Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)

1972-06-18 / 142. szám

NYELVMŰVELŐ iüROK „íztelen99 tréfa r Képzeletben létrehozzuk annak a bizonyos négylábú es nyerítő állatnak a képét, tehát fogalmat alkotunk. A fogalmat jelezni kívánjuk — mások számára is, s azt mondjuk: ló. Adva van te­hát egy fogalom, amelyet meg akarunk nevezni, s ad­va van egy hangalak, amely a fogalmat képes jelezni és felidézni. De van-e valami kapcso­lat a jel és a jelölt, a szó és a jelentés között. Miért éppen a ló hangalak jelzi azt a bizonyos négylábú, nyerítő állatot, illetve annak tudati képét? A kérdést sokszor feltet­ték már, a válasz azonban legtöbbször az, hogy a jel és a jelzett közötti kapcso­lat közmegegyezés, társadal­mi gyakorlat eredménye. Valamikor ez a kapcsolat sokkal kézenfekvőbb és ter­mészetesebb volt. Az ősem­ber például a ló fogalmát az állat rajzával jelezte.. Ha azt akarta mondani, hogy a lovat az ember elejtette, egyszerűen egy nyilat raj­zolt az előbbi kép mellé: Ma már csak a hangután­zó és a hangulatfestő sza­vak őrzik ezt a bensőséges és szoros kapcsolatot. Azt, hogy a csipog, cincog, ke­tyeg, cammog, surran, bíbe­lődik. miért jelenti éppen azt, amit jelent, mindnyájan meg tudjuk okolni. Hiszen ezekben az esetekben hang­alak és jelentés teljesen egybeesik. Sir Richard Paget angol nyelvész szerint nem csu­pán a hangutánzó és a han­gulatfestő szavak között vol­tak ilyen ■ közvetlen megfe­lelések. Szerinte a hangala­kok a taglejtések, s az arc­fintorok nyomait őrzik. Ha például egyik ősünk azt akarta kifejezni, hogy szé­les, kitárta a karját és széthúzta a száját. S a hang­sor, amelyet ekkor kiadott, a maga ajakréses magán­hangzóival szintén a széles­ség képzetét keltette. Az sem véletlen talán, hogy a dolgok csöszerűségét a leg­több nyelvben ajakcsücsörí- téses magánhangzók fejezik ki. A magyarban a lyuk, kút, puska, kürt, üreg, csőr szavak bizonyíthatják, hogy az állításban lehet valami. De, még ha igazat adunk is Pagetnek, a közvetlen kapcsolat szó és jelentés kö­zött. akkor is nehezen ér­zékelhető. Hogy melyik szó mit jelent, azt bizony úgy kell megtanulnunk. Ha pe­dig nem tesszük, vagy rosz- szul tesszük, könnyen zava­rok támadhatnak. ,,Egymás után hangzottak el az ízte­len tréfák” — olvastam egy dolgozatban. Nyilván az ízetlen szót kívánta volna meg a mondanivaló. A ven­déglő minden helységét le­foglalták”. A helység szó te­lepülést: falut, várost jelent. A vendéglőnek nem helysé­gei, hanem helyiségei van­nak. ,fA fogolyért válságdí­jat kértek.” Bizonyára vált­ságdíjat akart írni az illető. Hiszen a válság egészen mást jelent, mint a váltság. ,,Egyenlőre itt még én vagyok az úr!” Mit jelent tulajdonképpen az egyenlőre szó? Semmiesetre sem azt, amit ebben a mondatban szántak neki. Egyenlőre gya­lulom a deszkákat, vágom a szalonnadarabokat — egyen­lő részekre. Mondatunkban az időhatározói értelmű egyelőre hangalakot kellett volna használni. íme, egy kis ízelítő a szó­tévesztések tömegéből. Bi­zonyságul annak, hogy a je­lentéstan területén is akad­nak bőven ingoványok. Dr. Szabó Károly Ma délelőtt 11 órakor nyílik meg Salgótarjánban, a Jó­zsef Attila Művelődési Központban Czinke Ferenc Mun­kácsi-díjas