Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)

1972-06-02 / 128. szám

Továbbtanuló nógrádiak sikere Növendékhangversenyt ren­dezett a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakkö­zépiskola. A koncerten Sze- benyi János művésztanár ki­lenc fuvolás tája működött közre. Örömmel állapíthatjuk meg. hogy a 80 perces, igényes mű­sor 42 percében a Nagybáto- nyi Állami Zeneiskolából ki­került, ott továbbtanuló há­rom fuvolás — Csáki Judit■ Pétervári Edit és Szüts Ka­talin — Telemann négytéte­les fuvoladuójának (Csáki— Szüts), Pergolesi fuvolaver­senyének (Péterváry). Tele­mann G-dúr négytételes fu­volaszonátájának (Szüts) és Sini&salo: Drei miniatűrén című művének (Csáki) előa­dásával kitűnően szerepelt. Mindhárman Bolyky József fuvolatanár növendékei vol­tak Nagybátonyban. így ez az eredmény, a keze alól ki­került továbbtanulók szép produkciója az ő érdeme is. Arról is örömmel értesül­tünk. hogy a nagybátonyi ze­neiskolából ott továbbtanuló hat növendék mindegyike igen jól szerepelt az évvégi tanszaki meghallgatásokon és több iskolai koncerten. Az intézeti Kod ály-zongora verse­nyen Szüts Katalin második dlíjat nyert Kadosa: Tollraj­zok című művének és Kodály: Gyermektáncok előadásával, a nemrég lezajlott szolfézs­versenyen Szűcs f'erene gor­donka szakos tanuló második. Szüts Katalin pedig harmadik díjat nyert. A szakiskolába látogató szovjet zenepedagó­gus-vendégek a közelmúltban több nógrádi fiatal játékát hallgatták meg. A gyermekek gimnáziumi tanulmányai iránt érdeklődve megelégedéssel tapasztaltuk, hogy a hat Nagybátonybói odakerült tanulónál „jó, jeles és kitűnő" évvégi tanulmányi eredmények várhatók. Fiatalok! Vár benneteket a Szellőző Művek légtechnikai berendezések gyártására. Felveszünk: közép- és S általános Iskolát végzett fiatalokat gépi- forgácsoló. vas- és fémszerkezeti Lakatos szakmában tanulónak. — Kollégiumot biztosítunk. — Havi ösztöndíj 260 Ft-tól 600 Ft-ig. — Évente egy alkalommal 2 hetes ingyenes üdülés. — Térítésmentes étkezés. — Sikeres szakmunkásvizsga után személygépkocsi-vezetői jogosítvány azoknak, akik a vállalatnál fognak dolgozni. — Közép- és felsőfokú tanulást biztosítunk esti, ill. levelező tagozaton. — Tanulmányi eredménytől függően pénzjutalomban része­sülnek tanulóink. \ Jelentkezés: Szellőző Művek, Budapest. XI., Építész u. 8—12. sz. közgazdasági és munkaügyi főosztály. író-olvasó találkozó a ZIM-ben A gyár kultúrotthonában az i SZMT kultúrbizottságával közösen író-olvasó találkozót rendezett a tűzhelygyár. A szocialista brigádvezetők és a városi kulturális vetélkedőre benevezett brigádtagok talál­koztak Jobbágy Károly költő­vel. A szívélyes baráti légkör­ben a költő ismertette élet­útját és szólt műveiről, majd közvetlen beszélgetésre került sor a brigádvezetők és a köl­tő között. Az eseményen 50— 60 brigádvezető és brigádtag vett részt, akik nagyon hasz­nosnak ítélték a találkozót, és megköszönték a költőnek, hogy eljött hozzájuk és tájé­koztatta olvasóit életútjáról. Fábián Zoltán Nógrádban Fábián Zoltán, József Atti- la-díjas író, az Írószövetség titkára a könyvhét alkalmá­ból Nógrád megyébe látogat. Ma, pénteken délelőtt 11 óra­kor Salgótarjánban, a József Attila Megyei Művelődési Központ klubjában Nógrád függetlenített könyvtárosai­val találkozik. Ekkor tart elő­adást az Olvasó népért moz­galom jelenlegi helyzetéről, az