Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)

1972-04-14 / 87. szám

A Hazafias Népfront V. Országos kongresszusáról tartottak sajtótájékoztatót. A konferen­ciát Lakatos Ernő (bal oldalt) a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese nyi­totta meg, majd Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára ismertette a kongresszus előkészületeit és programját A! lende: Igazságtalan a nemzetközi munkamegosztás r Santiago de Chilében csü- jöttünk most össze — mon­Az indokínai offenzíva törtökön. — magyar idő sze­rint délután 4 órakor —ün­nepélyesen megnyílt az ENSZ kereskedelmi és fej­lesztési értekezletének :(UFCTAD) III. konferenciá­ja. A tanácskozáson dr. Sal­vador Allen de, Chile köztár­sasági elnöke mondott meg­nyitóbeszédet. Hangsúlyozta, a fejlődő országok népiéinek legna­gyobb problémája jelenleg az, hogy ott a lakosság több mint fele embertelen körül­mények között él. — Azért dotta Allende —, hogy fe­lülvizsgálj uk az igazság­talan nemzetközi munka- megósztást. A harmadik világ népei számára az UNCTAD konferenciája a legfontosabb és leghatéko­nyabb fórum a fejlett or­szágokkal a tárgyalásokhoz. A chilei elnök hangsú­lyozta, hogy a fejlődő or­szágokat a fejlett tőkésál­lamok saját érdekeiknek megfelelően mérhetetlenül kizsákmányolják. (MTI) Japán szocialisták leleplezése Narazaki Jan őszüké, a Ja­pán Szocialista ,Párt képvi­selője szigorúan titkosnak minősített amerikai hadi­tengerészeti táviratot ismer­tette csütörtökön délelőtt a japán parlament állandó bi­zottságainak együttes ülé­sén. A dokumentumból ki­derül, hogy az amerikaiak és a japán haditengerésze­ti „önvédelmi erők” között tárgyalások folytak nukleá­ris fegyverekkel felszerelt közös japán—amerikai ha­ditengerészeti ütőerő létre­hozásáról. A japán politikai ködőket derült égből villámcsapás­ként érte a Japán Szocia­lista Párt legújabb leleple­zése. Pár óra leforgása alatt cá­Immár két hete lankadat­lan hevességgel folyik a dél­vietnami hazafias erők nagy­szabású offenzívája. Egyelőre semmi jele a hozzánk érkező jelentésekben annak, hogy az amerikai légierő és a dél- vietnami kormánycsapatok megállították volna a több fronton is előretörő hazafias erőket. Ez a tény önmagában jelzi, milyen jelentős katonai potenciál és tartalék áll a hazafias erők rendelkezésére. Négy év óta ez a hazafias erők legnagyobb szabású ka­tonai akciója. Méretében és jelentőségében az 1968 elején végrehajtott nagy tetoffenzí- vához hasonlítható. Egy szem­betűnő hasonlóság valóban van a két offenzíva között: mindkettő az amerikai kor­mányzat számára a legkénye­sebb és legkellemetlenebb idő­pontban, az elnökválasztási hadjárat nyitányakor kez­dődött. 1968-ban Dél-Vietnam egész területére kiterjedő tá­madássorozatot indítottak a hazafias erők partizán alaku­latai. Katonai sikereik politi­kai végeredménye: Johnson elnök 1968. március 31-én be­jelentette a VDK elleni tö­meges bombázások egyoldalú korlátozását, az USA készségét a tárgyalásokra — s végül sa­ját indokínai politikai kudar­cának elismeréseként azt, hogy nem indul az elnökválasztáso­kon. A politikai következménye­ket illetően természetesen nem lehet összehasonlítást tenni az 1968-as és a jelenlegi offenzí- vá között, a jelenlegi katona- politikai feltételek eltérőek az 1968. évi helyzettől, s maga az offenzíva is másként zajlik. Katonai vonatkozásban a jelenlegi offenzíva legérdeke­sebb vonása az, hogy a dél­vietnami hazafias erők, a ko­rábbi időszaktól eltérően, az úgynevezett hagyományos had­viselést alkalmazzák. Regu­láris csapataikat nagyszámú haditechnikai eszköz támogat­ja. Amerikai hírügynökségi jelentések a PT—76, T—54 és T—55 szovjet típusú harcko­csikkal azonosították a haza­fias erők harcjárműveit. Ugyancsak meglepő volt az amerikaiak számára a haza­fias erők nehéztüzérségének nagyszabású és igen hatásos bevetése, nemkülönben a mű­szaki alakulatok felbukkaná­sa, amelyek a különböző vízi és egyéb akadályokon segítik át a gépesített alakulatokat. A lövészegységek, a harckocsik és a tüzérség — sőt a légvé­delmi tüzérség — jól szerve­zett, és eredményes együttmű­ködése arról tanúskodik, hogy a hazafias erők reguláris egy­ségei jól felkészültek, és ki tudják használni a haditech­nikai eszközök nyújtotta uj lehetőségeket. A különböző frontokon fo­lyó hadműveletek eddigi ese­ményei arról tanúskodnak, hogy gondosan megtervezett es előkészített, a különböző tér­ségekben gondosan összehan­golt támadássorozatról van szó. A hazafias erők máris je­lentős területeket foglaltak el és egész sor ellenséges tá­maszpontot semmisítettek meg. Az offenzíva eseményei kö­zepette természetesen korai lenne a katonai vagy politi­kai mérleget megvonni, de máris látványosan bebizonyo­sodott, hogy a Nixon-kor- mányzat „vietnamizálási” po­litikája katonai vonatkozás­ban nem érte el célját. A dél­vietnami kormánycsapatok az egyre intenzívebb amerikai légi és tüzérségi támogatás nélkül képtelenek lennének ki­tartani a hazafias erőkkel szemben. Az offenzíva egyik politikai célkitűzése ugyancsak sikerrel járt. Nixon elnök mindenáron arra törekedett, hogy az el­nökválasztási hadjárat témái közül kikapcsolja a vietnami háború kérdését. Az amerikai csapatok kivonása, követke­zésképp a háborús veszteségek csökkenése révén ez, egészen az offenzíva pillanatáig lénye­gében sikerült is. Washingtoni jelentések azonban arról szá­molnak be, hogy néhány nap alatt változás történt a wa­shingtoni politikai közhangu­latban, s ebből arra következ­tethetünk, hogy a vietnami háború az elnökválasztási had­járat főbb külpolitikai témá­inak egyike lesz. A Nixon- adminisztráció nehéz helyzet­ben van, mivel kevés eszköz­zel rendelkezik arra, hogy az offenzíva katonai sikereit és politikai-lélektani hatását kor­látozza. JCatonailag Nixon szemlátomást a haditechnikai eszkaláció mellett döntött. Megerősítették a Dél-Vietnam- ba bevetett amerikai légi­erőt, újabb kötelékeket vezé­nyeltek a Dél-Vietnam part-, jainál cirkáló 7. flottához. Fel­újították a VDK elleni nagy­arányú bombázásokat, s blin­den eddiginél nagyobb arány­ban alkalmazzák a B—52-es nehézbombázókat. De ez a technikai eszkaláció máris a „vietnamizálás” kudarcát tá­masztja alá. A haditechnikai eszkaláció mellett a Nixon-adminisztráció Lélektani-politikai eszkaláció­ba is kezdett. Washingtonban mindent elkövetnek, hogy a párizsi tárgyalások megszakí­tásáért, illetve a harctevé­kenység felélénküléséért a vi­etnami félre hárítsák a felelős­séget. A hazafias erők eddigi harci sikereit azzal magyaráz­zák az amerikai közvélemény­nek, hogy úgymond „észak­vietnami' invázióval állnak szemben”. A politikai-lélekta­ni eszkaláció másik propagan­datétele a Szovjetuniót teszi felelőssé a vietnami népnek nyújtott sokoldalú támogatása miatt. Azt emlegetik, hogy Moszkvában, Nixori elnök má­jusi látogatásakor tárgyalni kellene az amerikai, illetve szovjet segély kölcsönös kor­látozásáról Indokínában. Ezek a híresztelések részben a vi­etnami nép elleni lélektáni hadviselésként foghatók fel, részben azt a reményt hiva­tottak kelteni az amerikai közvéleményben, hogy Nixon elnök utazása, az offenzíva eredményeitől függetlenül, szintén hozzájárulhat a konf­liktus megoldásához. Az offenzíva azonban maga is azt demonstrálja, amit a VDK és a DIFK, illetve a Szovjetunió vezetői teljesen egyértelműen leszögeztek: a konfliktust kizárólag a harco­ló felek között, s nem más­hol és más partnerekkel le­het megoldani. Ennek az ál­láspontnak logikus következ­ményeként vietnami részről az offenzíva közben is többször megerősítették: nem hajlan­dók elfogadni az amerikai dik­tátumot, de bármilyen for­mában készek a komoly és mindkét fél számára elfogad­ható politikai megoldás meg­keresésére. KSrmcndy István Provokál a chilei reakció Zavar Washingtonban a francia javaslat miatt Ä chilei reakció — az ÜNCTAD konferencia előes­téjén — provokatív tüntetést rendezett az ország fővárosá­ban. A jobboldal gyűlés szónoka Patricio Alwyn, a szenátus elnöke volt, de jelen volt Eduardo Frei, a korábbi ke­reszténydemokrata elnök is. aki az utóbbi időben az ellen­zék vezéralakjává vált. A tüntetés jelszavai a jobb­oldal ismert uszító vádjait tartalmazták a népi egység ellen, a „szabadság megvé- delmezéséről”. Maga Alwyn szenátor nyíltan fegyvere* Uruguayban az ország gaz­daságát 24 órás általános sztrájk