Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)

1972-03-17 / 65. szám

Az endrefalvi dinasztia Endrefalván, a Daráló-sor 23. szám alatt lakik a Szőlősi család. A család legfiatalabb tagja Szőlősi András, aki még csak 18 éves, de méltón a családi hagyományokhoz, már több ipari munkahelyet meg­járt, dolgozott a ludányhalászi •téglagyárban, volt kocsikísérő egy szécsényi ktsz-nél, s je­lenleg melegítő a kohászati üzemekben. Nem ő az első a családban, aki korán kezdi a munkát, és aki a munkáséletet választotta életpályájául. Mint elmondotta kilencen voltak testvérek, öt fiú és négy le­ány. A fiúkból munkás lett, a négy lány mind munkáshoz ment feleségül. Érdekes tehát végigkísérni, hogyan alakult az endrefalvi munkáscsalád élete, mit mutat a két nemzedék életszínvona­lának egybevetése. A tizenegy tagú család ál­kor még a Dózsa György úton lakott, egy szobából és egy konyhából állt a lakás, az apa a tűzhelygyárban volt gépke­zelő, az édesanya a sok gyerek mellől nem mehetett el dol­gozni, érthető tehát, hogy szű­kös viszonyok között, takaré­kosan kellett élni a sok kis­gyerek mellett, s a szalmazsá­kos faágyakban párosával aludtak. Üj ház építésére csak akkor gondolhattak, amikor felnőttek ,a gyerekek és mun­kába álltak, s a felszabadulás után egyre javult a helyzet. Ennek köszönhetik a daráló- sori új házat, amelyben már két szoba, konyha, kamra és előszoba is van. — Gondolt-e arra hogy to­vábbtanuljon? — kérdezem Szőlősi Andrást. — Ötödik osztályos koromig 3.5—3,6 volt az osztályzatátla­gom, de utána leromlottam. Többet törődtem a gitározás­sal és a focival. Beatzenekart Jól dolgozó b'zottság Sok leiadatot vállalt magá­ra Balassagyarmaton az egészségügyi és szociálpoliti­kai bizottság, amely az el­múlt évi tanácsválasztások után alakult meg. Tagjai va­lamennyien az egészségügy területén dolgoznak és sok se­gítséget' nyújtanak a városi tanács munkájában. A bizottság nemrégiben fo­gadta el az idei féléves mun- kateryet, amelyben kérték az Állami Közegészségügyi Fel­ügyelőség segítségét Balassa­gyarmat üzletei rendjének és Utcára Ha nem is a kocsmaajtó, csak egy ablak, a salgótarjáni Rákóczi úti Általános Iskola öltözőjének ablaka. Furcsa je­lenség figyelhető itt meg es­te öt-hat felé, vagy még ké­sőbb. A járda szintje fölé alig emelkedő ablakból sokszor hiányos öltözékü leánygyer­mekek sziszegnek az utcai já­rókelőkre, elsősorban azokra, akik nadrágot és válllgx érő hajzatot viselnek. Az érdek­lődéskeltésnek általában meg is van az eredménye. Négy­öt tizenéves ifjú előbb-utóbb összegyűlik az ablak felett, hogy aztán véget nem érő szócsatákat vívjanak a sport- kedvelő ifjú leányokkal, mi­közben visongásuk az utca túloldaláig is elhallatszik. tisztaságának megjavításá­ban. De ellenőrzéseket végez­nek a gyermekétkeztetési in­tézményekben Is, karöltve a művelődési állandó bizottság­gal. Hasonlóan látogatják az öregek napközi otthonát és új feladatként jelentkezett a böl­csődei felvételi kérelmek elbí­rálása, mert egyre több a Je­lentkező. A bizottság egyébként min­denben közösen tevékenyke­dik a városi tanács egészség- ügyi osztálya dolgozódvah nyílik... Ügy érzem, nem vagyok ál­szent, és maradi sem, ha furcsállom ezt a spontán ki­alakult ifjúsági klubot. Nem hiszem, hogy .a fent említett leányzóknak ez az egyetlen alkalmuk arra, hogy korban hozzájuk illő, ellenkező ne­mű „egyedekkel” I társaloghas­sanak. Vagy így izgalmasabb, hogy közbül, van egy rács? Tréfán kívül: úgy hiszem, könnyű lenne megtalálni azt, aki az itt szereplő tizenévesek viselkedéséért felel, és nem hiszem, hogy túl bonyolult in- tékzedéseket kéne végrehajta­ni, hogy ezt a senki által nem helyeselhető jelenséget meg­szüntessék. Gáspár Imre alakítottunk, most Is gitáro­zok. fellépünk klubesteken, bálokon. Az öttagú zenekar­nak én vagyok a vezetője. Azután edzésekre járok, fut­ballozok. Bevallom, csak a hét osztályt végeztem el, s egyre gyakrabban gondolok arra, hogy illene elvégeznem a nyolcadikat is. — És a testvérei? — A legidősebb bátyám téglagyárban kihordó, a másik a pálfalvi síküveggyárban, a vagonosoknál rakodó, a har­madik a tűzhelygyárban rámo­ló. A negyedik bátyám pedig ugyancsak a tűzhelygyárban dolgozik, leszabó a lemezmü- helyben. — S'ők. hogy élnek? — ök már jobban, mint a szülői házban, mert három testvéreméknek televíziójuk is van. sőt, a Pesten lakó nővé­rem kétszer engem is elvitt a Madách“ Színházba. — Olvasnak-e sokat? — A szüleim még se újsá­got, se könyvet nem olvastak, de a testvéreim már elővet­tek egy-egy könyvet, bár én olvastam a legtöbbet a csa­ládban, én adtam kölcsön a testvéreimnek is a könyveim­ből az Utolsó mohikánt, a Bőrharisnyát, a Vadölőt, most meg egy olyan könyvet olva­sok. amelyik Búvár Kundról szól. — Szakkönyvet olvasnafc-e? — Nem hiszem, hogy a test­véreim olvasnának, én is csak a labdarúgásról olvastam szakkönyvet. Vasárnaponként meg el szoktam menni a mo­ziba is. Eddig legjobban a Korzikai testvérek tetszettek, ami ikertestvérekről szólt. A párbeszéd minden részle­te előbb-utóbb oda lyukad ki, hogy a család, amelynek csak­nem valamennyi tagja ma is kemény fizikai munkával ke­resi a kenyerét, nehezen sza­badul a nyomasztó múlt hatá­sa alól, s talán még egy nem­zedék kell ahhoz, hogy a csa­ládtagok ne csak az anyagi javak megszerzésére, hanem kellemes szórakozásra, állan­dó művelődésre is fordítsanak időt. — Kik a barátai? — te­szem fel az utolsó kérdést. — És kinek a társaságában ér­zi a legjobban magát? — Minden barátom gyári munkás — mondja —, s ma is csak a bátyáim társaságá­ban érzem legjobban majá­mat, a legnagyobb öröm szá­momra, ha egy-egy vasárna­pon szüleim házában összejön a család. Lakos György KÜRT! ANDRÁS KISREGÉNYE Látogató a Kopasz-hegyen 2». — Talán nem szerénytelen­ség részemről — mondta nyá­jasan —*/ha arra hivatkozom, hogy a néhány perces köz­érdekű, kedélyes csevegést én honosítottam meg Európának ebben a csücskében. Mint­hogy ezúttal is kifejezetten néhány perces adásról van szó, a tudomány és a techni­ka valóban gigászi előretöré­sét, az űrhajózás fantasztikus vívmányait állítanám pár­huzamba a lakáskarbantartó szövetkezetek slendrián mun­kájával. Jó? — Igen. z Firkantás a noteszbe, lap- kitépés, átnyújtás. A népszerű énekesen a sor, ezer női szív ver szaporáb­ban, ha angolos hanglejtésű, sajátos technikával befelé éne­kelt, izgalmasan érthetetlen táncdalai felcsendülnek. Sa­ját szerzeményét adná elő, erre az alkalomra írta, a ze­néjét is ő szerezte, gitáron kí­sérné magát, a refrén: „Jöii, jöjj. Hax úr el újra...”, vi­lágsláger lesz, nem vitás. Rendben? — Igen. És még hússzor: igen, igen, igen. Amíg csak ki nem fogytak a lapok a noteszából. VII FEJEZET , Az adás — Te tisztára megőrültél — jelentette ki a kis Gaál. Komoróczi nem szólt a Kopra által előadottakhoz, pi­pázott, és a bárányfelhőket bámulta az égen. Teljesen fe­lesleges, hisz’ mindent tu­dott róluk. A három barát a hajdani tisztáson üldögélt egy pokró­con, az űrhajó lábánál. — Igazad van — bólintott a telek tulajdonosa —, mint­ha azon a trombitán a mara­dék eszemet is kifújtam volna a fejemből. Dehát attól fél­tem, ha nem nyugtatom meg őket, folytatódik a hisztéria, agyonverik egymást. Ezért nem várhattam meg, amíg megérkeztek, hogy segítsetek J Gaál azj órájára nézett. — Fél tizenegy. Egy órán belül téged vernek agyon. Van sejtelmed arról, hogy hány embert csődítettél ' Ide, szerepeltetés! ígérettel? Vagy százat! Hiszen az a másfél tu­cat szólista nem is számít, amellett, hogy három-négy teljes műsorblokkot kötöttél le a klánfőnökkel, azok ze­nekarral, énekkarral, egész sereg színésszel vonulnak fel. És három perc az adásidőd! Csak akkor maradhatsz élet­ben, ha az a száz ember itt egyszerre fog szavalni, előad­ni, énekelni, zenélni, talán még táncolni is. Kész világ­botrány ! Kopra Komoróczyhoz for­dult. — Mondd, te sem látsz ki­utat? — De igen. Ha vannak vidé­ki rokonaid. Lehetőleg — tá­voli tanyán. Akkor beülünk most a kocsimba, te a hátsó ülésre, betakarunk ezzel a pokróccal, lecsempészlek hoz­zájuk. Meghúzod náluk ma­gad, amíg elvonul a vihar. Né­hány . hónap elteltével talán előmerészkedhetsz. Amaz csak a fejét rázta meg. — Nincsenek tanyasi roko­naim. És ez amúgysem meg­oldás ... Viszont esetleg . .. Igen, csak ő segíthet! Gyorsan feltérdelt, nadrág­ja farzsebéből műanyag to­kot halászott elő, a buszbér­letét őrizte benne, második 4 NÖGRÁD — 1972. március 17., péntek Szerkessz velünk! maaaaMüjn A NÓGRÁDI ÜTTÖRÖK ÉS KISDOBOSOK HÍRADÓJA Salgótarján 50 éves Ebben az évben, már sok olyan levelet, tudósítást kap­tunk tőletek, amelyekben a Salgótarján múltjára és fej­lődésére vonatkozó ismerete­iteket íriátok le. Csaknem valamennyi levél más-más megvilágításban foglalkozott az ötvenéves várossal. Most egy negyedikes pajtásotok Zsüffa Ibolya levelét közöl­jük, aki még rajzokat is. ké­szített a régi Tariánról és a mai, modern, fejlődő város­A város története 1845-ben. amikor Petőfi Sándor ezen a vidéken járt. csak egy szegényes. Tarján nevű falut talált Itt. A fa­lu egyszerű kis viskókkal volt tele. Az itt élő emberek ko­sárfonással, faszénégetéssel foglalkoztak. Évszázadokon keresztül „kenyeretlen Tar­ján” volt a gúnyneve a fa­lunak. Nagy változást ielen­„Selejt” ajándék A közelmúltban • felkeres­ték a pásztói I. számú Álta­lános Iskolát a MÉH-vállalat küldöttei, hogy ajándékot ad­janak át Iskolánk tanulóinak, mivel a megyében meghirde­tett hulladékgyűjtésben ml lettünk az elsők. Nagyon örültünk a sikernek, de még jobban az ajándékoknak. Kaptunk 12 darab bőrlabdát és négy darab rádiót. (Két zseb- és két táskarádiót.) Sajnos örömünk nem tartott sokáig. A labdákat ugyanis fel kellett fújtatni, hogy hasz­nálni tudjuk. Ez a művelet azonban sehogy sem akart sikerülni! fújtuk, de hiába. Ennek pedig az volt az oka — mint később kiderült — hogy a labdákban levő belsők egy- től-egyik lyukasak voltak. Azt hiszem, ezek után ért­hető, hogy a kapott ajándé­koknak nem tudtunk Bzívből örülni 1 Harsányt Erika a pásztói I. sz. isk. 7. oszt. tanulója napja még valami mást is. Óvatosan a tenyerébe rázta az apró tapadókorongot. — Mit csinálsz?! — kér­dezte Gaál Feri meghökkenve —, Hax azt mondta, nem fogyaszthat többet a gondo­la tátviteli energiából! — Nem, csak azt mondta, takarékoskodnia kell vele. Bajt nem okozhatok, legfel­jebb nem veszi fel velem a kapcsolatot. Homlokára Illesztette a ko­rongot, feszülten nézett a gombra, a másik kettő meg őrá. Néhány másodperc múl­tán azt látták, hogy barátjuk arcán felengednek az iz­mok, felsóhajt, tehát a kis fókafejű érintkezésbe lépett vele. Talán fél perc telt el még izgatott várakozás közben, Kopra egyre sűrűbben, neki- vid.ámodva bólintott, aztán kö­rülpillanthatott. felugrott, a telek túloldalán levű kőkupac­hoz szaladt, körülfutotta, visszatért, lekapta homlokáról a koron got, hanyatt vágta magát a földön. — Élief) Hax! — kiáltotta boldogan. — Nincs nála pom- pásabb, okosabb kis fickó az egész galaktikában! Megma­rad a kecske, jóllakik a ká­poszta! Vagy fordítva. Bánom is én! A fő, hogy rendben lesz minden! Mi hárman pe­dig halálra.röhögjük magun­kat! Ez lesz az én jutalmam a sok idegfrászért. — Mesélj már! — rázta meg a vállát Gaál — Mi van? (Folytatjuk) Ilyennek képzelem a régi kis falut és így látom a mai Salgótarjánt tett a barnaszén megtalálása. A környéken több bányát nyitották meg. legelőször az inászóit. A bányászat megin­dulása után több ipari üzem is létesült. Az addig igényte­len kis falucska gvors fej­lődésnek indult, s hamaro­san Nógrád megye legnépe­sebb települése lett. Ötven évvel ezelőtt Salgótarjánt várossá nyilvánították. Ám a lakosság továbbra is szegé­nyesen élt. mert a gyárosok kizsákmányolták a munkáso­kat és bányászokat. A felsza­badulás megváltoztatta a vá­ros és az emberek életét. A régi kis házakat, a görbe kis utcákat lebontották, helyére modern lakóépületek, iskolák és középületek kerültek. Ml, gyerekek már ebben a szép, új városban élünk, ta­nulunk. Vigyázzunk rendiére, óv­juk szépségét és tisztaságát! Zsuffa Ibolya Salgótarján. Gagarin Ált. Isk. KRÓNIKA Köztudott, hogy ebben az évben ünnepeljük Mikszáth Kálmán születésének 125. év­fordulóját. Iskolánk, a pász­tói gimnázium mellett; a má­sik a megyében, amely a nagy író nevét viseli. Készülünk az évfordulóra. Minden tanuló megismeri Mikszáth életét; az őrsök tagjai képeket, cikkeket gyűjtenek a nagy író életút já­rói, munkásságáról és ezeket albumokba rendezik. A leg­szebb albumokat bemutatjuk az év végi iskolai kiállításon. Versenyt is rendezünk, mely­re meghívjuk a -megye más iskoláinak legjobb úttörőit is. Már a legtöbb rajban lezaj­lott a válogatóverseny. A ra­jok három legeredményeseb­ben szereplő tagja megy az iskolai versenyre. Április 14- én, a nagy Mikszáth-ünnepé- lyen avatjuk fel Kő Pál szob­rászművész alkotását, melyet iskolánk falán helyezünk el. Varga Erzsébet, Szécsény * Somlyóbánya-telepi kisdo­bosok vagyunk (11-en, első- negyedik osztályosok). Nagyon sok szép és élményben gazdag kisdobos-foglalkozásunk volt már az új tanár néninkkel, de legjobban nekünk a kiállítás megrendezése tetszett. Régi népművészeti tárgyakat hord­tunk össze (tányérokait, korsó­kat, mozsarakat, darálókait, képeket) és ebből egy hangu-r latos, látványos kiállítás lett. Eddig már sokan megnézték és megdicsértek érte. örülünk, hogy a mi kis iskolánkban is van ilyen szép kiállítás. (A Somlyóbánya-telepi kisdobosok) * Endrefalván a megye nagy forgalmú útvonala halad ke­resztül; a 22-es számú műút. Az iskolásgyerekeknek na­ponta többször is át kell men­niük rajta. A posta és a bolt közötti távolság alig száz mé­ter. Mivel itt egy S-kanyar található, soha nem lehet tud­ni, mikor bukkan elő egy jár­mű, amely sokszor futásra kényszeríti a gyerekeket, de még a felnőtteket is. A csa­patvezetőség és Lehoczki Já­nos körzeti rendőr közölte ve­lünk az örvendetes hírt, hogy megalakítjuk az úttörő közle­kedési önkéntes rendőrcso- portot, amelynek tagjai a ha­todikosok közül kerülnek ki. Másnap tanítás után meg is kezdődött az oktatás és azóta rendszeresen teljesítünk szol-, gálatot. (Habony Eleonóra és Domán Ferenc, az UKÖR-csoport tagjai.) Még mindig „dí­vik” a farsangi szezon a megye is­koláiban. A jól sikerült bálokról, klubdélutánokról szóló levelek is erről tanúskodnak. A pajtások nagy lelkesedéssel ír­nak az élményte­li eseményekről, a bálok hangulatá­ról; a táncról és mókáról. A szur­dokpüspöki paj­tások \ levelük mellé fényképeket is csatoltak, ame­lyek a jelmezesek­ről; Kukorica Jan­csikról, testőrök­ről és királykis­asszonyokról ké­szültek. Íme egy kép a sok közül; Kukorica Jancsi (civilben Buda Jó­zsef) teljes pom­pában. .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents