Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)

1972-03-11 / 60. szám

#• „Még egyszer sem kaptunk ki...” Séta egy művelődési házban Nagyterem, szfnpad, öltö­zők. . Tágas előcsarnok, szűkös könyvtár- és klubszoba. Mű­velődési ház, mely már az átadása pillanatában is kor­szerűtlennek bizonyult. (Mert az építészek nem a funkció­nak megfelelően terveznek, nem eszerint alakítják a mű­velődési házak belső terét.) A kiscsoportos foglalkozá­soké a jövő, ezek bizonyul­nak életképeseknek, ezek képezik, a művelődési házak stabil magját. Igen, csak­hogy a. csoportoknak otthon­ra. teremre van szükségük, az épület adta lehetőségek pedig ilyen tekintetben igen korlá­tozottak. Ezt a gondot boncolgattuk Iladácsi Lászlóval, a magyar- nándori művelődési ház igaz­gatójával, miközben végigjár­tuk a házat. Elégedetlenségre persze sem­mi ok. Régen még .rosszabb volt a helyzet Magyarnándor- ban, A szórakozni, művelőd­ni vágyók az iskola vagy az állami gazdaság kölcsöntér- meibe kényszerültek. A mű­velődési házat szép összefo­gás és sok-sok társadalmi munka eredményeképpen 1969. decemberében avatták. Tevé­kenysége jelentős, mert nem­csak helyi kulturális köz­pont, de körzeti teendőket is ellát; Cserháthaláp, Mohora, Debercsény művelődési intéz­ményiéinek módszerani irányí­tása is innen történik. Szakkörök. Vegyük őket sorra, hiszen sok van belő­lük. A nyugdíjasklub 35 fővel vasárnaponként tartja összejöveteleit. Szeretnek az öregek idejárni, hiszen üres délutánjaikat tartalommal töl­tik meg itt. Beszélgetnek, kár­tyáznak, tévét néznek és ha­vonta ismeretterjesztő előadá­sokat haligatnaik. A témák: a nyugdíjas helye a családban, izületi megbetegedések, em­lékek a múltból, háború és béke. A nők klubjának tagjai — vezetőjük egy háztartásbeli — jelenleg a szabás-varrás for­télyaival ismerkednek. A fiatalok kezdetben nem szerették az irodalmi kört'. Húzódoztak a szerepek tanu­lásától, visszariadtak tőle. Azóta változott a helyzet. 12 fiatal rendszeresen találko­zik, és Weöres Sándor mű­veivel ismerkedik. Élvezik a szöveget, a szereptanulást. A gyermekklubban minden héten más-más pedagógus ve­zeti a foglalkozásokat. Min­den nevelő a saját szakterü­letével kapcsolatos programot d.olgoz ki. Volt már vöröske­resztes vetélkedő, történelmi előadás, és volt kirándulás, sportverseny is. Megyünk a pincébe. Han­gulatos térelválasztó fal mö- gptt asztalok, székek, egy sa­rokban népművészeti tárgyak, rózsás tányérok mellett szőt­tesek, köcsögök, és egy rokka. MOZIÉLET A legszebb férfikor Simó Sándor második já­tékfilmjét mutatta be csü­törtökön a salgótarjáni No­vember 7, Filmszínház. A fia­tal rendező első alkotása, az 1969-ben készült Szemüvege­sek, sikert aratott. Üj munkájában is az értel­miség problémáival foglalko­zik, ám ezúttal nem a pálya­kezdőik, hanem a 40 évesek gondjait vizsgálgatja. Alker Tamás (Latinovlts Zoltán) újságíró egy üzemi lapnál. Lakását elvált felesé­gének és fiának hagyta, ő Köves néni fülledt albérleté­ben húzza meg magát. , • Ügy érzi, bizonytalan életét rendbe hozhatná, ha Eszter (Tímár Éva), aki vele egy munkahelyen dolgozik, hozzá­költözne. Ennek, ügy tűnik, egyetlen akadálya van: nincs lakás. Hédi (Szemes Mari) segítsé­gével Tamás előtt nagy lehe­tőség csillan meg. Van egy úr, aki két évre külföldre utazik, s szupermodern lakását po­tom huszonnyolcezer forintért e két esztendőre átadja. Alkemek két nap alatt kell előteremteni az összeget. Meg­kezdődik pokoljárása: bará­toktól az elvált