Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)
1972-03-15 / 63. szám
A tavasz közeledtével rendezik aMAtramindszenti Művelődési Központ parkját is. Hatalmas nyáriakat vágtak ki, amelyek egyre vastagodó törzsükkel és gyökereikkel repedéseket, károkat okoztak a park kerítésében. Hajas Károly vállalta a fák kifűrészelé- sét, meg is vette azokat, a fia házat fog építeni, kell a deszkának, gerendának való soksok faanyag. És ha már kéznél a gereblye, rendet fis tesz Napi kommentárunk Miért alakult így? meg lehet bocsátani még akKülönböző vélemények ke- rtiinek napvilágra, amikor a termelőszövetkezeti bérül rázások fejlődéséről, alakulásáról, problémáiról van szó. Ezzel a tárnával legutóbb foglalkozott a Cserhát és Karancs Hegyvidéki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének küldöttgyűlése és területi kül- uöttválasztó értekezlete is. Leszűrt tapasztalatok és elemzések után került a küldöttek elé az alábbi megfogalmazás: „Tagadhatatlan, hogy ezen a téren komoly aránytalanságok jelentkeztek az építkezés és a gépesítés között, előfordultak megalapozatlan döntésen alapuló beruházásolt, amelyek súlyos pénzügyi válságot idéztek elő. Elmaradt a megépült létesítmények forgóeszköz fejlesztése, amely lerontotta a hatékonyságot.” Mivel az elmúlt időszakot a nagyarányú, sokszor túlfeszített ütem jellemezte, s ez a jelenség általános volt, érdemes kutatni a kiváltó okokat is. Megyénkben a fiatal szocialista mezőgazdaság a műit mezőgazdaságától valamire való létesítményt nem örökölt, emiatt alapvető állatelhelyezési gondjai voltak és vannak. így hát jól jött a IX. pártkongresszus után az a pénzügyi intézkedés, amely különösen az állattenyésztés fellendítését szolgáló beruházásokra ösztönzött. Mi tagadás, az előbb említett szövetséghez tartozó tagszövetkezetek úgy látták, hogy mód van korábbi gondjaik gyors ütemű enyhítésére, a probléma megoldására, ezért mindent elkövettek a lehetőségek kihasz- rá’ása tekintetében. Talán ezt az igyekezetei A cementgyártás fejlesztésének meggyorsítása nemcsak az építőipar, hanem az egész népgazdaság érdeke. Az igények jelentős részét még az idén is import cementtel vagyunk kénytelenek kielégíteni. Nem véletlen, hogy társadalmi összefogás született a beremendi cementgyár rekonstrukciójának határidő előtti befejezésére. Az Országos Bányagépgyártó Vállalat is részt vesz ebben az összefogásban. Sajgókor is, ha nem számolt kellően a realitásokkal. Ha távlatokban nézzük az elmúlt időben végzett munkát, tekintettel a szarvasmarha-tenyésztésnél tapasztalható átmeneti' megtorpanásra, mégiscsak a jövp fejlődését szolgálja, akkor is, ha jelenlegtöbb ezer férőhely üresen áll, ugyancsak az anyagi lehetőségek hiányában. Mégis, hol követték el a hibát az érintettek? Ott, hogy a férőhelyek létesítésénél nem a gazdaságos célszerűséget, hanem a korszerűnek kikiáltott, de magas költséggel kivitelezhető tipusok kényszerű megvalósítását helyezték előtérbe, amit tetézett még az építőiparban előre nem látható kivitelezési költségnövekedés. Az előbbiek csak magyarázzák a jelenség okait, de nem adnak menlevelet a megalapozatlan, sokszor megfontolatlan üzemi döntéseknek. A jelenlegi beruházási előírások szigorúak, nem engedik meg azt, ami eddig előfordult. A férőhelyek betelepítéséhez viszont a saját erőn kívül szükség van központi segítségre is. Ä túlfeszített beruházás nemcsak a népgazdaságnak, hanem a termelőszövetkezeteknek is gondot okozott, átmenetileg pénzügyi zavart idézett elő. A meglevő létesítmények okos hasznosításával, kihasználásával csökkenteni lehet a kellemetlen utóhatásokat. Erre az érintett közös gazdaságok vezetőiben, a különböző posztokon dolgozó szakemberekben meg van a törekvés, amelyhez párosul a taeság egyetértő, aktív támogatása. V. K. tarjám gyáregysége tavaly már mintegy 50 millió forint értékben gyártott szalaghídszerkezeteket, szállítószalag és egyéb szállító berendezéseket Beremendre. A helyszíni szereléseket az országos vállalat szerelőrészlege végzi, de a sürgősség miatt segítenek a salgótarjániak is. Hétről hétre 10—15 fős szerelőbrigád utazik Salgótarjánból Beremendre. hogy a tett Ígéret megvalósuljon, április elején megkezdhessék a próbaüzemet . 