Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)

1972-03-14 / 62. szám

I Képernyő előtt Tüncléri sematizmus Deák Máté barátunkat an- nek elkötelezettségük s a ka- ellenfeleiket te alkalomról ál­nak idején, még az első világ- landfilmek bevált sémái sze- kalomra átmentik a kövétke- háború vége táján ismertük rint úgy, hogy a legmelegebb ző fordulatok szamára. Mert meg, s fogadtuk rokonszen- helyzetekből. te kicsúszva, ki- mit te kezdenénk például egy- vünkbe, néhány hasonlóan de- vágva magukat újabb nemes egy újabb, a krakéler Zentayt rék társával. Végigkövettük vállalkozásokra indulhassa- és a stupid Ormándyt nélkü- keserves-mulatságos útjukat, nak. löző epizóddal, akik rovására kalandos-viszontagságos ide- Az ilyen kalandhistóriék- mulathatunk kiknek felsü- oda hányattatásukat a távoli nak, mint a Bors-sorozat te, orosz fogolytábortól a hazai bármily naivak, jellemformálá- földig, az itthoni, a történelmi sukban bármily vázlatosak, idők bontotta fergeteges ese- elvitathatatlan erényük, hogy a maguk egyszerű, de látvá­ményekig. Szemtanúi voltunk Bors Máté és társai emberi eszmélésének, annak a szük­ségszerű folyamatnak, mely­ben a tűz elválasztódik a víz­tol, a vörös a fehértől, ami­kor az idő parancsa szerint ki-ki társadalmi öntudata, osz­tályérdeke szerint elkötelezi magát a jó, vagy a rossz ügy oldalán. Mint Bors Máté és lése holmi költői igazságtevés érzetével tölt el bennünket. A sorozat nem készteti je­lentős művészi feladatra a színészeket, de bizonyos, hogy nyos eszközeivel jó ügyet Sztankay István neve épp szolgálnak. Ez esetben példá. űl a magyar munkásmozga­lom tematikájában igazítják el a sorozat nézőit az alkotók. Persze, a sok-sok naivitással és valószerűtlen véletlennel tarkított kalandokat nem sza­bad túl komolyan venni, hite­les valóságként fogadni, de az társai esetében, vagy Zentayt alaphelyzetek többnyire a való­ság talajáról, a történelmi té­nyekből bontakoznak. Zentay­ós Ormándyt, e két kurzuslo­vagot tekintve — egy egész életre. Aztán a történelmi szakasz zárultával egy időre eltűntek előlünk hőseink, hogy új har­ci viszonyok között, hazai és bécsi illegális akciókban ta­lálkozzunk velük. Bors Mátéék harmadik, új­bóli feltűnésének ezekben a hetekben vagyunk követői. Hol a spanyol nemzetközi bri­gádban, hol az Eucharisztikus kongresszus sokadalmában bukkannak fel, s cgeleksze­úgy eggyéforr e vállalkozással és filmbeli névvel, mint an­nak idején Zenthéé Á Tenkes kapitánya, vagy Emyei Béla neve Princzével. De így va­gyok az amatőrként is kitűnő színészi képességeket igazoló Antal Imrével, nemkülönben Zentay és Ormándy két alakí­tójával, a remek Bujtor Ist­vánnal és Koncz Gáborral, va­................... , „ , lamint Sipos úr megszelné­b an például határozotton fel- lyesítőjével te — akinek ne­vét ugyan máig sem jegyez­tem meg, de azt igen, hogy alighanem ő jelenleg a leg- osúnyább magyar színész. Amit a Bors-sorozat forga­tócsoportja nyújt, nem időt­álló remekmű, de — tündéri sematizmus, amit hétről hét­re, korra, nemre tekintet nél­kül szívesen fogadunk. E héten majd szerdán. ismerni véljük (a bécsi ese­mények kapcsán) a hírhedt Prónayt — és azt az akciót, amelyre az emigráció vezetői ellen vállalkozott. A filmsorozat írói: Markos Miklós és Fülöp János kitű­nően ismerik a kalandhistó­riák műfaji törvényeit, alap- követelményeit, s úgy bo- nyolítják-alakítják a történé­seket. hogy nemcsak pozitív hőseik épségére vigyáznak, de (barna) Pécsi a Tündében Irodalmi presszó — Presszószínház Ismerkedési est művészekkel Egy évvel ezelőtt kezdő- ma Is szívesen beszélnek a dött. A balassagyarmati nép- gyarmatiak. A könnyűműfaj művelők kiléptek a megszo- sincs kirekesztve a műsorok- kott keretek közül. Egy ven- bői: Jósé Arzamendia együt- déglátó intézménybe invitál- tese hamisítatlan latin-amen- ták a vers, áz irodalom és kai zenés programja megér- művészetek barátait. Kávé, demelt sikert aratott Tapsvi- kóla, sütemény mellett kínál- har kísérte az irodalmi presz- táik a poézist. Meghökkentő szó idei idénynyitó műsorát is. volt ez az új forma és gyak- „Bemutatjuk a Madách Szín- ran a tartalom is. A múzsák ház művészeit” — hirdették a pesti képviselőinek a népmű- plakátok és, hogy mennyire velők és a pincérek együtt kíváncsiak rájuk a gyarmati - statdsztáltak. Fényes fővárosi ^ a „Telt ház” tábla iga­színpadok, koncertdobogók ün- zolta, március 6-án este a népéit művészei, előadói egy- Tünde Presszóban. A régi bérletesek mellé sok új ér­deklődő telepedett le. Pécsi Sándor egy hónappal ezelőtt járt Gyarmaton, a Hor- . váth Endre Galériában nyi- az eloaoasokra. Az tóttá meg a Mikszáth-emlék- irodabm presszóból presszó- kLállítást a nagy palóc író 125. ge' születésnapja alkalmából. A kétszeres Kossuth-díjas mű­- . , .. , .. vész igazán emberközelbe ke­mai műsorra * az adott ko- r(m m(>st t ö rtZ" jeleneteket ™köri’ dÍáWíori élményeibe választottaké amelyek a cuk­■ , ., . i -j, . .. „t nek részleteiből, versekből va­raszdaban is előadhatok. Ma- _ , . . . lógatott össze színes csokrot. A más után érkeztek Balassa­gyarmatra. A közönség a ne­mesebb kultúrára vágyókból került ki, örvendetes, hogy mindig többen és többen jöt­tek el. színházzá fejlődtek az nyék és a gyarmati népműve­lők szívesen vállalkoztak drá­dách Mózesének egyik jelene­te, valamint részlet Peter Weiss: Marat "drámájából Sin- kovits Imre előadásában még ma is a nézők emlékezetében él. Mikes Lilla tesztműsoráról és dr. Benedek István pro­fesszor összekötő szövegéről szavak áradásában szinte ész­re sem vettük a műsoridő mú­lását: a hétköznapi és ünne­pi nercekből két teljes ó-át töltöttünk „négyszemközt Pé­csi Sándorral”. L. Elekes Éva Síküveg A salgótarjáni síküveg­gyár dolgozóinak lapja: a Síküveg ez évi első száma a közelmúltban jelent meg. A gyár belső életével, ese­ményeivel, dolgozóival fog­lalkozó lap „mérlegén” a húzóüzemi gyárrészlegnél tett látogatás szerepel, mely­nek kapcsán az elmúlt év gyártási -és minőségi prob­lémáiról mondják el véle­ményüket A dolgozók. A hullámcsökkentő berendezés tapasztalatairól olvasva megtudhatjuk, hogy a gyá­ri kollektíva jó munkája és hagyományos összefogá­sa további biztosíték a sík­üveg minőségének javításá­ra. A Szilikátipari Tudomá­nyos Egyesület síküveggyá­ri csoportja múlt évi mun­kájának értékelése mellett megbeszélte idei terveit, ezekről szintén olvashatunk a lapban. A szakismeret bő­vítésének különböző formái, továbbképzések, tapasztalat- . cserék gazdag programot ígérnek. Ifjúsági klub — pince­klub. „A fiataloknak szük­sége van egy »kontakt te­remre«, ahol szórakozni, felfrissülni lehet, és egyben a szellemi pezsgés, a minő­ségi kapcsolatteremtés klubja, a mindennapok ak­tív fóruma”. — Dombóvári Ferenc KISZ-kultúros sza­vai az új klub „rendelteté­séről”. A gyáron belüli kul­turálódási, művelődési lehe­tőségek gazdagságáról ta­núskodik egyébként a Mik­száth Kálmán Művelődési Ház 19^2. évi munka- és programterve, melyet szin­tén közöl a lap. Az üzemi rendelőben a munkahelyek alkoholizmus elleni küzdelmének felada­tai szerepelnek napirenden. Az 1972. első félévi újítá­si feladatterv (és céljutalom) ismertetése is helyet kapott a kiadványban, melynek. anyagát rövid hírek, közle­mények, információk, illet­ve a „sportoldalak” zárják. NÓGRAD — 1972. március 14., kedd A fotóművészet története A fotóművészet története címmel előadássorozat indult Salgótarjánban, a megyei Jó- zsef Attila Művelődési Köz­pont Nógrádi íotóklubjában. Az első előadás a mai mar gyár fotóművészetről szólt, Ziner Erzsébet fotóművésznő­ről. Még ebben a hónapban ezt az előadást Pásztón is megismétlik. Áprilisban Kof- fán Károly munkásságával ismerkedhetnek meg az ér­deklődők. Az előadássorozat havonta egy előadásban te­kinti át a fotóművészet tör­ténetét, az irányzatok fejlő­dését, egyegy jelentős fotó­művész tevékenységét. Az előadásokat minden alkalom­mal diavetítéssel illusztrálják. Ismeretterjesztés A salgótarjáni járás körze­ti TIT-összejövefcelein (Nagy- bárkányban, Mátramindszen- ten, Cexeden és Homoktex-e- nyén) a területi művelődési otthon igazgatók részvételével elkészült, részletes programok között jelentős szerepet főleg az irodalmi vonatkozású ese­mények kaptak. A Mikszáth- és Petőfi-évforduló. valamint a Dózsa-évforduló alkotja az ismeretterjesztő munka ge­rincét. Várt, érdeklődésre szá­mot tartó eseménynek számít a müncheni olimpia „bevonu­lása” az idei év TIT-munká- ba. Űj kiadvány A Magyar Pedagógiai Tár­saság 1967. áprilisi alakuló­ülésén meghirdetett, s az 1979. szeptembereben meg­tartott V. nevelésügyi kong­resszus dokumentumainak és záróeseményeinek anyaga a közelmúltban látott napvilá­got. A két kötet tartalmazza a témabizottságok jelentéseit és a szervező bizottságok által javasolt és vitatott ajánláso­kat. Az öt fő téma: A gaz- gasági, társadalmi és tudo­mányos-technikai fejlődésnek az iskolai nevelésre és okta­tásra kiható fő tényezői; 2. Korunk nevelési feladatai és a nevelési tényezők együttmű ködése; 3. A pedagógushiva­tás és -továbbképzés; 4. A ne­veléstudomány helyzete, fela­datai, intézményed, kapcsola­tai más tudományokkal; 5. A közoktatási irányítás .kor­szerűsítése — alapján került sor az országos vitára; lehető­vé téve a tágan értelmezett nevelés szinte valamennyi kérdésének felvetését. A jegy­zőkönyv tanúsága szerint va­lamennyi felszólaló hozzáértés­sel, bátorsággal és felelősség- érzéssel nyilvánított véle­ményt. Olyan problémákról, melynek megoldása a jövő feladata. így: a nevelésnek, mint össztársadalmi tevékeny­ségnek elismerése és elismer­tetése; köznevelés és közmű­velődés szorosabb kapcsolatá­nak megteremtése; a közneve­lésre fordított összegek lé­nyeges növelése; a padagógu- sok anyagi és társadalmi megbecsülésének fokozása, munkájuk jelentőségének meg­felelő mértékben a pedagó­guspályára való kiválasztás, a pedagógusképzés korszerű ala­pokra helyezése. Alapfy András Alapfj László alábbis igen -hasonló felfogás vehető észre öccse képeivel. Alapfy László 1955-ben szü­letett. s ugyanott tanul, ahol bátyja. Képei nyugtalanabbak, la­zábbak. Ügy tűnik, jobban érdekli a mozgás, mint a sta­tikus. geometrikus kompozí­ció. Egyformán rokonszenvesek a lovakat (Angol fogat. Ugrató,, Téli fogat. Bukás stb...) áb­rázoló és a száguldó gépet; a motort, autót (Crossmotor-« verseny. Versenyautó stb. . .) megörökítő felvételei. A Baksa Soós Jánosról ké- lója. Kiállított anyagából kü- szült portré kitűnő pillanat- lönösen szén naptár tervére felvétel. Tanulmány az áté- figyeltek fel a kiállítás látó- lésről. a zenéről. A salgótarjáni fotógaléri­ának igen jó híre van or­szágszerte. Szívesen állítanál?, itt ki neves fotóművészek és a pálya kezdetén álló fiatalok egyaránt. A napokban két Budapes­ten élő fiatalember anyaga került bemutatásra, az Alap­fy -testvéreké, akik már or­szágos szintű kiállításokon is szerepeltek, sőt néhány kül­földi fotókiállítás katalógu­sában is olvasható nevük. Alapfy András 1954-ben született. A Képző- és Ipar­művészeti Gimnázium tanu­gatói. Ügy tűnik, jó érzékkel látta meg a lehetőséget, ami ebben a feladatban rejtőzik. A fotó és az alkalmazott grafikában használatos for­makultúra találkozik ezeken A néző tapasztalatai aa Alapfy testvérek kiállításá­ról pozitívak. A nem túli jelentős zavaró tényezők (té­mák szétszórtsága. egyéni hang elmosódotteága stb...) a lapokon. Portréi (Néger, anMk tulajdoníthatok, hogy Gabi) io karaktereraekroi ta- fiat£Ü van ^ nuskodnak. ^ . akiknek jóval több a lehetői Mozgást ábrázoló dinarni- ségüfc mint a múltjuk, kus képei azok. melyeknél feltűnően azonos, vagy leg- H. F. j Járási bemutató A Röpülj páva körök au- mindszent. Kazár, Szuhs é£ gusztus 20-i, országos bemu- Homokterenye képviseletében tatójára megkezdték a ké- „vonulnak fel” a népdalkó« szül ód és t a különböző csopor- rusok. ci terazenekarok, tán-: tok. A salgótarjáni járásban cosok és szólóénekesek, át április 23-án. Somoskőújfalun megyei zsűri előtt bemutatás« 14 csoport mutatkozik be. ra kerülő 15 perces műso* Kistoronyé. Karancslapujtő, alapján dől el, hogy melyilfl Karancskeszi. Nagyhátony. osoport képviseli a járást a Cered, Kabar. Nemti. Mátra- május 7-i, megyei bemutatón; KÜRTI ANDRÁS KISREGÉNYE Látogató a Kopasz-hegyen 23. Eltűnt az ablaknyílásból. — Khm — reszelte valaki a torkát a fiú mögött. Mint a búgócsiga, oly gyor­san perdült meg a Kopasz­hegyi telektulajdonos. A for­dulat végén pedig szabályos cselgáncs-védőállásba zöty- tyent. Bal láb kicsit elöl, iá' lömről, hanem egy valóságos ez az önözés? Elvégre kollé- élethelyzetről van szó, amivel gák vagyunk, én vagyok az természetesen nem azt aka- idősebb, szervusz. rom mondani, hogy az igazi meg klasszikusok müveiben nem háta jelentkezik valóságos, tehát nem csinált, úgynevezett ma­che, nem kigondolt, nem eről­tetett, hanem nagyon reális, a köznapi életben lépten-nyo- mon nagyon előforduló, ha úgy tetszik, közönséges szitu­áció, a közönségest itt nem a za térdhajlat, a váltak közé szó pejoratív értelmében hasz- behúzott fej, a két kéz a fej nálom természetesen, hanem előtt karateütésre feszített te- az általánosságot, a társadalmi Kezet fogtak. — Az imént azt mondtam, tévelygő vándor. Ez nem egé­szen pontos, nem egészen precíz, nem eléggé árnyalt megfogalmazás. Nem csak té­velygő, legalább annyira el­keseredett, reményét vesztett váncter topog most előtted, aki tisztában van nagyon is vi­tatható tehetsége korlátáival, no meg azzal is, hogy belső alkata, egyoldalú és sajnála­Támadás?! Mégiscsak gyakoriságot szeretném hang- tosan korlátozott humán ér­nyer. igaza lenne a körzetparancs­noknak? Aztán Kopra gyorsan leen­gedte a karját, restellkedve kiegyenesedett. Mert ismerős állott vele szemben, ha telje­sen egyoldalú 'is volt ez az ismeretség, ő talán már száz­szor is látta a televízió kép­ernyőjén ezt a hatalmas, pu­ha csecsemőfejet, ezt a ked­vesen bocsánatkérő mosolyt. És ismerte azt a brummogó- fuvolázó hangot is, amelyen a másik megszólalt. — Semmit sem hozok fel mentségemre — mondta —. nagyon világosan, nagyon egy­értelműen és minden kétséget kizáróan akarom bevallani, hogy hallgatóztam. Ismert drámai szituáció ez, kevésbé kényes színpadi szerzők ma ■era viszolyognak attól, hogy xlkalmazzák, sorolhatnám a haz-.t példákat, csakúgy, mint 1. nem hazaiakat,- de nerri te­szem, mert most nem iroda­súlyozni vele, ha erre a ki­emelésre egyáltalán szükség van, amit a magam részéről erősen kétlek. Nyúl, akit a kígyó bűvöl. Így hallgatta Kopra a mási­kat. Ugyanazt a kellemesen zsongító kábulatot érezte, mint annyiszor a képernyő előtt, akár könyvet, akár operát is­mertetett a másik, vagy fiatal énekest, befutott, vagy első­deklődési köre folytán aligha kaphat helyet akárcsak tíz másodpex-cre is a te mai mű­sorodban. S bár irodalmi ber­kekben ezt barátaim két­ségbe vonják, idézőjelben ér­tendő a barát, rendelkezem annyi önbírálattal, hogy ne is hozakodjam elő ilyesmivel. Mást kérek tőled, tisztelettel. Ha* akkora szövegem sem len­vet, egészséges derűt fakaszt. Meg lehetne ezt csinálni? Kopra hallgatott. — Értem — sóhajtott fel csüggedten a másik —, értem, hogy a hallgatásod nem bele­egyezést, hanem elutasítást je­lent. Tulajdonképpen igazad van, hisz’ semmi észokot, meggyőző argumentumot nem hozhattam fel a szerepelteté­sem szükségessége mellett. Mi­ért is hatna meg a homo lu- dens rimánkodása, akinek végtére személyes ügye, hogy belehal-e abba, hogy még mint néma résztvevő sem kapcsolódhat bele ebbe a visszavonhatatlanul egyszeri és egyedi játékba, amelynek te vagy a játékmestere. Mi­ért is vennéd tekintetbe, hogy imádok mindenféle játékot, mint ezt már nem egyszer a nyilvánosság előtt be is val­lottam, ami erény a gyenge-t ségben. de nem menti azt. — Ugyan — mosolygott az újságíró —, szó sincs elutasí­tásról. Örömmel fogadom a felajánlkozásodat. Csak azon' spekuláltam, hogyan biztosít­hatnék valami szöveget is ne­ked. Egyelőre még semmi sem jutott az eszembe, de hogy föltétlenül adásban leszel, afe­lől máris megnyugtatlak. Zsebébe nyúlt, elővette jegy­ne, mint a cica farka, csak ott _______ __ k önyves szerzőt ’ mutototíT'be, zetfüze^£ néhány szót firkan­esetleg fontos etikai, esztétikai tott egy lapra’ Mtépte a laPot* nagy hátizsákká!, csontgombos odanyújtotta a másiknak, rövid nadrágban? Esküszöm, _ parancsolj, ezt mutasd szót sem szőrnek, csak körül­járnám a gömböt, és úgy tennék, mint aki bele akar mászni, ami már csak a mé­retek miatt nyújtana némi­képp mulatságos látványt a nézőknek, komikus hatást kel­tene, a fogalom arisztotelészi értelmében, tudniillik kont­raszttal előidézne olyan ne­vetséges helyzetet, amely nem kérdésben foglalt állást. Mi csoda szókincs, választékos, fordulatos előadásmód, ösz- szetéveszthetetlen egyéni stí­lus, mennyi gondolat! — Hát igen — folytatta né­hány mély, asztmatikus léleg­zetvétel után a kígyó —, hall­gatóztam. És így önkénytele­nül is tudomásomra jutott, hogy ön az, akit tévelygő ván­dor módjái’a keresek ... majd fel a kordonon, és re­mélem ... — Mi lesz, Tibiké? — szóit Ilonka a postahivatal ajtajá­ból — Budapest két perce a vonalban van, jön vagy nem jön? — Elnézést — nyújtott ke­zet Kopra —. majd fent t&> lálkozunk. Mondd, kérlek, nem furcsa okoz fájdalmat, csak jókedv (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents