Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)
1972-03-12 / 61. szám
Elhatároztam. Hogy otthon foguk vacsorázni,. Bementem az üzletbe, veilem egy üveg tört, egy doboz sós keringet, egy bucit, édességnek pedig egy üveg meggykompótot. Ahogy hazaértem, felbontottam a sört. Töltök. Azaz csak töltenék. Nem csordul egy csepp sem. Az üveg üres. Vákuum. Azaz, hogy nem is teljen vákuum, mert az üveg alján ott fehérlik egy papirsze- letke. Nagy nehezen kihalá- tzom és elolvasom: „Tengerjárónk, az »ORSZK« étszelte az Egyenlítőt. Hurrául’’ Fogom az Írást, meg az üres üveget, és megyek vissza az élelmiszerboltba. Elmondom a történteket. Az elárusitónő gyanús szenteket mereszt rám. — Miért nem vette észre azonnal, és itt? ön, biztosan megitta a sört, utólag kitalálta ezt a históriát! Ostoba tréfa! • Hívjuk az igazgatót. Az igazgató kezébe veszi az üveget, befefúj, ingatja a fejét, és kijelenti: — Ez paradoksz! — Dehogy — felelem. — Ez teljesen érthető. Ez tengeri palackposta! A hajó átszelte az Egyenlítőt, az üveget a matróz az írással együtt bedobta a tengerbe. Az üveg szerencsésen partot ért, valaki megtalálta, elvitte egy üzletbe, ott visszaváltotta. Így eljutott a sörgyárba, ott valaki elfelejtette sörrel megtölteni, de ládába tenni nem, így aztán bekerült a kereskedelmi hálózatba. Az igazgató sugárzott az örömtől. — Így igaz! — kiáltotta. — ön szerencsés emberi Gratulálok önnek az üveghez, polgártárs! ön egy csodaüvegnek a tulajdonosa! Én másként láttam a dolgot. — Köszönöm a gratulációt, de kérem, cserélje ki nekem az üres üveget telire. Nekem ilyen emléktárgyakra nincs szükségem, s egyébként is teli üvegért fizettem. Az igazgató fújta a magáét: — Mire jó ez a torzsalkodás, polgártárs! örüljön, hogy az ORSZK átszelte az Egyenlítőtl — A hajó sikerének örülök. Gratulálok is hozzá. De nem veszem jó néven, ha zavarnak a vacsorázásban. Veszekedtünk még egy ideig, s így az üveget végül is kicserélték. Sietek haza, otthon felhajtok egy pohár sört, fogom a haringkonzervet, felnyitom a dobozt. "AMr hiszik, ttftir nm; a dob i; üres. Teljesen. Vákuum! Azaz, hogy nem teljes vákuum, mert a doboz alján ott feleszik egy kartonlapocska, melyen ez áll: „Tisztelt barátunk! Ez a doboz cégünk milliomodik készítménye!" Rohanok ismét az üzletbe. Az elárusitónő ferde szemmel néz rám: — ön csúfot űz belőlünk — mondja. — ön befalja a beringet, az üres dobozt meg visszahozza! Kéretem az igazgatót. Az nézi az üres dobozt, ingatja a fejét, és ismét azt mondja: — Paradoksz! — Dehogy — felelem — teljesen érthető. A konzervgyárban nagy esemény a milliomodik doboz konzerv kibocsátása. A szakmában ezt „emlékdoboznak” nevezik. De én éhen maradok tőle! Tíz igazgató szerint ez finyegtelen: — önnek szerencséje van, ember, ön a milliomodik jubiláns doboz tulajdonosa! Ön hálás lehet a konzervgyárnak! — A gyárnak hálás vagyok — felelem. — De ide, az üz- léibe nem azért járok, hogy olvassak, ez nem könyvtár! Ismét vitatkozunk még egy ideig, majd cserélik az flrut. Megyek haza. Az úton izgulok a kompót miatt. Otthon aztán ellenőrzőm, előbb az üveget, majd felbontás után, szemenként, a megy- gyet. Még a magvakat is. Ér képzeljék: semmi írási Ez megörvendeztet. Kedvem volna köszönő levelet küldeni a gyártó cégnek az ízletes kompéiért! Palackpostán! Fordította: Sigér Imre Konyha (Pataki