meg, hogy a külföldi kon­cessziók kárt okozzanak Irak­nak. Az olajkonszernek a tag­országok területén nem növel­hetik a tervezettnél nagyobb mértékben termelésüket, s ez­által nem helyettesíthetik a kieső iraki olaja; annak ha­gyományos piacain. A határozat kemény és kö­vetkezetes tartalma már jó előre sejthető volt, s ezért az érintett kormányok egyike- másika — mielőt, még na­gyobb baj lenne — tárgyaló­asztalhoz ült. Tali riti, az Ira­ki Forradalmi Pt.rancsnokság Tanácsának alelnöke például meghívást kapott Párizsba, ahol négy napig tárgyalt a francia illetékesekkel. A láto­gatásról kiadott közlemény azt mutatja: túl sokat nem ha­ladtak ■ előre. Pári ís szamára részleges siker, hogy az IPC olajtársaság június 1-én bekö­vetkezett államosí ;ásáért cse­rébe 10 évig a francia kőolaj­társaságnak, az CFP-nek adja el Irak a kirkuki lelőhelyen kitermelt nyersolaj 23,75 szá­zalékát. A lényeg itt az el­adásban van, s nem a meny- nyiségben. Cserébe viszont Bagdad a kétoldalú kapcsola­tok szélesítését és bővítését kapta, ami Irak számára nem kis nyereség. Az OPEC-határozat, de kü­lönösképpen a mind jobban bonyolódó olajhelyzet új ve­vőket is toboroz. Irak már több ajánlatot kapott, s Bag­dadban jelenleg azt mérlege­lik, melyiket fogadják el kö­zülük. Az új vevők között fel­tehetően ott lesz India, amely nemrégiben 50 ezer tonna nyersolaj szállítására kötött szerződést. Ennél jelentősebb tételnek ígérkezik azonban az, amelyről most Rómában tár­gyal Hamada iraki olajügyi miniszter. Itália 10 év alatt 20 millió tonna nyersolajat kíván vásárolni Iraktól. Ezt a szer­ződést már megkötötték, s Ha­mada most az olasz állami kőolajvállalat és külkereske­delem vezetőivel az INOC, az Iraki Nemzeti Olajtársaság képviselőjeként a részleteket tisztázza. Az OPEC állásfoglalása, va­lamint az iraki fejlemények azt mutatják, hogy az olaj­fronton új helyzet alakul ki. E drága és kecsegtető jövőjű nemzeti kincs birtokosai, ha még nem is diktálnak, de már intézni próbálják saját ügyeiket a nemzeti érdekek­nek megfelelően. S ez lénye­ges módosulás. Elvezethet oda, hogy azok a kapitalista or­szágok, amelyek eddig jobba­dán csak vitték az olajat, a jövőben arra kényszerülnek, hogy tisztességes áron vásá­rolják meg azt. Szolnoki István a »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents