Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)
1972-05-05 / 104. szám
Ja vul a dolg faolyzoto Az tVJSZMP KB és a SZOT határozata értelmében gyárunk párt-, szakszervezeti és gazdasági vezetői intézkedési tervet készítettek a dolgozó nők gazdasági és szociális helyzetének javítására. Gyárunk dolgozóinak negyven százaléka nő, 1282 lány és asszony közül az 1970. év elején kilencszázan jártak három műszakban dolgozni. Azóta ez hatszázra csökkent. Az intézkedési terv alapján felülvizsgáltuk azokat a munkaterületeket, ahol a nők három műszakban dolgoztak, s a gyári lehetőségek figyelem- bevételével — ahol lehetett — ott áttértünk a kétműszakos munkarendre. Az intézkedés csupán a gáztűzhelyszerelde területén 170 női dolgozót érintett, közte 116 családos anyát. Megszüntettük az egyedülálló és a nagycsaládos anyák túlóráztatását. Csak abban az esetben lehet őket túlóráztat- ni, há az anya ezt szociális helyzetére hivatkozva kifejezetten kéri. A gazdasági vezetők különböző kedvezményekkel segítik a kismamákat. Például, akik műszak előtt gyermekeiket nem tudják időben elhelyezni, azok későbbi időpontban kezdhetik munkájukat. A nőbizottság felmérést készített az egyedülálló és a nagycsaládos dolgozó nők helyzetéről, és 1971. decemberében két alkalommal 40 ezer forint segélyt osztottunk szét közöttük. Tavaly 120 gyermek vett részt üdültetésben. Egynapos kiránduláson 233 gyermek volt. Bölcsődénk és óvodánk nincs, de a nőbizottság a lehetőséghez mérten. segítséget nyújt a városi óvodáknál, bölcsődéknél a gyermekek elhelyezéséhez. Vilcsek Emilné ü. sz. b. nőfelelős Húsz fiatal vendégünk volt „Bedobni” a köxíudalba a váróul A Szputnyik májusi száma A folyóirat izgalmas utazásra viszi az olvasót a világ leghosszabb vasútvonalán, a transzszibériai vasúton. Húsz perc alatt majdnem 10 000 km-t tehetünk meg. Az utazás nem a levegőben, magasan a felhők felett történik, hanem az olvasó a kényelmes hálókocsifülkében képzelheti magát, s szeme előtt futnak el a tájak, az ott élő emberek. Riport készült egy üzbég nőről, Ziba Ganievaról, aki most tudományos dolgozó, de a második világháborúban mesterlövész és felderítő volt. A folyóirat bemutatja Ejzsen Veverisz lett költőt, aki csak hetvenéves korában vitte el költeményeit egy kiadóhoz, Tair Szalahov azerbajdzsán festőt és végül Valerij Borzov ukrán sportolót, a közelgő müncheni olimpia egyik szovjet reménységét. Filmekről is ír a folyóirat. A májusi szám a Felszabadulás című filmalkotás két utolsó részéről, a Berlin elestéről és a Harmadik Birodalom ösZ- szeomlásáról közöl ismertetőt. Akiket pedig az orvostudomány érdekel, azok tudomást szerezhetnek a szovjet orvosok újabb felfedezéseiről, ar ról. hogyan lehet felismerni a kezdeti máj rákot. A „Levél a túlvilágról” című regény izgalmas és közel áll a krimi műfajához. Arról szól, hogy egy véletlenül talált levél miként változtatja meg egy halászhajó elsüllyedésével kapcsolatos vizsgálat egész menetét. A Szputnyik 176 oldalon zsebkönyv formájában, színes és fekete-fehér illusztrációkkal jelenik meg. Az APN havonta adja ki orosz, angol, francia és német nyelven. (APN) Tehéntartás gondokkal Az örhalmi Hazafias Népfront Termelőszövetkezetben nemrégiben Simmenthali tehenekkel ..frissítették” fel a tehénállományt. A jelenlegi 200 tehénből 50 svájci származású. A szövetkezetlek tenyészbikákat és üszőtörzsállományt nevelnek A FELSŐBB évfolyamokba járó egyetemistáknak sokszor nagy gondot okoz az elhelyezkedés. Nem mintha az a veszély fenyegetne, hogy állás nélkül maradnak, manapság nagyon is nagy a „kereslet” a felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatal szakemberekből. Területi választékban sincs hiány, hiszen az ország minden részében keresnek mérnököket, közgazdászokat. Csakhogy a fiatalok legtöbbször nem ismerik azokat a vállalatokat, amelyek munka- lehetőséget kínálnak. Nem tudják, milyen feladat, milyen perspektíva várja őket. Bizonytalanok, többnyire csak vaktában tapogatóznak, amikor döntésre kerül a sor. Így hát kétszeresen is jó volt a KISZ salgótarjáni városi bizottságának ötlete. Arra gondolt ugyanis, hogy felveszi a kapcsolatot a budapesti Műszaki és a Közgazdaságtudományi Egyetemmel, ily módon segítve egyrészt a fiatalok elhelyezkedési gondjainak megkönnyítését, másrészt a város fiatal értelmiségi „szükségletének” kielégítését. Mindkét oldalon az érdek és a kezdeményezés haszna is. Legalábbis ez a következtetés vonható le a Salgótarjánba látogató egyetemisták véleményéből. Húsz fiatal két napot töltött a városban, hogy - megismerkedjék a nagyüzemekkel, személyes tapasztalatokat gyűjtsön az 50 éves múltra visszatekintő városról. Négy fiatalemberrel ültünk le beszélgetni. A téma: Salgótarján, ahogyan a hamarosan munkába álló egyetemisták látják. Tömpe Ferenc negyedéves „közgázos”, Zimmer- mann József ugyanitt harmadéves, Szabó László másodéves. Tapaszti Kálmán a Műszaki Egyetem negyedéves hallgatója. — Hogyan láttátok a várost? — Nem véletlen, hogy a dinamikusan gondolkozó em,bereknek tetszik Salgótarján. Teljesen „megfordult” ez a város. Ilyen gyors ütemű fejlődésre azt hiszem nem sok példa altad — mondja Ta- pasztl Kálmán. Zimmermann József emberi oldalról közelíti meg a látottakat: — Egész idő alatt egészséges akarni vágyást tapasztaltam nálatok. Olyan szellemben dolgoznak itt a városért, hogy jól tudják, csak úgy csinálhatnak meg valamit, na maguk látnak hozzá — beleadva erőt. akaratot, szeretetet. Patriotizmus — szimpatikus mértékben —, meglátásom szerint ez jellemzi leginkább a salgótarjániakat. — ÉN MAR negyedszer járok itt — szól Szabó László is. — Minden alkalommal azt éreztem, hogy ezt a várost átgondolt, jó teryek alapján építik. Igaz, nagy múltja nincs. A fiatal értelmiségieket azonban elsősorban a jelen és a'jövő érdekli, s éppen a ma közös építése az, ami összetartja őket. És ami még nagyon fontos: a város nagyüzemei nyereségesek. Tudják, hogy ma mit és hogyan kell termelni. Egyébként nem éreztük, hogy csábítani akarnának bennünket, mindenütt nagyon tárgyilagosan tájékoztattak. — Ügy láttam, hogy a megyei erőforrások jelentős részét élvezi a város — kapcsolódik be a beszélgetésbe Tömpe Ferenc is. — A vezetők azonban nemcsak erre, hanem a belső energiákra is támaszkodnak, s e kettő jó. összekapcsolásával érnek el eredményeket. A közgazdász-konjunktúrára terelődik a szó. Nem vitás, alig akad néhány üzem, ahol ne keresnének közgazdászt. — Idén nálunk 3—4 állás is jut egy-egy végzősre — mondja Zimmermamn József. — Ha a vállalat közgazdász szakembert akar, olyan pluszt keil kínálnia, ami miatt a fiatal az ő 'javára dönt. Ez Salgótarjánban megvan. Nem sok üzemmel találkozhat az ember, amely például lakást építene a fiataloknak. — Hogyan vélekedtek a salgótarjáni kezdeményezésről? — Nagyszerű dolog ez — mondja Zimmermann József. — Gyakrabban kellene ilyen gyárlátogatást szervezni az egyetemistáknák. — De ilyen céllal, min). Itt, és ezen a színvonalon is — teszi hozzá Szabó László. — Nem emlékszem arra, hogy végzősöket csoportosan lehívtak volna valamelyik üzembe ismerkedés, tapasztalatszerzés céljából — szól Tömpe Ferenc. — Igaz, az álláshirdetéseket elolvashatjuk, de ezek nélkülözik a konkrét feltételeket, kilátásokat. — Nem beszélve arról, hogy jó reklám ez a városnak is meg az üzemeknek is — fűzi hozzá Tapaszti Kálmán. — Ami a reklámot illeti, ha hazamegyek én reklámozni is fogom ezt a kezdeményezést — ígéri Zimmermann József. — Egyébként is a módszer viharos elterjedésére lehet számítani. Nem biztos, hogy közülünk ezek után már mindenki itt lép majd munkába, A haszna azonban mindenképpen meglesz. Ha csak fejenként öt embernek is elmondjuk a látottakat... — Szabad javasolni is valamit? — kérdezi Szabó László. — Természetesen. — Jó lenne ezt a most induló kapcsolatot szélesíteni. Arra gondolok, hogy a nagyobb üzemek megoldásra váró szakmai témákat küldhetnének a Tudományos Diákkörnek az egyetemre. Nekünk sokat jelenítene ez, és talán itt is láthatnák valami hasznát. NEMCSAK négyüknek, valamennyi nálunk járó egyetemistának megegyezett a véleménye abban, hogy jobban be kell „dobni” a köztudatba Salgótarjánt, az itteni lehetőségeket. Ez a cél — s megnyílt már a felé vezető út is... Szendi Márta Várossá alakuló falvak Ukrajnában sikeresen halad a megvalósulás útján az a szociális program, amelynek célja, hogy a falusi életkörülmények közel kerüljenek a városi életviszonyokhoz. A Szovjetuniónak ebben a második legnagyobb lélekszámú köztársaságában 20 000 falut teljesen újjáformálnak. A falvakat a következő tíz év alatt minden közművel és kényelmi berendezéssel ellátott, városias jellegű településekké alakítják. A tervek elkészítésénél figyelembe veszik az éghajlati, táji és néprajzi viszonyokat, valamint a nemzeti építészeti hagyományokat. A munkákat meggyorsítja, hogy erőteljesen növekszik á búza, a cukorrépa és a gyümölcs termelésére szakosodott kolhozok jövedelme. A tehenészet takarmánnyal való ellátása nagy gondosságot követel. György János traktoros zöld rozs- és szöszősbükköny-keveréket vág a jószágoknak Koppány felv. Csak ennyit érdemelnének?! Nem hiszem, mert alapvetően rajtuk múlik, milyen mértékben növekedik a nemzeti jövedelem. Az alkotó, szorgalmas munkások több milliós táboráról, megyénk legkiválóbb- jairól van szó. Közülük sokan többet tesznek, mint ameny- nyit számukra előírnak. Mégsem találkozunk nevükkel, tetteik ismertetésével, pedig igazán rászolgáltak. Miért ez a titkolózás, ez az álszerénység, vagy ki tudja minek lehet nevezni a legkiválóbb munkások eredményeinek elhallgatását, a nyilvánosság elől való elzárását, amikor társadalmunk a munka társadalma, amikor a legnagyobb elismerés és tisztelet éppen a kétkezi, szorgalmas, az átlagnál többet vállaló, többet adó munkásnak szól. Pedig az 1971. évi decemberi párthatározat a szocialista munkaverseny továbbfejlesztésével kapcsolatban erről is szólt. Ügy tűnik, mintha ezt a részt az érintettek többsége nem olvasta volna, mintha nem lennének ezzel kapcsolatban bőségesen tennivalók. A munkások legjobbjainak népszerűsítésénél mutatkozó huzavona a gazdasági vezetés és a szakszervezeti bizottságok között nem mai keletűek. Káros következményeként évről évre érzékelhetően — az időnkénti fellángolásokat leszámítva — visszaesett a legkiválóbb munkások, versenyzők sokrétű, színes, változatos, gazdag fantáziájú népszerűsítése. Történt ez akkor, amikor a fizikai munkáktól való idegenkedés több helyütt lábrakapott. Még az olyan nagy üzemben is, mint a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, ahol valóban sokat áldoztak erre a munkára, színesen, elevenen, ötletesen végezték a legkiválóbbak népszerűsítését —, az utóbbi időben a szürkeség veszélye ütötte fel a fejét. Pedig a Kiváló Vállalat cím elnyerésekor 84-en kaptak Kiváló Dolgozó kitüntetést. Nemcsak itt; hanem megyénk többi üzemében és vállalatánál is évről évre egyre többen kapják meg ezt, vagy az ennél magasabb kitüntetést, s ennek ellenére elvétve találkozunk a kitüntetettek nevével eredményeik propagálásával Legtöbb helyen üresen ásítanak a faliújság táblák, vagy több hónapos, senkit sem érdeklő írások tarkítják, illetve néhány közleményt lehet olvasni. De ezt is csak az iroda épületében! Lent, a munkahelyeken alig van, vagy egyáltalán nincs népszerűsítés. Hasonló a helyzet a legkiválóbbakat bemutató tablókkal is. A munkások eredményeinek közkinccsé tételénél a legjobbak munkamódszereinek ismertetésénél nem a régebbi esetenként rossz érteimben vett túlzó megoldásokra gondolunk. Ami azonban most van, az enyhén szólva tiszteletlenség a munkásokkal szemben, nem szólva a politikai káros hatásról. Ugyanis a közvélemény egy részében él még olyan felfogás, hogy amiről nem, vagy keveset szólunk, az nem fontos. Holott ebben az esetben is épp az ellenkezője az igaz. Tehát, a legjobb magyarázkodás a sokszínű, az eleven, az ötletes népszerűsítés, illetve a tett. V. K. NÖGRÁD — 1972. május 5., péntek 4
