Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)

1972-05-31 / 126. szám

\ Barokk félhomályban Utcák, díszletfalakkal há­zak, kékeszöld ablakokkal, járdák szürke emberekkel, fe­jükön kalap, kilógó hajtincsek­kel — rohanás, lihegő fújtatás- sal.., embertömegekkel... lökdösnek, szaladnak, tompán ütnek, türelmetlenül pillanta­nak, intenek, köszönnek, sír­nak, nevetnek ... mennek. A lány átnéz rajtuk, szür­ke karok lökik — mentege­tőznek, elkopott kabátok sú­rolják — kiáltanak, közéjük oson az ősz lehelete, eső esik. Haja vizes, rátapadt arcának gödreire, sietős lábnyomán felcsap a tócsa, a szél arcát veri, kendője leng az ólmos vízviharban, közéjük oson, sietve lép, rohan. A lány elhagyja őket, a térre ér, a téren templom áll, tornván óra jár, újabb órát kínál. .. ezért unottan körbe­jár ... megáll, egy ajtó nyit­va áll, vonz egy avult ház, egy vallásbarikád, pókhálós tapadás, barokk hitvallás ... A lány belép ... félhomá­lyok, sompolygós neszek, a sötét villanások, morgások, monoton mormolások, síkos öpeg csoszogások. A lány beljebb lép. Mária szobrot lát fehér táblákkal, márványon írással — hálával, köszönéssel, köszöntéssel, kö­nyörgéssel ... tisztességgel, szüzek balga bájával — vo­nakodással. A lány tudja már, szüzessé­ge elszállt varázs, a múlt em­lékké vált, szürkén látja csak: kibomló blúzát, odaadó siko­lyát — érzi a másik melegét, a másik leheletét, a másik vad szorítását — nem sajnál, nem hálál érzése mássá vált. A lány futni kezd, a ho­mály egyre sötétebb, hívja a barokk nesz, a bódító „vallás szesz” .., aranyfogakkal, sö­tét üvegszemekkel, redőzött ru­hákkal, ruhákon redőkkel, me­zítelen Sebestyénekkel, té­pett szívű Jézusokkal, könyör­gő Máriákkal, felszögeit Krisz­tusokkal ... ijesztő kavalkád- dal kíséri tétova lépteit. Ma­gához vonzza a sötétség, a szentek szüzessége, hívja őt az ölelni vágyó sok szoborkéz. A lány már fél, tekintete riadtan keresi a nyilakkal kínzott, halott testek bódító tekintetét... Mégis felriad a vezeklő szüzektől, az ódon le­heletektől hidegen tekintő szentektől, ott áll már egye­dül. A lány rohan nem tudja A bulgáriai öntözőrendszerek kiépítése Bulgáriának sok gondot okoz csekély vízkészlete. Az ebből fakadó nehézségeket csak az öntözés gépesítésé­vel lehet megoldani. A Bol­gár Gépesítési Kutató inté­zetnek a mezőgazdaság gé­pesítésével foglalkozó rész­lege számos új berendezést készített a szivattyúállomá­sok és öntözőművek gépe­sítésére; — ezeket már eb­ben az évben munkába ál­lítják. A Targovice körzetében levő „Beli Lom” öntözőrend­szer teljes gépesítésének munkálatai már befejeződ­tek. A létesítmény — amely a környező mezőgazdasági nagyüzemek, termelőszövet­kezetek és állami gazdasá­gok vízigényének megfele­lően látja el a földeket víz­zel — távirányítással műkö­dik és biztosítja a víztar­talékok célszerű és gazdasá­gos felhasználását. A táv­irányító állomás egyúttal el­lenőrzi a vízelosztást is. A Sztara Zagore öntöző­mű gépesítését folytatják; eddig öt részlege üzemelt, a következő öntözési évadban további öt — központilag irányított — részleg készül el és kezdi meg a munkát. A Vidin melletti óriási öntözőmű Is megkezdi a munkát, ebben az esztendő­ben. Foglyul ejtett vérrög ötvenegy éves férfit szállí­tottak be az egyik leningrádi kórházba. A férfi elvesztette eszméletét és az orvosok szívinfarktus következtében a szívműködés megszűnését és a klinikai halál beálltát állapították meg. Az azon­nali beavatkozás, — szív­masszázs és áramütés — eredményeképpen 15 perc múlva sikerült megindítani a szívműködést. A vizsgálat megállapítot­ta, hagy a klinikai halált az egyik koszorúér teljes el­záródása okozta. A beteg életét csak gyors műtéti be­avatkozás mentheti meg. Az elzáródott eret az érfalon belül „foglyul ejtett” vér­röggel elvarrták és helyébe az egyik mellkasi verőeret vezették. A műtét során al­kalmazták először a lening­rádi orvosok által tervezétt és elkészített új értágító be­rendezést. A beteg azóta jól érzi magát. (BUDAPRESS- APN) merre, nem lel utat, menekül ve, félve. A lány már csak rohanni tud, már csak ösztö­nös tétovázás vezeti. Eltörpül a halálos vigyorú ölelést vá­ró csont-bőr szentektől, a szí­vüket felajánló ártatlanoktól, az ordító térítőktől, a szó­szátyár prédikátoroktól, a megkínzott magasra helyezett, titkon mosolygó semmi már­tíroktól ... Űzi lábait a féle­lem, táncraperdül, körbe-kör- be jár a padok körül és egy­szerre megmozdul a súlytalan­ság . .. elkapja a szédülés. kéz ... fej .. . hit... vigyorgó jóbarát... pókháló ... vonag- lás ... kés ... erényöv ... táb Iák... bűn ... mosolyok ... si­kolyok ... s rohanása gyor­sul ... védi széttáruló melegét, az ágyak hűvösségétől védi széttáruló ajkait a fa- leheletű csókoktól védi széttáruló combjait ma­tató kezektől... A lány félelmében körbe­táncolja a mezítelen Sebes­tyénekkel, tépett szívű Jézu­sokkal, könyörgő Máriákkal, haldokló Krisztusokkal, az ijesztő kaválkáddal, parányi életét... rémület kíséri lép­teit. Megérinti a fehérséget, el­törli a sötétséget, megöleli a féltéseket, magába fogadja a vinnyogó dallamokat... Ro­han, fél... az aranyfogaktól, a sötét üvegszemektől, a szúette testektől, a redőzött ruháktól, mosatlan kötöttségtől, mezíte­len Sebestyénektől, tépett szívű Jézusoktól, könyörgő Máriák­tól, felszögezett Krisztusoktól, az ijesztő' kavalkáktól... ro­han, kikerülve a hideg osz­lopokat. Az orgona bőg, ordítanak a szentek, kiáltoznak a Máriák, hörögnek a Krisztusok... s körülötte nem él egy ember sem .,. Áll a szúette bál, s majd egyszerre megáll. Vilá­gosság ... a sötétségtől ölelve lassan széttárul, egy rozsda­marta vaskapu, féltés lép a félelem helyébe, fényessé vá­lik a sakktábla padló, helyük­re ugrálnak nemmás szentek, a mezítelen Sebestyének, a tépett szívű Jézusok, a kö­nyörgő Máriák, a haldokló Krisztusok... a játékos nap­fényre megdermed az ijesztő kavalkád. A lány megáll, ujjait vé­gighúzza lobogó haján, ziháló almamellein, remegő combja­in és már megy a fiú felé. A lány átöleli a fiút, fel­megy a járdára, az emberek folyosójára, s megy az em­bertömegben ... Nem védi már széttáruló me­legét, az ágyak hűvösségétől. Nem védi már széttáruló aj­kait, az almaízü csókoktól. Nem védi már széttáruló combjait a simuló tapintások­tól. ... Élni kezd. Morvái László Milyen a személy- és az áruforgalom megyén k ben ? Tizenkét pár szerelvény naponta a fővárosba — Hosszú a menetidő .Növelték a sebességet — Korszerűsítik a külső pályaudvart A megyszékhely. valamint a járások gyors ütemű fejlő­dése. a bejáró dolgozók soka­sága, továbbá az, hogy Salgó­tarján környéke a megye egyik szép turisztikai terüle­te, indokolja, hpgy a vasút figyelembe véve az új köve­telményeket a megye másik városában és a járási székhe­lyeken is a lehetőségekhez képest jó összeköttetést biz­tosítson a fővárossal, vala­mint a megyeszékhely és a környékbeli községek között. Jelenleg Salgótarján és Bu­dapest között naponta 10—12 közvetlen, illetve Hatvan ál­lomáson átszállásos személy- vonat közlekedik. Ez kedve­zőnek mondható. Balassagyarmat és Budapest között ugyancsak megfelelő az összeköttetés. A Nyugati pályaudvarra Vácon át 6, a Keleti pályaudvarról Aszódon át ugyancsak 6 vonatpár közlekedik. Sajnos, az utazási Idő kedvezőtlen, mivel a 104 kilométeres távolságot három és fél- négy óra alatt teszik meg a vonatok. Aszód és Balassagyarmat kö­zött ez év februárjában 5 korszerű, négytengelyes sze­mélykocsiból álló ingavonatot állítottak be. Ugyanitt kivon­ták a kis teljesítményű 375- ös sorozatú mozdonyokat és helyettük a lényegesen na­gyabb vonóerővel