Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)
1972-06-15 / 139. szám
MAI KOMMENTÁRUNK AZ ÁLLATGONDOZÓ SZEREPE Megyénk középtávú tervében az szerepel,' hogy 1975- ig a szarvasmarha-állományunkat a jelenlegi létszámhoz viszonyítva 4—6 százalékkal kell emelni, a tehénállományt pedig tíz-tizenkét százalékkal. Az egy tehénre eső évi íejési átlagnak kétezer-hatszáz literre kell emelkednie. Ha figyelembe vesszük a jelenlegi helyzetünket, akkor ez a célkitűzés elérhető, de nagyon körültekintően és keményen meg kell dolgozni érte. Sokat jelent az is, hogy a tehéntartás javítására tizenöt tsz-nél szakosított tehenészeti telepeket hoznak létre. Ezek közül néhány mát; elkészült. Ezek magas szintű technológiával rendelkeznek, igénybevételükkel, jó 1 hasznosításukkal valóban emelni tudjuk a szarvasmarha-tenyésztés színvonalát. A negyedik ötéves tervben célul tűzött szarvasmarhatenyésztésre kilencven—százmillió forintot költöttünk. Mindezek ellenére, ha nem gondoskodunk arról, hogy a technika, technológia és más nélkülözhetetlen intézkedések mellett a terv megvalósításához hozzáértő emberek is rendelkezésre álljanak, bizonytalanná válhat a siker. Abból a mindennapi gyakorlatból kell kiindulnunk, hogy minduntalan érezhető: ha a magas szintű technika mellett nincs ember, holttá válik a technika. Márpedig mi nem nagyon dicsekedhetünk azzal, hogy jól képzett, fiatal szarvasmarha-tenyésztőink vannak. Vagy ha vannak, akkor igen alacsony számban. Azok közül a fiatal tehenészeti szakmunkások, vagy betanított munkások közül, akiknek a taníttatására igen magas pénzösszeget fordítottunk, egy részük rövid időn belül szinte „elmenekült” a tehenészetekből. A szakmunkásképző tanárai mondták el, hogy általános iskolából kimaradt fiatalokat vittek tehenészetekbe, ismerkedni a körülményekkel. Némelyik diák orrához szorítva zsebkendőjét sietett végig az istállón. Kevésbé hihető, hogy az ilyen fiatal szarvasmarha-tenyésztőnek megy. Természetesen ez sem általános, mert végső soron fiatalokból is került már ki neves tenyésztő, mint többek között Érsekvadkerten. A valóság azonban, hogy az ilyen fiataloknak igen kevés még a számuk. Jelenleg az idősebb nemzedék áll helyt a tenyésze- itekben. Tolmácson például idős emberek dolgoznak az országosan is példásan szép és gazdaságos tehenészetben. Kifogástalanul látják el faladataikat. Jó a fejési átlaguk, ió a hústermelés. Egyetlen gond az idősebb nemzedékkel: nehezen, vagy egyáltalán nem igazodnak a technikához. A szarvasmarha-tenyészetek eredményességén lemérhető, milyen a gondozók munkája. Hiába végez kifogástalan munkát a főállattenyésztő, ha nem tudja elképzeléseit, tudományosan kikísérletezett nevelési módszereit végrehajtani. A gondozókon múlik, hogy tiszta legyen a jószág. Időben, megfelelő mennyiségben kapja meg a takarmányát, abrakját, az ivóvizét stb. Az sem közömbös a nevelés szempontjából, hogy mikor és hogyan takarítják le a tehén állását. A jó állatgondozónak ezeket hozzáértéssel, szakértelemmel kell elvégezni. De nem utolsósorban olyan tudattal, hogy nélkülözhetetlen tevékenységet végez, és ha naponta nem hajtja végre lelkiismeretesen, megsínyli az állat. Ezt a munkát nagy hivatásszeretettel lehet ellátni. Ennek a munkának jelentőségével tisztában kell lengni. »lem könnyű munka. Tisztességben megőszült, emberek mondták el többek között Pásztón, hogy minden huszonnégy órában éjjel két órakor megszólal az ébresztő és indulnak a tehenészetbe. De mennek, mert milliós értékekről, a jószágról van szó, amelyet, ha lelkiismeretesen ellátnak, meghálálja. A negyedik ötéves terv végéig a szarvasmarha-tenyésztésben nagyot kell előre lépnünk. Ezt a lépést állatgondozók nélkül nem tudjuk megtenni. Hiába a korszerű technológia, ha ember