Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)

1972-05-23 / 119. szám

Waterloo Bondarcsuk, a győztes csaták parancsnoka Változatlan sikerrel játsz- «zák megyénk fimszínházai- ban, a szovjet—olasz kopro­dukcióban készült monstre- íilmet, a Watrloori. A lát­ványos, színes, különleges technikával készült filmal­kotást, amely a napóleoni idők utolsó, döntő csatáját örökíti meg. a kiváló szov­jet rendező, a több filmjé­ből nálunk is ismert Bon­darcsuk álmodta és alkotta filmszalagra, kiváló opera­tőri és színművészi segédlet­tel. A megfilmesített Water­loo nem Veiling ton és nem Blücher, hanem kétségtele­nül Öondarcsuk győzelme, egy újabb csúcs a korábbi hegyormai mellett. Az ötvenkét éves Szergej Bondarcsuk eddigi életpá­lyája során nem ez az első alkalom, hogy más országok stábjaival, színművészeivel, rendezőivel, ’ operatőreivel dolgozik együtt. Már színé­szi pályája fénykorában vendégszereplésre hívta meg Rosselini olasz rendező. Ró­mában éjszaka volt című filmjéhez, amelyben Fedját, a hadifogoly szovjet pilótát alakította. Bár akkor már nevesebb szerepek fűződtek különleges színművészi adottságához. A széttört bi­lincsekben ő volt Sevcsen- ko, a forradalmár költő, a Befejezetlen elbeszélésben Dimov, a beteg, ágyhoz kö­tött. frissen gondolkodó ter­vezőmérnök, A léha asz- szony-bun a kegyetlenül ki­játszott, munkájának élő, je­lentéktelennek tetsző orvos és Shakespeare tragédiájá­ban Otthello. Rendezőként először Solo- hov: Emberi sors című re­gényének filmváltozatában találkoztunk vele. A nagy si­kerű filmben ugyanazokat az erényeket csillogtatta, mint színészi pályafutása alatt: a téma tökéletes is­meretét és átélését, az eb­ből következően fölényes biztonságot, a képszerű lá­tást és láttatást, a széles lá­tókörű kompozíció« készsé­get, a nagy sakkozókra jel­lemző kombinatív képessé­get. Gondoljunk csak visz* sza a menekülési jelenetre, amelyben rendezőként és színművészként egyaránt csodálatosat alkotott. Ennél is nagyobb rendezői vállal­kozása Tolsztoj: Háború és békéjének négyrészes film­változata, amelyet akkor al­kotott meg, amikor K. Vi­dor amerikai Háború és bé­ke verziója már világszerte sikert aratott. S Bondarcsuk diadalmaskodott e párvia­dalban. Hűsége az írói szán­dékhoz és megvalósuláshoz töretlenebbnek, a tömegjeié- netek monumentálisabbnak, mégis emberközelibbnek, a típusalkotás művészibbnek bizonyult. Pierre Bezuhov alakjában pedig ismét vak­merő színészi alakítással mutatkozott be. a passzív hős jellemének olyan voná­Szcrgej Bondarcsuk, a Waterloo rendezője és egyik forga­tókönyvirója sait emelte ki, amelyek a korábbi próbálkozásokban elsikkadtak. A Waterloo megtekintése közben és után a legtöbbet éppen a Háború és békére gondolunk vissza, amelynek csatajelenetei mintegy elő- gyakorlatnak számítanak a Waterlooi csata megvívásá­hoz. Igen. ebben a filmben amelynek írója és rendező­je, valamennyi hadvezért Bondarcsuk helyettesít. Még Napoleon is írói, rendezői elképzelése által válik em­berivé, sokrétű, összetett, bonyolult jellemmé, akit ke­gyetlen, diktátori megnyil­vánulásaiért gyűlölünk, mégis megszólal iránta a jó­indulatú emberi szánalom is. Mert a filmre állított Napoleon nemcsak minden korok. így a második világ­háború diktátoraival áll közvetlen rokonságban, ami­kor tajtékzik. elveszti józan ítélőképességét, harcra ké­szül a