Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)
1972-03-05 / 55. szám
/ börtönből vaió A szabadulásom után egy nagy raktártelepre kerültem fűtőneki De ezenkívül még; az udvart is rendben kellett tartanom. A telep — messze túl a Nagyvágóhídon — tulajdonképpen elosztó raktár telep volt. Műtrágya és növényvédő szerek áramlottak ki és be. Külön vasúti rarnpa, ide szuszogott be a kis mozdony a vagonokkal. Az áru nagy része ömlesztve érkezett, 'ezt haladék nélkül fel kellett zsákolni; más része nagy tartályokban, vashordókban, ezt kannákba, demizsonokba, paladiókba kellett széttöltögetni: a kenőcsszerű pépeket ki- . eebb edényekbe adagolni. Mindent elrakni, felstószolni a szállításig. Hordóhegyek, ládahegyek, zsákhegyek a hatalmas udvaron a hosszúkás, szintén dugig telt raktárépületek között. -Az elszállítás a tételek nagyságától és a távolságtól függően vagy ismét vasúti vagonokban történt, vagy teherautók, dömperek, vontatók jöttek az áruért, de a közelebbi téeszekből elég gyakran jöttek lovas kocsik Is, A munka tehát, egészen leegyszerűsítve kétirányú volt: befogadni^és kiadni. Ezt is azt is a raktári melósok végezték. Aki nem ismerte őket közelebbről, egyikük-másikuk jellegzetes testtartását, mozgását, szentségelését (ha például egy novendás hordó dongáira hullott szét), nemigen tudta volna őket egymástól megkülönböztetni. Mintha álarcban, csuklya alatt, páncél mögött dolgoztak volna: a dinitro-ortokrezol lemoshatat* lanul megsárgította kezüket, a gyümölcsfaolajjal, — karboli- neummal Ö6szekeményedő DDT és dohszagú HCH bádoggá keményítette overallju- kat, hajuk ősz, arcuk hamu- ezínű a szuperfoszfáttól, kálitól, szemöldökükön kék réz- Káíicpor csillámlott. Nem volt pipiskedés, teljesítménybérben, tehát óriási iramban, dolgoztak. Miért is voltam börtönben? Nem érdekes, meg unnám is már elmesélni. Csak eny- n yit: anyámat nem öltem meg, hazámat nerp árultam el, öreg embereket nem raboltam ki, ßatal lányokat nem erőszakoltam meg, és csokoládét sem csentem Önkiszolgáló boltokból. (Ez utóbbit még akarva is aligha tehettem volna meg, a csokoládé nagy ritkaság volt, önki- szolgáló bolt pedig még nem létezett.) Korábban Is ismertem az itt megforduló szereket, méghozzá nemcsak zsákban, hordóban, tartályban, hanem alkalmazásuk közben, tehát hatásukat illetően is. Pontosan tudtam, hogy például a szerves -hieanytartalmú Hieosan már tizedszázalékos oldatban is halálos méreg, s akár a nikotin, a börön keresztül is felszívódhat, tudtam, hogy a sárgaméreg ha Hsa olyan erős. hogy az 1—2%-os oldattal permetezett nővén yfpiületen átsétáló rovarok is elpusztulnak tőle — húsz oldalon folytathatnám. Kesztyű persze járt. De igen hamar elrongyolódott. Volt aki kért újat. mások egyszerűen megfordították (a rongyos tenyér került kívülre, a kézfejre), aztán mikor az a fele is eh*öngyo1ódott, elhaií- tották, Mert nagyon nehéz volt kihordási Idő lejárta előtt új kesztyűt kapni, Osztozkodás, vita, prédikál ás, hát inkább leszarták az egészet, s hajtottak tovább puszta kézzel. Védőszemüveg is Járt, de olyan kezdetleges, hogy egy nap alatt átláthatatlanná karcolódott, s ezenkívül minduntalan bepárásodott — nem hordta senki. Munkába, lépésemkor a bulldogképű, lassú beszédű,- az ak-kat áá-nak éneklő igazgató (tulajdonképpen csak telepvezető, de mindenki igazgató elvtáfsnak szólította, nyilván okkal — lásd a régi oépmesematívumot: „Szerencséd, hogy öreganyádnak szó* 1/tottáll”), szóval ez a vasnf- rú-bába-telepvezető-ignzgató mega instruált a legapróbb részletekig. Szinte kályháról kályhára mentünk. Ezt brikettel, azt koksszal, a cserépkályhákat tuskóval fűthetem és így tovább. Mennyi fát kell vágnom naponta, mennyi gyújtást, milyen nagyságúra stb. Végül ott álltunk az alagsori zuhanyozóban a kis kazan előtt. — Ez egy kazán! — mondta az igazgató, két pofatáskája bölcsen ielógott, marokra lehetett volna fogni. — Látom — mondtam. — Egy eléggé lerobbant állapotban levő kazán. — A víztartály, mint az össze-vissza operált ember teste tele kétségbeesett hegesztések varra tai' — Szabad — mondtam, de önkéntelenül én is így: szá- bád. Azért, mert ma, - mér nincs annak idején! Az én kontra „szábád”-om egészen kiborította, most már kizárólag rám összpontosított. Hogy ő nem ér rá minden piszlicsári üggyel foglalkozni, ő a telep egész mechanizmusának a gyeplőszárait tartja a kezében. Lássa el a munkáját mindenki a maga területén. ..Ki-ki, ami rá kiszabatott!” És így tovább. A tiráda lényege: ba nincs elég meleg víz, a fűtő nem áll hivatása magaslatán. A problémákat meg kell oldani. Persze ez nem azt jelenti, mintha nem várna el jelentést minden léRÁKOSY GERGELY: Lángoljatok tuskók! val, a feszmérő nittelésénél kis patakocskák csordogáltak, a tűztér ajtaja vasrúddal betámasztva. Mire az Igazgató váratlanul és a szokásosnál egy kicsit gyorsabban ezt mondta: — Maga csak becsülje -meg magát, maga a börtönből jött. így van? — így — mondtam —, igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni. A kis patakocskák változatlanul csordogáltak, a kazánt, magamat megbecsülve is, változatlanul lerobbant állapotban levőnek találtam. Órákig tartott beinstruálá- som, az igazgató gondoskodására csak egy szó van: atyai — és én most egy meghatározott atyára gondolok. Később az udvart szemrevételeztük. — Amíg a kályhák égnék, itt összetisztogat. Nem tűröm a papírfecniket és ezeket a túlzókét. — Lószart — mondtam. Egy börtönviselt ember kimondhat ilyesmit Végre elváltunk, fellélegeztem, mehetek a nyugodt pincébe felszabadultan küszködni a göcsörtös tuskókkal. Nem mehettem. Az igazgató ‘megállt, és visezaintett magához. — Ja — mondta (lám-lám, majd elfelejtette!) —, a kazánt csak hulladékkal fűthe- ti. Meg ne lássam, hogy tüskét tüzel a kazánban! — Elment, de mutatóujja még mindig mintha ott ingázott volna az orrom előtt Egy-két napig betartottam a legfelsőbb szintű utasítást. De kiderült, hogy a víz nem melegszik fel kellőképpen. A melósok szentségeitek. ,,Megbecsültem magam”, jelentettem a dolgot az igazgatónak. — Zúgnak a VÍZ miatt! — Nagyon jó: zúgnak,.. Megmondhatja nekik, én annak idején hideg vízben fü- rödtem vaev( semmilyenben! — Én ezt nem mondom meg. — Nem? — Nem! — És miért ném, ha szabad megkérdeznem ? nyeges mozzanatról. Igenis: elvárja! Megpróbáltam minden lehetőt Novendás hord ódongákból, ládahulladékból, az üveg- ballonok körülbélelósére szolgáló gyaluforgácsból egész hegyeket halmoztam fel a kazán körül. Nem segített mert ezek a puhafaanyagok hirtelen lobbantak el, s mire az irodák, a távoli raktárirodák különféle kályháit is elláttam, már csak gyengén pislákoló parázst találtam a kazán rostélyán., A kazán különben is kicsi volt a létszámhoz, egy turnus letusolt és már él ki fogyott a meleg víz.'Tömör, nagy kalóriájú, tartós parazsat adó fűtőanyag kellett volna, hogy a tartályba beömlő hideg víz szinte azonnal és folyamatosan felmelegedhessen. Jelentettem elképzelésemet az igazgatónak. (Fűtő még szorosabb .kapcsolatban nem állt Igazgatóval mint én. Már ilyen képzeletbeli jelentésekkel játszadoztam: „Igazgató elvtársnak alássan jelentem: a B/II-e8 raktárlroda poree- lánfogantyús vaskályhája három szál gyűjtóssal és öt erőteljes fújással lángra lobbant, míg viszont.,.”) <5 viszont egészen más oldalról közelítette meg a kérdést ; A fő baj az — mondta, minden egyes szót megrágva — a legeslegföbb baj, hogy egy tusrózsa alá egy ember ált Csak egy ember! így a legkülső pugarak csak úgy elfolynak a semmibe... „Dugdossam be gyufaezállal a rózsák külső lyukait?” — akartam mondani, de egyelőre meg se tudtam szólalni. Tusrózsa szórása! Hót igen, Ilyen is van, nekem sose jutott vöt* na eszembe. — .. .oda kell hatni, hogy egy-egy tusrózsa alatt ketten mosakodjanak! — Mármint, nekem kell odahatni? — Természetesen. Nem hatottam oda. Titokban és osonva, a lépcsőfordulókban fülelve, papírral és szénporral álcázott tuskókat hordtam fel a kazánba. Volt meleg víz. Minden melós nyugodtan & Bzafodon lemosSaL ta magáról a nikotint, arva- Unt, sárgamérget stb. De hamarosan lebuktam. Egyik lépcsőfordulónál elém ugrott az igazgató, beletúrt a kannáimba, és a papír és szénpor alatt meglelte a tuskókat. . — Áhá! — kiáltotta, egészen fel volt dúlva. — Ez gyalázat! Nem feleltem. — Mondók magának valamit: maga visszaélt a bizalmammal! Erre már feleltem: — Én is mondok az igazgató elvtársnak valamit. A börtönben,' ha jobb kedvű őrökkel voltunk, egy ember állhatott egy tusrózsa alá. És csempézett fülkék voltak, nem ilyen málló vakolatai szemét lepra... Még mondtam mást is, egy kicsit kiborultam. Csák hápogott, de e tárgykörben nem volt több érve, mindketten tudtuk, amit tudtunk, például azt, hogy a vállalat tízmilliós hasznokkal zár év mint év és időtlen idők óta élüzem. És én azt is tudtam, amiről ő azt hitte, nem tudom: hogy a telepvezető bizonyos megtakarított tüzelőmennyiség védőruha — például kesztyű — után külön prémiumot kap. (Tudnám, mit csináljak azokkal, akik az ilyen prémiumfeltételeket ki- f u ndál j ák: sárgaméreggel kenném be őket, s hármasával állnának égy tusrózsa alá!) Felvettem a kannákat. Végre szóhoz jutott. — Tegye le a kannákat? Letettem. — Jöjjön! Mentem. Az udvar szélén megállt, s elmutatott a , messzeségbe, mint egy hadvezér, aki terepszemlét tart. — Az ott mi? — Lószar — mondtam. — Takarítsa el azonnal! Eltakarítottam, seprűt, lapátot helyére tettem, aztán visz- saamentem a pincelépcső- fordulóban hagyott kannáimhoz. Fogom őket, emelem, hogy viszem föl a kazánhoz. De a kannák mintha repülnének, üresek, egy kis szénpor, papír, semmi több. Atyánk a tuskókat saját kezűleg visz- szacipelte a pincébe. Remegtem dühömben. Ha most hirtelen össze tudnám hozni a bulldogképét azokkal az imént eltakarított gőzölgő Ids halmokkal! Álmok, minden gyakorlati értelem nélkül! Leültem egyik kannára, elszívtam egy cigarettát. A füsttel együtt elszánt a felesleges gőz is. Felálltam, feljebb húztam trottyos fenekű munkanadrágomat (kihordási idő: egy év), megragadtam a két kannát, és nyomás le a pincébe. Gyertek tüskék! Te is, te is, még te is! Felfele a lépcsőn a karom érzi, micsoda parazsuk lesz ezeknek. Szikraeső, amint bevágom őket a tűztérbe, s bőgve-mo- rogva kap beléjük a láng. Betámasztom az ajtót a vasrúd- dal; elégedetten megfordulok Ott áll sötét arccal az igazgató. Nem is szól, csak int, .hogy menjek vele. Megyek. Ott ülök az irodájában, már régóta beszél, „fegyelem”, „népgazdasági érdek”, „viszonylatok” — ilyesféle szavak röppennek el néha a tudatomat súrolva. Nemigen figyelek oda, néha automatikusan bólintok, s egyre csak az jár -a fejemben: nem baj, a fő, hogy odalenn lángolnak a tuskók. CSONKA DEZSŐ KÉT VERSE: •a !Hi)UiHwieií/»!»t n*n. évi lAtrawjveils-páiyazatán m«g* esztott elsfi Aljat kapott etkeazéÉva, vigyázz rám Evő, vigyázz rám Valami történt Bár nem tudom még megnevezni sem Csak azt tudom hogy zsákutcába tévedt örült vagyok ön és közveszélyes S híábo szólok nem hall senkisem Sorsommal szembeszállni bátran Fáradt vagyok már rezignálton A mérhetetlen csendet hallgatom Nézz rám az arcom ugye sápadt S milyen ijesztőn remeg o kezem Mondd Évo voltam én is ifjú S ki mondja meg hogy volt-e életem Éva, vigyázz rám Rossz volt az álmom Gyilkos kegyetlen sivatagi nap Csak tántorogtam oázist keresve S nem hallották meg hörgő hangomat Alom Játék a hideg csúf szemekkel Akaiztásjáték börtönversek Szeggel kivert bánat-keresztek S ha útra mentem hiénák lestek Tanítottak oktattak engem Formálgattak korcs mániások Toronyként nőtt már rám a dogma ök sem hitték amit hazudtak Szánalmasan vakon dadogva Krisztust százat is láttam Vallás lett a tagadás is Szószékem fáját eleresztem Fáradt vagyok. Csinálja más Is. Éva, vigyázz rám Sok volt a rosszból Sok kígyó mart meg mélyek a sebek S a látomások szent könyvébe nézve Közelről látom már a végzetet Nézz rám s'mondd: — ülj le hazajöttél Kínálj meg borral Vesd meg az ágyam Ne kérdezd tudd hogy merre jártam S ha látod már hogy nincs utómnak célja S valami rettenetes erő, mintegy zuhatag A poklok összes szörnyét rámuszftja S bár oly jó lenne sírni sem tudok már Csak állok némán összezárt ajakkal Egy nagy gyermek kinek szemébe Fészket rakott a téboly és a láz Akkor majd szépen fogd meg a kezem Takord ei szemem hogy ne is lássak lágyan anyáson add nekem' a szádat Hagyd hogy öledbe fúrjam a fejem S mondd hogy feloldod minden bűnömet Vigyázz rám Éva! Van bennem még Van bennem mégK: Van bennem még valami fáradt Istennek tetsző szép alázat Irántad élet. Van bennem még valami félszeg Reménykedő hang tiszta ének S nincs rá okom. Van bennem még volami gyermek Aki egy tarka lepkét kerget S nem éri el. Von bennem még némely rajongás Csendes megejtő üde forrás Miért csobog? Von bennem még Izzó* csodálat Volami éhes szép imádat Minek nekem? Van bennem még hívő reménység Valami csendes égi kékség Hová vezet?Von bennem még párpercnyi élet Amíg a gyertyák csonkig égnek Mindegy nekem. Aztán sötéten mint az alkony Megállók majd a túlsó parton És könnyezem. Pataki József: Gyümölcsszedök NÓGRÁD — 1972. március 5.. vasárnap 9 i
