Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)
1972-02-11 / 35. szám
Cikkünk nyomán Vélemények a salgótarjáni taxiállomás ügyében Köztisztelet, megbecsülés övezi munk Egy népi ellenőr »állomásai Lapunkban három alkalommal is foglalkoztunk a salgótarjáni taxiállomás áthelyezésének ügyével. Levelet kaptunk a Volán 2. sz. Vállalattól, Takács István osztályvezetőtől, amelyben közli, hogy az áthelyezés érdekében milyen intézkedéseket tettek. „Tavaly, június hónapban az új MÁV-áilomás használatbavételével felvetődött a salgótarjáni taxiállomás áthelyezésének szükségessége. A Kossuth utcában, a Nemzeti Étterem melletti elhelyezés kielégítette az ideiglenes MÁV- pályaudvar működése alatt az utazók igényeit. Nem felelt meg ugyanakkor — távolsága miatt — a MÁV- és a Volánpályaudvar utasainak. Az áttelepítés megbeszélésére több esetben sor került a Volán és a városi tanács építési osztálya között. Vállalatunk ugyanis javasolta, hogy a taxiállomást a vasúti töltés és az Állami Biztosító épülete között létesítsük ” — olvashatjuk a levélben, amelyből a továbbiakban az is kiderül, hogy a helyszíni bejárás is megtörtént és arról jegyzőkönyv is készült. A területet több szerv alkalmasnak találta, egyedül a felhasználási engedélyre vártak a városi tanácstól. Több levélváltásra került sor, majd felülvizsgálat következett, s végül: a városi tanács építési osztálya nem adott engedélyt a taxiállomás áthelyezésére. „Vállalatunk ideiglenes jelleggel elfogadott egy javaslatot, hogy 2—3 taxit helyezzünk át a November 7. Filmszínházzal szemben levő körbüfé mellett kialakított parkírozó helyre. Az azóta eltelt időben bebizonyosodott, hogy ez a megoldás nem felel meg, a helyzeten gyakorlatilag nem változtat. A vasútállomáson elhelyeztük az útbaigazító táb- táblákat, a taxik kb. egy hónapig ki is álltak az új helyre, azonban ott a kocsikat nem kereste senki, ugyanakkor előfordult, hogy a Kossuth Lajos utcában nem volt kocsi” — majd így folytatódik a levél: „Telefonon tavaly év végén újra megkerestük a városi tanács illetékes osztályát és ismételten kértük a taxiállomás áthelyezését, ám ott, a tárgyalásoktól elzárkóztak, összegezve: az áthelyezés nem a Volán 2. sz. Vállalaton, hanem a városi tanács illetékes osztályán múlik. A megoldást nemcsak az utazni vágyók részéről felmerülő panasz indokolja, hanem vállalatunkat gazdasági szempontból is érinti.” A Salgótarjáni városi Tanács elnökhelyettesétől, Ozs- várt Józseftől kértünk véleményt. — Még tavaly megkezdődött Salgótarján tömegközlekedésének felmérése. Az UVA- TERV a szerződés szerint június 31-ig elkészíti a tömeg- közlekedési tervet — javaslatokat tesz. Lehet, hogy már áprilisban, de ha nem, akkor a szerződési határidő után érdemben foglalkozni tudnak a taxiállomás áthelyezésének ügyével. Arról van szó, hogy a Tanácsköztársaság tér zsúfolt. Itt, szerintünk nincs alkalmas hely. Pár hónap várakozási időről van csupán szó, ugyanis a tömegközlekedési terv foglalkozik majd a helyijáratok, az autóbusz-pályaudvarok, állomáshelyével is. s lehetséges, hogy szűkíteni tudjuk a Tanácsköztársaság térről induló autóbuszjáratok számát. A teret egyébként is aszfaltozni fagja a KPM, s a tervek szerint a vasút alatti támfalnál kirakatsorok, mini elárusítóhelyek felállítására kerül majd sor. Az utazók szíves türelmére számítunk addig, amíg a régi helyén marad a taxiállomás. Ital — kártya — női Más pénzén könnyű lovagnak lenni... Egv karancsberényi férfi íbisze találkozott ismerősével, Nemes Lászlóval, aki üzemvezető Zagyvarónán a RIO- Í.EX Építőipari Vállalatnál. Elmondta: építkezik és salakkblokkra lenne szüksége, mégpedig nem is kevésre. 