00 Üléseinek a matematikusok Ü| tagegyesület alakul A Bolyai János Matematikai Társulat Nógrád megyei csoportja ma délelőtt tíz órai kezdettel tartja alakuló ülését Salgótarjánban, a Bolyai János Gimnáziumban. A megnyitót Kőszegi Jenő, a Műszaki Természettudományi Egyesületek Szövetsége Nógrád megyei szervezetének titkára tartja. Ezután tájékoztató hangzik el a Bolyai János Matematikai Társulat munkájáról. Surányi János egyetemi tanár, a társulat alelnöke ismerteti az eddigi tevékenységet, a jövő terveit. A tájékoztatót a vezetőség megválasztása követi. Majd Surányi János előadására kerül sor a geometriai rácsokról és alkal- mozásaikról. A Műszaki Természettudományi Egyesületek Szövetségiének Nógrád megyei szervezete 1970. március 20-án alakult Alakulásakor hét tagegyesületet vett át. Az azóta eltelt időszakban még két tagegyesületet alakított Nóg- rádban, a Bolyai János Matematikai Társulat Nógrád megyei csoportja lesz a tizedik. Körülbelül hatvan taggal alakul a csoport, tagsága a megye általános, és középiskoláiban tanító matematika szakos pedagógusokból kerü' ki elsősorban. A társulat megyei csoportjában való részvétel módot nyújt e pedagógusok, a matematika iránt mélyebben érdeklődők szakmai továbbképzésére. „Dolgozol szombaton?” „Bent leszek” — válaszol la- konikus egyszerűséggel hivatalban dolgozó ismerősöm. Értsek belőle, ha akarok. Vagyis, vegyem tudomásul, hogy igenis bent lesz szombaton, mert bent kell lennie, — de lehetőleg ne zaklassam semmivel. Mert szombaton nem illik. Vagy egyáltalán nem is lehet, mart egyszerűen képtelenség megtalálni azt, akivel beszélni szeretne az ember. A szombat már-már „fél- hivatalos” ünnep, pihenőnap azoknak is, akik éppen nem szabad szombatosok a hét végén. Nem az üzemekben. a szalag mellett, mert ott a munkarend a munkatempó azonos a hétköznapival —, hanem a hivatalokban. Az irodákban dolgozók szíbmd szombatiát sok helyütt úgy oldották meg, hogy az Segítenek Beremenden Március 15. szelleme A mai, ünnepi megemlékezések tiszta csengéséből kihallik — mint egy megőrzött visszhang — az a márciusi rival- gás, amely Petőfit köszöntötte a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, s kihallik a csöndes, és mégis erőteljes moraj, amely 1942. március 15-én támadt a Duna-parti Petőfi-szobomál, amikor a Történelmi Emlékbizottság megszervezte a fasiszta háború, a teljes, tragikus elkötelezettség ellen tüntető tömegek hatalmas megmozdulását. Hatásuktól sem barát, sem ellenség nem szabadulhat. 124, illetve 30 évvel ezelőtti történelmi események ezek, de — ahogy a visszaidézők mindig is vallották — fényük nem halványul. Rájuk emlékezni az utókornak, illő kötelesség. Az emlékezés azt is idézhetné, ami vereség és kudarc volt. Volt amikor csak ezt tették. A felszabadulással letűnt idők márciusi hivatalos ünnepségek jelszavai mily hangosan és hányszor elharsogták a hazafiságot, amelyet azonban igazán emberi eszményekkel megtölteni képtelenek voltak. Ök egy elbukott küzdelem keserű tanulságaiból merítették szólamaikat, mintegy megszűrve és kilúgozva a 48-as eseményekből a forradalmat. E történelmileg végleg elbukott osztályok jelszavas „hazafisága’1 március 15-ét egyfajta búsongó, kokárdás nemzeti kegyeletadás aktusává avatta. Visszaemlékezéseikben a kort feszítő társadalmi ellentmondások és forradalmi harc súlyát dalárdák ömlengős dalai oldották fel, de a történelmi háttér, 1848 szelleme, s ezzel együtt az igazi nemzett érdek homályban maradt. Március 15. szellemét, igazi értelmét sokszor elferdítették. A népek azonban harcukat, s a forradalmat nem azért vívják, hogy az utókort igazolják. A jelen és jövő küzdelmét is, csak a nem megszépített és nem megmásított múlt, hanem igaz értelmük tanulságai segíthetik. A marxista történetírás, főleg a felszabadulás óta tiszteletre méltó munkát végzett, hogy a negyvennyolcas forradalom történetének teljes és hiteles képét megrajzolja, nemzeti történetünk immár véglegesen megfogalmazott fejezetei közé iktassa. 1848. március 15-e úgy él — és joggal — népünk tudatában, hogy elsőnek volt az egész népet átfogó szabad, ságharc és forradalom. Céljai érettek, évtizedeken át vajúdó célok voltak: megdönteni, felszámolni a népet-nemzetet gúzsbakötő feudalizmust, s legfőbb külső támaszát, a Habs- burg-uralmat. A nép izzó forradalmi hevülete lobbant végig az országon 1848. tavaszán, amikor Petőfi szólította talpra a nemzetet, hogy kiszabadítva a tömegeket a feudalizmus kötelékeiből a függetlenség, szabadság korszakába vezesse. Nemzeteknek adtak példát akkor is, később is mindenütt, ahol a nép társadalmi | és nemzeti felemelkedéséért harcoltak. A tudomány. a kultúra — bábái és gyermekei e nagy változásokat érlelő és szülő kornak - hirdették a kor termelte feladatok megoldásának szükségességét, s tanították 1848 nagyságát. Programja lelkesítő, eredményei a harc menetében korszakosak, korlátái részben a koré, részben önönmagáé voltak. A forradalmi mozgalom élén álló osztály következetlensége és ingatagsága, o nem- zeti és társadalmi célok szétválasztása, sőt szembeállítása gyengítette a népi-nemzeti ösz- szefogóst, s hellyel-közzel szárnyát is szegte a belső és külső reakció ellen harcoló népnek. Az egységben lelkesedő és csatákat megnyerő — az akkor még bizakodóan elégedett jobbágy, növekvő keserűségében kaszát egyenesített urai ellen. Saját nemzeti létüket kereső, féltő nemzetiségiek, egyes magyar vezetők szűkkeblűsége miatt támadt bizalmatlanságukban az ellenforradalmat segítik. Végzetesnek számított 1848 kettős feladatának szembefordítása. Hiszen a forradalom elsöprő ereje, tömegeket átölelő indulata, lendülete éppen abból nőtt, hogy már az első napján a 12 pontban mindent - forradalmat és nemzetit - átfogott, ami akkor a fejlődés útja volt. Petőfi - a forradalom és szabadságharc lánglelkű költője, a kor nagy forradalmi demokratája — gondolatai a mába nyúlóan hatnak. Eszméi, amelyek messze túlhaladták a középnemesi forradalmárok középszerű álmait - világköztársaságról, elnyomott nép felszabadításáról, uralmáról, a feltámadott tengerről beszélnek: valóban itt vannak közöttünk. Nem véletlen hát, hogy 1942. márciusában is — hazánk történetének e vészterhes időszakában —, az ő neve lett a mágnes, amely köré az antifasiszta ellenállás első acéldarabkái gyülekezni kezdtek. A Történelmi Emlékbizottságnak nem kellett keresgélnie a múltban, ha jelképet, eszményt, holtában is élő vezért kívánt. S ezzel együtt, a múlt időálló örökségének, 1848-nak a vállalása volt az egyik legfőbb ösz- szekötő kapocs. Hiszen 1848 szellemét a társadalmi haladás, a forradalom és nemzeti függetlenség zászlaját századunkban a kommunista párt vezette munkásosztály emelte magasba. A munkásosztály a negyvennyolcas eszmék igazi örököse. Az idő sokat követelt, 1942. márciusa is nagyot vállalt. A magyar reakció — a hitleri fasiszta hordák oldalán — mind mélyebbre süllyedt a háború szennyében. A gyors győzelem, a könnyű zsákmány reménye hamarosan foszladozni kezdett. 1941—1942. felétől kezdődően a német fasiszta hadsereg legyőzhetetlenségéről költött hamis legenda is tűnőben volt. Az esztelen véráldozatok, a nép terheinek növekedése, fokozták a háborús hangulatot. A katasztrófa felé sodródó nemzetnek kiutat, világos célt, a Kommunisták Magyarországi Pártja mutatott Schönherz Zoltán - a párt egyik vezetője írta az illegális Szabad Nép első számának vezércikkében: „A Kommunisták Magyarországi Pártja... megragadta azt a történelmi pillanatot, amely az egész nemzetet egyesítheti a munkásság vezetése alatt évszázados történelmi feladatának megoldására: a független, szabad, demokratikus Magyarország megteremtésére.” A kommunista párt harca, felvilágosító munkája nyomán gyökeret vernek az antifasiszta függetlenségi harc eszméi, e 1942. elejétől egy széles nemzeti mozgalom körvonalai kezdtek kibontakozni. Ennek a fejlődő, erősödő antifasiszta, függetlenségi harcnak volt nagy jelentőségű eseménye az 1942. március 15-i budapesti tömegtüntetés. Ez a nap a hazafias magyarok seregszemléje és harci mozgósítása volt. Az ellenforradalom két évtizede alatt először ünnepelték március 15-ét a küzdő, dolgozó tömegek eredeti szellemének csorbítatlanságá- ban. 1942. március 15-e a magyar antifasiszta erők ünnepe volt. Azoknak a hazafias erőknek a seregszemléje, amelyek égtek a vágytól, hogy minél előbb lerázzák a nép nyakáról a fasiszta bitorlókat. 1942. március 15-e megmutatta, hogy a magyar nép forradalmi szellemét a majd negyedszázados ellenforradalmi terror sem tudta megtörni és jelentős erők állnak készen a harcra, a fasizmus ellen, a nemzeti függetlenség védelmére. 1942. március 15-e újfent megmutatta, hogy a magyar nép alapvető tömegeit a fasiszta rendszer minden erőfeszítése, gyalázkodása, hazug propagandája sem tudta szembeállítani a Kommunisták Magyarországi Pártjával. Újra igazolódott, hogy a nemzeti függetlenségi mozgalom vitathatatlan vezetője a kommunisták pártja. Nem a kommunistákon és más hazafiakon múlott, hogy a kedvező lehetőségek akkor mégsem bontakozhattak ki, és az uralkodó osztályok tovább vitték az országot a katasztrófa útján. Népünk csak a felszabadulással kapott történelmi lehetőséget arra, hogy március eszméit valóra váltsa. 1945-ben és azt követő időszakban léptünk olyan korszakba, amely a nemzetit és forradalmit egybeforraszthatta. A szocialista forradalom kibontakoztatásával, a szocializmus eszméinek valóra váltása nyomán jutottunk el oda, hogy végre, minden ami nemzeti, forradalmi és nemzetközi, eggyé ko- vácsolódhasson. Március 15-re emlékezésünk nemcsak történelmi visszapillantást ad a forradalom eseményeiről, de históriai egységbe is ötvözi az évszázados harc egyes állomásait. S amíg a történetírás 1848. valóságos arcát, 1942. március 15. eseményeit és körülményeit kutatja és írja le, addig megemlékezésünk a múlt, a jelen és jövő összefüggéseit villantja fel, bizonyítva, hogy népünk tisztelettel adózik március eszméinek, de ugyanolyan hittel és lendülettel vállalja szerepét a szocialista magyar jövő formálásában. Dr. Bandúr Károly „Szabados” alkalmazottak egy része egyik szombaton, másik része másik alkalommal marad otthon. Ez rendjén is van. ha a szükséges munkát el tudják végezni. s valamilyen módon — nem túlóráztatással — pótolni tudják a kiesett időt Rendjén van azért is mert túlnyomórészt nőket érint, és nekik igazán jól jön ez a két" hetenként kapott plusz egy nap... Csakhogy a szabad szombatot elég szabadosán értelmezik azok is, akiknek éppen dolgozniuk kellene A kollégák fele hiányzik óhatatlanul szabadabb a légkör, liberálisabb a szellem könnyebb engedélyt kapni „egy f"l órára a városba”, „egy percre az szombatok üzletbe”, könnyebb azzal elutasítani az érdeklődőt, hogy az illetékes éppen szabad szombatos. Szombaton teljes értékű munkát végezni amúgy is nagyon nehéz, gyakran azon bukik meg a dolog, hogy egy-egy feltétlenül szükséges adat. információ, irat éppen annál a kollégánál van. aki szabad ezen a napon. s nem lehet hozzájutni, fgy aztán szép lassan telefonügyeletté degradálódik a szombat délelőtti munka, mert „valaki azért kell, hogv felvegye a telefont”. Akkor is. ha semmi érdemleges felvilágosítással nem tud szolgálni ha semmit nem tud intézni. önmagunkat csapjuk be. mert a munka nem lesz kevesebb attól, hogy szombatonként lógázzuk a lábunkat. Marad hétköznapra, s akkor nyakig ülünk benne, „azt sem tudjuk, hol áll a fejünk ...” Pedig szombaton is lehet dolgozni. nem is olyan rég még mindannyian rendes munkanapnak tekintettük a hét végét. Most is az lehet gondosabb szervezéssel, némi előrelátással. nagyobb figyelemmel — és persze akarással. Ott, ahol ezt nem lehet megvalósítani — sok helvütt, a munka jellege miatt erőltetett, célszerűtlen a szombatonkénti .felezés” — más megoldást kell keresni, hogy ne csak névleges munkanap/ legyen a hét vége. D Kónya József NÓGRÁD — 1972. március 15., szerda