Jóméi raj na) G. GORIN: Palackposta így jobban íelik ter. id6. Addig is telik valahogy, nilfi a vonatot várja. Nem sokan szálltak ki a vonatból. Egy embert közülük rögtön megismert. Még tavalyról. Járt már a féesz- ben. Akkor könyveket aián- lott. mindenfajtát. Erre tartott. a kocsi felé. Nagy öblű táskáját & kalapját kezében lóbázta. A gven- ge szél keresgette feje tetején, a hajat, amit talált, meglebegtette, és úgv csanta le a koponyájára, hogy keresztbe akadt mind. Fénvlett az alacsony ember feje. mint az olaj. A napfény is kalim- pálódzva nyargalt végig rajta, és nyakaszegetten surrant le róla. neki a kocsi fakult ponyvájának. Integetett a kicsi ember, és nevetve kiáltott Somogyi Péter felé: — Engem vár az elvtárs? Péter böffentett: — Nem! — Hát? — A fürdőgatyás Piuszt.. 1 Nevetett a könyves ember. és Péter intésére felcihelödött a kocsira. Az ülésen fészket csinált magának és a táskájának. Péter a fény felé pis- lantott, de csak annyit, mintha hun von tana egy keveset. Eszébe villant a múlt esztendő, amikor nagyon emberesen lepocskondiázta a téesz udvarát Széjjel rúgott a ga- nédomb. A szalmakazalt kikezdte az idő. a dereka vályús. messzire látszik, hogy dudvásodik. Az ekéket olyan falással maria a rozsda, hogy kihallatszik a kövesútig. Az emberek alig álltak vqle szóba. Ténferegtek. Egy bagónyl könyvet sem adott el. Akkor felhős volt a kicsi emberke. De az régen volt Most nézzen maid széjjel. Most nem mondhat semmi rosszat. Segített is neki a felszállásnál. és mig a tavaszi kabátját hajtogatta fel, a lovak megrántották a kocsit, nem nagyon, csak egy kicsit. Ügy huppant le az ülésre mint a gyerekek játék közben. Any- nyit nyögött csak: — Hunnve! Megfogta a Higanyos ülés sima fogóját és felguggolt. — A termosz!... — Hó! A lovakat visszarántotta Péter: — Mi baj? — A termosz! — Mi van vele? Mutatott a táskájára és ülésre, amire ráhuppant: — Igencsak összetört... — Mi volt benne? — Tea. — Akkor nem kár..'. — Rummal! — Akkor kár!..! A táska erős szíioántiát csatolgatta, és a nyitott szájából előhúzta az üveget. Nem zörgött. csak lötyögött, nem csepegett. Örömmel pakolta vissza, és indultak tovább. A könyves ember nézte a tavasz fényeit. A nyakkendő bojtját megengedte, és odatartotta a nyakát a napnak, mintha ketté akarná nyisszantani vele. Egv ideig szótlanul ültek. A leönyves ember durálta magát neki. mert nem ülhetnek egymás mellett, mint két száraz fa. hiszen az te beszél, ha percent benne a szú. — Hallom, új elnökük van. Igaz? — a.:; — Milyen ember? Hunyorított Somogyi Péter szeme, villant is egv keveset, de csak annyit, mint amikor a tapló szikrát kap a kovától: — Olyan istenes.. T — Na! Templomos? —Pap volt annak előtte.. 1 — És most is tartja a regulát? — Úgyahogy..: Gondolkozott a könyves ember, és előrenézett az úton. Messzebbről fehérén emelkedtek ki a dombhátról a központ épületei, úgv terpeszkedtek, mint a gőgös óriások. A megnőtt fák körülölelték. és a gyenge szélben úgy legyezték, mintha csak legyet hajtanának a házak orráról. A levegő teknő- jében vaxnyúcsorda lakmáro- zott. és jóllakott hanggal kiabáltak a kocsi felé: — Kalács! Kalács! A vamyúkról Somogyi Péter felé fordult, és kérdezett újra: t — Templomba is jár? — Gyónni is szokott... — Ni csak ni. ■. Ni csak ni. Rázta a fejét a kis ember, és úgy csodálkozott, mint a kőrisfáról feléjük tekintő fakopáncs. Kicsit félrefordította a fejét, és mintha csak a madárnak mondaná: — Hogy köszönnek neki ? — Ahogy szoktak, dicsértessék. .. — így szereti? S^AKONYI KÁROLY: Tudatom, jól vagyok Mikor aztán már mindenhová benyitottam, láttam, senki sincs abban a házban. Nem olyanforma ház volt, mint .a mieink, de azért csak volt abban éppen úgy konyha, kamra, szoba kettő is, meg volt veranda is, a verandán virágok, nem tudom milyenek, a vastag, zöld levelükre emlékszem, meg arra is, hogy a szoba falán ketyegett az óra, -a térítőn morzsák voltak, egy cserép hamutartóban pedig cigarettavégek, olyan hosszú szopókájúak; ahogy úgy el voltak nyomva, arra is emlékszem. Meleg is jött valahonnan, talán a konyha sparheldjéből, de ezt nem tudom, nem néztem, mert csak nyitogattam az ajtókat, hogy majd csak találok valakit. Nem találtam senkit. Kiáltoztam, hogy jöjjenek elő, de nem jöhettek, ha egyszer nem voltak ott Fene tudja, hová lettek olyan hamar. Restelltem járkálni abban az üres házban, ahogy betettem egy ajtót azt lestem, nem nyitnak érám mögülem, biz’ nem nyitottak, hát egy idő múltán kimentem az udvarra, onnan meg az utcára. A többiek, a mieink ott jöttek a kerítések mellett, vánszorogva, mert igen fáradtak voltunk valamennyien; az egyiknél egy darab kolbász, a másiknál egy fél kenyér, emennél valami itó- ka, amannál lábasban valami eleség. Csak azt lehetett hallani, ahogy jöttek; a léptüket lehetett hallani, meg a csendes beszédjüket, mert amúgy akkora süketség volt, hogy ahhoz foghatóra nem is emlékezem azelőttiről. Nekem még a fülem is csengett belé. Néztem a mieinket, amint ballagdáltaik szerteszét, és lesték a házakat, a kerteket, meg a nagyobb épületeket, de még a templomot is, hogy hová lehettek az itteniek? TeMnt- gettünk ide-oda. Az birizgálta legjobban az embert, hogy figyelnek-e^ valahonnan? Padlásról? Toronyból? Egyéb menedékről? Pedig nem moccant semmi. Se egy ember, se egy kutya, macska, ló, más marha, vagy szárnyas jószág. Tán még légy se volt. Semmi. Amúgy minden a maga rendjében: az ablakok betéve, a vödrök a kutakon; a fákon az őszi levelek, egy kis gyümölcs itt-ott: birsalma, szőlő, dió... Le is csippentettem egy jókora szőlőfürtöt, aztán ballagtam le az utcán a folyóhoz. Fáradt voltam nagyon. Leültem a parton egy víz-kivetette fatörzsre, sze— Nagyon.:; Annak nyert ügye van. aki így közelít felé.... Az iroda kétszámyú ajtóiáig még töprengett a könyves ember, de ahogy leszállt a kocsiról, és a tornác kőoszlopai között ment az iroda felé, legyintett Így kerek a világ. Somogyi Péter nem töprengett. Az istrángot leakasztotta a hámfáról, és öles lépésekkel a táskás ember után ment Akkor érkezett az ajtóhoz, amikor a könyves köszönt A fírhang mögül látta az elnököt, a könyvelőt és azag- ronámust. amint csodálkozó tekintettel fordultak felé: — Dícsértessék! . Megropogtatta a szót. ha lúd, hát lágyén kövér. Az elnök állt fel elébb Két nagy szemét olyan nagyra kerekítette. amin befért az egész világ. Nem kellett a könyves embernek magyarázni. Elébe ment két rövid lépéssel: — Az istent abba a nagy dromedárha... A nagy öblű táskáját két kézre fogta, és úgv vágta az üres asztalra, hogy benne a termosz jajdulva csapódok szét. A tea megindult, és lassú folyással futott szét a lejtőn, onnan pedig a főidre. Erre már nevetett az elnök