nincs' «mellette, élettelen’ marad ez. — B — Nők és férfiak Amikor e sorokat írtán, hónap eleje van. Egy tréfás kiszólás szerint „apák napja”, amihez a férfiak ugyancsak tréfásan hozzá szokták tenni: miért csak nők napja van. miért nincs férfiak napja is? Sok nő viszont így vélekedik: az egész éven át tartó egyenlőtlenséget helyrebillentheti egyetlen ünnepnap? Nyilvánvalóan nem. Nem is ez a szerepe, hanem inkább az. hogy ébren tartsa a figyelmet: vajon egyenlő tár sak vagyunk-e csakugyan? A közéletben az elmúlt év ugyan elég sok változást hozott, különösen a nők arányos képviseletében a társadalmi élet különböző fórumain, a társadalmi szervezetek vezető testületéiben. Ugyanakkor még gyakori, hogy egyenlő munka és munkában töltött idő esetén is kisebb a bérük. Vannak olyan vélemények is. hogy kár a szót szaporítani, jog és törvény szerint megkapták a nők az egyenlőséget. A többi pedig egyéni adottságokon, helyzeten, szerencsén múlik; ne vigyük túlzásba a dolgot, az egyenlőség ürügyén ne csináljunk nőkul- tuszt. Mások szerint —> s e két felfogás kiegészíti egymást — nem is lehetünk egyenlők, a biológiai különbségek és ezek következményei miatt. A családban, a munkahelyen, a társadalmi életben tekintsük egyenlő és önálló embereknek nőtársainkat, s ne a férfiak ..tartozékainak”, S ezen túl: tegyük lehetővé, hogy anyagi és erkölcsi megbecsülésben, keresetben és előmenetelben, tisztségviselésben is egyenlően érvényesülhessenek. Mindezt úgy tehetjük, ha figyelembe vesszük a biológiai különbségeket és ezek következményeit, a „többlet- műszakokat” és ezért egyénileg megosztjuk velük az otthoni terheket. Ezzel párhuzamosan társadalmilag — a közszolgáltatások, az óvodák stb. fejlesztésével — csökkentsük gondjaikat. Szocialista államunk már eddig is sokat tett a szülő anyákért, a gyermekekért, a gyermek- nevelés segítésére. Bizonyos, hogy amint lehetőségeink nőnek. még többet is fog tenni. Társadalmi méretekben valamennyiünknek szem előtt kell mindig tartanunk: a holnapot készítjük elő, ha a nők egyenlő helyzetéért küzdünk. Németh Ferenc Ösztönzőbb anyagi érdekeltséget A BONYOLULTABB gazdasági feladatok eredményes megoldása csak úgy lehetséges, ha a tennivalókat minden dolgozó megismeri és tudatában van annak is, hogy a kitűzött célok teljesítése esetén milyen anyagi, erkölcsi elismerés illeti meg. Ez összhangban van a szocialista elosztás elveivel, hiszen akik többet adnak munkájuk révén a közösségnek, azoknak nagyobb arányban kell részesülniük a megtermelt anyagi javakból. A bérezésnél, a jutalmazásnál, premizálásnál akkor járnak el helyesen az üzemek vezetői, ha a legcélszerűbb bérformákat alkalmazzák, ezzel a teljesítmények növelését, a termelés gazdaságosságát érhetik el. A jelenleg érvényben levő kollektív szerződések is bizonyítják, hogy a vállalatok egy részénél jól értik és alkalmazzák az ösztönzőbb anyagi érdekeltséget. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben azt a célt tűzték ki, hogy 1975-ig a dolgozók 70 százalékánál a teljesítményhez kötődő bérezést alkalmazzák. Ezzel az intézkedéssel kívánják elérni, hogy a bérek és a produktumok között szoros összhang jöjjön létre. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál mind szélesebb körben alkalmazzák az úgynevezett egyösz- szegű utalványozási rendszert. Ezáital a kollektívák előre megismerik, hogy egy-egy objektum építési munkáinak elvégzéséért menynyi munkadíj illeti meg őket. Ezt a dolgozók helyesléssel fogadták. Az alkalmazottaknál pedig kidolgozták az új prémiumfeltételeket. Ebben kifejezésre jut az a törekvés, hogy a műszaki dolgozók a munka szervezettségének javításával elősegítik a termelékenység emelését. Az öblösüveggyárban a törzsgárdatagság fokozottabb megbecsülése érdekében