Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)
1972-05-20 / 117. szám
Cűcsúxofí n tanáé» „tttsbfrója” Jól sáfárkodnak a lakosság pénzével „Egész ember kell ... ” AZT HISZEM, kevesen tudnák kapásból olyan jól megválaszolni, mi kell ahhoz, hogy a dolgozó — tisztességes értelemben — mindig jóban legyen a vezetőjével, mint Serfő- ző Zoltán, a Vegyiműveket Szerelő Vállalat salgótarjáni Vegyiipari Gép- és Acélszerkezeti Gyárának művezetője. Persze, joggal felvetődhet, hogy ml jogon beszél erről egy olyan ember, alti már maga sem tartozik közvetlenül a dolgozók közé? Akik ismerik Serfőző Zoltánt, azokban bizonyára fel sem merül ez a kérdés, hiszen jól tudják róla, hogy nem azok közül való, akik az Iskolapadból egyenesen az íróasztal mögé kerültek. — Amikor befejeztem az általános iskolát, szegény, jó apám azt mondta, először válassz magadnak szakmát, fiam, utána még mindig tanulhatsz — mondta a fiatal művezető. így jelentkezett felvételre lakatosipari tanulónak a salgótarjáni bányagépgyárba, s hat év alatt a mutáló, hangú kamaszból az üzem egyik megbecsült dolgozója lett. Még tizenkét év elteltével is kicsit érződött a hangján a csodálkozás és a büszkeség, amikor megemlítette, hogy húszéves korában nyerte el a Bányaipar Kiváló Dolgozója kitüntetést. Mintha még ma sem akarná elhinni, hogy olyan fiatalon megkaphatta ezt. Joggal büszke Is lehet rá. Nem hinném, hogy túlságosan sokan lennének a városban, akik húszéves korukban már a megbecsülésnek ilyen kézzelfogható jelével dicsekedhettek. A hat év alatt közben azért történt egy, s más Serfőző Zoltán életében. Először is: lelkiismeretes, hozzáértő, jó munkával egyre nagyobb tekintélyre és elismerése tett szórt munkatársai és vezetői körében. Alakitó tagja volt a KISZ-nek, nem sokkal később a vezetőségbe Is beválasztották. Egy humorista írja valamelyik könyvében, hogy a férfi életrajza a házassággal lezárul. Ezen legfeljebb élcelődni lehet, de a valóság egészen más. Mert Serfő2ő Zoltán Is megnősült ugyan hatvanban, de nem voltak eseménytelenek az azóta eltelt évek sem. Felesége a Textilipari Vállalatnál dolgozik, na«, gyobblk gyermekük már első osztályba jár, a kisebbik, a fiú második éves. Még a bányagépgyárnál tagja lett a munkásőrségnek, elvégezte a bányaipari és villamossági technikumot, s kétszer megkapta eddig a Kiváló Dolgozó kitüntetést is. Mindig szívesen emlékszik vissza régi mestereire, akiktől sokat tanult, Surányi Imre csoportvezetőre, meg a többiekre. A régi munkatársak, mesterek közül most ketten az Ő „keze alatt” dolgoznak: Varga Béla, aki nemrégen cserélte fel a bányát az új gyárral, meg Mármarosi László csoportvezető. Bizonyára nincsen okuk szégyenkezni: egykori tanítványukra. — Jóformán a megalakulásakor kerültem a „Vegyigépszer”-hez — mondta. — Először csak harmincán voltunk, se szerszám, se rendes munkakörülmények, előbb megtettek csoportvezető-helyettesnek, aztán csoportvezetőnek. Ahogy gyarapodott a létszám, mindig újabb és újabb brigádokra osztódott a csoport. Általában hozzám kerültek az újak. Egy éve vagyok művezető. Hlgyje el. nem is olyan könnyű öt csoport vezetőjének lenni! Még mindig nincsen egészen kész az üzem. Most a nagy üzemcsarnokban folyik a munka, szóval, egész ember kell hozzá... Az írás végére hagytam a választ, mi kell ahhoz, hogy a dolgozó és a vezető között jó kapcsolat legyen? — A DOLGOZÓ szeresse a szakmáját, tudjon jól dolgozni és vonakodás nélkül, becsületesen végezze él, amit rábíznak. Meg aztán az is kell hozzá, hogy a vezető is szeresse a szakmáját. És értsen az emberekhez. Ugye, hogy milyen egyszerű? K. S. A Delta májusi számából Amióta megnövelték a helyi tanácsok önállóságát, számtalan helyen hallottam a panaszt: — Az önállóságot még csak megkaptuk volna, de a „Hozzávaló” pénzt, azt már nem. így aztán nem sokra megyünk. Kis meglepetéssel vettem tudomásul, hogy Szügyön egészen másképpen vélekednek a tanácsiak. Rátkai Ottó tanácstitkár egyáltalán nem borúlátó. — Sőt. Ügy érzem, jobb, igazságosabb most a pénzelosztás — mondja. — S ami talán a legfőbb: Largyiiago- sabb is. Nekünk nincsen különösebb panaszra okunk. — Ezek szerint a két társközség, Szügy és Csesztve lakóinak minden kívánsága teljesül? >— Ilyen mesebeli helyzetről azért nincs szó. Vannak kielégítetlen igények, de azért azt is meg kell mondani, hogy ezeknek az igényeknek egy része a mai helyzetben még túlzott. Még nem — Például? — Például a jelölő gyűlésen többen kérték a törpe vízmüvet Ez maga 0—7 millió forintba kerülne, így hát ebben a tervciklusban nem kerülhet sorra. Egyébként a választások előtt elmondott kérések mindegyikének teljesítéséhez 10 millió forintunknak kellene lenni a kasszában. Akadtak azért „olcsóbb” kívánságok is. A csesziveick elmondták, hogy jó lenne már a községben egy han- goshiradó. Nem kellett rú sokáig vármok, máris üzemel. Irénke néni, Csesztve korábbi „kisbírója” elbúcsúzott tehát a dobtól, amelyen eddig a közérdekű bejelentések közhírré tétettek. A legtöbben az útjavítás, járdásitás mellett álltak ki.’ Csesztvén a főút jobb oldalán 300 méteres szakasz jár- dásítása most fejeződik be. Hasonlóan az ideihez, jövőre is mintegy 100 ezer forintot fordítanak a faluban járdaépítésre. Szúgyben 200 méteres szakaszon portalaní- tott új út váltja fel a régi földutat. Hamarosan elkészül, 250 ezer forintba kerül. A Dézsa-patakot pedig a rozoga fahíd helyett új híd szeli át még az idén. Elkészült a csesztvei gázcseretelep is. Május harmadik hetében megkapja a telep az első palackszállit- mányt. A szügyi gázcseretelepet viszont bővítették, hozzáigazították az igényekhez. Vállalatvezetés kórházi ágyról Á 43 éves Leory Friestad 18 év óta ágyhoz van kötve, miután egy autóbaleset során elszenvedett sérülései következtében teljesen megbénult. A „Lee’ s Telephone Answering Service”, a fegyveres erők adó-vevő készülékeit gyártó nagyvállalat tulajdonosa, Friestad sohasem volt hajlandó lemondani a vezetésről. Ma is ő irányítja a vállalat munkáját, valóságos rádióstúdióvá alakított betegszobájából, — Rossz, bérelt épületben működik a szügyi postahivatal — folytatja a sort a tanácstitkár. — A Budapest —Vidéki Postaigazgatóság az idén már elkezdi építeni az újat. Az ingyenes telket a tanács adja hozzá, így hát közös létesítmény lesz. — Mindez azt jelzi, hogy irigylésre méltó helyzetben van Szügyön a tanács? — Szó sincs róla! — tiltakozik Rátkai Ottó. — Fó a fejünk a gondban, méghozzá nem is kicsiben. Az az igazság, hogy alaposan kinőttük itt, Szügyön az óvodát. Már így is több gyereket vettünk fel, mint amennyi a befogadóképesség, 15—20 gyereknek pedig egyáltalán nem tudtunk már helyet szorítani. Üj óvoda építésére nincs lehetőség, bővítésre 130 ezer forintunk van. Ehhez a summához kell „hozzátervezni” a megoldást. Összefogás — Es ennyi pénzből futja? — Sajnos, nem. Akárhogyan is számolgatjuk, az összefogásról nem mondhatunk le. A Növényolajipari és Mosószergyártó Országos Vállalat szügyi telepén kilenc olyan asszony dolgozik akinek óvodás korú gyermeke van. A telep tehát hozzájárulhatna anyagilag az óvodabővítéshez. Vagy pedig megvehetné az üzemi épületet, nekünk ez is nagy segítség lenne. A másik lehetőség az, hogy a Simon.y- féle kastélyt átalakítanánk, felújítanánk óvoda céljára. A demográfiai „előrejelzéseket” is figyelembe véve. a bővítéssel húsz évre előre ..letudnánk’ a gondot az óvodáról. Elöregedett a szügyi kultúrhéz zongorája. A kiszolgált, ócska hangszer helyett újat kapnak. A tanácstitkár a naptárra pillant: — Igen, ha nem lesz eső, éppen ma szállítják. Fekete Gézáné nyugdíjas zenetanárnő jár ki hozzánk Gyarmatról, zenét oktatni, nagyon lelkiismeretes asszony. S még egy jó hírrel hadd számoljak be; tornatermet alakítunk ki az iskola hatalmas pincehelyiségében. Tágas, fűlhető, jól szellőző lesz, még ' filmvetítésre, vagy más rendezvényre is megfelel majd. Valóban jó hírek ezek. Mégis gondterheltség fel- hőzi a tanácstitkár homlokát. Tő!ük messze — Van egy dolog, ami nagyon fáj nekem. A cigánylakosság körülményeinek javításával nem tudunk egyről a kettőre jutni. Folyton a hugyagiak járnak az eszembe, tőlük bizony még messze vannak a nálunk lakó cigányok. Egyetlen cigánygyerek sem jár óvodába, az iskolás korúak is sokszor csak az iskola mellé járnak, Meggyőződésem, hogy többet kell velük törődni. Na meg néhány jó példát. Ez utóbbiban már nem szűkölködünk annyira. Kovács József például most vásárolt lakást a községben, beköltözik a telepről. Vannak már követői is, több telepi érdeklődött lakásvásárlás ügyében. A két társközség lakói 300 forint községfejlesztési hozzájárulást fizetnek. Nincs különösebb panaszra okuk, jól sáfárkodnak pénzükkel a tanácson. Szendi Márta Hárommillióba kerül A V1LLTESZ Ktsz diós- jenői telepe az idén tovább bővül. A már meglevő épületekhez újat „ragasztanak”, amely előreláthatólag hárommillió forintba kerül. Az egyszintes épületben helyet kap majd egy 150 nő részére alkalmas fürdő és öltöző. Itt alakítják ki az üzemházat is. ahol a termelőrészlegek mellett irodahelyiségek is lesznek. Az új létesítményt a tervek szerint november 7-én veszik birtokukba a telephely dolgozói. Most már hagyományos módon, a BNV alkalmából díszkiadásban jelenik meg a Delta Magazin. Nemcsak a vásár technikai újdonságaival, hanem a szokásosnál terjedelmesebb tudománynépszerüsí- tő anyaga is. Legérdekesebb témája a komputertechnikai kutatások újdonsága: számítógép egyetlen kristályban. Látványos fotókkal illusztrált cikkek számolnak be a jövő vasútjáról és a fokozott biztonságot nyújtó autókról. Ismerteti a lap a könnyűszerkezetes épi* tés időszerű