Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)

1972-05-18 / 115. szám

As ál fami irányítás és felügyelet Ellenőrzés — biztonság Az utóbbi években gyöke­resen megváltoztak a szövet­kezetek gazdálkodását befo­lyásoló külső feltételek. Átala­kult az irányítás, a tervezés, a szabályozórendszer, javul­tak az önálló vállalati gazdál­kodás feltételei, a szövetkeze­ti önkormányzat tartalmában es formájában gazdagabb lett. Sokakban felvetődik a kér­dés: ilyen alapelvek mellett hogyan érvényesíthető az álla­mi akarat, az állami ellenőr­zés a termelőszövetkezetek­ben? Az állin elismeri a szö­vetkezetek önálló vállalatsze­rű gazdálkodásának rendjét, a termelőszövetkezetek belső életének demokratikus önkor­mányzatát, érdekképviseleteit és előmozdítja érvényesülését az általános ppiitika kereté­ben. Az állam anyagi és er­kölcsi támogatásban részesíti a termelőszövetkezeti mozgal­mat, hogy minél inkább össz­hangban fejlődjék a szövet­kezeti gazdaság a termeles állami szektorával. Előtérben a közgazdasági módszerek Ezek az alapelvek és célok határozzák riieg a termelőszö­vetkezeteket érintő állami te­vékenység kereteit és tartal­mát. Mindezek alapján fel­vetődik, hogy a termelőszö­vetkezetekkel kapcsolatos ál­lami tevékenység milyen rend­szerben valósul meg? Ezek a következők: 1. A termelőszö­vetkezetekre vonatkozó jogi szabályozás. 2. A gazdaságirá­nyítás, a közgazdasági szabá­lyozás rendszere. 3. A hatósá­gi, államigazgatási — szak­mai — tevékenység. 4. Tör­vényességi felügyelet. A tsz-ek állami irányításá­ban a gazdaságirányítás köz- gazdasági módszerei kerülnek előtérbe, alkalmazásuk mind szélesebb területre kiterjed. Gyakran felmerül a kérdés, hogy amikor a gazdaságirá­nyítás fő módszere a közgaz­dasági szabályozás és az önál­ló vállalatszerű gazdálkodás, indokolt-e adminisztratív, gyakran operatív jellegűnek tűnő állami beavatkozás a gazdálkodás rendjébe? A közgazdasági jellegű irá­nyítás rendszerének általános érvényesülése nem zárja ki az egyes gazdálkodási kérdések­ben az állami előírások ér­vényesülését. Előfordul, hogy egyes szövetkezeti vezetők a tagság nélkül hoznak dönté­seket olyan kérdésekben, ahol kötelező a tagság hozzájárulá­sa. Az egész tagság érdekét érintő döntések meghozatalá­ban a döntő szót a tagságnak kell kimondania. (Persze a tagság érdeke nem mindig azonos a tagok spontán, egyé­ni elképzeléseinek összességé­vel). Csakis így tehet eleget a vezetés a közös kockázatvál­lalás követelményeinek. Mindjárt föl is vetődik a kérdés: hol a kockázatválla­lás határa? A határt az állam által elérni kívánt cél, a cso­portérdek helyes értelmezésé­nek felszínre juttatása hozza meg. Kockázatvállalás és felelőtlenség A kockázatvállalás korlátáit figyelmen kívül hagyó veze­tői magatartás törvénybe is ütközik. A túlzott kockázat, a megfontolatlan cselekvés a kollektívák, az emberek szá­zainak életére kihat. Ezentúl az esetek többségében veszte­séges gazdálkodáshoz vezet, amit az államnak jelentős anyagi eszközök juttatásával rendezni kell. Természetesen a keletkezett károk nemcsak gazdasági jellegűek, hanem a szövetkezeti élet eddig sok fáradsággal megalapozott épü­letét is rombolják. Ezekben az esetekben az államnak adminisztratív esz­közökkel is be kell avatkozni. Sajnos, tucatjával lehetne fel­sorolni úgynevezett elrontott szövetkezeteket. Sok vezető megsértette e fontos elveket. A következmény a tagság bi­zalmának eljátszása, amely nem ritkán a vezetők leváltá­sához vezetett. Bizonyos fo­kig ezekkel függnek össze az állami törvényességi felügye­let tennivalói. Kiterjed annak ellenőrzésé­re, hogy az alapszabály, vala­mint más belső szabályzatok megfelelnek-e a jogszabá­lyoknak, a szövetkezetek mű­ködése és szerveik határoza­MAI KOMMENTÁRUNK Mezőőr és a szolgálat TERMŐRE fordult a határ. Csábítón piroslik a korai érésű szamóca, cseresznye is van már, de más gyümölcsféle is. Ahogyan gazdagodik a föld, úgy válik csábítóbbá is. Mi tagadás, vannak emberek, akik nem tudnak ellenállni, hogy ne dézsmálják meg kisebb-nagyobb mértékben a közös va­gyont. A mezőőrök hivatottak arra, hogy útját állják a kár­tevőknek, elriasszák a szabálysértőket, ha az elkövetett bűn mértéke megkívánja, büntetés kiszabását kérjék a bűnösre. A mezőgazdasági termelésben a mezőőrök szerepe nem kis jelentőségű. Gondoljuk csak el, mennyi munka, fárad­ság van abban, amíg beérik a termés. Legnagyobb érték, az emberi munka fekszik benne. Ezt károsítják meg, akik nem fáradoztak, hanem törvényellenesen elsajátítják más ember munkájának gyümölcsét. Hogyan hajthatja gondtalanul nyu­govóra fejét az a termelőszövetkezeti tag, aki nem biztos abban, hogy amiért fáradozott, az nem vész el. Igaz, régeb­ben történt, de tanulságnak igen jó: Érsekvadkerten, előfor­dult, hogy zsákszámra akartak a közösből burgonyát elvin­ni. A mezőőr fogta meg a tolvajokat. Ma is gyakori a pa­nasz, hogy a lucernát, lóherét dézsmálják. Ahogyan gyarapodott, gazdagodott a termelőszövetkezet, úgy vált értékesebbé a mezőőri munka. Ez kifejeződik ab­ban is, hogy az állam hivatalos emberekké avatta őket. Szol­gálatuk jelentőségének hangsúlyozásához fegyverrel, egyen­ruhával látta el őket. A mezőőrnek a határban tett intézke­dése hivatalos intézkedés. Ebben támogatást kapnak a ta­nácstól, a tsz vezetőitől, de a legnagyobb támogatást a tag­ságtól kaphatják, ha segítik őket munkájukban. A mezőőri munka nagy jogokkal felruházott szolgálat, amit a közösség, a törvényesség érdekében kell kifejteni, és csak hivatásszerűen lehet végezni. A hajnal a határban ta­lálja a jó njezőőrt. Mások már pihenőre térnek, neki őrköd­nie kell, nincs éjszakája. A felruházott jogokkal a mezőőrnek sem szabad visz- szaélnie. A fegyveres ember magatartásának nagyon fe­gyelmezettnek kell lennie, szolgálatban, magánéletben egya­ránt. Tudunk olyan mezőőrről, akinek nem adtak szolgálati fegyvert, mert hirtelen természetűnek ítélte meg a község vezetősége. Nekik kell eldönteni, mikor ítélik meg a jogos fegyverviselési engedélyt. A hivatalos embernek nem sza­bad részrehajlónak sem lennie. Körültekintően, gondosan, megfontoltan, mindig a közösség és az állam érdekeit szem­eiéit tartva kell cselekednie. TERMŐRE fordult a határ, megnövekedett figyelemmel kell őrködni a termésre. Ebben a dolgozó emberek a mező­őrtől várnak segítséget. Jogosan állíthatjuk, nem fognak csalódni bennük. Segítse mindenki a mezőőrt, hogy szolgá­latát jól teljesíthesse. A segítséggel önmaga érdekeit szol­gálja, és hozzájárul ahhoz, hogy megelőzzék a szabálysértést. —B— taí összhangban vannak-e a jogszabályok,, az alapszabály és más belső szabályzatok rendelkezéseivel. Az állami törvényességi fel­ügyelet tehát nemcsak állami érdekvédelem, hanem jelentős segítség is a termelőszövetke­zetek vezetőinek és a tagság­nak. Biztonságot nyújt ahhoz, hogy a termelőszövetkezeti vezetők figyelmét nem kerül­te-e el valamilyen törvényes előírás. Biztonság ez a szövet­kezet tagságának, mert az el­lenőrzés feltárhat olyan jog­szabálysértést is, amely veszé­lyeztetheti a szövetkezet, il­letve a tagság érdekeit. Ennek alapján lehetőség nyílik a tör­vényesség helyreállítására, il­letve a jogszabálysértők fele­lősségre vonására. A tudatlanság és törvénytelenség ára Mik a tapasztalatok? Ott, ahol a termelőszövetkezeti vezetők ismerik a szövetkezeti gazdálkodásra vonatkozó álta­lános és speciális jogi szabá­lyozást és azt érvényesítik, betartják, illetve betartatják, jelentősen növelik a kollektív gazdálkodás biztonságát, szer­vezettségét és kellemetlen gondtól mentesítik magukat. Sajnos, varinak ellenkező ta­pasztalatok is. Gyakori még most is a jogszabályok, belső szabályok megsértéséből ere­dő probléma. Mivel az üzemi vezetőkegy részié nem ismeri a jogszabá­lyokat, emiatt számos olyan előnytől fosztják meg gazda­ságukat, amelyeket a jogsza­bályok biztosítanak. Például az állami kedvezmények igénybevétele. Nem érvénye­sülnek megfelelően a terme­lőszövetkezet belső életében a jogszabályi előírások, ame­lyek gyakran a vezetés de­mokratizmusának elhanyago­lásában, a tagság jogainak megsértésében mutatkoznak meg. Megengedhetetlen, hogy tudatosan megsértsék a tör­vényes előírások betartását. Sajnos, az utóbbi időben is előfordultak mérleghamisítá­sok, különféle törvénysértő ügyeskedések a jövedelemel­osztásban stb. Egyes vezetők jogtalanul és jogszabálytól el­térően lényegesen magasabb munkabéreket, prémiumokat vettek fel, s ez már a bűn- cselekmény határát súrolja. Sajnos, nem érvényesül elég­gé a tagok ellenőrző tevé­kenysége, így a vezetők köny- nyen félrevezetik őket. A vétségekre nem lehet magyarázatot találni és sú­lyosabb esetekben a bírói el­járást sem lehet elkerülni. Megelőzése céljából a jövőben még szigorúbban kell eljárni a harácsoló és a törvényt nem becsülő vezetőkkel és szövet­kezeti dolgozókkal szemben, A tsz-ek állami irányításá­nak néhány kérdésével kap­csolatos fejtegetés bizonyítja, hogy a szövetkezetek és az állam kapcsolata a szövetke­zeti mozgalom fejlődésének lényeges kérdése és az lesz a jövőben is. Ez a kapcsolat ak­kor eredményes, ha az állami irányítás és a felügyelet fő jellemzője a még nagyobb szakszerűség, a segíteni aka­rás lesz. Forgó Imre, a megyei tanács osztályvezetője Válaszok a tv gazdaságpolitikai fórumához érkezett kérdésekre Kérdés: Mi a pártszerveze­tek szerepe a vállalati ár- és bérpolitika alakításában? Válaszol: Juhász János, az MSZMP Központi Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának munkatársa. A pártszervezetek megkü­lönböztetett helyet foglalnak el a vállalati ár- és bérpoli­tika formálásában, s tegyük hozzá: ellenőrzésében. Alapve­tőnek kell tartanunk a követ­kezőket: érvényesítsék a meg­hirdetett jövedelempolitikai elveket, azaz a bér szoros kapcsolatban álljon a végzett munkával. Továbbá: a bér­emelések fedezetét a vállalati tevékenység hatékonyságának javulása teremtse elő, s ne különböző állami támogatás. Döntő a pártszervezetek sze­repe abban is, hogy senki ne juthasson olyan jövedelemhez, ami mögött nincs tényleges teljesítmény. Ugyanakkor lás­sák azt is a kommunista kö­zösségek, hogy a megfelelő bérpolitika kialakításához és folytatásához kellő üzem- és munkaszervezési színvonal is szükséges- mert a helyes el­vek a gyakorlatban csakis így ölthetnek testet. Ami a vállalati árpolitikát illeti, itt elsősorban annak fontosságát hangsúlyozzák a pártszervezetek, hogy a terme­lő egyben fogyasztó is, afcaz a megalapozatlan áremelés számára nemcsak előny, ha­nem hátránnyal is jár. Az Or­szágos Anyag- és- Árhivatal világosan meghatározta, hogy mi tekinthető tisztességtelen haszonnak, ennek alapján a pártszervezetek tehát mérle­gelhetik, mi a társadalmilag elfogadható nyereség, s mi lé­pi túl azt. Fontos teendője a kommunista kollektíváknak, hogy elősegítsék az árakat meghatározó költségek rend­szeres elemzését» e költségek csökkentését, a gazdaságtalan termelés visszaszorítását, s mindezekkel annak érvényesí­tését, hogy az ár a vállalati munkát is ösztönözze, de a társadalmi érdekekkel is össz­hangban legyen. ¥»' Kérdés: Tervezik-e a felső­oktatási intézmények szociális juttatási, illetve ösztöndíj re- formját? Válaszol: László Ottó, a Művelődésügyi Minisztérium felsőoktatás-politikai főosztá­lyának osztályvezetője. — Többféle módosítás terve érlelődik, pénzügyi lehetősé­geink sokoldalú mérlegelésével egyidejűleg. Tény, hogy a ko­rábban már módosított ösz­töndíjrendszer az előzőnél jobban ösztönöz ma tanulásra, s támogatja a kisebb keresetű családok gyermekeit. De fino­mításra szorul. Szükséges, hogy jobban igazodjék a bér- és árviszonyok módosulásához. Az utóbbi három év tapaszta­latairól már elkészült az elem­zés. — Fontosabb tennivalóink és terveink: elsősorban is ja­vítani kell a kisebb jövedel­mű családokból származó hallgatók szociális helyzetén. Tehát a jelenlegi első és má­sodik jövedelemkategóriába tartozóknál a pénztámogatást indokolt felemelni. Szó van arról is, hogy az albérletben lakó főiskolások, egyetemisták helyzetét fokozott mérvű tá­mogatással könnyebbé tegyük. Időszerű, megítélésünk szerint az is, hogy a házaspár hallga­tók helyzetén is könnyítsünk, anyagiakkal. — Nyilván érdeklődésre tarthat számot, hogy tervez­zük a szociális ellátottság mai fogyatékosságainak eltünteté­sét, igy az intézmények közöt­ti indokolatlan különbségek megszüntetését, ebben a vo­natkozásban. Előkészületi stá­diumban van már az élelme­zési nyersanyagnormák fel­emelése. — Az elképzelések egyezte­tése az illetékes tárcákkal együtt most történik meg, s a népgazdaság teherbíró ké­pességéhez igazodva tervezzük ezeknek a változásoknak mi­nél előbbi életbeléptetését. Kérdés: Nem hátráltatja-e a IV. ötéves terv lakásépítési programját az építési és az építőanyagipari árak emelke­dése? Válaszol: Dr. Szabó Károly» az Országos Tervhivatal fő­osztályvezetője. A IV. ötéves terv 400 ezer lakás megépítésével számol, ebből mintegy 180 ezer épül állami, a többi pedig magán­erőből. Az állami bér- és szö­vetkezeti lakások megépítésé­nek üteme a terv szerint évenként gyorsuló. Az 1972. január 1-én életbe lépett ár­intézkedések eltérő módon hatnak az állami és a magán­erőből történő építkezésekre) Az állami lakásépítésben az építési-szerelési munkák díjté­telei nem változtak, az építő­anyagok hatósági áremelése miatti többletköltségeket pe­dig az állami költségvetés megtéríti a beruházóknak (lé­nyegében tehát a tanácsok­nak). Közismert azonban, hogy a lakások építési költségéi ennél nagyobb mértékben emelked­nek. Ennek fő oka, hogy Bu­dapesten és a nagyobb vidéki városokban lényegében „el­fogytak” a nagy lakótelepek­kel, viszonylag kisebb költség­gel beépíthető szabad terüle­tek, s szükségszerűen előtérbe került az elavult városrészek rekonstrukciója. Ez bontási» kisajátítási és egyéb (alapozá­si, gép stb.) többletköltségek­kel jár. Emellett az építőipar által felhasznált anyagok (sze­relvények, műanyagok stb.) áremelkedése is — szakszóval élve — „begyűrűződik”. A magánlakás-építőknek két­ségkívül nagyobb anyagi meg­terhelést okoz az építőipari árak emelése, ennek követ­keztében csökkenhet az építke­zők száma. Figyelembe veen­dő azonban, hogy az építeni szándékozók számát korábban éppen az építőanyagok hiánya korlátozta, s az árintézkedések a ki nem elégíthető igények mérséklését és az építőanyag­ipar jobb ösztönzését szolgál­ják. Emellett azonban tény az is, hogy a megnövekedett költ­ségek elsősorban a fiatalok» számára nehezítik az építke­zések megkezdését. Társada­lompolitikai okok indokolják tehát, hogy a Pénzügyminisz­térium megvizsgálja a helyze­tet» s egyik megoldásként el­képzelhető a nyújtható hitelek felső határának megemelése. Összegezve: Várható, hogy az építőanyagipari árak eme­lése közvetlenül nem késlelte­ti a lakásépítési program megvalósítását. A megvalósu­lásnak azonban egyéb feltéte­lei is vannak, elsősorban a megfelelő területelőkészítés, a beépítendő területek előköz- művesítése. E feltételek létre­hozásának lehetőségét vizs­gálják, s a későbbiekben szü­letik meg a válasz arra, hogy kellően megalapozott-e a la­kásépítés ütemének a tervben előírt gyorsítása, vagy pedig a terv megvalósítása