Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)
1972-03-26 / 73. szám
Mai bolgár grafika Mai bolgár grafika címen, csaknem 30 eredeti lapból álló kiállítás látható Salgótarjánban, a Bolyai Gimnázium Derko- vits Gyuláról elnevezett iskolagalériájában. A tárlat, amely a budapesti Bolgár Kulturális Központ támogatásával nyílt meg, szervesen illeszkedik az iskolagaléria nemzetközi kiállítássorozatába. A korábbiakban a hazai képzőművészeti tárlatokon túl, csehszlovák, francia, szovjet kiállítások nyíltak itt, eredeti alkotásokból. E galéria büszke lehet arra, hogy Picasso, Chagall, Braque eredeti művei is felkerültek már falára. Kevés magyar kisváros dicsekedhet ezzel. Tekintsünk el ezúttal az iskolagaléria pedagógiai jelentőségétől, hiszen nyilvánvaló, hogy szerepe a fiatalok esztétikai nevelésében szinte felmérhetetlen. Ügy véljük azonban, hogy nem lenne érdektelen, ha Nógrád más középiskolái is módot találnának egy-egy jelentősebb tárlat megtekintésének megszervezésére. S azt hisszük, Salgótarján felnőtt közönsége is maradandó esztétikai élményt szerezhetne itt, alkalmanként. Annál is inkább, mert hiszen a város kiállítási programja viszonylagos gazdagsága és változatossága ellenére sem nyújthat átfogó képet a mai magyar és nemzetközi képző- művészeti törekvések változatosságáról, s bár erre — természetesen — az iskolagaléria sem vállalkozik, kiállításai azonban mindenképpen tágíthatnák a látókört. Csak fel kellene jönni ide a hegyre. Ez a bolgár grafikai tárlat jó alkalom arra is, hogy legalább néhány mondatban Bulgária művészetéről szóljünk. Bulgária földjén már az újabb kőkorszakból gazdag kerámialeletek ismeretesek, jöjjünk azonban — hosszú évezredeket átugorva — mindjárt jóval közelebb az időben. Talán a negyedik századtól kialakuló ókeresztény művészeti emlékek ismertebbek a ma embere előtt, különösen az építészet produktumai, kolostorok, székesegyházak és az ikonok. A tizenötödik században újjáépült rilai kolostort bizonyára többen személyesen is látták, vagy legalább találkoztak vele a televízió képernyőjén. Ez a pár sor, persze, még vázlatként sem használható, csupán a figyelem felkeltésére szolgál Bulgária művészete iránt, amely 1944, után újabb fejlődésnek indult. Az elmúlt évtizedekben például virágzásnak indult a bolgár grafika, eredmények születnek a városépítésben, igen fontos szerepet tölt be a népművészet (fafaragás, szőttes, kerámia). A bolgár grafika az utóbbi időben figyelmet érdemlő alkotásokkal kapcsolódik az európai grafikához. Egyében kívül, ez a kiállítás is módot nyújt arra, hogy érzékeljük, hogyan és mennyiben tükröződik például a nemzeti-népi karakter a mai bolgár képzőművészeti alkotásokban, hogyan válik a modern művészet szerves részévé a paraszti és a ■ munkásfolklór. A magyar képzőművészet számára is tanulsággal járhat annak a módszernek figyelemmel kísérése, amellyel a korszerű művészet művelői viszonyulnak a hagyományokhoz, megteremtve egy magasabb szintézist. Ezeken a grafikai lapokon kiválóan tükröződnek a népművészeti ornamentika, s a bolgár ikonművészet hagyományai. A kiállítás másik eredménye az a tanulság, hogy bármenynyire korszerűek az itt látható lapok, mindig emberi léptékűek maradnak. Egyébként tematikailag a lapok változatosak, a hangulatos bolgár tájak, a tengerpart, a népi mesék, legendák megfogalmazásaival találkozhatunk. A rézkarcok, a fametszetek, a litográfiák a mesterség és a mí- vesség igen elmélyült ismeretéről adnak számot. T. E. Szocialista brigádok vetélkedője Pedagógusok a KHZ-ben A ludányhalászl pedagógusok az általános iskolából kikerült fiatalok sorsát tovább kísérik. Aktívan bekapcsolódnak a falu KISZ-korosztályához tartozó fiatalok művelésébe. Tóth Dezső tanár, a községi KISZ-alapszervezet titkára. Pedagógiai ismereteit az alapszervezetben is kamatoztatja. Személye, tudása emeli az alap- szervezet tekintélyét. A fiatalok szeretik őt, szívesen vesznek részt KISZ-összejöveleleken. Várszegi István szakfelügyelő tanár pártós KISZ-összekötő. Mint párttag sok segítséget ad a falusi fiataloknak. Zsédely Lajos tanár az alapszervezet propagandistája. A téli Kisz-oktatások egy részét is ő tartotta. Kiss Lászó, az úttörő- csapat vezetője. Munkáját 18 lelkes „ifista” segíti. Ez a szám Is bizonyltja, hogy a ludányhalászl fiatalok szívesen mennek vissza a régi alma materbe. Nem egy „sima” este van, amikor négy—öt pedagógus Is ott található a KISZ-klubban. Április 10-ig lehet benevezni Salgótarján város szocialista brigádjainak jubileumi várostörténeti vetélkedőjére. A városi pártbizottság és tanács programtervében szereplő vetélkedőre a következő üzemek jelentették be részvételüket s vállalták az ezzel járó anyagi feltételeket: Salgótarjáni Kohászati Üzemek, öblösüveggyár, ZIM, síküveggyár, Volán 2. sz. Vállalata, Állami Építőipari Vállalat, Textilipari Vállalat, Centrum Áruház és MÉK. A vetélkedőre a Szocialista címért küzdő brigádok is jelentkezhetnek. A szocialista brigádok részvételükkel lényegében kulturális vállalásukat is teljesítik, minthogy az a pontozásba beszámít. A selejtező szeptember 25-ig tart. Eddig az időpontig havi feladattervet kapnak a résztvevők, s szeptember végéig megtörténik a beszámoltatás is. Októberben sor kerül a négy elődöntőre is, amelyekből két-két brigád jut a döntőbe. A nyolc döntőbe jutott brigád nyilvánosan, közönség előtt méri össze tudását. Minden szocialista brigádot hattagú csoport és két tartalék képvisel. A döntőben résztvevők között három díj és öt jutalom kerül odaítélésre. Éjszakai repülés Antione de Saint-Exupéry nevét ,,A kisherceg” című csodálatos meséje tette ismertté és népszerűvé a magyar olvasók széles táborában. Már ez a mese is kapcsolatos a repüléssel, mint ahogy írója hivatásos repülő volt egész életében és ezek az élményei tették Íróvá is. A szimbolikus mese kis hősével is akkor találkozik, amikor egy alkalommal kényszerleszállást végez a Szaharában. A kisherceg a B—62-es kisbolygóról kerül a Földre, mert ott összeveszett egyetlen rózsájával. Kalandjai során arra tanít bennünket, hogy ne szakadjunk el az oly’ szükséges természeti élményektől, kölcsönösen szelídítsük meg egymást, szeressük a naplementét, a csillagokat, a virágokat, óvjuk a jót a rossztól. Az író 1900.-ban született Lyonban. Elsősorban pilótának tartotta magát, szerencsés volt, mert hivatása lehetett egy olyan században, amelyben az emberek túlnyomó többségének csak foglalkozása van. A polgári repülés egyik úttörője volt. a szaha- rai és atlanti-óceáni postare- pülő-vonalak jelderítője és megszervezője. Kalandokban és izgalmakban bővelkedő élete során regényes dél-amerikai és afrikai tájakra vetődik, két alkalommal le is zuhan gépével, s csak csodával határos módon sikerül az életét megmenteni. Ettől kezdve azonban, ahogy ő mondja, haláláig sejtjeiben hordta „a gyáva test emlékező iszonyatát”, A második világháborúban annak a Felderítő Légierőnek századosa, amelynek megadatott, hogy mindvégig harcolhasson a legázolt Francia- országért. Korzika felett lőtték le felderítőgépét a németek. Ügy halt meg, ahogy azt talán legizgalmasabb regényében „A hadirepülő”-hon két évvel előbb leírta. „Éjszakai repülés" címmel most több mint százezer példányban a Világirodalom Remekei sorozatban jelentek meg repülős regényei: A déli futárgép az Éjszakai repülés, Az ember földje és A hadirepülő. Ahogy egyik kritikusa megjegyezte: a helytállás, a halállal valló szembenézés él- ményeiriék párját ritkító dokumentumai ezek a regények. Férfihősei a tökéletlen géppel, a természet vad erőivel vívják ég és föld között gigászi küzdelmüket. Az önfeláldozás, a humanizmus, a megfeszített emberi akarat, a jobbra törekvés azok az eszmények, amelyek tettre ösztönzik az írót és regényeinek hőseit. A föld mélyebben megtanít önmagunkra, mint az ösz- szes könyvek, mert ellenáll nekünk — mondja „Az ember földje” című regényében. Az ember akkor fedezi fel magát, amikor megmérkőzik az akadállyal. De ahhoz, hogy ezt elérje eszközre van szüksége: egy gyalura. egy ekére. „Szántás közben a paraszt a természet egy-egy titkát ragadja meg, és az igazság, amelyet kibont, egyetemes. A repülőgép, a légi útvonalak eszköze is így hozza kapcsolatba az embert minden ősi problémával.” Az úttörők feladata mindig nehéz. A motorok abban az időben amikor hősei légi hidakat építenek a Szahara fölött, vagy az Andeseken át, még egy csöppet se voltak biztonságosak. A repülőterek világosítását se valósították meg még, az éjszakai leszállások ilyen körülmények között igen kockázatosak voltak. Olyan repülőkkel, amelyeknek ötezerkétszáz méter volt a legnagyobb magasságuk, kellett meghódítani a Kor- dillerák héteaerméteres csúcsait „A hadirepülő” című regénye talán a legizgalmasabb. A háború betegsége elérj Franciaországot. A legfelsőbb vezetés is tudja, hogy az ejnberek ezreinek halála mit sem változtat a vereség befejezett tényén. „De úgy illik, hogy a vereség halottakban fejeződjön ki. Ügy illik, hogy a ver reség gyász tegyen.’’ Ezért indulnak nap mint nap újabb felderítő utakra, pedig tudják, hogy az információknak, amelyeket szereznek, már senki, sehol nem veszi hasznát. Az egész ország a céltalan menekülés állapotában van. Mindenki szívesebben maradna otthon, de nem mer. Birkák módjára engedik magukat terelni, és nincs pásztor sehol. „A tábornok hatósugara a futáráig ér. A miniszter hatósugara a hivatalsegédig ér” S mégis, ebben az utolsó ítéleti felfordulásban is a humanizmus sok szép példájával találkozunk. „A katonákat a béke hitére térítik”, a menekülők kocsijait szerelik, javítgatják. „És ezek a szorgalmasan munkálkodó katonák nem tudják, vajon hősök-e ők, vagy haditörvényszék elé való bűnösök.” Csak a győzelem köt össze — hirdeti az író A vereség nemcsak a másik embertől választja el az embert, hanem önmagától is. A menekülők azért nem siratják a feldúlt Franciaországot, mert ők le- győzöttek. Mert Franciaország nem körülöttük, hanem bennük omlott össze. A felderítő repülő, aki reménytelenül teljesíti céltalan feladatát, aki bizton tudja, hogy a halált nem kerülheti el, mégis hisz „az Embernek minden egyes egyénben megvalósuló jogegyenlőségében”. Hiszi, hogy a Szabadság az Ember felemelkedésének szabadsága. Elszántan vallja, hogy harcolni fog amíg lehet mindenki ellen, aki egy egyénnek vagy egyének tömegének, ki akarja szolgáltatni az Ember szabadságát. Az emberért harcoló író nagyon is emberszabású heroiz- musa teszi kellemes és tanulságos olvasmánnyá Saint-Exupéry most megjelent kisregényeit, amelyeket Rónay György és Pór Judit fordítottak magyarra. Csukly László 5. Sugár István: Ilyen bűzhödő légkörben serdül férfivá János gróf. Nem csupán édesanya nélkül, de majd csak nem apa nélkül. Nyomát sem látja a szülői, vagy hitvestársi szeretetnek, de annál inkább az önzésnek, civakodásnak, gyűlölködésnek, erkölcstelenségnek, lopásnak, s a vagyon mindenek felett való bálványozásának. A Buttler famíliában csak egyetlenegy dolog szent és sérthetetlen: A VAGYON, a birtok, — akár az öregúrról, akár a fiairól, vagy az újdonsült hozományvadász feleségéről van szó. Hiszen 40 ezer holdnál többre rúg a grófi jószág! Amikor pedig váratlanul meghal Lajos úríi. a fiatal Buttler János marad, mint egyetlen fiúörökös a színen. Az erdőtelki kastélyban nem olyan cifra nyomorúság járja, mint Dőry Gábor családjánál. Nem hogy adósság terhelné a birtokot, de hatalmas summákba adja kölcsön Gábor gróf, heverő ezreseit — hadd kapja vissza ezután busás kamatokkal megfejelve. Két grófi család — két világ! A mindent birtokló, mindent elérő Buttlerek és az adósságokban fuldokló Dőry- ek. Egyben azonban egyek: züllöttségükben, romlottságukban. S ebből a környezetből nő kis históriánk két főszereplője János gróf és Katinka kontesz. Szerelem első látá-ra Gróf Buttler János úrfi nem túlságosan sokat koptatja az iskola padjait. Ügy-ahogy elvégzi, nagy nehezen, az egri jezsuita gimnázium két osztályát, s ezzel örökre búcsút is mond a tanulásnak. Egy osztálytársa így festi le