Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)
1972-03-04 / 54. szám
A szép magyar beszédért Bessenyei. Kazinczy éa K81- és egyetemes kultúra közvetf- Öban, nyilatkozók kínos oreesev évszázadokon, át termő gazdag vetése inspirálhatta Kodály Zoltánt és Péchy Blankát annak ideién, amikor kezdeményezték a közép- iskolások szép kiejtési versenyét. amikor mozgalmat indítottak az anyanyelvi kultúra fejlesztéséért. A kezdeményezésből hagyomány lett: évről évre a tavasai szünetet követően a győri Kazinczy Ferenc Gimnáziumban találkoztak a szép kiejtési verseny megyei elődöntőjén legjobban szerepelt diákok. olyan fiatalok, akikben képesség és szenvedély egyaránt munkál a magvar nyelv gazdagítására, értékeinek, szép hagyományainak ápolására. Ezért nem volt igazi verseny a szécsényi Nógrádi Sándor Gimnáziumban megrendezett megyei találkozó sem: az a 29 középiskolás, aki iskolája képviseletében szerepelt, nem csupán saját képességeit. felkészültségét mutatta be, Számot adott az anyanyelvi oktatás helyzetéről, tanúsította a nyelv, a magyar tő közege iránti érdeklődését, szeretetét. Ezért nem voltak vesztesek a helyezetten versenyzők sem. Néhány fontos tanulság megfogalmazására azonban az ilyen „versenyek” is alkalmasak. Szembetűnő például, hogy középiskolásaink szöveg- értelmező készsége az utóbbi években sokat fejlődött. Racionalista oktatási gyakorlatunk eredménye ez. a diákok mindenekelőtt érteni. megérteni törekszenek az írott szót, általuk mind többet a körülöttük mozgó világ dinamikus változásaiból- Ezért is kevés az „előadó” típus a fiatalok körében, a versenyzők többsége — szerencsére — nem törekedett többre, mint a felolvasott szöveg pontos', értelemszerű interpretálására- Ugyanakkor — a verseny másik tanulsága — még mindig kísért a hiedelem: szépen, tiszta artikulációval beszélni annyit tesz. mint lassan, modorosán, a közlés vágyától mentesen formálni a szavakat. A televízióban és rádicizitása a rossz példa, még azok az előítéletek, amelyek az ízes. a táinyelv értékeit felhasználó, ám tiszta ejtést a műveletlenség bélyegének minősítik. Eltűntek a korábban megszokott, s szívesen hallott. findm megkülönböztetéssel ejtett nyílt és zárt ..e”-k. az illabiális „a”-k. uniformizálódott diákjaink kiejtése, különbségek főként a szöveg- mondás dallamában (az éneklés fokában) és tempójában jelentkeztek. Mindenképpen anyanyelvi oktatásunk eredménye azonban a versenyen induló fiatalok igényességének növekedése, a hangképzés, s általában a kulturáltabb nyelvhasználat terén. Ezért ennek a versenynek az igazi győztese a magyar nyelv volt. többek között igényes fiatal művelői — Gyuricza István. Jármai Magdolna. Liptai Eszter, Antal Klára. Konopás Anna. Selme- czi Ágota és társai — jóvoltából. K. A. MOZIÉLET SZENZACIOVADASZOK ’ Á bölcsek szerint az emberre talán legjellemzőbb tulajdonság az elégedetlenség. * A pillanatnyi állapot általában nem elégít ki senkit, többre, jobbra, vagy legalábbis másra törekszik. Ha ez a törekvés nem .ellenkezik a közösség, a társadalom céljaival, helyes és jó, előrevivő, fejlődést eredményez. Ha a változtatási szándék ütközik a társadalom érdekeivel, valamiféle konfliktus lesz az eredmény. E két képlet tehát egyszerű. Marcetto Fondato most * bemutatott filmjében a harmadik lehetőséget próbálja megoldani, vagy legalábbis felhívni a figyelmet egy harmadik variáció lehetőségére. Hősei a társadalom különféle rétegeiből kerülnek egymás mellé. Turisták, akik pénzüket költeni, izgalmat vadászni érkeznek meg Szardínia szigetére. Roberto (Jean Soréi) vállalja, hogy potom százezer líráért elvezeti őket a körözött bűnöző Taddeu (Lou Castel) rejtekhelyére. Nanny (Sylva Koscina) a rejtélyes özvegy, Gabriella (Pamela Tiffin) és a társaság két férlitagja: Carlo (Luigi Pistilli) és Nino (Maurizio Bonuglia) autóba ülnek és Roberto vezetésével elindulnak Taddeu rejteke felé. Céljuk, vágyuk egy: fotókat készíteni a hírhedt banditáról, különféle pózokat örökíteni meg hogy legyen mivél dicsekedni otthon, Rómában. A csendőrök hírt kapnak szándékaikról. Miközben a turistacsoport Taddeut fényképezi (akiről kiderül, hogy nem is olyan vad és elvetemült, mint hihetnénk) helikopterek és autók indulnak a bandita felderítésére. Nino és Carlo.lő is a szikiak között közelítő csendőrökre. Tudják jól, végszükségben minden Tadideura hárítható. Végül a kirándulók vezetik nyomra az üldözőket Két csendőr meghal, Taddeu egyik embere is. A „nagy vad” ezúttal sem kerül horogra. A feladat, amire Fondato, a film rendezője vállalkozott rokonszenves. A mű veszélyért fizető, el- puhult polgár különböző típusait teremti meg a vásznon, akiknek semmi sem drága. Pénzt adtak, tehát akár olyasmit is megtehetnek, ami normális körülmények között, elképzelhetetlen lenne. A használtkocsd-kereskedő és a mérnök csendőrökre vadászik, aztán leUciismeretfurdalás nélkül elárulják azt, akinek nevében ezt tették. A film egyetlen hibája, hogy az intellektuális, pszichológiai oldal kissé elcsúszik a látvány felé. E tény viszont Marcello Catti érdemeit erősíti, aki kitűnő' felvételeket készített Szardínia vad és romantikusnak mondott tájairól. A kulcsszerepben a népszerű Jean Soréit láthatja a néző. Talán a szerep (de nyilvánvalóan a színészi produktum is) teszi, hogy az ő, valamint Sylva Koscina alakítását tartja kiemelkedőnek. Pamela Tiffin Gabriellája kissé egysíkúan problémamentes. Megemlíthető még Gabriele Ferzetti rendőrfőnöke, mint rokonszenves epizódalakítás. Hann Ferenc Nógrád vendége lesz Szemes ári Meleget, biztonságot sugárzó, szép asszony. Öshit- tel megáldott művész. Hangja fátyolos és érceb egyszerre. aszerint változik, ahogyan hajlítják a szavak. Mi lehet a nyitja egy személyiség varázsának? Miért rejtőzik megfejthetetlen titkok homályában az egyik ember, és miért tárja elénk nyíltan önmagát a másik ? A titokzatosság izgalmas. A nyíltság megható. És szere- tetet, gyengédséget vár. Szemes Mari. a József Attila Színház { művésznője ez utóbbi típushoz tartozik. Vas megyében született, Sárvárott, ám kétéves korától Gyöngyösön nevelkedett. A mátravidék színeit, álmokat tisztító emlékét vitte magával a főiskolám. A főiskola: itt meg kell állni a beszélgetésben. Egy ember emléke előtt, aki zuhanó halálával magával húzta, anélkül, hogy tudta volna, a feléje, Szemes Mari felé áramló szeretetet is. Gellért Endre tanár úr volt ez az emJber, akinek óráin oly sokat megtudtak hivatásról, szépségről a növendékek. Évekkel később is szaggatott szavak törnek fel az emlékezetből, a tapintatos figyelemről, a mindenre és mindenkire kiterjedő érdeklődésről, tiszteletről, az emberről, aki önbizalmat adott a színésznek, amire jaj, de nagy szükségé van... A színész magasba száll és mélybe zuhan. Középút nincsen. Érzékeny-fogékonyán magába szív mindent a körülötte levő világból, hajlamos elhinni a dicsérő 6zót és hajlamos hosszú időre megdermedni az első rossz kritikától. És kiszolgáltatott. A szerepének, a kollégájának, a közönségnek, a rendezőnek, az igazgatónak. Ha sikerre visz egy gyenge darabot, megfürdik a feléje nyúló fényárban. Ha hónapokig netán évekig nem kap szerepet — emlékezetében morzsolgatja addig megélt sikereit, mint különös imát az erőért, a fennmaradás erejéért, a hitéért, amitől minduntalan meg akarják fosztani. A siker jó érzés. De meddig? A tapsoló közönség előtt meghajolva már a másnapi sikerre gondol. Vajon holnap is sikerülni fog? És mi lesz, ha nem? Szemes Mari Budapesten, a József Attila Színházban Móricz Zsigmondi Nem élhetek muzsikaszó nélkül című, könnyes-mosolyos színművének Pólika szerepében mutatkozott be. ő rácsodálkozott a szerepre — a közönség rácsodálkozott a különös, izgalmas egyéniségű színésznőre. És ez a kettős csodálkozás azóta is ■ tart. A színésznő — ez nála természetes — minden szerepénél a felfedezés, a megismerés útját járja végig. A közönsége pedig újból és újból felfedezi magának a színésznőt. Szemes Mari a nehezebb, de biztonságosabb útját járja a művészéletnek. '— Szeretnék emléket hagyni az emberekben — mondja. — Hogy megtartsanak emlékezetükben akor is, ha .a múzsák földi helytartói éppen megfeledkeztek rólam. Ha nem kapok szerepet, ha nem vagyok a fókuszban. Népszerűsége, a feléje irányuló szeretet, amely megnyilvánul a levélírók, ismeretlen telefonálók kedves szavaiban — mind bizonyíték arra, hogy ez a vágya valóra vált. Minden szerepétől hideglelősen fél. Talán egyszer fordult elő, O’Neil: Egy igazi úr című darabjában, hogy nem félt a szereptől. Annyira ismerte, annyire övé volt a figura, hogy szinte csak a szavait kellett átvennie. Játszott Osztrovszkij-drámá- ban és modem zenés vígjátékban, kitűnő és silány szerepekben, amelyeket — a közönség számára mindig észrevétlenül — felöltöztetett igazsággal, emberséggel, őszinte rajongással beszél utólag is a „nagy” szerepről, Német László Nagy család-jának főszerepéről. v Azt hiszem, képtelen a hazugságra. Az élet nyers, igaz valóság számára az egyetlen közeg, ahol jól érzi magát. Hogy a valósághoz hozzátartozik a rossz is, azzal tisztában van, felkészült rá. Munkával Egyetlen kívánsága van: hogy szeressék. László Ilona Űj könyvek A Balassi Bálint megyei Könyvtár új könyvekkel áll az olvasók rendelkezésére. Az új könyvek közül külön is említést érdemel Hatvani Lajos: Emberek és könyvek. Merényi Oszkár: Űjabb Bér- szenyi-tanulmányok, Gábor Zoltán: Elkallódott ünnepi Gulyás Pál: Válogatott versek. Héra Zoltán: A sereg ar* ca és Juhász Ferenc: A min- denség szerelme című tanulmány-, illetve verseskönyve. Az olvasószolgálat a 14-70-es telefonszámon hívható. Kamarazene-fesztivál KÜRTI ANDRÁS KISREGÉNYE Látogató a Kopasz-hegyen Március 5-én vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel rendezik m%g a Nógrád megyei állami zeneiskolák V. kamarazene-fesztiválját Nagybá- tonyban, az állami zeneiskolában. A fesztiválon közreműködik a balassagyarmati, a nagybátonyi, a salgótarjáni állami zeneiskolák kamarazene-együttese. megnyitót mond Vrbán István tanácstitkár. A háromtagú bíráló bizottságot Váczi Károly zongoraművész, Z. Répássy Györgyi hegedű- művész és Perlaki József harsonaművész, a Budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szak- középiskola tanárai' alkotják. NÓGRÁD — 1972. március 4., szombat 17. Georg Hort úr kért szót, a Giafics tudósítója, a Magyarországon akkreditált külföldi újságírók korelnöke. Választékos modorú, kitűnő tollú, tapasztalt és tekintélyes publicista. Kissé idege- nes hanglejtéssel, ’ de egészen jól beszélt magyarul. Nem a gömbhöz, nem Koprához fordult, hanem a Tájékoztatási Hivatal helyettes vezetőjéhez. — Semmi okom sincs rá — jelentette ki, megfontoltan — hogy kételkedjem az önök jóhiszeműségében. Mindazonáltal nehéz szituációba kerültünk mindnyájan. Délelőtt már alaposan tanulmányoztuk a- lapok rendkívüli kiadásait, továbbítottuk az első szenzációs értesüléseket saját újságjainknak, hírügynökségeinknek. És biztosra vettük, hogy ezen a mostani találkozón, ha többről nem is, arról, személyesen meggyőződhettünk, hogy nem vezettük félre * ólvasóinkat. És most látunk itt egy nem túlságosan -nagy fémgömböt, amelynek az előállítása aligha jelent megoldhatatlan feladatot bármely földi kisüzem számára. Látunk itt továbbá egy ifjú kollégát. Szerinte ebben a gömbben egy idegen bolygó lakosa tartózkodik, akivel ő valami gondolatátviteli mechanizmus révén kapcsolatban áll. Kérdéseinkre majd az ő szájából kapjuk meg az űrutas válaszát. Remélem, nem értenek félre, de mi itt olvasóink százmilliós táborát képviseljük. Ilyen szempontból lényegtelen, hogy én mit hiszek, mit nem, a tényekről van szó. Mindössze egy elmosódó éjszakai felvétel áil rendelkezésünkre arról a lényről, aki a magyar lapok híradása szerint a világűrből érkezett. Ennél sokkal jobb fotókat láttunk már például a repülő csészealjakról, a közismerten nem létező ufókról. Emellett szíveskedjenek tekintetbe venni, hogy itt, a leszállás helyszínén semmiféle külső jelét nem tapasztaljuk annak, hogy fékező rakéták működtek volna, nincs felperzselve a fű, nincsenek éaési nyomok stb. Ilyen kö- rülménvek között talán célszerűbb lenne a sajtótájékoztató elhalasztása egy későbbi időpontra, amikor meggyőzőbb és hitelesebb élmények alapján számolhatnánk be olvasóinknak a látottakról, hallottakról. Alig fejezte be monclóká- ját, Josuah Gass előlépett és kiabálni kezdett. Nem kellett éles megfigyelőnek lenni, hogy az ember észrevegye, az AFD tudósítója — enyhén szólva — nem szeszmentes italokat fogyasztott a nap soron. — Micsoda finomkodás ez?! Világosan meg kell mondani, blöff az egész. Blöff, amelynek beugrottak a magyar sajtó felelős irányítói és beugrottunk mi is. Illetve, én nem! Mert az otromba tréfa kitalálójának — Kopra felé intett — interjújában, amelyet állítólag az éjszaka készített az állítólagos űrvendéggel, van egy apróság, egy kis logikai bukfenc, amivel azonnal leleplezte ,magát. Nem tűnt fel senkinek? önelégült mosollyal nézett körül a jelenlevőkön. Zavar, bizonytalanság az arcokon. Ismerték az AFD munkatársát, rámenős, de értelmes, gondolkodó ember. Gass közelebb lépett Kopra Tiborhoz, mint revolvert, szegezte mellének a mutatóujját. — öregem, a maga cikkében az áll. hogy bemutatkoztak egymásnak. Azzal a bizonyos telepatikus módszerrel, igaz? —- Igen. — És az a labdába bújt manó azt mondta, hogy Hax a neve? — Igen. Josuah Gass hátralépett, kis szünetet tartott, volt érzéke a drámai feszültség megteremtéséhez. — Hát akkor, magyarázza meg nekünk, hogyha a Marslakó csak a gondolatait tudja közölni önnel, hangot nem ad. honnan ez a Hax név? Telitalálat! Döbbent csend a tisztáson, minden tekintet a sápadtan kornyadozó Kopra Tiboron. KSH A szerencsétlen fiatalember szívében fájó keserűség. Azt hitte, ez az ő nagy napja, és tessék.! Köröskörül kaján, vagy zavart, vagy sajnálkozó tekintetek, egyre többen néznek rá úgy, mint egy csalóra. Miért?! Itt áll a gömb, nem ő találta ki. És a fő- szerkesztője, a fotós, Tusnádi elvtárs is látta az éjjel Haxot... Mindhárman itt vannak, de egyik sem áll ki mellette. Feltételezik, hogy valami optikai trükkel csalta lépre őket?! Dehát miért tette volna, mi haszna lenne ebből? Persze, ha most meg tudná mondani, hogy miért hívják Haxnak az apró hányt... De nem tudja, sajgó agyában csak egyetlen gondolat kering, bárcsak előbukkanna az a csúszda, bárcsak kigurulna a labda. Egycsa- pásra rendeződne minden. De a csúszda nem bukkan elő, következésképp a labda sem gurulhat le rajta. Sőt, a gömbből semmi reagálás nem érkezik. Cserben hagyja a fókafejű is. Viszont megszólal valaki, egészen hátul. — Csacsiság. Abban, hogy Kopra az űrhajóst Haxnak hívja, nincs semmi érthetetlen, semmi különös. Ha jól emlékszem, tavalyelőtt jelenttette meg a Móra Könyvkiadó a Kozmosz sorozatban a lengyel scifiírónak, Vladisz- lav Meinleknek „Különös világ” című könyvét. Űrexpedícióról szól, néhány földi tudós kalandjairól a Marson. Ebben az egyik igencsak rokonszenves Marslakó neve: 1-Iax. Tibi nyilván olvasta a könyvet, megmaradt benne ez a különös hangzású név. (Folytatjuk)