eddigi eredményekről, a jelentkező gondokról, illetve a jövő elképzeléseiről. A ta­lálkozó után az Írószövetség titkára Balassagyarmatra uta­zik. Itt este hat órakor a vá­rosi-járási könyvtár olasóter- mében író-olvasó találkozón vesz részt. Ugyanitt Fábián Zoltán délután öttől dedikálja műveit. Szerkessz velünk! A NÖGRADI CTTOKOK ES KISDOBOSOK HÍRADÓJA IIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllltlIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIINI Nagyoroszi gyerekek Fotó: Kulcsár j ILII törő leltem Negyedikes vagyok, most lettem úttörő. Nagy izgalom­mal lépkedtem fel az emel­vényre és mondtam a fogada­lom szövegét. Ünnepélyes pil­lanat volt, amikor nyakamba kötötték a piros nyakkendőt, és büszkén álltam a többi út­törő mellé. Tudom, hogy új feladatok várnak rám, hogy azokat tudásomhoz mérten, legjobban végezzem el. Elha­tároztam, hogy mindig az úttörőtörvény szellemében élek és dolgozom, hogy méltó le­gyek a vörös nyakkendő vi­selésére. Gyalog Rita Karancskeszi Kék nyakkendő Simon Lali, a Karancskeszi Általános Iskola első osztá­lyos tanulója szép, gondosan formált betűkkel irt levelet nekünk. Nagyon örültünk a leveled­nek, Lali, közöljük is, hogy miről tudósítottál bennünket. „Kisdobos lettem! Vasárnap nagy ünnepünk volt, a kisdo­bosavatás. A legszebb az volt, amikor egyszerre foga­dalmat tettünk' és utána nya­kunkba kötötték a kék nyak­kendőt. Büszkén viselem azó­ta. Amit megfogadtam, meg is tartom. Kék nyakkendőm mindig figyelmeztet ígéretem­re. Nagyon boldog vagyok.” Reméljük, Lali, ígéretedet meg is tartod és kívánjuk, hogy mindig ilyen nagy örö­met okozzon a nyakkendő vi­selése számodra. Úttörők, kisdobosok nagy élménye 7. Az adott szó Bárhonnan jött a hír Dózsa táborába, csakis ugyanazt jelenthette, akár vesze­delemről, akár sikerekről szólt: küzdeni mindhalálig. Természetesen a győzele­mért. De a keresztesek arra is felké­szültek az apátfalvai népítélet után, hogy bármilyen rosszra fordulna a sor­suk, harcolnak utolsó lehelletükig. Hasonlóképpen gondolkoztak a hatal­mukért, életükért rettegő nemesek is. Gyorsan és elszántan készültek a leszá­molásra. Északon Bornemissza János növesztette mind fenyegetőbbre a ne­mesek táborát. Erdélyben Szapolyai Já­nos vajda toborzott sereget oly sietség­gel, hogy még az éjszakákat sem hagy­ta kihasználatlanul. Az Erdély terüle­tén előforduló szórványos paraszti csa­patokkal egyelőre nem is igen törődött, mert okkal hitte, hogy ahol a forra­dalmi parasztseregek zöme van, ott az igazi veszedelem. Egyelőre azonban óriási volt Dózsa helyzeti előnye. Kellő biztonságban érezhette magát, hiszen számos síkföl­di vár állt már a keresztesek rendelke­zésére. Ám hátra volt még a siker be­tetőzése. Lippa, Sólymos és Temesvár nélkül csak félmegoldásnak számított minden eddigi győzelem. Földrajzilag, stratégiailag roppant fontos kulcshely volt a síkföld határán a Maros utolsó szorosa, amely való­ságos várkapuként őrizte Erdélyt. Aki ezt a kaput birtokolta, annak kelet felől, azaz Erdély felől nem kellett tá­madástól félnie, vagy megfordítva. É9 ez a „vagy” mindig nagy szerepet ját­szott a Maros utolsó szorosát őrző két. egymással szembeni vár, Sólymos és Lippa életében. Ha erős vajdái voltak Erdélynek, mint például Hunyadi Já­nos, akkor az ő kezükön volt a két erőd. Máskor meg a királyok befolyá­sának volt nagyobb súlya. Ezúttal