legreménytelenebb pozícióban is. miközben ár­tatlan tízezrek ontják vérü­ket, hanem időnként szívé­hez kap. olykor együtt gya­logol közlegény híveivel, te­hát egyszerű emberi meg­nyilvánulásokkal kelti föl rokonszenvünket. De Bon­darcsuk által válik emberi­vé a monumentális felvonu­lás, a mészárlás és véron­tás megannyi órája is. Fe­ledhetetlen pillanat, amikor a falanxba tömörült angol- holland—porosz sereg a gyalogságtól nem támogatott francia lovasok közt kegyet­len aprítást visz véghez, a vérfürdő láttán kiválik egy angol katona a falanxból, kigyalogol a mezőre, mit sem törődik a golyózápor­ral és belekiáltja a kérdést csatazajba: „Miért?” De ha nem szólna egy szót sem, akkor is az arcára van ír­va. hogy ez a háború, az az öldöklés nem á közkatoná­ké, akik áldozatok lesznek, vagy csoda folytán életben maradnak. A legnagyobb rendezői erényeket mégis a csata megkomponálásával aratja, amely más, mint a Háború és békében, még inkább más, mint a közreműködésével jugoszláv, olasz, NSZK kop­rodukcióban készült A ne- retvai csata. A méretek olyan nagyságával és fényképezésnek, beállítás­nak olyan szögeivel, távla­tával lepte meg a nézőt és filmvilágot, amilyennel a tu­catnyi háborús, filmek sorá­ban sem találkozhattunk. Hagyományaihoz híven hű maradt realizmusához, a szocialista realizmushoz is, s művészetének minden megnyilvánulása a közérthe­tőséget szolgálta. Bondarcsuk ugyanis úgy alkot többet elődeinél és ko­rábbi önmagánál, hogy egyidejűleg egyértelműen meghódítja a széles közön­séget. Lakos György Képernyő előtt Hunyady Vérszegény műsorhét után vagyunk. Lapozva a napok programját, alig akad meg valamint a figyelmünk, s visz- szagondolva is bizony alig tűnik emlékezetesen felidéz­hető a látottakból. A megszo­kott vetélkedők. sorozatok, mint a Kétszer kettő, a Zenei figyelő, a Tárlatról tárlatra, sőt a Ki mit tud? is meglehe­tősen érdektelenül peregtek, a Szójátékklub pedig mindin­kább annak a szűk körű tár­saságnak a magánpassziója, amely a stúdióban időről idő­re összejön, hogy a nagy nyil­vánosságnak alig kivehető és követhető nyelvi tornákat produkáljon, meglehetősen ön­célú iparkodással. Nos, amiről mégis érdemes szót ejteni, nagyobbára a mű­sorhét végére jutott. Színpadi élmény után Leonyid Zsuho- vickij: A delfin hátán, című drámájának magyar tévévál­tozatát is megismerhettük, Pályakorrekció címmel. Azt kell mondanom, hogy a tévé­filmváltozat a színpadi drá­mánál jóval feszesebb, sűrí- tettebb, erkölcsi-etikai mon­A mohorai kastély (elújítása Felújítják az egykori Vay- kastélyt, ezt a XVIII. század­ban épült műemlék -jellegű épületet Mohorán. Az érdekes tetőszerkezettel rendelkező épületben jelenleg óvoda mű­ködik, s nevelői lakás van benne. Ebben az évben rend­be hozzák a tetőszerkezetet, a kéményeket, s elvégzik a rég esedékes külső homlokzati ja­vítási munkákat. A kastélyra több- mint százezer forintot költenek. Az épület környékét az óvodai szülői munkaközös­ség tagjai szintén szebbé va­rázsolják, elvégzik az út por­talanítását.. parkosítanak. So­kat segítenek a Mikszáth Kál­mán Termelőszövetkezet sze­relőbrigádjának tagjai is, akik patronálják az óvodát. A bri­gád tagjai például játékok­kal látják el az intézmény udvarát, s gondoskodnak azok állandó karbantartásáról. Tanácskozás a kiképzésről Az MHSZ Nógrád megyei vezetősége az idén is megren­dezte a