tovább fejlesztették az anyagi elismerés formáit. Vannak gazdasági egységek, ahol nem törekednek eléggé, nem foglalkoznak a fontosságának megfelelően e kérdésekkel. Az Ipoly-bútorgyárban az utóbbi négy évben csökkent a legfejlettebb bérformában, a munkanormában dolgozók száma. A folyamatos munkanap-felvételekkel lehet és kell megalapozottabbá tenni a rendszeres normakarbantartást. Ez az a bérforma, amely a legalkalmasabb arra, hogy a teljesítményeket növeljük, a gazdálkodás hatékonyságát javítsuk. Az anyagi érdekeltség jobb érvényesülését szolgálja a nyereségrészesedési rendszer is, mely lehetővé teszi, hogy a vállalat eredményéből azokat a dolgozókat részesítsék jutalomban, prémiumban, akik nagyobb mértékben járultak hozzá az anyagiak előteremtéséhez. A felosztásnál alapkövetelmény: ne egyenlően, hanem kinek-kinek a végzett munkája szerint osszák fel a rendelkezésre álló ösz- szegeket. A felosztható nyereségrészesedés nagysága gazdasági egységenként változó. Az elmúlt évi eredmények alapján 5—40 napig terjedt a kifizetett részesedés. Ezek a számok átlagokat takarnak, de a példásan munkálkodók ettől magasabb juttatást kaptak. Senki előtt sem kétséges, hogy a jutalmazás csak akkor ösztönző, csak akkor fejezi ki méltó módon az elismerést, ha arányban áll az elvégzett munkával és időben — tehát a kiemelkedő munkaeredmény elvégzése után közvetlenül — kerül rá a sor. Az a vállalati vezetés nem jár el helyesen, amelyik arra törekszik, hogy minél több dolgozót megjutalmazzon, ezáltal a kifizethető összegeket elaprózza. A kis összegekkel senki sem érzi magát megjutalmazva. Ha sokan kapják, vagy mint egyes üzemekben csinálják: mindenkire sor kerül, akkor ez fizetéskiegészítéssé válik. Teszik ezt egyesek azért, mert nem akarják vállalni a differenciálás következményeit, s így megfosztják magukat attól a lendülettől, amit a jó anyagi ösztönzés kiválthat. A kifizethető minimális jutalomra vonatkozó szabályokat be kell tartani. Éppen ezért nem lehet egyetérteni azzal a gyakorlattal, melyet a Mezőgép Vállalat kisterenyei gyáregységében alkalmaztak, ahol 300—350 forintos jutalmakat adtak ki. Az igaz, hogy van olyan dolgozó, aki 100 forint juttatásnak is örül, mert ebben a megbecsülés jelét látja. Azt azonban tudomásul kell venni, hogy a jutalmazás csak az átlagon felüli teljesítmény után jár. Ezt pedig csak nagyobb ősz- szegben lehet megfelelőképpen elismerni. A kollektíva véleménye szerint jutalmat kapni nem előjog, nem sorrend, hanem érdem kérdése. Aki mindig példamutató, az egymás után többször is érdemes jutalomra. Nem helyeselhető ebből a szempontból az a gyakorlat sem, hogy olyan brigádokban, vagy kollektívákban, amelyek közösen érdemelték ki a pénzjutalmat, a kapott összeget egyformán osztják fel. Ilyen esetben igazságos megoldás lehet, ha az elosztásnál figyelembe veszik, hogy a csoporton belül kinek-kinek a munkája milyen eredményt hozott, és ennek alapján differenciálnak. Gyakran nem alkalmazzák megfelelő módon és mértékben az erkölcsi elismerést sem, pedig a dolgozók joggal elvárják, hogy vezetőik egy-egy átlagon felül megoldott termelési feladat után megdicsérjék, nyilvánosan elismerjék őket. A gyárakban, üzemekben, gazdaságokban olyan gyakorlatot, közszellemet kell kialakítani, mely a vállalati, miniszteri és a kormánykitüntetést a Szocialista címet, a szóbeli dicséretet egyformán fontos rangos elismerésként fogadják, és mindezek együtt járjanak az anyagi juttatásokkal. HA VALAMIKOR szerepe volt a tudatosan kialakított és alkalmazott anyagi érdekeltségi rendszernek, akkor jelenleg még inkább szükség van rá, mert a gazdasági fejlődés követelményeinek csak így lehet eleget tenni. M. L. Hasznos eszmecsere nyugdíjasokkal A ZIM salgótarjáni gyára, szakszervezeti