Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)
1972-04-09 / 83. szám
ILLUSZTRÁCIÓ Tizenegy 3rd tájt Elizke éti- S mos! nem fájt a falu fetftaTf- óz ArorüTe vaqy á Tőrei, gyorsé- errfemes szaTemloer megszegve? resztette. Az idős nő haját sága sem, mint megérkezéskor, ságban vetekszik a Renault-vat, nőiesével. rendbehozatta és tetszetősenki- _ Hideg van - törte meg a oz Austinnel, tán még a Jaguár- A szerelők kiálltak a műhelyöltözött. Bunburucz semmit sem csendet Elizke. - A vállalatnál ral is, pedig ez versenykocsi. Ké- a!tbba ^eszbb figyelemmel észlelt az egyébként lompos és ennek örülünk. Minél tovább nvP,mPÍPhh mint n Citroen és Ui*l loncsos vénleány metamorfózisából, telj'esen lekötötte szervezetének zilált közállapota, a zá- kányos kábulat, a főfájás másnaposság. Nagyokat nyögött, mint a reumás és asztmás öregemberek és egyik oldaláról a másikra fordult. Végül is egy termosz feketekávé némi lelket öntött bele. tart a fagy, annál biztosabb a tervteljesítés.- Sok bort ittam az este.- Nemcsak Bunburucz elvtárs, a többiek is.- Most hová megyünk? ajtóba és feszült figyelemmel nyelmesebb, mint a Citroen és kds a bűnös földtekébe, vagy a Plymouth, s oly1 erős, teher- minden marad a helyén a Ve- és strapabíró, mint a négykerék- lencei-tavi rezervátumbbn. De az meghajtású Dodge, vagy a rossz üstökös mindegyre vonakodott — A műhelybe. Rendbe hozták a kocsit. Vinni kell kifelé.- Milyen színű? (Jánossy Ferenc metszete) A* ■ <r I ’ < L’ II •Ip t Ff MOLDVAY GYŐZŐ: 1 PERBEN Ki ad többet, ki ad mindent, te, aki a lápvilágot, szalmatetős ifjúságod gyújtottad rám vádaskodva, vagy én, a ki félszememmel, maradék, tört életemmel fizetek a jobb napokra? Ki ad mindent, ki hét, ki hát, az, akiben nincs véletlen, s aként számol, úgy él velem, mint aranytőr, tokba zárva, vagy az, kinek csöndje, mersze törött nádsíp, csömpe fejsze, magát sebző Pán halála? Ki ad többet, s ki dönti el, por ez, ami mindigvaló, szunnyadó, majd ágaskodó, ' olykor igaz háborúság! Egyőnk házát, kazlát félti« másik házalóktól védi marék népe jogos jussát. LAKOS GYÖRGY: Bunburucz és a meseautó (Regényrészlet) — Milyen nap van ma? - kért utat az első értelmes mondat.- A kocsi? Fekete. csülte, a tömény véleményét fej- Az a legszebb. A feketében í°J6s'. m°snapos törődottsegeA nő megbotránkozva vála- mindig van va|ami ünnepélyes és e" 'S 'Ven enntartotta- ““ előkelő Annál kétségbeejtőbb szolt.- Szerda.- És hányadika? Annál kétségbeejtőbb csalódást okozott találkozása a nád- - Mindegy már annak - sza- gazdaság Hudsonjével. ladt ki a megjegyzés Elizke szá- . ... . .... ... . ... • • jA ir~nnL A műhely előtt ektelenkedo- Március 10. De ne aludjon lszi'ntdeség ü|t kifestett arcán. kocsiró1 visszaverődött pillantása el az istenért! Vinni kell ebédet a munkásoknak. — Bandi és Bálint merre van? — Be kellett utazniuk Fehérvárra. öltözzön, kerem! — Nem merek. Hócipőbe bújtatott pipaszár lá, áttörni a szürke felhőboltozatot, utakra épült Moszkvics, Warsa- ettől ez úgy nekiháborodott, va, Skoda, Buick, BMW, Opel, hogy sűrű porhót zúdított a szél Fiat és a többi ismert márkák, szárnyaira. Bunburucz könnyes „u.... * ki, , i , . cseppet törölt ki a szeme sarkáBunburucz tehat o Hudsont . .. , , , , . . , ,.. ... bol, s ezt sokkal inkább a lataz ebedet minden gépkocsik királyának, „äny szívbemorkoló szomorúsámindenek fölött állónak, élete ga, mintsem a tél szilaj csintabeteljesülésének tisztelte és be- lortsága csalogatta elő.- üljön be, Elizke! Hazavi- szem - mondta halálraszántan. És Elizke lapos hátsó fele alá igazgatta jobb sorsra érdemes, szürke gyapjúkabátját. Más'k kezével eltávolította a kilincset helyettesítő madzagot. Az ajtó merész lendülettel kicsapódott.- Vigyázzon, Elizke! - sietett elő a szerelők főnöke, a topor- zékoló. miniatűr japánkakas. Kezében a munkanaplót szorongatta. - Leszakad, ha úgy szabadjára engedi! Különben is a vezér úrnak kell előbb beülnie. Bunburucz olyan volt. mint a magát megadó katona. A halálos ítéletét is aláírta volna, nemhogy a munkanaplót. Annyi ellenvetést azért megkockáztatott:- Ha ezt egy rendőr meglátja, mehetünk a sittre valameny- nyien.- Jó társaság lesz - nevetett a munkavezető. - A megyebeli rendőrök egyébként jól ismerik és onnan apró nyilakként csa- lwllMwlwrl j„, bát ijedten emelgette, mint aki p°bott csupasz szívébe. Az ud- ezt a tragacsot. Erről üljön be, parázson jár. var melyen terpeszkedő Hudsont mert a kormá me||etti ajtó ‘ méltán hasonlíthatta a roncsok nem nvfji — Odatalálok egyedül is - roncsához az ócskavastelepen, tette hallatlanná a rejtélyes hiszen a lepattogzott lakkozás — Van ezen valami, ami műmegjegyzést Bunburucz. — Úgy helyén a barnáslila festék sem ködik is? — érdeklődött Bunbubábáskodnak fölöttem, mint - Kimegyek - pirult el Elzi- csecsemő fölött. 5zV °e fél6k’ h°9y Újb°! elal' " Meg ke" ismerje elöbb 0 körülményeket! Bunburucz megrázkodott, mint a kólikás tehén, fölkattíntotta A műhely előtt, a tar platánfa az éjjeliszekrény-lámpát és nyú- alatt ott feszített a hatalmas, zott, borotválatlan képét a meg- széles, áramvonalas autócsoda, hökkent nőre szegezte, Szőrmó- Bunburucz Bertalannak álmai tűntette el a tenyérnyinél is na- rucz. gyobb rozsdafoltok nyomát. A _ A ba, !óm akár hiszj> horpadasokat az igyekvő szere- akár nem< töké|etesen é _ lak csupasz kalapáccsal egyen- magyarázta a kiskakas. _ Csak gettek ki, ezeken a helyeken arra vigyázzoni hogy ködben mmt lyukas ketfüleres^ kivillant w sötétben motorkerékpárnak a fém acélos fényé. Helyenként ne nézzék, Azulán Q sebesség, az eredet, fekete szm is meg- va,tó is kibjr harom sebeSséget, vasfo- csak éppen direktbe nem lehet maradt, ámde ezt az idő IIUnnwTIl ! IUI u v *- v II’-! w uuüUultlwsj szvsi suiuniicin viiniui , , , I r r r uhvji\iu/\, iiviii idles kos, csontos felsőteste csupaszon netovábbja volt a Hudson gép- f? u9? megrágta, hogy feszes, állítani. De hát örüljünk, ha ez sápított a szállásadó börtöncet- kocsi. Gyakran megállt az ame- femes tartósat elveszítette, s a kocsj egyes, vogy kettes se In rtkni követvén előtt, hoov mer.- fenytelenne fakult,---- - “— ' • a homályában. rikai követség előtt, hogy meg i ,, , _ • csodálja a nagykövet járgányát. taP°5?n Diiumen.- Legyen nyugodt, most mór Hosszú idő a,att kíkristá|voso. csorbán meredezett nem fekszem vissza I Hosszú idő alatt kikristályosodott véleménye a nagy, célsze- Fél óra sem telt el és Elizke rű, és ügyes járműről, amely a ... minl,a ,™®?' bességben elmegy! Már a hór-’ bitumen. San/edője masban js fenn|,| az a veszé(y< r i ° hogy széthullik alkotóelemeire. lamennyi egtaja fele, ajtajai lo- „ ........................ , _ , zárófelületeknél Beult tehat e,obb Bunburucz, työgtek és a ez embereik nem nagyon tö- Az irodában tovább folytat- igazgató jön hozzánk — tné- — Életed nagy fordulópontrődnek vele. ta az iratok válogatását, a fálkozott Ács Jenő a gyárud- ja. Emlékszünk rá, hogy harci akltor még a gyár közeié- fontosakat a táskájába tette, varon- mine évvel ezelőtt, mindig ben lakott. Annyira közel, Vége a műszaknak. Gondo- Felment a titkárságra. Ott becsületesen, rendesen... pél hogy esténként, ha kiállt a san becsukta a fiókokat és megtudta, hogy egy ideig Soós dat lehet venni, hálásan em. kertbe, hallotta, hogyan zúg megnézte az üzemet, nln,cs-e Andris, 'a brigádvezető irá- lékszünk vissza... te sem fe- a kompresszor. Olyan is volt, valami hiányosság. Megvárta, nyitja'majd az üzemet. No, az el minket, az együtt elhogy nem zúgott. amíg a délutánosok elkezdik jó lesz, ügyes gyerek, meg töltött idő kötelez, és végül Mikor tíz perc múlva be- a munkát és elindult haza. benne 'is van a dolgokba. So- fogadd szeretettel ezt a cse- nyitott az üzembe, a melosok Csak otthon észre ne ve- kát güriztek együtt, amikor kélyseget, amit annál nagyobb észre sem vették, úgy alud- gyék, hogy ideges vagyok, összegyűltek a problémák, szeretettel... tak. Kettő meg részeg is volt, úgy kell viselkedni, mintha Meg nem is mai gyerek, van azokat másnap kidobta. Szó- nem érdekelne az egész. Ész- gyakorlata. Félsbegen, tétlenül val azon a bizonyos estén is a nevette, hogy a családja egyre ücsörgött. Nem akarta megír ertben haligatózott, s már ép- gyakrabban figyeli őt titok- kérdezni hova kell mennie, pen be akart menni, amikor barl. A lánya állandóan a lesz-e valami búcsúzásféle. valami furcsát érzett a leve- nyakán csüng, könyveket hord Mert azért harminckét év Jan góbén. Valami bántó szagot, neki, beszélget, szórakoztatja, után illene elköszönni. Ö nem A munkaügyi osztály folyóNem tudott nyugodni. Jóleső érzés ez, persze. De kezdeményezi, ha ezeknek sóján széles mosollyal jött fe A látvány félelmetes volt: néha jobb lenne egyedül len- nem jut eszükbe. 1® Szálkái, a munkaügyis, égett az olvadt anyag a tar- ni, csak egyedül a gondolatai- Leballagott az üzembe, köz- Egyik legjobb elvtárs a gyártásban, fortyogott, lángot ve- val. ben benézett a forgácsolóba, tett. Kínjában először el- a délutánt az unokájával Kunhalmi Bandi régi harcos, bőgte magát. Mire a tűzoltók töltötte. Éjfélkor andaxint vett megérdemli, hogy egy kicsit kiértek, már az üzem teteje is be) hogy valamit aludni tud- elbeszélgessen vele. Bandi beiSirzsSS «s siaagia r, * '<** ifSÄSa rótta a, utat. Frm.n borotvált kibírja é, löretlonül megórri ló- a tokoo, omol,okot pop,nporga kib.„ e ’“SLbjáko ti.nviarcát odatartotta a sivíto szel- lényét. Tetszetősebb,^ mint a selönő!áldozta fd Elüké mint két terepszínűvé erőszokolt, ban elfekszik, s legalább annyi- denevérszámy - evez- ké , regge| m$g amikor úqy kira használható, mint a Pobjeda, Egyet|en ojtó íródott, mégpe- cslPl5. n'la.9ét* azt. képzelte, hogy nek, ez egyre tisztábbra mosta Chevrolet, a ZIM, a Rolls Royce, I®’. k , fr1 önérzetének egy darabját aváliszapos agyát. Soha ilyen jól a Mercedes és a Cadillac, job- L! S >°>ot énekeinek oltárai. Egyébnem esett szélfúvás és kémén, bon elfekszik, s legalább annyi- ^ kén‘ reggel még, amikor fogy. A kis dobozt, amit a kezébe nyomtak, azonnal a zsebébe süllyesztette. Kézfogás, hajlongás és vége. Ez is megvolt. Menit ki-ki , a maga útlánigot kapott. „. .. a bizottság határozata ■alapján Szabó Sándor üzemvezetőt, az állami tulajdon hanyag kezelése miatt, s az ebből keletkező kár figyelembevételével, félévi prémiumel- von,ássál sújtjuk.” Azóta sem tudta meg, hogy ki hagyta szabadjára a villanymelegítőt, az emberek falaztak egymásnak. Jani kukkantott be az irodába; — Sándor, gyere egy kicsit, nézd meg az új alkatrészt! Jó gép lesz ez, ha elkészül. jón. csukta az ajtót és kis üveg ban. Hamar elfelejtették neki, hogy 58-bari véletlenül levert egy vörös csillagot az állványáról. Melegen megszorította a pálinkát húzott elő a fiókból kezét és a gyár vezetősége ne- — ez az igazi, 6ajót főzésű, vében ugyanaz! mondta el, Hát egészségedre, Sanyikám, amit a szakszervezetis. A vé- becsülettel csináltad életednek gén pedig ott kint, a folyo- ezt a nagy szakaszát. Mindig són, átadott neki egy boríté- munkások teCkiismeretes voltál, jó kol- kot. A borítékban a hűség- léga. így van, lassan kihűl- pénze lapult, amit már reggel lünk innen, de ne ketseregj, a fel akart venni a pénztárgyár megy nélkülünk is to- ban. v^h!b' '^e tud0^' hogy nél- Az igazgatóval, a főmérnök- ügy, hogy előtte legalább két külözhetetlen ember nincs, kel és a többi műszakival nem — .j..i ........At- .. .... Jövőre en is leköszönök. Hia- találkozott. „Egyéb irányú eln yozni fogsz. foglaltságaik miatt nem veAz üzemben az emberek hettek részt a búcsúztatás- épp úgy köszöntek, mint más- ban” — ezt mondta a szakkor, és éppen úgy dolgoztak szervezeti titkár. Ma már ráér nyolcra is bemenni. Végre megtudja, hogy ki lesz az utóda. Eddig csak hírek terjengtek, a találgattak, a főnökök meg titkolóztak. Csak az nem megy a fejébe, hogy miképp lehet valakit az üzem élére tenni hetet ne dolgozzék a régi ve zetö mellett. Mégis nyugod- tabb lenne, ha adhatott volna tanácsokat, ha elmagyarázhatja az utódnak, -mit, hoKár, hogy a darabok gyártá- gyan kell csinálni, mik tovább, mint máskor Uldö- a gyárkapuból még visszását már nem ő irányíthatja, a nehézségek. Alaposan mo- az irodában, figyelte az nézett. Targoncákat toltak. Jó munka. Az emberek is szé- eakod-ott, sötét ruhát, fe- ajtát, de az nem nyüt ki. Gyuszi, a portás, felhúzta a pen keresnek vele. hér inget vett föl, és nem Már fél órája is ülhetett így, sorompót a megrakott teherAz ebédlőben bosszúsan, né- svájcit tett a fejére, hanem biztos elszunnyadt a meleg- autó előtt. Még szájában érez- zegette a főzelék tetején »iszó kalapot. A lánya megdicsérte; ben, amikor csörgött a tele- te a Bandi házifőzésű páliiv mócsingiot, de aztán elmoso- ügy néz ki, mint egy fiatal- fon: „Gyere Sándor a szak- Icájának kesernyés ízét. Aztán lyodott. „Konyhás Rózsi bősz- ember. Az asszony kakaót fő- szervezeti irodába!” Ott ült benyúlt a zsebébe és kibontot- szúja” — gondolta. Tóth Béla zött reggelire, meg bundás a szakszervezeti bizottság há- ta a kis csomagot. Egy női ült mellé. No, SándorkámI Nem kenyeret. Nehéznek érezte a rom tagja, meg a szakszerve- óra ketyegett benne. Ára: 215 kell már sokáig enned a fe- testét, valami szorította a zeti titkár. „Vetkőzz le Sán- forint. hér levest, majd az asszony melle táján. Kereste a táskát, dór, foglalj helyet!” Ültek. Visszadugta a zsebébe. Jó otthon jó ebédekre fog. Szög- aztán eszébe jutott, nogy Kínos volt a csend, a szak- jggZ az asszonynak, úgyis re akaszthatod a köpenyt, már nincs rá szüksége. szervezetisek is zavarban vol- mindig bajban van az idővel, pihebhebsz, sétálhatsz, »őriem- — Nocsak, Sándor bácsi, azt tak. Végre a titkár rászánta bér • hittük, hogy maga a vezér- magát; V. Kiss Maria dig a sofőrülésnól, erről is kidé- ? m.űbelybon Jobb°n rült később, hogy ezt meg nem fozzák a m®flvií®lt tragacsot, lehet kinyitni, ami technikai cső- Pedig a megrendülés és a da, hiszen úgy lötyögött sze- próbatétel Igazán kemény per. gény, hogy a szélfúvóstól is ke- c®' c*ok után következtek replőként kattogott. Kerekei közül valamennyi más irányba állt, A nyílt utcán dobszóra végig- ami a szerencsétlen szerkezet- vezetett cirkuszi elefánt és pú- nek olyan tartást adott, mint posteve nem kelt olyan közfel- amikor a jobb oldalán púpos tűnést, mint a nádvágók Hud- ember a bal lábára sántít. De sonjének megjelenése a közsé- ez mind semmi ahhoz a megle- get átszelő országúton. Akkor petéshez, ami beülés után ér- derült ki igazán. Hogy mennyire te a mindenre elszánt utast. Az távol áll a kihalástól Agárd: az első üléseket, amelyeket helyű- ablakok egymás után nyiladoz- kön hagytak, lécekkel és fúrók- tak, mint üvegházban a szegfű, kai támasztották ki. madzaggal másutt csak a függönyt húzták kötözték össze, hogy hátra ne félre, de a gyermekek és a csapódjanak. A szélvédő jobb gyermeteg kíváncsiságé öregek oldalát és a jobb oldali ajtó kirohantak a ház elé, onnan ablakát barna csomagolópapír- hallatták vidám, mégis harcias ral ragasztották be, nehogy a sziuindián csatakiáltásukat. A megkezdett törés tovább terjed- boltokból eiőáramló asszonyok jen. Belülről a kocsi eleje pon- vígan sipítoztak. S az abszurd, tosan olyannak látszott, mintha más bolygókat idéző masina az imént menekült volna meg a mindent megtett, hogy kiérde- gyalogsági tűzharcból, miután melje az általános érdeklődést, végigjárta a senki földjét, o két A motor hangosan berregett, lövészórok között. A hátsó ülé- mint egy árkon átkelő harcko- sek helyét, a lyukas padozatot esi, az ajtók szaporán csapód- ócska zsákokkal _ terítették le, tak a karosszéria csodálatosan hátha a felcsapódó kövek így épen maradt vázaihoz, mintha kevesebb kórt tesznek az ide ke- gépfegyverek, golyószórók és rülő ételes kannákban. hadipuskák adnának össztüzet; Nem lehet leírni azt a sivár- ‘^°nk®n* , e9Y'e9Y fülsiketítő ságot és bonyolult kuszaságot, a9yu'öves is elhangzott, amit a ami ebben a muzeális darab- iáidon vonszolt kipufogó szolgáiban az ellentmondások jelenva- szertefröccsentve a cső lóságát tanúsította. Bunburucz ve9®°® dugult piszkos havat. A ezekben a percekben tökélete- 'utvány^ rendkívülisége tehát illő sen megértette az államfőnek muzsikával és természetes zöre- kijáró fogadtatást, a testőrség- je*<Kel párosult, s ez csak fokoznék is beillő baráti társaságot és *a a baióst, mint a jó filmzene. társaságot ( az éjjeliőr nyakába akasztását, a lidóbeli kuncogást, a titokzatos, többélű megjegyzéseket a vállalat meseautójáról. Az is érthető, hogy a kocsi- Elizke! Ezt nem lehet kibírni. Ügy elmegyek, hogy a hírem se hallják többet. Az öreg lány a motor és a lötyögő alkatrészek robajától, csatátvételekor miért támadt eqyéb J • , ,, dolguk a csupaszív vezetőknek. 63 katto9asato' ner7> hallott egy szót sem, csak sej. Milyen nagy esze volt, hogy a tette, hogy Bunburucz ä lelké- próbaidőt belevette a szerző- ben összegyűlt káromkodások désbe! keselyűit engedi szabadjára. — Hát ez az - mondta Elizke — Nem lehet, Bunburucz elv- megilletődött hangon, mintha a társi - sipította. — A munkások gépkocsi szörnyű elmúlását várják az ebédet. Már így is együtt siratná egy jobb sorsra megkésett egy kicsit! NÓGRÁD — 1972. április 9., vasárnap 9 \