tartalékos tanfolya­mok vezetőinek részvételével azt a tanácskozást, amelyen az éves munkát elemezték. A Salgótarjánban sorra került megbeszélésen szó esett a ta­valyi év eredményeiről a szakágankénti értékelésről. A megbeszélés során meghatá­rozták az idei legfontosabb kiképzési feladatokat — ten­nivalókat. A kiképzési munká­ban eredményesen tevékeny­kedők a tanácskozás végezté­vel tárgyjutalmat kaptak. — Rettenetes, már megint nem éri el! Jaj, már nem éri el! Nem látod valamerről szaladni? Jaj szegénykém! Gondoltam én azt, hogy le- kési...! A gyors már régen kifu­tott a pályaudvarról, amikor a középkorú barna asszony végre bejött a fülkébe. Lete­lepedett szemközt társnőjé­vel, egy zömök, szőke hölgy- gyei és már folytatta is a sopánkodást: — Borzasztó ez a lány. Mindig kiszámítja az időt. Persze jobb is, hogy amikor elindultunk már nem láttam felbukkanni. Még elsírtam volna magam. No, szólj már te is! Nem vagy éhes? Ne is tiltakozz! Maradt egy kis házi kolbászom, ezt meg kell enned. Meg egy kis zöldpaprika is. No, nesze, Fogd csak nyugodtan kézbe, ne hákliskodj!... A tömzsi szőkeség erős, szaggatott hanglejtéssel „el- mosolyinlotta” magát, aztán jóízűen falatozni kezdett. A középkorú barna . elégedett 4 NÓGRAD = 1972. Monológ tekintettel nyugtázta kezde­ményezését: — Tudod, a lányoméktól van. Nagyon szeretnek azok engem. Alig akartak hazaen­gedni. Dehát ilyen pocsék időben a Balatonnál, fiam... No. 'nem mondom, nagy, raov dern lakásuk van, elfértem, de hát tudod, hogy akármi­lyen kedves vendég... Pedig a vöm is nagyon marasztalt. Törjél még egy kicsit abból a finom fehér kenyérből! Ilyen elkelne felénk is, mi? — Hi-hi-hi-hi! Nagyon fi­nom! — Hát bizony így van már ez, ha az embernek asszony­lánya van. Kétfelé húz a szíve. De azért egy okos anya mindig tudja a határt. Minek hetelnék ott a nyaku­kon. Igaz, a nyáron nem ad­ják ki a lakást. Nem kifize­tődő még a szezonban sem. május 23,, kedd a vonaton A zért a nyamvadt hetven forintért takarítspn? Jaj te, ha látnád, hogy milyen ügyes a nászom. Én mon­dom neked, hogy arany keze van. Egy ilyen kőműves a jég hátán is megélne, nem még a Balatonnál. Most is olyan víkendházat épít... A szőke befejezte az evést és nagyokat bólogatott' a tö­mör szöveg mellé. A mellet­te ülő deresedő, szikár férfi is mélyreható figyelemmel szemlélgette a mesélő, doho­gó asszonyt. Azt pedig még jobban feltüzelte az érdeklő­dés: — Bizony így van ez. — folytatta. — Felnőnek a gyerekek, öregszenek a szü­lők. Persze, bármilyen világ van is, az én lányaimra nem mondhatja senki, hogy neve­letlenek. Mert kezitcsóko- lommal köszön nekem az asszonylányom is, meg az egyetemista is. Nemhiába áldoztam rájuk annyit. Azért, hogy nem voltam állásban^ többet dolgoztam én, mint bárki más. A házépítésnél? Az uram egy téglát meg nem emelt, mert a gyárban sok volt a dolog. Én meg kiáll­tam a kapuba, rákacsintot­tam a szomszédokra, oszt úgy hordták a maltert, mint a sitnyíkek. — Hát, ha maga rákacsin­tott valakire — hunyorított hamiskásan a deresedő férfi —, akkor el is hiszem. A mesélő asszony szemér­mesen elmosolyodott, a szőke pedig ismét nyihorított egy széleset. — Hanem kérdeznék én valamit, ha meg nem sérte­ném? — folytatta a férfi. — Tessék csak.., — Amikor férjhez tetszett menni, volt é már akkor rá­dió? — Rádió — hökkent meg a barna hölgy — Hát én azt hiszem, hogy még nem. — No akkor már tudom, hogy miért vette el kegyedet a kedves férje. Asszonyom, önt a legmodernebb zseb­rádió sem tudná pótolni!... Horváth Mária Sándor feltámadása dandóiban plasztikusabb, így hatásosabb művészi megfogal­mazás, amely komor alaptó­nusában is mindvégig ébren tartotta figyelmünket és ér­zelmi reakcióinkat a hősök sorsa iránt. A figurák meg­mintázása is árnyaltabbnak tetszett, ebben bizonyára nem kis része van a kitűnő együt­tes közreműködőinek, főképp Somogyvári Rudolfnak, Besse­nyei Ferencnek, Pálos Zsuzsá­nak, Sinkó Lászlónak. Jobba Gabinak. Gellei Kornélnak, Szemes Marinak és a rendező Zsurzs Évának is. A vasárnap este látott, Há­rom affér című, három kisjá­tékfilmről érdemes még meg­emlékezni. Hunyady Sándor novelláinak televízióra alkal­mazása mondhatni felfedezés­számba megy, mert a látottak alapján is azt összegezhetjük, hogy Bródy Sándor természe­tes fiáról, a harmincas évek népszerű, a társadalomkritikai hangtól sem idegenkedő író­járól egy kissé méltatlanul feledkeztünk meg. Egy-egy ilyen vállalkozás bizonyítja újra meg újra, mennyi képer­nyőre kívánkozó irodalmi ér­tékünk hever még kihaszná­latlanul. A Kártyaaffér hölgy­körökben, a Júliusi éjszaka és az Aranyifjú című most lá­tott filmepizódok egy adott társadalmi állapot bátor kri­tikái, melyek pillanatra sem hagynak kétséget az író be­csületes álláspontjáról, véle­ményéről. A Hunyady-novel- lák tévéváltozatában nagysze­rű művészek adtak találkozót egymásnak, s hibátlan pro­duktumokkal segítették az írói célt. Dómján Edit, Szer- sén Gyula, Lázár Mária, Vá- radi Hédi, Várkonyi Zoltán, Szacsvay László, Tolnay Klá­ri. Kovács Károly, Monori Lili, Dózsa László. Bánffy György, Lukács Sándor. Dra- hota Andrea. Madaras József, Tomanek Nándor. Simor Erzsi, Benkő Gyula, Tyll Attila mind egy-egy remekül meg­vont portréval szolgált egy letűnt kor társadalmi jellem­rajzához. Az összeredményért elsősorban a rendező Horváth Z. Gergelyt és az oneratőr Sík Igort illeti elismerés. (barna) Kollégiumi „őrjárat” MEGTÖRTÉNTEK Nógrádban is a középiskolákba a je­lentkezések és a felvételek. Az utólagos elbírálások, a fel­lebbezések intézése ugyancsak végefelé közeledik. A me­gyei középiskolai kapacitás természetesen nem határtalan, iskolahálózatunk — mint tréfásan mondani szokták — nincs gumiból, a lehetőségekkel tehát okosan, jól kell gaz­dálkodni. A következő oktatási évre szintén nagy az érdeklődés a középiskolák iránt. Különösen az óvónőképző, az egészség- ügyi osztályok, illetve a tagozatos gimnáziumok iránt nö­vekedett a figyelem. Ezt üdvözölhetjük. A középiskolai há­lózat jövő tanévre szóló úgynevezett keretszámai beteltek. Idén szeptemberben csaknem ezer fiatal leány és fiú kezdi meg tanulmányait a középiskolák első osztályaiban. Milyen a kollégiumi hálózat? A kérdés annál is inkább indokolt, mert — hasonlóan az ország más vidékeihez — Nógrádban ugyancsak régi gon­dot jelent a kollégiumok szűkössége, kevés száma. A megyei középiskolai kollégiumi kapacitás nem túlságosan nagy, mintegy félezer tanuló lakik most kollégiumokban, a salgó­tarjáni Furák Teréz leánykollégiumban,~az ugyancsak a me­gyeszékhelyen levő gépipari szakközépiskola kollégiumá­ban, a balassagyarmati leány- és fiúkollégiumban, valamint a szécsényi mezőgazdasági szakközépiskola kollégiumában. Mi várható a jövőben? Mindenekelőtt