grafikusművész kiállítása. A kiállítás anya­gából közöljük a fenti képet. Címe: Koskirály I. A kiál­lítás július másodikáig tart nyitva A rádióbemondó jegyzetfüzetéből Jean Nohain francia rádióbe­mondó hosszú éveken át állt kap­csolatban színészekkel, énekesek­kel, különböző híres személyisé­gekkel. Nagy türelemmel felje­gyezte a jelenlétében elhangzott szellemes mondásokat, furcsa tör­téneteket, és most könyvalakban közzé teszi őket. Az elszólások és elkövetőik c. könyv deríti mo­solyra napjainkban Franciaorszá­got. Nohain véleménye szerint majd­nem valamennyi elszólás szóra­kozottságnak köszönhető. Mint például Mireille Mathieu esete, aki egy olyan műsor alkalmával, amelyben híres személyiségeknek kellett megjelenniük a színpadon, erőnek erejével a színnáz ügyele­tes tűzoltóját vonszolta a mikro­fon elé, mitsem törődve annak ellenkezésével. Vagy vegyük pél­dául azt az esetet, amikor Ed- wige Feulliére öltözőjében megje­lent Chaban-Delmas miniszterel­nök, aki gratulálni akart az elő­adáson nyújtott teljesítményéhez. Edwige Feuillére általános megrö­könyödésre a következőket vála­szolta: „Az én kötelességem, hogy gratuláljak önnek csodálatos hangjához.’* A miniszterelnököt ugyanis összetévesztette egy azo­nos vezetéknevű énekessel. Jean Nohain a következőket mondotta: „Mind ez ideig senki sem sértődött meg, senki nem til­takozott. Ez azt bizonyítja, hogy az elszólások elkövetői szellemes emberek.” TASN ATM VARGA EV A. Egy szál lehullott Tegnap szobánkba lépett a halál. Nem volt kaszája, semmi fegyvere, anyám az ágyon félrebillent szájjal hang nélkül mondta: — Elmegyek vele! A gerendákon pókháló feszült, egy szál lehullott, némán ült a pók, a macska pedig szelíd fejével végigdörzsölte a kék takarót. Szekrény tetején ötven piros álma hirtelen szénfeketére változott, megállt az óra és én azt hallottam, valahol tompán ütnek most egy dobot­Kintről a fák kérdezve lehajoltak, a kerítés gyerekdalt énekelt, léptem egyet, mint apró koromban, s kiáltásomra senki sem felelt. A Kodály-életmű reprezentatív bemutatása Kodály Zoltán születésének 90. évfordulójáról nagyszabá­sú zenei ünnepségsorozattal emlékeznek meg hazánkban. Ez lesz az idei évad egyik legkiemelkedőbb kulturális eseménye; megrendezésekor nemcsak a hazai, a külföldi közönség érdeklődésére is számíthatunk. A szeptember 25-én kezdődő és december 17-én záruló jubileumi ün­nepségekről a közelmúlban sajtótájékoztatón is beszámolt az Országos Operatív Bizott­ság — ennek egyes fontosabb programpontjaira kell most emlékeztetnünk, amikor váz­latosan ismertetjük a Kodály- jubileum tartálmát, mondani­valóját. A budapesti zenei hetek keretében — szeptember 25. —október 26. — nyolc hang­versenyt Kodály-emlékest- ként rendeznek meg. A to­vábbi huszonöt koncert kö­zéppontjában is Kodály élet­művének reprezentatív be­mutatása áll. Zenekari művei közül felhangzik a Nyári es­te és a Háry János-szvit (Ferencsik János vezényli); a Galántai táncok és Concerto (Lukács Ervin); a Marosszéki táncok (Vaszay Viktor) és a Felszálott a páva (Konstantin [liev vendégkarmester dirigá­lásával). Az oratórikus mű­vek közül a Psalmus Hunga- ricust, a Budavári Tadeumot hallhatják a koncertsorozat résztvevői. A jubileumi ün­nepségek nyitányaként — Frencsik János vezényletével — a Székelyfonót adják elő. „Kodály kamarazenéje” cím­mel négy előadáson mutatja be műveit a Magyar Rádió és Televízió énekkara — amely ezeken kívül ünnepi hangversennyel is megemlé­kezik a nagy zeneköltőről. Nem éz az első Kodály-ün- nepségsorozat Magyarorszá­gon. Fontos zenei esemény volt a zeneszerző 70.. 75. szü­letésnapja alkalmából meg­rendezett koncertsorozat is, amelyeknek előadói gárdáját a mester útmutatásaival is se­gítette. A mostani azonban — arányainál, jelentőségénél fogva — még kiemelkedőbb. A nyár perzselő szelei újra végig­rohannak az épülő városon, vi­szik a port, a piszkot, a törmeléket. A most még üdezöld lomb, a város köze­pén a kevéske zöld elsárgul, elszürkül. Aki csak teheti, hétvégeken, s szabad­sága idején megy a Mátrába, felkeresi a környező strandokat, vizeket. Épül a város, s ez sokszor nyáron sem nyújt esztétikus látványt. Salgótarján azért szépségeket is kí­nál, nemcsak az architektúrában. Esz- téliicus látványt nyújtanak — néhány szép épületen túl —, a szobrok, s a tárlatok. Igen, a meleg nyár is kínál pár alkalmat képzőművészeti, s egyéb kiállítások megtekintésére Salgótarján­ban. S bizony, szükség is van erre. Hiszen valóban igaz, hogy az élet esz­tétikai színvonalának emelkedése eb­ben a városban sem tart lépést a tu­domány, a technika, de mondjuk csak így, a városépítés eredményeivel. A város társadalmában fellelhető művé­szi, esztétikai igények és törekvések na­gyon különbözőek, s esetenként igen csekélyek. Nagy tehát a feladat, s fe­lelősség hárul a közművelődésre is. Tudjuk, az esztétikai, művészeti neve­lés egybefonódik a társadalmi tudat, az erkölcs, a magatartás, s így végső so­ron a világnézet formálásával. Az esztétikai nevelés célja az élet teljessé tétele, a természetes érzékek, sajátos formában pedig értelmünk erősí­tése. A pozitív esztétikai minőségekkel való kapcsolat fogékonnyá tesz a lá­tásra, mélyebb érzelmi életre nevel, VASÁRNAPI JEGYIÉT Nyári tárlatok tehetővé teszi a környezet humánus tartalommal való telítését. Olyan dol­gok ezek, amelyek nélkül egyetlen em­ber sem élhet valóban emberi életet. Nőnek körülöttünk a házak, szapo­rodnak a szobrok, ne éljünk idegenül bennük és körülöttük... De térjünk vissza a nyári képzőművészeti tárlatok­ra. Mire számíthatunk? A megyei József Attila Művelődési Központban a mai napon, délelőtt ti­zenegy órakor nyílik meg Czinke Fe­renc, Munkácsy-díjas grafikusművész első önálló salgótarjáni bemutatkozó kiállítása. Az üvegcsarnokban Bereczki Lóránd művészettörténész mond ünne­pi megnyitót. A kiállítást Salgótarján várossá nyilvánításának félévszázados jubileuma alkalmából a művelődési központ rendezte. A rendezés érdekes­sége például, hogy térformákat látha­tunk, s a sokszorosított grafika előál­lításához szükséges tárgyak, szerszá­mok is ott '"annak a lapok között, a fametszetek faducai, litográfia-lemezek. A kiállításon a művész műve látható, szinte teljes punk az utóbbi évtized technikai, mű­vészi törekvéseiről. Az Édesanyám ikonja 1957-ben készült, a Bartók-so- rozat többször feldolgozott témája Czinke Ferencnek, emlékezetes színes