Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)

1972-03-05 / 55. szám

Krtmtesokor kulacs, Kémónyseprő — sserelem, pénz A bűnügyeket a Salgótarjá­ni Járásbíróságon gyűjtöttük csokorba. Olvasóink ezúttal egy tipikus szerelmi történet­tel, alkoholistákkal, ismerked­hetnek meg. Féltékeny férj és egy, a gyermeke miatt „min­denre képes” apa is szerepel összeállításunkban. Az elköve­tők közül többen úgynevezett „nehéz fiúk” — nem először állnak bíróság előtt. Százasok a zokniban « Kattogott a pénztárgép, sű­rűn volt dolga a csaposnak a salgótarjáni Kéményseprő ne­vű -italboltban ez év január 27-én is. Ittak a törzsvendé­gek, ivott négy férfi is. Igaz, először párosával ittak, aztán kibővült a társaság. Az egyik beállt a- pénztár elé egy öt­százassal. Nem az övé volt a pénz. Ezalatt a beszélgető há­rom férfi közül az egyik köl­csön kért egy százast. Jött az ital, visszakerült a pénz a tu­lajdonoshoz, aki kölcsön is adta az összeget. Kiürültek a poharak. Sok volt már az ital. A férfi elővette a megmaradt három százast és' lobogtatta. A társaság egyik tagja kikap­ta a kezéből és futott, mint a nyúl. Megloptak, fogják meg! — és tavaly októberben a rend­őrség felügyelet alá helyezte az italozó, csavargó életmó­dot folytató, Balázst. A férfi 19&6-ban elvált a feleségétől. Ekkor még együtt laktak, de később, 1968-ban megfelelő összeg ellenében, Balázs lemondott a lakásról. Még később, 1969-ben egyez­séget kötött volt feleségével, hogy lemond a megváltási összegről, ugyanakkor a fele­ség a gyermektartásdíjról. A férfi 1970-ben elköltözött a közös lakásból. Űjabb egy évet ugrunk, és 1971. szeptember 13-án Balázs budapesti munkahelyéről ha­zaérkezett. Az italboltban be­rúgott és záróra után céltala­nul őgyelgett a községben. Es­te 11 óra volt, amikor volt fe­lesége lakásának ablakán dö­römbölni kezdett. Betörte az üveget. Kiabált, jelenetet ren­dezett, mindenáron a „férfit” akarta látni, aki szerinte az asszonynál van. Végül a bot­rányos jelenetnek az vetett véget, hogy megjelent az asz- szóny apja, s nagy nehezen sikerült kituszkolni a részeget az udvarról. A bíróság a magánlaksértöt négy hónap szigorított börtön­re ítélte. lentésit. A tárgyaláson a férfi csökönyösen kitartott a nyil­vánvalóan bosszúból kitalált hamis vád mellett. Makacsul állította, hogy felesége pénzt, lopott Hiába mondta a sze­mébe a három hatósági tanú — aki jelen volt a gyermek felvételekor —, hogy lehetet­len a lopás, Kotroczó hajtha­tatlan maradt. Még elképzel­ni is rossz, mi van akkor, ha nincsenek jelen a hatóság em­berei. A bíróság hamis vád bűn­tettéért 8 hónap börtönre ítél­te Kotroczó Bélát. Csók az udvaron Amikor Salgótarjánban a Nemzeti bezár a törzsvendé­gek a Kulacshoz címzett ven­déglőbe vonulnak át. így tör­tént február 26-án is, amikor Kökény Ilona 19 éves salgótarjáni hajadon belépett az étterembe' és szétnézett. Fe­lesleges részletezni, mit látott. Számára az volt érdekes^ hogy meglátta azt a férfit, aki a közelmúltban szerelmi ajánla­tot tett neki. Próbára tette? Nem tudni, de tény, hogy Kö­kény Ilona kiment az ud­varra, s a férfi követte. Csók csókot követett, majd a moz­dulatok során Kökény Ilona Az ember és kora " Fiatal szlovák képzőművészek kiállítása Salgótarjánban Az ember és kora címmel ma délelőtt 11 órakor nyílik meg Salgótarjániban, a megyei József Attila Művelődési Köz­pont üvegcsamokában a szlo­vákiai fiatal képzőművészek közös kiállítása. A kiállítást szlovák részről Jan Palo, a besztercebányai kerületi párt- bizottság küldötteként nyitja meg, magyar részről pedig Ferencz Imre, a Salgótarjáni városi Tanács VB művelődés- ügyi osztályának vezetője mond megnyitóbeszédet. Tár­latvezetést Villám Dubravsky művészettörténész, a kiállítás rendezője tart. A vendégek délben díszebéden vesznek részt. Az alkalomra tegnap Salgó­tarjánba érkeztek a Szlovák Képzőművészek Szövetségének képviselői, a besztercebányai kerületi pártbizottság munka­társa, a Kerületi Nemzeti Bi­zottság művelődésügyi osz­tályvezetője és a kiállító mű­vészek. A delegáció számára tegnap fogadást rendeztek a Salgótarjáni városi Tanácson, ahol Jaroslav Kubicka, a Szlovák Képzőművészek Szö­vetsége nevében saját művét, egy monumentális térplaszti­hívás az iskolázottság és a megkezdett egyéni utak kö­zötti dinamikus kapcsolat fel­mérése. Közép-Szlovákia min­dig is forrásterülete volt a képzőművészetnek. Benka, Fulla, Bazovsky neve az el­kötelezettség, a magas színvo­nalú művészet egységét kép­viseli. A középgeneráció tag­jai közül Barcsik, Kompanek és a többiek művészete ugyan­csak mérföldkőnek számít. E jelentős középgeneráció után a mostani legfrissebb törek­vésekkel ismerkedhetünk meg a salgótarjáni tárlaton. Ezek a fiatalok a pozsonyi Képző- művészeti Főiskolán végeztek. Közép-Szlovákia városaiban, községeiben telepedtek le. Legtöbben Körmöcbányán, Besztercebányán, vagy éppen szülőhelyeiken. Többségük si­keresen kezdett, szlovákiai or­szágos tárlatokon, egyéni kiál­lításokon szerepeltek, díjakat nyertek, mint például Miku­lás Palkó, Alzbeta Szabóvá, Karol Bárón, Stanislav Balkó, Béla Kolcaková. — Milyen képzőművészeti törekvésekkel ismerkedhetünk meg ezen a tárlaton? — A kiállítás a törekvések széles skáláját mutatja Á rendezésben igyekeztünk a fiatal képzőművészek társa­dalmi elkötelezettségét hang­súlyozni, s bemutatni őszinte állásfoglalásukat a mai társa­dalmi valósághoz. Ügy érez­zük, ez a legfinomabb neszek­re is felfigyelő érzékenység jellemző erre a generációra Elsősorban lírai hangvételben szólnak. S talán sikerült ér­zékeltetnünk az egyéni kifeje­zésmódra való törekvésekben elért eddigi eredményeiket. * A két szomszédos terület, valamint . Besztercebánya és Salgótarján között egyre gyü­mölcsözőbb kulturális, ezen belül képzőfnűvészeti kapcso­lat alakul ki. A fiatal szlovák képzőművészek mai bemutat­kozása x is ennek további mé­lyítését szolgálja. Májusban a salgótarjáni tavaszi tárlat anyagából rendeznek kiállítást Besztercebányán. S még ez évben sor kerül egy salgótar­jáni képzőművész beszterce­bányai egyéni bemutatkozá­sára is. Tóth Elemér kiáltott a károsult, de ekkor már Pruzsina József 51 éves fűtő túl volt árkon, bokron, lefekvéshez készülődött ottho­nában. A három százast a zoknijába dugta. Amikor be­állítottak a rendőrök, hallani sem akart az ügyről. Motozás következett: a zokniban vol­tak a százasok. Az alkoholt kedvelő férfi — nem egyszer járt már elvonókúrán — az­zal védekezett, hogy másnap vissza akarta adni a pénzt. A bíróság lopás vétségéért 3 hónap fegyházra ítélte Pru­zsina Józsefet. Kizárta a fel­tételes szabadságra bocsátás kedvezményéből is. Éjféli látogató — Mi történt magával? — Berúgtam, elestem, ösz- szetörtem az arcomat. Ezzel a párbeszéddel kezdő­dött Balázs Gyula 35 éveska- rancsaljad lakos tárgyalása. Balázs nagyon szereti az italt, de nemcsk erről nevezetes. Arról is, hogy többször volt már büntetve, szabálysértés miatt is indult eljárás ellene Harc a gyermekért A bíróság az anyának ítél­te a 3 éves Bélát. A férfi és az anyja nem engedte a gyer­meket. Az anya végrehajtást kért, és tavaly november 16- án megjelent két végrehajtó és egy rendőr Kotroczó Béla (Jozsu) 32 éves nádújfalui szerelő lakásán. Kotroczó ■ — az apa ■*- már reggel elment, s anyja nem volt hajlandó a kisgyermeket átadni. Neki­esett volt menyének. A bot­rányos jelenet után a hatóság embereinek erőszakkal kellett bemenni a lakásba, s ott az édesanya magához vette a ki­csit és távozott. Kotroczó anyja azonnal te­lefonált a fiának, aki még a végrehajtás napján a salgó­tarjáni rendőrkapitányságra sietett, és feljelentést tett. „El­tűnt az ágy tetejéről 5500 fo­rint, 11 darab bankjegyből állt az összeg ” — mondta és állí­totta, hogy volt félesége a tet­tes. Az ügy bíróság elé került, annak ellenére, hogy közben Kotroczó visszavonta a felje­nem hagyta ki azt a ziccert, hogy a férfi zsebében levő 420 forintot el ne emelje. A rendőrök a Salgóban ta­lálták meg a leányt, aki ak­kor már 100 forintot elvert ‘a lopott pénzből, így a károsult — szerencséjére — visszaka­pott 320 forintot. - X bíróság lopás vétségéért Kökény Ilonát 3 hónap fog­házra ítélte. Szokács László Mopresszó A Tarján Étterem mopresz- szója kedd esténként továbbra is érdekes filmekkel várja vendégeit. Március 7-én ked­den, a Dajkamesék hölgyek­nek című színes, amerikai filmvígjáték, március 14-én, a Négy gyilkosság elég lesz, kedvesem című színes, cseh­szlovák film, március 21-én az Estély habfürdővel című szí­nes, amerikai filmvígjáték, március 28-án a Hétszer hét című színes, olasz bűnügyi film, április 4-én' pedig Az alvilág professzora című iz­galmas magyar film szerepel a műsoron. Az. előadások este hét órakor kezdődnek. ka modelljét ajándékozta Sal- gótarjánnnak, a város 50 éves jubileuma alkalmából. Tegnap este pedig a Magyar Képző­művészek Szövetségének Észak-Magyarországi Területi Szervezete adott fogadást a megyei művelődési központ klubjában. K Beszélgettünk Klara Ktlbic- kova művészettörténésszel, aki ugyancsak erre az alkalomra érkezett Salgótarjánba. — Miben látja elsősorban a Salgótarjánban megnyíló ki­állítás jelentőségét? — A fiatal szlovák képző­művészet fejlődése az újabb generáció műveiben széles kö­rű aktuális törekvések képét nyújtja A generáció fogalma ebben az esetben nem jelent tartalmilag és formailag kö­rülhatárolt réteget, a 35 éves korhatár csak kisegítő jellegű. Ez a területi kiállítás, közös bemutatkozás, a maga nemé­ben az első, társadalmi elkö­telezettségével követendő fel­„Most már biztosan Itt a 'tavasz*’ — mondogatják a járókelők, amikor meglát­ják a kertészasszonyokat az utcán..A tapasztalatok sze­rint ugyanis, ha elkezdődik a város parkjainak tiszto­gatása, rendezgetése, a vi­rágok ki ültetése, csalhatat­lanul beköszönt a jó idő — hiszen a kertészeknek kell leginkább tudni és érezni a tavasz közeledtét. A várdsi tanács város­gazdálkodási üzemének parképítő brigádja számá­ra megkezdődtek a tavaszi előkészületek. Hogy ebben az évben is minél szebb és virágokban gazdagabb le­gyen környezetünk, igen szorgalmasan és odaadóan kell dolgozni a pár fős asz­szonytarigádnak. Ez azon­ban még mindig kevés! Kell hozzá a városlakók jóindulata is. Vigyázzunk a virágokra, vigyázzunk má­sok munkájára. Kulcsár József felvétele Nem kell \ komolyan venni Van a lapunknak egy ilyen címmel megjelenő rovata, hogy „Egy perc telefon”. Ha