Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)
1972-02-12 / 36. szám
Dehter—Détár—De j tár Az első írásos emlékek a tatárjárás után, 1255-ből valóki a vadkerti határjárás Dehter néven említi a települést. A törökdúlás után, a XVI. században ezen a területen mindössze három adófizető háza maradt meg. Az 1715-ös összeírás húsz, az 1720-as pedig 25 adófizető jobbágyot említ meg. A terület 1436-ig zálog, majd 1438-ban örökös birtoka az esztergomi érseknek. A mai tanácsháza az érsek intézőjének lakása volt, a mai iskola régi szárnya pedig hercegprímási istálló. A XVIII, században a település rohamos fejlődésnek indul, ebben az időben már Détár néven emlegetik (az ittlakok, a köznyelvben ma is e?t a kifejezést használják). Az emberek lassan kicserélődnek, a telepítés során új családok jönnek a faluba. A XVI. századi családokból csupán kettőt-hármat lehet megtalálni a maiak között. A XIX. században kb. 1800 fő a lakosság száma. A szabadságharc alatt átvonulási terület, a Rákóczi-katonák között négy deitárit is találunk. Az 1919-es Tanácsköztársaság idjén a dejtá- riak önálló vörösszázadot állítottak ki, és részt vettek az északi felszabadítási harcokban. A falu 1944. decemberében szabadult fel. Az első tsi 1949-ben alakult, ekkor kapott villanyt a falu. Szocialista község 1961-ben lett. A fel- szabadulás után óriási fejlődésnek indult. Az 1970-es népszámlálás szerint 1919 lakója van. A Dejtár történetére vonatkozó adatokat a falu krónikásától, Fábián Jánostól tudtuk meg, aki civilben a helyi iskola matematika-fizika szakos tanára. A kutatást, az adatok gyűjtését 1965-ben kezdte. Járt a megyei, az országos, az esztergomi levéltárban, felhasználta a balassagyarmati Palóc Múzeumban található emlékeket is. - Ffogyan lesz egy fizikaszakos tanárból krónikás? - Őszintén válaszolok - mondta. - Helytörténeti kiadványokat olvasva, gyakran tapasztaltam, hogy egészen kis községekről egész oldalakat írtak, az ón falumról pedig éppen csak említést tettek, pedig biztos, hogy ennek a településnek is érdekes múltja van. Hát így kezdődött... A jó értelemben vett lokálpatriotizmus, meg c történelem szeretete; ezek ösztönözték Fábián Jánost a kutatásban. A gyűjtő munka azonban nem ért véget; a krónikás úgy érzi, sokat kell még búvárkodniuk, hogy az anyag teljes legyen. Két község — egy vezetés A tanácselnök örömei és gondjai Mindig jókedvűek a dejtári lányok. Paldauf Piroska és Balázs Edit, a balassagyarmati finomkötöttárugyár szakmunkásai és Csortán Ilonka a „Szántó Kovács” Gimnázium másodikos hallgatója már évek óta, naponta együtt járnak a busszal. Reggel ötkor kelnek, mégis nagyon vidáman telik a közös útjuk „Csak az a baj... // A fiatal gyerek Berthold gróf nagyoroszi birtokán dolgozott; részesaratást végzett egy pengőért. 1914-ben, 17 évesen kocsis lett a Pesti Hírlapnál. Mindennap már hajnali fél kettőkor hordta az újságot a vasútra. Itt. a faluban nem gok ió volt: a cselédek harmados földeket kapáltak, szolgáltak a hercegprímásnak. Ezért menekült a fiatalember sai. Aztán az antant visszapa- rancsolt. Ezek után rossz sors várt h Tanácsköztársaság katonáira, reá is. Amikor harmincéves korában kivándorlásra adta fejét (Kanadába ment), feleséget és négy gyereket hagyott idehaza. De odakint- ről is csak _őket kereste, s vissza is tért hamarosan. — És a felszabadulás? — Szombati nap jöttek me| a szovjet katonák, a falu határában vágtuk őket. Első dolgunk a földosztás volt. Mentek neki az 'emberek a földnek lapáttal, kapával. Aztán a tsz: kezdetben nyolc taggal... A most 75 éves Farkas Ödön bácsi feleségével. Mari nénivel él a falu közepén álló kis házukban. A tsz mezőőreként nyugdíjba vonult öreg még' ma sem tud meglenni munka nélkül: eljár ide-oda, ahol szükségét látja. Életükkel elégedettek. a múlt nem törte meg őket. — Csak az a baj. hogy megöregedtünk — mondja búcsúzóul Ödön bácsi. 1970. július 1-től Dejtár Patáikkal együtt közös tanácsot alkot. Így az 1900 lakó gondjaihoz még 1500 ember gondja és öröme csatlakozott, A közös tanács elnöke, Kovács Sándor szerencsés embernek mondhatja magát, egyaránt jól ismeri a két falut; 13 évig Patakon volt tanácselnök. — Sok hiányt leéli még pótolni, sok problémát kell megoldani. A művelődési házban levő kis könyvtárunk korszerűtlen. Tervünk az, hogy a nemrégiben felszabadult rendőrpihenőben egy szabadpolcos könyvtárat hozunk létre. Patakon, ahol egyáltalán nincs kultúrház, a tsz-szel közösen klubkönyvtár felépítését tervezzük. Nagy gondunk a lakosság ivóvízellátása. Ebben az évben megkezdjük egy törpe vízmű építését és minden lakásba bevezetjük a vizet. A vízzel egyéb problémáink is voltak. Tavaly komoly munkát jelentett a belvíz elvezetése. — A lakosság régi vágyét elégítjük majd ki az új ravatalozó felépítésével; már felvettük a kapcsolatot az egyházügyi hivatallal és 30 ezer forinttal támogatjuk az építést. Az új tanácstörvény szabadabb kezet biztosít nekünk, ugyanakkor több gondot is hárít ránk. Itt van például az orvosi rendelő támogatása; a kötszerek, egyéb felszerelések pótlására egy évben csak hatezer forintot tudunk biztosítani, ami szerintünk is igen csekély. Szépen haladunk a cigánytelep felszámolásával. A falu szélén élő cigányok közül (88-an vannak) eddig három család költözött új házba. Sajnos, mióta a kezdőötszeget nyolcezer forintról 25 ezerre emelték, elakadt az akció. Ez érthető, hiszen ennyi pénz összegyűjtése még a tehetősebbeknek is nehéz. Zárszámadás előtt Dejtár község csaknem ötszáz családjának tulajdonában 307 tévé, 391 rádió és 18 személygépkocsi van. A postára naponta 450 sajtótermék érkezik, ebben 76 Népszabadság és 76 NÖGRÁD. A faluszerte épülő modern középületek és lakóházak, és a városiakhoz hasonló közszolgáltatásokra törekvés a falu fejlődésének látható jelei. A helyi téesz egyre növekvő, nyilvánvalóan jelentős gazdasági ereje olyan tényező Dejtáron, mely a falut a folyamatos fejlődés útján vezeti. Mindannyiunk közös örömére. A jelen közelebbről A dejtári József Attila Tsz irodai dolgozóinak bőven kijut ezekben a napokban. Osztanak, szoroznak, számfejtenek; számot vetnek (a szó szoros értelmében) az elmúlt évi munkáról. Készülnek a zárszámadó közgyűlésire, amely február 15-én lesz. — Jók a kereseti lehetőségek nálunk. Tavaly 101 forint napi átlagot fizettünk, az idén tízórás munkaidőre fejenként 110 forint jut —, mondja Lé- nérd József elnökhelyettes. Szép a tsz gazdasága; növénytermesztéssel intenzíven foglalkoznak, az ólakban 40 anyakoca vár ellésre, de szarvasmarha is altad szép számmal. A savanyítóüzemben már július elején megkezdődik a munka a kovászos. uborka érlelésével, ezt követi az ecetes uborka és a káposzta. A friss áruból nemcsak a pesti piacokra jut, a dejtáriak is megvásárolhatják a tsz boltjában. — Nagy forgalmat bonyolítunk ott le. Havonta 120 000 forintot jövedelmez — jegyzi meg az elnökhelyettes. — Hogyan állnak munkaerővel? — összesen 320 tagunk van, ebből 160 dolgozik aktívan. Sajnos, nálunk is mutatkozik az elöregedés. Az átlagéletkor 50 év, a tagok 65 százaléka nő. összesen 20 fiatal dolgozik a tsz-ben. — A gépesítés? — Arról csak jót mondhatok. Az elmúlt évben hárommillió forintot költöttünk gépek vásárlására: traktorral, teherkocsival egyaránt jól vagyunk ellátva, legalább négy évre. A munkafeltételek, a munkakörülmények tehát jók. A három és fél millió forintos beruházással épült irodaházban mosdó, zuhanyozó és egy hatvanöt személyes ebédlő is helyet kapott. Az elnökhelyettes is elégedett az eddigi eredményekkel, csupán egy kifogása van a falu életével kapcsolatban: — Sajnos, meghalt a művelődési élet a faluban — közli. — Nincs olyan ember, aki összefogná a fiatalokat, aki megszervezné az életet a művelődési házban, pedig igény lenne rá, főleg a fiatalok körében. A kevésről tényszerűen Nehezen tudtam elérni a művelődési ház tiszteletdíjas igazgatóját. Diénes Ferencet, a helyi általános iskola tanítóját. ■ Próbáltam egyeztetni az általa elmondottakat a tsz- elnökhelyet testól hallottakkal, hogy tudniillik a faluban meghalt a művelődési élet. Mi az, ami van? A művelődési házat 1938-ban építették; nagyterme 250 