rézkarcsorozat például ezen belül a Szlovák táncok. Az utóbbi idők ki­emelkedő színes fametszetsorozata a Koskirály. A Gyökerek című színes li­tográfia-sorozatot pedig a művész a városnak ajándékozta. A tárlat meg­nyitásán a cserhátsurányi citerazene- kar, s a nemti kórus ad folklórmű­sort. Ezzel a kiállítással tulajdonképpen megkezdődik a nyári „szezon”. Ennek július végén kiemelkedő eseménye lesz a szabadtéri szoborkiállítás, amely egész augusztusban látható. A központ előtti téren ismét nagyméretű köztéri szobrok állnak majd, a legkitűnőbb szobrászok alkotásai, a folyosón pedig kisplasztikát állítanak ki. A szoborki­állítással egyidőben fényképeken és rövid kísérő szöveggel bemutatják Salgótarján szobrait. A nyár más tárlatokat, fotókiállí- tásokat is kínál. A kánikulában is szakíthatunk időt ezek megtekinté­sére. A látott műnek, a természet, a környezet jelenségeinek esztétikai be­fogadása elmélyült gondolkozást, együtt­érzést, esetleg szinte újraalkotást kí­ván. A mai napon, délelőtt zengenek a cilerák, körülöttük a színes fgmef- negyvenöt szetsorozaton ősi szerszámok. S fa­képet ka- dúcok, egyéb szerszámok a valóságban is. Amelyekkel a művész dolgozók. Va­lamennyi a mi szerszámunk. Az ember szerszáma. Tóth/Elemér Fejlődő kórusmozgalom Valamennyi eddigi Kodály- emlékünnepség óriási lendü­letet adott a hazai kórusmoz­galomnak. Ez volt a bemu­tatók legnagyobb eredménye, ezzel igazodtak a mester szelleméhez, s ezzel vívták ki leginkább Kodály elégedett­ségét. Köztudott, hogy milyen hatalmas arányú zenepeda­gógiai tevékenységet fejtett ki Kodály Zoltán, ö vetette meg a mai iskolai — első­sorban az általános és a kö­zépiskolai — zenei nevelés alapjait; ma már sok száz­ezerre tehető azoknak az ál­talános iskolát végzett fiata­loknak a száma, akik az ő zenepedagógiai elvei szerint felépített tananyag segítségé­vel ismerkedtek meg a mu­zsikával. Ez tükröződik a kó­rusmozgalom eredményeiben is. Az; idei jubileumi hang­versenysorozaton több mint háromszáz öntevékeny kórus is bemutatja műsorát —, s ezeknek az együtteseknek a tagjai már túlnyomó többsé­gükben Kodály „zenei növen­dékei”. A mestert roppant örömmel töltötte el életében az a tény. hogy pedagógiai munkássága termékeny talaj­ra talált hazánk iskoláiban. 1963-ban írta ezeket a soro­kat: „A legnagyobb örömöm­re az szolgál, amikor a fiata­lokat hallom jót. és jól éne­kelni. Nemrég három alka­lommal volt ilyen élményben részem: Kecskeméten, Vesz­prémben és Dunaújvárosban (öregember már csak kevés helyre jut el) —, s mondha­tom. a csendes elégedettség örömével jöttem el: így ének­lő ifjúság, ez az amit mindig kívántam. Bebizonyosodott, hogy az éneklő ifjúság óhaja nem hiú, üres ábránd; szor­galmas zenetanárok, tehetsé­ges pedagógusok, kiváló ne­velők segédkeznek a megva­lósításában, nagy sikerrel”. Többször írt erről a témáról — beszélt, nyilatkozott —, s mindig hasonló hangnemben. A mester, természetesen, nemcsak a Kodály-művek bemutatását hallgatta élvezet­tel. Sőt, mint mondotta, el­sősorban annak örül, hogy az 6 közreműködése is meg­könnyítette (egyszer így nyi­latkozott; „megrövidítette) a nagy zeneköltők műveinek megértéséhez vezető utat. Nem csekély részben neki köszönhető, hogy ifjúságunk tekintélyes része eljutott Bach, Beethoven, Mozart megértéséhez, eljutott az opera megértéséhez, s nem idegen számára a mai euró­pai komolyzene. Kodály és a zenepedagógia A jubileumi koncert- és kórusbemutaó-sorozat kiváló alkalom lesz arra is, hogy ha­tárainkon túl még jobban megismertesse Kodály zene- pedagógiai munkásságának jelentőségét. Nem mintha kül­földön először hallanánk ró­la. Zenei szakemberek — pe­dagógusok — évek óta tanul­mányozzák módszerét. Most moszkvai előadóter­azonban, újólag tapasztalhat­ják mint hatott a tömegekre Kodály pedagógiai eszméje, mint lett belőle zenei moz­galom, szellemi eredmény, kultúrális cselekvés. S’láthat­ják a részvevők százait, ez­reit. akiknek együtteseit nem valami „parancs” kovácsolta össze, hanem a zene szeretete, megértése, s a Kodály Zol­tán felébresztette — az ő sza­vaival élve — „zenei közlés­vágy”. A külföldi közönség és a szakemberek, a Magyar Rádió adásain kívül közvetlenül is bekapcsolódnak az ünnepség- sorozatba. A Kulturális Kap­csolatok Intézete Kodály- hangversenyeket rendez a pá­rizsi Magyar Intézetben, a római Magyar Akadémián, a bécsi Collegium Hungaricum- ban, a varsói és a szófiai Ma­gyar Intézetben és a Magyar Népköztársaság nagykövetségének mében. A komponista A jubileumi ünnepségsoro­zat másik fontos tartalmi je­gye: előtérbe helyezi Kodályt, a komponistát. A háromhónapos bemutató­sorozaton lényegében vala­mennyi Kodály-mű előadásra kerül. Nagyzenekari, kamara- és oratóriukus művek, nép­zenei feldolgozások, kórus­művek. Óriási feladatokkal kell megbirkóznia a népes előadói gárdának. Nem a Ko­dály-életmű „újraértelmezé­séről” van szó, — hanem arról, hogy még pontosabb, még lelkiismeretesebb, a mes­ter útmutatásaihoz még job­ban igazodó produkciók szü­lessenek meg. A hivatásos együttesek, a kórusok, iskolai énekkarok már hónapok óta készülnek a műsorokra. S hogy ezt a munkát milyen fontosnak tekintik, jellemzés­képpen megemlítjük: igen sok zenetanár, általános is­kolai és középiskolai énekta­nár halasztotta el hosszabb nyári kirándulását, tanul- mányútját jövőre, hogy irá­nyíthassa a felkészülést, a próbákat. Végezetül, hadd számoljak be röviden arról, hogy a köz­vetlen zenei eseményeken kí­vül milyen széles körben fo­lyik a készülődés a Kodály- jubíleumra. Az Országos Filharmóniá­nál 25 koncertből álló soro­zatot készítenek elő, elsősor­ban Debrecenben, Győrben, Kecskeméten, Miskolcon, Sze­geden és Veszprémben. A Kulturális Kapcsolatok Inté­zete Moszkvában, Helsinki­ben és Pozsonyban Kodály- emlékkiállítást rendez. A Ze­neművészeti Főiskola ünnepi ‘ hangversenyeket tart, Kodály- előadótermet avat és meg­rendezi a „Szép magyar be­széd” című versenyt. A Ze­neműkiadó Vállalat két Ko- dály-könyvet bocsát a közön­ség elé (Magyar népzene, Utam a zenéhez); s kiadja Szabolcsi Bence, Eősze László és Gál Zsuzsa Kodály Zol­tánnal foglalkozó műveit. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat megjelenteti a Szé­kelyfonót, a Zenekari dalo­kat, a Kórusművek új soro­zatát és a Kodály Zoltán ve­zényel című 3 lemezes albu­mot. T. L NÖGRÁD - 1972. június 18., vasárnap 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents