Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)
1972-03-29 / 75. szám
Sfooii»H«<a srazda^á?! infográciő Összehangolt gazdaságpolitika i® MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ szörnyű p utasait viszonylag hamar kihevertük és az imperialista országok embargója, gazdasági és politikai mesterkedései ellenére a szocialista országok gazdasága gyorsabban fejlődött, mint a kapitalista világ. A KGST- országoknak a legutóbbi öt évben 31 százalékról 33 százalékra sikerült növelni részesedésüket a világ ipari termelésében. Mindezt a szocialista országok együttműködése nélkül nem érhettük volna eL Azonban a vitathat illan eredmények mellett nehézségek is jelentkeztek. Ezek a tagországok különböző történelmi, gazdasági, nemzeti fejlődéséből, a probléma bonyolultságából és a feladatok újszerűségéből adódtak. Ma már nyilvánvaló, hogy az eddigi módszerekkel az egyre fokozódó nyers- és alapanyag-, valamint különösen fontos termékek egyre fokozódó igényét egyre nehezebben tudják kielégíteni. A szocialista országok feldolgozóipara, különösen gépipara párhuzamosan fejlődött Lassú a szakosodás, nem elegendő a kooperáció, a műszaki, tudományos együttműködés lehetőségeit sem használtuk ki eléggé. Az eddigi együttműködés ma már nem segíti eléggé a technika fejlődését. A Szovjetunió kivételével a kisebb államok nyersanyagot nyersanyagért, gépet gépért szállítottak egymásnak. Vagy például: ha Magyarország egymillió rubel értékű szerszámgépeket és villamosipari berendezéseket szállított Bulgáriának, de Bulgáriától csak 500 ezer rubel értékű targoncát vásároltunk, így félmilliós követelésünk keletkezett Bulgáriával Ezremben. Ennek kiegyenlítése a nemzetközi valuta hiánya, a fejletlen pénzviszonyok miatt egyre nehezebb lett, s a fizetési mérleg egyensúlyzavara egyre inkább fékezőleg hatott. Másrészt korszerű, a nemzetközi piacon keresett, tehát nagy nyereséggel termelhető áru esetében az országok többsége bizonyította, hogy a szóban forgó árut tudja termelni és ehhez fontos, nemzeti érdeke fűződik. Az említett példákhoz hasonló okok miatt a KGST-orsaá- gok termelése és piaca eddig viszonylag szűk területen integrálódott, főleg ott, ahol a geológiai, földrajzi adottságok, illetve kézenfekvő gazdasági okok késztettek erre. A KOMPLEX PROGRAM a szocialista integráció új szakaszát hirdeti meg, hangsúlyozza, hogy minőségileg új fejlődésre van Szükség Mit is jelent az integráció? Egyesülést, beilleszkedést, az egyes részek egységes egésszé egyesülését. A szocialista integráció tudatosan irányított folyamat, amelynek célja a KGST-tagországokban élő népek anyagi és kulturális életszínvonalának növelése. A célkitűzést illetően a résztvevő országok egyetértenek. De hogyan, milyen feltételek teljesítésével lehet valóra váltani a szocialista integrációt? A szocialista országok politikailag egységesek, s ez feltétlenül előny a kapitalista országokkal szemben, de különböző gazdasági fejlettségi szántét értek el. A további előrehaladás fő nehézségét az okozza, hogy a tagországok gazdasági fejlődése nem azonos. Azonban valamennyi szocialista ország érdekelt abban, hogy gazdaságukat gyorsabban fejlesszék. Ez a mai kornak megfelelő internacionalizmus, ezt a szocialista országok felismerték és politikai egységükkel képesek megvalósítani. A komplex programból kitűnik, hogy a következő években két alapvető követelményt kell megvalósítani: gyorsan fejlődjék a résztvevő országok nemzetgazdasága és eleget kell tenni a hatékonysági követelményeknek. Az új, a fokozódó kettős követelmény teljesítéséhez nem elegendő a saját erő, a szocialista országok nerúaetközá összefogásá ra van szükség. Mi jellemzi leginkább a szocialista orszá gok gazdaságát? A tervgazdálkodás és a szocialista árutermelés tudatos összekapcsolása, dialektikus egysége. Éppen e két jellegzetesség, a tervgazdálkodás és a szocialista árutermelés sajátosságainak teljesebb kibonta koztatásával lehet megvalósítani a szocialista integrációt. A komplex program új vonása és elsőrendű követelménye, hogy tökéletesítsék és megszilárdítsák az államok közti gazdasági kapcsolatok tervszerűségét és fokozatosan megteremtsék a termelés integrációját. De hiszen a KGST-országok eddig is egyeztették terveiket! Igen, a terveket egyeztették, de csak kezdeti eredményeket értek el, mert a szakemberek csak most ismerték fel, hogy a népgazdasági tervek egyeztetését a gazdaságpolitika összehangolása előzze meg Mindenekelőtt azokat a gazdaságpolitikai kérdéseket szükséges összehangolni, amelyeknek fontos jelentőségük van a nemzetközi együttműködés tekintetében. AZ EGYES ORSZÁGOK TERVEIT a gazdaságpolitika, illetve a gazdaságpolitikára alapozott fejlesztési koncepciók határozzák meg. Ezért a következő években mindenekelőtt a KGST-államok gazdaságpolitikáját és a távlati fejlesztési elképzeléseket kell egyeztetni. A komplex program elősegíti, hogy az érdekelt országok a népgazdasági tervekben megfogalmazott alapvető fejlesztési koncepciókat, illetve a legfontosabb ágazatok fejlesztési elképzeléseit összehangolják. Tehát nem véletlen, hanem közgazdasági követelmény az is, hogy kölcsönösen egyeztetni kell a gazdasági élet szabályozórendszerét, jól összehangolt, egységes stratégiát és taktikát kell alkalmazni az integrációban résztvevő országok kapcsolatában. A komplex program meghatározza, hogy a KGST-tag országok milyen alapvető gazdaságpolitikai kérdésekről folytassanak kölcsönös konzultációkat. Külön fejezet intézkedik az együttműködés főbb irányairól és a tervező- munka feladatairól, a népgazdaság legfontosabb ágazataira és a legfontosabb termékfajtákra vonatkozó hosszú távú tervek koordinációjáról. Dr. Fazekas László Akik élnek... ilyenkor tavasszal, megsű- rűsödnek az ünnepek. Ünnepeljük a forradalmak és a felszabadulás évfordulóját, és ünnepeljük azoknak a hősöknek az emlékét, akik életüket áldozták. Solcan mondják, hogy manapság nincs szükség hősökre, „most nem olyan időket élünk”. Szerintem tévednek. Hősökre mindig szükség van, minden történelmi szituációban, legfeljebb más velük szemben a követelmény. Hős az, aki egy eszméért, a többi emberért feláldozza az életét, tie nemcsak az áldozza fel az életét, aki meghal. Ezerszámra élnek közöttünk , a hősök. Nem viselnek homlokukon jelet, csak ráncokat. Nem szónokolnak, nem harsognak jelszavakat csak teszik a dolgukat. Megtalálhatjuk őket mindenütt. Üzemekben, földeken, irodákban. Abban különböznek a többi embertől, hogy felelősnek érzik magukat mindenkiért, felelősnek a holnapért és a holnaputánért. Nem tartják magukat hősnek, másfélének, mint a többi ember: számukra természetes, hogy így élnek. Akik meghaltak egyszer haltak meg. Akik élnek, napról napra vállalják a gondokat, a felelősséget sokszor a hátrányos helyzetet is — mások érdekében. Ehhez is hősiesség kell. Nem belefáradni. és százszor újra kezdeni, ha nem sikerül valami. Kéretlen prókátorként, ha kell az „érted haragszom” dühével küzdeni a szebbért, a jobbért. A mai fiatalok egy része — a romantikusabb hajlamúak — irigykedve gondolnak azokra az időkre, mikor hőssé válhattak volna, és unalmasnak tartják mai életünket, mert nincs ilyen lehetőségük. Pedig, hogy mi kell ahhoz, hogy bárki hőssé legyen, arra már száz évvel ezelőtt Vö- rösmarthy megadta a receptet: „Gondolj merészet és nagyot, és tedd rá életedet...” A hősök köztünk élnek! Nincs emlékművük, nincs ünnepük a naptárban. Aki méltó akar lenni nevükre, egyet tehet: követi példájukat. — S — Iffit tud a vállalati tervekről f „Ha tudnánk róla, akkor ráhajtanánk.., Hatszázhúszmillió forint. Majdnem hat olyan toronyházra telne belőle, mint amilyen ezekben a hónapokban Salgótarján központjában épül. Nagyjából ennyi a Zománcipari Művek salgótarjáni gyáregységének idei termelési terve. Csak akkor lesznek a százezrekből milliók, ha a termelési program reá eső részét valamennyi üzemrész teljesíti. Ismerik-e a vállalat terveit a dolgozók? Tudják-e, hogy ezen belül milyen feladatai vannak a gyárrészlegnek, a műhelynek és a brigádnak? Mennyire ismerik saját maguk és környezetük tennivalóit? szereidében délelőtti „nagyüzem”. Két szalagon folyik a munka, az egyiken gáztűzhelyek, a másikon olajkályhák sorakoznak. Kísérőm, Mi- zser László, a szakszervezeti bizottság bér- és termelési* felelőse megjegyzi: — Negyedévenként tartunk termelési tanácskozásokat, amelyeken ismertetjük az előző időszak eredményeit és a soron következő negyedév feladatait. Valójában mindenki tudhatna arról, hogy milyen tervei vannak a vállalatnak. Sajnos, nem mindenki, vesz részt ezeken a tanácskozásokon, hol betegség, hol szabadság, vagy családi elfoglaltsága miatt. Akik ott vannak, azok sem igen jegyzik meg a szánokat. Kotroczó Béla meós mondja: — Nagyon sokféle terméke /an a gyárnak. Én nem tudom megmondani, hogy melyikből mennyit kell csinálni. Azt is hiába kérdi, hogy mennyi a szerelde termelése? Ügy tudom, két műszakban általában napi hatszáz készülék kerül le a szalagokról. A negyedévi tervet nem ismerem. Annyi biz tos, ha százkilencven darabos széria lemegy az olajkályhából egy műszakban, akkor jól dolgoztunk. Veres Lajosné négy éve dolgozik a salgótarjáni tűzhelygyárban. — Ez a „kész tető” — magyarázza. — Az M 102-es gáztűzhelyekre való. Én ezt csinálom. Azt nem tudnám megmondani, hogy mennyi a szerelde első negyedévi termelési terve, se forintban, se darabban, pedig elmondták a termelési tanácskozáson. Ki tudja azt fejben tartani? — Mennyi a napi teljesítménye ebből a fedélből? — 110—120 darab. Az „olajkályhások” brigád vezetője Longaver Antalné. A nyolc óra alatt legyártott 190 készülék tizenegy ember, közte két férfi munkája. Ezenkívül négy csomagoló tartozik a brigádhoz. Ha a „laikus” arra lenne kíváncsi, mennyit képes termelni a brigád egy hónap alatt, akkor bizonyára a napi teljesítményt beszorozná a munkanapok számával és azt képzelné, hogy ezzel megkapta az egyetlen lehetséges végeredményt. A valóságban egyáltalán nem ilyen egyszerű a helyzet. — Tudja, úgy van ez, hogy még azt sem tudjuk egészen biztosan, mit fogunk holnap csinálni — mondja a brigádve- zető. — Két napig gáztűzhelyeket szereltünk, aztán hiányzott valami alkatrész, abba kellett hagyni, más munkába kezdtünk. A legtöbb gondot az alkatrészhiány okozza. Most az ötezer kalóriás olajkályhák mennek a szalagon. Ez az adagolószerkezet — mutatja. — Ha egyetlen alkatrész hiányzik, akkor holnap újra át kell állni egy másik munkára. Hát nem is lehet csodálni, hogy az ember nem jegyzi meg, miből mennyit kellene csinálnia a szereidének. — Tudják-e, hogy most hogyan áll az első negyedévi termelési tervek teljesítésével a szerelde? Van-e lemaradás? Nem rázza a fejét. — Ha tudnánk róla, hogy lemaradás van, ha szükség lenne rá, akkor ráhajtanánk... Aki az előbb feltett kérdésekre egészen pontosan tud válaszolni: Belinyák László, a szerelde vezetője. — Hárommillió forint lemaradásunk van — mondja. — Fejből én sem tudnám pontosan megmondani, mennyi az első negyedévi termelési tervünk, talán százötven—százhatvanmillió forint. De itt van a kimutatás, mennyi volt a program, mennyit teljesítettünk. Ennyi pillanatnyilag a lemaradás. Ennek egyik oka: anyaghiány miatt kisebb értékű termékek gyártására kellett átállnunk. Aztán a létszám sem mindig teljes, jönnek és mennek az emberek, ráadásul új gyártmánytípusokba kezdtünk, még a begyakorlatlanság is hátráltatja a munkát. — Hogyan fogják behozni a lemaradást? — Amennyivel most kevesebbet termeltünk, azt elosztjuk a következő negyedév három hónapjára. Ezt úgy mondják, hogy „feszített” tervet kapunk. Havonként tartunk röpgyűlést, mindenről tájékoztatjuk a dolgozókat és megbeszéljük velük a feladatokat. Aki mégsem tudja a dolgát, csak magára vessen... Kiss Sándor Megszilárdult a fegyelem Béren érdemtelenül nem fizetnek bért A Ceredvölgye Termelőszövetkezetben jól haladnak a mezőgazdasági munkák Új gépet vásárolt a gazdaság, nagy teljesítményű permetezőt. A 12 méter szélességű öntözőcsővcükel a rétet és a legelőket permetezik. Már befejeződött a gazdaság szilvásának a permetezése is Koppány György felvétele A bériektől amit a természet elrabolt, azt a közösben dolgozó emberek ésszel pótolják. Nem olyan egyszerű ez. Hihetetlenül magas dombok, hirtelen lejtők, gyenge minőségű föld — ezt kapták a természettől, amihez most a szárazság párosul. Néhány esztendő óta ezekhez igazodva, hozzák ki a földből azt, amit lehet. Amióta fiatalabb nemzedék került a gazdaság élére. A korszerűtlen dolgokat félre kellett dobni, a hasznosítható hagyományokat pedig korszerűen felhasználni. Ami ennél is fontosabb: megértetni az emberekkel, ha gyarapodni akarnak, nagyon fegyelmezetten és szorgalmasan kell dolgozni. A fegyelem megszilárdítása volt a legnehezebb. Mega Mihály, az ellenőrző bizottság vezetője nagyon határozottan állítja, hogy változás van ebben is. Az emberek időben elindulnak a munkára. Ha valaki késik, attól az időtől jegyzik teljesítményét. Ezért nem érdemes a munkából' elmaradozni. Az ellenőrző bizottság elnöke a tagokkal együtt nyitva tartja a szemét, semmit nem néznek el, sem vezetőnek, sem vezetetteknek. Valamikor ebben a tsz-ben a traktorosok gyakran a pohár fenekére néztek. Utána hol mentek, hol nem a munkába. Ilyen fényűzést a leggazdagabb közös gazdaság sem engedhet meg magának. Jött viszont néhány fegyelmezett traktoros hozzájuk, mint legutóbb Csorba István, Fia Márton, akik példát mutatnak, ebből mindenki megértheti; becsületesen kell dolgozni. Majerszki Mihály, a tsz elnöke határozottan állította, Molnár Istvánná, a főkönyvelő pedig megerősítette: — Béren megszilárdult a fegyelem, az emberek tudják a kötelességüket... A termelőszövetkezet vezetősége erre építette fel az idei tervét. A vezetőkkel való beszélgetésből kiderült, hogy es a terv eltér az előző évek termelési terveitől. Sajnáljuk, hogy Szvena Mihály főagro- nómussal nem tudtunk gondolatot cserélni, így hát ezúton hozzuk tudomására Majerszki Mihály, Molnár Istvánná és Juhász László főállattenyésztő, Mega Mihály bátyánk és sok tsz-tag véleményét: okosnak tartják a vetésszerkezet-megváltoztatást. Arról van szó, hogy áttérnek az aprómagtermesztésre. A termesztést viszont korszerűsítik. Ugyanis másfél millió forintot fordítottak komplex gépesítésre. Ez felel meg a tagok korának, a tsz anyagi érdekeinek. Emellett húsz holdon málnát termesztenek, fejlesztik az állattenyésztést. Kukoricát a saját szükségletük kielégítésére vetnek. Azt mondta az elnök: — Számunkra ez a járható út. Más tudná-e jobban, mint ők, hogy számukra mi a legelőnyösebb? A bérieknek már annyi a tapasztalatuk, ha azt mondják: ez a legjobb, akkor biztosan úgy is van. Majerszki Mihály azt is mondta: — Rejtett tartalékkal is rendelkezünk. Kit ne izgatna, hogy ilyen kicsi, hegyek közé szorult tsz-nek mi a rejtett tartaléka? A későbbiek során megtudtam. Molnárné, a főkönyvelő mondta meg: — A költségmegtakarítás.. j Valóban: a gépek fölöslegesen nem mennek. Az üzemanyaggal takarékoskodnak, anélkül, hogy valamilyen munkakiesés keletkezne ebből. Alkatrészt annyit vásároltak, amennyire szükségük volt. Ebből is csak biztonsági tartalékot tárolnak. Aztán a fegyelmezett, jó minőségben végzett munka. Érdemtelenül bért senkinek sem fizetnek ki. Ez a közösség érdeke, ehhez tartja magát mindenki a községben. B. Gy. r NÓGRÁD - 1972. március 29., szerda