bénítja meg. Az Uru­guay Országos Munkásszövet­ség (CNT) által meghirdetett akció következményeként a termelés és a közlekedés tel­jesen leállt. Az üzletek zár­va tartanak. erőszakkal fenyegetőzött. A kereszténydemokrata politi­kus ezenkívül demagóg mó­don azonnali népszavazást is követelt a kormány szocialis­ta politikájáról. A chilei Haza és Szabad­ság elnevezésű fasiszta szer­vezet tagjai kedden meg akartak gyilkolni egy 18 éves kommunista egyetemistát. A Santiago melletti La Granja- ban egy gépkocsiból tüzet nyitottak a fiatalemberre és megsebesítették. A gyilkossá- gi kísérlet a jobboldali erők provokatív tüntetése előtt történt. (MTI) A csaknem félmillió tagot számláló munkásszervezet a bérek felemeléséért harcol, s politikai követeléseiben tilta­kozik az úgynevezett „nem­zetbiztonsági” törvény elfoga­dása ellen, mivel az a haladó erők elnyomására irányul. (MTI) folaitok egész sora látott napvilágot, a japán főváros­ban. Megfigyelők véleménye szerint a Japán Szocialista Párt azért vetette fel a par­lamentben a titkos japán— amerikai nukleáris megálla­podásról szóló tárgyalások kérdését, mert elegendő bi­zonyítékkal rendelkezik ah­hoz, hogy alá is támassza állítását. (MTI) (Dobsa János, az MTI tu­dósítója jelenti) Párizsban csütörtökön is­mét üresen maradt a vietna­mi konferencia tárgyalóterme a Kleber sugárúton, mert az amerikai és saigoni delegáció kereken elutasította a VDK és DIFK küldöttségeinek a tárgyalások újrafelvételére vo­natkozó javaslatát. Ugyanak­kor diplomáciai és politikai körökben nagy feltűnést kel­tett, hogy a washingtoni kül­ügyminisztérium „megdorgál­ta” a francia kormányt ami­att, hogy a szerdai miniszter­tanácson kifejezésre juttatta a tárgyalások mielőbbi újra­felvételére irányuló óhaját. A francia kormányhoz kö­zelálló körökben megütközés­sel fogadták ezt a feltűnő amerikai lépést, s azt annál kevésbé tartják indokoltnak, hiszen a francia kormány e Washington által kifogásolt nyilatkozatában óvatosan el­kerülte, hogy elítélje a VDK ellen intézett amerikai bom- batámadásokat, s csupán a konferencia munkájának mi­előbbi folytatását sürgette. A gaulle-ista La Nation csütör­tökön azt írja: csodálkozni kell Washington heves reagá­lása miatt, annál is inkább, hiszen a francia kormány so­hasem rejtette véka alá azt a véleményét, hogy Vietnam­ban csak politikai megoldás­sal lehet biztosítani a békét és e megoldásnak az érdekelt országok képviselői közötti párbeszéd folyamán kell lét­rejönnie. A Figaro washingtoni tudó­sítója szerint az amerikai fő­városban most azzal vádolják Párizst, hogy „részrehajlást tanúsít”, mert a tárgyalások újrafelvételének sürgetése megegyezik a VDK állás­pontjával. A tudósító szerint Washingtonban különösen azt rosszallják, hogy a francia kor­mány nem tájékoztatta előze­tesen Washingtont, hogy ilyen nyilatkozat megtételére ké­szül. Washington ingerültségének fő oka azonban abban rejlik — folytatja a tudósító —, hogy Nixonnak most rendkívül ne­héz kötéltáncot kell járnia. Az elnök Kissinger tokiói út­jának elhalasztásával is azt akarja demonstrálni, hogy „bármelyik pillanatban na­gyon súlyos döntéseket hoz­hat”. Ugyanakkor azonban Nixon nem szeretné veszé­lyeztetni moszkvai látogatását sem, mert semmi esetre sem akarja elmulasztani a találko­zót a szovjet vezetőkkel. E ké­nyes blöffölési művelet köz­ben zavarólag hatott a fran­cia kezdeményezés, ez magya­rázza Washington - ingerültsé­gét. Nixon főleg attól tart, hogy Párizsnak ez a kezde­ményezése „ragályosnak” bi­zonyul és mások is követni fogják. (MTI) Vége a sztrájknak az izraeli légitársaságnál Csütörtök hajnalban megái- tény viszont, hogy a sztráj- lapodás született Tel Aviv- kólók, néhány órával azelőtt, ban az El A1 légitársaság hogy az El A1 tevékenységé- s'.lrájkoló alkalmazottai és a nek felfüggesztését elrendelő cég között. kormányhatározat életbe lé­Egyelőre nincs hír arról, pett volna, ismét felvették a mit “ tartalmaz az egyezség: rendes munkát. (MTI) 2 NÓGRÁD - 1972. április 14„ péntek A londoni pályaudvarokon óriási zsúfoltságot okozott a mozdonyvezetők munkalassítási mozgalma Általános sztrájk Uruguayban

Next

/
Thumbnails
Contents