áthúzódik 1976 első felére. Prémiumos ifjúsági takarékbetét A csehszlovákiai Állami Taka­rékpénztár a népesedési bizott­sággal együtt 1969-ben kidolgozta a „Prémiumos ifjúsági takarékbe­tét” mozgalom tervét; a megva­lósulás első évében már 125 000 fiatal jelentkezett. Tizenhat évtől 27-ig terjed a je­lentkezési korhatár. Az ifjúsági akcióban ötéves ciklusokban fo­lyik a takarékoskodás. Ezalatt az idő alatt havonta száz-ötszáz cseh­szlovák korona a takarékbetét, kétszázalékos kamatra: az ötéves ciklus végén a betevő fiatal — a havonta eltett összeg alapján — 500—2500 korona értékű egyszeri prémiumot kap, a teljes összeg tehát 5,3 százalékkal növekszik. ötévi folyamatos takarékosko­dás néhány fiatai számára igen hosszú idő. Különösen a diákokra vonatkozik ez, akiknek még nincs önálló keresetük. Ennek el­lenére a három ciklusból — 1969, 1970 és 1971 — a takarékos­kodást a résztvevőnek mindössze tíz százaléka mondta fel. A prémiumos ifjúsági takarék­betét-akcióban résztvevők még további előnyben is részesülnek. Minden résztvevő, aki az ötéves ciklust befejezi és ekkor meghá­zasodik, kölcsönt kérhet az Álla­mi Takarékpénztártól, igen elő­nyös törlesztési és kamatfeltéte­lek mellett. A takarékoskodók 70 százaléka lakásvételre és a lakás berende­zésére gondol, motorkerékpárt, vagy autót csak tíz százalék akar venni. Város a föld alatt Hét emelet mélységbe nyú­ló és egykor 50 ezer ember­nek hajlékot nyújtó föld alatti várost fedeztek fel a régészek Törökországban, Anatóliában. A körülbelül 1200 éves település műszaki berendezései egyenesen ámu­latra méltóak: a várost, amelynek legmélyebb pont­ja 21 méterrel volt a föH- felszín alatt, a vágatok, lég­aknák és vízvezetékek olyan kifinomult rendszerével lát­ták el, amely állandóan 27 fokos hőmérsékletet biztosí­tott a föld mélyében — ez Anatólia renkívüli klímájá­ban „paradicsomi” lehetett. Az ásatások révén megálla­pították, hogy a föld alatti várost lakóegyságekre osz­tották fel: a lakóegységek lakó- és hálóhelyiségből, to­vábbá raktárból álltak. Va­lamennyi lakóegységben volt mosóberendezés, lefolyócsa­torna, továbbá légakna, még­hozzá olyan elrendezésben, hogy biztosították a lakás állandó szellőzését. Nagy Péter fahása Mi volt Pétervár városá­nak magva? Szónoki kérdés, de minden leningradi pon­tos választ adna rá: Nagy Péter faháza a Nyulak szi­getén. A város legrégibb épülete ez, amelyet 1703-ban Pétervár alapításkor emel­tek. Ebben az épületben most elkezdődtek a restau­rálási munkák. A munkála­tokat Péter cár születésé­nek közelgő 300. évfodulójá­hoz kapcsolták. Az UNESCO határozata alapján az év­fordulót, amelyre májusban kerül sor, szerte a világon megünneplik. A történelmi értékű, ritkaságú épület meg­óvására a restaurátorok tar­tósították a ház eredeti fa­részeit, a kőből épülő tartó- szerkezetet pedig teljesen helyreállították. Az újjáva­rázsolt korszerű épületben ismét megnyitják a Nagy Péter-korabeli történelmi múzéumot. Bekapcsolódunk az űi’lávközlő rendszerke A hírközlés fej­lesztése igényli az űrtávközlő rend­szerhez való csatla­kozást. Hazánknak az interszputnyik szerződéshez tör­tént csatlakozása után meg kell te­remteni az űrtáv­közlésbe való be­kapcsolódás mű­szaki előfeltétele­it. hogy a televí­ziós műsorátvétel- re, a távbeszélő és telexkapcsola­tok bővítésére, il­letve ezek meg­bízhatóbbá tételé­re alkalmazni le­hessen a műhol­dalton átmenő távközlő utakat. A Postakísérleti Intézetben most készült el az a mérőberendezés, amelynek segítsé­gével a műhold vételére szolgáló vevőállomás te­lepítésére számí­tásba jövő helyek zavarmentessé­gét ellenőrzi. Ké­pünkön: Koós Ár­pád fizikus a táv­vezérelt mérőan­tenna és segédké- szülékeit ellenőr­NÓGRÁD — 1972, május 18., csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents