Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)

1972-03-31 / 77. szám

Fehér La*os beszéde a ísz ek kongresszusán J CD A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a forradalmi munkás-pa­raszt kormány nevében meleg szeretettel köszöntőm a ter­melőszövetkezetek II. országos kongresszusát — a kongresz- szus minden résztvevőjét, s önökön keresztül a mezőgaz­dasági szövetkezetek több mint egymilliós tagságát. Megkülönböztetett tiszte­lettel üdvözlöm ebből az al­kalomból a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom vete­ránjait, az első szövetkezetek alapítóit. Erőt, egészséget kí­vánva kérem őket, hogy ta­pasztalataik átadásával se­gítsék tovább a mezőgazda- sági szövetkezetek fejlődését. Az öt évvel ezelőtt megtar­tott I. kongresszussal egyidő- ben az egész népgazdaság irá­nyításában jelentős gazdasági és szervezeti intézkedések tör­téntek, s azt a célt szolgálták, hogy tovább haladjunk a szo­cializmus teljes felépítésének útján, fejlődjék, erősödjék szocialista államunk. Azóta jelentős fejlődés következett be — a gazdaságirányítási reformnak megfelelően — a mezőgazdasági szövetkezetek önálló vállalatszerű és ön- kormányzati működésében, valamint külső kapcsolataik alakulásában. Most ezen a kongresszuson, újabb öt év elteltével meg­állapíthatjuk, Viogy a szövet­kezeti parasztság megjelelt a bizalomnak, jól sáfárkodott a lehetőségekkel, s ennek eredményeként jelentősen fej­lődött a termelőszövetkezetek gazdasági tevékenysége, to­vább erősödött a szövetkezeti parasztságunk társadalmi tu­data, egysége nőtt gazdasági ereje és ezzel tovább erősö­dött népi államunk politikai alapja, a munkás-paraszt szö­vetség! Hogyan alakult a párt és a kormány szövetkezetpolitiká­ja a kéj kongresszus között, miként hatott ez a termelő­szövetkezeti mozgalomra? Örömmel állapíthatjuk meg: az elmúlt évek során az egész magyar szövetkezeti mozgalomban, az elméleti és a gyakorlati tevékenységben nagy fellendülés következett be. „Pártunk szövetkezeti po­litikája a lenini elvekre épül, folytatni és továbbfejleszteni akarja az elmúlt huszonöt év fejlődését, ugyanakkor arra irányul, hogy a szövetkezeti mozgalom különböző ágai szervesen beilleszkedjenek a szocialista népgazdaságba, elő­revigyék a szocializmus építését hazánkban”. főre jutó paraszti reáljövede­lem az utóbbi 2—3 évben utolérte a munkásokét: a két nagy dolgozóosztály személyi jövedelme kiegyenlítődött, s a negyedik ötéves terv időszaká­ban terv szerint, azonos mér­tékben növekszik. Mindez tör­ténelmi jelentőségű sikere, vívmánya a párt és a kor­mány politikájának. Ezt a szövetkezeti parasztság kellő­képpen értékeli, becsüli. Az a jövedelem, amelyet a parasztság ma, a nagyüzemi gazdálkodás kereteiben elér; összehasonlíthatatlanul jobb életkörülményeket, lakáskul­túrát tesz lehetővé a termelő­szövetkezeti tagság széles tö­megei számára, mint amilyent a felszabadulást megelőző idő­ben, vagy a magángazdálkodás mellett a parasztság bár­mikor remélhetett. Így terme­lőszövetkezeti tagságunk élet- körülményei ma már lényege­sen közelebb kerültek a vá­rosi életformához, néhány vo­natkozásban a különbségek el­tűnőben vannak. A paraszti jövedelmek ala­kulásával kapcsolatban azon­ban szeretnék még valamit szóvá tenni. Gondot, okoz a kedvező természeti és közgaz­dasági viszonyok között gaz­dálkodó jó termelőszövetkeze­tek, a tagok napi érdekeit egy­oldalúan előtérbe állítva, jó termésű években olyan ma­gasra tornásszák az egy tag­nak kiosztható személyi jöve­delmet, hogy annak magas szintjét átlagos években, a termelés várható növekedésé­ből — egyéb kötelezettséggel együtt — huzamosan nem ké­pesek fenntartani. A jó terme­lőszövetkezetek sok esetben kiugróan magas tagsági sze­mélyi jövedelme össztársadal­mi tekintetben is problémákat okoz. Ezért az ilyen termelő- szövetkezetekben fokozatosan újra meg kell teremteni az összhangot a termelés és az elosztás között. Nem egyeztethető össze, hogy az emberek életszínvo­nalában, jövedelmi helyzeté­ben túlzott, a végzett munká­val arányban nem álló, ki­ugró különbségek legyenek. A nyugdíjkor és szociális ellátás Erősödött, fejlődött a tsz-mozgalom Az irányelvek alapján, va­lamint a párt X. kongresszusa határozatának megfelelően egy sor jelentős intézkedés történt az egész szövetkezeti mozga­lom, s ezen belül a termelő­szövetkezeti mozgalom to­vábbfejlesztése érdekében: — A IV. ötéves terv során tovább javítottuk és javítjuk az önálló vállalati gazdálko­dás feltételeit; — Lehetőségeinkhez mér­ten növeltük és növeljük a termelőszövetkezetek korszerű anyagi-műszakj ellátását; — A vertikális kapcsolatok kialakítása, valamint a szö­vetkezetek és az állami válla­latok kooperációs együttmű­ködése érdekében jogi és szer­vezeti intézkedéseket tettünk; — További gazdasági és jo­gi intézkedésekkel segítettük a háztáji gazdaságok termelé­sének növelését, valamint a közös és a háztáji gazdaságok együttműködésének fejleszté­sét; — Megfelelő intézkedéseket tettünk a termelőszövetkeze­tek tevékenységi körének bő­vítése, illetőleg a megfelelő szervezett keretek közötti folytatása érdekében. A múlt évben szövetkezeti mozgalmunk igen jelentős eseménye volt az egységes szövetkezeti törvény, vala­mint a fogyasztási és az ipa­ri szövetkezetek működését szabályozó, s a termelőszövet­kezeti törvény korszerűsítését szolgáló törvényerejű és kor­mányszintű rendeletek meg­alkotása. A legmagasabb szintű jog­szabály, az, országgygűlés ál­tal alkotott törvény kimond­ja: „a szövetkezet a szocialis­ta gazdálkodás egyik — az állami vállalattal egyenrangú — vállalati formájává fejlő­dött. A szövetkezetek jelenleg és a jövőben is a társadalom számára szükséges és hasznos szerepet töltenek be a szocia­lizmus építésében, erősítik hazánk gazdasági, társadalmi alapját. Az I. országos termelőszö­vetkezeti kongresszus óta el­telt időszakban az élelmiszer- gazdaság • és ezen belül a me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek — a párt-, az állam-, a társadalmi szervezetek és mindenekelőtt a munkásosz­tály segítségével — kedvező­en fejlődtek. A mezőgazdaságon belül, a közös gazdaságokban a legdi­namikusabb a fejlődés. A ter­melés korszerűsödött, iparsze­rűvé vált számos területen,1 s javult a munka termelékeny­sége. A mezőgazdasági terme­lés országos átlagban évente 3, a közös gazdaságokban 4,7 százalékkal emelkedett. A harmadik ötéves tervben a mezőgazdasági termelés 16 százalékos növekedése teljes egészében a munkatermelé­kenység emelkedéséből szár­mazott. A termelőszövetkeze­tekben az egy foglalkoztatott­ra jutó teljes termelési érték évi 12,5 százalékkal nőtt. A termelőszövetkezetek jó mun­kájának igen nagy része van abban, hogy a mezőgazdasági termelés ma több mint 50 százalékkal meghaladja a fel- szabadulás előttit. A magyar mezőgazdasági termelés három évtized alatt elért növekedésé­nek kétharmada az 1961. utáni időszakra esik: tehát azóta következett be, amióta túl­súlyba jutottak mezőgazdasá­gunkban a termelőszövetkeze­tek. A belső élelmiszer-ellátás jelentős javulásával egyidőben csaknem megháromszorozódott a mezőgazdasági export is. A hatékonyabb gazdálkodás­nak további fontos módszere a nagy hozamú, intenzív, jó nö­vényfajták és állathibridek már eddig is gyors elterjeszté­sének bátor folytatása, a tu­domány vívmányainak széles körű felhasználása, valamint a korszerű vezetési módszerek kialakítása, az üzem- és mun­kaszervezés továbbfejlesztése. Erőinket meghaladó beruházások A termelőszövetkezetekben is előfordult, hogy olyan be­ruházások kerültek előtérbe, amelyekkel nem járt együtt a termelés hatékonyságának és jövedelmezőségének megfelelő javulás. Másik gyakori hiba a saját forrásokat jóval — ese­tenként messze — meghaladó beruházások megkezdése. Az ilyen törekvések nem egy ter­melőszövetkezetben alaphiány­hoz, a beruházások indokolat­lan elhúzódásához vezettek. Mindezek a jelenségek ar­ra figyelmeztetnek, hogy a termelőszövetkezetekben a be­ruházási döntéseket a jövőben nagyon alaposan elő kell ké­szíteni, s a költségeket, illetve az igénybe vehető forrásokat reálisan kell megtervezni. Minden egyes szövetkezeti kol­lektíva alapvető érdeke, hogy fejlesztési terveit a lehető leg­jobban összehangolja erőfor­rásaival, mert az állam nem tudja vállalni a hiányzó for­rások fedezetét. Az intenzív mezőgazdasági termelés nagy eszközigénye és a termelőszövetkezetek anya­gi-műszaki ellátottsága a kö­vetkező években különösen előtérbe állítja a meglevő kapacitások jobb kihasználá­sát. Ehhez tartozik a háztáji gaz­daságok termelésének segítése és jobb megszervezése is. Az ország ellátása számára az & kedvező, ha a korszerű nagy­üzemi kapacitások bővítése a háztáji gazdaság lehetőségei­nek minél jobb kihasználásá­val párosuL A közös gazdasá­gok — amint a baromfite­nyésztésben és a sertéshizla­lásban tették — szervezzék és segítsék a háztáji tehéntartást is, hogy a tehénállomány a tervezettnek megfelelően ala­kuljon, s a népgazdaság bor­júból és tejből is megkaphas­sa a tervezett mennyiséget a háztájitól. Fontos termelési és ellátási érdekek fűződnek ahhoz is, hogy termelőszövetkezeteink ne csak a szűk értelemben vett növénytermesztést, állatte­nyésztést, és kertészetet fej­lesszék, hanem az azokhoz vertikálisan jól kapcsolódó ipari szolgáltatást, feldolgozást és közvetlen értékesítést is. Nagyobb körültekintés szükséges viszont az élelmi­szer-gazdasági vertikumhoz nem kapcsolódó ipari tevé­kenységek esetében. Ezek csakis a jogszabályok­ban meghatározott körben és szerződéses keretek között vé­gezhetők. Elsősorban a termé- szetileg mostoha viszonyok között gazdálkodó szövetkeze­tekben. A szövetkezeti küldöttvá­lasztó közgyűléseken és a te­rületi szövetségek küldöttér­tekezletein sok helyen felvetet­ték a nyugdíjkorhatár leszál­lítását és a szociális ellátás egyes problémáit. Gyakorta hevesen és némi türelmetlen­séggel is. Elöljáróban itt is kellő önmérsékletet kell aján­lanom, mert a nyugdíjkorha­tár öt évvel való leszállítása nem olyan egyszerű, mint ahogyan első pillanatra lát­szik. Higgadtan végig kell gondolni ennek összes vonat­kozását és kihatásait A kormány megfelelő hatá­rozatokat hozott számos egyéb részkérdésekben is. Megmondjuk azonban teljes nyíltsággal és őszinteséggel azt is, hogy a Minisztertanács mostani döntéseit széles körű vizsgálatok, számvetések előz­ték meg, s ezek alapján arra a megállapításra kellett jut­nunk, hogy a nyugdíjkorha­tár öt évvel történő leszállí­tásának feltételeit a jelenlegi ötéves terv időszakában sem szövetkezeti, sem állami for­rásokból nem tudnánk meg­teremteni. A korhatár leszál­lítása ugyanis tetemes — egy- milliárd forintot meghaladó — költséggel járna, amelynek előteremtésére a termelőszö­vetkezeteket terhelő jelenlegi 7,5 százalékos társadalombiz­tosítási járulékot csaknem kétszeresére kellene emelni. Ilyen mértékű jövedelemel­vonás a közös munkában rendszeresen résztvevő tagok személyi jövedelmét számot­tevően csökkentené, másrészt az alacsonyabb jövedelmek a nyugdíjba menők számára is alacsonyabb nyugdíjakat ered­ményeznének. Arról sem szabad megfe­ledkezni, hogy a nyugdíjkor­határ ötéves leszállításával kereken további 100 ezer ter­melőszövetkezeti tag válna nyugdíjassá, válna ki a kö­zösben végzett rendszeres munkából. Ilyen jelentős élő­munkaerő kiválását nem tud­nánk rövid idő alatt gépekkel és kémiai anyagokkal pótolni. A termelőszövetkezetekben már ma is kedvezőtlen az ak­tív dolgozók és a nyugdíja­sok, öregségi járadékosok ará­nya: három aktív kereső tag­ra két nyugdíjas és öregségi munkaképtelenségi járadékos jut. Ez az arány újabb száz­ezer termelőszövetkezeti tag nyugdíjba vonulásával még tovább romlana. Addig is, amíg a nyugdíj- korhatár leszállításának fel­tételei megteremtődnek, ha­tározottan javasoljuk, hogy a termelőszövetkezetek az idő­sebb tagok jobb foglalkozta­tásával, a nyugdíjak, öregsé­gi, munkaképtelenségi járadék kiegészítésével, és más szo­ciális juttatással, a saját erő­ből, közvetlenül javítsák as öregek életkörülményeit. Bevált a t$z-szövet>ég ioté/méoye Kölcsönös támogatási alappal Bosszantó lemaradás A mezőgazdaság általános és szembetűnő fellendülése mellett néhány területen azon­ban akad még kellemetlen, az össztársadalmi érdekeket sér­tő, bosszantó lemaradás, sőt visszaesés is. így például a cukorrépa, a dohány és a zöld­ség vetésterülete csökkent. Né­hány évvel ezelőtt még jelen­tős cukorkészleteink voltak — ma importálnunk kell. Ez bi­zony közös szégyenünk! Nem egyöntetű a kép az ál­lattenyésztésben sem. A nagy­üzemi sertés- és baromfite­nyésztésben a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta eltelt évtized során jelentős fellendülés következett be. Megoldatlan azonban a szarvasmarha-tenyésztés hely­zete. A nagyüzemekben ugyan­is nem eléggé fejlődött a szarvasmarha-állomány, a ház­táji gazdaságokban pedig évek során jelentősen visszaesett. A visszaesés — bizonyos mérsék­lődés mellett — ma is tart, ami népgazdaságilag rendkívül aggasztó. Az európai konverti­bilis piacon ugyanis export­cikkeink között első helyen áll az élőmarha és a marhahús. Nem alakul kedvezően a tej­termelés és a -felvásárlás sem. Ennek következtében — míg néhány évvel ezelőtt még vaj­hegyeink voltak — ma im­portálunk. — Azt hiszem, a tisztelt kongresszus teljes mértékben egyetért azzal, hogy a szövet­kezeti gazdálkodást — az előbb említett átmeneti gon­dok mielőbbi leküzdése mel­lett — még erőteljesebben, tö­retlenül felfelé íveiden kell fejleszteni a következő évek­ben! Ennek fő útja továbbra is a belterjesítés, az intenzív gazdálkodásra törekvés és a hatékonyság fokozása legyen! Az intenzívebb gazdálkodás kialakulásának, a hatékonyság növelésének fő módszere — a termelőszövetkezetek most már kialakult nagyüzemi méretű területein — a korszerű tech­nika és technológia meghono­sítása a növénytermesztés és az állattenyésztési különböző ágazataiban. Az üzemszerű gazdálkodás erősödését, kiegyensúlyozott fejlődését azonban nehezíti, hogy több száz termelőszövet­kezetnek nincs biztonsági alap­ja. De ahol van biztonsági alap, gyakorta ott is igen ki­csiny ez az összeg, amelyet egy év természeti csapásai már teljesen kimerítenek, amint ezt az ár- és belvizes 1970- es évi tapasztalatok is mutat­ták. A szövetkezetek jól fel­fogott érdeke, hogy fokozato­san akkora biztonsági tartalé­kot képezzenek, amelyből — az adott év eredményétől függően — szükség szerint meríthet­nek. A párt, a kormány részéről, szívből üdvözöljük és támo­gatjuk a TOT beszámolójá­nak, a kongresszusi állásfogla­lás-tervezetnek • azt az indít­ványát, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben is vezessék be és rendszeresítsék a kölcsönös támogatási alap képzését; olyan formán, hogy a szövetkezetek közgyűlési ha­tározattal, önkéntesen vállalt kötelezettség alapján biztonsá­gi alapjukból évente befize­tett saját pénzösszegükkel te­rületi szövetségük mellett lét­rehozzák a kölcsönös támoga­tási alapot. Helyesnek tartjuk és tá­mogatjuk azt a törekvést is — és erre a szövetkezeti tör­vény lehetőséget ad —, hogy a termelőszövetkezetek kisebb befektetéseik, átmeneti gond­jaik megoldásához tagsági köl­csönként vagy egyéb módon — természetesen ugyancsak ön­kéntesen vállalt kötelezettség alapján — vegyék bátrabban és. jobban igénybe a tagság pénzügyi segítségét. Kiegyenlítődtek a személyi jövedelmek Az I. országos termelőszövet­kezeti kongresszus óta mély­reható változások történtek a szövetkezeti útra tért paraszt­ság életszínvonalának alaku­lásában. Azóta nagy hordere­jű állami intézkedések és a mezőgazdasági munka terme­lékenységének kedvezőbbé vá­lása, parasztságunk szorgal­mas, becsületes munkája nyo­mán valóra vált a IX. párt- kongresszusnak az a célja, hogy az egy főre jutó paraszti jövedelmek közelítsenek a munkásosztályéhoz. Az egy Ma már elmondhatjuk, he­lyesek voltak a pártnak a termelőszövetkezeti szövet­ségek létrehozására vonat­kozó javaslatai. A gyakorlat igazolta e szövetségi rendszer életképességét. Az érdekkép­viseleti szervek intézménye bevált! Tevékenységük jól szolgálta és szolgálja a párt, a kormány agrár- éé szövetke­zetpolitikájának válóraváltá- sát! A kezdeti időszak nehézsé­gei, a megfelelő kapcsolati formák kialakítása után a szövetségek egyre eredménye­sebben és széleskörűbben lát­ják el nem könnyű feladatai­kat. A szövetkezetek többsége elégedett munkájukkal. Helyesnek bizonyult a szövet­ségeknek gazdasági-termelési körzetenkénti létrehozása is, s ezen a jövőben sem célszerű változtatni. A szövetségek munkájának középpontjában az elmúlt években a termelőszövetkeze­tek érdekképviselete állt, el­sősorban külső szervekkel és vállalatokkal való kapcsolatuk során. A termelőszövetkezetek önálló vállalati jellegének erő­södésével és az új gazdasági mechanizmus körülményei kö­zött ennek a feladatnak elő­terébe állítása helyes volt, de ezt igényelték a termelőszö­vetkezetek is. Eredményesen működtek közre a szerződéses feltételek kialakításában. Fo­kozatosan rátértek a termelő­szövetkezeti, termelési, fejlesz­tési problémák megoldásának segítésére, a szaktanácsadás, a tapasztalatcserék szervezése és információk nyújtása útján. Talán egy tekintetben kelle­ne a felfogásban és a gyakor­laton valamit igazítani: és ez az érdekképviselet helyes ér­telmezése. Közvetítve és kép­viselve a népgazdaság, az össz- társadalom igényeiből adódó feladatokat: osztozzanak e fel­adatok sikeres vagy sikertelen megvalósításával együtt járó erkölcsi felelősségből! Más szavakkal, a helyes ér­dekképviseletbe az is beletar­tozik, ha a területi szövetségek a közérdeket, a központi aka­ratot képviselik olyan, átme­netileg kevésbé népszerű fela­dat megoldásában is, mint a cukorrépa-, dohány-, zöldség- termelés és a háztáji szarvas­marha-tartás fellendítése. En-_ nek érdekében kiáll és megfe­lelő felvilágosító munkát vé­gez a szövetkezetek körében. Ha lehet úgy fogalmaznom: az érdekvédelmi képviseleti szer­veknek és természetesen ma­guknak a szövetkezeteknek szabad és kell kormánypárti­aknak is lenniök e feladatok jó megoldásában! Befejezésül további eredmé­nyes jó munkát kívánok a kongresszus minden résztvevő­jének, szövetkezeti parasztsá­gunknak és szövetkezeti veze­tőinknek. A kongresszus egyengesse tovább azt az utat, amelyen a mezőgazdasági szö­vetkezetek dolgozó parasztsá­gunk igazi szocialista közössé­geivé, korszerű nagyüzemeivé fejlődnek. Támogassa szövet­kezeti parasztságunkat, hogy a munkásosztály segítségével és vezetésével eredményesen munkálkodjék a X. pártkong­resszus határozata, a negye­dik. ötéves terv megvalósítá­sán, a szocializmus teljes fel­építésén!

Next

/
Thumbnails
Contents