is, a főkönyvelő és kívül az altón Somogyi Péter is. Péter nem hangosan, csak úgy magának, befelé. De belüt reszketett még, a bélé is. és kint a tavasz úgy ölelte át a nevetős embert, mint az anya a szopós gyerekét. meltem a szőlőt, a lábam kinyújtottam; ej, de iajt a rúnám! Gondoltam, levetem a bakancsomat, megaztatom a lábam a ioiyoba, meg nem lehet olyan igen hideg a víz, de aztán csak nem buzdultam neki, elég volt, hogy jól kinyújtóztam, s lestem a vizet. Szép volt a iolyó, lassan hbmpoiiygöU, a fucsomok be- leliajoiuut, az ár meg dutötte, ringatta őket,' mintna csak játszana velük; meg is feledkeztem nunúbiirol, olyan fáradt voltam, jói esett nézni a lassú sodort, a szemközti part- szegely sarga csíkját, ocgi Db a füzest, aztan megint a lusta vizet; hallottam a kis csob- banásokat, ahogy a halak iel- feldobták magukat a felszínre, bámultam a szétfutó, elmosódó vizgyűrűket, csipegettem a szőlőt. Finom ízű szoio volt, talán muskotály. Ízlelgettem, szétnyomkodtam a nyelvemen a szemeket, tele volt a szám a szagos szőlő zamatéval. Ahogy így ülök, odajön mellém az egyik fiú, mutatja, hogy leülne a fatörzsre, arrébb húzódtam; letelepedett, sóhajtott, s nyomkodta a csuklóját azt amelyik annyira fájt neki. Bontogatta rajta a kötést, hogy megnézze, javul-e, még én is néztem, hogy mondom, milyen egy seb úgy harmadnapon, hát. elég csúf volt, nem csoda, hogV fájt neki. — Az anyjuk istenit —' azt mondja —, oszt mégsem küldenek hátra. — Hát nem olyan az, hogy ne tudnád használni tőle a kezedet — mondom neki. — Kell az ember, na! — Csak azért mondtam, hogy megbékéljen a sorsával, van elég bajunk, minek eméssze magat még ezzel is? ■Legyintett; aztán a jobbik kezével elővett a zsebéből egy marék olyanféle cigarettát, amilyet abban a házban is szívhattak, ahol azokat a ho«z- szú^ szopókákat láttam el- nyomkodiva a hamutartóban. — Az ember® — azt mondja. — Mi az ember? — És megkínált — No, no! — mondtam, ahogy elvettem egyet a cigarettái közül. — Azért az nem legyirvtgetni való! — Rápipáltunk, eregettük a füstöt, ültünk ott a parton, mint a horgászok. — Hát — azt mondja egyszer csak az a fiú — hát, talán már megvan a gyerek. — Miféle gyerek? — Az Asszonynak — azt mondja. -L Irta, hogy ilyentájt lesz az ideje. Elég fura. mi? — Mi volna ftma abban, hogy születik egy gyerek? — kérdem. Rám nézett, aztán előrelökte a sapkáját a szemére, a jobbik kezével meg vakargat- ta az üstökét — Hát csak az, hogy olyan, mintha másvalakivel történne. — Ml történne másvalakivel? — kérdem. — Ami történik. Másvalakivel, nem pedig velem. Meg velünk. Hogy itt vagyunk, az asszony meg ott van. És merre van egyáltalán az ott? Erre? Arra? Amarra? Valahol ott születik egy gyerek, aztán az az én gyerekem, de mégsem tudom, hogy megvan-e, vagy mi van? Meg hogy milyen? Semmit se tudok. Azt se, hogy igaz-e? Nem mondtam én erre semmit, iqert olyan igen fáradt voltam. Azon járt az eszeng hogy csak le kéne vetni a bakancsot, aztán belemártani a lábam a folyóba! De nem szántam rá magam. — Egye a rosseb! — mondta a fiú. — Csak nem fér a fejembe, hogy hogyan van ez! — Hogyan lenne? — mondom neki. — Így van. Ezen te nem segíthetsz. Majd elengednek, aztán meglátod a gyerekedet. Elfogyott a cigarettám, a hosszú szopókát belepöccintettem a folyóba. — Kell másik? — kérdezte a fiú. — Hagyd — mondtam neki. — Nem tesz jót az egészségnek, ha egyiket a másik után szívod. De ő csak rágyújtott, s láttam, nem tudja kiverni a fejéből y dolgot, mert azt mondja: — Neked van családod? — Van. y — Egv? — Három. — Az szép — mondja erre.' — Nekem még csak ez az egy van, ezt sem láttam. — Ha van. — Van. Irta az asszony, hogy itt az ideje. Engem meg ide-evett a fene mellőlük! — Nem a te hibád — mondom. — Ne törd magad. — Tán fényképed is van a tieidről? — kérdj aztán. — Már hogyne vóna! — Ezzel elővettem a tárcámat, ott voltak a fényképek, meg egy lap is volt ott, amit már meg akartam írni haza. Na, gondoltam, meg is írom mostan. Odaadtam neki a képeket a két kisfiúról, meg a lánykáról. Nézte. Nem is tudom, mit nézett rajtuk annyit. A szeme könnybe I lábadt mielőtt visszaadta. — Nekem is ilyen nagy fiam lesz — mondta. — A neve György. Mint az enyém. Azt írtam, György legyen. Nyújtotta, hogy tegyem el, de akkor kicsit lentebb a parton, megláttam egyet azok közül. Mindjárt ráismertem a sápijáról, pedig éppen csak kilesett a bokrok mögül. Még csak annyi időm se volt, hogy szóljak a fiúnak, hogy nédd a! Semennyi időm se volt. Éppen csak felkaphattam a púskámat, aztán oda neki! Pedig fáradt voltam, de nem hiába gyakoroltam annyi ideig, jó volt a célzás. Az ember felemelkedett, aztán megperdült és eldőlt. .Hát aztán csend lett megint. Csak a folyó csobogóét, más nesz nem is volt tovább. A fiú még úgy tartotta a fényképeket a kezében, mint az imént; s azt mondta: — Tán többen is vannak!' Hallgattuk is, hogy ml lesz, jönnek-e még? De több nem jött. Ez valahogy elkóborolt- vágy mit akarhatott erre, a fene tudja. Oda kellett volna menni, megnézni, - hogy mi, meg hogyan, de olyan igen fáradt voltam, s a fiúnak sem akaródzott felállni a fatörzs- ről. Nem volt semmi nesz, hát nem is mozdultunk. — Tedd él — mondta a fiú.’ Elfektettem a puskámat a fűben; elvettem, s betettem a tárcámba a képeket, szépen lesimftgatva mindegyiket, hogy ne törjön a szélük. Megnéztem a gyerekeket egyenként, s legfelül a feleségem arcát, aztán becsuktam a tárcámat, a lapot elöl hagytam, megkerestem a ceruzámat, és a térdemen nekifogtam az írásnak. — Haza? — kérdezte a fiú. — Hát! — mondtam. Látta, hogy nekiveselkedem, bólintott, odább húzódott, hogy ne zavarjon. Nézte a folyót és szívta a cigarettáját Én meg írtam: Édes Kati tudatom, hogy soraidat megkaptam, melyből értem, hogy neme tört össze a sütemény és az üveg, Édes Kati, nem tört össze semmi, a sütemény finom vplt, és a rum is, és értem a soraidból, hogy a gyerekek gondolnak rám, én is, és tudatom, jól vagyok, melyet nektek is kívánok tiszta szívből. Édes Kati, most csak légy nyugodt, még nem tudom mikor mehetek haza. itt nincs semmi újság, édesanyám menjen csak el orvoshoz mert a legfontosabb az egészség, csókolom ís, meg a gyerekeket/ fogadjanak szót, tiszteltetem Sámson urat, kicsit fáj a lábam, de ne ijjed] meg, Édes Kati, írj rögtön erre a tábori postaszámra szívből szerető férjed, János. Aztán még néztem a folyót: a fiú elaludt mellettem a fatörzsön, pedig füstölt a cigarettája, úgy aludt. Üldögéltem ott; mert még volt időnk, de azért nem vettem le a bakancsomat, ho"v megázta&sam a vízben a lábam. * A Központi Sajtószolgálat 1971. évi tárcanovella-pályá- zatán megosztott második díjat nyert elbeszélés. NÓGRAD — 1972. március 12., vasárnap
