Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)
1972-05-09 / 107. szám
„Sej, haj, szép a páva...!” Rendkívüli siker a megyei bemutatón Képernyő előtt i4 Ki mii tud? Martja Tarka forgatag színhelye volt május 7-én a pásztói Lovász József Művelődési Központ. A magye szinte valamennyi népviseletét fellelhették itt a nézelődök, pompá- sabbnál pompásabb ruhákban, fajdíszekben gyönyörködhettek. A „tulajdonosok” hivatalos bemutatkozásra készülődtek lázasan: a , Röpülj páva körök megyei versenyére. Tizenhárom együttest és tagjaik hozzátartozóit hozták el Pásztora az autóbuszok. A tüggöny mögött Még a verseny megkezdése előtt bekukkantottunk néhány, próbateremmé és - öltözővé átalakított szobába. A karancsságl Röpülj pávakor tagjai optimista hangulatban, vidáman készülődtek a fellépésre. Az 5ö éves Oláh Mártonná — szólóénekes — büszkén mutatta gyönyörű piros ruháját, alkalmi bemutatót is tartott a kedvünkért. Az együttes egy éve alakult. Repertoárjukban régi szép népdalok szerepelnek. A megye számos községében, bemutatkoztak mér, szívükhöz legközelebb állónak a fonójelenetet vallják. Büszkén mesélik, hogy Kabos László kedvencei közé tartoznak. „Mór személyesen is találkoztunk a művésszel, aki egyik pesti színházlátogatásunkkor sokat beszélgetett velünk” — mondja Ujj MihályA hcrencsényi Röpülj páva kör tagjai A mindenféle vetélkedők közül, melyekkel fennállása óta a televízióban találkoztunk, a legrégibb és mindeddig szándékában a legértékesebb, közönségvonzásában is egyik legnépszerűbb vállalkozás az időről időre szisztematikusan jelentkező Ki mit tud? A sok esztendővel ezelőtti első vetélkedő blzsergető izgalma azt hiszem mindén szemtanúban nyomott hagyott, s elevenen él, újra és újra felerősödik, ha e rendkívül hasznos, eredményes, országos méretű és döntő szakaszában országos nyilvánosságú akció jelentkezik. A versenyizgalmat kétségkívül az táplálja, hogy immár sokszorosan bebizonyosodott: a különféle művészeti ágak öntevékeny — ha úgy tetszik: műkedvelő — művelői körében kiapadhatatlan tehetségtartalékkal bi- runk. Olyan Ígéretes képességű fiatalok tűnnek fel időről időre, akik méltók az istápo- lásra, hogy a választott terület hivatásos művelőivé növekedhessenek. Ha végigtekintünk az eddigi Ki mit tud?-ok során, már szinte számbavehetetlen mindaz1, akiből hivatásos zeneművész, énekes, színművész lett, általában csak a kiválóak közül is a legkiválóbbakat tartjuk számon. De, ha mindezeket nem tekintjük is, felbecsülhetetlen értéke a vetélkedőnek — s azt hiszem, épp ebben rejlik legnagyobb haszna —, hogy művészetkedvelő, -pártoló és -értő tömegek ezreit mozgatta meg, s gazdagította a községi, járási, megyei, országos versengések széles kereteiben a nézők százezreit, sőt talán millióit a képernyők előtt. A képernyők közönsége a Ki mit tud?-ok során szinte minden szólóművészeti ágnak értőjévé, szakmailag is ismerőjévé vált”, ezáltal a befogadási készség, az igény is jelentős mértékben megnövekedett. A minőségi változás abban áll, hogy a művészetekben való ösztönös gyönyörködést a felismert szépségek tudatosabb élvezete váltja fel mindinkább. Mind többen eszmélnek rá, hogy nem elegendő szépnek érezni valamit; a teljes élvezet nélkülözhetetlen feltétele tudni: mi, miért szép? Ebben nyújtott kitűnő szolgálatok a Ki mit tud?-ok sorozata. reméljük ezt adja majd az idei vetélkedő is. amelynek első elődöntőjét a múlt csütörtöki műsorban láthattuk. A „bemelegítő” máris több ígéretes tehetségre irányította rá a közfigyelmet. Ilyen volt az alig „versenyéletkorú”, ragyogó hanganyagú és igényes műsorű Mazsa- roff Mária, a cigányversmon- dó Daróczi Agnes, a profizmus szintjén produkáló Debreceni Népi Együttes. Az első elődöntő zsűrijében Major Tamás, Pernye András. Petrovics Emil, Rábai Miklós és Szinetár Miklós ítélkező felelőssége teljes tudatában látta el feladatát. Megyeri Károly helyett szívesebben láttunk volna ötletesebb, ér- dekkeltőbb műsorvezetőt. De ne vágjunk a továbbiak elébe. (barna) Csordás Marika remeklése Úttörő kulturális szemle Ba lassagyarma ton ne. A cserháteurányi citeraze- nekar „őse” 1963-bar. alakult. A mai tagok még úttörőkor- bam ismerkedtek meg a cHérával és édesapjuktól vették át a stafétabotot. Koplányi Mihállyal, a négytagú együttes vezetőjével beszélgetünk, miközben, a fiúk próbálnak. „Ebben a felállásban kb. 3—4 éve játszunk. Legidősebb emberünk 22 éves. Civilben, kalauz, asztalos, postás a szakmájuk. Ebben az évben a Ki mit tud? országos válogató versenyéig jutottunk.” Faggatom az együttes tagjait: „Honnan a népdalok sze- retete fiatal koruk ellenére?” Csaknem egyszerre válaszolnak: „Még úttörő korukból!” Együttesről együttesre A bemutató kezdetére kétszer annyi közönség gyűlt össze, mint amennyit a művelődési ház befogadhatott. Ve- nesz Ernő, a megyei művelődési központ igazgatója, a KÖTA megyei szervezetének vezetője köszöntötte a megjelenteket. Üdvözölte a párt-, állami és mozgalmi szervek jelen levő képviselőit, majd bemutatta a zsűrit, melyben többek között helyet foglalt Lengyelfi Miki«, a Tv egyik vezető munkatársa, Borsai Ilona, az MTA nepzenekutató csoportjának tudományos munkatársa. A műsort a werhátsurányj citeraegyüttes nyitotta meg, őket a tarlak követték. Utóbbiak lendületes, hangulatos műsorukkal, összehangolt előadásukkal méltán nyerték el a közönség tetszését. A cere- diek egy éve alakult köret még a rutin hiánya, a bátortalanság jellemezte. Magyar és szlovák dalokat mutatott be a néasai ÁFÉSZ - kórus igényes válogatósban, kellemes összhanggal. Látványosan, pompás viseletbe öltözötten léptek színpadra a karancs&áglaik. Magyar népdalcsokrukat a he- rencsényi pávaikor követte. Szinte a falu apraja-nagyja színre lépett: szép énekhanggal előadott dalaikat nagy tapssal jutalmazta a közönség. Forró hangulatú falusi esték hangulatát idézte a ka- rancslapujtői asszonykórus, énekükre a „fonóba látogató férfiak” válaszoltak tüzes dalokkal. Az első igazi közönségsikert és vastapsot a két éve alakult erdőikürti együttes férfi, tánccsoportja aratta. Félszáz dalszerető ember (a falu lakóinak tizede) lépett színre tánccsoportjukban, citera- együttesükben, énekkarukban. A nem ti asszonyokat már megjelenésükkor óriási taps fogadta. Népviseletes öltözetük a legszebb színeiben pompázó, tarka mezőt idézte. Dalaikat tiszta, hangulatos előadásban tolmácsolták, A nógrádszakáll menyecskekórus műsorát Nógrád Községé követte. Helyi gyűjtésű népdalokat énekeltek nagy biztonsággal, majd pattogó, szlovák dallal búcsúztak a közönségtől. A bemutató utolsó együtteseként a ka- rancskesziek léptek ezután a közönség elé. Szépen átélt bányász- és népdalok előadóKiállítás Besztercebányán A besztercebányai Képző- titkára, a küldöttség vezetője művészeti Galériában nagy mondott beszédet. A megnyi- sikerrei mutatták be a salgó- tót zenekari betétszám tette tarjéni tavaszi tárlat idei. ünnepélyesebbé, A péntek óta képanyagát. A megnyitón vá- megtekinthető kiállítás Iránt jósunkat többtagú küldöttség Besztercebányán és a környé- képviselte, s az ünnepség ke- ken igen nagy az érdeklődés, rétében Szabó Aladár, a sál- amit a tárlat rendkívül nagy gótarjáni városi pártbizottság látogatottsága is tanúsít. Rejtvényfejtők sikere A pécsi Janus Pannonius Gallért Zoltán, Valló Emil, ünnepségek során Pécsett or- Váraljai Béla) a szekszárdiak szagos rejtvényversenyt ren- és a budaörsiek előtt. De igen deztek, amelyen részt vettek nagy sikernek számit a ba- Balassagyarmat, Budaörs, lassagyarmatiak második csaDebrecen, Eger, Pécs, Szeged, patának 4. helyezése is. A Szekszárd és Szombathely mesterfokú egyéni versenyművelődési otthonainak leg- ben a balassagyarmatiak ver- jobb rejtvényfejtők A csa- senyzője, Váraljai Béla holt- patversenyt a balassagyarma- versenyben az első helyen tiak nyerték (Derzsi Endre, végzett a pécsiek bajnokával. 4 NÓGRÁD - 1972. május 9^ kedd sónak értékét szólóénekesük, Petróczi Andráisné is emelte, Gondban a zsűri A bemutatót követően parázs hangulat kerekedett a zeüri szobájában. A vélemények hosszas egyeztetése és a döntés után az együttesek vezetőivel való találkozás következett. Borsai Ilona, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa gratulált a műsor sokszínűségéhez, megjegyezve, hogy az együttesek repertoárjában még mindig sok a felszínen levő, ismert dal. „Mélyebbre kell ásni, kutatni az eredeti, régi népdalok után” — mondotta. Végezetül Lengyelül Miklós ismertette a zsűri döntését: szólt arról is, hogy a Tv- adásban egy megye mindösz- sze 15 percet kap a bemutatkozásra-, ami azt jelenti, hogy az együttesre maximum két perc juthat. A bemutatott produkciók alapján — rangsorolás nélkül — Tar, Nézsa, Herencsény, Karancslapujtő, Karancskeszt, Nemti, Nógrád és Erdőkürt Repülj páva -köreit ítélte legjobbaknak a zsűri. Közülük kerülnek majd ki az augusztus 20-i Tv-bemutató szereplői. V. Kiss Mária Mindössze három bábcsoport jelentette be részvételét a járási-városi szemlék után — a szombaton Balassagyarmaton megrendezett megyei úttörő kulturális szemlére. A rendező szervek az eredetileg tervezett bábcsoport-bemuta- tóra ezért folklór csoportokat is meghívtak. Nem alaptalanul, mert a résztvevők igen magas színvonalú produkciókkal rukkoltak ki. A szakemberekből álló bírálóbizottság szigorú mércét állított a szólisták és a csoportok elé. Ennek ellenére hat arany-, két ezüst- és két bronzjelvényt, illetve oklevelet adtak át a résztvevőknek. Bábkategóriában a balassagyarmati Bajcsy-iskola Tóta Ferencné és Gulya Pálné vezette csoportja nyújtotta a legjobb teljesítményt, ötletes bábmozgatásuk, gyermekszinten újszerű bábfiguráik megérdemelten arattak nagy sikert. Tiszta éneklésük — erre épült a Lírai játék címet viselő darab —, s temperamentumos előadásmódjuk meghozta a legmagasabb elismerést. A szécsényi Rákóczi-iskola Pintér Lajosné vezette csoportja szép beszédmódjával tűnt ki. Az Irigy mackó című játék magabiztos előadásával ezüst oklevelet szereztek. A ludányhalászi bábcsoport előtt megnyílt a lehetőség, hogy további tevékenységüket tovább javítsák. A Végh Andrásáé által betanított Ki a király? című darab elsősorban egységes szemlélet- módjával aratott sikert. Lu- dányhalásziban tervszerű bábos munka folyik — a csoport nyolc évvel ezelőtt kezdte el működését. A táncosokat a salgótarjáni Mártírok úti iskola két csoportja képviselte. A Tóth Andrásáé vezette csoportok lendületükkel, magabiztosságukkal tűntek ki. Megérdemelten kaptak két aranyoklevelet. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a megyei és a városi úttörőelnökség — a művelődésügyi irányító szervekkel együtt, valamint az érintett iskolákkal közösen — alakítson egy központi tánccsoportot, amely a húsz éve működő úttörőzenekarral és a megyei művelődési központ fiúkórusával egy úttörő művészegyüttes alapját jelentené. A szombati kulturális szemle kiemelkedő eseménye volt a tari citerazenekar bemutatkozása. A Molnár Mihály vezette csoport alig féléves működése alatt Is nagyon sokat fejlődött. Fegyelmezettség, egységes, jó zene! összhang jellemezte játékukat. Saját községük dalait mutatták be: örömmel, tisztán és nagy-nagy átéléssel. A cserhátsurányi f urulyakórus — akárcsak a tárlak — arany oklevelet kaptak. A Koplányi Mihály vezetésével működő kisdobos- csoport szívet melegítő őszinteséggel muzsikált. A karancskeszt népi színjátszók Misecska Katalin irányításával, Sándor, József, Benedek címmel mondókákat adtak elő, dramatizálva. Teljesítményükért megérdemelten kaptak ezüst oklevelet. Az ipolyvecei Pacsuta Katalin énekszólójáért bronzjelvényt kapott. A legnagyobb sikert a szandaváraljai kisdobos-mesemondó, Csordás Mária aratta, Ritka előadókészséggel, őszinte átéléssel, és igazi gyermekbájjal adta elő mesekölteményét. Szavai nyomán megelevenedtek az erdő állatai, emberi tulajdonságaik élővé váltak. Ritka tehetség. Megérdemelte a szólistáknak