Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)

1972-04-12 / 85. szám

Mal kemmentárunk M a ilat tize tí- és immkasssenrezés nem kampásívfcTad t AZ ÜZEM- és munka­szervezés javítása igen je­lentős tartalékok feltárását biztosíthatja az ipari és mezőgazdasági üzemekben egyaránt. Ezekkel a kérdé­sekkel intenzívebben fog­lalkoznak ezekben a hetek­ben a pártszervezetek, a kommunisták. A salgótarjá­ni járási pártbizottság is megtárgyalta az MSZMP Központi Bizottsága tavaly decemberi határozata szel­lemében azokat a feladato­kat, amelyeket az üzem- és munkaszervezés korszerűsí­tésére, a munkafegyelem ja­vítására meg kell valósítani a járásban. Kezdeti eredmények két­ségtelenül vannak a járás területén, de olyan ténye­zők is. amelyek ma még ne­hezítik a vállalatok, szövet­kezetek szervezettségének, belső mechanizmusának ki­alakítását. Az energiastruk­túra változásából eredő visszafejlesztés.! gondok túl sok energiát kötöttek le. En­nek kapcsán is nagy mér­tékben romlott az üzemek fegyelmi helyzete. A lete­lepült új ipari üzemeknél a beruházások megvalósítása, a munkaerő biztosítása nem egyszer az üzemszervezési feladatokról vonja el a fi­gyelmet. Az önállóság hiá­nya is gátló tényező. Csak havi programokat kapnak és azt is késve. így akado­zik a folyamatos anyagellá­tás Jellemző a járás üzemei­re a technikai elmaradott­ság. A régi üzemek gépi be­rendezései elavultak és az anyavállalatoktól többség­ben ugyancsak elavult gé­peket kaptak. A már említett okok mellett számtalan szubjek­tív tényező is gátolta a le­hetőségek kihasználását. A gazdaságvezetők nem ismer­ték fel a belső szervezett­ség javításának fontosságát, nem teremtették meg ehhez a szükséges feltételeket. Az önköltségcsökkentés nagy lehetőségét, az anyagokkal való szigorúbb gazdálkodást sem valósították meg min­denütt. Különösen sok ten­nivaló van még ezzel kap­csolatban a szénbányáknál. Ma még a létszámgazdál­kodás javítására igen nagy tartalékok vannak. Sajnos,s a legtöbb gazdasági vezető a nagyobb termelési felada­tok megoldását még ma is csak a létszám szaporításá­val látja biztosítottnak. Szemléletváltozásra van szükség. Az üzemi létszám­tervek lazák, nem ösztönöz­nek eléggé az élőmunkával való takarékosságra. Több üzem példája igazolja, hogy nem megfelelő a termelő és nem termelő létszám ará­nya. A szervezetlenig mi­att nagyon sok- munkáit foglalkoztatnak előkészítő, kiszolgáló és belső szállítá­si munkán. Egészségtelen jelenség, de szinte általános a járás üzemeiben az alkal­mazotti létszámarány állan­dó növekedése. A nógrádi szénbányáknál sem követi a munkáslétszám-csökkenést megfelelő mértékben az al­kalmazotti létszám csökke­nése. Az eddigi belső átszer­vezések is kevés eredmény- ■nyel jártak. ÁLTALÁNOS jelenség az is, hogy nem fordítanak kel­lő gondot az üzemekben a munkaerő-gazdálkodásra, a munkanapfelvételekre, ki­eső idők elemzésére. Külö­nösen elhanyagolt terület a nem teljesítményben dolgo­zók ■ munkaleterheltségének vizsgálata, holott igen sok a rejtett tartalék. A normák rendszeres karbantartása is sok lehetőséget jelent. Ezt bizonyítja a nagybátonyi gépüzem tavalyi példája, ahol a normakarbantartási intézkedések mintegy 27— 30 fős megtakarítást ered­ményeztek. A járás üzemeiben is ta­pasztalható