Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)

1972-04-27 / 98. szám

AZ OLVASÓK

FÓRUMA

Egy aggódó szülő levele

Mint előttem oly sokan, most én is segítséget szeretnék kérni önöktől, úgy is mint állandó olvasójuk, és úgy is mint aggódó édesanya.

Két gyermekünk van. Fiam B. Ferenc, most végzi a nyolcadik általánost. Kitűnő tanuló, mind a mai napig. Tanárai csak dicsérettel beszélnek róla. Ennek mi szülők nagyon örülünk, de sajnos, ennél nagyobb a bánatunk, mert súlyos testi hibával született, ami minden fizikai munkára képtelenné teszi. Kevés vigasztalás az, hogy talán majd az eszével megkeresi a kenyerét, és majd ő is megtalálja helyét az életben. Ezt egy 14 éves fiú már érzi, érezni tudja, s ez neki végtelen kissebbségi érzést okoz, és én, az édesanya nem tudok rajta segíteni. Ezt talán olyan szülő meg sem érti, akinek erős, egészséges gyermeke van. Még keserűbbé teszi számunkra ezt az érzést az, amiért most önökhöz fordulok.

Fiam továbbtanulásra jelentkezett Salgótarjánban, az egyik gimnáziumba. Azért Salgótarjánban, mert egy kis barátja és két unokabátyja is ott tanulnak. Biztatott is bennünket az iskola igazgatója, hogy felveszi. S mégis elutasította, mert nem oda tartozik, mert nincs hely, mert: miért akar tanulni,

mert a gyerek csak 4,4-es, s ők csak a színötös tanulókat veszik fel... stb. A jelentkezési lapját tovább és tovább küldik, de minden gimnáziumból elutasítják azzal, hogy nincs hely, nem oda tartozik. Igaz, körzetileg Pásztóhoz tartozunk, de Pásztón nincs kollégium, a buszközlekedés télen bizonytalan, az örökös utazás a gyereket agyonfáraszta- ná. Ezért volna részére jobb valamelyik salgótarjáni gimnázium.

Újságban, rádióban, tévében mindig azt halljuk; „helyet az iskolákban a munkások gyermekeinek”, ne kallódjon el egyetlen tehetséges gyermek sem. Segíteni kell a hátrányos (és bizony nagyon hátrányos) helyzetben levő falusi gyerekeket, hogy az arra alkalmasak továbbtanulhassanak. Eddig azt hittük, hogy ez valóban így is van. Csak most tudtuk meg, hogy mennyire lenézettek vagyunk mi, falusiak, hogy egy 4,4-es tanulót elutasítanak, csak azért, mert falusi. Jártam én ezekben a gimnáziumokban. Rengeteg gyeinket láttam, kicsiket, nagyobbakat és az mind színötös tanuló lenne? Mégis felvették őket. Kidnek a gyerekei olyan kiváltságosak, hogy minden akadály nélkül továbbtanulhatnak, hogy az én szegény

kisfiam számára már nem jutott egy hely? Nincsenek tekintettel arra sem, hogy testi fogyatékos, hogy neki is élnie kell valahogyan az életben, ha már a szülei nem lesznek?

Mi becsületes munkásemberek vagyunk. Férjem ács, vállalatának kiváló dolgozója. Sohasem akart több lenni, mint munkás, mert erős, egészséges. Nem gondoltuk volna, hogy ilyen nehéz egy munkás gyermekének bejutni a felsőbb iskolákba.

Tisztelettel: B. Ferencné Cserhátszentiván.

A szerk. megjegyzése: Olvasónk levelét abban a reményben közöltük le, hogy olvasása hatni fog nemcsak az értelemre, hanem az emberi érzelemre is. S meghallgatják egy munkásszülő kérését, és ha felülvizsgálják eddigi nemleges döntésüket, biztosan más eredményre jutnak.

Tudjuk, hogy nem lesz köny- nyű feladat. De megvan a reményünk arra, hogy a jól tanuló fiú elkallódását senki sem venné szívesen a szívére. Azért is közöltük olvasónk levelét, hogy együttérzésünknek mi is tanújelét adjuk. A segítésnek ezt a módját választottuk.

Csendespihenő előtt az oviban

Mi lesz

v

a sorsa...:

A múlt év december , 3-án vásároltam egy ébresztőórát a pásztói áruházban 140 forintért. Az új órának azonban csak négy napig tudtam örülni. Ekkor elromlott. A jótállási jeggyel együtt a pásztói Órás Ktsz-hez vittem. Két hét múltán vissza is adták azzal, hogy a javítást elvégezték, csörgött ugyan a javítás után, de nem járt.

Üjra visszavittem. S azóta hat ízben voltam érte. Olyan igazolás kíséretében kaptam vissza, hogy a javítást nem lehet elvégezni. Ezzel az igazolással a pásztói áruház visz- sza is vette az órát, de azt mondták, hogy két hét múlva érte jöhetek, mert Pestre küldik az öra- és Ékszeripari Vállalat 10. sz. garanciális javítórészlegéhcz.

Ettől az időtől már megint eltelt egy hónap. Szeretném végül megtudni: mi lesz a sorsa? Mert arra is hajlandó vagyok, hogy veszek egy új órát, olyat, ami ketyeg is, csak előbb a pénzemet adják vissza! Címem: Zsiga Imre, Csecse. K. I.

*« ,

Jlana

Könnyítést várnak

Tüzelőutalványok

beváltásáról...!

Igencsak nekikeseredik az ember, amikor hallja a rádióban, hogy a tüzelőanyagutalványok beválthatók bármilyen fűtőanyagra — fűtőolajra is — Budapesten és egyes megyékben.

Sajnos, Nógrád megye e téren úgy látszik lemaradt, mert pl. Rétságon — járási székhely — két üzemanyag- töltő állomás van, de az utalvány fűtőolajra nem váltható be. Itt a körzetben is igen sok az olajkályha, ezek tulajdonosai essenek el a tüzelőutalvány kedvezményétől? Megyénkben is meg kellene oldani, hogy az utalványt vagy a TÜZÉP vagy az ÁFOR jegyre váltsa be. Hiszen senkinek sincs otthon annyi tárolóedénye. hogy a teljes mennyiséget egyszerre hazavigye, figyelemmel a tűzveszélyre, a tárolásnál. Kérem Önöket, ha’ mód van rá, szíveskedjenek az illetékesek figyelmét felhívni, hogy még időben módot találjanak a dolgozók ez irányú igényének kielégítésére is,

F. László

Tolmács

A szerk. megjegyzése: Olvasónk levelével jóformán egyidőben érkezett meg az ÁFOR közleménye szerkesztőségünkhöz, s mivel sokakat érintő kérdésre ad választ, ezúttal is közöljük, hogy „megyénkben április 1-től a következő ÁFOR-kirendeltsé- gek és töltőállomások vesznek részt a tüzelőanyag-akció lebonyolításában: a balassagyarmati, a rétsági, a salgótarjáni és a szécsényi kirendeltségek, valamint a balassagyarmati Szabadság úti, a galgagutai, a pásztói, a rétsági és a salgótarjáni töltő- állomások!”

Tisztelt

Szerkesztőség!

Lassan tíz éve lesz annak, hogy rendszeresen adunk vért az önkéntes véradáson feleségemmel. Nekem és a többi donornak is megköszönik o vért. Az emberi humanitás megkívánja, hogy segítsünk beteg társainkon. Most mégsem ennek fontosságát szeretném méltatni, ezt megteszik helyettem mások. Az ok: megköszönni a Vöröskereszt figyelmességét! Igen, azt a figyelmességet, hogy név és születésnapunkat jobban figyelemmel kísérik, mint mi magunk. Nagyon jóleső érzés, hogy nemcsak akkor keresi meg a Vöröskereszt az embert, ha vért kell adni, hanem akkor is, ha előzékenységről, figyelmességről van szó. Jóleső érzés, hogy számon tartanak bennünket!

A magam és valamennyi véradótársam nevében köszönöm a Vöröskereszt kedves figyelmességét és remélem, hogy ezzel még több véradót szereznek, vagy tartanak meg a véradómozgalom számára.

Gál Imre tanár, Szilaspogony •*

Levelezőnk beküldte szerkesztőségünknek azt az üdvözlő lapot is, amelyen a megem- , lékezést a Vöröskereszt kifejezésre juttatja: „Kedves Véradónk! Születésnapja alkalmával sok örömet és boldogságot kívánunk: Magyar Vöröskereszt Központja, Országos Vérellátó Szolgálat.”

Levelezőnktől:

Dicséretet érdemelnek

Eredményes, jól sikerült véradónapot rendezett községünkben a balassagyarmati véradóállomás. A helyi Vöröskereszt-szervezet aktivistái a titkárral és a véradófelelőssel együtt hasznos, sikeres munkát végeztek, melyért e helyről mondok köszönetét fáradozásukért.

Szervezésüket és felvilágosító munkájukat elismerték a

véradónapon községünkben megjelent megyei, járási vöröskeresztes titkárok, valamint a járási és városi véradófelelősök is. Községünk vért adó dolgozói dicséretet, érdemelnek, mert magukévá tették, hogy: aki vért ad, életet ment, és a véradás nemes cselekedet.

Gyüre Istvánná tanár, Ipolyszög

Kölcsönkenyér visszajár?

HUJ. jsiüsjp

f r/

tanácsadó

MIKOR KELL FIZETNI A SZERZŐDÉSBEN KIKÖTÖTT ÖSZTÖNDÍJAT

Feltételezzük, hogy Fekete Endre olvasónk sem azért telte fel a címben közölt kérdést ingerült hangú levelében, mintha erre nem tudna önmaga is megválaszolni. Joggal tételezzük fel azt is, hogy az ösztöndíjfizetések késedelmét a Cserháti Erdőgazdaságnál sem a pénzhiány idézi elő. Hogy kérdésének mégis helyt adtunk jogi tanácsadó rovatunkban, annak az az oka, hogy hasonló késedelmek a jövőben ne forduljanak elő.

Az Ö6ztödíjszerződés mindkét félre jogokat és kötelezettségeket állapít meg. A szerződő gazdaság egyik kötelezettsége többek között, hogy a szerződésben kikötött ösztöndíjat havonta rendszeresen megfizesse a tanulónak. Ameny- nyiben ezt elmulasztja, lényegeben szerződésszegést követ el, amely a szerződés felbontásához is vezethet. Meggyőződésünk, hogy a késedelmes átutalás a szerződő gazdaságnál sem elfogadott gyakorlat, s hogy hasonló eset elvétve sem fordulhasson elő, szerkesztőségünkhöz írt levelét a szükséges intézkedés és az esetleges felelősség megállapítása végett megküldtük a gazdaság igazgatójának.

ÁTÍR HATÓ-E MAS .TOGOSUT.tr \

A LAKBÉR-HOZZÁJÁRULÁS ÖSSZEGE?

P. B lázs (Balassagyarmat) és több más olvasónk fordult jogi tanácsadó rovatunkhoz ilyen kérdéssel. Más-más

Indokból, de lényegében azonos helyzet következett be, éspedig az, hogy az egy családból 1971. július 1. napjával megállapított egyik jogosult lakáshasználatában időközben változás következett be. A kérdés minden esetben: Ki kapja ezt követően a lakbér-hozzájárulást, átruházható-e a lakásban maradó jogosultra?

A lakbér-hozzájárulásról szóló 4/1971. (TI. 8.) Korm. sz. rendelet 1. §-ban mondja ki, hogy „Az 1971. július hó 1. napjával életbelépő lakbéremelés ellensúlyozásaként az arra jogosult részére egyszeri megállapítás alapján lakbér-hozzájárulást kell folyósítani.” A rendelet 7. § értelmében a lakbér-hozzájárulást személyre szólóan és egyszeri alkalommal kell megállapítani.

Mindebből világosan kitűnik, hogy az 1971. július 1. napjával megállapított jogosult személyek a lakáshasználatban bekövetkezett változást követően sem ruházhatják át más jogosult személyre a lakbér-hozzájárulás összegét. A megállapított, illetve munkabér-emelkedés következtében csökkentett összegű lakbér-hozzájárulásra (egyéb feltételek fennállása esetén) akkor is az a személy" marad jogosult, akinek a részére 1971. július .1. napjával megállapították a lakbér-hozzájárulás összegét, függetlenül attól, hogy időközben lakás- használatában változás következett be. Előfordulhat, hogy a második jogosult elzárkózik a részére kifizetett lakbér-hozzájárulás összegének a bérlő részére történő átadásától. Ez esetre mondja ki a 3/1971. (II. 8.)PM, ÉVM. sz. rendelet 11. § (2) bekezdésében, hogy „A bérlő követelheti a második keresőtől a részére folyósított lakbér-hozzájárulás átadását. A bérlő a követelést bíróság útján is érvényesítheti.”

Feltételezhető, egy családon belüli jogosult személyeknél hasonló eljárásra nem kerül sor. Ha mégis, ebben a bíróságon kívül senki más szerv vagy intézmény nem dönthet.

Dr. J. S.

Április elején négytagú zenekarommal meghívást kaptunk Karancskeszi községbe. Jókor megérkeztünk, így tehát jutott idő arra \is, hogy éhségünket csillapítsuk, mert éhesen még zenélni, énekelni sem lehet. Bementünk a művelődési házzal szomszédos presszóba, ahol természetesen nem foglalkoznak élelmezéssel. Ajánlatot kaptunk a nagyon udvarias felszolgálótól:

— Itt van a közelben egy falatozó-vendéglő, ott kényelmesen megvacsorázhatnak.

Átmentünk a megjelölt étterembe, hogy jól tartsuk gyomrunkat. Gondolatban már messziről éreztük a kívánatos étel illatát és mindannyian fentük a fogunkat a jó falatokra. Tanakodtunk, mit is fogunk rendelni. Mondtam, majd ha odaérünk, az étlapról eldöntjük.

Javasoltam a fiúknak: kérjünk egy étlapot.

— Minek az! — utasították vissza a fiúk. Nekünk nem étlap kell, hanem kaja! — válaszolt egy éhes száj. Egy ideig türelmesen vártunk a felszolgálóra, de ő sajnos, minket figyelmen kívül hagyott. Ezért nekünk kellett megközelíteni

őt. Kérdésem a következő volt 3

— Kaphatnánk valami vacsorát?

— Hála istennek nincsen semmiféle ételünk! — válaszolta.

— Valamilyen hideg étel talán csak akad e falatozó-étte- rémben? Kérdeztem izgatottan.

— Igen, van konzervünk, da harminc százalékkal drágábban adjuk, mint máshol, meri ez harmadosztályú étterem.

— Akkor kérnék négy doboz májkrémet, négy ‘szelet kenyérrel.

— A májkrémet adom, da kenyerünk, sajnos, nincsen.

— Megesszük mi mér keJ nyér nélkül is — mondtam;

— Kérjenek hozzá kenyeret kölcsön — javasolta a felszolgáló udvariasan.

Mivel éhen mégsem halhatunk, már ettük volna a csupasz májkrémet, amikor panaszunkat véletlenül meghallotta a művelődési ház gondnoka. ö volt a megmentőnk.

De nem tudom, vajon a kölcsönkenyér visszajár? Mert az ilyen étkezési lehetőség mégiscsak tarthatatlan.

Balázs Gábor Nagy bár kény

Válaszol az illetékes:

Távbeszélő-állomások javítása és üzemeltetése

A NÖGRÄD február 26-án megjelent cikkében foglaltakra a következőket közlöm:

A nyilvános távbeszélő-állomások megjavítása, valamint a vasárnapi postai szolgáltatásokról megfelelő tájékoztató tábla elhelyezése iránt intézkedtem.

A biztonságosabb üzemeltetés érdekében a kohászati üzemek és telefonállomásokat a Schuyer Ferenc utcába és a megyei tanács környékére helyeztetem át. Üj nyilvános állomást létesítek a második félévben az Arany János utca 15—17 sz. alatt és a Pécskő

utcában. Ez utóbbiakat bérházak« ban helyezem el. A Salgótarján városi Tanács VB-vel korábban folytatott tárgyalások eredményéként a város különböző pontján tervezem nyilvános állomások felszerelését. Ez azonban csak a hálózat és a központ bővítésév a! oldható meg. A Béketelep távbeszélővel való ellátásához új központ felszerelése szükséges. Sal- góbányatelep távbeszélő-ellátottsága az oda tervezett postahivatal megnyitásával biztosítva lesz*

Budapest—Vidéki

Postaigazgatóság.

NOGRÁD — 1972, április 27., csütörtök

5