bizottsága, egyetértésben a pártbizottsággal és a gazdasági vezetéssel, az elmúlt napokban összehívta a nyugdíjas dolgozókat, hogy tájékoztassa őket az 1971.. II. félévi, valamint az 1972. I. negyedévi gazdasági eredményekről, problémákról és tennivalókról. Szó esett még az újonnan megjelent Négy-ölcicrrcl többet A Vas- és Fémtömegcikk Ktsz rétsági telepén az Ifjú Gárda brigád készíti a kempingszékek vázát, naponta 1350 darabot. A program szerint június végéig 22 ezret kell elkészíteniük. Amennyiben a jelenlegi ütemet tartani tudják, akkor 26—27 ezer szék keretrváza kerül ki az üzemrészből. A túlteljesítés azért válik lehetségessé, mert teljes létszámban dolgozott a fiatalokból álló kollektíva; nem volt betegség, egyéb címen távolmaradás. A vázakra a huzatot a nógrádi Béke Tsz tagjai rakjálk rá. Jó lenne, ha a szerződésnek megfelelően a naponta elkészített mennyiséget rendszeresen elszállítanák, mert hely hiányában nem tudják az üzemben tárolni. Kulcsár József felvétele nyugdíjtörvényről, mely szabályozza a nyugdíjas dolgozók, munkaviszonyát. A meghívásnak nagyon örültek a nyugdíjasok, amit bizonyít, hogy a tanácskozáson 170-en jelentek meg. Gazsi Ferenc, a szakszervezeti bizottság elnöke részletesen ismertette a nyugdíjasok körében végzett munkát, valamint a részükre nyújtott üzemi juttatásokat. Ma már a nyugdíjasok részére rendszeresek- a filmvetítése«, a TIT- előadások. Ez utóbbin 80—90 fő vesz részt rendszeresen. Az elmúlt évben öt esetben kaptak ingyenes buszt kiránduláshoz, 46 személy részére biztosítottak térítésmentes kéthetes üdülést. Emellett a vállalat vezetése 6000 forint erejéig biztosít munkát azoknak, akik részt kívánnak venni a termelésben. A felszólalók megköszönték a gyár vezetőinek az anyagi támogatást, kérték, hogy a következő időben is aktívan támogassák a nyugdíjas dolgozókat, problémáinak megoldását. A gyár vezetősége megígérte, hogy a lehetőségeket figyelembe véve igyekszik a nyugdíjasok kérését teljesíteni, továbbra is számít hasznos tanácsukra a gyár gazdasági problémáinak megoldásában. A tanácskozást követő közvetlen baráti beszélgetés már a fehér asztal mellett zajlott. A nyugdíjasok nagyon helyeselték a gyár vezetőinek ez- irányú kezdeményezését, több ilyen jellegű találkozót javasoltak. Mizscr László Tortúra a telekkönyvnél Sok ügyfél fordul meg mostanában a salgótarjáni telek- könyvi hivatalban. Építkezők, tulajdonviszonyaikat rendezők kérnek telekkönyvi szemlét. Enélkül nincs építkezés, s most a jó időben tétlenkedni, vagy arra kárhoztatni - több egyszerű bősz- szúságnál. Sokan jönnek el üres kézzel a hivatalból. A sovány biztatás már közhelyszámba megy: jöjjön be ekkor, nézzen be akkor. Mint valami üres boltban. S amikor az ügyfél ismét megjelenik, kezdődik minden elölről. A pultasztalra kerül egy fél« tucat mappa, dosszié, s mert hiányos és rendezetlen az adattár, a pácienst újból eltanácsolják. Az ügyvédek sincsenek jobb helyzetben, noha némelyikük még a böngészésben is segít. Szólni senki sem mer, attól tart, hogy a néhány percnyi ud- minisztráció további hetekig vegetál... Aki túljut ti tortúrán, a, folyosón sóhajt fel. A megkönnyebbülést a fogak közt szűrt káromkodástól, a keresztvetésig számtalan érzelmi feltörés mutatja. A gyengébb nem tagjai - akik ismét csak biztatást kapnak egyszerűen elsírják magukat. De mindenkit lesújt ez a bürokratikus nesze semmi... Aki itt többször megfordult, azt sokáig kíséri a hivatallal szembeni előítélet. Morcos, bizalmatlan lesz. Ezt aztán olyan helyre is magával viszi az ember, ahol pedig nem odázzák el a kéréseket, hanem gyorsan segit az ügyszeretet, mert látják, hogy az akta és kartotékadat mögött élet és életek feszülnek.- gulyás 1 NÓGRÁD — 1972. június 15., csütörtök 3