feleségéhez, onnan a volt egyetemi isme­rőshöz stb... Végre együtt van a pénz. Aliker kis ünnepséget rendez. Ügy látszik, rendbe jön élete. Ám Eszter bejelenti, nem me­ri vállalni — a gyerek ér­dekében —, hogy változtasson eddigi életén. Alker Tamás egyedül marad. Ennyi a történet. Be kell vallanunk, eléggé vérszegény cselekmény. A vásznon bi­zonytalan kézzel megrajzolt fi­gurák lépkednek, beszélnek, görcsösen igyekezve, hogy ma­radéktalanul megvalósítsák a rendező instrukcióit. \ A fő szálat epizódok szakít­ják meg. Némelyikük egészen eredeti, néha szellemes is. (A szomszéd dübögését panaszoló madárhangú sértett jelenete a film értékei közé tartozik.) Az ember arra gyanakszik, hogy Simó Sándor egy bizo­nyos korosztály problémáiról kíván mondani valamit. Arról a generációról, melynek tag­jai már eldönthették, viszik-e valamire az életben. Alker nyilván a sikertelen, de ro­konszenves ember. Vele szem­ben ott az ellenpont: volt egyetemi diáktársa, akinek lu­xuslakása és luxusautója van. Ám kettőjük között (de álta­lában a figurák között) sem­miféle konfliktus nincs. Mondhatnánk, a film doku- mentumszerü. Életképek némi raffinériával összeapplikált sora. Másfél órányi szelet egy embercsoport életéből. Izga­lommentes, problémák határa­in surranó film ez, melyet úgy néz végig a néző, hogy bi­zakodik: hátha történik vala­mi. Ez a várakozásélmény ural­kodik azután a világosodó vá­szon előtt is. A produkció alig jelenthet feladatot olyan rutinos szí­nészeknek, mint Latinovits, Szemes Mari, vagy Bujtor Ist­ván. Patkós Irma, az alig egy éve újra felfed,ezett idős szí­nésznő kedves ... epizódfigurá­jára szívesen emlékszünk. Zsombolyai János hűségesen fényképezte a belvárost, és a belső tereket. Sikeresen hoz­zászürkült a produkcióhoz. \ Hann Ferenc A másik sarokban tévé, rádió: Itt székel az ifjúsági klub, itt találkoznak esténként a fia­talok. Mintegy száz van be­lőlük a faluban. Két KISZ- szervezet, a gazdasági és a te­rületi fogja őket össze, de az ifiklub közös. A nagyterem, mely három­száz férőhelyes, most üres. — Ritkán van telt ház. Szerencsés helyzetben va­gyunk, mert még egyszer sem kaptunk ki a tanácstól azért, hogy ráfizetéssel dolgozunk. Azt hiszem, ők is megértik, hogy inkább a Déryné rá­fizetéssel. mint az ORI-ren- dezvények jó bevétellel. Bá­lokat havonta tartunk. A ze­neközi szünetekben játékos ve­télkedőket, táncversenyt sze­retnénk rendezni — mondja az igazgató. — Jó lenne, ha a könyvtár legalább két helyiségből áll­na, akkor klubkönyvtárszerü programot lehetne csinálni. Ilyen körülmények között csak a könyvkölcsönzést tud­juk megoldani. Négyezer kötet könyvünk van, és háromszáz beiratkozott olvasónk. A társközségek. Mohorán és Cserháthalápon klubkönyvtár működük, Debercsényben a gazdaság klubját használják- Mohora önálló színjátszó cső- porttal és Röpülj páva körrel is büszkélkedik. Gyakran előfordul, hogy ők jönnek vendégszereplésre Magyar- nándorba. — A módszertani tevékeny­ség mellett a pénzügyi dol­gok is hozzúpk tartoznak. Az éves költségvetés a négy köz­ségre 308 200 forint, ebből kétszázezer az állami támoga­tás. Téesz, állami gazdaság? Beszéljünk róluk külön-kü- lön. Az állami gazdasággal jó a kapcsolatunk. Kérésein­ket teljesítik, segítséget t ad nak a szervezésben, a termé­szetbeni juttatásokban. Még márciusban szerződést kötünk a vezetőkkel, amelyben konk­rétan kijelöljük, hogy mit kapunk tőlük és mit adunk cserébe. A téesz részéről még nem történt ilyen jellegű fel­ajánlás. Radácsi