Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)
1972-03-28 / 74. szám
K i^fnrnUahh te tdég áínsí — nagyobb lá.asztekot K ti C r!esi^ igék, j«gs»k A szövetkezeti demokrácia törvény, megcsorbítani nem szabad. A politikai és gazdasági vezetők erkölcsileg felelősek, hogy a tsz-üzemekben a szövetkezeti demokrácia érvényre jusson. A tsz-törvény a közös gazdaságok megszervezésében, működésében, szervezeti rendjük kialakításában önállóságot biztosít a tagságnak és vezetőknek. A tapasztalatok azt bizonyítják: a törvény adta lehetőségekkel — bár hibáktól és ellentmondásoktól nem mentesen — helyesen éltek. Erről tanúskodik a pásztói járásban a közelmúltban lefolytatott vizsgálat is, amelynek feladata volt megállapítani, hogyan érvényesül közös gazdaságaikban a termelőszövetkezeti demokrácia? Nem csupán a pásztói járás, hanem megyénk tsz-üzemeire általánosan jellemző, hogy a szövetkezeti demokrácia bennfoglaltatik az alapszabályokban. Ezzel elősegítették a tagság széles körű bevontát az irányításba, a tulajdonosi jogok gyakorlásába. A vezetőségek az operatív feladatokat a jogszabályok, belső normák keretei közt legtöbb helyen helyesen látják el, rendszeresen megtartják üléseiket, megvitatják a problémákat, a hozott határozatok megfelelnek a közösség érdekeinek. Milyen visszahúzó erők fékezik ma is, de előreláthatólag még hosszabb ideig, a szövetkezeti demokrácia zavartalan érvényesülését. Elöljáróban leszögezhetjük: a visszahúzó erők többnyire régi jelenségek, így a harc könnyebb ellenük, mert ismertek. De új, negatív jelenségek is tapasztalhatók. Nem ismeretlen az a vezető, aki a közösség érdekére hivatkozva követi el a szabálytalanságot. Vagy az olyan tsz-vezető, aki hirdeti, hogy demokratizmusból a közös gazdaságban nem lehet megélni. Ez azt jelenti, hogy az ilyenek lebecsülik a testületi munkát, jelentős határozatok meghozatala előtt nem tárgyalnak a tagokkal, a pártszervezet véleményét is mellőzik. Árra hivatkoznak: nincs idő tárgyalni. Ilyen esetből kifolyólag bukott meg Csécsén is a tsz régi vezetősége. Ahol a testületi munkát semmibe veszik, ott egyenes következménye a dolgoknak, hogy a vezetők túlbecsülik képességeiket, önteltekké válnak. Ezt a magatartást viszont a szövetkezeti demokrácia és a tagság sínyli meg. A termelőszövetkezeti tagság általában tisztában van azzal, hogy a tsz-törvény milyen jogokat biztosít részére. Joga van ahhoz is, hogy szinte hetenként tájékozódjék a tsz gazdasági helyzetéről. De abban a tsz-ben, ahol a vezetőkön úrrá lett az önteltség, s a tájékozódni akarókat kellemetlenkedőknek tekintik, nemcsak elidegenítik a tagot, hanem abban is meggátolják, hogy elmondhassa hasznos, jó tanácsát. Az ilyen szemlélet sérti a demokratizmust és súlyos kórokat okoz a tulajdonosi szemlélet kialakulásában. Napjainkban tanúi vagyunk annak, hogy néhány, a közösség érdekeit semmibe vevő, kapzsi tsz-vezető ellen eljárást indítottak, mert a megengedettnél nagyobb pénzösszeget vettek fel. Vajon nem azt bizonyítja-e ez, hogy az ilyenek lebecsülik a tagságot? A jövedelem, amelyre szert tesznek nincs arányban a végzett munkával még akkor sem, ha azt különböző, kitűnő üzletkötésekkel akarják igazolni. Szerencsére a felsorolt hiányosságokat nem általánosíthatjuk. Az a jellemző, hogy a hibák leküzdéséért koncentrált erőfeszítés folyik, amelyből az adminisztratív intézkedések sem hiányoznak. Ennek hatásaként a szövetkezeti demokrácia örvendetesen erősödik. A legutóbb lezajlott közgyűlések is erről tanúskodtak. A tagok a szövetkezetét érintő gondokkal foglalkoztak, csak kis mértékben az egyéni sérelmekkel. Kicsengett felszólalásaikból, a magatartásukból annak a megértése, hogy a gazdálkodás eredménye a tagság rendszeres és fegyelmezett munkájától függ. Ha a demokratizmus a kötelezettségek teljesítésével párosul, akkor válik valóra maradéktalanul a szövetkezeti törvény. Tennivaló bőven van a tsz-demokrácia fejlesztéséért. Egyik legfontosabb a tagok szakmai, politikai képzettségének elősegítése. Demokratikus alapon kell a munkadíjazásokat, premizálásokat jóváhagyni, ami azt jelenti, hogy a tagok tudta nélkül nagyobb összeget kifizetni nem szabad. Javítani keil a tagság tájékoztatását. Az eredményeket, a gondokat őszintén fel kell tárni. Csak a tagság őszinte véleményének ismeretében lehet jól irányítani. Az a tagság, amelyik minderről tájékozott, amelyik a véleményét érvényesíteni tudja, szívesen dolgozik. Nagyon sok segítséget vár a tsz-togsóg a pártalapszervezetektől abban, hogy ne essék csorba a szövetkezeti demokrácián, hanem mind jobban érvényesüljön. Őrködjék az alapszervezet, hogy a tsz-vezetőség az alapszabály szerint működjön. Nyújtson segítséget a vezetőknek, védje meg azokat, akik nem vétkesek a gondokért, de azokkal szemben, akik rosszul irányítanak, elszakadtak a tagságtól, kapzsik, méltatlan életmódot folytatnak, szigorúan lépjen fel. A pártalapszervezet fejlessze a szövetkezeti önkormányzatot, ügyeljen, hogy a tagokat anyagilag, erkölcsileg megbecsüljék. A szövetkezeti demokrácia olyan erő, amely ha megfelelően érvényesül, minden területen lendítője az eredményes munkának. Bobál Gyula Vasárnapi munka a mezőgazdaságban Az első tavaszi vasárnap az ország számos vidékén a határban találta a termelő- szövetkezetek, állami gazdaságok dolgozóit. A csongrádi kertészek, gyümölcstermelők, a verőfényes időjárást kihasználva ezrével dolgoztak a földeken. A különleges dél-alföldi tájegységekben: a csongrádi kadarka hazájában a szőlőhegyen a téli fagyoktól megóvott szőlőtőkéket szabadították ki a földtakaró alól. Szatymaz környékén, ahol milliónyi őszibarackfa kipattanó rügyei ígérnek jó termést, a metszéssel. faápolással foglalatoskodtak a gazdák. A Tisza— Maros szögben kialakult évszázados, hagvományos burgonyatermesztő tájon — Maroslelle, Apátfalva környékén — az utolsó táblákat ültették be a leendő új burgonya vetőgumóival. A békési földeken sem szünetelt a tavaszi munka. Ezernél több különböző típusú traktor dolgozott a termelő- szövetkezetek és az állami gazdaságok földjén. Vetették a cukorrépát, előkészítették a talajt a kukoricavetésre. A hét második felében a hideg idő miatt a Körösök völgyében kényszerpihenőt tartottak az öntözőberendezések egy részénél. Vasárnap újból megindult a mesterséges csapadékszolgáltatás. Szolnok megyében a tavasz eleji mezei munkák zömét már elvégezték. Tegnap Salgótarjánban tartotta termelési tanácskozását a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat. Az elmúlt év munkájáról, s az idei feladatokról Horváth József igazgató számolt be. A beszámolóban elhangzott, hogy a vállalat az elmúlt év során is három főtevékenységet folytatott — temelő, értékesítő és szolgáltató feladatot látott el. E háromirányú feladat közül a legjelentősebb a termelés, ami elsősorban a melegétel-készítés, cukrászati termékek, a húsipari és hidegkonyhai készítmények irányába tolódott el. A vállalat az elmúlt évben összesen 173 millió forintos bruttó forgalmat bonyolított le. A termelési tanácskozáson szó volt az 1972-es évi feladatokról. Ez az év, még kulturáltabb vendéglátást, nagyobb választékot követel a vendéglátótól, ugyanakkor az éves 188 millió forintos bruttó termelési érték teljesítése is nagyobb feladat elé állítja a vállalat dolgozóit. Ezért figyelembe vették a közétkeztetés kiszélesítését. Az egységek látogatottságát és forgalmát úgynevezett ételspecialitások bevezetésével is fokozni kívánják. Fokozzák a meleg és hideg ételek utcán át történő értékesítését. Bővítik a cukrásztermékeket, a fagylaltkészítmények előállításánál jobb minőségre törekednek, valamint a szeszmentes üdítő italok részarányának növelésére. A bor és szeszes ital választékának kialakításánál — az olcsóféleségek tartása mellett — a keresletet a minőségi italok vásárlása felé igyekeznek befolyásolni. Az ételforgalom növelése céljából a húsellátáson kívánnak javítani. A tegnapi termelési tanácskozáson kitüntetések és jutalmak átadására is sor került. Az elmúlt évi gazdálkodás eredményeként egymillió forint nyereségrészesedést osztottak ki a dolgozók között. Kiosztásra került 155 ezer forint pénzjutalom is. A Belkereskedelem Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült Nagy László, a vállalat áruforgalmi osztályának helyettes vezetője, és Mauer Sán- domé, a 36-os számú italbolt vezetője. Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott huszonkét dolgozó, összesen huszonkét szocialista brigád kapta meg a brigádmozgalom különböző fokozatát. Egyáltalán nem lehet azt állítani, hogy túlságosan sok lenne a női vezető megyénk termelőszövetkezeteiben. Az idegenkedésnek falun az átlagosnál még mindig erősebbek a gyökerei és a hagyományai. Ki ne ismerné ezeket a lassan végérvényesen időszerűtlenné váló népi szólásokat, hogy „asszony, hallgass a neved”, meg „az asszony kezébe fakanál való” ? Azért akad jó néhány község, ahol idejekorán szakítottak ezzel a dicstelen hagyománnyal. A kishartyáni Egyesült Erő Termelőszövetkezetben hosszú évek óta Csábi Sándorné tölti be a pénzügyi vezető felelős tisztét. Méghozzá közmegelégedésre, amit az is bizonyít, hogy nemrégen ’ Kevesen Ismerik megsértik A beszám^ól eszmecsere előzte meg Hogy a kollektív szerződés végrehajtásáról szóló számvetést érzékelhetővé tegyék, a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben 250 szakszervezeti csoportértekezlet és egy szak- szervezeti bizottsági ülés előzte meg az igazgatói beszámolót. A kétoldalú alapos vizsgálat lehetővé tette, hogy a kollektív szerződés végrehajtásáról sokoldalúan elemzett, megbízható kép alakuljon ki. Kritikusan, következetesen A gyár szakszervezeti tanácsülésén az eleven kritd- ^kai hangvétel súlya alatt mintha kissé megbomlott volna az egyébként jól rendszerezett, szép kötésű üzemi alkotmány. Antal Gyula vállalati igazgató itt-ott keményen értékelő szavaiból érezhető volt, hogy a kollektív szerződés nagyjában-egésaé- ben jól rendszerezi a kétoldalú jogokat és kötelességeket; a vállalat és a dolgozók egymásra utaltságának jegyében. A hiba talán abban van, hogy a kollektív szerződés ismereteinek hiányában gyakran megsértik az üzemi alkotmány rendelkezéseit. Másrészt viszont az élet is új és új rögzített rendelkezéseket követéi magának a kollektív szerződésben. A kollektiv szerződés végrehajtását elemző szakszervezeti tanácsülésen felmerült, hogy az újfelvételes dolgozóknál a gyárrészlegieik, illetve főosztályok vezetői nem éltek munkaviszony- megszüntetési jogukkal akkor sem, ha a dolgozó az adott muhkafeladatra alkalmatlannak bizonyult. Szóba került, hogy a gaä- vanikus horganyzó II—III— as telepén heti 42 óráé munkaidőben dolgoznak. Ezeken a munkahelyeken a doboß és kötő munkabeosztásban nőket is foglalkoztatnak, holott a Munkatörvénykönyv tiltja a nők és a fiatalkorúak itt történő foglalkoztatását Hasonló a helyzet a szeghor- ganyzóban. A kollektív szerződés tilalmi jegyzékében szerepel, hogy a bútorrúgó-kötözésnél nőket alkalmazni tilos. 1971. december 31-ig kísérleti jelleggel engedélyt kaptak nőknek e munkahelyen való foglalkoztatására. A kísérleti idő lejárt, azóta sem változott a helyzet, ma is foglalkoztatnak női dolgozót. A vállalat igazgatója szóvá tette, hogy a felmondási idő előírásnál sem tapasztalt egyértelmű végrehajtást. Egyes helyeken viszont csak a vállalatnál eltöltött munkaidőt tekintették munkaviszonynak. A rendelkezés értelmében a felmondásnál az összes elismert munkaidőt be kell számítani. Lazaságok miatt kétmillió veszteség A vasöntöde tisztítóüzemében foglalkoztatott hegesztőik kérték, hogy részükre a tisztítókkal azonos 36 órás csökkentett munkaidőt állapítsanak meg. A kérést az illetékesek megvizsgálták. A KÖJÁL 1972. február 24M keltezésű levelében indokoltnak tartja a változtatást. Megemlítették, hogy a kollektív szerződés előírásától eltérően az energiaüzenmél négy, de esetenként öt vasárnapon. is berendelték a dolgozókat, bár a Munkatörvénykönyv egyértelműen kimondja, hogy minden dolgozó részére legalább egy pihenővasárnapot kell biztost tani. A vállalat igazgatója beszélt azokról a tényezőkről is. amelyek a dolgozók szociális és kulturális juttatásait, illetve az életkörülmények kedvező alakítását megalapozták. Bár a gyárban az elmúlt évben 26 napi bérnek megfelelő nyereséget oszthattak ki, ennek ellenére nem minden ben megnyugtató a helyzet. Jelentősen megnövekedett az igazolatlan mulasztások száma. 1971-ben 746 fő maradt ká igazolatlanul a munkából, de felelősségre vonás mindössze 61 esetben történt. A felmért adatok arról tanúskodnak, hogy a munkába állás első két órájában mintegy 35 százalékos kapacitás vész el, illetve marad kihasználatlanul. A műszak közepére elérik ugyan a csúcsot, de a műszak végére ismét alaposan lecsökken a gépek terhelése. Számítások szerint az ilyen lazaságok következtében az üzemnél egy évben kétmillió óra veszteség jelentkezik. Ez munkaerő- kapacitásra átszámolva azt jelenti, hogy 500 dolgozóval többet foglalkoztatnak a kelleténél. l Ösztönzőbb bérezést Nem bánnak megfelelően az anyagi lehetőségekkel sem. Az elmúlt évben 747 ezer forinttal lépték túl a bérfejlesztés megengedett lehetőségeit. A kollektív szerződés módot ad bizonyos célfeladatokkal alátámasztott nyereségjutalmak kifizetésére. Sajnos, az elmúlt évről rossz tapasztalatok vannak, hiszen egyrészt csaknem annyi nyereségjutalmat fizettek lei az alkalmazottaknak, mint a produktív dolgozóknak, de ami még súlyosbítja a helyzetet: a kitűzött célfeladatok sem mindig segítették megfelelően a hatékonyságot és a nyereség- terv növelését. A vizsgálatok során összesen 140 olyan esettel találkoztak, amile or a nyereségjutalom mögött nem, vagy csak részben volt meg az előírt nyereségnövelő tevékenység. Ragaszkodni kell A kollektív szerződés végrehajtásának első esztendejéről megvont mérleg sok hasznos tapasztalatot hozott. S ha itt-ott kemény kritikai megjegyzés kísérte is ezeket, az csak hasznára válik a kollektívának. Az üzem alkotmánya ugyanis kétoldalú jogokat és kötelezettségeket tartalmaz, s ezekhez egyértelműen ragaszkodni kell. Orosz Béla Másfél óra a főkönyvelónó'yel a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa tagjának és kongresszusi küldöttnek választották. — Hogyan lett főkönyvelő? — Hát, nem fogja elhinni, szinte egyik napról a másikra csöppentem bele — válaszol mosolyogva. — Mondogattam is akkoriban; nem vagyok én még elég tapasztalt ahhoz, hogy ilyen felelős munkát végezzek. De biztattak, vállaljam csak el, majd belejövök. No, azért nem voltam egészen járatlan a pénzügyekben. Két évig a sóshartyáni tanácson dolgoztam. Odavalósi vagyok, csak néhány éve költöztünk Salgótarjánba. Utána az Új Élet Termelőszövetkezethez kerültem, onnan még abban az évben elküldték Zsámbék- ra, könyvelői tanfolyamra. Hatvankettőben a két közös gazdaság egyesült, így lett Egyesült Erő Termelőszövetkezet. Akkoriban már besegítettem a könyvelésbe. Nemso- kárá elment tőlünk a főkönyvelő és egyik napról a másikra a helyére kellett állnom. — Akkor mégis csak úgy kellene inkább fogalmazni, hogy „belenőtt” ebbe a munkakörbe, nem? — Igen, így is lehet mondani. — Melyik volt a legnehezebb időszak az életében? — Gondolhatja, hogy éppen az egyesülés utáni első két év. Nemcsak azért, mert eléggé kezdő voltam még a szakmában, meg kellett nyerni az embereket, bebizonyítani, hogy méltó vagyok az előlegezett bizalomra, hanem azért is, mert az egyesülést átmeneti visszaesés követte a gazdálkodásban. Hadd mondjam el, már akkor azt is, hogy melyik volt az eddigi legjobb esztendőm? A hatvannyolcas év. Jött az új gazdaságirányítási rendszer és a fellendülés időszaka. Ráadásul abban az évben a közismerten gyenge termőföldjeink kiemelkedő termésátlagokkal örvendeztettek meg bennünket, könnyű volt a főkönyvelő dolga, jól fizetett a növénytermesztés, volt pénz, volt miből osztani.., — Vannak-e olyan pénzügyi természetű gondjai a szövetkezetnek, amelyek kisebb-na- gyobb eltéréssel jellemzőek a megye közös gazdaságaira ? Milyen általánosítható tapasztalatai vannak, amelyeknek hangot kellene adni? — Arról most nemigen akarok beszélni, hogy korábban magas ártámogatást kaptak a szövetkezetek egyes beruházásokhoz, ez — minden előnye mellett — jó néhány helyen erőn felüli eladósodásra csábított. Ami mostanában is gondot okoz, hogy az év elejéi* felvett termelési hitelekkel már novemberben el kell számolni, pedig nem minden bevétel érkezik meg addigra a számlánkra. A megye szövetkezetei általában nem dúskálnak a pénzben, nem mindenütt van tartalék és nagyon hosszú az idő novembertől január végéig, amikor újra hitelt kaphatnak. — Miből származhatnak még pénzügyi nehézségek? — Túlságosan elterjedt az a gyakorlat, hogy egyik vállalat a másiknak nem fizet időben, ez különösen év végén tapasztalható — mondja a főkönyvelőnő. — A kelleténél könnyebb a benyújtott számlával szemben kifogást emelni és elhúzni a kifizetés idejét. Ez is gondot okoz. Talán szigorítani és szűkíteni kellene a kifogásolás lehetőségét. Szép, új családi házban laknak Zagyvapálfalván Csábiék. Még nincs egészen befejezve, parketta kellene a szobákba, függöny az ablakokra... Aki pénzügyekkel foglalkozik, bizonyára odahaza is alaposan számon tartja a bevételeket és a kiadásokat. Vajon mennyibe került eddig a családi ház építése és berendezése? Csábi Sándorné elneveti magát: — Százvalahányezer forintig följegyeztem, aztán abbahagytam. Otthon nem vagyok olyan jó főkönyvelő... Kiss Sándor NÖGRÁD — 1972. március 28., kedd 3