gyen; ge uralkodó ült a trónon, de unoka- öccséé, Hohenzollern Györgyé volt az ikererőd. Ennek meghódítására vezette sere­geit Dózsa a Maros mindkét partján, hogy elreteszelje az Erdélyből kivezető utat. Miközben vonultak a partok mentén, sorra elfoglalták a nemesi ud­varházakat. Csak ott rombolták, s ott koncolták fel a nemeseket, ahol ellenál­lásra találtak. Csála, Arad, Világos be­vétele után június elején ért Dózsa Lippára. Serege zömével délnyugatra, a Maros és Temesvár között ütött tá­bort, hogy a jól megválasztott helyről bármilyen irányba tudjon erőket kül­deni. De mivel döntő fontosságú fela­dat volt a szoroserődök elfoglalása, a fővezér maga intézkedett a helyszínen. Ebben az időben Lippa dicsekedhe­tett Arad vármegye legnagyobb és leg­jelentősebb városa rangjával. Hét bás­tyával, négy kapuval állt a Maros jobb partján. Fellegvára rendkívül erős, hí­ven jelentőségéhez. Pénzverde, királyi sókamra működött a városban, révje, vámja igen fontos. Kórházáról, iskolái­ról szintén nevezetes. Mivel a vár vé­dői nem számíthattak felmentő sereg érkezésére, csak amolyan tessék-lás- sék módon védekeztek. Mielőtt komo­lyabb harcra került volna a sor, átszök­tek a szemközti Sólymos várába. Ritkán mutatott jókedélyt a szigorá­ról híres, általában hallgatag fővezér, de Lippa városának meghódítása után bort osztott katonáinak a piactéren, június hetedikén pedig szabad zsák­mányt engedélyezett számukra a fel­legvárban. Közben egy pillanatra sem vette le tekintetét a szemközti Sólymos várá­ról. Tudta, az jóval keményebb dió lesz — mert amennyivel kisebb Lip- pánál, annyival megközelítheletlenebb. a nyaktörő hegyormon. De amíg birtok­ba nem veszik, addig a lippai siker sem tekinthető megnyugtatónak. Nem vesztegette hát az idejét. Közvetlenül a június hetedikéi pihenő után, nyolcadi­kén délben már meg is kezdék a So’y- mos elleni támadást. Prantner német származású várpa­rancsnok gondosan felkészült a véde­lemre. Dózsa úgyszintén a vár bevé­telére. Módszeres ostromhoz látott. Hal­latlan fizikai erőfeszítés árán, éjszaka tüzérséget állíttatott a szemközti hegy­oromra. Kilencedikén hajnalban kö­vetséget küldött a várba. Megüzente, csak akkor tüzeltet, ha megtagadják a vár átadását. Prantner azt válaszolta, hogy semmi áron sem hajlandó megad­ni magát. Erre heves ágyútüzet zúdítot­tak a keresztesek a várra. Lövedékeik­kel számos épületet felgyújtottak, a lő- poros tornyot is megsemmisítették. Mindez nem volt elég a vár parancs­nokának. Lebontatta az összes zsindely­tetőt és védekezett tovább. Hiába szeretett volna Dózsa részese lenni a solymosi diadalnak, kötelessége a Temesvár közelében táborozó sere­géhez szólította. De elköszönvén az ostromlóktól, megparancsolta nekik, tűzzel-vassal, mindenáron szerezzék meg az erődöt. Alaposan megkeserítették a vár védői az ostromlók helyzetét. A legmaka­csabb támadásokat is visszaverték. Odabent azonban meghasonlott a ma­gyar nemzetiségű katonaság a német parancsnokkal. Prantner hallani sem akart a kapitulációról, mire a kato­nák megállapodást kötöttek a keresz­tesekkel: átadják a várat, ha békén el­vonulhatnak. Megnyitották hát a kapukat Dózsa csapatai előtt. De mivel a keresztesek sokat szenvedtek ostromlás közben, fel akarták koncolni iménti ellenségei­ket. Önhatalmúlag mégsem mertek cselekedni, ezért futár útján értesítet­ték Dózsát szándékukról. A fővezér pedig Temesvár közelé­ből keményen megparancsolta: mi­vel az adott szó szent, kötelesek be­tartani. Engedjék hát szabad útjukra a solymosi katonákat. így is történt. Gerencsér Miklós Következik: A TÉT; TEMESVÁR Sok-sok kedves levelet ho­zott a héten a posta a NÖGRÁD Szerkesztőségébe. Valamennyi kivétel nélkül nagy-nagy eseményről, kedves és örömteli ünnepről, a gyer­meknapról tudósított bennün­ket. Régebbi és újabb levele­zőink örömmel számoltak be az úttörő- és kisdobosavatá­sokról, arról a sok élményről, amelyben a gyermeknapon ré­szük volt. A Szerkessz velünk! rovat szívesen ad helyet a levelek­nek, annál is inkább, mert ezen a napon az úttörők és kisdobosok azok, akiket ré­gebben és azok is akiknek nyakába kötötték fel a piros vagy a kék nyakkendőt, együtt örültek. A most avatott úttörőknek és kisdobosoknak sok-sok boldog­ságot és nagyon jó munkát kívánunk, a Szerkessz ve­lünk! rovat nevében is. „Úttörőcsapat, vigyázz!" Nagyon-nagyon vártuk az idei gyermeknapot. Nemcsak azért, mert az a mi ünnepünk, hanem azért is, mert akkor volt az úttörőavatás. Mi na­gyobbak is izgalommal jöt­tünk az iskolába, hát még a kis elsősök és a negyedikesek. Nagyon szép ünnepség volt. Sorba álltunk, majd a kürt és dob szavára zászló mellett vonultunk az ünnepélyes csapatösszejövetel színhelyé­re. Sajnos, a rossz időjárás miatt a kultúrházba szorul­tunk. Amikor elhangzott a ve­zényszó, hogy: ..úttörőcsapat, vigyázz!”, tisztelegve fogadtuk csapatzászlónkat. Az ünnepi beszéd után az úttörőtanács elnöke, Vidéki Noémi vette át a vándorzászlót, amelyet csa­patunk jó munkájáért kapott. Az ünnepélyes pillanat után következett az avatás. Sok­sok szép verset hallottunk és a kitüntetések sem maradtak el. Kiváló Úttörő kitüntetést a hatodikos Zsidai Ági, Kivá­ló Kosdobosmunkáért kitün­tetést a negyedikes Bobál Gá­bor kapott. Azután filmet néz­tünk, velünk együtt örültek a szülők, tanáraink és a vendé­gek is. Hegedűs Zsuzsanna, 313-as Arany János Ű ttör őcsapat Felkötötték a nyakkendőket Nálunk, Karancslapujtőn is ünnepélyesen történt meg a kisdobos-, úttörő- és KISZ- avatás. Nagyon készülődtünk, amíg elérkezett a várva-várt nap. Rajonként, induló hang­jai mellett vonultunk be, majd a jelentéstételek követ­keztek. Végül elhangzott hogy a csapat készen áll a kisdo­bos-, úttörő- és KlSZ-avatás-'1 ra. Az ünnepélyes zászlóbe­hozatal után Rézsó Endre párttitkár mondott ünnepi be­szédet. Először az első osztályosok kisdobossá avatása követke­zett. Fogadalmat tettek, majd átvették az igazolványokat. Az égszínkék nyakkendőket a búcsúzó nyolcadikosok kötöt­ték a kicsik nyakába. Ezután a_ negyedik osztályosok úttö­rőavatása következett. Az avatószülők a fogadalom el­mondása után, mindegyik gyerek piros nyakkendőjét megkötötték. A KISZ-avatáson a nyolca­dik osztályosok mondták el az ifjú kommunistákhoz méltó fogadalmat, és vették át ün­nepélyesen tagsági könyvüket. Én is ezen a napon lettem KISZ-tag. Végül a jutalmak átadása következett. A szóbeli dicsé­retek után a csapatvezető át­nyújtotta a Kiváló Űttörő- munkáért kitüntetéseket.- Kö­zölte az akadályverseny ered­ményeit is, amelyben a Szputnyik őrs lett az első. Má­sodik az ötödik osztályos Ma­zsola őrs. Az ünnepség vé­geztével a csapat megvendé­gelt minden gyereket csokolá­déval, szendviccsel. Urban Gabriella Karancslapujtő f

Next

/
Thumbnails
Contents