rendelkező 324-es mozdonyokkal továb­bítják a személyszerelvénye­ket. A pályakorszerűsítés, va­lamint a mozdonycsere révén mód nyílt a sebesség növelé­sére. Az új menetrend életbe­lépése után az óránkénti 30 kilométeres sebességet 40-re növelték. Ez 15—20 perces menetidő-csökkentést jelent az utazóközönségek. Ugyan­csak ingajárattal bonyolítják le a személyforgalom egy ré­szét Salgótarján és Somoskő­újfalu között. A személyforgalom kultu­ráltságát szolgálta a nagybá- tonyi vasútállomás felvételi épületének felújítása, mely­nek során egy korszerű váró­termet biztosítottak az uta­zóknak. A salgótarjáni külső pályaudvaron folyó rekonst­rukciós munkák során a régi állomást méltóvá teszik a város dinamikus fejlődéséhez. A megye nagyarányú sze­mélyforgalmának zavartalan lebonyolítása mellett a MÁV budapesti igazgatósága foko­zott gondot fordít az áruszál­lítás jó megoldására, tekin­tettel arra, hogy új üzemek lépnek a termelésbe, a régiék pedig tovább fejlődnek. Ebben az évben a Vegyi­műveket Szerelő Vállalat na­ponta 10—15 vasúti kocsit kér a MÁV-tól áruszállítási feladatai zavartalan lebonyo­lításához. Üj fuvaroztatóként lép az igénylők sorába az idén a Budapesti Rádiótech­nikai Gyár salgótarjáni tele­pe. Növekszik teherkocsiigé­nye a gyorsan fejlődő Ganz- MÁVAG mátranováki telepé­nek, ahol az építkezés befe­jezése után a jelenlegi ter­melés megtízszereződik. A megye más részén. így Balassagyarmaton a Magyar Kábel Művek balassagyarmati szabadvezetékgyára a jelen­legi 15—20 tehervagon helyett az év végére 30—35_öt kér termékeinek elszállításához. Rétságon a szivattyúgyár és a Glóbusz Nyomda jelentke­zik új szállítási igényekkel. Nagy fejlődésnek indul a nógrádkövesdi kőbánya. Januárban 18 400 tonna követ szállítottak, februárban már ennek dupláját, 36 800 tonnát. Ez a mennyiség a nyári hó­napokban várhatóan tovább emelkedik. A növekvő igények kielégí­tése nagy feladat elé állítja a vasút dolgozóit. A vasút- igazgatóság á jövőben is. akárcsak eddig, igyekszik za­vartalanul lebonyolítani a jelentkező személyforgalmat, kielégíteni a régi és új üze­mek emelkedő szállítási / igé­nyeit. A jelölő gyűlések Litkén Készül a belterületi birtokív Ami megvalósult, s ami még hátra van EZ AZ ÉPÜLET, a litkei tanácsháza 1910-ben épült, az iskola valószínűleg még ré­gebben, talán a múlt század­ban. — Az apám, sőt apám apja is oda járt iskolába, s ott ta­nultam én is — mondja Szi­lágyi Vilmosné titkár. — Ha jön a tavaszi áradás, az isko­lakertbe felmegy az Ipoly. Igen, a vasút és az Ipoly között rét terül el, a vasúti átereszeken feljön a víz, néha még a vasutat is elönti. Volt már úgy az évek során, hogy Szécsényből a vonat csak a fürdőhelyig közlekedett, a Bükkaljáig jött, tovább már víz volt. Ott kiszálltak az utasok. Nem csoda hát, hogy Lit­kén a jelölő gyűlésen, s más alkalmakkor is gyakran szó­ba került az iskola ügye. A ré­gi, elavult épület szűk is, váltott tanítás folyik, a három tanteremben összevont osztá­lyok tanulnak. Most épül csaknem hétmillió forintos HA NAGY LESZEK Mindegyik diák tudja már Karancskesziben, az általános iskola nyolcadik osztályában, hogyan folytatja iskoláséveit. 36-an végeznek az idén a községben, s közülük 31 kö­zépiskolákban, szakmunkás- képző intézetekben vagy szak- középiskolában tanul tovább. Többen a Bolyai Gimnázium szakosított osztályaiba kerül­nek, egy fiú Balassagyarmat­ra készül, a mezőgazdasági szakközépiskolába. Hogy mi­nél hasznosabban teljenek az évzárás előtti utolsó napok is, rendszeresen , összejönnek a fiatalok, és korrepetálnak a nehezebb tárgyakból. Misecs- ka Katalin magyar irodalom- 'ból és nyelvből valamint tör­ténelemből foglalkozik a nyol­cadikosokkal, többek között Barta Melindával, Gordos Évával, Tóth Erzsébettel, Lip- ták Zsuzsával, Szőllős Julian­nával, Zsidai Istvánnal. — kulcsár — _ költséggel az új, nyolctanter­mes körzeti általános iskola Ipolytarnóc, Egyházasgerge és Mihálygerge tartozik maid ehhez az iskolakörzethez. Az építkezés ez év elején kezdő­dött még, terv szerint 1973 szeptemberében avatják az új oktatási intézményt. Az isko­la mellett két iker szolgálati lakás is felépül majd a peda­gógusok számára. Ez öröm a litkeieknek. A község története egyéb­ként változatos, az évszáza­dok során öröm és gond akadt. Inkább gond. A falu- krónikát Kálmán János tanács­elnök, Nagy József iskolaigaz­gató és Szabó János, a Haza­fias Népfront titkára, tsz­könyvelő 1969-ben készítette el. Igen, a múlt ismerete is kell ahhoz, hogy a mai fel­adatok, tennivalók tisztán ki­rajzolódjanak. így van ez a tanácsi munkában is. Még az iskolaépítéshez annyit, hogy a négyéves fejlesztési alapbe­vétel mind odamegy. Jó hely­re. De régi gond —, s bizony a jelölő gyűlések őszinte hang­vétele lehetővé tette, hogy erről is kérdéseket tegyenek fel — az óvoda is. Eredetileg megyei segítségre számítottak, s terveztek egy óvodát, ez ebben a formában most nem valósulhat meg. Azt tervezik tehát, hogy áthidaló megol­dásként a régi iskolát átala­kítják -majd óvodává, így a litkeieknek ez a gondja Is megoldódna. A község rendezési terve az a téma, amely az emberekkel szót váltva szinte minden al­kalommal felszínre kerül. Így volt ez a jelölő gyűlése­ken, de így van ez manapság is. Kit így, kit úgy érint a téma. S számos vetülete van. Például az új temető kijelö­lése nem történt meg. De még a járdaépítést is befo­lyásolja. A Béke utcában majd fel kell újítani a járdát, amely a hatvanas években, épült cementből, s azóta töb- bé-kevésbé szétmállott. A község régi része pedig épí­tési tilalom alatt van. Vagy itt van a Zenész utca, oda meg nem építhetnek járdát, a cigánytelepet távlatilag ugyanis fel kell számolni. Mi­hálygerge felé új kisajátítás folyik, 22 telek kialakítása vált szükségessé, itt-ott bo­nyodalom is felmerül a kár­talanítás körül. A telekhosz- szak megállapításával ugyan­így' gond van. Ez manapság a legvitatottabb téma Litkén. Részben ezzel is összefügg az, hogy folyik a község bel­területének rendezése. Gyak­ran meglepő dolgok is felme­rülnek. — PÉLDÁUL AZ, hogy nagyapáink nagyapjának ne­vén „futnak” a földek — mondja a tanácstitkárasz- szony. — Szükségessé vált te­hát, hogy telekkönyvileg rendbe legyen ez a dolog. Eb­ben az évben a község belte­rületi birtokíve elkészül, ta­valy ötvenezer forintot fizet­tünk ezért a megyei földhiva­talnak. A birtokív elkészülte után lényegesen könnyebb lesz a kisajátítás. MŰVELŐDÉSI HÄZ, kör­zeti könyvtár működik a köz­ségben. A 100 falu—100 könyvtár mozgalom keretében nemrég hatvanezer forintot kapott a könyvtár könyvbe­szerzésre, s ugyanennyit a bútorzat megvásárlására. Így a művelődési feltételek adot­tak. A község a rárósi napo­kon rendszeresen jól szere­pel. Persze, csak a legfonto­sabbakról szóltunk, hiszen más kisebb-nagyobb napi gondok, megoldandó felada­tok állandóan előbukkannak. A tanácstaghálózat kapcsola­ta a lakosággal jó, s számos gyakorlati vonatkozása van. T. E. S z á j h ő s A salgótarjáni színházi so­rozat júniusban sem ér vé­get. A szolnoki Szigligeti Szín­ház bemutatja Csurka István: Szájhős című „szánalmas ko­médiáját” három felvonásban. A komédiát, amelyhez hason­lóan kevés irodalmi alkotás mondott ki eddig ilyen leple­zetlenül egyes emberekben élő tendenciákat, neves sze­replőgárda adja elő, így: Szom- bathy Gyula, Csomós Mari, Iványi József Jászai-díjas ér­demes művész, Schubert Éva meghívott vendég, Polgár Gé­za Jászai-díjas, Agárdi Ilo­na, Papp Zoltán, Győző Lász­ló, Czibulás Péter. A darabot Székely Gábor rendezte. NÓGRÁD = 1972. május 31., szerda \

Next

/
Thumbnails
Contents