erre gondolok, nem tudom megállni nevetés nélkül. Pe­dig az olvasók nyilván tud­ják, hogy ezekben az írások­ban humorról többnyire szó sincsen. Akkor miért van az, hogy engem már a cím hallatára is elfog a görcsös kacagás? Méghogy egy perc! Bruha- ha! Bruhaha! Jaj, fogjanak le-he-he! öntessenek egy po­hár hideg vizet a fejemre! Ezt nem lehet kibírni. Betegre nevetem magam. Ha valaki manapság és csúcsidőben egy perc alatt lebonyolít egy tele­fonbeszélgetést Salgótarjánban, hát annak én szobrot állítta­tok a város főterén, közvet­lenül a főposta előtt, glóriá­val a feje fölött. Ezt hallgassák meg! Hívom az egyik intézményt. Termé­szetesen, mással beszél. Né­hány perc múlva újra tár­csázok. Még mindig foglalt. De ezt már megszokhattam. A Böhőnye Giziké is állan­dóan foglalt és mással beszél. Mégse szólok érte egyetlen rossz szót se. Pedig őt imá­dom. Nos, fő a türelem. Kicsit kifújom magam, teszek-ve- szek valamit, s egy idő múl­tán újra a telefonkagyló után nyúlok. Az egy perc telefon, mégis csak .egy perc telefon. Nem tarthat három évig, nem igaz? Kicsöng. Rekedtnek és na­gyon távolinak tűnik a hang, de kicsöng. Szívem a tor­komban dobog. Valaki csak fölveszi. Kis kattanás. Érces férfihang: — Tessék, itt TÜZÉP! Elnézést kérve men­tegetőzöm. Ügy látszik, rósz- ■ szül tárcsáztam. Újra vonalat kérek, a számlapra meredek. Csak nyugodtan és pontosan. Nehogy eltévesszem a szá­mot. Most a Pécskő eszpresz- szó jelentkezik. Kedves női hang. Magyarázkodás, men­tegetőzés stb. Az intézmény egy másik telefonszámával is kísérletezem. Ezúttal a nyomda jön be a vonal má­sik végén. Pedig hol van még az „Egy perc” telefon attól, hogy a nyomdába kerülhes­sen?! Magyarázkodás helyett most már csak nyögdécselés- re futja az erőmből. A foga­mat csikorgatom. Háromszor körbeszáladom a szobát. Közben mániákusan föl-fölne- vetek. a kollégák összecső­dülnek a folyosón a kísérte­ties kacajra. De nem mernek bejönni hozzám. Nem, nem vagyok ideges. Újra tárcsázok. Magánlakás. Káposzta Ibolyka beszél. Űjabb telefon. Űjra Ibolyka. Harmadszorra, vagy negyed- szerre még mindig Ibolyka. Nagyon kellemes hangja van. Már úgy beszélgetünk egymás k gal, ahogyan régi ismerősök szoktak. „Ismét én vagyok. Ibolyka. Ugye, nem zavarom? Apuka otthon van? Teljesen egyedül? És mit csinál? Nem volna kedve egy kávéhoz?” Hát, ^ mégis szép az élet. Üsse kő a telefont és az „Egy perc telefon”! „Akkor egy perc múlva találkozzunk —, búgom Ibolykának. — Tart­son a bal kezében, közvetle­nül a szíve fölött egy hófehér telefonkészüléket, nehogy el­tévesszem. En a legújabb ki­adású telefonkönyvet lobog­tatom majd a kezemben. És kicsit rángatózni fog a jobb szemem. Talán a telefonköz­pontot is elviszem a találko­zóra, de ezt még meggondo­lom. ..” Valami azonban továbbra is_ nyugtalanít. Vajon hova tűnhetett el ez az átkozott intézmény? Talán bizony el­lopta valaki? Elhessegettem magamtól ezeket a kínzó gondolatokat. Miért éppen most izgatnám magam, ami­kor már csak a találka he­lyét kell megbeszélni? Ebben a pillanatban kattan a telefon, a vonal megsza­kad. Gyorsan hívom az előb­bi számot. Ibolyka még le se tehette a hallgatót. Igen, még vonalban van. „O, drágám, én vagyok” — fuvolázom. „Ne tessék vic­celni — dörgi erre egy férfi­hang. — Mégis csak egy ko­moly állami intézménnyel beszél, maga telefonbetyár, nem pedig a nénikéjével!.. Kiss Sándor NÓGRÁD — 1972. március 5., vasárnap 5 ✓ / \ «

Next

/
Thumbnails
Contents