figyelembe kell venni, hogy a kollégiumi hálózat fenntartása, illetve bővítése a megye illetékes veze­tő testületéinek szívügye. Az is nyilvánvaló, hogy a hálózat fejlesztése az ország, illetve a megye gazdasági fejlődésével összhangban, az anyagi lehetőségektől függően történik és történhet a jövőben is. A még meglevő gondokat nem lehet egyik napról a másikra megoldani, ez folyamatos erőfeszí­téseket igényel. A megyei párt- és tanácsi vezetés nagy gon­dot fordított, illetve fordít a megyei kollégiumi hálózatnál? az igényeknek megfelelő tervezésére. A tervek szerint Sal­gótarjánban egy új, ötszázszeméiyes kollégium, s a szak­munkásképző intézet kollégiumának felépítését várhatjuk az elkövetkezendő időben, s sor kerül a balassagyarmati kollé­gium építésére, annak befejezésére is. Addig is azonban meg kell oldani a most jelentkező igényeket. A Balassagyarmati városi Tanács például támogatást nyújt a jelenlegi kollégium bővítéséhez, mintegy negyven új helyet alakítanak ki, elsősorban az óvónőképző szakkö­zépiskolások számára. Más kollégiumainkban szintén gon­dot fordítanak arra, hogy a fiatalok higiéniai és egyéb igé­nyeinek szigorú szem előtt tartásával mind több fiatal kap­hasson kollégiumi helyet. Elsősorban a fizikai dolgozók te­hetséges gyermekeinek elhelyezését kívánják lehetővé tenni! Salgótarjánban pedig megoldják a Pénzügyi és Számviteli Főiskola ipari tagozatának elsőéves hallgatóinak kollégiumi elhelyezését. A megyei beiskolázási politika szorosan összefügg egyéb kérdésekkel is. E beiskolázási politika súlyt helyez a körzet­határok betartására, ez a bejárók számának csökkentését, illetve a bejárás kedvezőbbé tételét eredményezi. A tago­zatos osztályok azonban területi, illetve megyei beiskolázású, ak, a fizikai dolgozók tehetséges gyermekei a megye bármely részéről jelentkezhetnek az őket érdeklő tagozatos, vagy szakközépiskolai osztályokba, s ennek kollégiumi kihatásai is vannak. NEMSOKÁRA sor kerül a leendő elsőosztályosok, a kol­légiumba elhelyezkedni kívánók kérelmeinek végleges elbí­rálására. Ezt nagy gonddal és felelősséggel társadalmi bi­zottságok végzik, amelyben ott lesznek a párt-, a tanácsi szervek és a szakszervezetek képviselői is. A tanulók és szü­lők érdekeit messzemenően figyelemmel kísérik, döntéseik­ben elsősorban azokat a tanulókat javasolják kollégistának, akik tehetségükkel rászolgáltak erre, illetve távoli falvak­ból, helységekből érkeztek. T. E. A bolondok háza A mai naptól három napon játékot Vass Károly Jászai­ét ismét a szolnoki Szigligeti díjas rendezte, s a szereposz- Szinház társulatát látja vendé- tás is kiváló: Halász László gül a salgótarjáni József At- Jászai-díjas, Máté Éva Jászai- üla Művelődési Központ. A díjas, mint meghívott vendég, színház, amely Shaw: A bo- Bókái Mária, ifj. Vjlaky Lász- londok háza (A megtört szí- ló, Papp Zoltán, Varga D. Jó­vek háza) című háromfelvo- zsef, Csomós Mari, Hollósi Fri- násos vígjátékát adja elő, öt gyes, Czibulás Péter és Sc- előadást tart, három alkalom- bestyén Éva. A darabból az mai este hét órai kezdettel, derül ki, hogy a férfiak a nők két alkalommal pedig, szer- zsarnoksága alatt szenvednek, dán és csütörtökön délután, de a zsarnokság magukat a három órai kezdettel, az ifjú- nőket is megfosztja a boldog- sági bérlet keretében. A víg- Ságtól.

Next

/
Thumbnails
Contents