a laza munka- fegyelem. A munkát később kezdik, előbb hagyják abba és ezt a középszintű veze­tők is eltűrik, bár a felsőbb vezetés is tud róla, csak ép­pen a szükséges intézkedési marad el. Túlságosan sok a kieső idő, az üzemen belüli csellengés. Nagyon sok tar­talék van ebben is, hiszen a megyei pártbizottság felmé­rései alapján a munkafe­gyelmi lazaságok megszün­tetésével legalább 10—15 százalékos termelésnöveke­dést lehetne elréni. Olyan tartalék ez, amiről nem le­het lemondani. Hozzátarto­zik ehhez az is, hogy egész­ségtelenül megnövekedett az utóbbi időben a törvényes távollétek aránya. Ebben is változásra van szükség, hogy a társadalmi munkát lehetőleg ne a munkaidőben végezzék, mert-az nagy ter­melési kieséssel jár. A gépek kihasználatlansá­ga is tapasztalható, ami megengedhetetlen azért is, mert» a beruházási lehetősé­gek szűkösek. A már meg­levő berendezések jobb ki­használásával lehet a ter­melékenységet növelni. A SALGÓTARJÁNI járás példája is azt bizonyítja, hogy az MSZMP KB tavaly decemberi határozatának maradéktalan végrehajtá­sáéit még igen sokat lehet tenni. Fontos, hogy az üze­mi pártszervek a sajátossá­gok figyelembevételével minden részletre kiterjedő­en elemezzék ezeket a kér­déseket, mert a tapasztala­tokból le kell szűrni a ta­nulságot.- Csak ennek isme­retében határozhatják meg a tennivalókat rövidebb . és hosszabb távra. Az üzenl­és munkaszervezés nem le­het kampányfeladat, annak állandósulnia kell. A mun­kafegyelem megszilárdítása pedig olyan dolog, amiben egynapi késés is káros. Bodó János érdekeket képviselik. Jelentős szemléletváltozásra van ezért ebben is szükség. Ha egy köz­ségnek „felülről” azt javasol­ják, hogy a bevételi forrásait óvoda építésére fordítsa és „lent” úgy okoskodnak: mi mást építünk a pénzünkből, aki orientál, az adjon is hoz­zá péhzt — ez nem vezet, nem vezethet a lényeg megértésé­re. Egyetlen megyének sincs különleges pénzforrása, vagy anyagi eszköze. A helyi ön- kormányzat ezért nem' jelent­kezhet valamiféle, felsőbb szerveknek címzett, követelés­ben, illúziók táplálásában esz­közeinket, lehetőségeinket il­letően. A nagyobb lehetőségek a helyi összefogásban, társu­lásban rejlenek. Jogos igény az igazgatási te- y'ékenység minőségének javí­tása, az állampolgárok ügyes­bajos dolgainak törvényes, gyors, udvrias intézése. Itt sem mindig csak a tanácson múlik azonban az előrehala­dás. Ismert a perlekedő, izgá­ga, a légkört maga körül meg­rontó ember figurája. Sajnos, néha még párttagok is foly­tatnak „fülemülepereket”. Nem elégséges tehát egyedül az igényt kinyilvánítani, hogy a ^ tanács bürokráciamentesen intézze az ügyeket, hanem eh­hez a magfelelő társadalmi légkört is meg kell teremteni, a jogok mellett a kötelessége­ket is számba kell venni. Az apparátus megerősítése A pártirányítás egyik leg­fontosabb feladata, hogy jól képzett káderek dolgozzanak a tanácsokban. Ebben megnőtt a tennivaló. A jól képzett köz- igazgatási szakemberek mel­lett több közgazdászra, mér­nökre van szükség a tanács apparátusában. A tanácsok különben nem képesek elegét tenni feladatuknak. Valószí­nűleg országosan is közismert Salgótarján város rekonstruk­ciós jellegű átépítése. Ez már 12 éve tart, s egészen a legu­tóbbi évekig képtelenek vol­tunk szakmailag jól képzett dolgozókkal megerősíteni a városi tanácsapparátust. Je­lenleg már 6 közgazdász. 4 mérnök és 6 jogász dolgozik a városnál ég folyamatban van a további megerősítés. Hasonló a helyzet sók köz­ségi tanácsnál. Igaz, sok ká­dert neveltek a tanácsok. Né­hány évi tanulás, tapasztalat- szerzés után azonban egy ré­szük anyagi előnyökért elhagy­ta a tanácsapparátust. Vélemé­nyünk szerint nincs helye a káderek nevelése helyett /a kész emberek elcsábításának, s ez ellen eredményesen, főleg a pártszervek vonalán léphetünk fel. Nagy súlyt szükséges helyez­ni a tanácsban dolgozó káde­rek szakmai és politikai to­vábbképzésére. A tanácsappa­rátus részére kiemelten bizto­sítjuk a politikai képzés (esti egyetem, szakosító tanfolya­mok, speciális kollégiumok) lehetőségeit. Természetesen él­ni is szükségés ezekkel. A ta­nácsapparátus politikai tovább^ képzését szolgálja a megyei pártiskolán jelenleg folyó 10 hetes bentlakásos iskola, ahol sajátos tematika alapján te­remtünk lehetőséget arra, hogy az apparátus dolgozói meg­ismerkedhessenek a tanács- rendszer továbbfejlesztésének részkérdéseivel. Minden kommunista "gye Nagy figyelmet kell fordíta­ni a kommunista tanácstagok szerepére, munkájára. Párt- szervezeteinknek segíteniük kell abban, hogy a tanácstagi beszámolók, a lakossági kap­csolatok tartalmasak legyenek. Sok jele van annak, hogy ta­nácstagjaink nagy felelősség­gel végzik megbízatásukat. A KISZ-tag tanácstagok pl. be­számolnak a KlSZ-alapszerve- zetnek tanácstagi tevékenysé­gükről. Hasonlóan teszik egyes női tanácstagok, akik az üze­mi nőbizottságot tájékoztatják, hogy miről és hogyan döntöt­tek a tanácsban. E törekvése­ket szükséges támogatni és felkarolni. Már most készülünk az 1973-as tanácsi választásokra. A Hazafias Népfront küldött- értekezletei, a falugyűlések is részben ennek jegyében foly­tak le. A megyében összesen mintegy 10 000 — zömmel köz­érdekű javaslat — hangzott el az 1971-es tanácsválasztások során. Intézésüket nem sza­bad a véletlenre bízni, hiszen 1973 tavaszán számot kell ad­nunk, hogy mit végeztünk el, mit, hogyan teljesítettünk, hol, mit, miért nem sikerült meg-- valósítani. Politika ez a javá­ból. Rendszerünk további erő­södése, az aktív támogatók tö­megeinek szélesítése, politi­kánk igenlése múlik ma a ta­nácsi munkán. Ezért tanácsrendszerünk to­vábbfejlesztése nemcsak ta­nácsi feladat, hanem vala­mennyi kommunista ügye. (Megjelent a Tanácsok Lapja április 7-i számában.) Tavaszi nagytakarítás A tisztaság egészség. A lakóhelyeinken túl azon­ban tartsuk tisztán háziái-, lataink férőhelyeit is. Ha­gyomány, hogy tavasszal nagytakarításokat rende zünk. Nélkülözhetetlen munka ez. A különböző rovarok, baktériumok elő­szeretettel telelnek át az - istállók zegzugaiban. Ami­kor felenged az időjárás, életre kelnek és a védte­len állatokon élősködnek Ezzel nem csupán az ál - latok egészségét veszélyez­tetik, hanem az emberét is. annál az egyszerű oknál fogva, hogy az ember egyik táplálékforrása a háziállat. » Az állategészségügyi szak­emberek bizonyították be tudományos alapon: ahol tisztán tartják az ólakat, istállókat, gondozottak a jószágok, ott magasabb az állatok termelőképessége. Ennek viszont az ember veszi hasznát. Nem egy példa bizonyítja viszont: ahol nem gondoskodnak a tisztaságról, leromlanak a jószágok, betegségre haj­lamosabbakká válnak, ter­melésük végtelenül ala­csony és egészségtelen. Különösen vonatkozik ez néhány háztáji gazdaság­ban levő állatra. A kor­szerűtlen, levegőtlen is­tállóban, ha azt nem tart­ják tisztán sem, elnyomo- rodik a jószág. Egyik ne­ves állami gazdaságunk­kal történt, hogy a háztá­ji gazdaságból a korszerű tehenészetbe behordott be­tegség az egész állomá­nyukat megfertőzte. Az állatbetegségek elhá­rítására ma már korsze­rű eszközök és magas tu­dású szakemberek állnak rendelkezésre. Ezért egyre kevesebb a beteg állat, visszaszorítják a betegsé­geket is. Ez azonban nem minden. Hogy az állat­egészségügyi szakemberek munkáját megkönnyítsük — és elsősorban az állat­tartó saját érdekében —, elmaradthatatlan az álla­tok és férőhelyeik tisztán tartása. Most, tavasszal valamivel többről van szó, mint napi takarításról. Általános nagytakarítás­ra van szükség. Ez azt je­lenti: fertőtlenítsük a leg­rejtettebb zugokat is. Pad­lótól a mennyezetig meszel­jük le a falakat, kívül-be- lül egyaránt. Tisztítsuk meg az ablakokat, hogy a fény zavartalanul behatol­hasson az istállóba. A bel­ső férőhelyek kitakarítása után rendbe kell tenni az udvart is. Kulturált ál­lattenyésztő telepeken az udvar úgy néz ki, mint egy csinos park. A kerí­tésoszlopok is ragyogjanak a tisztaságtól. Ne rohad­jon bűzt terjesztve a té­len elszórt takarmány az utakon. Nem sok kell hoz­zá, hogy ne így legyen. Fel kell gereblyézni, az­tán fertőtleníteni. Itt az ideje annak is, hogy a, majorba fákat ültessünk. Milyen szép és egészséges a lombsátortól védett, ud­var! A tavaszi nagytakarítás tehát olyan fontos feladat, amit nem lehet elmulasz­tani. Törvény is van arra: ahol elhanyagolják a higi­éniát, ott meg kell büntet­ni a tulajdonosokat. Az igazi állattenyésztővel azon­ban sohasem fordulhat elő, hogy azért bírságol­ják meg, mert nem gon­doskodott az állatai tisz­taságáról. Tudja, hogy az állat nagyon meghálálja, ha az ember lelkiismere­tesen törődik vele. Valószínű, megyénk kö­zös és háztáji gazdaságai­nak nagy részében már hozzáláttak a tavaszi nagy- takarításhoz. Akik ezt megtették, azoknak elisme­rés jár. Ha mégis valaki elmulasztotta, pótolja azt mielőbb. Ne feledjük: a tisztaság fél egészség. — E — Az elmúlt évi kimagasló jó munkája jutalmául a Salgótar­jáni Kohászati Üzemek kovácsoló gyáregysége elnyerte az Élüzem címet. Harminckilencmlllió forinttal járultak hoz­zá az egész gyár nyereségéhez. Gulyis Ferenc 29 tagú kétszeres ezüsíkoszorús brigádja is részese a sikernek. Ké- * pünkön a brigádvezető ellenütésü gép mellett Balázs Gyula tizenhat fős kalapács- és patkógyártó brigád­ja is kiváló munkát Végzett az elmúlt évben. Hulladék végdarabok felhasználásával kilencvenezer forint értéket állítottak elő A vas- és fémipari dolgozók szocialista brigádvezetőinek tanácskozásán Budapesten Nagy Erzsébet, az MHSZ-brigád vezetőhelyettese is részt vett mint küldött. 1971-ben je­lentős megtakarítást értek el a szerszámok felhasználásá­ban. Megtakarításuk 371-ezer^ forint volt. Csavarféleségek sorjázását végzi a 30 fős brigád Koppány György felvételei NÓGRÁD - 1972. április 12., szerda 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents