Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)

1972-02-09 / 33. szám

Több százezer megtorló nlíeíó ISonn «»s a kancellár álT&«ponlJa t Csaknem hatmillió halott, sebesült és kitelepített ' Á VNA hírügynökség köz­zétette az Egyesült Államok háborús bűntetteit kivizsgáló bizottság nyilatkozatát. A do­kumentum hangsúlyozza, hogy az amerikai imperialisták és dél-vietnami bábjaik agresz- szív neokolonialista terveket valósítanak meg Dél-Vietnam- ban. Ennek keretében már hosszú évek óta erőszakosan koncentrációs táborokba tele­pítik át Dél-Vietnam lakossá­gát. Az amerikai szoldateszka és a saigoni rezsim a legbarbá- rabb módszereket alkalmazza. Tömegesen gyilkolják le az embereket, porig égetik a fal­vakat és mindent megsemmi­sítenek, ami a megélhetéshez szükséges. i Az alias tervek végrehajtói több százezer megtorló akciót hajtottak végre, több millió tonna bombát és mérgező ve­gyi anyagot dobtak Dél-Viet- nam földjére. A dokumentum számos sú­lyos bűntettet sorol fel, ame­lyet az amerikaiak és kiszol­gálóik hajtottak végre Viet­nam földjén. A dokumentumban felsorolt adatok tanúsága szerint az el­múlt három évben több mint 3000 dél-vietnami falut sem­misítettek meg és a lakosok milliói maradtak hajléktala­nul. A ..békéltetési” program lebonyolításáért felelős ame­rikai megbízott bevallása sze­rint Dél-Vietnamban a háború kezdete óta 1971. áprilisáig 5 900 000 embert öltek meg, sebesítettek meg. illetve tele­pítettek át. Mintegy 3 és fél millió embert helyeztek el az úgynevezett „menekülttábo­rokban”. Ezekben a koncent­rációs táborokban az ott élő­ket kínzásnak vetik alá, amelybe sokan belepusztul­nak, de tömegesen halnak meg az emberek az éhségtől is. A nyilatkozat rámutat, hogy az utóbbi időben széles kam­pány indult annak érdeké­ben. hogy Dél-Vietnam öt északi tartományából a lakos­ság a déli körzetekbe települ­jön át. Ennek a műveletnek a célja, hogy a demilitarizált övezettől délre fekvő tarto­mányokat terméketlen vidék­ké változtassák, ami meg­könnyíti az amerikai imperia­listák és bábiaik népirtó no- litikájának folytatását Dél- Vietnamban. (MTI) Március 25-ig kivonják az indiai csapatokat Közleményt adtak ki Indira Gandhi indiai kormányfő és Mudzsibur Rahman, a Bángla Desh Népi Köztársaság mi­niszterelnökének tárgyalásai­ról. A közlemény beielepti. hpgy március 25-ig kivonják b Kelet-Bengáliápan állomá­sozó indiai csapatokat. A pa­kisztáni hadsereg véres ter­roruralma megkezdődésének első évfordulóiéra az utolsó indiai katona is elhagyja Bángla Desht. a volt Kelet-Fa- kisztán területét.­A nemzetközösségi ügyek minisztériumának hivatalos közlése szerint a Bangla Desh Népi Köztársaság kérte felvé­telét a Brit Nemzetközösség tagállamainak sorába. A kérést a Bangla Desh Külügyminisztériuma terjesz­tette elő hivatalos megkeresés formájában- A felvételi ké­relemről tájékoztatják a nem­zetközösség tagállamait. Közös jelöltek a választásokon Ílíezer szovjet (raStlor Chilének ! A Népi Egység pártjai kö­zös jelölteket állítanak a jövő évben sorra kerülő kongresz- szysi választásokon — közölte drt Salvador Allende, chilei elnök hétfőn este egy Concep- cionban tartott nagygyűlésen. „Az egységharc a népi erők győzelmének záloga” — hang­súlyozta Allende. A Népi Egység előtt 1972* ben állandó feladatok közül az elnök kiemelte a népgaz­daság államosított szektorá­nak további bővítését, a be­ruházások növelését, a lakos­ság életszínvonalának emelé­sét és rámutatott arra, hogy újabb néptömegeket kell be­vonni az egységfrontba. A chilei mezőgazdaság fej­lesztésére a kormány különös figyelmet fordít. Chile még ebben az évben 5000 traktort vásárol a Szovjetunióból és további 5000-et más európai országoktól — mondotta AT lende. ★] Qlodomíro Almeyda chilei külügyminiszter, aki a múlt héten Párizsban tárgyalásokat folytatott a chilei állam adós­ságainak részleges kiegyenlí­téséről, egynapos nem hivata­los brüsszeli látogatás után Bonnba érkezett. Az NSZK fővárosában találkozik Wal­ter Scheel nyugatnémet kül­ügyminiszterrel. A chilei nagykövetség szóvivője közöl­te : Almeyda szerdán visz- szatér hazájába, majd má­jusban hivatalos látogatást tesz több európai államban. (MTI) Brandt elfogadta a meghívást Willy Brandt nyugatnémet bonni nagykövete. A létoga- kancellér Izraelbe szóló meg- |á® időpontját később tűzik hívást fogadott el. Brandt lesz az első nyugat­A meghívó levelet kedden német kormányfő, aki Izrael- nyúitotta át Brandtnak Izrael be látogat. (MTI) Hétfő után kedden is kudarc Zsákutcában az anaiol —máltai tárgyalások A hétfői találkozó utón, kedd délelőtt ismét tárgyaló- asztalhoz ült az olasz fővá­rosban Dom Mintoff máltai kormányfő és Lord Carring­ton brit hadügyminiszter, hogy megbeszélést folytassanak a máltai katonai támaszpontok jövőjéről. A római találkozón a NATO képviseletében jelen volt Luns főtitkár is. A hétfői tanácskozásokat a felek egyöntetűen eredményte­lennek minősítették. — Sem­miféle haladás nem történt — 2 NQGRÁD - 1972. jelentette ki Carrington a há­romórás találkozó után. * Lord Carrington és Joseph Luns a máltai kormányfővel folytatott keddi megbeszélések befejeztével kijelentette, hogy megtették a „végső javaslatai­kat” Dom Mintoffnak a tá­maszpontok ügyében. A máltai miniszterelnök ul­timátumnak nevezte az aján­latot, melynek részletei egye­lőre nem ismeretesek. (MTI) február 9., szerda Ssíidat útja nagy Hiker Az egyiptomi elnök moszkvai, belgrádi, damasz­kuszi és bengáli útjának befejeztével a kairói A1 Ah- ram ismét visszatér a szov­jetunióbeli látogatás ered­ményeire. „Szadat útja nagy siker — írja —, s elmondható, hogy az, amit az elnök ezen az útján elért, jelentőségteljes fordulópont lesz a közel- keleti válság menetében.” Az, hogy az elnök konkré­tan mit végzett, „pillanat­nyilag még nem tartozik a nyilvánosságra — olvasható az A1 Ahram kommentárjá­ban —, de a tényekből, va­lamint egy olyan magas állá­sú tisztviselőnek a nyilatko­zatából, aki ismeri a helyze­tet, bizonyossá vált, hogy a moszkvai látogatás meg­nyugtató eredményekkel zá­rult”. (MTI) Alig két hót hiányzik az utóbbi évek nemzetközi poli­tikájúnak kétségkívül egyik legérdekese b b ese mén y éhe z. Nixon amerikai elnök feb­ruár 21-én érkezik Peking ­be. A látogatás előkészítésére már megérkezett a kínai fő­városba a műszaki személy­zet. Szinte politikai szimbó­lumnak is tekinthető, hogy elsőiként az amerikai légierő két gépe szállt le a pekingi repülőtéren, különböző hír­közlő berendezésekkel a fe­délzetén — majd a kirakodás után Guam-szigete felé vették útjukat, ahol a Vietnamot támadó bombázók egyik tá­maszpontja van... Ez a jelkép egyben félreért­hetetlenül a látogatás egy olyan indítóoka felé irányítja a figyelőiét, amelynek a leg­közvetlenebb taktikai-politi­kai szempontból kiemelkedő szerepe vun. 1972 választási év az Egye­sült Államokban és Nixon nem felejtette el, hogy de­mokrata párti elődje, Johnson a vietnami agresszív háború­ba bukott bele. Hogy a Fehér Ház számára, belpolitikai szempontból rendkívül fontos a vietnami agresszió valami­lyen formában történő „lezá­rása” — azt éppen ezekben a napokban jelezte a végi javas­latokat új taktikai formában tálaló Nixon-beszéd. A Nixon-utazás bejelentésé­hez kezdettől fogva döntő szerepet játszott az az ame­rikai elgondolás, hogy Délke­let-Ázsiában esetleg el lehet érni a kínai és amerikai ér­dekszférák megosztását — az ott élő és szabadságukért har­coló népek feje fölött. Köz­vetett bizonyítéka ennek az a néhány nappal ezelőtt el­hangzott amerikai közlés is, hogy az elnök mindenható Megszerzik a ratifikáláshoz szükséges többséget A szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szer­ződés megkapja a parlamenti ratifikáláshoz szükeséges több­séget — fejezte ki meggyőző­dését kedden Willy Brandt szövetségi kancellár. A nyugatnémet kormányfő az NSZK-ban akkreditált kül­földi tudósítók ebédjén nyi­latkozott a parlamenti ratifiká­lási eljárás esélyeiről. A szö­vetségi tanács a „keleti szer­ződéseket” szerdán vitatja meg első olvasásban, várható­an egész napos plenáris ülésen. A Német Szövetségi Köztár­saság hozzá kíván járulni a kelet—nyugati feszültség csök­kentésére irányuló egyetemes erőfeszítésekhez, ezt diktálja egész Európa érdeké, és ezt diktálják saját érdekei is. Ha ezt elmulasztaná, nemzetközi­leg elszigetelődnék. A kancellár igen nyomaté­kosain hangsúlyozta, hogy „a szerződések ratifikálása csu­pán egy szakaszát zárja le az eddig megtett útnak. Ezzel, valamint a Csehszlovákiával kötendő szerződéssel és az NDK-val előirányzott megál­lapodással az NSZK kelet— nyugati politikájának bilaterá­lis szakaszát a multilaterális szakasz váltja fel. Ennek in­tenzív előkészítése már meg is kezdődött. Mérföldkövei lesz­nek: az európai biztonsági és együttműködési értekezlet és a kölcsönös kiegyensúlyozott haderőiétszám-csökkentésről tartandó tárgyalások” Brandt követendő célul je­lölte meg olyan európai „bé­keszövetség megteremtését (amelynek a körvonalai a múl E megbeszélések többek kö­zött a „tízek” csúcstalálkozójá­nak előkészítését célozzák. Az EGK csúcskonferenciáján szó lesz az EGK nagyobb haté­konyságának kialakításáról, a tiiaterális szakaszban válnak gazdasági és pénzügyi unió kiépítéséről és a közösségen kívüli országokkal az a) USA, Kanada. Japán; b) Szovjetunió és a szocialista or­szágok ; p) fejlődő országok, fenntartandó kapcsolatokról. A kancellár egy kérdésre válaszolva rámutatott, hogy most nem tartja időszerűnek egy újabb találkozó létrejöttét majd láthatóvá), amelyen be lül megvalósul Európában a különböző társadalmi és poli­tikai berendezkedésű államok szabályozott együttműködése és békés versenye”.. Röviden foglalkozott a kancellár a kibővített Közös Piacra vonatkozó nyugatnál met elképzelésekkel is, ame­lyek szóba kerülnek, majd Pompidou francia államelnök­kel, csütörtökön Párizsban Stoph-fal, az NDK miniszter­megnyíló tárgyalásain is. tanácsa elnökével. Dajnn biztaVeist kapott Amerikában Dajan. izraeli hadügymi­niszter Washingtonban közve­tett formában tudtul adta az Izraelnek nyújtott amerikai katonai segély fokozását. „Azt gondolom, most már jobban érezhetjük magunkat” — je­lentette ki Rogers külügymi­niszterrel és Sisco külügyi államtitkárral tartott 90 per­ces találkozója után. A részletekről csupán any- nyit mondott még, hogy fc­Ankctrcti nyilatkozat: Törökország be is nvátkozik? A ciprusi belső feszültség növekedése, amely a szigeten rejtőzködő Grivasz tábornok és Enoziszt (Görögországhoz való csatlakozást) követelő és illegális fegyveres csoportokat szervező hívei fokozódó tevé­kenységének következménye, nyugtalanítja az ankarai kor­mányt is. A török külügymi­nisztérium szóvivője ezzel kapcsolatban figyelmeztető nyilatkozatot adott ki. A nyilatkozat — mint az Ankarai Rádió jelenti — hang­súlyozza: „amennyiben a cip­rusi görögök egyik vagy má­sik szárnyának tevékenysége miatt, vagy valamely más ok­ból konfliktusra kerülne sor és a ciprusi törökök támadás célpontjaivá válnának, Török­ország abban a pillanatban minden szükséges intézkedést megtesz, hogy megvédelmezze életüket és vagyonukat, vala­mint jogaikat, melyeket ér­vényben levő szerződések ga­rantálnak# A török nyilatkozat különö­sen veszélyesnek tekinti a ciprusi helyzet ilyen alakulá­sát most, amikor a felek ko­moly és jóakaraté erőfeszíté­seket tesznek a török és gö­rög közösség belső tárgyalá­sainak felújítására. (MTI) rael megkapta „azokat az alapvető dolgokat, amelyeket szükségesnek tartott megikap- ni”, majd hozzáfűzte ,repülő­gép-szállításra kaptunk ígére­tet”. Dajan az említetteken kívül megerősítette kormányának azt az álláspontját, hogy kész Egyiptommal a Szuezi-csator­na megnyitásáról tárgyalni. Mint ismeretes, éppen Da­jan röppentette fel New York­ban — Washington felé utaz­óiban — azt a hírt, hogy a víziót alkalmasint az izraeli megszálló haderő visszavonása nélkül is megnyitható lesz. Ezt a kijelentését az egyipto­mi sajtó gúnyos formában el-- utasította. (MTI) Szükségállapot Angiidban Maudling belügyminiszter elnökletével kedden úgy dön­tött az angol kabinet különbi­zottsága, hogy szükségállapo­tot hirdet ki. A kormány ez­zel akarja letörni a 280 000 bányász ötödik hete tartó bér­emelési sztrájkját. A kormány így katonaság­gal is biztosíthatja a szénszál­lítmányok útját. Pekingi akciók — peking nemzetbiztonsági tanácsadó­ja, Kissinger a párizsi Viel- nam-koníeíencia székhelyén tett titkos látogatását, s a VDK, valamint a Dél-Vietna­mi Forradalmi Kormány kép­viselőivel folytatott megbe­széléseit két ízben is pekingi látogatásának Időpontjához igazította. A harcoló Vietnam képvi­selői mar a pekingi Nixon-út bejelentésének papjaiban (te­hát hónapokkal ezelőtt) kije­lentették és azóta többször megismételték: az agresszió felszámolásáról Washington­nak Indokína harcoló népeivel kell tárgyalnia és nem kép­zelhető el semmiféle megol­dás más módszerekkel! Ennek ellenére Peking akcióiból, fél­reérthetetlenül kitűnik, hogy az indokínai problémáról is tárgyalni óhajtanak az ameri­kai elnökkel. Ez megfelel ugyanis Kína hatalmi törek­véseinek éa annak a távolab­bi elképzelésnek, amely hivat­va lenne Kína számára hege­mon szerepet biztosítani Dél- kelet-Ázsiában. A Nixon-utazás e közvetlen és amerikai belpolitikai szem­pontból is döntő indítóokai mellett természetesen más meggondolások is szerepet játszottak az utazásban. A kínai vezetők makacs szovjet- ellenes politikája és ezzel párhuzamos hatalmi elgondo­lásai megfelelő alkalmat szol­gáltattak az amerikai politika számára, hogy növelje manő­verezési lehetőségéti Lényed­ben ugyancsak a világpolitikai „mozgásszabadság” bővülését várja a látogatástól Peking is. i korlátok Ebben a vonatkozásban tehát a látogatás alapja a szovjet- . ellenesség. Bármilyen látványos is azonban az amerikai elnök pekingi utazása, bármennyire is alkalmasnak látszik arra, hogy a választás küszöbén le­fegyverezze vetólylársait — a kínai—amerikai közeledésnek szükségszerűen megvannak a maga korlátái. Mindenekelőtt: Nixon és az amerikai politika számára a gyakorlatban most és még so­káig jóval fontosabb a Szov­jetunióhoz fűződő viszony — hiszen a Szovjetunió politikád, katonai és gazdasági súlya összehasonlíthatatlanul na­gyobb mint Kínáé. Nixon ezért kínosan igyekszik kerül­ni azt a látszatot, hogy Pe- kinggel nyílt szovj átellenes szövetség kovácsolásán fára­dozik. Nem utolsó sorban ezért fordított gondot arra, hogy május folyamán módot kap­jon egy moszkvai látogatásra Is. Távolabbi perspektívában határt szab a kínai—amerikai kapcsolatok fejlesztésének, il­letve a Peking—Washington közeledésnek az is. hogy Kína olyan területen igyekszik ér­dekszféráját és befolyását nö­velni Ázsiában — amelyet rö­viddel ezelőtt az Egyesült Államok még vitathatatlanul saját befolyási övezetének te­kintett! Az ellentétek továb­bi, még későbbi tényezője le­het a kínai afomfelfegyverzés során a kínai interkontinentá­lis rakéták várható megjele­nése. Végül, de nem utolsósorban: a közeledés korlátjának kell tekinteni az államvezelég la­bilis, ingatag voltát, ’ minde­nekelőtt Kína, de más formá­ban az Egyesült Államok ol­daláról is. A közelmúltban le­zajlott kínai belpolitikai ese­ménynek, Mao Ce-tung kije­lölt utódjának, Lin Piaónak és politikai szövetségeseinek likvidálása világosan jelezték: Kínéban az állami és pártve­zetés nem szilárd. Persze, tel­jesen más módon, de az ame­rikai politikai tervezőknek is számolniok kell azzal, hogy Nixonnak választási győzelme esetén is legfeljebb ■ 1976-ig van „ideje” — és nagyon ne­héz megjósolni, hogy az Ame­rikán belüli társadalmi-, gaz­dasági feszültségek mijyep politikai módosulásokat hoz­nak. önmagában az a tény, hogy az Egyesült Államok és Kína kapcsolata normalizálódik nem kifogásolható. Hosszú évekig éppen a Szovjetunió és szövetségesei mutattak rá fá­radhatatlanul a Kínát „tudo­másul nem vevő” amerikai politika irrealitására- Nem vitás azonban, hogy ezen az önmagában józan törekvésen belül jelenleg az uralkodó elem és a közeledés bázisa a szó vjete lie n esség. Ez — és nem a kapcsolatok felvétele — teszi Nixon és Mao né­hány évvel ezelőtt még fan­tasztikusnak: tűnő kézfogását a világpolitika negatív esemé­nyévé. Ez önmagában is ok a gyanúra, s az egész világ ha­ladó közvéleményének bizal­matlanságát . joggal fokozzák azok az átlátszó kísérletek, amelyek e látogatáson nagy­hatalmi alku tárgyává akar­ják tenni az indokínai félszi­get népeinek felszabadító har« cát.

Next

/
Thumbnails
Contents