férőhelyes, itt kerül sor hetente kétszer a mozielőadásokra. Egyéb nagy termi rendezvények? Régebben á Déryné Színház előadásai, ráfizetéssel. Egy-két éve néhány bál, egy-két ORI- rendezvény. Van egy külön párthelyiség, és egy klub a fiataloknak. Ez utóbbiban található a könyvtár, zárt szekrényekben. A kötetek száma három és fél ezer. 355 beiratkozott olvasót tartanak nyilván. Rendszeresen működő, munkatervvel rendelkező szakkörök nincsenek. A 20 KISZ-es fiatal közösség: élete is elsősorban a szórakozásra, zenehallgatásra korlátozódik, Kutatjuk az okokat. Mind a tanács, mind a tsz támogatja a művelődési házat, Az emberekkel folytatott beszélgetés során kiderült, hogy igény is lenne, elsősorban a fiatalok körében — a művelődésre. Hát álékor? A művelődési ház tiszteletdíjas igazgatója maga próbálkozik a válasszal: — Nincs olyan vezető, aki szívvel lélekkel foglalkozzék a művelődési ügyekkel. önkritika, vagy csupán feltört panasz fogalmazódott meg ebben a válaszban? Mindenesetre a község vezetőinek érdemes lenne ezen elgondolkozni. Pestre. Az első világháborút végigverekedte, először az orosz, aztán az olasz fronton. A Tanácsköztársaság ideién már a nemzetőrségben harcolt. — Hogyan is volt ez, Ödön bácsi? — Már január végére kivertük a cseheket az állomásról. Szereztünk fegyvereket, gépkocsit, lángszóró gépet, még földet is osztottunk az embereknek. Nagy volt az öröm május elsején. Olyan felvonulást még nem láttam. Minden ember piros árva- lányhajat tűzött a kalapjára, ruhájára. De azért a harc volt az igazi: Zólyom. Léva. Kor- pona. Selmecbánya — ezek voltak a hadseregünk állomáA felszabadulás óta megtett út, ha nem is töretlen, de eredményes. A jól működő tsz nemcsak munkalehetőtséget, de megfelelő anyagiakat is biztosít (az ott dolgozóknak. A MÉK-kirendeltség saját jéggyárral és savanyítóüzemmel rendelkezik, és az erdészet is büszke a csemetekertjére. A lakosság egy része a faluban vállal munkát, de nagyon sok — 400—500 — az eljárók száma. Különösen érvényes ez az érettségizett fiatalokra, akik — mivel nem találnak a végzettségüknek megfelelő Helyet a faluban — máshol keresik a boldogulást. A falu arculata szépen fejlődik. Elég csak végigsétálni az utcákon, hogy meggyőződjünk. A vegyesbolt, a húsbolt, a tsz boltja és az italbolt egyaránt nagy forgalmat bonyolít le. A falu közepén áll már az új modern falatozó, amelyet még ebben a hónapban átadnak rendeltetésének. A nyolctantermes iskola és a háromcsoportos óvoda a legifjabbaknak nyújt kellemes környezetet a fejlődéshez, tanuláshoz. Az egykori intézői Lakás — ma tanácsháza —, épületét is korszerűsítették az elmúlt évben, a tsz modern, tapostetős irodaháza pedig a falu legszebb épületének mondható. Képünkön: az új falatozó Utcai körkép Délelőtt népteleneli a dejtári utcák. Az emberek már kora reggel elmentek dolgozni, s az asszonyok nagy része is a téeszben van ilyenkor. Idős nénikét állítok megi Elégedettek vagyunk mi.. J Ellátnak bennünket mindennel. A téesz boltját nagyon szeretjük, mindig van tej, zöldségféle, friss áru. — Nekem csak egy fájdalmam van. Hallottam, hogy tervbe vették az utca szélesítését. A tanács melletti házakat ezért szanálják. Emeletes házak épülnek majd — így emlegetik. Megmondom őszintén, nem szívesen válunk meg a régi portától. Mi, falusiak, már csak ragaszkodunk a megszokotthoz — panaszolja Bállá Ferenc- né. E9y gyermekét sétáltató fiatalasszony (a nevét nem árulta el) az olajellátásra panaszkodott. — Nagyon sok olajkályha van nálunk és bizony rossz az, ha nem tud az ember befűteni, mert nincs olaj — mondta. (A tanácselnök elmondta, hogy a falu határában szeretnének egy olajlerakatot építeni, s ez biztosítaná a folyamatos ellátást.) Dél körül nagy a jövésmenés a téesziroda környékén. Asszonyok igyekeznek ételhordóval a kezükben. Viszik haza az ebédet a téesz üzemi konyhájáról. — Nagy segítség ez nekünk, asszonyoknak. Nem kell a főzéssel bajlódni, meg az étrend is változatosabb — mondja asszonytársai nevében Juhász Pálné. Az oldalt írta: V. Kiss Mária Fotók: Kulcsár József h