kérdéseit, a csillagászat újdonságait, és beszámol a divatos, színes laká* sok esztétikai és hangulati hatásairól. „Repülő drágakövek” címmel a világ legkissebb. s talán a legszebb madarairól, az egzotikus kolibrikről sok színes képet közöl és fontos biológiai kísérletekről ad beszámolót: a virágporból felnevelt teljes növényekről. Az orvostudomány egyik alapvető kérdésének, az Immunológiának az új felfedezései mellett biológiai téma a téli „kiszáradva” alvó állatok élettana és érdekes a térhatású röntgennel folytatott új kísérletek ismertetése. Új cigaretták A Magyar Do hányipar bemutatta az új füstszűrös Szimfónia cigarettát, amely az eddigi gyártmány acetátfilte- res változata. Az idei újdonságok között szerepel a 100 éves cigaretta mentholos változata is. Mindkét cigarettafélét a BNV-n hozzák először forgalomba. (MTI-fotó: Had as János felvétele- KS) Köszönöm* Botond! Először ift megköszönöm, hofay te megköszönöd, amiért az üzleteinkben található cipők közül éppen a te termékedet választottam, amit Bonyhádról küldtél egészen Salgótarjánig. Aztán azt is köszönöm, hogy mellékeltél hozzá egy parányi prospektust, amelyben a lábtyil viselésére és kezelésére vonatkozó tanácsokkal láttál el. Cipőviselés tekintetében nem vagyok teljesen járatlan. Kora gyermekségemtől kezdve viselek különböző lábbeliket, de eddig úgy voltam vele: ha koszos lett vagy félredobtam, vagy kipucoltam. Most azonban, mivel te, kedves Botond Cipőgyár, külön szólsz a kezelésről, lelkiismeretem nem hagy nyugodni. Megígérem, hogy az általam, mindössze 167 forintért vásárolt „varrott, varrott-ragasztott eljárással készült” cipellőt naponta kitisztítom, s ha netán néha mégis elfeledkezem róla, másnap duplán megismétlem a műveletet, mert szeretném, ha „a felsó bőr tetszetős felületéi, fényét sokáig megőrizné.” Bevallom férfiason: sokféle csalódás ért már az életben, s igen gyakran okoztak bosszúságot a cipők. Nemcsak azért, mert nyomták a tyúkszememet, hanem azért is, mert idő előtt tönkre mentek. Most már az okot is gyanítom: a csalódások, kiábrándulások feltehetően azért következtek be, mert a box felsőbörű cipőről a port nem puna kefével töröltem le, a sarat pedig nem keményszőrű sárkefével távolítottam el, hanem kemény tárgy- gyal kapartam. De ennek most már vége! Mától a nagyon sáros, nedves cipót tiszta vízzel mosom le és hasznos tanácsaid szerint szárazra törlőm, kisámfázom és szobahőmérsékleten szárítom. Intenciódnak azt a részét, miszerint a szárításnál kerüljek mindenfajta hőforrást, nagyon köny- nyü teljesítenem, mert Nógrád fővárosában ilyet csak akkor látunk, ha valahol csőrepedés támad a távfűtés vezetékén, de ezt is előbb-utóbb megszüntetik. A sok és hálás köszönet mellett van olyan is, amit nem fogok teljesíteni. Az egyik a Hidrostoppos kezelés. Ezt nem csinálom, mert fogalmam sincs róla, hogy mi az, meg aztán biztosan sok lenne vele a pepecselés, amitől viszont irtózom. És végül nagyon kedves és figyelmes vagy, amikor így intesz: „Lakásán viseljen házi cipőt”. Ezt nem tehetem, mert otthon kimondottan papucsban szeretek járni, vagy mezítláb. De ugye, ezért nem haragszol meg rám kedves Botond? sz. 1. NÖGRAD - 1972. május 20., szombat 5 l