járó aranyjelvényt. A szombati balassagyarmati úttörő kulturális szemle megmutatta, hogy ' gyermekeinkben is élnek a néphagyományok, csupán alakítani, segíteni kell további tevékenységüket. Sugár István: A Különös házasság igaz 3». Közvetítő útján óvatosan puhatolódzik férjénél a békés kibontakozás lehetőségéről. Benko Ignác orvosdoktor. Heves és Borsod vármegyék táblábíráját sikerül megnyernie e hálátlan békekövetségre, aki felkeresi Buttler Jánost, s jól olajozott, diplomatikus nyelven, felveti a kiegyezés lehetőségét. A doktor kiveti a horgot és várja, hogy ráharap-e a nagy hal, gróf párdányi Buttler János Erdőtelek és Párdány örökös ura, császári és királyi kamarás... — „Csodálom, hogy a grófné oly nagy eszű lévén, — reflektál Buttler, Benkő dok- I tor egyezkedési javaslatára, — által nem látja, mennyire kimílettem őtet az jelen való per folyamatában. Mind a reá háramló gyalázatok elmellőzése, mind pedig az magam nyugodalma megszerzése kedvéért néki tett nemes ajnlásaimat, mely őtet is boldoggá, s nyugodttá tenné, állhatatosan megveti. I'.. Holott jól tudja a grófné, hogy a pörnek akármi légyen az kimenetele, én sohasem veszíthetek, s maradtam az, mi voltam! Ha ellenben ő veszít, ami a por környűlállásaihoz képest igen hihető, úgy ő mindenét elveszíti !” — „Valahányszor szerencsém volt lenni az méltósá- gos grófnéval, — replikázik a békekövet, — sohasem vehettem belőle azt ki, hogy avégett félelme volna. Sőt ügyét " igaznak ösmervén, s legnagyobb bízással, s bátran várja az dolog végét. És mindamellett is azt értettem az méltóságos gróf- nétul, hogy az maga nyugodalma kedvéért is hajlandó volna az méltóságos grófnak olyan ajánlását, mely őtet születése rangjához képest illető sorsba helyeztetné, elfogadni és minden további perlekedőstül lemondana.” — „Dehogy hajlandó! — Vág vissza éles hangon a gróf. — Hisz’ én magam tettem nékle az ajánlást, s azután az pörben is eléhoz- ta, hogy corrumpálni (megvesztegetni) akartam azzal!” — „Vagy olyant kívánt a gróf, amit a méltóságos grófné nem tehetett, — parírozza okosan a támadást Benkő.” — „Nem kívántam, most sem kívánok egyebet, — jelenti ki Buttler, —csakezen szócskábul álló és szentszék előtt teendő declaratiót (nyilatkozatot) az grófnétul, hogy ösméri, hogy az házasság részükről erőltetett volt! S ha ezt megcselekszi, kifizetem minden adóságát, ha hetvenezer forintig lesz is! Odaadom néki szerednyei jószágomat, melyből hatezer forint esztendei árendát veszek! Holta napjáig fizetni fogok esztendőkint nékie ötezer forintokat, s egyszersmind ezen gyalázatoktul, mely a por folyamatával elkerülhetetlen érdekelni fogja, elhárítom tőle! írja meg ezt nékie édes doktor úr! Írja meg, Igen kérem! — „Résziemről könnyen megeshetik, ki is a méltóságos grófnénak kegyes pártfogásával és nagylelkű leereszkedésével dicsekedhettek, — szíveskedik az orvos. — Megírom első postán mindezeket. De lenne-e a grófnak ebből haszna, ha a méltóságos grófné ezt el is fogadná és a kívánt declaratiót tenné, hiszen a házasségvédő (ti. az egyházi bíróságban a házassági kötelék fennmaradásáért küzdő papi személy) az grófné vallását (vallomását) sem tartozik hinni, sőt mindenképpen folytatná védeni a házasságot!” — „Már az az én. dolgom lészen! — fejezi be a beszélgetést Buttler János, —Nem bánom én, ha nem házasodhatok is, csak egyszer nyogodalomban élhessek! Ha veszítek, jó, — az grófné ez esetben is nyertes. Én egykor, emlékszem, hogy az méltóságos grófné méltózta- tott mondani, hogy adjak százezer forintot ezüstben, fizessem ki adósságát és az egri házam is adjam oda. Ügy nem háborgat az grófné. Az egri házam családi ház, ezt nem adhatom! A többi úgyis ajánlva van!” Mint, ahogy évtizedeken át egyetlen egyezkedés, úgy ez sem vezetett eredményre. A közel négy évtizede, szakadatlan folyamatban ömlő kölcsönös vádaskodások teljesen felégették már a házastársak között még a merő üzleti megegyezés keskeny pallóját is. _ (Folytatjuk)
