Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)

1972-05-26 / 122. szám

Munkásélet és -műveládés

Hírek a kábeldobban

A KÁBELDOB ott áll a balassagyarmati Fémipari Vállalat bejáratánál, íeltűnő helyen.

— Ide rakjuk ki a híreket, a gyár dolgozóit érdeklő rendezvényekről, de máéról is — mondja Zollánszky József programozó, KISZ-kultűroe. — Afféle faliújságnak számít ez a dob.

Most is látunk rajta közleményeket, azonban ezeknél részletesebben is érdemes szólni a művelődés itteni lehetőségeiről, a gondokról, de az elképzelésekről is. Ez utóbbiak bőven vannak.

Körülbelül 600-an dolgoznak az üzemben, mintegy 75 százalékuk fiatal. S ezek háromnegyed része bejáró. Most is ott állnak a munkásbuszok az üzerh kapuja előtt, percnyi pontossággal indulnak műszak vége után. Zoliánszky József fiatal ember. Azt mondja:

— Van egy szép termünk, ezt használhatjuk kulturális célra. Kicsit messze vagyunk a város központjától, ez az egyik gondunk, másrészt ások vidéki dolgozó bevonása a rendezvényekbe. Munka után indulnak a buszok, senkire nem várnak, mert így is csak éppen, hogy elérik a dolgozók

a csatlakozást. Ilyenkor minden percet ki kell számítani, nehéz hát itt tartani az embereket. És sok fiatal pedig arra hivatkozik, hogy- otthon a faluban tevékenykedik az ifjúsági szervezetben. Ezt pedig igen. csak nehéz ellenőrizni.

Előnye ennek a helyiségnek, hogy lakájos, kellemes hangulatú, s eléggé tágas. Van itt rexasztal, játékasztal készül, a vállalat a kulturális alapból tartja fenn. Korábban itt kerékpártároló volt, aztán Pallas-klub néven működött egy fél évig, s most tartanak az újjászervezésnél, őszre tagsági igazolványokat adnak ki, új zenekar alakul, készül a program, amelyben majd az igényeknek megfelelően íróolvasó találkozók, közéleti személyiségek látogatása, sok tánc, Ismeretterjesztő előadások. barkácsklub, fotó- és bélyeggyűjtők klubja szerepel.

AZ ÜZEM A HELYI Petőfi

általános iskolát patronálja, az iskola tanulói nemrég kis kiállítással lepték meg a dolgozókat, akik viszont gyárlátogatáskor ismertetik a szakmákat, az itteni lehetőségeket, így segítik a pályaválasztást,

Színházba a mizserfai szociális otthonból

Szerkessz velünk!

A NÓGRÁDI ÜTTÖRÖK ÉS KISDOBOSOK HÍRADÓJA

HimmniiHiiiiiiiiiiiiimniiiiiiiiiiiMiiiiHiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiimiiiiiHiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiHimiiiiiiiiiiiHiiHiiiHii»

A „rádióban” voltunk

A mizserfai szociális otthon lakói a salgótarjáni megyei József Attila Művelődési Központ jóvoltából ingyenes színházlátogatáson vesznek részt. Már a múlt évben is ellátogattak a szociális otthon lakói a színházba, s az előadás hosszú ideig élményt jelentett számukra a csendes napokon.

Salgótarján várossá nyilvánításának ötvenéves évfordulója tiszteletére a megyeszékhely általános iskolái gyer- mekrajz-kiállítást rendeztek. A tanulók munkáikon elsősorban az épülő város képét, az emberek munkáját, a hétköznapok és ünnepek eseményeit, a gyárakat, lakóházakat, a tájat örökítik meg. A

Most június 1-én és Június 22-én utaznak Salgótarjánba az otthon lakói, a művelődési központ két kis busszal szállítja ide őket Mizserfáról. A színházban Németh László Bodnárné című darabját tekintik meg június 1-én; június 22-én pedig Kálmán Imre Bajadér című operettjét.

kiállttá* a Gagarin Általános Iskola gyermekgalériájában nyílt meg a napokban. Mintegy 40 gyermekrajz szerepel a tárlaton. Az anyag lehetett volna gazdagabb is, hiszen sajnálatos, hogy csupán a Gagarin, a Malinovszkij úti, a Bartók Béla úti és a Rákóczi iskola tanulóinak munkáit láthatjuk a falakon.

s egyéb, anyagi támogatást is nyújtanak az iskolának.

Nemrég jól sikerült vetélkedő zajlott le a gyárban, Szaniszló László — végzettsége szerint gépésztechnikus — lakatos négy éve dolgozik itt. Ezt a munkakört maga választotta.

— Szeretem ezt a szakmát

— mosolyog. — Többen csodálkoztak, miért vagyok „csak” lakatos. Azt hiszem, helytelen a „csak” használata, a lakatos szaikma Igen nehéz, szép szakma, ugyanúgy teljes szívvel is lehet csinálni, mint bármilyen munkakört. S a szépsége ilyenkor jelentkezik.

A vetélkedőben ő is részt vett.

— Kellett már ez a vetélkedő, nagyon jól sikerült. Persze, első ilyen rendezvény volt, magán viselte a gyerek- betegségeket. Nem voltak sokan, ez jó is, meg rossz is volt. Azért volt jó, mert igazán családias légkör alakult ki. Magam részéről az általános ismeretek kérdéscsoportokat élveztem a legjobban. Például az ilyeneket: kinek köszönheti a világ Mona Lisa mosolyát, vagy, hogy ki ismeri fel a nógrádi népviseleteket fényképről.

Szaniszló László keze még csupa qlaj, így mutat a teremben. egy asztalra, szívesen beszél róla, az ötletéről.

— Ez a terepasztal tulajdonképpen egy német gyártmányú autóversenypálya. A Tiszai Vegyi Kombinátnak van például egy versenycsapata, saját gyártmányú autókkal versenyeznek. Mi egyelőre csak játszunk az asztalon, de a jövőben, lehet, hogy kialakul egy kis versenycsapatunk.

Reggel hattól délután kettőig dolgozik, utána olvas, vagy kirándul a Börzsönybe

— ezt választotta húsvéti lo- csolkodás helyett is. Vagy filmeket néz, s tagja a Madách Imre Irodalmi Színpadnak.

TÖTH TAMÁS előadó Is azok közé tartozik, akik a vetélkedő létrejöttét kívánták, ő vezette a játékot. Most arról beszél, hogy kellene ide még zenegép, ki lehetne javítani a rexasztalt, s ha a játékasztal is elkészül, lesz itt egy kellemes kig játékterem. Televízió, magnó, lemezjátszó van, a könyvtár is itt kölcsönöz.

Gyerekek! A most következe kis élménybeszámolót Bozslk Mária, hetedik osztályos tart úttörő küldte be. A téma, amelyről beszámol nekünk, nem mindennapi, és nagyon Izgalmas. Marlca ugyanig a Magyar Rádióban tett látogatásukról, illetve szereplésükről (r. De ne vágjunk a dolgok elébe! Azt Is elárulom, hogy a témát kétféle változatban Is feldolgozta kis tudósítónk. Az egyik párbeszédes formában — két úttöró beszélget — Íródott, a másik Inkább tudósítása az eseményeknek. Ml ez utóbbit közöljük, bár nagyon nehéz volt a választás, mert mindkét Írás színes, változatos, jó stílusú.

Az idei tanév egyik legszebb élményéé éltük át, mi, tari karénekesek. Meghívást kaptunk a Rádiótól lemezfelvételre.

Budapesti utunkat sok-sok tanulás, gyakorlás előzte meg. Ismerkedtünk a dalok szövegével, dallamával és egyre jobban megkedveltük azokat. Nálunk szorgalmasabb csak a tanár néni volt, aki fáradságot nem ismerve tanította nekünk az új dalokat. Sokat köszönhetünk annak a nagy- bátonyl kisfiúnak is, aki ügyes zongorakíséretével tette teljesebbé énekünket.

Elérkezett a nagy nap. Izgatott arcú gyerekek gyülekeztek az iskola udvarán. Izgalmunknak két oka volt. Si- kerúl-e elénekelni szépen, hibátlanul azokat a dalokat, amelyeket úgy megszerettünk ? Milyen élmények várnak ránk a Rádió épületében? Miközben ezek a gondolatok jártak fejünkben, megérkezett az autóbusz. Elindultunk. Négyen kisértek bennünket; az énektanár néni, a csapatvezető, az igazgatóhelyettes és a nagy- bátonyi zeneiskola igazgatója. Jó kedvünk volt, de hallgattunk, mert tudtuk, hogy nagy feladat előtt állunk. A házak egyre sokasodtak, lassan-lassan szép fővárosunkba érkeztünk. Most volt csak igazán sok látnivaló! Mennyi szín, fény, ember, mennyi látványosság! Aztán ott álltunk a ház előtt, melynek kapuja felett ez a felirat áll: Magyar Rádió. A 12-es stúdióban felvételre jelentkeztünk. Milyen is volt? Óriási terem, hangszerek, erős fény. Nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Felsorakoztunk. Megkezdődött a felvétel. Kezdetben félénken szállt a dal, majd egyre bátrabban. Tanár nénink szeme is biztatóan nézett ránk. Mosolya is lelkesített bennünket. Nem kell itt félni! Dalolni kell lelkesen, felszabadultan, mint otthon. Ügy érezzük, végül is sikerült. Öröm volt együtt énekelni a szebbnél szebb dalokat, tudva, hogy majd mások is hallgatják, megszeretik, megtanulják. Az egész országnak énekeltünk. Buzgón, lelkesen. Már el is felejtettük, hogy hol vagyunk. Daloltunk, daloltunk, daloltunk;

Ifjú szív hangja száll

Menekül messze a felhő

Észre sem vettük, hogy már két órája a stúdióban vagyunk. örömünkben egymás kezét szorongattuk. A stúdió vezetőitől is mosolyogva vettünk búcsút. Lefelé jövet, az úgynevezett Pagodában olyan arcokat láttunk, akiket már a tv képernyőjéről ismerünk. Autogramot is gyűjtöttünk.

Jó kedvünk a daloláshoz hazafelé sem múlt el. Versenyre keltünk az Ikarus erős motorjával. Mi voltunk az erősebbek. Késő éjjel értünk haza, kissé fáradtan, de egy szép nap élményével.

Bozslk Mária

Tar, Ady Endre úttőrőcs.

KISZ-tagok

lessünk

Próbafeladataink között szerepelt a felkészülés a KISZ- életre. Év közben 6okat beszélgettünk erről a témáról egymás között és tanárainkkal is. Sok ismeretet, tudnivalót gyűjtöttünk össze. A közelmúltban aztán felvételünket kértük a helyi alapszervezetbe. Harminchatan vagyunk nyolcadik osztályos úttörők, és 26-an jelentkeztünk a KISZ-be.

Május 17-én ünnepélyes KISZ-taggy ülésre kaptunk meghívást. Ezen az összejövetelen emlékezett meg a ka- rancskeszi Ságvári Endre KlSZ-ala pszervezet megalakulásának 15. évfordulójáról. Dobszóra, csapatzászlónk alatt vonultunk be a taggyűlés színhelyére, és köszöntöttük az ünneplő KISZ-eseket. A taggyűlés második napirendi pontja a mi felvételünk volt. Izgalommal hallgattuk végig a KISZ-titkár szavait, majd csapatvezetőnk javasolt bennünket a szervezetbe. Elmondta, hogy eddigi munkánk, úttörőtevékenységünk eredménye az, hogy most KISZ-tagok lehetünk, örömmel hallgattuk, hogy külön kiemelte azokat a pajtásokat, akik „Kiváló Űttörőmunkáért” kitüntetés tulajdonosai, vagy mint őrsvezetők aktfvan dolgoztak a csapatban. Arra is felhívta a ' figyelmünket, hogy ne feledkezzünk meg az úttörőélet törvényeiről és KISZ- tagként is próbáljunk a KISZ VIII. kongresszusának szellemében munkálkodni.

A tagság elfogadta felvételünket. Ünnepélyes avatásunk és fogadalomtételünk a gyermeknapon lesz, a kisdobos- és úttörőavatással együtt.

Az összejövetel harmadik programpontja szellemi TOTÖ volt, á mi részvételünkkel. A telitalálatog szelvények is igazolták, hogy elméleti Ismereteink már vannak a KISZ- életről. Reméljük, hogy a gyakorlatban, KISZ-tagokként lg jól helytállunk majd.

Lovász József raj,

Karancskeszi. Ált. Iskola.

„Építjük a várat!”

Mi a salgótarjáni kisegítő iskola tanulói vagyunk. Szégyelljük egy kicsit, de most már nem tehetünk ellene semmit. Kevesen vagyunk, a hatodik, hetedik és nyolcadik osztály egy csoportban tanul. Összesen tizenketten vagyunk. Tanárunk Ivády Viktor, nagyon rendes, megértő velünk szemben. Ellát bennünket jó tanácsokkal, sokat tesz értünk, a mi boldogulásunkért. Mi — a levél írói — már elmúltunk tizenhat évesek, nyolcadik osztályba járunk.

Év elején a tanár bácsi megrajzolta egy szép nagy vár körvonalait, a rajzot kitettük a tanteremben. Nekünk kell a téglákat a várba beépíteni, mégpedig úgy, hogy hetente értékeljük a tanulást és a szorgalmat. Akik megérdemlik, kapnak egy téglát kis papírból, névvel ellátva. Ezek a kis papírdarabok, illetve téglák kerülnek a vár belsejébe.

Közeleg az év vége, lassan befejezzük a vár építését. Már csak a csiszolni", rendezni- való van hátra, vagyis eddigi ismereteink, tudásunk rendezése.

Aztán befejeződik a diákélet. Búcsút veszünk az iskolától, az úttörőmozgalomtól, kedves tanárunktól. Kikerülve az életbe reméljük, hogy megálljuk a helyünket, mert iparkodni fogunk, szeretünk dolgozni.

Válóczi István, Bada Nándor, Danyi István VIII. oszt. tanulók- kisegítő isk., .Salgótarján

Tóth Elemér

Győzelem citerával

A tanév elején indult meg iskolánkban a népzenei szakkör. A tagok száma akkor

húsz fő volt. Ezek közül kerültünk ki mi, tizenketten. Félretéve minden szórakozást, focit, játékot, buzgón gyakoroltunk. Ennek aztán

«jpg szellmét atűz mm meg./

A magyarországi forradalmi mozgalmak nagy történelmi

alakjának, Dózsa György születésének ötszázadik évfordulóját ünnepeljük az Idén. Tiszteletadással idézzük fel a népvezér életútját fél évezred távolából.

1. Baj vívás Ali vezérrel

A keresztény Európa és az ozmánörök birodalom határán állott Nándor- iehérvár, ahol Hunyadi János hadai izétzúzták a szultán becsvágyó seredét. Ök azonban változatlan makacsággal tekintettek erre a „kemény dióról Nándorfehérvárra. Hiszen mind- iddig hiú ábránd a Duna felső szaka- ;za felé nyomulni, amíg magyarok aralják a Száva-part e nevezetes erődlét.

Állandósult is a zaklatás. Amikor :sak tehették a törökök, le-lecsaptak a törnyékre a szomszédos Szendrő váráról. Az örökös hadiállapot miatt va- óságos pusztasággá változott a Szend- •ő és Nándorfehérvár közötti sík vi- iék. A számos csetepaté, kisebb-na- ?yobb ütközet során gyakorta rendezlek itt bajvívást is életre-halálra a két sllenséges vár bajnokai.

Egy idő óta azonban hasztalan kiabáltak fel a törökök Nándorfehérvár róstyáira: „Ki vív meg Ali vezérrel?!” Kihívásuk válasz nélkül maradt. Ennek pedig az volt az oka, hogy bizonyos Epeirosi Ali. a szendrői lovas szpáhik vezére számos nándorfehérvári magyar várőrzőt kaszabolt le bajvívás- han, miközben neki a haja szála sem görbült.

Mihelyt kissé megenyhült az idő, 1514. februárjában, megint a vár alá érkeztek a szendrői törökök és gúnyosan szólítottak újabb ellenfelet Ali

kardja elé. Ez Idáig nem nagyon avatkozott a virtusba a nándorfehérvári lovasok kapitánya, Székely Dózsa György. Egyrészt csendes, tartózkodó ember volt, másrészt alig néhány hónapja szolgált a fehérvári erődben, s gondolta — miért hivalkodjon máris olyanok előtt, akik régtől védelmezik a végvárat.

Ám nem a szerencse kegyeltjeként jutott a lovaskapitányi ranghoz. Az előző esztendőben, 1513. nyarán részt vett a havasalföldi hadjáratban, ahol kemény katonának bizonyult. Végig- portyázták a Déli-Kárpátok és a Duna között a szultán tartományát, a Szörényi bánságon át, Szerbországba vonultak és megostromolták Szendrő várát. Bár nem sikerült kifüstölniök a védő sereget, mégis sokat ártottak a töröknek a hadjárattal. A sereg rengeteg fogollyal és még több zsákmánnyal megrakottan tért vissza Erdélybe, Dózsa György pedig a végeken maradt. Noha korábbi sorsának részleteire; nincsenek pontos adatok, bizonyosra vehetjük, hogy már a havasalföldi hadjárat előtt kitűnő katonának ismerhették szülőföldjén, a Székelyföldön. Katonának nevelték, mint általában a többi határvédő székelyek gyermekeit.

Dózsa György a régi Háromszék megyei Dálnokon született 1470. és 1474 között. Édesapjuk, Dózsa Tamás gyalogsági kapitány nem élt magas kort. Gyermekei még serdületlenek voltak, amikor a család Dalnokról átköltözött a Székelyföld másik végébe, a Küküllő menti Mákfalvára. György gyermek- és ifjúkorának időszaka zavaros politikai és társadalmi eseményektől volt terhes. A főurak vetélkedései, zabolátlan túlkapásai szinte elviselhetetlenné tették a kiszolgáltatott néptömegek életét. Éppen Marosszékben, Dózsa lakóhelyén volt legnagyobb a forrongás. Az

akkori erdélyi vajda, Báthori István meg akarta semmisíteni a székelyek ősi kiváltságait oly módon, hogy a „veszélyes” székelyeket kiirtja, a többit pedig jobbágysorba taszítja. Bizonyos tehát, az ifjú Dózsa székely nemes létére mindent elkövetett jogai védelmére, s e küzdelmekben szigorú, bátor katonává edződött.

Nos, ez a bátor katona megelégelte a szendrői törökök kihívó szemtelenségét, és magát jelölte bajvívónak, amikor újra elhangzott a felszólítás: Ki vív meg Ali vezérrel? Helyszínül a két vár közötti síkságot jelölték ki, az időpontot pedig február huszonnyolcadi- kában, 1514. húshagyó keddjében határozták meg. Szép idő volt az összecsapás napján. Dózsa nem fogadkozott, nem bizonygatta elszántságát. Komoly volt és csendes. Lovát, fegyverét, ruházatát gondosan előkészítette, majd nyugodtan indult a helyszínre. Nyomában katonái, bajtársai, akik vegyes érzelmekkel mentek küzdelembe. Mire a megállapodás szerinti helyre értek, a törökök már ott várakoztak, és magabiztos derűlátással ordítottak át a magyarokhoz, aztán azonnal elő is ugratott a valóban félelmetes Ali szpá- hivezér.

Rövid ideig tartott a küzdelem. A mindeddig nyugodt, szinte lomha Dózsa György egyik pillanatról a másikra nekiszilajult és néhány attak után, tőből levágta Epeirosi Ali páncéllal védett jobb karját. Olyan hatalmas volt az ütés, hogy a levágott karral együtt, a ketté szelt páncél is földre hullt. A következő vágással halálra sújtotta ellenfelét a székely vitéz.

Győzelme megfélemlítette a törököket, a magyarok pedig diadalújjongás- sal fogadták a sikert. Dózsa ugyanúgy tért vissza Nándorfehérvárra, mint ahogy a viadalra indult: nyugodtan, csendesen, a vitézi gőg minden jele nélkül.

Gerencsér Miklós

Következik: A VITÉZ BUDÁRA JÖN

meg is lett az eredménye. Sokszor léptünk fel kisebb- nagyobb helyi ünnepségeken. Nagyon meglepődtünk, amikor Molnár Mihály tanár bácsi, az együttes vezetője bejelentette, hogy május hatodi- kán Balassagyarmatra megyünk versenyre. Boldogok voltunk, hogy végre alkalom nyílt arra, hogy úttörőcsapatunkat képviselhetjük egy nagy versenyen.

Eljött az annyira várt nap és vidáman útnak indultunk. •Fokozott izgalommal néztünk a nap elébe, mert Molnár tanár bácsi, zenekarunk vezetője nem kísérhetett el bennünket. Szorongásunk akkor kezdett oldódni, amikor — a balassagyarmati művelődési házban — egyenruhás ifik és barátságos felnőttek köszöntöttek minket. Nem túlságosan nagy, de hangulatos színpad fogadott bennünket. Szörnyű izgalmas volt az asztalok összegyűjtése, amire a citerá- inkat rakhattuk. Mindenki megmozdult segédeszközeink érdekében. S végül felgördült a függöny. Lent a nézők között megláttuk a zsűritagok biztató arcát. Bátrán hangzott fel a dallam citeráinkon;

„Szombat e6te nem jó cite- ráznl.,.”

Persze, erről nekünk nem ez a véleményünk, mert sok szombat délutánt és vasárnapi szabad időnket citerázással, gyakorlással töltöttük.

Feszülten vártuk a zsűri döntését. Az eredményhirdetés kicsit meglepett bennünket, mert őszintén szólva nem számítottunk nagy eredményre. Aranyoklevelet kaptunk egy nagyon szép padlóvázával együtt. Mindjárt arra gondoltunk, milyen jó lesz a most épülő úttörőszobánkba. Az iskolában a tanárok megdicsértek bennünket és gratuláltak nekünk.

Farók Péter,

5. oszt. tan.

Tar, Ady, Endre Űttörőcsapat

Gycrmelirajz-kiállílás a Gagarinban