1800 darabra. Kérte Nemest, segítsen, hogy mielőbb megkapja az anyagot, amelyért 10 ezer 100 forintot át is adott. Ez tavaly áprilisban volt. Telt múlt az idő, de a salakblokk soronkívüli megszerzése meghiúsult. Egyrészt nagyon sok volt a megrendelő, másrészt nem igen tudott senkit megnyerni a soronkívüli hozzájáruláshoz az üzemvezető. Áprilisból június lett, ekkor a TÜZÉP-nél is érdeklődött salakblokk iránt Nemes. csak hogy segítsen ismerősén. Miután itt sem tudtak segíteni. Nemes magához vette a 16 ezer 100 forintot és munkahelyéről egyik munkatársával Salgótarjánba jött. hogy visszaadja a pénzt. A ICarancs-presszó azonban megálljt parancsolt! Itt az egyik asztalnál férfiak — ismerősök — italoztak, közöttük volt Romhányi József 26 éves zagyvapálfalvi lakos is. Sűrűn fordult a pincér, fogytak a borok, és Nemes zsebéből az Ismerős pénze. Gavallér költekezőnek bizonyult Nemes László. Az esvik férfinek 1000 forintot ott helyben kölcsön adott, fizette az italszámlát is. nem kevesebb, mint 600 forintot. Hogy menynyire jó volt a hangulat, arra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a társaság még záróra után sem akart eltávozni a presszóból. Egyikük javasolta. maradjanak a szállóban, vegyenek ki egy szobát, ott kártyázhatnak, pihenhetnek. A javaslatot elfogadták, és kivettek egy négyágyas szobát. Ital és hölgy is került az emeletre, ahol az egyik szobában megkezdődött a kár- tyacsata. Először a magvar népi játékot, az ultit, majd a huszonegyet játszották, nem is kis tétben. Olykor négy— ötszáz forint is volt a bankban. Ennek köszönhető, hogy Romhányi csakhamar elvesztette az összes pénzét. Kért ettől is, attól is, de hiába. összesen írd és mondd, 10 forintot tudott mozgósítani, de ez is kevésnek bizonyult, hogy az összeget visszanyerje. Ekkor támadt egy ötlete... A szomszéd szobában aludt Nemes László. A széken volt a kabátja és annak zsebében a megmaradt 14 ezer 500 forint, Romhányi miután meggyőződött, hogy a kabát tulajdonosa alszik, kiemelte a pénzt, és elegánsan távozott a szállóból. Esze ágában sem volt már folytatni a kártyacsatát. A lopott összegből megadta tartozásait, szórakozott. órát vásárolt, a pénz egy részét elrejtette. Később, amikor kérdőre vonták, nem tagadta, hogy ő volt a tolvaj. A Salgótarjáni Járásbíróság Romhányi Józsefet elhárításra képtelen állapot kihasználásával elkövetett lopásban mondta ki bűnösnek, és nyolc hónap szabadságvesztésre ítélte. Nemes László büntetése kisebb súlyú sikkasztás vétségéért 2 ezer 500 forint pénz- büntetés. A vádlottak tudomásul vették az ítéletet Sz. L. Nemsokára 14 éve lesz, hogy 1958. áprilisában megalakult a városi-járási Népi Ellenőrzési Bizottság Balassagyarmaton. A szervezésben, a munka megindításában részt vett Eszményi József is. A megbízatást megtiszteltetésnek vette. Mint kereskedelmi felügyelő nem is egy szakágban alapos és mély ismeretekkel rendelkezett, szakvizsgái voltak, a munkaügyi döntőbizottságban is dolgozott, ismerte a várost és a járást. Tehát rendelkezett mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyek a népi ellenőrzéshez elengedhetetlenek. — Munkaitervünk még nem volt. Irányelvek alapján dolgoztunk, s ezeket a megyétől kaptuk. Munkánk zömét a bejelentések alapozták. Közvetlen kapcsolatunk volt az emberekkel, így sikerült megismertetnünk, népszerűsítenünk a NEB tevékenységét, azt, hogy tulajdonképpen mit is akarunk. Jártuk a községeket, s ha lassan is, megindult a munka----vall a kezdetről, a 1 3 évvel ezelőtti időről Eszményi József. A NEB megerősödött. A községekben, üzemekben kialakult a népi ellenőri hálózat. A járási-városi NEB és a települések között eleven, élő lett a kapcsolat. Eszményi József fáradhatatlanul dolgozott. A kereskedelmi szakcsoportban tevékenykedett — annak vezetője volt —, majd az ipari szakcsoportban látott ed fontos teendőket. Részt vett a vizsgálatokban, s amikör azt kérdeztük, milyen fontos szempontokra kell ügyelnie munkája során a népi ellenőrnek, így válaszolt: — Első, hogy jó legyen a munkakapcsolat a különböző termelő egységekkel, kereskedelmi egységekkel, a községek párt- és tanácsszerveivel. Ha ez megvan — márpedig megvan —.akkor jó munkát tud végezni a népi ellenőr. Elmondhatom, hogy 13 éves munkám során azt tapasztaltam: mindenütt köztisztelet és megbecsülés övezd a népi ellenőröket. A lakosság bizalommal fogadja őket csakúgy, mint a vezetők. Esetekről, példákról beszélgetünk. Százával tudna mondani intézkedést, javaslatot Eszményi József. A legnagyobb öröm az a népi ellenőr száméra, amikor egy-egy észrevételből országos ügy lesz. Ilyen volt például a TU- ZÉP kedvezményes szénakciója nyáron — ingyenes házhoz szállítással. Ki gondolná, hogy ez a javaslat Balassagyarmatról indult el!? Máskor — nem túlzás — esetleg filléres ügyben kellett intézkedni, mert a panaszos így kívánta. — Az emberekért dolgozunk. Egy-egy intézkedésnek híre megy. A községekben szájról, szájra jár, ha valakinek gyorsan megjavították a rádióját, televízióját, vagy megkapta a szenét, amire esetleg hónapokat várt korábban. Szeretnék egy példát elmondani. Az egyik panaszos bosszúsan újságolta, hogy a centrifugája már egy fél éve benn van« a Vegyesipari Javító Vállalatnál. Nem tudják megjavítani, mert egy 5,40 forintos gumi hiánycikk, nem kapható. Mit lehet tenni? A javítóvállalatnál jogosan az országos hiányra hivatkoztak és írásban bizonyították, hogy háromszor adtak fel megrendelést a központba, de választ nem kaptak. Levelet írtam én Is. egyet a központ raktárához, egyet a Hajdúsági Iparművekhez. Válasz nem jött. Nem keseredtem el, újabb levelet írtam, de most már a NEB-központ- ba, a Hajdú-Bihar megyei NEB-hez. majd Budapestre, az illetékes kerületi NEB-ek- hez. Egy hónap telt el a panasz bejelentése óta, s találkozom az utcán a Vegyesipari Vállalat igazgatójával, aki ezzel fogadott: „Köszönjük a segítséget, pedig ön nem is anyagbeszerző. Képzelje, annyi gumit küldtek, hogy három évre elegendő lesz.” Ilyenkor az emberben még inkább megerősödik, hogy nem volt hiábavaló a fáradsága. A példa után arról is beszélgettünk, hogy bizony olykor falba ütközik a népi ellenőr. Ilyenkor nagyon fontos a felkészültség. A népi ellenőrnek szüntelenül tanulnia kell, ismernie a paragrafusokat, a rendelkezéseket. A panaszos várja az orvoslást, a panaszosért harcolni kell, ha jogos az észrevétele. Az elintézéshez érvelni kell. s érvelni csak felkészülten lehet. Eszményi József 13 éven át érvelt. Ez év márciusában lesz 57 esztendős. Megkapta már munkájáért a KNEB elismerő oklevelét, ö is azok közé tartozik, akik a társadalomért hasznos munkát végeznek, s ezért fáradozását tisztelet, becsület és elismerés kíséri. Szokács László Közéoiskolai igazgatók tanácskozása Felkészítés a középiskolára már az általánosban Egész napos értekezleten találkoztak február 10-én a salgótarjáni Bolyai Gimnáziumban Nógrád megye középiskolai igazgatói. A délelőtt fő napirendi pontjaként az 1971/ '72-es tanév első félévi munkájának értékelésére került 6or a felügyelői látogatások és a tantestületi félévi értekezletek jegyzőkönyvei alapjám. A tanácskozó testület a középiskolai munka két fő területét elemezte. Megállapították, hogy igen