László 1970-ben ke­rült a faluba. Befogadták? Ügy érzi. Jól megvan az em­berekkel, szereti a munkáját. Célja az, hogy ifjúságcentri­kussá tegye a művelődési há­zat, V. Kiss Mária Klub és könyvtár Ä száz falu — száz ha változó lg a látogatottság, könyvtár mozgalomba a rom- nyolcvanr—száz kötet köny­hámyiak is bekapcsolódtak. kölcsönöznek. Ez a Érdemes volt, mert a könyv- ­tár egyben ifjúsági klubbá forgalom pedig egy nepesebb fejlődött. A kettő nagyon jól községnek is dicséretére vál- megfér egymással. Esténként, na. 4 NÓGRÁD — 1972. március 11^ szombat Ezekben a napokban, hetekben ugyancsak nagy forgalmat bonyolítanak le a virágkeres­kedők. Névnap névnapot követ, s a nemzetközi nőnap ünnepségei is ugyancsak kapós­sá tették a szeretet jelképeit Együttműködési szerződés Együttműködési szerződést kötött a József 'Attila Megyei Művelődési Központ a KISZ megyei, valamint salgótarjáni városi bizottságával. A szerző­dés lényegi részét, a legfonto­sabb feladatokat közösen dol­gozták ki és a napokban írják alá. Az együttműködési szer­ződés célja, hogy rendszere­zettebb és céltudatosabb le­gyen — az egyébként már a gyakorlatban jól bevált együttműködés —, a művelő­dési központ és a fiatalok kö­zött. Az együttműködési' szer­ződés a párt ifjúságpolitikája, valamint a megyei és városi pártérlekezlet jegyében látott napvilágot. A Bunbury Balassagyarmaton Balassagyarmaton a színhá­zi bérletsorozat soron követke­ző előadását március 13-án, hétfőn este 7 órakor tartják. Ezúttal a Színház- és Film- művészeti Főiskola végzős hallgatói látogatnak el Balas­sagyarmatra és bemutatják Oscar Wilde: Bunbury című háromfelvonásos komédiáját. Szereplők: Tímár Éva, Szeg- vóry Menyhért, Nagy Gábor, Marsek Gabi, Bencze Ilona. Muszte Anna, Sir Kati és Ko- roknay Géza. Pitypang Kétrészes vígjátékot, Darvas József; Pitypangját tűzte műsorára legújabban az-.Álla­mi Déryné Színház. Ez lesz a színház háromszáznegyedik bemutatója. A hatvanadik születésnapját nemrégiben ünneplő Darvas József egy rossz tsz környezetébe teszi ezúttal a cselekményt. Az ilyen rossz tsz-ek ideig-óráig „elhúzzák” valahogy, így a darab Pitypangja is, a tisz­telt, hozzá nem értő vezetősé­gével egyetemben. A darab arról szól, hogyan próbálják menteni a már végképp ment­hetetlent a szokásos mellék­üzemág létrehozásával, ho­gyan buknak bele a teljesen elképesztő ötleten alapuló vál­lalkozásba. KÜRTI ANDRÁS KISREGÉNYE Látogató a Kopasz-hegyen 23. — Nem ő kergetett — jegy­zi meg halkan Erzsiké — én jöttem el. Az öregasszony legyint. — Mindegy az. Ahelyett, hogy megnyalná mind a tíz ujját az’ a részeges csirkefogó, amiért ilyen rendes, tisztessé* ges feleséget kapott! — Hagyjuk ezt anyu, meg­ígérte. .. Feri egyébként sem részeges, csak néha iszik. Ak­kor tényleg — bolond. De ha kijózanodik, ő bánja a leg­jobban, hogy goromba volt. Beszéljünk másról. Mondja szerkesztő úr, kérhetnénk egy nagy szívességet? — Nem vagyok szerkesztő úr, Tibi vagyok. És egy ilyen paprikáskrumpli után nem kérhetnek tőlem olyat, amit ne teljesítenék. Anya és lánya egymásra pillant, melyikük rukkoljon elő a kéréssel. — Arról a holnapi műsor­ról lenne 6ZÓ — vesz végül magának bátorságot Erzsiké. — Nem nézhetnénk meg anyámmal? Mert innen a házból semmit 6em látni. — El van boronáivá — mondja nagyvonalúan a va­csoravendég, miközben, feláll az asztaltól. — Intézkedem az őrség parancsnokánál. Holnap reggel az lesz az első dolgom. Már azt is tudom, hová állí­tom magukat. Van egy köku- pac a telek