Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)
1972-04-30 / 101. szám
í íammesms t műszak Vietnamért A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat 21-es jelű épületén dolgoztak szombaton kommunista műszakban Saját Nándor ács és Tóth István kőműves brigádjai Fotó: Koppány György Nemzeti színű és vörös pet megelőzi szombaton zászlókat lengetett a szél mégsem a díszes zászlókat, Salgótarjánban, az Arany hanem a szorgos munkát fi- János utcai lakásépítkezésen, gyelték a járókelők. De n»m- A május elsejei kettős ünne- csak Salgótarjánban, hanem Közel [Inéhoz Támaszpontok cserélnek gazdát Á dél-vietnami népi felszabadító erők pénteken elfoglalták Dong Ha városát, ostromgyűrűt vontak a valamivel délebbre fekvő Quang Tri tartományi székhely köré, s fegyveres alakulataik támadó éle szombatra virradóan mintegy 15 kilométerre megközelítette Hűé volt császári székhelyet. A saigomi kormánykatonaság szombaton reggel kénytelen volt feladni két kulcsfontosságú támaszpontot, amely Hűé védelmére lett volna hivatott. A Bastogne nevű tüzérségi támaszpontot — amely az utóbbi időben többször eserélt gazdát, legutóbb asai- goni kormánykatonaság kezén volt —, valamint Aicheck- xnate nevű támaszpontot. Amerikai harci repülőgépek bombázással próbálták megsemmisíteni Thieu-rezsim alakulatai által a két támaszponton visszahagyott hadifelszerelést. Quang Tri tartományi székhely térségében tovább tart az élénk harci tevékenység. A hazafiak alakulatai déli irányból mintegy öt kilométerre — egyes jelentések szerint 800 méterre ~ közelítették meg a tartományi székhelyet. B—52-es amerikai repülőerődök szombaton a korareggeli órákban nyolc hullámban támadták a város körüli felszabadított területeket, Quang Tri egyébként csaknem teljesen elpusztult — jelentette az AFP helyszíni tudósításában. Utcái kihaltak. Katonai célpontjait a hazafiak az éjszaka folyamán úgyszólván szünet nélkül lőtték. Szombatra virradóan nagyerejű robbanás rézkódtatta meg a várost Egy lőszerszállító gépkocsioszlop robbant fel. Mintegy tíz jármű, s négy-öt könnyű harckocsi elpusztult. A Saigon külső védelmi gyűrűjéhez tartozó An Loc tartományi székhely térségében szombatra virradóan a hazafiak csaknem ezer akna — és rakétalövedéke csapódott be. A várost — mint ismeretes — immáron több mint három hete a népi erők ostromgyűrűje veszi körül. (MTI) A Tllbury-klkStőben David Marks (a kép bal oldalán mikrofonnal), szakszervezeti vezető javaslatára a dokkmunkások határozatot hoznak, hogy követeléseik elutasítása miatt hétfőtől beszüntetik a szállítmányok kirakását Balassagyarmaton. Szécsény- ben, Nagybátonyban és minden munkahelyen dolgoztak szabad szombatjukon a Nóg- rád megyei Állami Építőipari Vállalat munkavállalói, összesen 1400-an jelentek meg a kommunista műszakon. A KISZ kezdeményezésére nemcsak a fiatalok, hanem a szocialista brigádok, az idősebbek, a műszakiak és a központ dolgozói is termelő munkára jelentkeztek. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói munkával kezdték ünnepelni a munka ünnepét. A vörös zászló nemzetközi összefogásra hívja fel a világ munkásait és az építők a május elseje előtti napon a hős vietnami népre gondoltak. Hasznos építőmunkával segítik Vietnam elszánt harcát, 1400 Nógrád megyei dolgozó szabad szombati keresetéből több mint 53 ezer forintot a vietnami szolidaritás számlára fizet be. A munka becsülete Á ldom Borőezk! Pált, az endrefalvi tanács elnökét, hogy a minap meghívott a faluba egy körsétára Kicentizett az ő ideje is, de erre időt szakított. Ügy született az ötlete, hogy a tsz- irodán a község gyarapodásáról esett szó. Ott volt Papp Vencel, a tsz elnöke, Balázs Pál, a tanácstitkár, később érkezett jól átfázva, egyenesen a határból Csóri Bertalan, a főagronómus, mert odakint kellemetlen, hideg eső szemerkélt. Aki régóta ismeri Endrefal- vát, az véleményt alkothat a régi és a mai állapotokról. A község megfiatalodott. A főút mentén takaros, villaszerű házak, és folyvást építkeznek. Az ebből eredő felfordulást viseli el legjobban az ember, mert tudja, hogy új születik belőle. Az üres telken elkészült a kisvendéglő alapja. Az idén felépítik. Park ko- szorúzza majd. Szép falusi központ formálódik itt. Kapcsolódik a művelődési otthon környékéhez, amelyet az emlékezetes néhány évvel ezelőtti árvíz után tettek rendbe, szép, formás kövekkel bélelve a gyorsfolyású Ménest. Néhány önként vállalkozó fiatal éppen most takarította a falun átvezető medret. Amikor a kisvendéglő elkészül, akkor a megkopott üzlet épületét megújítják és áruházzá alakítják. A környék méltó központjává növekedik End- refalva. A tanácselnök azt javasolta, a helyszínen is nézzük meg. Indulóban voltunk, amikor Csóri Berci azt kérte, várjunk néhány percet, amíg hazaugrik néhány falatra, ebédidő lévén, aztán jön velünk. Az iskola környékén járhattunk, amikor rászaporázott az eső. Azt mondta a főagronómus az egyik takaros ház előtt. Legjobb íróink és költőink, irodalmi és képzőművészeti alkotásainak egész sora örökítette meg és emelte a hétköznapokból a költészet magaslatára a munkát. Juhász Gyula írta „A munka” című versében: „Én őt dicsérem csak, az élet anyját /Kitől jövendő győzelmünk ered/, A munkát dalolom, ki a szabadság/ Ütjára visz...” A közmondás is úgy tartja, hogy a munka minden jónak a forrása az emberség alapvető mércéje, amikor félreérthetetlenül kimondja: „Aki nem dolgozik, ne Is egyék.” Arra is sokan emlékeznek, hiszen annyiszor hallhatták régebben, hogy nálunk a munka becsület és dicsőség dolga, egészen addig, míg a jelszó közhellyé, megkopottá szürkült. De az elv, hogy a munka valóban olyan kötelesség, amely egyben az emberek megítélésének legfontosabb kritériuma. Később észrevehetően esett a munka társadalmi rangja a közvélemény megítélésében. Kevesebbet is beszéltünk ezekről az alapelveinkről és ebben a „mértéktartó csendben” jó néhány hamis és félrevezető szándékú szemlélet ütötte fel a fejét. Hamar felfigyelhettünk arra. hogy különösen a fizikai munka rangja kezdett egy időben vészesen homályosulni. Divat lett az íróasztal után nyújtózni ég lebecsülni, leszólni a kétkezi munkát, sőt, már-már mindenféle becsületes munkát. Nem csak arra gondolok, hogy egyesek a boldogulásukat tisztességes erőfeszítések helyett az ügyeskedésben és jogtalan haszonszerzésben vélték megtalálni. Ennél sokkal szemrevalóbb köntösben is jelentkeztek a munka rangját akaratlanul megtépázó nézetek. Némely üzemben szinte mindent egy lapra, a műszaki fejlesztésre és a korszerűsítésre tettek fel. A csak termékben és nyereségben gondolkodó vezetők azt hitték, hogy az eredményes gazdálkodáshoz elegendő sok-sok termelékeny gép, új üzemcsarnok és korszerű technológia. Szívesen el-elfeledkeztek arról, hogy ennek az egyre hatékonyabb termelői mechanizmusnak a működtetéséhez jól képzett szakemberek, a munkájukban örömet és értelmet találó, megbecsülésre és rangra igényt tartó dolgozók százai és százai kellenek. Hogy mindennek a középpontjában az ember áll: az alkotó, az értékteremtő ember. Minden általa és érte történik. Még azoknak is akad ellenvetésük, akik ezt egy pillanatig sem vonják kétségbe. Az egyik salgótarjáni üzemben nemrégen a munka és a munkás rangjáról beszélgettem néhány dolgozóval. „Nálunk két és fél ezer ember dolgozik — mondta egyikük. — Hogyan lehetne ennyi emberre odafigyelni és mindig személyre szólóan mérni az elismerést, a megbecsülést?” Szép, szép az elv, jó, ha a közvélemény elfogadja és magáévá teszi, de a gyakorlatban sokszor valóban, korántsem megy ilyen egyszerűen a dolog. Valamelyikük még azt is hozzátette, hogy „közkatonának lenni egyáltalán nem Látványos és hálás szerep”. Ha van is ebben valamelyes Igazság, még ezek az ellenvetések sem a helyzet kiúttalanságára, hanem a meglevő problémára utalnak. A szemlélet és a gyakorlat szorul itt-ott korrekcióra, hiszen a brigádvezetőtől az igazgatóig minden vezető, a társadalmi szervezetek, valamennyi tisztség- viselő és a munkahelyi közösség is köteles számba venni erőit, a végzett munkájukkal szerzett rangjuk szerint megítélni és megbecsülni az embereket. Lehetne idézni Petőfi Sándort, aki egyik versében arra figyelmeztet, hogy tisztelni kell a közkatonákat. Ha áttételesen is. nem katonákra értve, ez a követelmény egészen biztosan máig érvényes. A munka társadalmában élünk. Mindennapi szükségleteink, boldogulásunk és holnapi jólétünk megteremtői a becsületesen dolgozó milliók. Természetesen és magától értetődő dolog, hogy nálunk a legnagyobb rang és tekintély a dolgozó embert illeti. Igaz, hogy két ember munkája között szinte soha nem lehet egyenlőségjelet tenni. Ezért is valamennyien azt szeretnénk, hogy kinek-kinek, aszerint növekedjék a rangja, amennyivel többet tesz másoknál gyarapodásunkért és közös tennivalóink megvalósításáért Ennek érvényesülését hivatott elősegíteni a legújabb rendelkezés, amely a legmagasabb állami kitüntetést és a legnagyobb társadalmi elismerést helyezi kilátásba a legjobbaknak. S amivel elérhető, nem csupán kiemelkedő közéleti, tudományos és művészi tevékenység lehet, hanem egyszerű, mindennapi munka is. Nem kétséges, hogy nem akármilyen munka. Hiszen dolgozni kötelesség. Ezzel még senki sem tesz se magának, se másnak szívességet. Magában ezért még nem jár külön köszönet és elismerés. Ennél többet, sokkal többet kell tenni. A becsületes munka figyelembevételével kialakított rangsorban lehetnek kiemelkedő egyéniségek, elsők, derékhadhoz tartozók és sereghajtók; a közösség feladata, hogy elfogulatlanul és megalapozottan ítéljen, de munkájuk megbecsülésére a „sarzsi” nélküli százezrek is joggal tartanak igényt. Ok a munka nak, nincs miért szégyelleni foglalkozásukat, a kétkezi munkától megkeményedett tenyerüket, akár gépkocsit vezessenek, utcát seperjenek, vagont rakjanak, munkaeszközük akár szabóolló, vagy esztergagép legyen. Mindnyájukra szüksége van a társadalomnak. Munkájuk jólétünk forrása. Tiszteljük a közkatonákat! Becsüljük a munkást! Kiss Sándor Vendégjárás hívatlanul bátyánk, őrül annak is, de a közös állománynak is. Ért hozzá, mert híres gazdaember volt az öreg valaha. Mindig büszke arra, hogy szolgagyerekből verekedte fel — Menjünk be ide! szítettek nekik. Bartus Mi- magát. Miután ismeretségünk Hosszú falusi udvar, rend- hély bátyánk is a major nem új keletű, tréfaképpen be rakott több évre elegendő melletti táblán szorgalmas- mondom neki, hogy vissza- tüzelőíával. Fehérre meszelt, kodott. Mivel felázott a talaj, venné-e a tizenkét holdját? nyitott veranda. Az udvar vé- kaszával vágta a szöszös ro- — Nem, kérem, szó sem legén nagy fészer, innen nyílik zsot. Puszta Sándor pedig lo- hét róla. Nem cserélnék én az újnak tűnő istállóajtó. El- vas kocsin hordta a traktor- senkivel. különítetten az udvaron nyá- ral hajtott szecskavágóhoz, a főagronómus elkezd szá- rikonyha-féle, ahonnét a há- ahol még néhányan működ- molni. Rakja össze a négy ziasszony kinézett, nem szá- tek az esti zöldeledel elkészí- háztáji hízott árát. A serté- mítva a vendégjárásra. Isme- tésében. Nem sokat törődtek Sekét is, amire az öreg gyor- ri a község vezetőit, mert fel- ők a szemerkélő esővel. san beleszól, hogy azt nem derült az arca. Berci kérdezte Mondjuk Sándor bátyánknak, adja el, az nekik kell. Van meg: hogy milyen szépek Bartus még mit összeadni a közösből — Miska bácsi? Mihály háztáji jószágai. Er- jS) hiszen négyszázon felül a — A tsz-ben. re karon ragad és visz az munkaegysége. Az agronómus arra számi- eSyik majori istállóba. — Ne fáradozz, Berci! Nintott, hogy Bartuséknál a hi- _ Ezekhez mit szól! Ezek csenek gondjaim. Legfeljebb, deg esőre való tekintettel ott- }s a mieink... hogy megy az idő felettem, hon lesz a gazda. Tévedett. De oivan hízóállománv lélee- Mondía aztán Miska bánéin történt semmi baj, mert „jk abban az istólloban tyánk> hogy az egyik fiának Bartus néni nagyon előzéke- akel ^imó forintokaÍ V most but,oroztak be húszezer nyen megmutatta a sértésé- éppen az irodán tartatért sz0^at' Aztán* két. Két nagyobb hízónak va- .'.i-s-oit-si. vásároltak ma3d’ ha í°n a JÓ idő, es a lót és egy kisebbet. Aztán az 2°70lS huszonhat munka megGngedi' mennek a istálló következett. Ott meg darabot és több mint félmil. feleségével a Balatonra, He- négy hiznivaló bika. Csőri f., forintot baevtak ott érte Vlzre- Azon a kornyéken el a megpiszkálta őket, hogy négy- ^ för 1 patának elégedett ™a^k *ia* aki diplGmás' Jót lábra álljanak. Elismerőleg d ^ódjára nevetett az derül am kor mondja. bólogatta a fejet. arca. KI tudja meddig ácso- t ~ “-mkaae. nekem . a — Ez igen. Novemberre el- rogtunk volna ott, ha a fő- í°ld/ ?nyfm most az egírsz adhatók lesznek. De most állattenyésztő nem tessékel és íele annyit sem gur" már etetni kell őket rende- bennünket ki azzal, hogy az colOK- sen! állatoknak pihenésre van — Etetjük is — válaszolta, szükségük. fejkendőjét szemére húzva az Észak felől hideg szél ka* " pes, akár egy kisebb asszony. paszkodott belénk, ami elől a gyár. Robognak befelé a Ekkor jöhetett az ötlete a főagronómus javaslatára a traktorok. Zúgnak a gépek, a főagronómusnak, hogy hagy- mérlegházba húzódtunk gon- kovácsműhelyben izzik a vas. junk fel az esőtől áztatott fa- dolatot cserélni. Akkorra már Nem szól Boróczki sem, Csó- lu nézésével, menjünk a tsz- megjött Bartus Mihály bá- ri sem. A főúton megállunk majorba. Egy ugrásnyira van tyánk is. Eleven, piros arcú egy percre. Az úttest csillog Bartus Mihályék portájától, ember, okos gondolatokkal, az esőtől. Minden olyan tisz- Az elmúlt évtizedben lega- kiváló társalkodó. Dicsérjük, ta, a házak is ünnepvárón ra- lább olyan szépen fejlődött a hogy szépek a háztáji állatai, gyognak. major is, ahogyan megváltó- Ö is, csak úgy, mint Sándor Bobál Gyula zott a falu. Szépek az istállók. És benne a jószágok. Az | ~ ~ ' “ " — _ 1 ' udvaron zöldtakarmányt ké- | NÖGRAD — 1972. április 30., vasárnap 3 J övünk kifelé a majorból, amely olyan nét