sok gondot okoz az általános iskolások középiskolába való bekerülése; első évi tevékenysége. Rosszul asszimilálódnak, ön- állótlamok, nehezen felelnek meg a magas tantervi követelményeknek, az alkalmanként tapasztalható tanári ma- ximalizmusnak. Ennek tudható be, hogy első osztályban egy egésszel esik a tanulók nyolcadik osztályos eredményeihez viszonyított tanulmányi átlag. Az igazgatód testület határozata alapján a jövőben fokozottan foglalkoznak ezzel a kérdéssel: törekednek arra, hogy az általános iskolai tanulók már jelentkezésüket megelőzően, vagy a felvételi beszélgetések során megismerhessék a középiskola légkörét, életét Ezt követően a tehetséges tanulók és a fizikai dolgozók gyermekeinek differenciált támogatási formái (szakkörök, tanulmányi versenyek, egyetemi előkészítő) kerültek napirendre. Délután a felügyeleti rendszer korszerűsítéséről szóló minisztériumi vitaanyagot tárgyalta meg a testület Fa- bulya László, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa vitaindítója alapján. Húsz kiló liszt Karancslapüjtőn nemrégiben meglátogattam a falu legnépesebb családját, Gazsi Jánosokat. Ma már szinte szokatlannak hangzik, de ebben a családban hét gyerek van. öt fiú és két lány. Amikor ott jártam, az anyuka éppen nagytakarítást végzett, a családfő pedig fát fűrészelt az ebédfőzéshez. Hogyan él egy ilyen nagy család? Bizonyára nem köny- nyen. Az egyébként nem nagy konyhában három ágy, tűzhely, szék és asztal. Mindenütt rend és tisztaság. Gazsi János, c kohászati üzemek kovácsoló részlegében dolgozik. Havi fizetése 2200—2300 forint. Ehhez járul az 1190 forint családi pótlék.- Remélem, ebben az évben mór könnyebb lesz — mondja. — Az új rendelkezés szerint még 100 forintot kapok minden gyerekre. Közülük öten járnak iskolába, s bár annak idején a feleségem is, én is keveset tanulhattam, ők elég jól boldogulnak. Akkor lesz nekünk is még sokkal könnyebb, ha a fiúk is dolgoznak. Addig minden fillérről meg kell gondolni, hová tegyük.- Mennyi kenyér fogy naponta?- Attól függ, hogyan érünk rá főzni. A múltkor tizenöt literes fazékkal főztünk bablevest. De estére mór bizony kevésnek bizonyult, nem mindenkinek jutott belőle. A leves mellé 3 kiló kenyér fogyott. Ha nem főzünk, naponta k^ll három, négy kenyér, mert a gyerekek nagyon szeretik a zsíros kenyeret. A legkisebb négyéves, de mór az is levágja magának a kiadós karéjt, ha nem vagyunk itthon. Az anyuka is közbeszól. — Bizony, nagyon rendetlenek, Ha valamelyik leül tanulni, a többi mindjárt ott van, és ellenkeznek vele. így aztán nem megy a tanulás. Még szerencse, hogy a felső tagozatosoknak van tanulószobájuk, ahol dolgozni tudnak. A hét gyerek mind egészséges és nagyon jó étvágynak örvend. Az édesanya legnagyobb sérelme, hogy a legkisebb fiát helyhiány miatt nem vették be az óvodába. Gazsi Jánosné egyébként az öblösüveggyárban dolgozik, behordó.- Nem nehéz a munka, csak nagyon sokat kell menni. Igaz, a fizetésem sem túl sok. Az üzemben már kértem, hogy ne három, csak két műszakra kelljen járnom. Sajnos, nem lehetett. Pedig, ha tudnák, menynyit kell idehaza is dolgozni . .. Van rádiójuk, villanyvasalójuk és kávéfőzőjük. Két hétre ilyen mennyiséget vásárolnak: három mosó-, két mosdószappan, sak mosópor, négy-öt csomag paprika. Elfogy két-három kiló cukor, hat kiló zsír és húsz kiló liszt. A gyerekek is leginkább ilyenkor kapnak cukrot. I. JÉpül, szépül Rétság. Egyre több szövetkezeti ésOTP-lakás épül a járási székhelyen. Kénünkön: a legújabb OTP-la- kások a község északi részén, amelyekbe már meg is kezdték a belü.Vtözést NÓGRAD - 1972. február 11., péntek 5
