Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)
1972-04-09 / 83. szám
NYELVŰI ÍVOÍ 53Í10K ELZETT Képzeljük el, mi mindent je- gek megérkeztek”. Vagy in- lenthetne ez a szó: ELZETT. dúljunk ki a jelzett és a Cím- Amilyen finom hangzású, zett jelzőkből. Mit szólnánk akár egy szép női név is 'hozzá, ha az eltűnt úrról a lehétne kén a jégen való csűsrfcálást illangálásnak, magát a pályát pedig illangának nevezik. Milyen szép és sokatmondó tájmint az Elza, az következő híradást olvasnánk szavak! Kár, hogy nem sikeEliz, vagy a Lizett. „Elzett az újságban: „Az elzett urat kérem, jöhet a fekete” — Ráckevénál fogták ki a Du- mondhatnánk a titkárnőnek, nából”. S, mennyi előkelőség van Dehát az ELZETT nem női ebben a szóban! Ha Hippo- név, nem az előkelő komor- litnak, a lakájnak volna hú- nyik neve: nem is az eltűnt ga, s az komorna volna, bi- címzett megjelölésére szolgál, zonyára Elzett-nek hívnák. hanem egy lakatfajtát hívDe elképzelhetnénk melléknévként is. A hímzett mintájára így is használhatnánk: „Az elzett ruhák és szőnyenak így: s ebbe már-már nem lehet belenyugodni. Az egyik ismerősöm mondja, hogy Patakon és környé! - ■ ..mi nnnnn M i már tudunk olvasni. (Fotó: Kulcsár) rült a köznyelvbe emelkedniük. A hangalak nemcsak rendkívül kellemes, hanem tökéletesen festi a jégen való il- lanást is. Benne van ezekben a hangsorokban a csúszás könnyedsége, a mozgás tűné- kenysége, a siklás sikolyérzése, s az egész dolog hallatlan kellemetessége. De miért is érezzük más jelentésűnek az ELZETT mozaikszót, mint amit jelent? S miért tartjuk annyira szépnek az illanga és az illangál hangalakokat? Egyáltalán, mi határozza meg a szavakhoz fűződő érzelmi viszonyunkat? Az ér és a csermely szó jelentése teljesen azonos. Mégis, bizonyára mindenki az utóbbit tartaná szebbnek. Miért? Azért, mert a csermely szónak rendkívül kellemes o hangzása. Tehát, ha nagyon választékosán akarunk beszélni, nem is gondolunk az ér szinonimára. A folyó szót általában köznapinak érezzük, s közömbös a számunkra. Ha azonban a folyam hangsort hallj uk, azonnal az ünnepélyesség, a méltóságosság környékez meg bennünket. Miért? Bizonyára azért, mert a jelentésben van valami nem-minderaiapiság. Hiszen méltósággal hömpölygő folyóvizünk meglehetősen kevés van. Ebben gz; esetben tehát a szó jelentése hat ránk. Miért mosolyodunk el önkéntelenül, ha a Tasziló nevet' halijuk. Miért lep meg bennünket valami magyarko- dó hangulat a Szabolcs vagy a Zsolt nevek hallatára? A szavakhoz való viszonyunkban szerepük van — úgy látszik — az emlékeknek, a bennünk levő képzeletnek is. Azt mondhatná valaki, hogy az ilyen „finomságoknak” csak a költészetben van jelentősége. A közönséges nyelvhasználatban kinek van kedve és ereje az árnyalásra? Nem így van. A mindennapi beszédben is vigyáznunk kell arra, hogy szavainknak a kifejező erő mellett érzelemkeltő hatása is legyen! Dr. Szabó Károly Terítéken: a kritika „Filmjeink már színesek, a kritika pedig ma is fekete-fehér alapon dolgozik" „A kritika a művésze lesztését szolgálja, ely.zjiti eszmei tartalmának, a művész fejlődése. Szinte kivétel nélkül mindent egy kalap alá vesz- i vita minden résztvevője el- nek, holott az alkotók szerepe jutott a következtetéshez: esz- nagyonis különböző lehet, ér- meileg, szakmailag színvonala- demeik, mulasztásaik lényege- mesterségbeli tudásának elmé- sabb, elmélyültebb, felelősség- sen eltérhetnek egymástól. lyítését." A Szovjetunió Kom- teljes kritikára van szükség! Ljudmila Sagalova színmű- munista Pártja XXIV. kong- vésznő szerint a színészek tel, , , . ....... jesítményével, munkájának resszusának beszámolójából értékelésével a kritika igen idézi ezeket a szavaka a Szov- íru uem if-rner keveset törődik. Ha a színészjetszkaja Kultúra című hetilap • ről egy színházi kritkában, egyik 1971 december végi szá- ® eSy előadásról írt cikkben egy ■ . egész bekezdés hangzik el, nama, ame y naSysza y * A Szovjetszkaja Kultúra gyón kell örülnie, mert általávanos vitat indít a művészeti szerkesztősége indította vitá- ban csak egy-egy mondattal kritika szerepéről, egyúttal fel- ban a kritikusoknak ugyan- kell beérnie. Az esetek soka- hívást intéz az irodalmi, szín- csak kijutott, a művészeti tár- ságában azonban a kritikus házi, film-, képzőművészeti kri- sadalom és a nagyközönség is még ezzel az egy mondattal, ... , , .. alaposan „letámadta”. A kriti- eszrevetellel is ados marad, hkusokhoz, altalaban az írok- kusok saját börükön tapasztal. hoz, művészekhez, minden ér- hatták, milyen hatást vál't ki a A kntlka lelknsmeretét tei- deklődőhöz, hogy kapcsolódja- bírálat, nak a vitához és ehhez rendel heli sokak szerint az is, hogy csak a kiemelkedő műveknek Raszul Gamzatov hírneves szentel figyelmet, a közepes, kezésre bocsátja a lap hasáb- fró a Lityeraturnaja Gazetá- vagy annál esetleg gyengébb jait. A Szovjetunió minden ré- ban publikált interjújában el- művekről nem vesz tudomást, szébűl tömegével érkeznek a mondotta: gyakran találkozik holott az alapos kritikai elem- M ---- ----- zpsrp a» utóbbiak alkotóinak h ozzászólások, cikkek, a lap olyan kritikai írásokkal, ame- zesre az A pásztói Béke Tsz egyik közgyűlésén néhány nyugdíjas asszony és férfi társaságában ültem. Ülő- szomszédaim nagy örömmel nyugtázták, hogy szanált szövetkezetük egyetlen esztendő alatt sokat köszörült a csorbán, s úgy tetszik, végképp elmúlott a vész a tagság feje fölül. Az öreg nyugdíjasok is úgy örvendeztek, mintha a VASÁRNAPI JESYZIT Technika lyet kap a technika, mégpedig ügy, hogy egyre természetesebbnek vesszük a legcsodálatosabb „szerkentyűket” is. És nagyon érdekes ennek a szinte minden életmegnyilvánulásunkba behatoló technikai forradalomnak a tudati vetülete is. Mondhatnánk, ennél a ci- a nagyobb trágyakupacokba hord- vilizációs varázslatnál kezdődik a. műváltozás őket is lényegesen érintené a szervest, némi műtrágyát is veltség, szinte egyenrangúan a szakmai anyagilag is, pedig rájuk ez anyagi ér- adag0^r!ak ho^a- s azután paxittal, a képzéssel, képzettséggel. Aki a szaloná- telemben legfeljebb azért vonatkozik, ba,nyakban te használatos robbantószer- ja, hivatása iránt nagyobb felelősséget mert így a segélyalapok is jobban fel- s^tszoratjak a tápanyagot a tala- érez, az már némiképp kapcsolatba ketöLtődnek, meg hát a még közösben 30r?~ A robbaatás gyorsan, olcson es rül a kultúrával. A szakmai képzés önmunkát vállalók jövedelme is növek- Bní - f^en:letaS?n ter?í; pemze . a rpagaban veve is kultúrálod«*, de a RT-iik rcak hát ők már nem sok vizet • technológiát 18 csehszlovák isz-tagok is- művelt ember a munkájában is többet SvarnZ a hatarban. viszo^t érJSÍ ^tették meg. Sőt még szemcsés mű- tud adni. Közismert kölcsönhatás ez. leg annál nagyobb rokonszenwel kísé- írágyát 1S kölcsönöztek, amely a rob- Aki háztartásában alkalmazza az új, rik a szövetkezet gyarapodását, hi- hantasos módszerhez szükséges. korszerű gépeket, már másképpen látja szén ezt a gazdasági közösséget, ezt a Hát igen, megint egy technikai mód- a v’ilago,t’ ™,‘nt az’ aki, me=marad a szocialista mezőgazdasági üzemet még szer, amely elterjedőben van egy mun- ntegcsontosodott hagyományoknál. Az ők alapították. katerületen. Különösebben már föl se lly®n ember mar 6Zin-te elesettnek tuA közgyűlés vendégei között ott ül- ügyelnek rá az emberek. Bezzeg né- mk' hány évtizeddel ezelőtt meg nagyon el Különösen szembetűnő ez a falun, tudtunk csodálkozni azon, ha egy han- ahol nemcsak családok, hanem a kör- goskodó, füstös traktor pöfögött a ba- nyezet és adottságok hatása alatt oly- rázdák közt, s még inkább, amikor kü- kor egész közösségek maradnak kívül ^ ^ ___________lönféle ismeretlen munkagépeket csa- a technika forradalmán. Mert a techv tdám wésre-dvásra korlátozódnak. Am toltak “^na, mint például csőtörőt, nika annyit jelent életünkben, mint aki így képzeli nagyon téved Erről vagy silozot, talaj fúrót, vaigy eppen.- lépést tartani a fejlődéssel. Aki nem idős ülőfizomszédaim is meggyőriek. .Jo trágyaszórót. igényli. elhárítja magától a technika dolog ez” — mondta egy idős, kovács- És a technika — olykor új közszük- újításait, az megreked a múlékony nak tetsző férfi, aki kicsit nagyot hal- ségleti cikkek képében is — észrevéfclott, s ezért oly hangosan rakta a szót, lenül benyomult mindennapjaink szükhogy csaknem „fölrobbantotta” a köz- eégletei közé. Vadászokkal beszélgetek: gyűlést. — „Tőlük tanultuk a trágyá- egyik tojásforma nagyságú nylonholmit zást is. Most már robbantással csinál- szorongat nagy tenyerében. Kiderül, juk.” hogy ez a maroknyi helyen elférő eszA tanácskozás szünetében ezután köz kinyitva hatvan méter hosszú és részletesén tájékoztatott. Elmondta, öt méter széles madárfogó háló. Gohogy szövetkezetükbén viszonylag ke- lyóstollak jöttek forgalomba, amelyek- feiiödés iránti lankadatlan vés a munkáskéz, vagy olykor gép hí- nek szárában gombnyomásra működő ^Mődésük Merta^robbantS a árkézzel és drágán kénytelenek egy- szorzofabla található. Asszonyaink eraeiuociasuK -vie-t a roDDanta-t a tar jan, Kczzei es aiagan iveiy „„iá sadalomban is alkalmazzuk, nemcsak 0gy munlcafázist elvegezni. í^y volit ez olyan vasalót nasznalTialv, amely onműa szerves trágya szétszórásával is. Előbb ködőén szabályozza a hőfokot, sőt már kupacokba rakták, utána meg' szétvdl- olyan is álcád, amely vizel „spricceli lázták a földre, amely hol fagyos, hol be” a vasalandó holmit. A technikai ölvatag, saras volt. S akkor jöttek a forradalom jóvoltából mind jobban csehszlovák barátok és javasolták a automatizálódik magánéletünk is. A robbantásos módszert, amely náluk ki- szputnyikok, rakéták, komputerek ko- válóan bevált. Ennek az a lényege, rában mindennapi életünkben is helyek hemzsegnek a kiagyalt nagyobb szüksége lehet. számos interjút szervez, több problémáktól, a kritikus az író A nem szakmai hozzászólók alkotó szövetség önálló vitat áltál ki nem mondott gondola- többsége a kritika professzió- rendez. A szovjet művészeti tokkal, ötletekkel tűzdeli tele nalizmusát ítélte el, s főleg azt közvéleményt heteken kérész- “ hangsúlyozta, hogy a kritika tiil py a nroblematika foglal- ^ a™- aincs> ,“okszor bíráljh nemcsak néhány beavatott túl ez a problematika toglal olyasmiért, ami csak a kriti- 3Zámára készül, széles körökkoztatta. kus agyaban született meg, de ben olvassák sokak eligazítáA vita során szinte nem 3 -?,irált nem található, sát, irányítását kell szolgálja, ,A..vlt? sora", szinte nem veU problémákon rágódik. Az s ennek megfelelően nem ke- akadt olyan cikk, felszólalás, nven kritikus nemcsak a mii - í , intpríii amelv a kritikusokat u, -nemcsaK a „mu vés bosszúságot okoz, ha az interjú, amely a m iukusok.u, hitelet assa ala — a szerző az értékelés írnia a s-ní-ysaroort a kritikát terhelő mulasztások- ilyesfajta elemzésekből nem „ , •*, ^ a «za,«sai gon ről h iánvossáeokról ne szólott la-■ .e . 00 . nem alkalmazasaval, érthetetlen rol, nidnyossagoKxoi ne s/.oiou tud ráismerni sajat irasara —. utalásokkal ködős merfnpal volna. Ez volt az egyik koz- hanem egyszersmind i"en rossz “ Vi V ,Kodos megtogal nnnti wérHés Tói érzékelteti , ", . ti f 1 a, . *ossz mázasokkal lehetetlenné teszi, ponti kérdés. Jól erzekelteti szolgalatot tesz a kritikának hoav az érdeklődők elisizod- ezt cikkünk alcíme, amely igen ,is _ állaoítia me« Gamzatov , aZ aeRloöok ehgazod szemléletesen kifejezi a kriti- a^PiÜa meg Gamzatov, janak rajta. ka elmarasztalását. B. Metal- A Szovjetszkaja Kultúra vi- nyikov neves filmdramaturg- , .... tói származik az idézett jelké- c cl" szei iesztoseei cikke ^ krililiUí5 tartan pes megállapítás. Egyébként 02 uniformizált kritikát ma- ' nemcsak a filmkritikusoknak rasztalja el. A cikkíró szerint j^ZlllvouaJoU Hí írót szánta, hanem • általános ér- az ilyesfajta kritilcából az em- vennyel akarja kimondani, . , . hoev a mai kritika túlsáaosan ber tulajdonkeppen sokszor A már említett Haszul Gam- szürke, sablonos, egysíkú és jo- még azt sem tudja megállapí- zalov iró képletesen szólva azt val elmarad a művészeti élet tani, hogy bírál, vagy dicsér, mondta, hogy a kritikus a sokrétűsége, színes világa és mivel eauensúlu”-helazet te- SZellfl s2emb<-n szálló madár, főképp a művészeti élet köve- amelynek a hamis írói ambitelményei mögött. remtesere törekszik, a bíráló ciokkal, a sablonnal, a leegymegállapítást rendszerint elis- szerűsítéssel, az alkotói gyen- A viták, eszmecserék másik mérés követi Fs iVv soroz-, to geségekkel kell megküzdenie, sarkalatos kérdése a kritika ° a kritikusnak az a feladata, feladata, szerepe, felelőssége san minden mu azonos kapta- hogy a mérce emelésével, az volt. Abban mindenki meg- fára húzott „kritikát” kap. igények hangoztatásával, gon- egyezett, hogy ez a szerep Ilyen formula alkalmazása kö- dos elemzésekkel, eszmei se- rendkívül jelentős, s egyúttal vetkeztében szinte minden bí- ftségnyújtással „színvonalon olyan tényezőnek minősítette, . .. tartsa az írót, a művészt, amely nélkül elképzelhetetlen ra t műről azonos kép bonta- Ennyi mindent igényel a kri- az alkotó tevékenység, a mű- kozik ki, függetlenül az érté- tikustól az író, ugyanakkor be- vészi munka, a kulturális élet kelt művek valódi értékétől, vallja, hogy ami őt magát ilvagy hiányosságaitól. Az óva- leti; egyik kedves jó barátja x • . jóslata vált valóra, aki ot a fos kritikus nem meri meg- „Dagesztán népi költője” sokmondani a rosszról, hogy rossz, ra kötelező és nagy megtisz- a szürkéről, hogy szürke, az teltetést jelentő cím elnyeréseunalmasról, hogy unalmas. Pe- kor a következő szavakkal üdvözölte: „Szegény Raszul, ro- dig mennyi sablonos, csapni- sem ír többé a kritika!” A való regény, dráma, film lát jó barát ezzel a kritikának ar- napvilágot anélkül, hogy a ra a tulajdonságára célzott. tek több csehszlováik pártszerv és egy szövetkezet küldöttei is. Kívülálló úgy véli, hogy ezek a kölcsönös baráti találkozások, tapasztalatcserék nagyobbá- ra ilyen értekezésekre, jobb esetben múltnál, s velük találkozván szinte úgy érezzük, mintha egy indián rezervátumban járnánk. S zinite az az érzése az embernek, hogy aki „nem halad a korral”, az gyorsabban is öregszik. Nem véletlen tehát, hogy a pásztói beteg, nyugdíjas öregeket is megszépíti a sadalomban is alkalmazzuk, a mezőgazdaságban. szerzőnek megmondanák az hogy bizonyos szinten felül már nem kritikát, hanem csak igazat, panaszolta Lev Arns- méltatást publikál az írókról, tam ismert rendező, majd így azaz valójában nem segíti őket folytatta: az a kritikus sem tevékenységükben. jár el jobban, aki csak arra A kritika szerepét mások szorítkozik, hogy ismerteti az úgy fogalmazzák meg, hogy adott mű tartalmát, vagy né- kijelentik: az író és a kritikus hány adatot sorol fel róla. egy ügyet szolgál, együtt kell dolgoznia, s ami a legfontosabb: az irodalommal, a társadalommal szembeni felelőssége is azonos! Olyan igény is je- A kritikus felkészületlenségé- lentkezett a felszólalásokban. Ködös foga Ima «ások ről is sok szó esett. Az ilyen nem veszi magának a fáradtságot, hogy a kritikus a művek íogy alaposan megismerkedjék elemzése során a művész a müvei, ítélkezéseiben azon- egész alkotó tevékenységét he- oan bátor, könnyedén beska- [yezze vizsgálat alá, az adott íulyáz, címkéket osztogat, ami- . , _ , , , , nek nemcsak az alkotó látja muvet az előzményekkel osz- kárát, de az olvasó sem megy szefüggésben, azokkal egybe- sokra vele, hangoztatták jóné- vetve értékelje, mert csak .lányán a vitában. A színházi j[yen módon alakul ki igazán .•ondezo felsohajt: „Bezzeg a , .... régi időkben Belinszkij kilenc megbízható kép, s a kritikus alkalommal nézte meg ugyan- csak így nyújthat segítséget a azt a darabot, amelyről kriti- szerzőnek. A hibák, gyengeségül akart írni! Manapság az gek soroUsa nem iehet öncél „s jo, ha a kritikus egyszer . , . megtekinti az értékelendő mű- a Mitikusnak észrevételeivel, vet. Csodaszámba megy, ha a elemzéseivel útmutatást kell színházban kétszer is megjele- adnia. :iik ugyanannál a darabnál.” . „ .... „ A Szovjetszkaja Kultúra A színházi és filmrendezők kezdeményezésében lezajlott azt is szemére vetik a kritiku- v'ta tkétségtelenül felszínre soknak, hogy egy film, vagy hozott egy sor időszerű prob- darab elemzésekor rendszerint lémát, egyes elvi tanulságai nem választják külön a forga- bizonyára jól hasznosíthatók iókönyvíró, a dramaturg, a nálunk is. rendező, a színész munkáját. Ordas József NÖGRÄD — 1972. április 9., vasárnap 7