túlsó sarkában, onnan nyugodtan nézelődhet­nek, kívül esik a kamerák lá­tómezején, nem lesznek útban senkinek. ‘ VI. FEJEZET Igen, igen, igen Hétfő reggel, amint feléb­redt, Kopra Tibor első útja a tisztáshoz vezetett. Pontosab­ban, arra a helyre, ahol egy napja még bokrokkal övezett füves tisztás terült el a telke csücskében. Most: feldúlt csa­tatér. Mint elhagyatott löve- gek, meredeznek a kamera­állványok, lőszeres ládák, a kábelek csatlakozó szekrényei. Letaposott cserjék, törött ágak, cigarettacsikkek, eldo­bott papírpoharak, filmdobo­zok, csupa szemét az egész vidék. Samu egy hónap alatt sem tudott volna annyi kárt tenni, mint a kollégák a teg­napi rövid és jól sikerült saj­tóértekezleten. Dehát az a fő, hogy a hatalmas, opálszínben ragyogó gömb sértetlenül álla helyén, remélhetőleg belül sincs semmi baj. Kopra nem tette fel a homlokára a tapa­dókorongot, nem akarta meg­indítani a gondolatátviteli mechanizmust, ne fogyjon fölöslegesen az energia. Ehe­lyett gyűrűjével háromszor gyengéden megkocogtatta az űrhajó falát. Hallgatózott. Azonnal válasz is érkezett, trillázó koppanássorozat be­lülről. Tehát Hax él, egészséges, dolgozik. Az újságíró megkönnyeb­bülten sietett vissza a sufni­ba, arra még bőségesen van ideje, hogy az adás kezdetéig rendbe hozza a terepet. Sőt, ezt a munkát talán nem is egyedül neki kell elvégeznie, ha Hetenyei nem hajlandó intézkedni ez ügyben, a kis- katonák majd csak segítenek. Vizet hozott a kerekes kút­ról, megmosdott, megborotvál­kozott, majd elkészítette a reggelijét. Feketekávé, keksz, konzervek. Evett, ivott, top rengett Hogyan is lásson hozzá a déli műsor megszer­vezéséhez? Egyáltalán mi le­gyen abban a műsorban? Már az ötödik májkonzer­vet kebelezte be, de semmi sem jutott az eszébe. Pedig hárpm perc igazán semmi kis idő, Dehát az ökölvívásban is pontosan ugyanennyi ideig tart egy menet, s ezalatt akár kiütéses vereséget is szenved­het az a versenyző, akinek nem megfelelő az erőnléte, vagy képzetlen, vagy hibás küzdőmodort alkalipaz a sző­ri tóban. Milyenek az ő esé­lyei? t Az erőnléte ragyogó, pompásan aludt, tökéletesen kipihente magát, s most már a hasa is tele van. Korántsem ilyen kedvező a helyzet, ha a tudást és a taktikát vizsgál­juk. Pár órával a mérkőzés kezdete előtt még fogalma sincs, miként húzza ki, vé­szelje át azt az egyetlen me­netet anélkül, hogy padlóra kerülne, hogy rászámolna a bíró. Vagy leléptetné. Á, hü­lye hasonlat! Neki nem egy bírája lesz a szorítóban és néhány pontozóbírája a szo­rító körül, hanem néhány százmillió. Legalábbis itt, a Földön. A tévénézők, a rádió- hallgatók. És rajtuk kívül még mennyi Hax-6zerű értel­mes lény a Marson, a messzi égitesteken! Abbahagyta az evést, hir­telen elment az étvágya, alat­tomos görcs , készülődött' a gyomrában, verejtókgyön- gyök jelentek meg az arcán. Üristen, három perc, száz- nyolcvan másodperc, rettene­tesen hosszú idő! És „élő” adás lesz! Tucatnyi helyre­hozhatatlan hiba csúszhat be ez alatt a műsorba, nevetsé­gessé teheti magát a világ előtt. Szűkebb és tágabb ér­telemben egyaránt. De ez még hagyján. A legjobb szándéktól vezéreltetve is kárt okozhat, fel nem mérhető jelentőségű kárt az egész emberiségnek! És saját magának! Behünyta a szemét, látta magát, amint űzött vadként oson a mellékutcákban, a já­rókelők ujjal mutatnak rá. „Ez az a szerencsétlen, aki miatt semmi tekintélyünk a világűrben, lejáratott bennün­ket azzal az otromba műso­rával.” (Folytatjulc)

Next

/
Thumbnails
Contents