deákos- kodásáti „.. .A Méltóságos gróf úr a tanuláson nem kapott, de egyéb iránt is maga-meggondolatlan, bamba, (ti. buta) és ügyetlen volt. S ennél fogvást nékünk, mint egykori gyermekeknek ítélete szerint azon helyet melyet a classificatio (osztályzás) szerint az első classisban (osztályban) nyert, boldogult professorunk kedvezéseinek tulajdonítottuk. E mellett... á méltóságos gróf az oskolába többnnyire készületlenül gyött, mert hol téntát, hol meg pennája (írótolla) hibázott...” János gróf a .vidék gazdag arisztokrata fiatalok gondtalan, semmittevő életét éli. Még csak arra sem vesz fáradtságot, hogy az úri rend második anyanyelvét, a latint kifogástalanul elsajátítsa. A német nyelv mellett azonban kifogástalanul írt és olvasott franciául is. Vendégeskedései, legénykedő széptevései során kerül el a 18 esztendős fiatalember 1791. novemberében, egy téli vadászat kapcsán, a Borsod megyei Sályba, báró vásá- rosnaményi Eötvös Ignác kastélyába. Eötvös kész örömest fogadja az ifjú Buttlert vendégei sorában, hiszen ott él, ők nevelik Dőry Gábor grófnak akkor 18 éves, és ragyogóan szépnek mondott leányát: Katalint. S gondolni kell az eladó sorban levő leány jövőjére is... A Buttler fiú nem véletlenül vetődik Sályba. Az erdőtelki plébános anyja hívja fel a női nem iránt egyre melegebb érdeklődést mutató fiatal gróf figyelmét a csinos Döry Katinkára. A jómódú ház főúri légköre, a kellemes társaság tetszik az ifjú erdőtelki grófnak. Egész novemberben gyakori vendég lesz Eötvöséknél. Még éjnek idején, „fáklyák mellett” is megjelenik a sályl kastélyban, Katinka kontesz udvarlására... Egy-két hét múltán már az Eötvös házaspárnak is leplezetlenül bevallja a leány iránt érzett lángoló szerelmét. Eötvösök érthetően örülnek, hogy az eladósodott Dőry Gábor legidősebb leányába, komoly szándékot mutatván, ilyen hatalmas vagyon várományosa szeretett bele. A szerelemre lobbant János gróf már féltékeny is imádottjára — hiszen közel egynapi útnyi távolság vá4 NÓGRÁD - 1972. március 26., vasárnap lasztj a el az erdőtelki és a sályi kastélyokat egymástól, — s ez egy szerelmes fiatalember részére óriási távolság. Külön is megkéri hát Eötvösék egyik szobalányát: — „No Zsuzsim, vigyázz Katóra!” Mikor azután betakarítják a földekről a termést, hordókba kerül a lankák nemes nedűje is, és jönnek az első téliesen hideg szelek, a vidéki kastélyok, kúriák és nemesi udvarházak zöme lassan-las- san kiürül. Űri gazdáik valamelyik környékbeli nagyobb városba, vagy éppen Pest- Budára veszik be magukat telelni, szórakozni — maguk megett hagyván a falvak hó- ba-sárba temetkező unalmát, kínzó magányát. Egerbe is nagy számban érkeznek telente a Heves és Borsod megyei arisztokrata, dzsentri családok, hogy ott vígan, a hasonszőrűek válogatott úri társaságában várják meg a tavasz megérkezését. Egymást érő vendégeskedések, vidám poharazgatások, tánc- mulatságok, reprezentatív megyebálok, s nem utolsósorban az ilyenkor odavetődő te- átristák előadásai jelentik a város falai között telelgető úri famíliák szórakozását. Egerben, az ódon vár tövében áll a Buttler grófok egyemeletes pompás lakóháza, hol gyakorta megfordul a fiatal gróf. Nem véletlen tehát, a történtek után, hogy Eötvösék is Egerbe veszik téli Katinka kontesz édesanyja: gróf jóba házi Dőry Gá- borné, született báró vásáro .aményi Eötvös Katalin arcképe szállásukat. Már 1791. novemberében megérkeznek, magukkal hozván szemük fényét, Dőry Katinkát.« 1791/92. telén „mindennapos vendég” János gróf Katali- néknál, s többet tartózkodik a fiatalember mostanában Egerben, mint édesapja környezetében, Erdőtelken. „Arra is reménykedik Buttler, hogy atyja is megösmer- hesse” szíve választottját. Erre kiváló alkalomnak kínálkozik az erdőtelki kastélyban megrendezendő bál, melyre az Eötvös házaspárral egyetemben meghívják a gróf kisasszonyt is. A Dőry leány kész örömest tesz eleget a szíves invitálásnak, s egy boldog napot tölt — életében az elsőt, — a Buttler-kastély falai között. (Folytatjuk)
