Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)
1972-05-14 / 112. szám
Szava Dalbukov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke meglátogatta az INTRANSMAS Bolgár—Magyar Vállalatot, Kép; Sz. Dalbukov (balról a második) a vállalat vezetőivel Nixon intézkedése nem a békét szolgálja Találkozás fogoly amerikai pilótákkal Tóth Pál, a.z MTI tudósitója jelenti. Pénteken este a Hanoiiban akkreditált külföldi tudósítók egy csoportja meglátogatta fogoly amerikai pilóták egyik hanoi táborát. Ngo Dien a VDK külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője tájékoztatta a tudósítókat arról, hogy azok az amerikai pilóták, akik előző nap a háború befejezését követelő felhívással fordultak az USA kongresszusához és az amerikai néphez, kérték, hogy illetékes vietnami szervek tegyék lehetővé találkozásukat a külföldi sajtó tudósítóival. Filmíeivevőigépek berregése, fényképezőgépek kattogása közepette nyolc fiatalember vonul be a szűk terembe. Mosolyognak — talán mert jólesik egy kis változatosság: hiszen az újságírók mégiscsak a külvilágot jelentik számukra. Talán azért is. mert felhívásukkal. amelyben elítélik az újabb bombázásokat s az agresszió teljes beszüntetését követelik, valamit jóvá tesznek a vietnami nép ellen elkövetett bűneikből. 1— Tévedés lenne azt hinni, hogy a mostani támadás elősegíti a békét. Mi már tudjuk, addig nem lesz vége ennek a háborúnak, míg a vietnami nép ki nem vívja függetlenségét. biztonságát — mondja. — Mister Nixon mindig azt mondja: közelebb akarja hozni a vietnami béke napját, s minket akar kiszabadítani, ezért bombáztatja északot — egészíti ki Hoffman szavait James D. Cutton kapitány. Valójában ez csak elodázza hazatérésünk napját, s minket is veszélyeztet. Cutton kapitányt faggatjuk: mit csinálnak a riadók idején? — őreink gondoskodnak rólunk, egészen jó óvóhelyeink vannak, természetesen elbújunk a bombák és rakéták előL Miért bombáznak önök kifejezetten békés célpontokat? — Fentről nem lehet megállapítani, mi a békés és mi a katonai jelegű objektum — felelik többen is. Látják, hogy ez felháborodást vált ki, s mikor az egyik újságíró megjegyzi, hogy az amerikai pilóták szinte minden objektumot jól ismernek a légi fényképezés következtében, a jól ismert, előregyártott választ kapjuk: — A pilóta megkapja a bombázandó célpontot, s bombáit oda dobja le. Mi parancsot hajtunk végre. A fogoly pilóták elmondották, hogy nézeteiket: az amerikai agresszió beszüntetésének követelését sok fogolytársuk osztja, ök azok képviseletében intéztek felhívást az amerikai néphez. Hangsúlyozzák, leghőbb vágyuk, hogy hazatérhessenek s meggyőződésük, hogy ezt nem a további bombázások, hanem csak az amerikai erők teljes kivonása és a békés tárgyalás segítheti elő. A foglyok beszámoltak arról, hogy a táborban jól ellátják őket. Évente hat alkalommal kaphatnak csomagot, s havonta levelet. Végül egyöntetűen kifejezték, azt szeretnék, ha — együtt az amerikai néppel — közvetlen rokonaik, hozzátartozóik is harcolnának a vietnami háború befejezéséért. Ez szolgálná kiszabadulásukat és hazatérésüket is. (MTI) így látja a hetet hírmagyarázónk, PÁLFY JÓZSEF Az év legizgalmasabb hete volt... HIHETETLEN IZGALMAK j egyeben telt el ez a hét. Előrejelzéseinkben legfeljebb csak a bonni parlament vitáinak, hosszas huzavonáinak esélyeit latolgathattuk még, hozzátéve azt a bizonytalan- sági tényezőt, amit az olasz- országi törvényhozási választások kimenetele jelenthetett. Voltak ugyan elszórtan vélemények arról, hogy az amerikai politika megkeményedik, hogy a VDK ellen, visszavágást terveznek Washingtonban a vietnami hazafiaknak a déli hadszíntereken elért sikerei miatt. Azt azonba kevesen jósolhatták volna meg, hogy az amerikai elnök öt hónappal az elnökválasztás és két héttel a tervezett moszkvai látogatása előtt az indokínai eszkaláció űjabb veszélyes lépcsőfokára merne, akarna hágni... S ez történt. Nixon elnök katonai tanácsadóira hallgatva elrendelte a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikötőinek aknazárral való elzárását. Ugyanakkor kilátásba helyezte a légi háborúnak minden eddiginél szélesebb területre való kiterjesztésiét, a VDK területén az országutak és vasútvonalak korlátlan bombázását. Különösen, az „aknapolitika” volt az, amely a világban is, Amerika határain belül is megdöbbenést keltett. Ez az elaknásitás súlyosan megsértette a hajózás szabadságáról szóló nemzetközi szerződéseket és joggyakorlatot. Katonai célja az lenne, hogy megakadályozza a Vietnami Demokratikus Köztársaságba irányuló szállításokat, s így közvetve kihasson a Dél-Vietnamban harcoló szabadságharcosok utánpótlására is. De mint szinte minden katonai szakértő leszögezi : a dél-vietnami nagy offenzíva megindításakor a szabadságharcosok vezetői nyilvánvalóan maximális fegyver-, lőszer- és élelmiszer-mennyiséget halmoztak fel, utánpótlási gondjaik rövid időn belül nem jelentkezhetnek. .. (Az amerikai hadvezetés számításaira csattanós választ adtak a vietnamiak An Loc elfoglalásával.) AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKON belül ismét megélénkült a háborúellenesek tábora: különösen az egyetemi fiatalság volt igen aktív ezekben a napokban. Az ország mintegy 7 millió főiskolai diákja közül sok százezren verekedtek meg rendőrökkel, katonákkal, akik ineepiooailák elfojtani az ifjúság ellenzéki hangját. Hogyan vélekedik az amerikai közvélemény Nixon újabb agresszív lépéséről? Egyes közvélemény-kutatás adatok szerint ama bizonyos „csöndes többség”; a reakciós sajtó, a demagóg politikusok által befolyásolt kispolgárság még mindig nem hajlandó felismerni, milyen kockázatos, kalandor útra tévedt az elnök. A „hangos kisebbség”, Nixon ellenzéke persze egész sor tekintélyes személyiséget is felsorakoztat; Edward Kennedy- tól tudósokig, McGovern szenátortól írókig, lelkészekig. Az amerikai elnökválasztás kimenetelét befolyásolhatja-e a mostani nixoni döntés? Ma még nehéz erre válaszolni. Legalább 3 hónapja van az elnökjelölt-elnöknek arra, hogy döntsön; a háború vagy a béke zászlaja alatt jelenik meg a választópolgárok előtt A moszkvai tervezett utazástól azonban már szinte csak napok választják el Nixonit A hét végén el is vonult Camp David-be, az Eisenhower— Hruscsov találkozó idején híressé vált elnöki nyaralóba, hogy ott készüljön fel a moszkvai útra. A HÉTEN MINDEN szovjet megnyilatkozásra rendkívüli figyelemmel tekintett a világ A Szovjetunió kormányának nyilatkozata igen határozottan, ugyanakkor mértéktartóan fejtette ki a szovjet álláspontot. A hangsúly nemcsak az amerikai lépések elítélésén volt, hanem azon, hogy a Szovjetunió megadja a hős vietnami nép harcához a szükséges támogatást. A szovjet kormánynyilatkozatban benne volt az a felszólítás is, hogy az USA küldöttei térjenek vissza a párizsi tárgyalóasztalhoz. (Pénteken Párizsban egy amerikai szóvivő ezt kilátásba is helyezte.) Természetszerűleg érdeklődés kísérte ilyen körülmények között azt a tényt, hogy a SALT, a szovjet—amerikai tárgyalások a hadászati fegyverek korlátozásáról tovább folytak, s hogy hírek szerint küszöbön áll egy részletmeg- egyezés. Ugyancsak ráirányult a figyelem a szovjet—amerikai külkereskedelmi tárgyalásokra. Patolicsev szovjet külkereskedelmi minisztert még Nixon elnök is fogadta. A héten „megkeményedett” a bonni ellenzék, amely pedig az emlékezetes bizalmatlansági indítvány fölötti szavazásban egyszer már vereséget szenvedett. A sorozatos pártközi tárgyalásokon kompromisszum született ugyan, eni nek alap ján ki is tűzték a Bundestag napirendjére a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződések ratifikációs vitáját, de aa utolsó pillanatban Barzel, Strauss és a többiek értésre adták, hogy ha nem halasztják el a szavazást, elutasítják a ratifikációt. Olyan helyzet alakult ki, hogy kétségessé vált, többséget kap-e a ratifikációs javaslat? Ezt a kockázatot a Brandt-kormány aligha vállalhatta. Hiszen éppen az volt addig a kancellár és Walter Scheel külügyminiszter szándéka, hogy egy közös külpolitikai nyilatkozatot szerkesztenek meg az ellenzékkel együtt. , BARZELÉK AZONBAN -i szinte óráról órára változtatva álláspontjukat —. a végén visszatáncoltak. S az emberben felmerül a kérdés; vajon Barzel, vagy Strauss olyan nagy ember-e, hogy a saját szakállukra mernének-e egy ilyen világpolitikai kihatású bonni botrányt kavarni? A Német Kommunista Párt elnökségének nyilatkozata figyelmeztet a bonni időhúzó reakció és a minden eddigit felülmúló eszkalációba kezdő amerikai vezetés közötti ösz- szejátszás lehetőségére. ( A bonni belpolitikai huza-J vonát jó irányba befolyásolhatja viszont a hét másik eseménye: egy lépéssel közelebb került a megvalósuláshoz az NDK és az NSZK első, nemzetközi jogi jellegű szerződése, Bonnban már pa- rafálták a közúti, vasúti és víziúti forgalmat szabályozó megállapodást. (A légi forgalom szabályozásáról mégnem döntöttek, ez későbbi tárgyalási téma lehet.) Nem lehet elég nyomatékkai hangsúlyozni, milyen jelentősége van annak, hogy létrejön az A Varsói Szerződés és az európai biztonság Ketten közülük; Edison W. Mill«- és Walter E. Wilber, a haditengerészeti légierő alezredesei régi foglyok, Millert csaknem öt, Wilbert pedig négy éve fogták el. A többi hat csak december- Illetve február óta fogoly. Egyikük kezén még gipszkötés van. Mindannyian a sorsukkal ugyan meg nem békült. de a bánásmóddal elégedett emberek benyomását keltik. David W. Hoffman őrnagy beszél legtöbbet közülük, a többiek inkább csak közbeszólnak. kiegészítenek, vagy hozzájuk intézett kérdésekre adott válaszokból kitűnik, hogy jól tájékozottak az utóbbi hetek bombázásai során okozott károkról, ismerik a haiphangi. a hanoi, a Thanh Hoa-i gaztetteket. Akadozva félmondatokban beszélnek ezekről. legfeljebb annyit mondanak: önöknek igazuk van uraim, sok borzalmat követnek el bombázóink. — Hoffman külön nyilatkozatot olvas fel: Ä nemzetköz! jog történed tében soha nem létezett olyan ténylegesen védelmi jellegű politikai-katonai szövetség, mint amilyet 1955. május 14-én a lengyel fővárosban aláírt Varsói Szerződés életre hívott. A tizenhét esztendővel ezelőtti fenyegető európai helyzet parancsolóan írta elő a szocialista országok erőfeszítéseinek egyesítését, a hatékony önvédelem megszervezését. Az azóta eltelt időszak eseményei minden tekintetben igazolták e lépés megtételének helyességét. A Varsói Szerződés egész eddigi fennállása alatt betöltötte alapvető funkcióját: megbízhatóan garantálta valamennyi szerződő fél — köztük hazánk — területi sérthetetlenségét, nemzeti szuverenitását, függetlenségét, és szabadságát. A koalíciónkban testet öltött hatalmas erő — a hatvanas évektől már a világpolitikában is egyre határozottabban jelentkező katonai erőfölényünk — eredményesen visz- szatartotta a nyugati agresz- szív köröket a kockázatos kalandoktól, biztosította a szocializmus építésének legkedvezőbb nemzetközi feltételeit és az általános biztonságot. Több mint másfél évtizeddel a szerződés aláírása, a szocialista országok egyesített fegyveres erőinek létrehozása után a tények meggyőzően igazolták, hogy földrészünknek ebben a században élvezett viszonylag lehosszabb békés időszaka elsősorban az erőviszonyok javunkra történt eltolódásának köszönhető! Lóból logikusan következik a kérdés: miért ne lehetne a még mindig bizonytalan európai békés állapotot tartós és szilárd alapokra helyezni? Emlékeztetnünk kell arra, hogy a Varsói Szerződés tagállamai már az alapító okmányban kimondták: „Ha létrejön az európai kollektív biztonsági rendszer és e célból általános európai kollektív biztonsági szerződést kötnek — amire a Szerződő Felek állandóan törekedni fognak — a jelen szerződés az általános európai szerződés érvénybe lépésének napján érvényét veszti”. A Szovjetunió, a szocialista országok kormányai tehát már közel húsz esztendővel ezelőtt is eszköznek — nem pedig célnak — tekintették a Varsói Szerződést. A cél változatlan; a kollektív európai békerendszer megteremtése. Ha ezt a célt sikerül elérni, nem lesz többé szükség sem a NATO- ra, sem pedig a Varsói Szerződés szervezetére. A politikai tanácskozó testület 1966- os bukaresti, az 1969-es budapesti, az 1970-es berlini és az 1972-es prágai ülésein mindvégig az általános biztonsághoz vezető utak és módok vizsgálata állt a figyelem középpontjában. A legutóbbi prágai ülésszakon már azok az alapelvek is megfogalmazódtak, amelyek a jövő Európájának államközi kapcsolatait, a katonai erőszaktól mentes békés egymás mellett élést szabályozhatnák. Minden to-, vábbi előrelépéshez azonban az szükséges, hogy a két szembenálló koalícióban a katonai elemek súlyát — a politikai és gazdasági együttműködés javára — fokozatosan csökkentsék. A népek körében az európai biztonság eszméje mind vonzóbb, a NATO legmaka; esabb erőinek ellenállása, taktikázása miatt azonban lassú az előrehaladás. További kitartó, következetes harcra, a szocialista országok még aktívabb fellépésére van szükség ahhoz, hogy vissza lehessen szorítani az európai enyhülés ellenségeit. Ebben az összefüggésben — számolván azzal, hogy a NATO-t egyelőre nem akarják megszüntetni, sőt növelik katonai erejét — a Varsói Szerződés tagállamai sem engedhetik meg maguknak közös védelmi potenciáljuk gvengíté- sét. Egyesített fegyveres erőinknek — miként a múltban —a jövőben is teljesítenie kell az európai - és a világbékét védelmező szerepét. Ebből becsülettel vállalja a reá eső részt néphadseregünk. A szocialista védelmi koalícióban való aktív részvételünk leg- sajátabb nemzeti ügyünk. Az európai biztonságért vívott harcban azt. tekintjük legfőbb feladatunknak, hogy megfelelő súllyal támasszuk alá szocialista államunk békepolitikáját s erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten előbbre vigyük a testvérországokkal együtt vállalt közös ügyünket. Serfőző László alezredes első nemzetközi jogi szerződés a két német állam között. Ebben már benne van az NDK nemzetközi jogalany voltának elismerése is. Bhutto is megtette javaslatát Bhutto pakisztáni elnök bejelentette, hogy Indira Gandhihoz hasonlóan ő is megtette javaslatát az indiai- pakisztáni csúcstalálkozó időpontjára. A javaslatot tartalmazó levelet a svájci nagy- követség juttatja el az indiai j kormányhoz. Bhutto nem közölte a sajtó képviselőivel az általa indítványozott Időpontot, csupán annyit mondott, hogy figyelembe vette saját tervezett közel-keleti és afrikai körútját, amely május végétől június 10-ig tart és Gandhi asszony június második felében lebonyolítandó európai utazását. (MTI? 2 NOöRAD - 1972. május 14,, vasárnap
